Üdv! Dorogon lassan elkészül az Aknatorony Kilátó és az oda felvezető kálvária új lépcsője. Azt csiripelik a madárkák, hogy a kék jelzést felviszik oda. :). Jó ötlet egyébként. Persze kétségem sincs, hogy néhányan ezt ki fogják hagyni. Ha csak fel nem teszika bélyegzőt a kilátóhoz. Ami szintén jó ötlet lenne. Legalább a vasútállomás aluljárójának a falát nem pecsételnék össze a helyi hülyék.
Továbbjártam a környéket. Eddig ugyebár egy hajdanvolt jelzett útszakasz érdekelt, de most már azt is jelenthetném, hogy egy jelenleg jelzett útból tűnt el kb. 1 km komplett módon, azaz a potenciális jelezhetősége is megszűnt (egy hatalmas szántó van ott).
2025. 04. 04. péntek Fél hat után indult a vonat Kelenföldről. Már indulási idő volt, de a megadott vágányon egy másik, igaz szintén Székesfehérvárra menő vonat állt éppen. Nem vacilláltam, gyorsan felszálltam erre, s kiderült, hogy még jobb is, hisz ez közvetlenül elvisz Lepsényig.
Lepsénynél is még tartott a zavarodottságom, mert az érkező buszra, az ellenkező irányba szálltam fel. Tiszta szerencse, hogy egy 10 perces hurok után jött is visszafelé, hogy menjen Enying felé. Szóval a „túrázók angyala” velem volt! Persze azért minden nem lehet rendben, mert Enyingen jó 600 m-rel előbbi megállóba szálltam le, de ezt már ki bánta…
Átsétáltam a város megfelelő oldalára, és neki is vágtam a sétának. Szépen elmaradoztak a házak, majd egy Szt. Orbán szobor tövénél elvégeztem a napi tornámat a fájó derekamra. Az itt kezdődő, igen hangulatos horgásztó végénél, elhagytam az aszfaltos utat, hogy egy rövidebb, bár nem pontosan a toronyhoz vezető úton haladjak tovább. Az itteni erdőben már meg-megjelentek őzek, reklamáltak is, hogy mit keresek én erre.
Valószínűleg ez a hír futhatott végig a környéken, mert az erdő utáni szántáson, a már látható torony felé fordulva, népes őzcsapatok készültek a fogadásomra. Néhányan félénken kitértek az utamból, de voltak fotogén alkatúak is: szinte előttem pózoltak, hogy örökítsem már meg őket az utókór számára. Én pedig nem késlekedtem, ha már ennyire kértek!
Aztán leolvastam a torony kódját, s mivel létra híján felmenni nem lehetett, elindultam visszafelé, most már az aszfaltos út irányába. Mint később kiderült, távolságra csupán 700 m-t nyertem a rövidítéssel, de a „fotogén őzkaland” felbecsülhetetlen élmény volt!
Persze azért kaland errefelé is akadt: az itt már igen rossz minőségű út szélén egy nyuszi üldögélt. Aztán közeledésemre, persze bement a bozótba, de így is élmény volt. Később, mire már kezdett egyhangú lenni az út, váratlanul egy őz lépdelt ki elém az út közepére. Óvatosan lassítottam, de persze hamar felismerte a helyzetet, s vad rohanásba kezdett… volna, de „kipörgött a kereke”. Szegénynek az aszfalton megcsúszott az elrugaszkodó lába, s hosszú másodpercekbe tellett, mire el tudott szaladni. Aztán persze a bokor biztonságából már méltatlankodva riasztott. :)
Szóval, jól telt a vissza út! A városban vásároltam, ettem valamit, majd mivel Ozora felé csak másfél óra múlva indult a busz, egy félútig, Dégig menő busszal, elmentem addig. Így történt, hogy tervezetlenül Dégen is körbenézhettem. A buszfordulótól lesétáltam a felduzzasztott Bozót-patak felé, hátha be tudok menni a Festetics-kastélyparkba, de nem tudtam.
Amennyire lehetett bekukucskáltam a parkba, majd az itteni geotorony látogatásnál több időt hagyok a kastély bejárására. Inkább visszatértem a térre, ahol egy gólyafészek volt a központi villanyoszlop tetején. Lelkes kelepeléssel fogadta a tojó a visszatérő párját, majd egy kis házasélet után, folytatták napi rutinjukat. Megkapóan kedvesek voltak egy pesti ember számára.
Menetrendszerűen megjött a folytatás busz, s egy Simontornyai átszállással, megérkeztem Ozorára. Neki is vágtam az útnak, s hamarosan egy apró részlet, a Cinca-patak felett átívelő kőhíd varázsolt el. (A kastélyt visszafelé terveztem megnézni.) Később, kiérve a faluból, egy mélyúton kapaszkodtam egyre feljebb. Egy bevágásnál kikapaszkodtam az oldalsó szélére, ahonnan széles panoráma nyílt, a már mélyen fekvő falura.
Aztán felérve a hegytetőre egy úti kereszt áll egy pihenőnél. A közelben virágzó fa, s a húsvét közeledése, vidám tavaszias hangulatot ébresztett bennem. Jó volt ott lenni!
Egy rövid aszfalt után megérkeztem a tetőn lévő széles síkra, ahonnan már jól látszott a geotorony. Miután odaértem látszott, hogy innen is ki van szedve a lépcső, bár az emeletek megvoltak. Még vastag kötelek is fel voltak akasztva a felmászáshoz. (Rossz érzés fogott el, kínos emlékeim miatt: egy pár éve én találtam rá egy akasztott emberre az erdőben.) Nem is néztem sokáig, leolvastam a kódot, s irány vissza a völgybe.
Visszaérve a faluba, megnéztem a kastély kertjét. Rózsákkal, gyümölcsfákkal van teleültetve, élvezettel sétáltam köztük. Egyszer majd a nejemmel bemegyünk a kastélyba is.
Lent a buszmegállóban megtaláltam a várt busz tábláját… akkor minden rendben, jó helyen állok! Szépen időre meg is jött, s azzal a lendülettel tovább is ment, lekanyarodva a Pincehely felé menő útra. A szívbajt hozta rám! Aztán egy gyors futással azért elértem, de akkor miért ebbe a megállóba írják ki az érkezését?
Pincehelyen átszálltam a vonatra, mely már minden izgalom nélkül felhozott a Camponához. Élvezetes, jó kirándulás volt!
Ezek a felelősök feladata főleg a túrautak létesítése, fenntartása és megszüntetése körüli teendők. Ebbe a tereptárgyak, poi-k megléte is belefér. Nekik közvetlen hozzáférésük van az útfelmérők teljes anyagához. Ez talán segíthet a témában.
"Pontosabban én február óta egy másik felelőstől még semmilyen visszajelzést nem kaptam."
Valójában én egy OSM-es térképrajzolónak próbáltam infót gyűjteni. először levette a POI-t, aztán egyelőre visszatette. Egy út meglétét könnyű ellenőrizni, még egy pihenőhelyet is, de egy emlékfa már csak virtuális dolog (már ha nincs jelölve).
A Turistaút Területi Felelősök nagyjából a múlt évtől hivatásos alkalmazottként végzik munkájukat az MTSZ keretein belül. Az ország hat területre lett felosztva, hat felelős személy látja el a feladatokat. A felosztás nagyjából az úthosszak arányában történt, hogy mindenki terhelése egyensúlyban (?) legyen. Szerencsétlen módon neki épp két terület is jutott. Egyrészt a Dél-Dunántúl, nagyjából Somogy megye, és szintén nagyjából Nógrád megye, kicsi Pesttel. Ezért sokat van úton, ezért is kérdőjeles az egyensúly, és Tamás is talán erre is célzott. Az talán számodra előny, hogy a Börzsönyt és környékét jól ismeri, hisz ott sokat tevékenykedett eddig is. A megszólalási idejükről nincs tapasztalatom. Pontosabban én február óta egy másik felelőstől még semmilyen visszajelzést nem kaptam.
Hadd kérdezzem meg, hogy akik e mögött az email cím mögött vannak mint címzettek, mint pl. Kuris Oszkár, ők önkéntesek (hobbiból végzik ezt a tevékenységet) vagy fizetett alkalmazottak? Csak hogy milyen reális válaszadási idővel számoljak?
2025. 03. 21. péntek Nem sokkal 5 óra után indultam Kelenföldről Tatabánya felé. Hamar leértünk, s volt egy kis idő a busz indulásáig. Elmentem hát a holtvágányok felé, hogy elvégezzem a fájós derekamra rendelt tornagyakorlatot. (alig nézhettek hülyének…)
Aztán beállt a busz, s egy szimpatikus sofőrrel elindultunk Tardos felé. Közben tett egy kitérőt Tornyópuszta felé, ahol régi túrák emlékei törtek rám. Hasonlóan jártam Tarjánon is csak itt kevésbé régen túráztam. Végül megérkeztünk Tardosra, ahol kedvesen búcsúztunk egymástól a sofőrrel.
Hamar magam mögött hagytam a falut, s az első letérőnél szembe is találtam magam egy őzikével. Persze, mint rendesen mire exponálni tudtam, ő már húzta is a csíkot.
A Gerecse nem enyhe kis domb, komoly emelkedőbe kezdett az ösvény. Lihegtem is rendesen, de azért egyszer csak elértem a fennsíkot.
Hamarosan már látszott a geotorony is, s pár perc múlva már a lábánál álltam. Picit kifújtam magam, rögzítettem a kódot, majd megfontoltan felmásztam a tetejére. Ez sem sokkal alacsonyabb, mint a Csóványosi, de megérte a fáradtságot.
Szédületes kilátás nyílik róla az egész környékre. A párás levegőben sejtelmesen látszott a Serédi-kastély teteje, a Nagy-Pisznice sziklafala, déli irányba a Somlyó, visszatekintve a Tardos falu. Élvezettel keresgéltem pontokat az ismerős tájon, majd miután kigyönyörködtem magam kényelmesen visszatértem a földre. Ismét esedékes volt a tornagyakorlat, amit itt a torony tövében meg is csináltam. Itt legalább senki nem nézett dilisnek.
A hegyről lefelé látszott, hogy még bőven van időm, ezért tettem egy kitérőt a Bánya-hegyi erdészház felé. Kerek 20 éve töltöttem itt egy hangulatos éjszakát, ennek emlékeit kerestem most.
Persze, azóta az erdészházat átépítették, a közeli hatalmas fa teljesen kipusztult, de az a régi varázslatos hangulat még felidéződött. Jó, hogy eljöttem erre, de most már igyekeznem kellett a faluba. Szerencsére le is értem, hamarosan meg is jött a busz, ahol a reggeli sofőr mosolyogva fogadott. Ő is ennyi idő alatt járt meg egy kört.
Tatáig mentem a busszal, ahonnan egy másik, elvitt Kocsra. Egy középület falán találtam ezt a táblát, ami a kocsi szavunk eredetére világít rá. Tudtam én ezt eddig is, de jó érzés ilyen méltó módon olvasni róla. Elég hosszan gyalogoltam a községben, majd magam mögött hagytam a házak, s egy szőlőpincés környékre értem.
Hangulatosak voltak a hétvégi házak, az egyik kertben lovak legelték a friss füvet. Feljebb egy betakart kerítéses kertbe bekukucskálva kiderült, hogy itt tenyésztett szarvasok tanyáznak.
Nem minden nap látni ilyen közelről szarvasokat, igaz ezek nem tudtak megszökni. Még feljebb érve egy házi liba totyogott a közeli fűben. Megszökhetett valahonnan, s befészkelte magát a tavalyi magas fűbe. Nem jósoltam neki hosszú életet!
Aztán felértem a domb tetejére a toronyhoz. Ebbe sem nem lehetett felmászni, de a lábától is szép kilátás nyílt a messzeségbe. Közelebb, Kocs házai látszottak, távolabb egy szélkerékfarm kerekei járták a köreiket.
Visszaérve a községbe meglepően nagy volt a forgalom az átvezető úton. A jó 10 perces késéssel érkező busz sofőrje mesélte, hogy valami baj lehet az M1-en, mert mindenki erre az útra jön át. Nem is értük el Tatabányán a kinézett vonatomat. Persze nagy gond nem volt, mert félóra múlva már jött is egy másik, azzal kényelmesen fel is értem Kelenföldre.
Szerintem a turistaut@termeszetjaro.hu cím jó, itt a Turistaút Területi Felelőst szólítanám meg, aki ebben az esetben Kuris Oszkár. Ő az utak léthozásának, gondozásának és megszüntetésének a felelőse ezen a részen(is).
Picit off, de van olyan online nyilvántartás, akár megyénként lebontva, ahol egy adott turistajelzés aktuális gazdája megtalálható vagy a leggyorsabb út a turistautak@termeszetjaro.hu címre írni?
Konkrétan a Pencet is érintő P jelzéssel, annak az elmúlt 20 évben történő nyomvonalváltozásával kapcsolatban beszélgetnék - lehetőleg élőszóban - valakivel. Meg a Mónika-pihenőből lett Mónika-emlékfa lenne a másik téma.
Nagyon elcsépelt már a kéktúrával kapcsolatban az "ikonikus pont" kifejezés, de ezek a hegytetők annyira közismertek, népszerűek még a kirándulók között is, hogy nyugodtan lehet rájuk ezt használni. Aki nem mássza meg őket a kéktúra bejárása közben, az tényleg nem érdemli meg a kéktúra jelvényt.
Négy pontot már érintettem a felsoroltak közül a negyedik OKT bejárásomon, de visszamegyek ezekre a helyekre, hogy az új stempli lenyomatokat is bezsebeljem. Ha már lúd, akkor gágogjon is! :-)
ó, sajnálom :-( én is csak egyszer találkoztam vele és volt velem két gyerek amivel mint tudjuk mindent el lehet adni, de nagyon közvetlen volt, olyan volt mintha a nagymamához mentünk volna
csinált nekünk valami helyi levest amit azóta se ettem, töltelékleves vagy mi is volt a neve?
még a kutyát is beengedte a gyerekek kedvéért pedig annak általában kint volt a helye :-)
szóval az ismeretlenül is szerethető típusú ember volt ritka. és akkor még ritkább lett :-(
Úgy tudom, hogy Vilma néni pár éve meghalt. Én magam nem ismertem, de pár emberrel beszéltem, akik nála szálltak meg, és mindenki nagyon jókat mesélt róla.
A területre a konkrét tapasztalataim már nem frissek, de alapvetően sokat szoktam foglalkozni a logisztikával, amikor a zempléni részt jártam végig, szükséges volt jól áttekinteni a lehetőségeket.
A Putnok-Bódvaszilas részt két nap alatt meg lehet csinálni, egy aggteleki szállással. (Feltételezve, hogy Pestről vagy környékéről indulnátok. Ha pl. Zalaegerszegről kell eljutni oda, az más...)
Bódvaszilastól Irotáig, vagy ha óvatosabbak vagytok, akkor Tornabarakonyig érdemes menni, mindkét faluban voltak szálláshelyek, és ahogy gyorsan ránéztem, most is vannak. Következő nap onnan Encs elérhető, akár haza is lehet utazni, de szállások is vannak ott.
A zempléni rész trükkösebb, mert talán kevesebb a szállás, én anno Regécen próbálkoztam, de épp nem volt szabad hely, ezért sátraztam. A következő nap Sátoraljaújhely adja magát, bár azért az lehet kicsit nagyobb távolság, ez egyéntől függ. Opció lehet az is, hogy Sárospatakon néztek szálláshelyet, onnan Makkoshotyka kb. 5-6 km, ez azért nem nagy távolság. A továbbiakban Újhelytől akár egészen Füzérig el lehet menni, de ha az sok, akkor a közbeeső falvakban talán lehet találni szállást. A tömegközlekedés nem annyira jó, de Újhelybe azért legrosszabb esetben egy pálházai átszállással el lehet jutni. Hogy aztán másnap reggel vagy délelőtt visszafelé is sikerül-e eljutni, és onnan folytatni a túrát, az már más kérdés.
Talán itt is említettem korábban, hogy szerintem érdemes megpróbálkozni a zempléni részen a stoppolással, engem még úgy is fel akartak venni, hogy nem szándékoztam stoppolni, csak látták, hogy gyalogolok. :)
Hasonló kérdésem lenne nekem is. Én egy két napost tervezek OKT-n Aggtelek Bódvaszilas távra. Derenkre több időt szánva. Derenk közelében szállással, Bódvaszilaisg másnap kényelmesen sétálva. Aggtelekre busszal Bódvaszlastól pedig vonattal utaznék tovább vélhetően Aggtelek is úgy lesz megoldva, hogy Jósvafő-Aggtelekig vonattal.
nem tegnap volt, és gyerekeimmel voltam úgyhogy nem tudom mennyire használható, de mi Putnok-Bódvaszilas 3 nap (autó a célban és remegés 3 napig hogy rajta marad-e az alufelni, de rajta maradt :-)
szállás Zádorfalva mellett talán Alsószuha, átjöttek értünk, és ugyanennek az illetőnek volt egy másik vendégháza Jósvafőn
Bódvaszilas-Boldogkőváralja 3 nap (ez még a 60 éves a kéktúra.. során) autó Miskolcon maradt, szállás Irota illetve Fancsal
Boldogkőváralja-Nagy Nyugodó 3 nap (covid első feloldás után) Regéc, Makkoshoytka Vilma néni (emlegettem szombaton mert a Zemplénben jártam - a kéken ebből Eszkála-Mlaka rét között, hogy vajh mi lehet vele?
autóval mentünk Hatvanig mert Pest megyében elvileg nem lehetett utazgatni, onnan tömegközl.
rá 2 hétre Nagy-Nyugodó- (ezt is emlegettem, fiam direkt kifacsart hülye fordítással big shutup névvel illette :-)
- Hollóháza 3 nap
Vágáshuta lett volna a szálláshely, önkormányzati, de a "kedves" gondnoknő indok nélkül visszamondta így Kovácsvágáson laktunk, autóval eljöttek értünk, másnap kigyalogoltunk másik szállás Füzér ez is tömegközlekedős volt, hogy Hatvanig vagy Pestig arra már nem emlékszem
most így visszagondolva, daliás idők voltak :-D mostanság (DDK után) amúgy inkább sátor, AK-t lányommal kettesben, többit magánzóban
Helyben szerzett tapasztalatokban és logisztikában jártas olvasótársak segítségét kérem. 80%-nál járunk. Putnoktól Hollóházáig még hiányoznak a Kéktúra-szakaszok.
Néhány többnapos (3 vagy 4) túrában gondolkodunk. Hogyan lenne szerintetek legésszerűbben (szállás szempontból is) felosztani ezeket a
szakaszokat? Nem sürgős a kérdés, de kíváncsi vagyok mások véleményére.
