"ha már így életre kelt ez a topik valamelyest", fogadjátok szeretettel ezt a beszámolót:
Közép-Dunántúli Piros
Piszke - Mór
2023. 09. 15. péntek Tavasz óta játszottam a gondolattal, hogy belevágok ebbe a túrába. Bár sok részletét bejártam már, de így egyben is kíváncsi vagyok rá. Bonyolította az életemet, hogy az indulás előtti héten, egy tavasz óta kezelt fogam váratlanul begyulladt, feldagadt. Csütörtök este még a fogorvosnál ültem, hogy megpróbáljuk elviselhetővé tenni a rám váró négy napot.
Hajnali 4 órakor indult a vonatom, mellyel először be a Délibe, majd onnan Almásfüzitőig mentem. A derengő, párás hajnalon, a békésen alvó állomáson vártam a váltás vonatra, mellyel már Piszkéig utaztam. Alig szálltam le a kietlen állomáson, amikor feltűnt, hogy a szemüvegem furcsán áll: az egyik orr papucsa letörött. Még jó, hogy a tartalék szemüvegemről levéve, nem kis manőver árán, sikerült megjavítanom!
Nem indult túl szerencsésen ez a túra!
De leküzdve a kezdeti nehézségeket, vidáman sétáltam le a Duna partjára. Ki nem hagytam volna, ha már itt járok! Volt itt egy „magán állatkert” egy kajak-kölcsönző udvarán, ahol láma, strucc, meg mit tudom én még milyen állat is volt. Aztán elértem a partot, ahol elállt a lélegzetem:
A párás levegőben békésen terült el a hatalmas folyó, az éppen csak pirosodó, kissé felhős ég alatt éppen egy luxushajó ereszkedett lefelé a folyás irányába. Keresni sem tudtam volna jobb pillanatot.
Visszatérve a főútra komoly városias környezetbe kerültem. A központi téren sikeresen bélyegeztem, s ezzel bekerült az első bélyegző a füzetembe. A folytatásban rögtön el is vétettem az utat, mert bár a P jelet követtem, én előbb még terveztem volna egy kitérőt a Kálvária domb felé. Végül így sem hagytam ki, csak egy kis kerülővel jutottam oda, és egyáltalán nem bántam meg. Itt van a falu felől felérkező kálvária Golgota része, és van itt egy emlékfa is Erzsébet királyné (Sissi) emlékére. Kicsit szélesebb nyilvánosságot képzeltem ennek a helynek, (én biztosan jobban kihasználnám a hangulatát a falu vezetése helyében), de azt sem bántam, hogy nincs túlzsúfolva kirándulókkal.
Kiélvezve a hely hangulatát, továbbindultam egy, a kerítések által tisztán kirajzolódó, a gerincen vezető földúton. Az egyik pontjáról kivételes panoráma nyílt a völgyben meghúzódó falu részletére, s a távoli, párás Dunára. A térkép szerint ez a földút hamarosan eléri az aszfaltosat, ahonnan már egyenesen felvezet a hegyre, de az útnak váratlanul vége lett, mint a botnak. Egy kerítés állta az utamat, s a kertben tevékenykedő ember szerint nincs is folytatása. Nem volt mit tenni, mint a gazda rosszalló tekintete mellett lesétálni egy magánház kertjébe, és a szerencsésen nyitott kapun kimenni az utcára. Így jártam, de az a kerítés is vajon hogyan vághat keresztbe egy utat?
Nem tértem azonnal vissza a P jelzésre, így egy másik úton kapaszkodtam egyre feljebb a hegyre. Egyik hétvégi ház kertjéből hatalmas fügebokor lógott ki, hatalmas, érett fügékkel. Nem kellett nagyon biztatni, három, mézédes szemtől úgy jól laktam, mint a duda. Később, egy rét szélén láttam egy zöldküllőt, egészen elfogadható fényképet sikerült készíteni róla. Ballagva, lassacskán elértem az erdő szélét, ahonnan még utoljára csodálatos panorámával örvendeztetett meg a természet.
Hosszú, de kevésbé látványos erdei szakasz következett. Egy darabig még folytatódott az erős kapaszkodó, majd némileg szelídült. A térkép szerint itt kellene lennie a Szágódói vadászkastélynak, de már az emlékét is alig találni. Csupán egy romos pince, s a régi fasorok jelzik, hogy itt volt valami építmény. Később a Kokas tanyával is hasonlóan jártam, át is írom a térképen, hogy ezek már csak voltak.
Átbillentem a majdnem 500 m magas gerincen, s innen már hosszan lefelé vitt az út. Elhaladtam a Förtési Csontos-barlang és a Förtési Gázos-zsomboly mellett, s bár a felszínről nézve nem látványosak, érdeklődve olvastam a leírásukat. Innen már nem sok kellett, hogy kellően fáradtan, leérkezzek Pusztamarótra.
Bár még csak 11 óra felé járt az idő, a gyomrom már delet kongatott, a korai kelés miatt. Le is telepedtem az esőházban és kényelmesen nekiláttam enni. (Ez nem volt egy egyszerű manőver a tisztulás miatt nyitva hagyott fogam miatt.)
Közben átsétáltam a régi temetőhöz, és böngészgettem a régi sírok feliratát. Döbbenten olvastam az egyiket: Lacika, élt 3 hónapot, Zolika, élt 2 napot, Istvánka, élt 9 hónapot. Nem véletlen mondták régen: „aki az első évet megéli, annak van esélye, hogy felnőtt legyen.” Megrendülve elméláztam azon, hogy velük vajon mi van, mi lett? Ők vajon hol vannak, és mi vajon hova megyünk? A közeli történelmi emlékhely is fokozta ezt a hangulatomat, tudván, hogy mennyi magyar vér folyt el a környékbeli török harcokban.
De nem borongós gondolatok voltak ezek, ezen a ragyogó napfényes napon nem is lehettek azok, csupán gondolkozás a hol vagyunk és hová megyünk kérdésekről.
Én mindenesetre - befejezve az ebédemet -, a közeli Bükkös-forrás felé vettem az irányt, melyet már régen fel szerettem volna deríteni. Sikerült is találnom egy járható utat feléje, de sajnos a forrás hasznavehetetlen. Nem is volt, vagy csak elpusztult a foglalása, de így csupán egy pocsolya az egész. A Gerecsét keletről kerülve előbb favágók közelében vitt az utam, majd hamarosan elértem a Király-kúti pihenőt. A pihenő egy kicsit távolabb van a forrástól, de nagyon hangulatos, láthatóan sokat használt hely. Pár száz méterre a völgy felé található maga a kút, jelenleg szárazon.
Innen már nem kellett sok, hogy elérjem Héreget. Visszanézve eddigi utamra elborzadva szemléltem, hogy onnan jöttem!? Látványra ijesztőbb, mint a valóságban. A központban vettem vizet, lepihentem egy alig árnyas padon és ismét enyhítettem éhségemet. A faluban zajlott az élet, sok házon a nyárvégi javításokat, felújításokat végezték, kisgyerekes anyukák sétáltatták gyermekeiket. Jó volt itt lenni, de a bélyegzés után folytatnom kellett utamat, egy csak látszólag könnyű, 3,6 km-es napsütötte mezőn keresztül a következő faluig, Tarjánig.
Már alig reméltem, hogy egyszer vége lesz a mellettem lévő napraforgó földnek, amikor ismét aszfaltot éreztem a talpam alatt, s a bélyegzést követően ismét megpihenhettem a tarjáni templom melletti padon.
Kipihenve folytattam utamat, amikor feltűnt, hogy sok kiöltözött ember igyekszik a református templom felé. Valamilyen ünnepre készülődtek, s komoly tömeg gyűlt össze a templom előtt. Jó volt látni tudatosságukat!
Elértem a falu szélét, de vizet még sehol sem találtam. Már kezdtem aggódni, amikor megláttam a borospincéket, ahol volt vízvételi lehetőség, még egy mobil WC is volt telepítve. Láthatóan a falu rendezvényeire is használhatják ezt a helyet, fel is merült bennem a gondolat: lehet, hogy nagy mulatság lesz itt este? Most is számtalan sörpad és asztal volt kirakva a szabad helyekre, az egyik nyitott pincében komoly készülődés nyomai voltak felfedezhetők.
Alig tértem magamhoz, amikor egy ifjú lovas „várkisasszonyon” akadt meg a szemem. Hihetetlenül impozánsan mutatott lóháton a hatalmas szétterülő szoknyájában. Hogy részese lesz-e az esetleges esti műsornak azt nem tudhatom, de ha igen, látványos lesz!
Újonnan épülő házak mellett vezetett ki az út a faluból, láthatóan nem a kihalás veszélyezteti a falut. Az erdő szélén sikeresen elvétettem az ösvényt, ugyanis én kint maradtam a mező széli úton, míg a P jelzés betért az erdő széli fák alá. A gond csak az volt, hogy a két út között egy vadkerítés is feszült. Úgy döntöttem, hogy inkább átmászom a kerítésen, mint visszafelé megkerülöm.
Már ismét a jó úton kapaszkodtam egy darabig felfelé, s még álmodoztam is, hogy Somlyóvárig elmegyek, amikor rádöbbentem, hogy több ez még, mint amire gondoltam, így kissé eltávolodva az úttól tábort vertem. Este még próbálkoztam a gázmelegítővel vizet forralni levesnek, de a hibás palack miatt végül alig sikerült. Végül félig melegen elfogyott a leves, berendezkedtem az új, 1 kg-os sátramba (könnyű, de legalább kicsi:), s hamar el is aludtam. Ezen a napon 29 km-t haladtam.
Éjfélkor arra ébredtem, hogy egy őz nagyon zokon veszi, hogy itt alszom a területén. Első pillanatra azt is hittem, hogy valóban egy kutyával van dolgom, aztán hamar kapcsoltam. Alig 20 m távolból legalább negyed órán keresztül „ugatott” rám kitartóan, aztán végül elunta.
Pontosabban mielőtt Oláh Tamással bejártuk az ún. Tápiómenti kéket, abban maradtam Lipák Istvánnal, hogy a K bejárása mellett egy Kincsem 25 tt. teljesítése és egy Blaskovich múzeum látogatás elég lesz az elismeréséhez., s Tápiómente turistája lehetek. Már nem emlékszem, hogy mi volt az ortodox csomag akkor (bőven 2010 előtt volt ez, konkrétan 2006 novemberében), lehet, hogy pont ugyanaz, mint amit most efemm ide bemásolt.
Talán azért is mehettem így a fast track-en, mert István örült annak, hogy egy addigra már lassan elfelejtett, részben elenyészett jelzést illetően felfedezést játszottam (igazából játszottunk). Pont pár hete találtam meg az akkori levelét egy mappában, amikor a 2002-2003 során nem teljesített tt-im útvonala után nyomoztam. Meg ugyebár utána amúgy is jártam minden településen, Nagykátára meg többször is kitértem pizzázni. :-)
Szerintem jó a téma, amit felvetettél, pecsételés nélkül is érdekel, legalább "ortodoxizálom" a már begyűjtött elismerést.
Igazolólapot nem találtam a TTT archívumban sem, csak a kiírását 2010-ből:
Tápiómente Turistája Az 50 éves Pest megyei Természetbarát Szövetség természetbarát találkozóján útjára indított túrakiírás célja a Tápiómente épített- és természeti értékeinek megismertetése egyéni vagy csoportos túrák keretében.A túrakiírás teljesítése nincs időhöz kötve, bármikor teljesíthető. Az igazolólapon feltüntetett települések tetszőleges sorrendben, gyalogosan vagy bármilyen közlekedési eszközzel felkereshetők. Ajánlott azonban utolsóként a tápiószelei Blaskovich Múzeum megtekintése, ahol a bélyegzőkkel telt igazoló lap bemutatásával a kitűző önköltségi áron megvásárolható, egyébként postai úton történik az értékelés. A túra igazolása a következő településeken bélyegzéssel történik: Sülysáp, Kóka, Tápiószecső, Szentmártonkáta, Tápióság, Tápióbicske, Tápiószentmárton, Nagykáta, Farmos, Tápiógyörgye, Tápiószele. Ahol nincs feltüntetve bélyegzőhely, ott elfogadjuk a település nevét jelző bélyegző lenyomatát is. Felkeresésre ajánlott a Tápió-Hajta Vidék Tájvédelmi Körzet védett területei. Információ és szakvezetés kérhető: Vidra Tamás 06 70 330-3839 A túrakiírás irányítója a Tápiószelei Természetbarát Klub, 2766 Tápiószele, Arany J.u. 1/a. tel.: (53) 380-346
Tápiószelei Természetbarát Klub - Lipák István aktuális email-je és telefonszáma: szeletura@gmail.com , (20) 3404852
Múltkor próbáltam érdeklődni a Blaskovich múzeumban, adtak egy nevet és egy telefonszámot, L. Istvánét, őt javasolták felhívni.
Az imént beszéltem vele, nagyon kedves volt.
Mondta, hogy a mozgalom működik, az interneten található bármilyen igazolólap jó (én nem találtam ilyet), de az igazolóhely falvakból bármilyen pecsét megteszi, akár szelfi is, és a végén Tápiószelén oda tudja adni a kitűzőt is. Szóval egyszerű az adminisztráció.
Még októberben tervben van, olyan 85-90 km, szerintem ideális 1 napos. Ha lenne hozzá kedved, egyeztethetünk időpontot, ha mást is érdekel, akár topiktúra is lehet belőle... ;-)
Tavaly már eladtam. Kb 5 évig volt meg. Egy Schlitter Encore volt. Highracer kategória, karbon, felszerelések nélkül olyan 11,5-12,0 kilós, de én lomha voltam vele.
Ha még lesz dolgod a környéken, mármint Abony felé, lehet hogy elkísérnélek…
"Remlélem, a Barna Bárban nyomtátok a KSH tesztet! A kávéjuk egész finom."
Természetesen! :-) Tényleg finom volt a kv! Örülök, hogy azért a magyarországi kávékultúra is kezd egy kicsit európaiasodni. Ráfér.
Az út tényleg meglepően jó volt Abony és Kocsér között végig, a 2 óra irányból fújó szél lassított rendesen, különösen ahol nem voltak fák az út mellett - ez is milyen sokat számít.
Jaszkarijenő kötelező pont volt, szerencsére Kőröstetétlentől kerékpárút, bár amúgy sem egy forgalmas szakasz...
Nem is tudtam, hogy fekvőbringázol is! :-)
Azért valóban akad arrafelé látnivaló, az alföldi erdőknek is megvan a maga hangulata, Kocsér és Törtel között az átkötőúton azért volt ebben is részünk. Mindenesetre azért jobban elfáradtam a végére, mint vértam, valószínűleg a nagy meleg miatt is. Múlt hét végén FERTŐtlenítettem a bakancslistámat, az 127km lett a vége, ott is volt szembeszél rendesen, ráadásul épp a tó nyugati felén, ahol dombok is vannak; de mégsem volt olyan fárasztó, mint az alföldi tekerés.
“jó tempóban el is értük Kőröstetétlent. A frissítés után megkerestük az emlékművet,”
Remlélem, a Barna Bárban nyomtátok a KSH tesztet! A kávéjuk egész finom.
Nem írtad, de Kocsér felé baromi jó aszfalt van, a fekvőbringámmal szerettem arra menni. Őszibtén szólva nekem úgy rémlik, hogy még az Abony-Ktetétlen szakasznál is jobb, de lehet, hogy keverem őket.
Hej, ha továbbmentetek volna a keskeny úton Kocsértól a 44-es út felé (D-DNY-ra), akkor nagy szép tájat láthattatok volna. Ez az oda-vissza jobban megérte volna, mint Jkjenőre kitérés.
S még a Csemő-Cegléd szakasz is szép, de való igaz, hogy ha Törtelre be kel menni, utána már indokolatlan kerülő.
Látom, hogy Újszilvásnál a falu déli szélénél jöttetek el. Ahol É felé fordultatok, ott kezdődik egy hangulatos erdő, Abonyból futottam el eddig párszor, s egyszer vagy kétszer vissza is. Szóval ott bolyongani sem unalmas.
Végezetül jelzem, hogy a lököttségem egy újabb dimenziójaként Abony összes utcáján végigfutottam/kocogtam az elmúlt években pár hullámban. A feleségem előző otthona volt Abonyban, s megmaradt a kötődés, én meg sport téren kezdtem el kötődni hozzá.
A gúgli sem rossz, ha műhódképeket nézeget az ember. Az OSM térképein azért lehet használni kiindulásnak, pl. egy Cegléd - Újszilvás - Abony egy napra gyalogosan betervezhető:
És őszintén szólva, gyalog azért meglehetősen unalmas lehet, nem igazán változatos vidék...
A rejtett értékeket fel kell fedezni. Például Abony a kastélyok-kúriák városa, itt található a Györe-kúria, Kostyán József kúria, Sivó kúria, Lavatka kúria, Vigyázó kúria, Vigyázó kastély, Ungár kúria, Fábián-Berg kastély, Kostyán István kúria.
Törtel határában halad a 7 állomásos Kákás tanösvény., amely a Tanyaszínháznál kezdődik és a Hun üst lelőhelyét megkerülve a Tanyamúzeumnál ér véget. Hossza 6,4 km.
Innen felkereshetjük a kocséri, látványos Kutyakaparó csárdát, ahol egykor megpihent Petőfi Sándor, ez a csárda inspirálta Petőfit a Kutyakaparó című versének megírására.
Megpróbálom előbogarászni a füzetet, de szinte 100%, hogy nincs ajánlott gyalogos útvonal.
Érintőpontos mozgalom. Lehet, hogy gyalog van valamivel rövidebb útvonal, de elég kiterjedt tanyavilág van az egyes települések körül, szóval a kutyákra biztos oda kell figyelni, és térkép sem hiszem, hogy van a környékről, maximum a guglimepsz műhódképe segíthet.
És őszintén szólva, gyalog azért meglehetősen unalmas lehet, nem igazán változatos vidék...
Talán úgy négy hónapja érdeklődtem, hogy tud-e valaki valamit az 'Abony és környéke természetjárója' mozgalom felől.
Választ ugyan nem kaptam, de egy szarvasi kulturális kiruccanás után - Munkácsy-kiállítás, valamint egy világbajnok pacalpöri a Négy Muskétásban - becsöngettem Abonyba a szervezőkhöz, akik kedvesen fogadtak, elmondták, hogy igen, működik, teljesíthető a mozgalom, és 200 Ft a füzet ára, ami tartalmazza a kitűzőt is.
Elindultunk hát egy barátommal kerékpárral július 10-én, egy - finoman szólva - nem épp hűvös hétfői napon, amikor a kellemes 35 fokot a gyakori szembeszél enyhítette. Meglehetősen ismeretlen volt Pest megye (pardon: Vármegye) ezen délkeleti szeglete. Igyekeztünk úgy logisztikázni, hogy optimális sorrendben vegyük az igazolópontokat: a ránk váró több mint 100 km-t nem akartuk nagyon megtoldani.
Így délre, Köröstetétlen felé indultunk, igen jó minőségű úton, jó tempóban el is értük Kőröstetétlent. A frissítés után megkerestük az emlékművet, ahol a feltett kérdésre kell választ találni.
Innen kerékpárút vezet Jászkarajenőre, ami tényleg a vármegye leg-délkeletibb csücske. A koccintó-söröző remek hely, pecsétért és sörért ugrottunk be.
Visszatekertünk Köröstetétlenre - vajon miért kell akácfákat ültetni a kerékpárút mellé? - majd délnyugatnak fordultunk, Kocsér irányába. A falu határán helyezkedik el a Petőfi által is megénekelt Kutyakaparó csárda. Igazán autentikus hely, falfestményekkel, mindenféle Petőfi korabeli relikviával. Aki arra jár, ki ne hagyja!
Bélyegzés, majd tovább Kocsérra, hiszen a faluban is kell bélyegezni. Gyors ebéd a kocsma-lottózó kombóban, majd irány - kicsit vissza, majd minimális forgalmú, viszont rossz minőségű úton - Törtel. A megválaszolandó kérdés nem olyan egyszerű, szerintem áthelyezték az emléktáblát. (Nem akarom lelőni a poént, de elfogadták a választ...). Kértem azért egy pecsétet is a polgármesteri hivatalban dolgozó hölgyektől, kedvesek voltak.
Törtelen a kerékpárom sárhányóját kellett rögzíteni egy autószerviznél (ingyen megcsinálták egy gyorskötözővel, köszönet ezúton is nekik, nagyon segítőkészek voltak). Szóval nem mondhatom, hogy semmi sem törtel... (uhhh, nem hagyhattam ki, ezer bocs...)
Cegléd felé egyre nagyobb forgalom, nem is túl jó minőségű út. Ott megint kérdésre kellett választ adni, de a java még hátra volt. A 311-es út Ceglédről kifele baromi forgalmas, erős teherautóforgalom, nyomvályú, alig vártuk, hogy vége legyen. Újszilvás jómódú település, de kocsmát nem találtunk, pedig jólesett volna egy unikum (új, szilvás... na jó, tényleg abbahagyom... :-) ). Abony előtt egy darabig bicikliút, aztán nem túl forgalmas úton értünk be a kisvárosba. Az ellenőrző-kérdés megválaszolásához át kellett menni a "városkapu" alatt. Na, itt kapott túratársam defektet! Míg intéztem az adminisztrációt - a hölggyel beszélgettünk pár szót a mozgalomról, meséltem, mi történt túratársammal az imént, hát ő is kapott egy kitűzőt - barátom megreparálta a kerekét, szóval nem vesztettünk túl sok időt. A MÁV-nak hála úgy fél órával tovább tartott a hazaút, mint reméltük, de végülis elégedetten - és jó fáradtan - értünk haza.
Nem mondanám, hogy ez volt a legérdekesebb és legváltozatosabb útvonal, amin valaha végigtekertem, de azért érdemes volt megismerni ezt a tőlem nem is olyan távoli vidéket. Szóval közepes edzettséggel 1 nap alatt teljesíthető mozgalom. Nincs megszabva, hogy mivel kell végigjárni, de szerintem a kerékpár a legideálisabb. Gyalog azért nem tudnál jó szívvel javasolni. 107 km lett a vége.
Hosszú kihagyás és gondolataim sötét fellegeinek eloszlása után folytattam a dél-dunántúli vándorlásomat. Reggel a vonaton meglepődtem egy kicsit, de ezúttal igazi kaland nélkül érkeztem meg Zalalövőre. Nagyfernekág után küzdöttem a természettel, 11 órakor már az evésre gondoltam, majd miután Kustánszeg és Kislengyel között megnéztem a bólogató kutat, szegről-szegre járva eljutotottam a Patóhegyre. Amikor rá kellett volna fordulni a célegyenesre, akkor egy kerítés és egy villanypásztor állta utamat, de így is időben odaértem a zalatárnoki buszmegállóba. A túra hosszabb, fényképes beszámolója a következő oldalon olvasható: https://turaelmenyeim.blogspot.com/2023/09/rpddk-04-zalalovo-zalatarnok-20230817.html
Van egy üzleti alapon túramozgalmakat kiíró ember, az övé lehet, nem somogyi. Nyilván ismered de én nem írom le a nevét sem olyan stílusban keresett meg és olyan pofátlan áron árulja a kiadványait, hogy nem reklámoznám.
Más: A hétvégén a fonyódi Vár-hegyen, egy hete az ordacsehi földvárnál találtunk várkódos pöttyöket. Tudnál segíteni, hogy ezek melyik mozgalomhoz tartoznak, él-e a mozgalom, ki a fenntartójuk, mi a weboldala?
Alapos munka. Tisztán látszik belőle, hogy azért csak-csak döcög a nagy kéktúra projekt, ne legyen belőle baja senkinek. Jobb a békesség, és a tisztes távolság tartása.
válaszolt közben a heyjoe-n olvasható megyei kormányhivatal
azt írták, hogy oda csak a 30 napot meghaladó korlátozást kell bejelenteni, tehát őket kérdezgetni kb teljesen felesleges (hozzájuk egyébként nem lett bejelentve semmi)
beidézték az erdőtörvényt is, ami szerint 96. § Az erdő látogatásának korlátozását a helyben szokásos módon kell kihirdetni, valamint figyelmeztető táblák kihelyezésével gondoskodni kell a megfelelő tájékoztatásról.
hát, láttam-hallottam már olyat ahol ez nem történt meg
feltelefonáltam az északerdő tállyai igazgatóságát is, az úriember szinte büszkén mondta hogy nincs kint a honlapon semmi infó mert nem kötelesek kitenni
de 4 óra után erősen vadásznak (náluk biztos, de sztem egész északerdő egész szeptemberben azt is mondta hogy azért "általában a turistautakat tiszteletben szokták tartani"
meg azt is, hogy azt nem fogja tudni nekem megmondani hogy konkrétan az 5-658310 vadászterületen lesz-e szombaton vadászat, mert egyrészt kiadták a vadásztatást bérbe, másrészt általában aznap du. dől el hogy hova mennek...
felhívtam még egy kisebb vadásztársaságot is Tállya mellett, szintén zenész, du 4 után "szőlők mellett el lehet menni de az erdőben nem javasolt, erdészet is vadásztat"
úgyhogy Zemplén kilőve (szó szerint :-) marad vasárnapra valami közelebbi túra ahol 4-ig be is tudom fejezni :-(
pedig itt kezdtem, csak én a térképrétegeknél kerestem... ezt a hülye felkiáltójelet nem találtam meg.. ezekre a kódokra emlékeztem meg hogy "két lépcsős" a dolog..
a becsatolt képeden az van, hogy az erdészeti igazgatóságok elérhetősége fent van az eszakerdo.hu-n hát én nem találom, guglival találtam valami woodinfót, ott vannak telszámok
ennek a lezüllőben lévő országnak nem ez a legnagyobb problémája persze, de azért... ha 200 ember megy túrázni akkor 200 keresi órákig a telefonszámokat és ereszt meg 200 telefont? ez a normális? :-O
kíváncsi lennék Svájcban hogy van
(MTSZ-es linket is köszi efemm, ott se nincsen zemplénből semmi.. marad a telefon)
Az létezik hogy míg a Dunántúlon szinte teljes mértékben dúlnak a harcok, a Dunán innen egyetlen vadászat sincs? (heyjoe.hu)
Odáig már eljutottam mindenféle guglizással (magyarvadasz.hu -n találtam térképet vadászterület kódokkal) hogy az Északerdő a vadászatra jogosult, az eszakerdo.hu -n semmiféle hír nincs erdőlátogatási korlátozásról, se a főoldalon se a "turistáknak" menüpontban -ahol amúgy a gombaszedés szabályai ott vannak, tehát ott jó helyen lenne...
Akkor lehet menni nyugodtan? (Erdőbénye-Tállya) Vagy hova szokták eldugni a hírt?
