2024-ben én nem jártam le ezt a déli szakaszt. Péceltől keletre mentem, (vagy inkább keletről jöttem Pécelre) és ez már a Tápió-m. zöldnek egy variánsa. A déli vidéket elég jól ismerem, mert arra van telkünk, s így sokat barangoltam arra, s így nem igazán érdekelt. Így született a hadidoki féle Pest m. piros & Tápió-m. zöld túra.
(Ha esetleg valakit érdekel, a weblapomon, a szokásos helyen megtalálja.)
Ismét irány Berettyóújfalu! A rideg hangulatú IC-vel Püspökladányig, aztán a kellemesen ringató fülkés gyorsvonati kocsival tovább. Aztán az utolsó szakasz busszal – metálzene szól a vezetőnél, ahogy nekilódul a kietlen 47-es útnak, én meg utoljára elgondolkodhatok, miért is vállalkozom a fakó tél végi tájon bő 30 kilométernyi gyaloglásra. A kérdésre nincs logikus válasz, de ellenérv sem.
Úgyhogy, 8:50 körül nekiindulok az első kilométereknek, Zsáka községig (a két falu szinte egybeépült). A lakott területet érintő túrakezdés meghatározó lesz: az út során a gondolataim sokat járnak aztán a politikai, társadalmi ügyeken – ez alapvetően talán nem lenne kikapcsoló, de úgy hogy közben nem olvasok híreket, egyáltalán nem zavaró. Elnézegetem a Rhédey-kastély romantikus stílusú épületét, meg a falu többi házát, elképzelem az itteni alföldi társadalmat anno. A mocsarak eltűntek, az úri világ pár évtizedig jól összeszedhette magát a korábban értéktelen földterületeken. Aztán ennek vége lett, a városhiányos térségében csak a dzsentri érzés maradt. A kálvinista, megalkuvó, elég egyszerű paraszti népség pedig nem sokat tudott hozzátenni ehhez a történethez. Na ez így leírva talán kicsit erős. Leegyszerűsítő. Mindegy. Élvezzük ki inkább a 7 kilométeres, Bakonszegre vezető átkötő utat!
Nagy forgalom nincs, tereptárgy sem sok, nyugat felől sötétlik a látóhatár. Még nem érem el a Berettyó gátját, mikor átvonul felettem belőle az első permetező esőhullám. Talpalok, pörög a képzeletbeli lépésszámláló, és előbb-utóbb megmászom a folyó feletti hídra vezető lépcsősort, mint jelentős emelkedőt a nap folyamán. A faluban a jelzés jobbra fordul, itt találok egy kisboltot, veszek pár apróbb élelmiszert, miközben újra szemerkélni kezd az eső. Örömmel érem el a pecséthelyet jelentő emlékházat. A kertben kellemes, fedett helyen pihenek meg (bár közben meg elvonul a csapadékhullám, kisüt a nap). Az épület zárva, az ajtó előtt valaki összekupacolt némi lehullott falevelet – valamikor, régebben. Olyan, mintha télen nem nagyon lett volna nyitva.
11 óra elmúlik már, mire továbbindulok Bakonszegről, kimegyek az utca végéig, és a 36-os folyamkilométernél bemutatkozom a Berettyó jobbparti védművének. Ez itt burkolt, a haladás könnyű rajta. Látványosságok? Egy kis holtág-maradvány ligeterdő, egy gátőrház, aztán egy biciklis. Leketyeg egy óra, dél körül beütöm a berettyóújfalui pecsétet a vízügyi igazgatóság épületének kapujánál. Innentől a gáton nincs aszfalt, amit nem bánok, jobb a lábnak. A rácsos szerkezetű vasúti híd távolról uralja a látképet, átbújok alatta, aztán jön a 42-es úté is, ami hozzá képest szinte észrevétlenül olvad a környezetébe. Szűk kilométerrel utána leereszkedem a gát folyó felőli oldalára: egy korábbi hozzászólás szabadon lévő kutyákra figyelmeztetett a másik oldalán lévő tanyánál. Kutyaürüléknek vélt nyomokkal találkozom is – hogy aztán kellett-e tőlük félni, az nem derül ki. Az égkép megint változik, újra borul. Az M4 híd a következő, nagyobb objektum. Érezhetően fáradok, nehezen közeledem hozzá.
Jön végre a letérés a szentpéterszegi pecsétpontra – a nap legsárosabb szakasza ez, de tökéletes időzítéssel érkezem meg a horgásztó jurtaépületéhez, ugyanis rákezd az eső: a rövid, de nagyon intenzív záporozást már a tető alól nézem. Ebédelős pihenés, kellemes itt lenni, bár a közeli épületnél valami zajos géppel dolgoznak, így nem teljes az idill. Majdnem megfeledkezem a pecsételésről is. A gát legegyenesebb része jön. Már az érdekesség, mikor friss keréknyomokat fedezek fel az úton. Vagy mikor a vakond földhányásait követi az ember métereken át, amint oda-vissza fúr a gát alatt. A gátőrnek is biztos tetszik az ilyen...Gáborjánba érkezni viszont érdekes. A gát ellaposodik, mert a folyó itt mély bevágódásban halad a kertek alatt: a település házai viszont évszázadok óta biztonságos, ármentes térszínen állnak. Két italmérés is csábítana, de most már úgy vagyok vele, szeretnék kényelmesen végigérni, és ha megállok, lemerevedem, aztán kakukk. Kicsit már nyomja a cipő az egyik bokámat. Még egy esőt kapok, miközben a Csererdő nevű, hangulatos ártéri erdőt keresztezem, és a végén kibukkanva már látszik is Hencida templomtornya. A gátat az 58-as kilométernél elhagyva, 16 óra előtt pár perccel érek célba. Van még kb. fél óra a buszig (ne zavarjon meg senkit, hogy rosszul van feltáblázva a két ottani buszmegálló, a berettyójfalui járatok a vegyesbolton túlról, a központ felé lévő megállóból indulnak). Eseménytelen hazaút. Hát, ez a kaland ennyi volt, de jó volt…
Pár hangulatkép a végtelenbe szaladó párhuzamosokkal:
Juli néni alapból jól van, csak hát a biológia meg a kor dolgozik, sajnos ő sem kivétel. Én is sok beszélgetésen vagyok túl már vele, és sajnos mentálisan vannak már vele problémák, őt sem kíméli.
Kicsit off:
Én is évtizedek óta ismerem, kedves aranyos hölgy, mindig tele életvidámsággal. Sokat beszélgettem vele többek között az ország első számítógép fejlesztéséről, merthogy matemtikusként benne volt (ha jól tudom doktorija is ebből született). Próbáltam rávenni, írjon már róla egy könyvet, hatalmas érték lenne szerintem. Sajnos nem sikerült, és most mg már nem is akarja :-(
Fabók Juli néni sajnos már nem viszi az első három mozgalmat, (meg a többi mozgalmat sem, amit a Vasas keretein belül indított), én vettem át tőle a többi mozgalmával együtt. Sajnos ő maga mondta el, hogy már nem tudja kezelni őket. A dokumentációs háttere (eddig teljesítők, fokozatok stb) egy kcsiit problémás, mert kb 2 évnyi anyag nincs meg, próbálom összelegozni az egészet ami eddig megtörtént (a saját fokozat telejsítések egy része is eltűnt a táblázatából).
A mozgalom és a többi mozgalom honlapja fb oldala készülőben van, csak erősen korlátos az időm, így lassabban halad a tervezetnél. Várhatóan a következő hónapban fog kiteljesedni. Természetesen addig is kezelem, igazolom, stb, ha valaki Juli néninél jelentkezik, akkor már hozzám fogja irányítani.
Igyekszem a megfelelő szívvel és lelkesedéssel, szemlélettel tovább vinni az örökségét.
Ha valakit bármi érdekel ezen mozgalmakkal kapcsolatban, akkor jelenleg itt tud érdeklődni:
A célom nem ez volt, inkább egy kis rekonstrukció, múltidézés, s memória tesztelés.
Meg tényleg leborulni azok előtt úgy általában, akik nem hivatalból csináltak már 20 éve ilyen adatbázisokat. Ide értve ezt is: https://turistautak.hu/updates.php?users :-)
A hihetetlen azt, hogy erre a linkre fejből emlékeztem, miközben már naponta keresek ”valahová lerakott dolgokat”.
Élő a honlap, de nekem nem sikerült sem a turistautak listáját, sem a túramátrix funkciót elérni róla. Ha bemásoltam a webarchive-ról ezeket a linkeket megtisztítva pl. így http://www.turabazis.hu/turistautak_lista, hátha csak a főmenüből van levéve (elrejtve a funkciót), akkor sem érhető el.
Ezért kell.
Még egyszer: “mert a mai turabazis.hu már nem tartalmazza a turistautakat, csak a mozgalmakat, látnivalókat és településeket.”
A TTT Túramozgalmak alatt is inkább csak a teljesítménytúra-mozgalmak mondhatók aktuálisnak, a klasszikus túramozgalmaknak azért érdemes utána menni, mielőtt valaki elkezdi.
Alapvetően lehetetlen küldetés akár csak évente 1x megkeresni minden rendezőt, hogy küldjön aktuális adatokat a túramozgalmáról.
Nemcsak aturistautak listája, de az alábbi tartalom is már csak így mókolva érhető el, de szerintem szenzációs, hogy volt ilyen már több mint 10 éve, de lehet, hogy lassan 20 lesz.
illetve a másodikra nem emlékszem egyértelműen, de abban az időben tartottam ott, hogy elször a kékek, aztán mindegyik turistajelzés, ami legalább 100 km hosszú, az meglett, s lementem 50 km-re.
Azaz, lehet, hogy én álmodtam meg, lehet, hogy nem, mindenesetre Felazso turabazis.hu-jába egy kicsit besegítettem, s úgy rémlik, hogy ott volt az első kísérlet az összes turistaút összegyűjtésére. Majd jött Güszi, aki nem tudom, hogy meddig jutott, majd jött az MTSZ is.
.....
S eszembe jutott a webarchive, mert a mai turabazis.hu már nem tartalmazza a turistautakat, csak a mozgalmakat, látnivalókat és településeket.
"Egyszer kiszámoltam: ha a közös határokat duplán járom végig, akkor is kb. fele az OKT-nak."
Bogarat ültettél a fülembe, ilyen hülye lettem volna? :-)
Szóval ránéztem, s a belső (Bp. közighatárából 1 m-rel sem rendelkező) kerületek egy részét kihagytuk.
Volt: I-V, X-XII, XV-XVIII, XX-XXIII
Összesen 264 km
Nem volt: VI-IX, XIII, XIV, XIX
Aztán minél tovább nézegettem, annál iknébb nem értettem, hogy végül mivé vált az algoritmus.
Egy biztos, elnézést a vagánykodásért, hát bizony közel sem jártuk be az összes kerület határát. Bp-ét igen, meg még jópárat, de messze nem az összeset.
Valószínűleg azért, mert ebből alakult ki az összes városrész felkeresése...
Én ezzel egész jól haladok. Lesd meg ezt az oldalt https://mapy.com/en/turisticka?x=11.3817622&y=48.5563849&z=7 ott a Search-be beírod hogy pl: Pesti Vigadó, ott vannak róla képek, az első (is) pl az enyém, martondani néven. Ott ha a nevemre rákattintasz, megjelennek az eddig feltöltött fotóim. Ha az egérrel zoomolsz a térképre akkor megjelenik pontosan merre is jártam, hol töltöttem fel képeket. Érdemes jobban rázoomolni. Szerintem jól haladok Budapest felfedezésével ;) Persze még azért gyúrok tovább, vannak még fekete foltok.
Nekem is fent van a bakancslistámon, de nem hiszem, hogy valaha is lejárom. Nyilván nem a távolság a nagy ügy. Egyszer kiszámoltam: ha a közös határokat duplán járom végig, akkor is kb. fele az OKT-nak. A kihívás inkább a környezet. Nem mindegy, hogy madárdalos, csodás tájon, vagy autó dudától hangos Üllői úton gyalogolok 20 km-t, aztán ismét visszafelé. (Persze pld. a Tétényi fennsík, vagy a Budai hegyvidék azért itt is nagyon szép...)
Ilyen alapon egy futópadon is legyalogolhatnánk az OKT teljes hosszát, de ez mégsem lenne olyan mint végigjárni a terepen! Egyszer kérdezte egy kollégám, (a beceneve is beszédes: Melák), mi a jó abban, hogy 4 nap alatt legyalogolok 100 km-t. Nem igazán értette meg, hogy nem a gyaloglás a jó, az csupán a csodás élményekért beáldozandó szükséges, (bár jóleső) velejáró.
