Ha már így megemlíted. A piliscsévi sarat nem találtam, pedig elég sok eső volt. Vagy elterelték a kéket egy párhuzamos útra, vagy javítottak valahogy az úton, de még csak sáros sem lett a bakancsom Csév és Klastrompuszta között. Talán inkább a módosítás, mert a hosszan a mező szélén vezető részre egyáltalán nem emlékszem a korábbi bejárásokból.
Megfogott Görbeország. A múlt héten értünk a végére a kéknek a Cserhátban. Nagy esők után értünk ide,úgyhogy a dagonya újból adott volt. Mint minden cserháti túránk ez a két nap is igazán élvezetesre,élménygazdagra sikeredett. Kellettek is a pozitív élmények,mert mindegyik túránk során kifogtuk a "jót". Összességében azonban egyik kedvenc tájunk lett a palócok földje,megértem miért itt kanyarog egyik leghosszabban a kék.
csak pár benyomás a többi élmény,fotó itt található,fogadjátok szeretettel.
- Hollókő: mint minden felkapott hely ez is túl van dimenzionálva sztem. Már itt is kezdi felütni a fejét az igénytelenség ,kinai cuccok is megjelennek. A lehúzás szaga mindenütt. A parkolás külön megér egy misét. Óránként 400 Huf,egész napra 1500.- Igenám,de a napi jegy megvételéről nincs kiírva semmi infó(vagy csak én voltam balfék) Naívan elinditottam telón,gondoltam számolja a rendszer. Aztán az erdő mélyén a felismerés mikor sivít az okos,hogy lejárt az idő korlát. Az általában mindenhol több mint 2 óra-itt annyi. Indul újból az sms. ez még 2x megismétlődik. Parkoltunk vagy 2500-ért délután kettőig. Kiakadtam,reklamálni értelmetlen,fizess paraszt. Persze lerakhattam volna a gépjárművet máshol is....
-Malom-völgy: szokásos óriás dogonya,cuppogás. Ilyen sárdagasztásra csak egyre emlékszem Piliscsév után,de az csak pár száz m.volt,ezt ismeritek mindnyájan. Isten bizony kezdem élvezni a saraskodást, van annak is valami bája.
-Rimóc: csak szuperlativuszokban lehet említeni. Ajánlom mindenkinek az önkormányzati szállásokat,jó a közlekedés is ide,kocsival is csak pár perc a kék.
- Tepke és a Vulkáni-Cserhát gerince: csoda csoda után,felejthetetlen panorámák etc...
-Négyfenyő menedékház: még csak nem is hallottam előtte róla,talán a f@szbúúúúkon említette valaki pár hete. Csodálkozom,hogy senki sehol nem említette,nem írt róla Pedig ha jól tom mindig erre vitt a nyomvonal és el sem lehet nézni ezt a remek pihenőt,annyira szembe tűnő. Bár tavaly lett felújítva,de előtte sem lehetett rossz állapotban
-Szentkút_ megfog,átjárja az ájtatosság még a kevésbé hívő embert is.Bár az egyház gazdagsága itt is tetten érhető és elgondolkodtat.
-Mátraverebély,Pásztó: pusztulat,megállt az idő még a fejlett Pásztón is..
-Közlekedés: Uzsgyiztunk,Ikaruszoztunk ezek mindent vittek.
folytatás Bükk,Zemplén és még egy kicsi Cserehát.....
múlt pénteken nagyon szép bringatúrát sikerült tenni a Bükk-fennsíkon keresztül
a sárga kerékpáros jelzésen mentünk: Szilvásvárad - Olasz-kapu - Nagy-mező - Bánkút - Mályinka - Szilvásvárad
volt sportértéke is, mert időre vissza kellett érnünk: 5 és fél óránk volt az 50 km-re, épp hogy elég volt
egy kis kilátózás fért bele a Milleniumi-kilátónál (nem volt túl frankó a kilátás, de ahhoz képest hogy odafelé a 21-esen az orrunkig se láttunk akkora köd volt, na ahhoz képest egy szavunk se lehetett :-)
szóval kilátózás, a fennsíkon pár szelfi mozgalmi pontok miatt, Bánkúton egy ücsi a Fehér Sasban (nem szívbajosak az árakkal.. de legalább SZÉP kártyát el lehet sütni) és ennyi megálló volt, ha nem számítjuk a tüdőkiköpő technikai szüneteket
gyárilag meglévő nagyfokú szerénységem sem tud abban megakadályozni hogy úgy lássam, én voltam a legnagyobb hős, ugyanis a jobbik bringámat Kisinasnak adtam, én meg a majd 25 éves montimmal mentem amit még anno az első fizetésemből vettem, hát nem egy túl kényelmes darab, de fel tudtam vele tekerni és lefelé is meg tudtam állni ahol kellett és ez a lényeg :-)
amiért mindezt megírtam a mozgalmi része természetesen:
útbaesett Nagy-mezőn a síház (Háztól házig a Bükkben) illetve maga a mező is érintőpontja a Híres bükki rétek nevezetű mozgalomnak
utóbbinál a már említett szelfis megoldás van, előbbinél pedig egy matricát kellett megkeresni és leírni róla a kódot
már hülyét kaptam mert alig találtuk, mire végül egy eldugott helyen meglett, tegnap kezembe került a füzet és szégyenkezve láttam hogy gyengébbek kedvéért oda van ám írva hol a matrica a háznak melyik részén, csak én ám okosan nem vittem magammal a füzetem mert tudtam hogy elég a kódot fényképezni és itthon átmásolni
szóval megint tanultam valamit :-)
a rétes (vagy réteses? :-) füzet azt javallja, hogy virágzási időben menjünk, hát nem akkor mentünk, de azért így is szép volt a sárguló lombú fákkal a háttérben még akkor is, ha a fű félig-meddig már elszáradóban volt
érdekes tapasztalás volt hosszú idő után újra bringával túrázni, mi több mozgalmazni, tök jó volt meg minden, de alig tudtam fotókat készíteni és a végére valami hiányérzetem maradt, felmentünk meg lejöttünk, de ott fent alig voltunk :-(
(bár ez nem a bicaj hibája, hanem hülyén jött ki hogy időre vissza kellett érnünk)
ez amúgy főként afféle edzőmenet volt, kíváncsi voltam mit bír a gyerek, hát mit mondjak, úgy otthagyott mint a sicc :-)
nem nagyon láttam hogy ezekről a mozgalmakról szó lettvolna, ezért bátorkodtam írni, kedvcsináló gyanánt!
Ha túl gyorsan mész el egy kutya előtt, vagy futsz el, akkor általában rohan feléd, vagy üldöz egy darabig. Ez tekinthető kutyatámadásnak? Szerintem nem, de valószínűleg ez lehetett.
Majd megkérdezzük Szarvas Matyit. :) Ha valakit kergethetnek, Őt aztán igazán.
Nálam mindig van egy kutyariasztó a hátizsák oldalában, amit könnyen elérek.
Az OKT és a RP-DDK alatt egyszer sem használtam, az AKT-n egyszer már igen, de erről azt hiszem írtam is. Azóta megváltozott a nyomvonal.
Nekem a statisztikából a hét kutyatámadás tűnt fel. Vagy vonzza a támadó kedvű kutyákat, vagy mást értünk kutyatámadás alatt. Nem követtem a blogot, így nem tudom, hogy hol történtek a támadások és milyen jellegűek voltak , ha az AK-n, arról nincs tapasztalatom, de a másik kettőn megtett 60-70 túranapra visszagondolva egy kutyatámadásom sem volt. Olyan már igen, hogy kinn volt az utcán a kutya, megugatott, és esetleg jött is utánam húsz métert, de az nem kutyatámadás szerintem. Nálam ilyen esetekben mindig az vált be, hogy egyenletes tempóban elmegyek a kutya előtt, nem forgolódok felé, nem hadonászok, de nem is gyorsítok fel, a kutya azt érezze, hogy nem fogok az ő privát területére menni, de nem azért, mert tartok tőle, hanem mert nem akarok. Becsületből ő ugathat, ha akar, az nem zavar :) Ez bevált már villanypásztor alatt kibújt kuvasztól kezdve Somoskőújfalui romházból előbújt staffinál is. Ha egy kutya mindenáron verekedni akar, az nem fog előtte úgysem körbeudvarolni, hanem rohan, és mar, ebben az esetben úgysem tudsz előre felkészülni, a többi eset meg nagyrészt metakommunikációval lerendezhető. Persze, úgy is viselkedek, hogy ne legyen oka ellenségnek tekinteni, nem kopogok a túrabottal a betonon, nem hangoskodok, nem állok meg a porta előtti gyümölcsfáról eszegetni.
teljességgel egyetértek Veled ebben. Engem roppantul hergel ha helytelenül nevezik meg a mozgalmat. Egyrészt nem véletlenül nevezték el Rockiról,másrészt a DDK egy teljesen más mozgalom volt. Magam részéről amolyan "donqihote-s"harcot vívok több fórumon is a helyes megnevezésért. Lassan úgy veszem észre,hogy pislákol néha a fény az alagút végén.Bár a köztudatban nagyon DDK-ként van elkönyvelve és néha bezony hivatalos emberkék és fórumok is így emlegetik......
Csak egy kis pontosítás. Nem a DDK van elnevezve Rockenbauer Pálról. Az az útvonal Szekszárd - Pécs - Kaposvár között létezett 1989-ig. Az RP-DDK egy lényegesen más útvonal.
re +1: Ezen már én is elgondolkoztam, logikusabb lenne OKT-nek hívni a teljes kört. Ez hasonló (már elnézést a hasonlatért), mint az I. világháború. Amíg csak "az" volt, addig Nagy Háborúnak hívták, aztán hogy sikerült egy még nagyobbat kirobbantani, amely a II. számot viselte, visszamenőleg I. lett a Nagy-ból. Lehet, hogy egyszer az Országosból is Északi lesz...ÉKT. De ha már itt tartunk, akkor az sem igazságos, hogy csak a DDK van elnevezve egy személyről. Sőt a rövidítések sem konzekvensek. OK_T_, de nem AK_T_ meg RP-DDK_T_. De persze ezek apróságok. Mindezt azért írtam, mert úgy tűnik, hogy tavaszig már nem lesz módom folytatni a Kéktúrát. Így részemről marad a fotelből "kékezés". ;-)
-fura hogy egy saját elmondása szerint gyakorlott túrázó most látott életében először szalamandrát
-a kakaóscsigákon jót röhögtem (lehet azért kerültek a kéktúrás táblákra a hamburgerek, mert kakaós csigákban egyszerűen mérhetetlen? :-)
-furcsa, hogy bár ismeri a heyjoe.hu-t, mégis egy papír alapú kiadványban képzeli el a tutit (vagy én értettem félre?)
-"melyik kék a legszebb?" vasárnap találkoztam a DDK-n egy párral, a hölgynek utolsó előtti napja volt a körből (nem egyben) Megkérdeztem melyik tetszett neki legjobban és ő is a DDK-t mondta
+1: újabban jóatyám élénken érdeklődik túráim iránt (honnan hova, eddig mikor mondtam neki hogy túra akkor csak annyit mondott hogy már megint? :-)
Tudja mi az hogy kéktúra, meg hogy kör, de amikor magyarázom neki hogy Dél-Dunántúli, meg Alföldi, és jönne az hogy Országos akkor mindig megbicsaklik a nyelvem, hogy hát a másik kettő nem országos?
Miért nem Északinak hívjuk? (tudom, történelmi okok)
De érthető, mit akarok? A Dél-Dunántúliról mindenki tudja hogy hol van, az Alföldiről is, az Országosnál meg neki lehet állni magyarázkodni..
A válasz egyszerű: mértékkel, önkorlátozással, etikai hozzáállással mindenütt ott, ahol nem kifejezetten tilos (pl. szigorúan védett helyen, geológiai szelvényen, közterületen). De nem kell méteres gödröket és árkokat ásni az erdő kellős közepén, fél hegyeket elhordani, útbevágásokat lebontani, fákat kidönteni, régi hányókat ledózerolni, veszélyes régi tárókat fejteni, sziklafalakat bontani, illegálisan bemászni kőfejtőkbe, rekultiváció alatti külfejtésekbe és úgy tenni, mintha az életünk függene attól, hogy hány tonna követ cipelünk haza…. Az idő elteltével mindannyian rájövünk, hogy ez a kis, gyufásdoboznyi, de szép darab többet ér mint a többi 15 kiló csúnyaság. A kezdőknek az elején minden fontos, habzsolnak, én is azt tettem, de ez előbb-utóbb megszűnik. Az idősebb, tapasztalt gyűjtők meg példát mutathatnak!"
Egyébként a geomania szerkesztői nagyon pozitívan állnak a kezdő ásványozókhoz, én rengetegszer kértem már Nagy Mónikától segítséget határozáshoz.
jogi részébe nem mélyedtem bele, egy saras erdészeti (turista) úton bogarásztunk (a felszínén) aztán meg egy meddőhányónál, eszembe sem jutott hogy az esetleg tilos lehet
gödröt nem ástunk, fák gyökere alól földet nem szedtünk ki, ősmaradványokat a helyén hagytuk :-)
Bár ez meg az ásványos fórum témája, de én úgy tudtam, hogy: "Magyarországon ugyanis tilos gyűjteni, elvinni az ásványokat, ásványtársulásokat, sőt, az ősmaradványokat is a megtalálási helyükön kell hagyni."
Ide kapcsolódó (némileg inkább vicces) kérdésem, hogy az ásványoknál még nem határozták meg a hazavihető mennyiséget (mint a gombáknál, erdei gyümölcsöknél)? :-)
Oké, bár az nem egy mozgalmas topik ahogy nézem, és azt gondoltam, hogy a cipő, hátizsák, sátor, vagy éppen a szállás pont annyira része a kéktúrának mint minden egyéb.
" Mély megrendüléssel fogadtuk a hírt, hogy 2020. október 19-én, súlyos betegséget követően, elhunyt Bokody József, a Lokomotív Turista Egyesület tiszteletbeli tagja, az Országos Kéktúra mozgalom alapítója."
A vízállóságával és a szellőzésével abszolút elégedett voltam és vagyok, nem ázott be, pedig mentem benne több órás esőben meg ugye patakba is merültem, és nyáron is simán hordtam anélkül, hogy beleizzadtam volna. Az a gyanú fogalmazódott meg bennem, hogy lehet még egy számmal nagyobb kéne belőle. A lábam valahol 36 és 37 között van, és ez 38-as. De most először mentünk úgy, hogy több napon át minden nap 20 km felett, és lehet itt már elkélt volna a még nagyobb cipő. Eddig tényleg semmi gondom nem volt.
Lehet bemegyek majd egy üzletbe és megnézek egy 39-est.
A másik esetleges gondot okozó tényező a zokni lehetett, bár a másik lábamon meg nem csinált gondot. :)
Szóval találgatok, próbálgatok, de nagyon kellemetlen volt úgy nekivágni a 22 km-nek, hogy már az elején fájt a lábam. Igazából a túrabotnak köszönhetem, hogy mégis ment, sokat tehermentesített a lábamon.
Szinte csak Columbia bakancsot használok, és elég extrém formában. Két számmal nagyobb a lábamnál és két zoknit használok. Egy vékonyabb túrazoknit és egy vastag túrazoknit. Tudom ettől egyeseknek borsózik a háta, de nekem ez jött be. A bakancs lélegző és totál vízálló, 25-30km után is teljesen szárazak a zoknik és sosem volt vízhólyagom.
Sajna most nem kaptam ezt a típust, pedig öt éve nyüstölöm és van benne bőven kilométer. A bélése foszlott el egy kicsit, de azt tanácsolták, hogy suszterrel tetessek bele újat. Megpróbálom.
"De az ember hiába próbálja fel, nem tudok az üzletben menni vele 20 km-t. :) "
Hát ez az! Pont emiatt rizikós mindig a bakancsvásárlás! És mivel még a boltban való felpróbálás után is nehéz a döntés, így szvsz ne várd azt tőlünk, hogy mi most itt megmondjuk a tutit! Ugyanis én például nem ismerem az általad említett bakancsot, de ha évek óta azt hordanám, akkor sem merném kijelenteni, hogy igen, vedd meg! Pusztán azért nem tehetem ezt, mert nincs két egyforma ember, hát még két egyforma láb! Ami nekem frankón beválik, lehet hogy számodra egy középkori kínzóeszközzé válik néhány óra viselés után.
Egy tanács: ha érzed, hogy szorít bakancs, akkor tedd sámfára egy időre! Ha nincs otthon, akkor tömd ki alaposan rongyokkal és hagyd úgy pár napra/hétre. Talán így egy kicsit tágul a belseje. Ha ez nem megoldás, keresni kellene egy jó cipészt, ha még létezik ez az emberfajta! Az talán tudna segíteni. Egyébként a bakancsra jótállás már nincs?
