Első nap: Nagymágocs-Ludashalom – „Újra együtt és újra úton”
Egy két éves kényszerszünet után ismét folytattuk az Alföldi Kéktúrát a barátommal. Mivel a lába még lábadozott (mi mást is csinálhat egy láb: lábadozik), de már terhelhető volt, ezért csupán húsz kilométeres szakaszokat terveztem. Szint nem igazán van errefelé, legfeljebb a Kunhalmok és a töltések, így hát hajrá.
A logisztika egyszerű volt, mivel a túratárs szegedi lakos, ott szálltunk meg és „kétkocsiztunk”. Első nap én Székesfehérvárról indultam hajnalban és Ludashalomnál találkoztunk 8-kor. Kecskemét után a kocsikázás is tetszett, mert varázslatos ködlepel volt végig, úgy fél-egy méter magasan és kb. 2 méter vastagon. A felkelő nap és a szűrődő fények és őszi színek tényleg gyönyörű látványt eredményeztek. Találkozás után az egyik kocsival átmentünk Nagymágocsra és ezt az autót a kastély parkolójában hagytuk, hogy holnap ide érve Eperjesről, legyen mivel Szegedre mennünk.
Rövid szerelés ellenőrzés, gps indítás és portási beszélgetés (holnapi kastélylátogatás megbeszélése…) és bélyegzés után vágtunk neki az első távnak. „Hittem kék jelednek, mégis megcsalá…” plagizált átköltéssel realizáltuk az első 200 métert. Ahogy a kék útjelzőnél balra letértünk a Mágocs érrel párhuzamos „útra”, irtózatos dzsindzsa, bogáncsok ezrei, magas fű fogadott. Minden rosszban van valami jó, száraz volt a terület, nem lettünk vizesek. 200 méter után megunva az úttörő mozgalmat és a jelzések hiányát (csak egy ösvényt találtunk, lehet, hogy letértünk a kékről?), a telep kerítése után kitörtünk a párhuzamos műútra és ott folytattuk a gyaloglást. Itt megjelent a kék jelzés is. Talán nem lett volna indokolatlan eleve a merőleges úton hozni a kéket. Ortodox kéktúrázók most vessenek meg, de nem túl egyszerű dolog volt eltávolítani a bogáncsot a polárról és egyéb helyekről.
u.i.: „bocs a képek minőségéért, de kicsit pipa voltam a készítésükkor”
A műúton már gyorsan haladtunk a Nagymágocs-Derekegyház közútig, ahol egy régi, de jó minőségű beton kerékpárúton értük el Ótompahátot, amit elneveztem macskás falunak. Szinte minden ablakban és kapuban egy-egy macska napozott, de jutott az udvarokra is bőven a cicusokból. Kutyát viszont alig láttunk, tehát „macskásfalu” és kész. Volt viszont komoly játszótér benne egy rertró pörgőhintával.
Ezek után következett a rónaság „megunhatatlan” végtelensége egészen Tompahátig. Tompaháton a boltnál pecsételtünk. Szerencsénkre kívül van a pecsét, mert a bolt csak 7-9.00-ig van nyitva, ráadásul október 23-át írtunk, tehát még akkor sem. Leülve a bolt előtti padra és táplálkozva megállapítottuk, hogy itt sem halnak meg sűrűn szívinfarktusban. Az a nyugalom, ami végig kísért minket a Tompahát előtti mezőkön, bizony ráült a településre is. Csupán egy-két függönyrebbenésből tudtuk, hogy laknak errefelé és vigyázó szemüket ránk vetik. Saját és egymás szívverését is hallani véltük a nagy magányos csendben.
Tompahátot a műúton elhagyva kb. 1km után letértünk a földútra, megkerültük a Kéktói erdőt és egy öntöző csatornaparton haladtunk Ördöngős felé. Az öntöző csatorna már-már kiszáradt, az iszapos pocsolyákban apró snecik küzdöttek az életükért. Megfigyeltük az óriás önjáró locsoló működésének elvét, majd egy számunkra ismeretlen kereszthez érkeztünk. Megfejteni azóta sem tudtam (felirat: Emlékül Ágitól), hátha valaki tud róla valamit. Rövidesen elértük az ördöngősi libafarmot, valamint megcsodáltuk az óriás kerítést az erdő szélén. Én fácánnevelőre gondoltam, és mint a régi zöld kapu díszítéséből kiderült, jogosan. Valamikor fácánkeltető és nevelő telep működött itt. A farmot elérve láttuk, hogy itt esetleges szálláslehetőség is van, hátha valaki ilyet keres ezen a környéken. Lovarda, vendégház, minden volt itt. Elég kiépítettnek tűnt a farm.
Egy halott fás rész után gyorsan elértük a Ludashalommal szemközti mezőt, amin, - és jöhet az ortodoxok kövezése- átvágtunk. Még gyerekkoromban sem láttam ennyi ürgelyukat. Szinte nyüzsögtek a jól felhízott ürgék, terített asztalt kínálva a ragadozóknak. Ludashalmot és a mindszenti elágazást elérve készítettünk egy igazoló képet, hiszen két éve pont itt hagytuk abba ezt a részt és akkor is készült fotó. Megállapítottuk, hogy sokat nem öregedtünk, inkább vénültünk a két év alatt. Irány Szeged és pihenés holnap reggelig.
A tanösvényről jut eszembe-igaz, az iszkaszentgyörgyi Kastélybirtok tanösvényről van szó.
A tanösvény táblái rendben vannak, de a TUHU-n és az OSM-en jelölt T jelzés nincs felfestve.
Véleményem szerint kevés a tanösvény tábla alján levő eligazítás, pl: "Utad az eddigi úton haladva folytasd tovább". Különösen hiányzik a lakott területeken a jelzés, mert sajnos hiányzanak az utca névtáblák is (legalább az utcasarkokon lenne-de nincs...)
Fényképes beszámoló az őszi szünet végén teljesített Bakonybél - Zirc OKT szakaszról, amelynek során négy (plusz egy) bakonyi pecséttel gazdagítottuk a gyűjteményünket. A reggeli újratervezés miatt végül Bakonybélből nem Városlőd felé indultunk, így aztán felmásztunk a Kőris-hegyre, elképzeltük, hogy milyen lenne egy kosztümös filmben szerepelni, a végén pedig elmulasztottunk egy fiatalító arcmosást...
Ez újabbnak tűnik, de amiért feltettem annak van még egy oka.
A ponttól észak felé is felmértük az új tanösvényt (PT), de az egy idő után elindult kelet felé, le a völgybe.
Ez viszont az ottani jelzés alapján É felé tovább.
Sajnos, ott már nem fényképeztünk:-(
Amikor felszerkesztettük az útvonalat a térképre (TUHU), akkor láttam, hogy nem voltunk messze az aszfaltos úttól. Pár héttel később autóval indultunk Monostorapáti felől, de akkor más volt a cél.
Ha tehát van kapcsolat az aszfaltos úttal, akkor Szentbékkálla és Monostorapáti között ez a jelzés a nyerő. Nincs sok, de ahol kell, ott van.
A völgyben az egykori ZÖLD, szerintem illegális, csak régi jelek vannak, igaz Szentbékkállán és Monostorapátiban tűrhetőek a jelzések.
Na mindegy ez egy izgalmas út bazaltkövek szegélyezik, itt-ott panoráma is van.
Ha egyszer eláll az eső, visszamegyünk, és majd beszámolok.
Picit OFF, de ha emlékeim nem csalnak, Szentbékkállán, ott, ahol a kék "elhagyja" az országutat és "indul" kelet felé, mintha láttam volna az autóból hasonlót.
nem kevés idő a fényképeknek csak a végiggörgetése sem, de megéri (legjobb lenne mindet egyesével megnézni és elolvasni hozzá a kommenteket, dehát rengeteg van! kár hogy nem tudtam róla az induláskor, akkor minden napra jutott volna pár darab
Többen is érintették a Fancsika víztároló és környékének állapotát. Ezt és más AK szakaszokat érintő módosításokról ad tájékoztatást az MTSz honlapja: http://mtsz.org/cikk/az_alfoldi_kektura_felujitasa
Sziklás, köves, száraz csúcsokon kímélni szokták az állományt, mert nehéz felhozni az újulatot és nem garantált a siker, különösen most, amikor őrült száraz nyarak (és őszök) vannak.
Ezzel együtt egy szép kilátással kecsegtető helyen lehetne turisztikai szempontot is figyelembe venni, de úgy látom, ez még mindig nem nagy divat a szakmában (tisztelet a kivételnek).
kíváncsiságból megnéztem zádorfalvára a szallas.hu-t, persze nincs találat
Aggtelken van sok olcsó szállás (ezt tudtam is, de az most nekünk nem passzolt a tervbe) Jósvafőit ahol mi is aludtunk 15-ért, szallas.hu 18-ra hozza 3 főnek (ennyit levesznek egy foglalásból?)
Kilátás a Látó-hegyről a Fancsika I-re, 2011-ben; esősebb időszak után jártunk ott (OFF kisvasúti naphoz kapcsolódó teljesítménytúrán), a turistautakon méretes tócsákat kellett kerülgetni.
Szombat reggel rugaszkodtunk neki a füredi Közösségi Háztól a túrának. Én, az öcsém, a párom, és a kutyánk. A pecséthely mellett a földön maradt egy termosz kiborult tartalma. No mindegy. A Papsoka hangulatos régi temetőjén keresztül, hamar az erdőbe jutottunk, nagyobbrészt fiatal tölgyesek kísértek minket az Evetes-völgyig. Balatonszőlős mellett egy nagy bekerített legelő van, lovakkal, mezőgazdasági kisrepülővel. A közúthoz érve egy pár fős csapatba botlottunk - egy fiatal vadászt a kalapjára tűzött tölgylevéllel fényképezték a társai: látszott rajta hogy őszintén örül az elejtett apróvadnak. A tótvázsonyi út éppen átépítés alatt van, így a gyaloglás nem volt annyira kényelmes (egy sávos szakaszok miatt). Úgyhogy örültünk, mikor megkezdhettük a kapaszkodást a Kis-Gellára. Annak tetején kimentünk a déli oldalra, a túraatlasz kilátást ígért - körpanoráma ugyan nem volt, de jól esett a napsütésben megpihenni, úgy hogy Tihany egy kis szelete látszott.
A Nagy-Gelláról kilátás nincs. A Cseri kastélyszálló kertjén átvezet a jelzés - kulturált, szép hely. Innen mintegy háromnegyed óra volt a Zádorvár. A vár előtti nyeregben indul egy kék forrás jelzés, ami nincs a térképen - nem néztük meg, de feltehetően a Zádor-kúthoz vezet. A várudvarban körbetébláboltunk - a "kőhordással" úgy tűnik hogy végeztek, így abban segíteni nem tudtunk, de a várkápolna felújításához adományt gyűjtő perselyt sem találtuk meg. Pihenő után irány a gerincen tovább, szűk ösvényeken kanyarogva. A Hideg-hegy alatt volt a legszebb kilátópont - a Pécselyi-medence, és a tó felé. A zöld jelzésnél öcsém elvált tőlünk, mivel haza kellett utaznia, mi pedig átszeltük a mezőt, a feltámadó szélben, melybe már egy-egy esőcsepp is keveredett. Imádom ezt a hangulatot, ilyenkor olyan kicsi lesz a turista a tájban. :)
Egy földmunkával érintett mélyedés után nem sokkal volt egy érdekes pont. A jelzés egy Y-elágazásban a völgytalpra ért, amin haladtunk 100 métert, és két fém kék jelzéssel találkoztunk, ami visszafelé mutatott. Tovább lefelé meg szürkézett fák. Némi tanácstalanság után visszafordultunk, és az Y másik szárában, egy pirinyó fém kék jelzést követve újra megleltük az útvonalat. Amúgy a Zádorvártól errefelé nagyon sok az ilyen, úgymond "nem szabványos" jelzés. De legalább van... Mencshely fölött is időnként sasolni kell, de a Halom-hegyet eltéveszteni nem lehet. Mire odaértünk, már jól benne jártunk a délutánban. Jöttünk lassan 7 órája, de az avarban, bóklászó kutyával, pihenőkkel, nem ment az átlagunk 4 km/ó fölé, és az eső is jobban rákezdett. Így lemondtunk a szentantalfai befejezésről és a tanösvényről, inkább megkerültük gyorsan a hegyet, hogy elérjünk egy hamarabbi járatot vissza Balatonfüredre. Dörgicsére érve örültünk mikor be tudtunk húzódni a buszmegállóba. A visszaútban már csak csendesen, és kellemesen elfáradva szemléltük az alkonyi, borongós hangulatú tájat.
A Bódva-völgyi vasútvonal népessége meg egy külön fejezet :/
Egy jegyvizsgálóval beszélgettem egyszer Miskolcon, ő azt mondta hogy a nádaskai vonal jobb mint a Hidasnémetibe menő, mert ezen a szegény romák laknak, akik alapjáraton kevésbé balhésak mint a gazdagabbak.
Sajnos már két éve is csak ezt tudtam megállapítani:
"Kérem szépen, én őszintén megmondom, de ezektől a Debrecen alatti tavaktól többet vártam. Se tó, se víz, csak nád, csupán a Fancsika III. ordasul benőtt gáti útjáról lehetett némi vízfelületet látni, de itt meg az úttal voltunk elfoglalva. A leeresztőnél egy srác mondta, hogy ezt a tározót meg leengedték, tele van döglött halakkal, meg kagylókkal, aminek a szagát néha-néha éreztük is."
Minden esetre jól járható földúton értük el az üdülőket, majd szinte észre sem vettük a Fancsika III. víztározót, annyira be volt nőve. A Fancsika II-höz a műúton érve a barátomat azzal vigasztaltam, hogy kocsival elmegyünk egy nem messze lévő, remek kilátóhoz (Látó-hegyi régi kilátó, kicsit felújítva, megvasalva), ahonnan… Mint kiderült, semmit nem látni, mert lombkorona alá került az idő múlásával, csak egy nyiladékra látni rá, ami mint kiderült a Fancsika I. náddal benőtt, szinte száraz medre volt.
Ezek szerint a nemzetközi helyzet azóta csak fokozódott. Szomorú, de még a kilátóból sem lehetett látni semmit, ráadásul az állapota is hagyott némi kérdést bennem. :(
igen, a zöldnél szorított az idő, hogy a szürkézők előtt járjak
az OKT-nél feltételeztem hogy ilyen gond nem lesz
de mostmár azért égeti a talpam a dolog, szeretném már befejezni mert elég sokat kotlottam rajta, és volt egy fogadalmam magamnak hogy amíg OKT nincs kész addig nem kezdek bele se AK-ba se DDK-ba (és ezekre is már azért mennék lassan.. :-)
Pont az OKT 24-re Putnoktól Bódvaszilasig keresek túratársakat (dec 18-tól). Látom a szállás eléggé kulcskérdés. Gömörszőlősön tudtam visszamondható szállást foglalni max három főre. Kb. ennyi emberrel lehet akkor tervezni. A második napon a Baradla barlang körül terveztem megszállni, ott még most találni olcsó megoldásokat. Köszönöm egyébként a megosztást, és írjon aki velem tartana.
(Mostanában csináltam az OKT 27-től a -26-osig, majd a 25-ös szakaszt.)
Legutóbbi ottjártamkor egy helyi kisebbség mesélte a haverjának a bz-n, hogy bajban van, mert a részletre vett plazmatévéje mellett hasogatta a fát, és egy elrepülő hasáb teljesen összetörte a képernyőt.
Tanuljunk belőle, és ne favágás közben nézzük a kedvenc sorozatunkat - ami természetesen a másfélmillió lépés, hogy mégse legyek teljesen off...
Akkor nem volt éppen kis költségvetésű a túra. Alpokban volt olyan hogy az utazással együtt fizettem ekörül (kirándulójegy vagy félárú már nem tudom, szállások, kevés kaja), de még ott sem volt jellemző ekkora költség.
Szép volt, ez a lényeg. Durva, hogy az ÉZ/északi szürke előbb meglett mint pl Derenk :O
A Bódva-völgyi vasútvonal népessége meg egy külön fejezet :/
Mi is kékültünk múlt hétvégén egy három napost, Putnoktól Bódvaszilasig
Last minute szállásfoglalás volt, mivel így ősszel már nem merem bevállalni hogy 6-8 héttel előtte lefoglalom a szállást (őszi szünet = kiemelt iőszak, ajánlott lett volna ennyi idővel előtte) mert mi van ha +3 fok lesz és két hetes eső..
Szóval nagyjából szerda magasságában dőlt el hogy megyünk, és hogy szombattól hétfőig
Az eredeti terv úgy szólt volna, hogy Gömörszőlősön alszunk a Biokertesben ahol már egyszer volt szerencsénk aludni, de ott most lakodalom volt :-( A másik gömörszőlősiben sem volt hely szombatra. Másik napra Szelcepuszta szintén teltházas volt egész hétre, ezt már hetekkel előtte tudtam fészről, Zádorfalván a paplakban nem vették fel a telefont, Alsószuhán szintén nem, próbáltam az azonos nevű jósvafőihez megadott telefont de azt sem, így itt el is engedtem a dolgot..
Ámde egy óra múltán a jósvafői szám visszahívott, megerősítette hogy a két vendégház egy kézben van és volt is hely. Mondjuk nem volt olcsó -gyerek utáni kedvezmény nix, de örültem hogy kaptam, ugye. És SZÉP kártyát is elfogadtak. Sőt végül még csomagszállítás is adódott és a Zádorfalva-Alsószuha -elég jelentős :-) távot sem kellett kétszer megtennünk
Nem szoktam kiszámolgatni így a dolgokat, hogy mennyibe kerül a túrázás, de mivel most egybe fizettünk 39ezer forintot (hármónkra, két éjszaka, elsőnél vacsorával), hozzáadtam a benzint meg a két kocsmázást és a további éttermeket, hát majdnem a 60-at karcoltuk. Jó, ebben kaja is van és enni amúgy is kell (bár nem eszünk napi szinten étteremben), de ettől még megdöbbentett..
Szilason az állomásnál hagytuk az autót és a fél tízes vonattal visszazötyögtünk Putnokra. Az utazóközönség is megdöbbentett, nem irigyeltem szegény kalauzt (valami hamis vagy lopott vagy kölcsönvett diákigazolvánnyal próbáltak ügyeskedni, fél órán keresztül adták a kalauznak a hülyét- elég bénán) Talán Edelényben lehetett hogy az egész vonat leszállt kalauzostól dohányozni, volt egy olyan másfél éves forma gyerek, ölben tartották miköben tízen fújták mellette a füstöt ő meg kerek szemekkel nézte, na belőle sem lesz biztos dohányos :-(
Putnokon a bélyegzést megejtve nagyjából dél volt mire elindultunk kifelé a városból, legalább felszállt addigra a köd. A Mohos-tavak előtt tettünk egy kitérőt egy láda miatt valami állítólagos tanösvényre amiből semmit nem láttunk, kullancslégy viszont ezer volt. Találkoztam már velük itt-ott, de ilyen számban és ilyen agresszívekkel még sosem. Nem is ránk szálltak hanem ránk zuhantak mint valami bombázó repülő, vagy inkább kamikaze, és rögtön bújt be hajba, fülbe, póló alá, borzalmas volt. Annyit csapkodtam meg dörzsöltem a nyakam hogy 10 perc alatt egész megfájdult. A láp viszont tetszett, holmi észt emlékeket idézett..
Keleméri és gömörszőlősi bélyegző is rendben, az aszfaltozás után felüdülés volt a Zádorfalvára vezető rész a dimbekkel-dombokkal. A tehenészetnél ért a gazdánk telefonja, hogy akkor esetleg eljönne értünk a kocsmába. Nem ellenkeztünk :-)
Szálláson vacsi után a fürdésnél belőlem még 2 légy azért előbukkant az alsóneműből :-S
Azt nem értem, hogy miért nem csipkedtek össze? Már itthon a wikipédián próbáltam nyomozni, semmi, valami finnországos blogon találtam róluk némi infót, pl. hogy állítólag ledobják a szárnyukat ha célt érnek. Lehet, hogy így van..
Másnap kifizettük az ominózus 39-et, kaptunk meleg teát meg langallót (pedig nem kértem reggelit ezeröccá per kopf, ezt fel is említettem hogy ezekután kicsit fura bármit is elfogadni, de annyira erősködtek hogy végül elpusztítottunk mindent, de csak hogy sértődés ne legyen :-)
A csomagok egy részét is gazdánkra bíztuk mert úgyis ment át Jósvafőre, aztán mi is nekiindultunk. Köd szerencsére nem volt, rögtön az elején láttunk is egy rókát, fú ez ritka trófea, örültünk is neki. Mondjuk hogy fotó is készüljön róla, ahhoz azért több idő kellett volna..
A trizsi "sorompónál" jött egy ötletem, hogy mivel az északi zöld, izé, északi szürke kapcsán már úgyis lejártuk a határsávot amin a kék is megy, most menjünk egy párhuzamos úton. A hétvége legjobb döntése volt, gyönyörű részen haladtunk aranyló erdőben majd szalmabálák között előttünk a barlang szájával meg az óriási sziklafallal. Ráadásul az országúti szakasz nagy részét is megúsztuk, nem is értem miért nem erre megy a kék hivatalosan..
Aggtelken vételeztünk némi kalóriát palacsinták formájában, szállásadónk forszírozta hogy a rövid barlangtúrára is nevezzünk be, végül ebből nem lett semmi mert nem úgy voltak az indulási időpontok ahogy arra emlékezett és "rosszkor" értünk ide. Nomeghát jól emlékeztem én, hogy vöröstői vagy hosszú túrához lenne inkább kedvem mondjuk pár év múlva, mikor a kicsi is eléri az életkorküszöböt (10 évet mondtak, mondjuk nem értem miért, minél kisebb annál könnyebben kúszik egy barlangban, ezt már az Alba Regiánál is tapasztaltuk :-)
Jósvafőig a felszínen is szép az út, lehetett rugdosni az avart, volt mit, egy idő után azért már eléggé szerettem volna ott lenni. Itt jött szembe a 3 nap során az egyetlen(!) kékező páros, titkon reméltem hátha Bódvaszilasról indultak és meg tudnak nyugtatni hogy megvan még az autó, egyre kevésbé éreztem ezt jó ötletnek.. De nem, Szelcepusztáról. Hely nekik sem jutott csak a vadászkastélyban 7500-ért :-O Akkor mi még jól jártunk..
Ja nem is az egyetlen, még reggel Trizs magasságában üldögélt egy társaság az úttól picit távolabb a napon, talán ők is OKT-ztak
A Jósvafő étteremnek nevezett kocsma rejtett még számunkra 1 adag rántott sajtot meg 1 adag mellfilét, mivel a palacsinták még alig értek le, elvitelre kértük és később jártunk a végére a csodásan vadiúj itteni szállásunkon
Utolsó reggel a háromnegyed 7-es harangszó már út közben ért minket, 26-28 km várt ránk, nameg Szádvár és Derenk. Nem akartam egyiken sem átrohanni.. A ködöt ezúttal nem úsztuk meg, még Szádváron is jó párás volt du. a levegő korlátozott kilátást engedve. A huculokat azért a reggeli nagyobb ködben is megtaláltuk, az elején a legelső fekete bizalmatlankodott, odébb is állt gőgösen, aztán mikor a többi ló köribénk sereglett képes volt visszatérni. A kis csordalelkű.. :-)
Azt nem tudtam behatárolni, hogy merre vezetett itt a kék a terelés előtt? Itt is volt valami kavarás.. Lófej-völgy Ménes-völgy?
A mostani út sem csúnya, lépten nyomon töbrök, víznyelők, Derenk után meg főleg vadabbá válik a táj, ott már tisztára világvége hangulatom volt.
Ja, Derenk. Nagyon kíváncsi voltam, azért a kéktúra nagy része olyan részen vezet ahol már máskor más okból kicsit talán más útvonalon járt az ember, na Derenken még soha. Mennyire lesz szívszorító ott állni az egykori házak helyén? A volt iskola? Templom?
Semmi sem úgy történt ahogy képzeltem... A házak helye, mivel a kiállítás után voltunk ami mindent az ember "nyakába zúdít" már nem volt semmi, nem volt fokozás. Az iskolaépületet jó látni hogy nem pusztul tovább, a kiállított anyagot végignézni elszomorító (érdekes, de még a kölykök is elcsitultak), a temetőre nem készültem, a sok elhunyt gyerek is megdöbbentő (habár biztos nem Derenk "specifikus") Ikerpár egyik tagja 3 naposan másik talán 3 hónaposan? 1 órásak, pár évesek.. Eszembe jutott a 3 épp megszületett bátyám.. meg hogy szegény anyám hogy bírta ki? Ha életben maradnak, gondolom én nem vagyok. A felesleges agyalásnak egy szilva látványa vet véget. És mégegy és mégegy. Az ittmaradt szilvafák létezésének ténye viszi be a legmélyebb ütést, ki tudja miért? Az érzés ami megtalál: a világmindenség értelmetlensége. A szilvák ellenben nem értelmetlenek, hanem finom édesek :-)
Szádvár jó helyen van, a felfelé menetelés végleg elűzi a borongós gondolatokat. Kilátásról már szóltam.
Esőkabátok egyébként egész nap fel-le jártak rólunk, hol esett hol nem, itt épp nem, de később egy picit még igen.
Szabó-pallag előtt jóelőre bevillan hogy a mostani menet utolsó bélyegzése következik (Szilason már megejtettük amíg vártuk szombat reggel a vonatot) erről meg az villan be, hogy jövőre a következő etap végén a legeslegutolsó fog bekerülni. Úristen, el sem hiszem, Forma-1-es hasonlattal élve az utolsó körbe érkeztem :-)
Csak a füzetemet el ne vesszem! Azt hiszem, akkor nem kezdeném el újra..
Táblákról jót vagy semmit? De ezek elvileg már a javítottak ha jól tudom.. arról akkor szabad?
Javítás ellenére a nagyobb "mérföldkövek" még mindig nincsenek feltüntetve (nem érdekel 5 percenként a Csempész-barlang, ellenben tök jó lett volna tudni Bódvaszilas mennyire van)
Bezzeg Derenk két sort kapott, külön a bélyegző meg külön az iskola, igaz valahogy mindig ugyanolyan távol van mindkettő, fene se érti..
Azon meg nem is tudtam hogy sírjak-e vagy röhögjek, hogy az északi szürkén meg (nem) közelíthető Poronya-tető OKT-s táblán jelezve van (persze kékkel)
Pár tábla a földön hevert, de irányba rakva, nem tudok nem arra gondolni hogy rossz irányba mutatott és néhány erősebb igazságérzettel bíró turista "rendet csinált"
(A Derenk környékén időről időre felbukkanó majd eltűnő kék barlang jelzést sem értem.. arra is ráférne némi rendcsinálás)
Sötétedésre érünk az állomásra, pont egy vonat fut be előttünk pár perccel, úgyhogy nem teljesen kihalt. Korábban a yardot is láttuk járőrözni, hogy betér-e az állomáshoz azt nem láttuk, de az autónak kutya baja, túlélte a 3 napot.
Tiszta ruha vételezése után (közönség előtt :-) irány haza a sötétben, vizenyős úton, óvatosba'. Idefelé jobban mertem tiporni.. 3 járművet is láttunk az árokban :-O
Nagybátonyban a Szélkakast leteszteltük, érdemes megállni! :-)
Hazaérve, kipakolva a nagyzsákomból mi akadt a kezembe? Egy kullancslégy :-O
