Az Alpok is ilyen (és zordabb), csak tömeg nélkül :)
Legutóbbi 4 napos túrámon is alig találkoztam az úton emberekkel.
Az idővel mákjuk volt, nem érte őket utol az eső. Hó végén megyek harmadszorra az Alpokba idén, most is ázni fogok...de már csak 33 km választ el a céltól :)
Hát ez nem könnyű feladat Nekik. Az egyre gyakoribb átbukó szelek és a gombás fertőzés egyre nagyobb gondot okoz mindenfelé. Az Alpokban is vannak hasonló területek sajnos, de még Erdélyben is.
Esetleg bevezető túrának a Csorba-tótól ajánlani tudom az Elülső-Szoliszkót(Predné Solisko), nagyon kellemes kis csúcs, bemelegítésnek pont jó és van könnyítési lehetőség is, hiszen a sípálya mellett van felvonó, és természetesen a sípálya kezdeténél étterem. Persze, ha még nem volt meg. :)
Jelenleg ha valahol kék sáv turistajelzést lát az ember, ott arra számít, hogy az minden évszakban járható!
A sípályán esetleg egy kék síút jelzést lehetne alkalmazni, azon eleve azt feltételezi az ember, hogy hóban síelők használják, de nyáron gyalogos közlekedésre alkalmas.
De természetesen az is csak akkor, ha a tulajdonos/kezelő hozzájárul.
Mert ki tudja, hogy mikor fogják bekeríteni az egészet, ahogy a tendenciákat nézi az ember...
Nem látom be, miért nem lehet azt mondani, a sípálya működésének idején akkor terelőút az alábbi útirány:...., és kész. Évtizedek alatt ez nem zavart senkit, jellegzetes szakasz esik ki így.
Megértem én a biztonsági szempontokat, télen főleg nem szerencsés, ha a sípályán (annak szélén) halad a turistaút, de az biztos, hogy a kéktúrám egyik legnagyobb élménye volt Mátraházáról felmenni a Kékesre egy nyári napon, kora reggel. És biztos nagyon szép a bükkös, meg jó, hogy van forrás, de az eddigi útvonalon volt kilátás is, ráadásul számomra mindig nagyon különleges dolog egy sípályán gyalogolni.
Örülök, hogy én még a régi útvonalon mehettem fel (hivatalosan is).
A Krivánon kevesebb a kitett hely, így tériszonyosok számára vélhetően jobban "elviselhető", mint a Tengerszem-csúcs.
Ugyanakkor véleményem szerint a Kriván technikailag nehezebb, sok a "négykézlábas" rész, nehezebben követhető az út (a Tengerszem-csúcsra nem lehet eltéveszteni az "ösvényt", gyakorlatilag nem lehet letévedni róla). Ereszkedésnél jó párszor kell gondolkodni, hogy merre is menjünk, hogyan.
A Kriván messzebb is van mindentől, ez alatt azt értem, hogy sokáig tart biztonságos részre érni, míg a Tengerszem-csúcsnál ott van a menedékház.
Nyilván egyéntől is függ sok minden, de pl. tavaly, miután megmásztam mindkét csúcsot két egymás követő nap, az jutott az eszembe, hogy a Krivánra csak olyasvalakivel mennék, aki képes mászni is, nem csak gyalogolni.
iv) Egyenes (függőleges) nyíl Megerősíti az egyenes irányt (a nyíl nélküli jelzés helyett nagyobb biztonságot ad a továbbhaladásra amikor ritkább jelzésre van csak mód). A függőleges nyílban a sávjelzés vízszintes marad.Jelentése: A következő elágazásnál ill. szakaszon nem lesz jelzés (nem lehet festeni vagy széles egyértelmű út [pl. műút] következik), haladj tovább egyenesen további jelzésig
Néhány éve csakugyan ilyen volt a sífutó út jelzése (vélhetően a síléc állására utalva), aztán ahogy fogytak a gyakorlott síelők, inkább a mostani jelzésre váltottak...
Ezeket a nem túl igényesen elkészült jelzéseket Fenyőfő környékén a P- ra fonódva fotóztam. Szakértőket kérdezném mik ezek? Valamilyen biciklis jelre gondolok. ?
A kondim olyan, hogy ma Franz Josef Hofburg lakószobái helyett a Franz Josef Krankenhaus vizsgálóját voltam kénytelen megtekinteni. A belépti díjat postafordultával várom... :(
Annyi változás van, hogy egy-két éve a létrás sziklafalba a létrák után befúrtak ilyen ipari rácsos lépcsőket, ami kb másfél cipőhossz és egy pár láb széles.
A csigalépcső nekem is halálom, a legrosszabb az esztergomi bazilika tornya volt régen, ahol középen egy vascső volt csak és végig le lehetett látni a mélységbe... és az is gáz, amikor a lépcsőnek nincs támfala, hanem mögé lehet látni a mélységbe, szóval megértem a helyzetet.
Azt még el kell mondjam, mert nagyon fontos, hogy az, hogy egyáltalán a TH-ig eljutottam azért nagyban köszönhető Akárkinek is, aki nagyon sok jó tanácsot adott a felkészülés során, pl ha ő nincs, eleve előbb dőltem volna ki, mert a kaját máshogy terveztem pl. Szóval volt egy nagyon jó edző is a háttérben!
Elvileg Szarvas-Dévaványa etapot terveztem tekerni, de az időjárás közbeszólt.
Mivel ismét kaptam egy másfél napos kimenőt pénteken délután Szarvasra ( egészen pontosan Halászlak megállóig) vonatoztam. Geoládás fűszerezéssel át is tekertem Mezőtúrra ahol a szállásom volt. Az előrejelzés szombat napközbenre 8 mm esőt jelzett, a műholdképi előrejelzés szerint 12-13 órára ért volna a térségbe az eső. Ennek tudatában reggel 7 órás kezdéssel terveztem szombatra, hogy remélhetőleg az eső előtt célbaérjek.
Reggel 7kor el is startoltam, éjszaka esett valamrnnyit, de a városi utcák már inkább szárazak voltak. A gát viszont olyan saras lett, hogy az első szivattyútelepnél visszafordultam. Addig is a keréknyom és a gát széle közötti füves sávban próbáltam haladni, de örültem ha 10 km/h sebességet meghaladtam. Értelmetlen szenvedés lett volna az út az állandó sártakarítás mellett.
Visszatérve Mezőtúrra egy kézi mosóban tettem tisztába a kerékpárt. Annyi előnye volt a visszafordulásnak, hogy lett mezőtúri pecsétem is a múzeumban a tegnapi Mávos mellé.
Hazafelé vettem az irányt vonattal és egy szolnoki ládázással gyógyítottam a bánatom.
Nem tudom most mi a helyzet de annak idején a Tengerszem csúcsnál (szlovák oldalon ) a menedékházig jutottam de a Krivánon gond nélkül elértem a csúcsot. Szintén tériszonyosként a múlt héten egy eléggé nyitott csigalépcsős kilátóra nem tudtam felmenni de egy zártabbra ahol a lépcsőt nézve nem látszott a mélység simán felértem.
Kilátóknál szoktam tesztelni a pillanatnyi állapotot és érdekes jelenség ha nagyon akar valaki segíteni akkor nem igazán megy a dolog, ha egyedül megyek és van lehetőségem arra koncentrálni ahova lépek akkor fel tudok jutni.
Nagyon köszönöm a dícséretet és a jótanácsokat is.
A kocsiban 5 csillagos mód tudok aludni, mert van egész belső teret kitöltő felfújható matracom, tehát csak annyiban különbözik egy szállástól, hogy nincs házinéni nem arról van szó, hogy a lehajtott üléseken kucorgok. egy komplett kétszemélyes, félkemény franciaágyon alszom teljesen elnyúlva.
A korai indulással egyetértek. Én is erre jutottam az eső miatt.
A lánchoz annyit, hogy én kötélre se rúdra nem tudtam mászni iskolás koromban sem. :) Soha.
A sziklába kapaszkodva nekem könnyebb, de van ugye olyan helyzet, ahova nem véletlen tesznek ki láncot. ;) Na most ezt a kettőt összetéve Gizi nekiáll mászni és fél kézzel a láncba kapaszkodik illúziónak. ;) A placebo csodákra képes ... :)
A Tátrát most kicsit elteszem, mert a csúcs nehézsége mellett bevallom, szégyen ide-szégyen oda, a kopár vidék mentálisan is kiégetett a végére. Ettől függetlenül nem tartom kizártnak, hogy esetleg valamikor még visszatérek, de most más tervek vannak - és úgy gondoltam, hogy előbb azokba a tervekbe bukom bele, aztán megyek vissza a Tátrába ismét befuccsolni :)
Eleve a Tátrára magamnak két dolgot terveztem csak - a Kőpataki-Poprádi szakaszt a Magistrale-n és a Tengerszem-csúcsot.
Hegymászótechnikát igénylő utakba nem vágok bele eleve, mert nincs készségem és késztetésem hozzá.
Hát így megy ez. Arra mindenképpen jó volt, hogy megint sokat tanultam és ezt később fel lehet használni. Még egyszer köszi, hasznos dolgokat írtál!
Érdeklődve olvastam a beszámolót. Tiszteletre méltó, hogy tériszonyod van, mégis próbálkozol ilyen helyeken. Azonban több komoly hibát is elkövettél szerintem.
Ha jól értettem, a kocsiban éjszakáztál. Szállást kell foglalni, mert fontos, hogy pihenni tudjon az ember rendesen.
8 órakor parkoltál a Poprádi-tó megállóban. Onnan még nagyon messze van a tó is. A csúcsokra hajnalban indulunk, ilyenkor július-augusztusban nyugodtan lehet már pirkadatkor (4-5 óra felé) indulni. Ha későn indulsz, nagyon sokan lesznek a hegyen. A felhősödés 12 óra felé szinte biztos bármelyik csúcson, az esőre is nagyon sok esély van. Ha korán indulsz, ezek már bőven lejtmenetben érnek, akár erdős részeken.
A lánccal való mászásnak nincs szerintem különösebb technikája, ha már másztál iskolában kötelet, ezzel is meg tudsz birkózni.
A Tátrában bőven vannak olyan szép helyek, amelyeket mászás nélkül is el lehet érni, úgyhogy csak biztatni tudlak. Mindenesetre azt mondom, hogy a tapasztalataid tükrében az olyan csúcsokat, mint a Kriván vagy a Kapor-csúcs, egyelőre hagyd ki, mert ezek szerintem a Tengerszem-csúcsnál kicsit nehezebbek.
Még egyszer: nagy tisztelet, hogy tériszonnyal megpróbáltad.
