A múlt év telén "sötétedés miatt félbeszakadt" a mecseki kékezés, és már akkor eldöntöttem magamban, ezt ugyanúgy egy téli túra keretében fogom folytatni. Az időjárás ideálisnak mutatkozott, így vasárnap már korán úton voltam. A körülmények függvényében két variációm volt az odajutásra, és mivel a vonat pontosan ért be Pécsre, még éppen elértem az állomás elől induló helyi járatot, amivel felmentem Bálicstetőig. Így 3 és fél órával a kelenföldi indulás után, már meg is kezdhettem a bemelegítő kapaszkodást a Remeterétig. A rész a város régi szőlőhegye, sok helyen még ma is megvannak a kőfalakkal megerősített teraszok. Régi házak, elhagyott telkek, új családi házak szokásos keveréke most a hely. Elkaptam a piros jelzést, ahonnan tábla hívogatott a Sós-hegy felé. Naná, pár száz méter, csak az emelkedő ne lenne hozzá vagy 25%-os. Mivel jártam már fent máskor, ezt most hagytam, és háromnegyed 10-kor már ott is voltam a túrám "rendes" kezdőpontján. Tíz perccel voltam csak gyorsabb, mintha a fél 10-es abaligeti járattal jöttem volna idáig, de elkönyveltem úgy, hogy tartalék időnek jó lesz. Egyedül a friss pékáru hiányzott, amit a város legnagyobb, parasztelosztóban lévő egységében lehetett volna beszerezni. A réten most is kisgyerekes szánkózók voltak. A helyet érinti egy pécsi körtúra is, melynek jelzése a város színeit követve - kék-sárga. Ez is a jelzésrendszerbe illeszkedő, szabványos jelzés...
Innen az ösvény sokáig nem vált el a műúttól, csak amint egy tetőt átmásztam, ott borult rám a csend, és meg is érkeztem az első pecsétponthoz, a Büdös-kúti kulcsosházhoz. Megcsodáltam az épület táblakollekcióját - melyek mind arra utaltak, van történelme (a mecseki természetjárással együtt), majd továbbhaladtam. Csakhamar munkagéppel simára gyalult erdészeti útra tértem rá, ahol a kb. 10 centis hóréteg sem nehezítette a haladást. A későbbi szakaszokon ilyennel aztán nem nagyon találkoztam, azonban nagyon változatos nyomok (kistraktor, terepjáró, lánctalpas munkagép, stb.) mutatták a nap során, hogy a hegységben az erdő téli munkái (fakitermelés, vadászat) igen intenzívek. Egy fiatal bükkösben jött egy hosszabb lejtő, észnél kellett lenni, mert a hó alatt itt bizony köves a terep. Az ismeretlen turistának meg köszönöm, hogy taposott nekem előre egy lábnyomot a Melegmány előtti, szuszogtató emelkedőre. :)
A Keresztkunyhónál lévő leíráson már a Fehér-kúti háznál üldögélve gondolkodtam el. A kereszt, mint spirituális jelkép, mint útjelző pont, és egyben mint a döntési pontok jelképe. A ház amúgy télre zárva, de nagyon rendben lévőnek tűnik, még így is egészen hívogató volt. Az eredeti neve Wolf József th. - kár hogy róla nem szól a terepen semmilyen ismertető, most itthon kellett utánakeresnem, hogy az épület egy helyi illetőségű természetjáró nevét viseli. Az út innen viszonylag könnyű maradt, sűrűn járt ösvényeken (itt-ott sífutó nyomokat is látva, melyekre külön felhívták a figyelmet: ne tapossuk össze). Árpádtető csak egy villanás volt a túrán, a Mecsextrém is zárva télidőn. Ha valaki itt szakítja meg a túrát, vagy több ideje van, akkor viszont érdemes tenni egy bő fél kilométeres kitérőt, és a 66-os út menti Mecsek Pihenőbe beugrania harapni valamit, elég jó hely.
És innen tempó tovább Zobáknak. Sok éve egy túraversenyen már megjártam ezt oda-vissza (igaz, Koszonya felé). Odafelé elálmosodva, éjszaka, félig csukott szemmel, visszafelé fülledt kora nyári időtől terhelve, lábamban több tíz kilométerrel, úgy hogy Vágotpuszta már mögöttem, de a Zengő megmászása még előttem volt. De szuper verseny volt, soha olyan jó helyezésünk nem volt a Hamahama túlélőtúrán, mint akkor (harmadikok lettünk). Ennek emlékeit idéztem fel, amíg a letaposott műutat követtem, melyet itt-ott több száz méteren farönkök szegélyzetek. A kivágott fákon egy-egy billog is megjelent, "Bakony" felirattal. Nem tudtam mire vélni, a rendeltetés helye az adott erőmű lenne?
Miután eltértem a főúttól, hamarosan a Kincskereső-forráshoz hívtak be a jelzések. Nagy ritkán (főleg régebben) geocachingeltem, így nem bírtam ellenállni, megkerestem ezt a szépen felújított forrást, mely ráadásul még szomjamat is oltotta. Innentől a külszíni fejtés sarkáig főleg ösvényeken, vékonyka utakon haladtam, melyeket előttem senki nem járt. Olvadt már kicsit, így kezdtem kimelegedni, és a hó is itt-ott csúszott. Megállapítottam, ha levetett kesztyűmet a kezemben lóbálom, előbb-utóbb el fogom hagyni. Átkapaszkodtam egy növendék fákkal teli gerincen, majd az aljában lévő tónál megállapítottam, hogy a fele kesztyűmet tényleg elhagytam valahol. A reggel megnyert 10 perc itt kapott szerepet, szerencsére pár száz métert kellett csak visszakapaszkodnom. A Béta-aknára vezető úton alig volt forgalom, itt rákapcsoltam, a Köves-tetőt megkerülni azonban már nehezemre esett, az ide-oda cikázó jelzésnél, viszonylag homogén erdőben, nem éreztem hogy fogy a távolság. A háromszög jelzést elérve kitértem a kilátóhoz. Pécsből nem sok látszott, de a Misina, a Zengő, és a bánya hatalmas tájsebe uralta a képet. Ekkor volt délután 3, és háromnegyed órával később már Zobákpusztára is értem, ahol a pecsételést a felette lévő tetőről csorgó olvadékvíz alatt végrehajtani kihívás volt. Innen a S+ és K+ jelzéseken, fakitermelések útvonalain, Zobákaknát céloztam meg, innen volt helyi busz Komló központjába. A régi bányaüzem tárva-nyitva hagyott romépületébe bekukkantva, majd a komlói vasútállomás üresen álló, mostani forgalomhoz túlméretes vágányhálózatát szemlélve, a pécsi illetőségű HétköznaPI CSAlódások punkzenekar sorait dúdoltam, elgondolkodva, hogy emelte fel, és süllyesztette el a bányászat ezt a várost...
"Sötét a táj, hol az erőmű füstje száll,
az elhagyott bányavidék fölött csak szürke köd szitál,
Ja és rendszeresen kell szlovák oldalakkal foglalkoznom, mert ugye elég sok honfitársunk mászkál át. Vasúti cuccoshoz is volt szerencsém, mert ugye ha pályaudvart keresel a telódon, akkor azt is többekközt én fogom megnézni, hogy jó eredményt kapsz-e és jó helyen.
A google fordító kiváló akkor, ha szavakra használod. Szerintem az indulás érkezés szavak nem olyanok, hogy egy fordító ne tudná értelmezni és tekintettel hogy menetrendről van szó, tehát nem az univerzumban keringő sötét anyag természetéről kell szakértekezést értelmezni, nem gondolnám, hogy baja lenne.
A Chrome oldal fordítás meg annyira teszi érthetővé az oldalt, hogy tudod mi van rajta.
Hogy próbáltam-e?
Nos fél éve a Google-nek és az Applenek végzek GoogleMaps találati értékelést. Ez azt jelenti, hogy GPS kódok állítása mellett a világ minden nyelvén beeső weboldalakból kell infókat kiszednem, ezt pedig nem tudtam volna megtenni Google oldalfordító nélkül. Eddig nem volt gondom olyannal, hogy nem értettem volna meg a fordítóval.
A Google translate-et pedig a fordítói munkám, illetve tanítás során használom. Szavakra, szóösszetételekre, de sosem összefüggő szövegre. Ugyanakkor most pl egy se magyarul, se angolul nem kommunikáló kínai kisfiúval foglalkozom. Eddig egy-két esetet leszámítva simán működött, hogy a magyarázatot angolul beírtam és a gép áttolta kínaira úgy, hogy a kölök megértette, pedig nem az I am you are -nál tartunk.
Arra, hogy egy menetrendből kiszedd a szavakat, megértsd, miről van szó, arra tökéletesen megfelel.
Folytattuk a KDP-t. Ezúttal a Keleti-Bakonyban jártunk Eplénytől Bakonynánáig. Alsóperétől már a megváltozott útvonalon mentünk. Fogadjátok szeretettel a beszámolót.
Meg voltál elégedve a szlovák-magyar ill. magyar-szlovák fordítás minőségével?
Szavanként, szókapcsolatontént, rövidebb mondatként össze lehet lapátolni pár értelmesebb sort. A Szlovák kétezresek mozgalom igazolásának megfejtéséhez (ami eddig is csak félig sikerült) szlovákul tudó ismerős segítsége kellett, mert a fordító nem sokat ért. Ennyi egyezést ami ezzel kapcsolatban sikerült vele az nekem is megy néhány sör után. Kirívó eset (többnyire nekem is sikerül vele zöld ágra vergődnöm), de nem példa nélküli.
Ettől függetlenül jó dolog és hasznos, hogy van, 10-ből 9x működik is, de nem a bölcsek köve.
és fogalmam sincs hogy kell szlovák menetrendet böngészni..
Chrome, jobb felső sarok kilenc kis kocka - Google Translate Szlovák-magyar copy-paste Na jó, hagyhatod nyelvfelismerősre is.
De most már eleve ha megnyitsz egy olyan oldalt, ami nem a te beállított nyelveden készült, akkor a keresősáv jobb oldalán megjelenik a kedvencek ikonja mellett egy fekete-fehér lap, ami az egész weboldalt magyarítja - már feltéve, hogy nem flash vagy beágyazott kép. Ezen esetekben lásd első pontot. Csak még előtte le kell futtass egy online képfeltörést.
"Én végig gyalog csináltam az AK:t - ez tökéletes arra, hogy elmerülj a gondolataidba,..."
Hasonlóan én is gyalog jártam be (szokásom szerint sátorral), és csak megerősíteni tudom véleményed! Csak ajánlani tudom mindenkinek az AK gyalog bejárását, ami persze nem könnyű, de cserébe csodára lelhetünk.
Olyan érzések, olyan mély gondolatok, olyan ősi "emlék-szellők" érintettek meg ezen a nagy múltú magyar tájon, amiket a hegyvidéken addig soha nem tapasztaltam. Talán őseinktől, ük- és szépszüleinktől örökölt, génjeinkbe tudat alatt beíródott emlék foszlányok ébredeznek ilyenkor? Ki tudja! Én, dacára, hogy budapesti vagyok, nagyon otthon éreztem ott magam...
Meg is terveztem a szakaszolást, most már csak azt kell kiagyalni, mikor lehetne belevágni. Természetesen a zempléni szakaszt is bejárom külön, mert azért egy tt:n más az egész...
cangával azért kevésbé nyomasztó pl. a Mezötúr - Ecsegfalva szakasz. Mondjuk Ecsegfalva után Dévaványáig a gyalogosoknak se unalmas, mert út az nemigen van...
Én végig gyalog csináltam az AK:t - ez tökéletes arra, hogy elmerülj a gondolataidba, mert a jelzettség ma már a korábbiakhoz képest exponenciálisan jobb, így kevesebb a fejvakarás
Domaháza-Ózd között egész értékelhető közlekedés van, mindkét Partizán utas túránk után a Hangonyi tótól utaztunk tovább, volt kínálat. Viszont Ózdon a vasúti "csatlakozás" több mint botrányos, pont elmegy a Bz mire a közelbe ér a busz. Ha mégsem, akkor meg gyalog nem érsz oda az állomásra...
Az így létrejövő szabadidőt jelvényátvételre és evésre fordítottuk mindkétszer.
igen, lásd lentebb, de a zempléni részt se felejtsük el (csak azt Czimbály már ismeri, én meg még nem voltam, ezért esik róla kevesebb szó -tavaszi szünetben tervezem)
Ha lesz időd, elé tehetnéd az Ipolytarnóc-Somoskőújfalu közti "Szent Hullámvasutat" :-)
És a Matyó-lápát sem érdemes kihagyni, hogy megmutasd, ember vagy a gáton
Szóval akkor Ipolytarnóc-Bánréve (Sajópüspöki) adódik.
Adja magát egy salgótarjáni alvás, reggel simán el lehet buszozni Ipolytarnócra, onnan Somoskőújfaluig valami 28 km rémlik, nekem annyi arra a napra elég is volt, neked is elég lesz, reggelire :-) A Karancs után egy darabig együtt halad a nyiladékban a sárgával, ez a rész tuti járható, aztán a határ észak felé fordul, maga a nyiladék itt is, de innen le kell jönni egy alig használt ösvényen, az elmúlt 5 évben is legalább 2 útvonal létezett (gondolom az első verziót visszavette a természet?) szóval a lényeg az hogy ezt a részt lehet hogy nem erőltetném. Ha viszont megkockáztatod hogy járható, Salgóvár látványa innen eléggé mellbeverő élmény, szóval emiatt megéri
Aki Tarjában alszik, az másnap elbuszozhat Somoskőre (ha nem a teljes útvonalat akarja bejárni, csak a legérdekesebbeket), a Kőtár is nagyon érdekes, utána pedig kezdődik a tánc! (Matyó-lápa energiavámpír árkai) Elébb a Medves csúcsa után (kilátás semmi) 1.5 km-rel, a VIII.19-es kőnél egy kis időszakos(?) tavacska után dél felé törik a határ, itt én kitértem Felső-Magyarországra az ottani magyarság által szépen gondozott Mária-forráshoz, nagyon hangulatos. (jelzés nincs, az elején út sem, GPS vezetett)
Innen jönnek a már említett árkok. Jelszó: ami nem öl meg, az megerősít! :-)
Miután kikapaszkodunk a szerpentinező úton, a Medves fennsík szélén haladunk (ez is szép), innen Rónabányáig újra a sárgával fonódunk, utána kb Ceredig meg az országúttal (azért előtte van egy jó kis dombocska, én ezt már holdvilágnál másztam), a fonódások miatt ez a rész sem "pótolhatatlan"
Cereden van szállás!
Ceredtől egy jó darabig szántóföldek között megyünk (IX.11-nél be volt nőve, de elég egyszerűen kerülhető), innen kezdődött a rengeteg vaddal (korábban soha nem látott méretű őz és szarvascsordákkal) valamint remek kilátásokkal fűszerezett szakasz.
Később szinte végig erdőben megyünk már, de itt-ott kinyílik azért a táj! És hát java része a vízválasztón halad, emiatt tud izgalmas lenni :-)
Én a IX.24-es kő előtti kanyarban tértem le Domaházára ahol van szállás (lefelé vigyázzunk, a tehenészetet meglátva tartsunk jobbra, különben annak udvarára jutunk csüdik érő híg f.ssal és (jobbára megkötött) kutyával meg zárt kerítéssel, nekem szerencsém volt, mert épp volt ott valaki aki kiengedett)
Domaháza-Susa közt van a legszebb rész (ide lehet még visszatérek mert sajnos kifogtam egy jó nagy (havas) esőt), kilátóból csak annyit láttam hogy ez szép időben nagyon szép lehet :-)
Azért a Susa utáni rész sem rossz, Sajópüspöki előtt a X. kőtől csodás a panoráma egészen a Magas-Tátráig ellátni!
Ceredtől kezdve a tömegközlekedésre nemigen lehet számítani, ha sikerül esetleg olyan szállásadót találni Tarjánban aki hajlandó fuvarozni, az nagy segítség lehet, csillagtúrázva bejárni saját szájad ízére szabni a szakaszokat, mert igazából sok helyen le lehet jönni (Domaházán és Susán kívül Hangonyi-tó, vagy Hangony)
Hát nem, májusnál előbb felejtősek még a szlovák magasabb hegyek is.
A tavaszi/nyári AK előtt a DDP és/vagy Rudná magistrála folytatása volt a terv, de az ÉZ is jó lehet. Ötlet és terv van bőven, de csak egy élete van az embernek :)
