Én 1959-1967 közt jàrtam a suliba. A facebook-on megalakult egy csoportot "Ifjúságom Budán" cimmel. Sok régi fényképpel, leiiràssal stb. lehet nosztalgiàzni. Aki akarja megoszthatja a mult kincseit velünk.
Sziasztok Medvések, én 1960-68-ig jártam oda, nagyon szép évek voltak, hozzászólásaitokban rengeteg dolog ismerős. Ha valamikor szerveztek egy iskolalátogatást akkor kérlek hogy ne feledkezzetek meg rólam. 1968-ban végzett 8.b. és Naszvadi Vera volt az ofő, Szentpéteri Lenke után. Üdv mindannyiótoknak!
A 4. osztályos osztályfőnök nevére nem emlékszem (sokáig nem tanított minket). 8.-dik osztályos képen Dobos Tünde osztályfőnökünk látható. Szeretettel gondolok vissza rá.
Ternik Árpádné valóban IBI néni volt. Erősen dohányzott, és órákon főleg magyarázat közben előszeretettel sodorgatott az ujjai között egy-egy alkalmi db átlátszó műanyag izét (fóliát), amit így egy tésztaszerű csővé alakított. Mi ezt csak "birizgáló"nak neveztük el.
Ibi néni belevésődött az emlékezetembe, ugyanis az egri osztálykiránduláson kaptam tőle egy hatalmas pofont az arcomra, hogy miért, arra már nem emlékszem. Hmmm..
Kedves volt Medve utcai iskola tanulói, 1959-ben végzettek!
Polonyi Pál, Gyönös Károly és Vásárhelyi István nevében az alábbiakat teszem közzé:
Május 27-én szerdán 16 órakor találkozót szervezünk az 1959-ben végzett, idén 70 éves medvéseknek, a Makk Hetesben, XII kerület Németvölgyi út 56, Kiss János altábornagy útja és a Németvölgyi út sarka, a XII Polgármesteri Hivatalnál (59-es villamos megállója) kell felfelé menni.
Domoszlai Lajosné, született Lovász Erzsébet (Lugos, 1933 XI 14-), szülei Lovász András és Varga Erzsébet. Tanítóképzőt végzett. Férje Domoszlai Lajos, hivatásos tiszt. Gyermekei: Domoszlai Erika (1956-) és Domoszlai Lajos (1965-) Nem volt párttag. A mellékelt fotó az iskola tanári helyiségében van a falon, ezen megtalálható Lovász Erzsébet fotója is. A Medve utcai iskola tanárai 1955/56-tól: ..... Domoszlai Lajosné, tanító,
A Medve utcai iskola történetét feldolgoztam az 1950-es években, aki kéri elküldöm a kéziratot, minden új adatot örömmel veszek.
Üdvözlettel
Sipos Béla sipos@ktk.pte.hu
Az 1959-ben végzetteknek üzenem jó lenne ha találkoznánk.
Köszönöm az infót, mert ugyan a kép nekem is megvan, de vmi rejtélyes okból nem került rá dátum. Édesanyám sok kép hátuljára irt vmi személyes, az évre jellemző dolgot, ezen nem volt semmi.
Még 1szer köszönöm!
Vannak rajzok, gondoltam közösségi oldalra felrakom, ill. nevek alapján keresgélek, hátha vkinek mosolyt csal az arcára a gyemekkori "műve".
Ime egy fotó ahol másodikosok voltunk. Erzsi néni az osztályfőnökünk.
Én pont a tábla mögött a ülök a szemüvegben :P Ez 1979-es kép mert én 1978-ban kezdtem de még egy másik osztályban, másodikban kerültem ebbe az osztályba
A 2009-es 50 éves találkozón részt vettem, az akkor megadott e-mail címed (axelero) nem fogadja levelemet. Kérlek írd meg e-mail címedet, sipos.bela1945@gmail.com vagy sipos@ktk.pte.hu
A Jurányi 10-ben laktatok, úgy emlékszem az első emeleten, mi meg a Varsányi 17-ben, volt légpuskád azzal lövöldöztünk Nálatok a konyhában, a 2 kerítésen másztam át Hozzátok. Egy második világháborús bombát találtak a szomszédotokban, csákánnyal segítettünk, szerencsére elzavartak minket, mert észrevették, hogy ez bomba. 14 volt medvéssel sikerült a kapcsolatot felvennem, ezek email-cimét meg tudom küldeni, nagyrészt az 1959-esek. Idén harmadszor mentem kutatni a Medvébe, lefotóztam sok anyakönyvet és a szekrényben keresgélve végre két fontos anyagot találtam
Ennek alapján volt tanáraink életrajzát meg tudom írni, most a Materényi Jenő életrajzát rakom fel, kiegészítéskép, mert már írtam Róla.
Hamarosan elkészülök a Medve utcai iskola története az 1950-es években c. kéziratommal, amit az iskolának és levéltároknak adok le.
Üdvözlettel
Sipos Béla
Személyi lapok[1]. Tartalmazzák a tanítók, tanárok anyakönyvi adatait: születés helye és ideje, az anya neve, lakcím, iskolai végzettség, munkahelyek a munkakönyv alapján, házastárs neve, születési helye és ideje, munkahelye, gyermekek neve és születési éve, besorolás, párttagság.
A tanítók, tanárok munkájának értékelése, amit az igazgató írt alá. Tanulságos olvasmányok, egy már szerencsére eltűnt kor dokumentumai.
[1] 2014 november 26-án sikerült megtalálnom a Medve utcai iskola raktárában a személyi lapokat és a tanári értékeléseket.
Materényi Jenő, Dezső[1]. (Somogyacsa, 1920 V 12 - 1986[2] VIII), anyja neve Mojzer Ilona, 1959-ben nyugdíjas, lakás Budapest, XII Normafa u. 23. 1954 IX 1-től lakott Budapesten. Munkaviszonyának kezdete a szervnél (Medve utcai iskola) 1958 XIII 1. Beszámított szolgálati idő alapján közszolgálatának kezdete 1945 VI 28. Házastárs neve Németh Mária, (Tótkomlós, 1919 I 31-) Házastárs munkáltatója Épületanyag fuvarozó vállalat, raktárvezető. Materényi Jenő munkaköre főfoglalkozású tanár, főiskolai végzettség. Polgári Iskola Tanárképző Főiskola, Szeged, magyar-történelem szak, 186/1944 X 6. Tényleges munkakezdésének ideje 1945 VI 28. 1947-től szakszervezeti tag. Katonai szolgálatot nem teljesített. Kitüntetése Petőfi érdemrend 1948 III. 15. Eltartott gyermek Materényi Zsolt, (1945 VII 10-) Önéletrajza szerint nem volt párttag és pártiskolát sem végzett. 1945 és 1958 között több helyen dolgozott, szinte évente munkahelyet váltott (Miskolc tankerület Vágáshuta, 1945, Tolcsvai rk. iskola, 1945, Fejérmegye, Velence, 1947, Székesfehérvár, 1948, Perkáta általános iskola, 1949, Fejér megye Oktatási osztály, 1951, Miskolc, Tanács, 1953, Bp. XII. ker. Zrinyi, 1954, Diana, iskola, 1955, XV Tanács, Diana, Bp. II. ker. Medve utcai iskola 1958 VIII 1) Legmagasabb iskolai végzettsége Polgári iskolai tanári oklevél, 186/1942, 1944 x 6. 1963 XII 15. (Kiegészítés: A Magyar királyi Horthy Miklós-Tudományegyetem évkönyve 1940/41-es tanévből.[3] Szeged. Polgári iskolai tanárjelölt hallgatók. 195. Materényi Jenő.)
Aláírta Zsebők István igazgató és Materényi Jenő.
1966 II 5. A Bp. II. Tanács VB. Oktatási Személyzeti Osztály irata szerint Materényi Jenőt besorolták az 502 kulcsszámú tanár munkakör VIII korcsoportjába, törzsfizetése 2160 ft. Munkavállaló a Medve utcai iskola. 1945 óta tanít.
Materényi Jenő fotója 1959-ben, 40 éves korában.
Materényi Jenő, 1959.
Materényi Jenő magyar-történelem szakos középiskolai tanár, a VI b. osztály osztályfőnöke 1957-58-ik iskolai évben végzett munkájának értékelése.
Iskolánkhoz 1958 februárjában került. A szolgálat érdekében kapta áthelyezését érzése szerint érdemtelenül. Ezt a tényt igazolja, hogy most az évvégével rehabilitásképpen visszakerül lakhelyéhez közelebbi (Normafa) kerület valamelyik általános iskolájához. Igyekezett a kedvetlensége lidércét legyőzve aktivizálódni. Különösen osztályfőnöki munkájára fektetett nagy súlyt. A széthullott VI. leányosztályt – amelyiknek a folyó iskolaév folyamán ő volt a hatodik osztályfőnöke – sikerült is megfognia, helyes fejlődési mederbe terelni. Igen jó ideológiai tudásról tanúskodott az április 4-én tartott iskolai ünnepélyen mondott, érzelmet keltő, meggyőződéssel teljes ünnepi beszéde, valamint felszólalásai. Szaktárgyi, pedagógiai, filozófiai és lélektani felkészültsége tudományos alaposságú. Igen gazdag szaktárgyi tudása. Igen jó, szerencsés nevelői egyéniség. A legnehezebb anyagrészt is játszi könnyedséggel tudja tanítványainak átadni. A tárgyi tudás megkövetelése mellett könnyed, segítőkészségű tud lenni. Tanítványai érzik, hogy tudniuk kell, mert maguknak tanulnak, de ugyanakkor azt is tudják, hogy a tanár segíti őket, időt enged feleletük hibás részeinek kijavítására. Nem az a szándéka, hogy belezavarja, megfogja őket, hanem amit megtanultak, azt nyugodt légkörben elmondhassák. Igen szégyenli magát az, aki nem tanult. Áldozócsütörtökön tartott osztályrendezvényük igen jól sikerült. A tanulók közül alig akadt hiányzó (4) Osztályzása reális. Tanulói elé perspektíva terveket állított ¾ évkor, pl. egyiknek valamelyik tárgyból kellett javítania, a másiknak két tárgyból kellett elkerülnie a bukás széléről, a harmadiknak úgy kellett volna javítania, hogy a bukásból év végére csak javító legyen, stb. Ezzel a módszerrel a félévkor bukásra állók tömegét mozgatta meg és az év végére a legrosszabb tanulmányi eredményű osztály szépen felzárkózott. Materialista világnézeti alapon áll. Véleményem szerint a Pártban lenne a helye, hiszen az októberi események előtt is párttag volt. Remélem rehabilitása meggyőzi, hogy mindaz ami vele történt nem az illetékesek szava, hanem sajnálatos véletlenek, még sajnálatosabb találkozása. Adminisztrációs munkája jó, az évkönyvünk összeállításában igen komoly munkát végzett. Felhívom figyelmét a pontosságra. De hisz ez úgyis megtörténik, mert új munkahelyére nyilvánvalóan nem kell egy út alkalmával közel két órát utaznia. A magam részéről igen-igen sajnálom távozását és ezzel a véleményemmel az egész tantestület egyetért. A Szülői Munkaközösségünk által rendezett második előadáson zongora kíséretével emelte és megmentette a darabot. Magas zenei képesítést előadó művészi engedélyt kapott. Betegség és ügyének tárgyalása miatt összesen nyolc napot mulasztott.
Aláírás: Szabó János igazgató, a pecsét alapján Fővárosi Általános Iskola, XV. Kossuth u. 10.[4]
Materényi Jenő magyar-történelem szakos polgári iskolai tanár 1958/59 iskolai évben végzett munkájának értékelése. (Medve utcai iskola, 1958 VIII 1 óta tanít) Született 1920. Somogyacsa. Anyja Mojzer Ilona. Oktató nevelő munkáját hivatástudattal végzi. Minden munkáján meglátszik magas színvonalú általános műveltsége. Osztályfőnöki munkáját jól látta el, az elhanyagolt VII.a osztály nevelő munkája nyomán az év folyamán sokat fejlődött. Szaktárgyi és ideológiai tudása kiváló. Tanításában mindkettő érvényesül. Politikai magatartása aktív a szocializmus építésében. Előadó és tananyagátadó képessége jó. Szaktárgyát a tanulók érdeklődéssel tanulják. különösen szeretném kiemelni a 8. osztályokban a történelem tanításában elért szép eredményeket. Követelményei reálisak, ritkán maximalista, jó fegyelmező. Közösségi munkát végzett. Különösen kiemelkedő a Tanácsköztársaság jubileumi kiállításának rendezésében végzett munkája. Kartársaival szemben kissé zárkózott. Budapest, 1959 VI 30-án.
Materényi Jenő munkájának értékelése, Bp. 1964 VI 10. Medve utcai iskola.
Iskolánknál hatodik éve tanít. Mindig a szaktárgyát tanította, mindig osztályfőnök is volt. Jó tárgyi, politikai és pedagógiai felkészültséggel rendelkezik. Különösen történelem tanításán érezni nagy tájékozottságát, olvasottságát. Az elmúlt évben tartott történelem bemutató tanítása is ezt igazolta. Szakmai és ideológiai továbbképzésen részt vesz. Elvégezte a politikai gazdaságtan három éves tanfolyamát, jelenleg a filozófia két éves tanfolyamára jár. A szemináriumokon aktív, értékes javaslatokat mond, gondolatokat ébresztő hozzászólásaival segítője a szemináriumvezetőnek. A pedagógiai szaksajtót rendszeresen olvassa, észrevételeit elmondja. Építő bírálatot gyakorolt a legutóbbi ifjúsági színdarabbal kapcsolatban (Mikszáth Kálmán: Beszélő köntös), cikke a Pedagógusok Lapjában megjelent. Az ifjúság szereti, jó humorú, a tanulókkal közvetlen, barátságos. Humora néha ironikus. Osztályában a közösségi nevelés területén kisebb hiányosságok tapasztalhatók, ebből adódik, hogy néhány pedagógus oktató munkájában kisebb eredményt ért el. Követelményeiben, feleltetési módszerében régebben erősen maximalista volt, az utóbbi években ezen részben változtatott, de még ma is maximalista a feleltetésnél, az ötös érdemjegy adásánál. Hajlik a Tanterven túli követelményekre. Pl. ötöst történelmes az a tanuló, akinek pl. olvasófüzete van. A szülőkkel közvetlen, jó nevelőértékű szülői értekezleteket tart. Az ifjúsági mozgalmat mint rajvezető támogatja. A különböző versenyekben az általa vezetett raj sok sikert ért el. Jó ünnepély szervező, jó szónok. Kisebb ifjúsági jeleneteket írt, melyeknek jó nevelő hatása volt. Társadalmi munkában végzi az iskolai fali újság szerkesztését, mely jól szolgálja az iskolai közösség tájékoztatását és nevelését. Eredményes és ötletes az iskolarádió műsora. A nevelőtestületnek értékes, tekintélyes tagja, tekintélyét sokoldalú tevékenységével vívta ki. Az ateista nevelés problémáival rendszeresen foglalkozik, problémáit a testületi értekezleteken is felveti. Igazgató, aláírás nincs csak pecsét. A fentiekkel egyetértek, aláírás Materényi Jenő.
[1] Személyi lap. Bp. II. k. Tanács VB. Oktatási Osztály.
[2] Táncsics Tükör II. évfolyam 1986 IX 2. Elhunyt Materényi Jenő.
[4] Ezt követően Rákospalotáról a Diana iskolából (1958 I 26-1958 VII 31-ig tanított itt) került Mate- rényi Jenő a Medve utcai iskolába, 1958 VIII 1.-én.
2013-ban volt egy 50 éves találkozó. Az Á-ból csak Gyöngyös volt és a közelebbiek közül Zsemlye és Első Péter és még vagy tizen akikre alig emlékeztem.Az iwiw-en keresztül szervezték . Én a Harsányinak és Wolf Péternek írtam. Az elöbbitől semmi válasz, szegény Péter mint késöbb megtudtam beteg volt és rá egy hónapra meghalt. Rendes srác volt -korábbi neve Hézser- sokáig a Fórum Hotel igazgatója majd a Szálloda Szövetség Főtitkára volt. Mindig segített bárkit is küldtem hozzá, pedig személyesen nem is találkoztunk.
Jövőre a többség 70 éves lesz. Gondolom már több az időnk és ha már sikerült a beazonosítás jó lenne a nevek mellé az aktuális elérhetőségeket beszerezni.
Kérlek küldd el e-mail címedet, akkor el tudom küldeni kutatási eredményeimet a Medve utcai iskola az 1950-es-60-as években. Sok "volt medvés" segített eddig és az internet, meg az anyakönyvek amit az iskolában őriznek. A tanáraink további sorsáról kevés az információnk, ezért is érdekes, amit írtál.
Véletlenül találtam meg ezt a fórumot. Én később, 1970 és 1978 között jártam a Medvébe, tehát az említett tanárok közül keveset ismertem. Érdekes volt róluk olvasni másvalaki véleményét is. Íme, a saját emlékeim:
KUNOS PÁLNÉ: ő felső tagozatos koromban tanított irodalmat és nyelvtant. Szívesen gondolok vissza rá, mert azt hiszem, legelőször neki köszönhetem, hogy megszerettem az irodalmat, és a helyesírásom is elfogadható. Jártam az irodalom szakkörébe is, azt is nagyon szerettem. Mint tanár szigorú volt, de nem rettegtünk tőle, mert igyekezett motiválni bennünket. Jól emlékszem, mennyire figyelt a rendre és a tisztaságra. Gyerekfejjel kissé viccesnek, túlzottnak tűnt a pedantériája, de ma már azt gondolom, az ő hozzáállása volt helyes.
ROTTÁR JÁNOSNÉ: „vonalasságát” én már nem érzékeltem, azok már más idők voltak. A jó értelemben vett bolondos tanárnőként emlékszem rá, akinek a kémiaóráit egyszerűen imádtam. Pedig amúgy semmi affinitásom sincs a reáltárgyak iránt, de Margit néninél gyakran kísérleteztünk, és az elméletet is nagyon érdekesen tanította. Annyira lelkes voltam, hogy csak az ő kedvéért gyönyörűen átmásoltam a füzetembe a kísérletek rajzait a tankönyvből. Szerettem őt, és szerintem ő is kedvelt. Mikor az Árpád Gimnáziumba mentem továbbtanulni, megszűnt a kémia varázsa. Dögunalom lett számomra, kísérletezés helyett szinte minden a táblán zajlott, meg szóban lett elmagyarázva. Nagyon nem szerettem, negyedik végén csak úgy kaptam kettest, hogy meg kellett ígérnem, sose fogok kémiával foglalkozni. Megígértem és megtartottam.
SZŰCS BÉLA: Lehet, semmit nem kéne írnom róla, mert talán nem él már, és ugyebár halottról vagy jót, vagy semmit. Nem kedveltem, és ahogy a két tanárnő megszerettette velem a saját tárgyát, úgy Béla bácsi megutáltatta velem az övét. Harmadiktól egészen ballagásig tanította a testnevelést, és milyen szívesen írnám azt, hogy csak én nem kedveltem, de ez sajnos az évfolyamon általánosnak volt mondható. Odáig fajult a dolog, hogy bár szorgalmas és szófogadó diák voltam (de nem stréber), az utolsó évben amikor csak tehettem, ellógtam az óráit. Alighanem ő is sejtette, hogy számára is kínos, ha egy egyébként egyáltalán nem fegyelmezetlen tanuló ennyire nem akar az óráira járni, és ezért nem csinált iskolai ügyet a lógásaimból.
Szeretnék megemlékezni azokról a tanárokról is, akiket a fórumozók talán már nem ismernek.
Mindenekelőtt Mici néniről, aki számomra a nagybetűs TANÍTÓ NÉNI volt: az iskola első két osztályát úgy éltem meg, mint a dantei poklot, de Mici néni érezhető szeretete mindent megváltoztatott harmadik-negyedikben, és az ő idejében már kifejezetten szerettem iskolába járni. Férje, Sarlós György nem sokkal azelőtt halt meg, hogy hozzá kerültem, és mindmáig nem értem, miért, de Szűcs Bélához (!) ment feleségül. Máig csodálkozom azon, hogy ez a csodálatos tanítónő, ez a földre szállt angyal és ez a számomra rossz emlékű tanár házaspár voltak.
Judit néni (Kilyénfalvy Béláné) magyart és rajzot is tanított, de mindenekelőtt mint történelem-tanárnő emlékszem rá. Az ókori és a középkori történelmet tanította hallatlanul érdekesen és színesen. Máig ez a két kedvenc történelmi korszakom, ennyi évtized után is motivál mindaz, amit Judit nénitől tanultam. Ő ajánlotta Robert Graves két Claudius-könyvét is, melyeket azóta sokszor újraolvastam. Judit néni volt az első és egyetlen tanárnő szerelmem is: nem volt kifejezetten szexbomba, a hangja kicsit Amanda Learére hasonlított (bár akkor azt se tudtam még, ki az az Amanda Lear), vörös hajával azonban határozottan izgalmas nő volt. Se különösebb rokonszenvet, sem semmilyen ellenszenvet nem éreztetett velem, persze én is csak titokban és távolról imádtam.
Vera néni (az asszonynevére sajnos nem emlékszem) földrajzot tanított. Tüneményes volt, rajongtam érte, ő is szeretett. Anyámnak egyszer állítólag azt mondta egy fogadóórán: „a maga fiáért érdemes bejárni az iskolába tanítani”. Pedig emlékszem, milyen bamba voltam egyszer, mikor felelni hívott. A térkép színkódjairól kellett volna beszélnem, de egy hang nem jött ki a torkomon: nem emlékszem már, hogy miért. Viccesen azt mondta: „Szerinted talán azért világosabb színű néhol a térkép, mert fogyóban volt a nyomdafesték?”, mire nekem rögvest felcsillant a szemem, hogy ez tulajdonképpen teljesen logikus magyarázat. :)) Egy vagy két év múlva a férjével Portugáliába ment. Máig szeretettel gondolok rá.
Vera néni után Szporny Károlyné jött, akitől először féltem, hiszen ő volt az igazgatóhelyettes. Nos, mondhatom, teljesen eloszlott minden félelmem, amikor tanítani kezdett. Nagyon szeretetre méltó, molett tanárnő volt, nem tudnék semmi rosszat mondani róla, de hát miért is akarnék.
Talán ezzel nem kéne dicsekednem, de mindig szerencsém volt az orosztanáraimmal, gimiben és főiskolán is, így az ő kedvükért a nyelvet is tanultam. Lánczy Feri bácsi, egy aranyos idős ember kezdte a nyelvoktatást, majd jött Edit néni (Mágócsy Sándorné), aki síppal a szájában olyannak tűnt, mint egy dragonyos őrmester, és még feltűnőbben festette magát, mint Kunosné. (Úgy láttam, mintha nem kedvelnék egymást, de ez persze csak az én elméletem.) Viszont Edit néni is szeretni való volt: nem az aggódó anya típusa, inkább mint valamiféle Csala Zsuzsa volt közöttünk sajátos hanghordozásával, vicces allűrjeivel, de szeretett mindenkit.
A VIIIa. névsora és lakáscíme 1959-ben: 1 Acsay Vilmos Medve utca 44. 2 Arady Géza Bem József utca 2. 3 Arató András Kandó Kálmán utca 3. 4 Beitler István Frankel Leó utca 6. 5 Bocsi László Csapláros utca 4. 6 Bodrogvölgyi Gyula Bem tér 1. 7 Bugárszky Szabolcs Erőd utca 9. 8 Darabánt Iván Lánchíd utca 15/17 9 Dobos Ferenc Bem József utca 12. 10 Drosztmér István Mártírok útja 58. Elhúnyt. 11 Fazekas Imre Bem rakpart 55. 12 Fédl Attila Bem rakpart 52. 13 Herczeg József Fő utca 61. 14 Holló Tas Endre Fő utca 23. 15 Hollós Balázs Medve utca 19. 16 Honti Csaba Mártírok útja 48. 17 Jókai István Mártírok útja 58. 18 Kemenes Csaba Csalogány utca 3/b 19 Kosticz Szilárd Batthyány utca 4. 20 Kovács Attila Jégverem utca 6. 21 Kovács László Jurányi utca 5. 22 Kovács Tíbor Szász Károly utca 4. 23 Körmendy György Mária tér 5. 24 Körösi Lajos VI. ker. Szondi utca 21. 25 Láng Tamás Bem rakpart 3. 26 Márton József Csalogány utca 4/b. 27 Mészáros Károly Fő utca 80. 28 Mónus Attila Fő utca 73. 29 Nagy Lajos Farkasbíró utca 16. 30 Patakos Pár Varsányi Irén utca 39. 31 Pohli János VII. ker. Dohány utca 37. 32 Polónyi Pál Csalogány utca 12. 33 Posfai János Mária tér 3. 34 Simon Józsf Szilágyi Dezső tér 3. 35 Szabóky András Frankel Leó utca 7. 36 Szajkó József Retek utca 3. 37 Ulm Gyula Medve utca 15. 38 Vajk Jenő Donáti utca 18. Elhúnyt. 39 Varsányi László Szász Károly utca 2. 40 Vásárhelyi István Bem József utca 7. 41 Wach Jenő Fő utca 73. 42 Pintér Gábor Szász Károly utca 2.
Sipos Béla (sipos.bela1945@gmail.com) megjegyzésem, 1959-ben a VIII a osztály csinálta a legjobb tablót, a végzősők nevei és a tanárok nevei is fel vannak tüntetve.
1957 VI b. osztály tablója, Medve utcai Általános iskola. Középen első sorban Szöllősi Margit osztályfőnök, Tőle jobbra legszélén Sipos Béla, mellette balról Fuchs Tamás, Tőle balra második Vincze György, balra legszélén Harsányi Gábor, mellette Gyönös Károly, mellette Gombos Géza, legfelső sor balszélen hetedik Zsemlye Béla, jobbszélről második Kóródi Sándor, ötödik Kincses Péter.
Akinek van tablója kérem rakja fel vagy küldje el részemre Sipos Béla
Sipos Béla (sipos@ktk.pte.hu) Zsemlye Bélánál lévő VIII b osztály tablóját 1959-es év sikerült lefotóznom. Nagyrészt sikerült beazonositanunk volt osztálytársainkat, 5 kivétellel, aki felismeri a hiányzókat kérem írjon. Lefotóztam az anyakönyveket is a Medve utcai iskola alagsorában szept 12-én, akit érdekel kérem irjon, itt a tanulmányi eredmények vannak feltüntetve és a szülők adatai, a VIII b 1959 osztály esetében.
Harmincöten voltunk a tablón, öten hiányoztak a névsor alapján, öt volt osztálytársunkat nem ismertük fel. (Sipos Béla és Zsemlye Béla 2014 IX 12.). Ülő sor: középen Rottár Jánosné, Szöllősi Margit osztályfőnök, balra Kúnos Pálné (Csöpi) balra első sorban, 1. Rácz Béla, 2. ? 3. Fuchs Tamás, 4. Gyönös Károly. Szöllősi Margittól jobbra, Ritly Ignác, jobbra első sor, 1. Somosi János, 2. Vincze György, 3. Rábay Ferenc, 4. Harsányi Gábor. A második sor balról jobbra, álló sor, 1. ? 2. Egressy Csaba (közvetlenül Gyönös Károly mögött), 3. Ravszky János, 4. Kún György, 5. Geiger András, 6. Viszoczky Ferenc, 7. Bajkai Árpád, 8. Kincses Péter, 9. Csetneky László, 10. Varga Imre, 11. Szilvási Ferenc, 12. Wolff Péter, 13. Hunyor Zsolt. 14. ? 15. Gombos Géza (Harsányi Gábor mögött áll jobbra) A harmadik utolsó sor balról jobbra. 1. Sasvári Károly, 2. ?, 3. Becsky Ferenc, 4. Zsemlye Béla, 5. ?, 6. Kóródi Sándor, 7. Havas Endre, 8. Barta Kornél, 9. Horváth Kálmán, 10. Hajós László, 11. Della Martina, 12. Sipos Béla.
Dölt betűvel akiket nem ismertünk fel az 1959 VIII b. osztály tablóján.
1959-ben a VIII b. osztály névsora és lakcíme: 1 Bajkai Árpád Medve utca 19. 2 Barta Kornél Fő utca 71. 3 Becsky Ferenc Donáti utca 53. 4 Csetneky László Bem rakpart 26. 5 Della Martina Imre Bem József utca 24. 6 Egressy Csaba Toldy Ferenc utca 39. 7 Ferenczi Tibor Bem József utca 9. 8 Fuchs Tamás Bajvívó utca 8. 9 Geiger András Mártírok útja 42. 10 Gombos Géza Bem rakpart 15. 11 Gyönös Károly Frankel Leó utca 14. 12 Györgydeák András Tölgyfa utca 14. 13 Hajós László Batthyány utca 32. 14 Harsányi Gábor Bajvívó utca 7. 15 Havas Endre Bajvívó utca 11. 16 Horváth KálmánFrankel Leó utca 5. 17 Húber Sándor Csalogány utca 41. 18 Hunyor Zsolt Varsányi Irén utca 21. 19 Kincses Péter Jurányi utca 10. Köllner-Kincses 20 Komáromi Márton Medve utca 44. 21 Kóródi Sándor Erőd utca 7. 22 Kún György Gyorskocsi utca 8. 23 Lengyel Ferenc Jégverem utca 6. 24 Molnár György Székely utca 4. 25 Pócsi András Fő utca 37. 26 Ravszky János Iskola utca 34. 27 Rábay Ferenc Szabó Ilonka utca 12. 28 Rácz Béla Fő utca 35. 29 Sasvári Károly Hattyú utca 15. 30 Schir Endre Fő utca 50. 31 Sipos Béla Varsányi Irén utca 17. 32 Sipos Imre Csalogány utca 21. 33 Somosi János Donáti utca 47. 34 Tribol László Csalogány utca 12. 35 Szilvási Ferenc Fő utca 35. 36 Varga Imre Szász Károly utca 5. 37 Vincze György Csalogány utca 19. 38 Viszoczky Ferenc Frankel Leó utca 3. Elhunyt. 39 Wolff Péter Bem rakpart 23. 40 Zsemlye Béla Varsányi Irén utca 15.
Sipos Béla 1959 VIII b, amit Materényi Jenőről az interneten és a könyvtárban ki lehetett deríteni. Materényi Jenő (1919-1986) történelem, népszerű szigorú tanár volt, csak rövid ideig tanított minket a VI-ikban, Zakariásné vette át a tantárgyat. Materényi Jenő 1960-ban még tanított a Medvében, valószínű, hogy 1966-ban hagyta el az iskolát. Nála nehéz volt ötöst kapni, Nekem sikerült, a történelem már akkor érdekelt. Mikor volt a mohácsi vesz? 1526 augusztus 29-én délután három órakor (még pontosabban 13. és -15. óra között, mintegy 15 ezer magyar halottal) volt a helyes válasz. Egy éjszakai lokálban zongorázott és tanított. A visszaemlékezések szerint a legnépszerűbb tanár volt a Medvében. Materényi Jenő fényképe 1959-ben, 40 éves korában. (1956 és 1959 között a VIII a-t tanította, a VIII b-t csak 1956/57-ben)
Az interneten keresgélve kiderült, hogy később szakíró is volt: Pl.: Eljutnak-e az egyetemig? A könyvhöz kapcsolódó név/nevek: Materényi Jenő[1] (Szerző) M. Pásztor József (Szerző, született 1927-ben, irodalom szakos tanár, irodalomtörténész) Gáspár László (Szerkesztő) Kiadó: Tankönyvkiadó Vállalat. A kiadás helye: Budapest. A kiadás éve: 1969. Sorozatcím: A pedagógia időszerű kérdései hazánkban.
A könyvet a Pécsi Tudományegyetem Tudásközpont - Könyvtár raktárában B 20089 jelzet alatt megtaláltam és kikölcsönöztem. A könyv Materényi Jenő későbbi munkásságáról szól, amikor elhagyta a Medve utcai iskolát és 1967-ben a Bp. II. kerület, Keleti Károly utca 37. szám alatt szervezett Középiskolai Fiúdiákotthon szervezésébe, majd irányításában kezdett.
A könyv a „szocialista” neveléstudomány stílusában készült, részletes statisztikai adatokat tartalmaz az új diákotthon lakóiról, a közösség kialakításának folyamatáról, a tanulmányi eredményekről és az egyetemi felvételik eredményeiről. A fülszövegben ezt olvashatjuk: „A fizikai dolgozók gyermekei első budapesti egyetemi kollégiumának feladatait, szervezési elveit és nevelési eredményeit ismerteti ez a füzet” „A származási kategorizálás megszüntetése helyes intézkedés volt, azonban új problémákat vetett fel. Kiderült, hogy a fizikai dolgozok gyermekei egyre kisebb számban jutnak el az egyetemekre…a tapasztalat ugyanakkor következetesen azt bizonyította, hogy ennek oka nem a tehetség hiányában keresendő, hanem a felkészültségben vagy az irányulási készség hiányában, a továbbtanulási érdektelenségben” (i.m. 6 old.) A könyv leírja a Materényi Jenő által roncstelepnek minősített kollégium felszerelését, a tanulók toborzását, a képzés beindítását. 1967-től 40 fős lett a tanulói létszám, 13 gimnáziumból vettek át tanulókat mind a négy osztályba. Egyetemi oktatókat hívtak meg gyakorlatok tartására. A 96 oldalas könyv az első év tapasztalatait foglalta össze igen részletes empirikus vizsgálat alapján és pedagógiai tanulságokat is megfogalmaztak a szerzők.
Budapest nevelő 1976/1. Budapest Főváros Tanácsa V. B. Művelődésügyi Főosztályának folyóirata - XII. évfolyam 1. szám. Budapesti Nevelő sorozat. Bíró Ferencné, Lengyel Géza, Dr. Kerékgyártó Imre, Materényi Jenő, Dr. Mezei Gyula. Fővárosi Pedagógiai Intézet (1976).
Felkészítés az egyetemre. A pedagógia időszerű kérdései hazánkban sorozat. Materényi Jenő
Tankönyvkiadó Vállalat (1973)
Materényi Jenő: Párbeszéd. Kossuth Könyvkiadó (1967) Ára: 9 ft.
A könyvet a Pécsi Tudományegyetem Tudásközpont - Könyvtár raktárában B 17621 jelzet alatt megtaláltam és kikölcsönöztem. A könyv I része, Előszó helyett… önéletrajz szerű utalásokkal kezdődik: „Mindkét tanár elérkezett már a két évtizedes nevelői gyakorlathoz. Vidéken is tanítottak. Most ugyanabban a fővárosi iskolában dolgoznak. Az egyik 10, a másik 8 éve. Mint szülők is átélték a gyermeknevelés gondterhes időszakait.” A Kossuth Könyvkiadó pályázatot hirdetett az „ifjúság erkölcsi arculata és nevelése” címen. A könyv erre a pályázatra készült és esetpéldákat mutat be megtévedt fiatalokról, ahol a megtévedés tragédiát okozott.
A könyv bevezetője és az internetes forrásanyagok alapján, mivel a könyv 1966-ban íródott, Materényi Jenő 1956 és 1966 között tanított a Medve utcai általános iskolában, előtte Fejérmegyében Székesfehérváron dolgozott a Tanács VB. oktatási osztályán 1946 és 1966 között. A Szegedi Egyetemen szerezte meg a diplomáját. Családja gyerekei voltak. Jó vezető és szervező volt, rendet tudott tartani. Mint tanár igényes volt, a mellébeszélést nem tűrte.
Materényi Jenő: Dzsam lag. Ifjúsági regény. Ezt a könyvet a Könyvtárunkban nem találtam meg.
A Táncsics Tükör III évfolyam 1. száma, 1987.[2] Beszélgetés részletek:
Beszélgetés Futaki Józseffel. Egyike vagy a legelső évfolyamosoknak, akik 1967-ben a Táncsicsban kezdtek ...- Ez némi pontosításra szorul: valóban ekkor kezdtem, de mint negyedikes gimnazista és fél évvel az érettségi előtt. Akkor még nem hívták Táncsicsnak a kollégiumot. - Akkor pontosítok: mit jelentett neked ez a fél év 1967-ben?... 4,1 -el jöttem a kollégiumba, a felvételi tárgyaim mind ötös volt. Az alatt a fél év alatt életemben nem tanultam annyit, és olyan intenzíven, mint akkor. Szüleim gázgyári segédmunkások voltak és azok is maradtak, amikor a hétvégeken haza-mentem a kispesti földes mosókonyhába, csak hunyorogtam a petróleumlámpánál, mert azzal világítottunk. A kollégiumban meg érettségi előtt két héttel egy egyetemi tanársegéd magyarázta a gömb térfogatának levezetési képletét, otthon meg azt hallgattam, hogy azért tanulok, mert nekem büdös a meló…. torkunk szakadtából szavaltuk a "Mesterembereket" M. Pásztor tanár úr vezetésével a kollégiumi ünnepségen, és közben magoltunk, mint az őrültek…. Hova jelentkeztél? - Bölcsészkarra. A szegedi egyetem magyar-francia szakára. Hihetetlen érzés volt először ugyanazokba a padokba ülni az Auditórium Maximumban, melyeket valaha József Attila és Radnóti Miklós koptatott. 1971-ben levelet küldtem Materényi Jenő direktornak a kollégiumba -Franciaországból, ahol ösztöndíjasként tanultam egy darabig. Ehhez persze a kollégiumnak már semmi köze sem volt, hiszen az egyetemeken a saját lábunkon kellett megállni….Liskó Ilona szociológussal közösen most készül egy kutatás a Táncsics Mihály kollégium végzett diákjainak életútjáról is. - Erről nem is tudtam. Mondanál nekünk valamit erről? - Szívesen. Az ötlet M. Pásztor Józseftől, a kollégium régi nevelőtanárától ered, ehhez kerestem egy szociológus szak-embert Liskó Ilona személyében. Emberfeletti utánajárással a csaknem 400 közül l50 régi diákot sikerült megtalálni. A közben szerzett élményekről akár regényt is lehetne írni. Jelenleg folyik a számítógépes feldolgozás és a tapasztalatok tudományos összegzése. A kollégium 20. évfordulójára szerettük volna megjelentetni a tanulmányt, de sajnos el fog húzódni jövőre, ha az OKI nem faragja le jobban a kutatási költségvetést. Mindenesetre nagyon izgalmas munka a volt kollégisták véleményét hallgatni, életútjukat látni. - Sok sikert kívánok a mindannyiunk nevében a további munkához, s reméljük mielőbb mi is olvashatjuk majd. /Puppi László/
Beszélgetés Boldizsár Gáborral. T.T.: Kérem, hogy mutatkozzék be a Táncsics Tükör olvasóinak! B.G.; Boldizsár Gábor vagyok, eredeti foglalkozásom szerint magyar és francia szakos középiskolai tanár, jelenleg a Művelődési Minisztérium középfokú nevelési főosztályának főosztályvezető-helyettese. A gimnáziumok, a kollégiumok, általában a középfokú oktatással kapcsolatos problémák tartoznak hozzám. T.T.: Régi Táncsicsosoktól tudjuk, hogy Ön már a kezdet kezdetén kapcsolatba került kollégiumunkkal; kérem, beszéljen erről néhány mondatban! B.G.: Akkor még a KISZ KB középiskolai és szakmunkástanuló osztályán dolgoztam, osztályvezető-helyettes voltam, amikor a kollégium alakíttatott, Ekkor kerültem én is oda dolgozni. Kapcsolataim több szálon futottak a kollégiummal, egyrészt mint kölcseys tanárnak, tanítványaim egy része oda került. Másrészt a KISZ-munkában találkoztam sok alapító Táncsicsossal. A harmadik szál maga az alapító igazgató, Materényi Jenő volt; vele sokszor dolgoztam együtt, és nem csak a Táncsics Kollégium kapcsán, hanem általában a kollégiumi mozgalom kérdéseiben is. Akkoriban eléggé közelről ismertem a belső életüket, amiről az országban jártunkban-keltünkben előadásokat tartottunk, beszélgettünk diákokkal. A hetvenes évek elején volt is ennek visszhangja, és irigyelték a Táncsics diákjait, mert életmódjuk sokkal szabadabbnak tűnt, mint más kollégistáké. Persze ezt a fajta szabadságot nagyon kemény munka árán érték el, hiszen nem az volt a nehéz, hogy egy fejlett szobaközösség tagjai maguknak írták be a kimenőket; hanem az út, amíg odáig eljutottak. Ezen kívül sok vitát is kiváltott ez az újfajta pedagógia…. A hetvenes években, ha valaki a Keleti Károly utcai kollégiumba ment, akkor az nagy valószínűséggel jobb körülmények közé került, mint otthon…A huszadik… Az 54 régi mellett 58 új kollégistát köszöntött Lovas Sándor igazgató a díszterembe hirdetett, de kulcs híján a klubban megtartott tanévnyitó gyűlésen. Tehát először 1967-ben Lovas Sándor volt az igazgató, Őt követte Materényi Jenő.
Apáczai Csere János-díjat kapta meg 1983-ban.
Materényi Jenő: Fejérmegyei Tanács VB. oktatási osztályának 1952/53. évi első negyedévi jelentése, 1952. – 78 p.[3] Kézirattár.
A Magyar királyi Horthy Miklós-Tudományegyetem évkönyve 1940/41-es tanévből.[4] Szeged. Polgári iskolai tanárjelölt hallgatók. 195. Materényi Jenő. Tehát az 1919-ben született Materényi Jenő a Szegedi Egyetemen szerezte meg diplomáját, 1941-után.
Materényi Jenő haláláról a Táncsics Tükör II. évfolyam (A TÁNCSICS MIHÁLY KÖZÉPISKOLAI FIÚKOLLÉGIUM LAPJA, Táncsics Mihály Egyetemi Előkészítő Kollégium. Keleti Károly u. 37/b., 1026 Budapest II.) októberi 1. száma (Budapest, 1986. szeptember 2.) tudósított 1986-ban: „Elhunyt Materényi Jenő[5] (1919-1986) a Táncsics Kollégium alapító igazgatója, akinek 16 éves tevékenysége alatt alakult ki az intézmény sajátos arculata. Nyugdíjba vonulása után a Kulich Kollégium átszervezésénél kamatoztatta tapasztalatait szaktanácsadóként. Diákok százai emlékeznek rá tisztelettel, akik az általa létrehozott kollégiumot tekintik Alma Materüknek. Búcsúzik tőle: az egyesített Táncsics Kollégium vezetősége, nevelőtestülete, tanulóifjúsága, a Táncsicsos Öregdiákok Köre.” Materényi Jenő 1967-ben alapította a kollégiumot, ezek szerint 1983-ig vezette, amikor 64 éves korában nyugdíjba vonult és 1983 és 1986 között tanácsadó volt a Kulich Kollégium átszervezési munkálatainál.
„December 4-én nagyszabású ünnepséget rendezünk a Díszteremben. Ezen ünnepség egyszerre lesz a Kulich Kollégium hagyományos Mikulás estje és a régi Táncsics Kollégiumnak Materényi Jenő által kezdeményezett és az idén immár huszadszor megrende- zendő „Honfoglaló”-ja. Mivel a múltban is a vidámság jellemezte mindkét eseményt, várjuk azok jelentkezését, akik ötleteikkel, személyes részvételükkel szívesen hozzá járulnak az est sikeréhez!”
Néhány emlék a többi tanárról:
Ritly Ignác, matematika-fizika, („körmösöket” és „kokikat” adott, a vádlinkat csapkodta, alacsony bajszos szigorú tanár volt, „gonosz” volt, bár biztosan szeretett minket, ezért emlékszem rá és emlékeznek rá, a régi medvések. A mai demokratikus világban kirúgnák, ha ezt csinálná. Megjegyzem, ha a testi fenyítés nem durva és indokolt, nevelő hatású lehet. Mindenestre kedves Ritly tanár úr, nyugodj békében. A többi tanár, főleg a nők inkább a büntetés más formáját alkalmazták, 25-ször, 50-szer le kellett írni, hogy mit nem fogunk csinálni, pl. „nem piszkálom az előttem ülőt” stb. A szülőnek is láttamozni kellett a büntetést. Jobbak nem lettünk, de írni megtanultunk, hogy aztán elfelejtsünk írni ebben a számítógépes világban.)
Kúnos Pálné, magyar (Csöpinek hívtuk, csinos alacsony nő volt, kedveltük, április 1-én tréfálkoztunk, nem mindig nagy sikerrel, az egyik alkalommal féldiót tettünk a tanári szék lábai alá és amikor Csöpi néni leült a székre nagyot reccsent a szék.), Rottár Jánosné, Szölősi Margit, kémiát és állattant tanított, (Gyufafejűnek hívtuk, vonalas pártember volt, 1968-ban még tanított a Medvében. Gimnáziumi tovább tanulásomat meg akarta akadályozni, szakmunkásképzőbe küldött volna, ezért kerültem az Árpád gimnáziumba és elindította szakmai karrieremet), testnevelés, vívás Szűcs Béla (Tokás volt a beceneve, 1958/59-ben VIII-ikban vívni jártam hozzá, javítottam is négyesről jelesre.
Zlávik Lászlóföldrajzra tanított, Kovács Béláné oroszra tanított kevés sikerrel, 1957 tavaszán fél évig németet tanultunk, aztán megint oroszt.
Csohány Kálmánné ének, (Nálam nem volt sikere többnyire közepest kaptam, ha a többi jegyem jó volt, akkor megkaptam a négyest. Miután nincs hangom, ő is rájött erre és nem kísérletezett azzal, hogy feleltessen.
Dr. Bellák András (Zseboroszlán) rajzot tanította, (Nálam nem volt sikere, az énekhez hasonlóan többnyire hármast kaptam, néha négyest.) Pál Emil tornatanár és úttörő csapatvezető volt, (Nem voltam úttörő egyedül a b-osztályból, szüleim nem engedték és emlékszem Kovács Tibor az „a” osztályból, szintén nem volt úttörő, apja még az 50-es években is maszek asztalos volt és szintén nem engedte, hogy fia úttörő legyen, így amikor Pál Emil a foglalkozásokat tartotta, mi a folyosón színes golyókkal játszottunk. 50 évig nem láttuk egymást, aztán az 50-éves találkozón 2009-ben újra találkoztunk.) Szekeres bácsi a portás, fontos ember volt először vele találkoztunk.
Idén az 1959-esek 55 éve végeztek, jó lenne ősszel egy sörös találkozó. Zsemlye Bélával beszéltem telefonon, azt mondta szerveződik ez ügyben valami.
