És a Távolival kezdtem (nem tudatosan, a Vikinget sokáig antikváriumban sem találtam) de szerintem később a Vikinget jobban értettem, amikor az is meglett.
A Viking visszatér-ben hol vált el egymástól a Viking és Gregor? Milyen utat tett meg az egyik és a másik? A térképeken nem tudom beazonosítani, csak az van, ahol találkoztak.
"... ha beavatkozunk, a magunk útjára terelünk valakit, akkor lehet, sőt, igen valószínű, hogy egy, a miénktől alapvetően eltérő irányba mutató, eltérő eredmények felé haladó fejlődési vonalat szakítottunk meg, vágtunk el egyszer s mindenkorra."
Lásd:
A. és B. Sztrugackij: Nehéz istennek lenni
és
Lem: AZ ALTRUIZIN (és a Kiberiáda több elbeszélése)
Card egészen kiváló író; a fantasy műfajt kimondottan kedvelem (amint ez Zsoldosból azért egyértelmű). Viszont mérnök vagyok, tehát az '"elképzelésről" egészen más fogalmaim vannak...
"de elképzelni se tudjuk, mi lett volna, ha pl. Dél-Amerika felfedezése után nem az indiánokat irtják ki a behurcolt betegségek, hanem a felfedezőket."
Olvastad a Múltfigyelőket Orson Scott Cardtól? Ő elképzelte és nem szeretnék abban a világban élni, amit ott leírt. (Európát az emberáldozós tlaxkalák hódítják meg, az európainak tekintett értékek pl. szabadságjogok nem alakulnak ki)
Az elemek azonosak, de mennyiségi arányaik iszonyatosan különböznek. Mintegy két százalékon múlik, hogy a Föld kérge nem oxigéntelített — ha az lenne, nem lehetne a mi fogalmainxerint vett élet, mert az összes szén széndioxid lenne.
Cefetül vékony a Naprendszerben az a sáv, amin belül a víz mindhárom halmazállapota létezhet — és még ott is pótfeltételek kellenek hozzá. Így például amíg a Vénusz légkörében nem alakul ki vmi, ami elkezdi megkötni a szenet, addig ott mindig eszetlen forróság lesz — pedig elvileg ebben a zónában van.
Pontosan egyféle élet kialakulásáról vannak tapasztalataink; elképzelésünk sincs, hogy egyáltalán kialakulhat-e vmi az óriásbolygók nagy holdjain. Ebben az egyféle életben ez az egyetlen a faj a civilizációs stratégiák olyan elképesztő változatosságát alakította ki, hogy ihaj. Polinéziában pl. kis túlzással ahány sziget, annyi társadalmi berendezkedés — és nem vmiféle véletlenek okán, hanem az ökológiai fülkék egészen csekély különbségei miatt.
Nomármost ezen társadalmi modellek közül lett egy, az ún. európai, amely "nyertes" lett — de elképzelni se tudjuk, mi lett volna, ha pl. Dél-Amerika felfedezése után nem az indiánokat irtják ki a behurcolt betegségek, hanem a felfedezőket. Annak ugyanis, hogy az indiánok nem voltak hozzánk hasonlóan rezisztensek pl. a bárányhimlőre, mert az Eurázsiában alakult ki, nem társadalmi okai voltak: ez egyszerűen csak véletlen.
Nem, nincs egyetlen leghatékonyabb út. Elvileg vígan virágozhatna száz virág — persze a gyakorlatban végül az, amelyik polgárainak a legnagyobb döntési szabadságot adja, végül lenyomja a többieket, de ilyen rendszer is borzalmasan sokféle alakulhat ki.
Én azt tartom valószínűnek, hogy a világegyetemben (legalábbis a "beláthatóban"), ugyanazok a törvények működnek mindenütt. Ez azt jelenti, hogy a csillagok feljődése mindenütt azonos módon történik, a csillagrendszerek kialakulása szintén. Az egyes bolygókon található elemek is ugyanazon kilencven akárhány elem mindenütt, és bár az igaz, hogy egy struktúra minél összetettebb, bonyolultabb (pl az élet, az élőlények ilyen struktúrák) annál többfélék lehetnek, de ezek is bizonyos véges számú törvényszerűség alapján működnek. Vagyis, összességében, a belátható világunk (vagyis amellyel valaha is van esélyünk kapcsolatba lépni), az a _gondolatilag elképzelhetőnél_ strukturálisan, működési szabályok szerint sokkal kevésbé (lesz) változatos, és ez fokozottan érvényes a civilizáció fejlődési vonalát nézve.
Konkrétabban, a mi témánkra alkalmazva ez azt jelenti, hogy az ugyan lehetséges (sőt, nagyon is valószínű, tekinte a Földi élővilág biológiai sokszínűségét, változatosságát), hogy X bolygón extrém külsejű élőlények vannak, de ha egyszer kialakítanak egy társadalmat, civilizációt, akkor az is ugyanazon "fogalmak" alapján fog működni, mint a miénk. Pl. lesz benne erkölcs. És ugyan az erkölcsük sokban különbözhet a miénktől (mint a hogyan az egyes földi kultúrák erkülcsei sem teljese egyformák), de bizonyos fontos alapértékek közösek lesznek a mieinkkel. Egyszerűen azért, lesz így mert közös törvények alapján működünk.
Tehát "alapvetően" eltérő irány nem várható. Sok részletben eltérő civilizációk várhatóak, amelyek a nagyon alapvető értékekben megegyeznek. Pl. az élet tiszteletében (egy alacsonyabb fejlődési fokon csak a saját, a maguk, a brancsban lévők életének a tiszteletében, egy magasabb fokon minden élet tiszteletében).
Vagyis szerintem mind abban tévedsz, hogy ebben a mi világunkban, az adott, korlátozott körülmények, a meghatározó törvények között nincs a fejlődésnek egyértelmű iránya, mind abban is, hogy nem szabad beavatkozni - azt már hosszasan taglaltam, hogy miért szabad, sőt, szerintem adott esetben kell is.
De abban is tévedsz, hogy a "totális különbözőség" önmagában érték. Miért, mitől lenne az érték, hogy másmilyen valami (engedjük meg, hogy lesznek "totálisan különbözők")? Máshogy kérdezem: Milyen alapon, mihez képest, mihez viszonyítva érték az? Az "érték", az egy olyan operátor, amely önmagában nem értelmezhető, csak akkor, ha valamihez viszonyítjuk, hasonlítjuk. Nyilván csak egy azonos jellegű valamihez viiszonyíthatjuk, úgy kap értelmet. És az az értéktelenség.
"Totális különbözőség" szinte biztosan nem lesz (lásd első bekezdést, hogy miért nem), de ha lenne, akkor az egyáltalán nem értene meg bennünket, és fordítva se, semmilyen szinten. Ha egyáltakán észrevennénk, hogy létezik. Semmilyen közös nevező nem lenne vele (pont ezt jelenti a "totális különbözőség" kifejezés), és valószínűleg úgy pusztítanánk el egymást, hogy vagy észre se vennénk mi történt, vagy annyi jelentőséget tulajdonítanánk annak, mint amikor bedobunk egy követ a tóba. Ha meg tudnánk róla, akkor végig attól félnénk, hogy ne találkozzunk vele, mert hiszen a "közös tér" elfoglalása azonos időben óhatatlanul is konfliktusokkal jár, nem hogy egymást valamennyire megértő civilizációk között is, de főleg olyanoknál, akik teljesen különböznek.
A "másság" itt nálunk, a mi civilizációnkban érték. Itt is főleg azért, mert rájöttünk (már aki), hogyha nem tiszteljük a másságot (és sokan nem tisztelik), akkor onnan már nincs messze a másság elpusztítására irányuló szándék. De mi nem vagyunk egymásnak idegenek, mi mindent értünk amit csinálunk. Mi _ésszerű, és pragmatikus_ okból tartjuk a másságot értéknek, hiszen ellenkező esetben rosszul járhatunk, sokan rosszul is járnak, és különben is vannak erről szóló erkölcsi elveink, amik beváltak.
A totális különbözőség (ami ugye nem is lesz), önmagában nem érték, és nem is értéktelenség. Ilyenné csak a tartalma, a következményei, vagyis az tenné, ha kapcsolatba kerülnénk vele, és kiderülne, hogy hogyan viselkedik. Viselkedhezne (elvileg) számunkra pozitív módon, és akkor értékes lenne, de viselkedhetne pusztító módon is, és akkor értéktelen lenne.
"Felkészülni, stratégiát kialakítani a totális különbözőségre kell — méghozzá azt értéknek tekintve."
De ha ezt tekintjük értéknek (és ebben egyetértek veled), akkor a Gámán mégis be kell avatkoni, mert különben a bolygó legfejlettebb civilizációja (vagyis Enit népe) elsöpri mind az abanok, a naunik és a déli part civilizácóját (sőt, mint a Pehnemer c. fejezetből kiderül, fizikailag az ott élőket is) Ha a tőlük nagyon különböző laposejűek esetleg külön fajt is alkotnak (ez nem egyértelmű a regényből), akkor egy egész faj génkészletét tüntetnék el.
Kicsit olyan ez, mint ami a Földön történt a nagy felfedezések után.
Én pedig arról, hogy nincs "a fejlődésnek" egyértelmű iránya, és ha beavatkozunk, a magunk útjára terelünk valakit, akkor lehet, sőt, igen valószínű, hogy egy, a miénktől alapvetően eltérő irányba mutató, eltérő eredmények felé haladó fejlődési vonalat szakítottunk meg, vágtunk el egyszer s mindenkorra. A regényszerűségből adódik a fejlődési vonalak (sőt, a génkészlet!) gyakorlatilag elképzelhetetlen mérvű hasonlósága — a gyakorlatban ilyen nem lesz. Felkészülni, stratégiát kialakítani a totális különbözőségre kell — méghozzá azt értéknek tekintve.
Maradjunk annyiban, hogy Zsoldos nem tudományos, történelmi, vagy futurológiai könyvet írt, hanem egy regényt, amelyben leír egy történetet, amelyben egy fejlett civilizáció részlegesen beavatkozik egy másik életébe. Hogy ő erről civilként mit gondolt, mármint arról, hogy általában mi a helyes megoldás, azt nem tudjuk, arról nem írt. Az ügyben a regénye nem ad tájékoztatást, nem releváns. De különben is, egy ettől független kérdés az - és erről beszélünk most mi - hogy mi a helyes eljárás.
Mitől helyes egy ilyen eljárás? Miből derül ki, hogy helyes? Hogyan mérhető ez? A probléma az, hogy bármit is teszünk, annak konkrét ellenpróbája nincs. Hiszen visszacsinálni nem lehet a dolgokat, mintha mi sem történt volna, hogy aztán az alternatíva következményeit is megnézzük. Emiatt jósolni kell, becsülni, extrapolálni a jövőbe, és találgatni. A meglévő morális elveink, és történelmi tapsztalataink alapján. Amely történelmi tapasztalatok persze soha nem pontosan arra az esetre bonatkoznak, legfeljebb hasonló esetekre. És ha hasonló esetek sem voltak még, akkor elméleti meggondolásokra.
Na ilyen elméleti meggondolások alapján érveltem én. Természetesen abból egy szó nem igaz (nem helyes), amit te az én "társadalmi torzképemnek" tulajdonítasz, hogy aztán azzal vitázz és azt cáfold (árnyékboxolás). Sem nem mondtam, sem nem gondoltam olyat amit nekem tulajdonítasz, de az még csak nem is következik semmiből, amit mondtam. Nehéz úgy a vitázó helyzete, ha a vélt, de nem valós kijelentéseivel vitáznak.
Az a tény, körülmény, hogy egy civilizáció fejlettebb mint egy másik, nem jelenti azt, hogy "felsőbbrendűbb" is annál. Én nem is beszéltem erről (sem), csak te beszéltél róla - minta én mondtam volna. A "felsőbbrendűség" valóban nagyon rossz reminiszcenciákat kelt, nem ajánlatos a civilizációközti kapcsolatokban ilyen elvekre alapozni. Viszont fejlettség az van (lehet), és egy fejlettebb civilizáció ha akar, akkor tud is segíteni. És okosan tud segíteni, nem eszetlenül, úgy hogy belepusztuljon a segített civilizáció, vagy rosszabb legyen neki mint előtte. Ha a segítséghez megvannak a lehetőségek, akkor pedig azt jobb, ésszerűbb, okosabb megtenni mint nem megtenni. Én erről beszéltem.
Nem értünk egyet, bár ebben az esetben nem az a lényeg, hogyan látod Te vagy hogyan én, hanem hogy Zsoldos szerint hogyan látják ezt majd a jövőben az emberiség képviselői.
Azt, hogy miért nem értünk egyet, azzal próbálom érzékeltetni, hogy visszavetítem ezt a Te társadalmi torzképedet (bocs, nem sértés akar lenni) a biológiára. Végignézel az élőlények során, és azt mondod, hogy (az ember szempontjából) az ember a legtökéletesebb, tehát a többi fajra nincs szükség: a biomasszában három dolognak van helye, az embernek, szimbiótáinak és táplálékuknak. Megy ez mémekkel is: mondhatod, hogy az angol az elfogadott közvetítő nyelv, tehát a többi fölösleges.
Ezzel szemben a földi emberiség egy másik része (köztük én) úgy véli, hogy a genetikai, nyelvi, kulturális sokféleség önmagában érték, és nem csak azért, mert "hátha jó lesz még egyszer valamire". Zsoldosnál, aki zseni volt, ezt a vitát a messze jövőben se sikerül eldönteni: időnként (2. expedíció) a benemavatkozáspártiak kerülnek fölül, időnként (nagy űrhajók leszállása) a beavatkozáspártiak, aztán az inga köztes állásba billen, a tanítás alagútjait szétszerelik és hazahozzák.
Nem látszik, hogy mi, emberek valaha is döntésre jutnánk az ügyben — mindenesetre nagyon óvok mindenkit attól, hogy bármelyik kultúrát (persze mindig a miénket) a másiknál felsőbbrendűnek tekintsen/fogadjon el. Itt a Földön ezeket a stratégiákat már kipróbáltuk egy párszor, és mindixomorú lett az eredmény.
Szerintem a "minimális beavatkozás elve" hibás álláspont, ill. stratégia, az idegenekkel való kapcsolatban. Elmondom miért. A kályhánál kezdem (az érvek érthetősége, és megalapozása miatt ez szükséges):
Ugyan univerzális erkölcs nincs (hiszen ahhoz abszolút értékeknek kellene léteznie - nincsenek abszolútumok), de a lehetséges erkölcsi értékeknek van egy "rangsora" (amit persze minden kultúra maga állít fel - és nem kizárt, hogy ütköznek is egymással). Egy ilyen rangsorban az élet (általában) tisztelete, megtartása mindenképpen valahol az eleje felé, a fontos értékek között foglal helyet. Nem igazán komolyan vehető, beszámítható, és "következetes" egy olyan morál, amely az életet nem tiszteli.
Na most, a csupasz élet után, az életminőség is eléggé fontos érték. Hiszen az élőlénynek egyáltalán nem mindegy, hogy az életét sanyarogva, nyomorultul, szenvedve, vagy jólétben bőségben, boldogan éli le. Ez még a "tudatlan barmoknak" sem mindegy, nem ám az értelmes lényeknek. Sőt, az értelmes lények a fentiek miatt bizonyos felelősséggel tartoznak a (befolyásuk alatt álló) tudatlan barmok felé. Pontosan a saját erkölcsi értékrendjüknek való megfelelés miatt.
Továbbá: A civilizációk fejlődése nem egyenesvonalú, logikus, tervezett, buktatók nélküli sima ügy. Hanem éppen az ellenkezője. Óriási baklövésekkel tarkított, vargabetűs, minden egyes momentuma által meg- és kiszenvedett "kísérletezés". Egy olyan tanulási folyamat, amelyben az egyes elemek inkább esetlegesek, mint tudatosak.
Ha egy fejlettebb, okosabb, értelmesebb civilizáció rábukkan egy nála elmaradottabb civilizációra, akkor a helyzet az, hogy a fejlettebbnek mindenféle lehetősége van a beavatkozásra. A fejlettebb több tudása nem csak a technikában nyilvánul meg, hanem a társadalmi ismeretekben is, és egyáltalán a szélesen vett tapasztalatben. A fejlettebb már vagy megélte maga is, vagy ismeri azokat a buktatókat, amelyek a fiatalabb civilizáció előtt állnak. A civilizációk előtt álló buktatók a következők (a teljesség nélkül): háborúk, temérdek nem szükségszerű halál, rossz életek, és még-még, nagyon sok rossz élet. Ezek több, nagyobb tudással bizonyos mértékig elkerülhetők lennének. Vagyis a fejlett civilitzáció alternatívája a következő: Vagy tétlenül nézi a fejletlenebb botladozásait (és ami azzal jár, lásd feljebb), vagy valamennyire (nyilván nem eszetlenül) beavatkozik, és segít.
Egyetlen elméleti indok szólhat a beavatkozás ellen: Az, hogy minden civilizációnak magának kell megérnie, megtapasztalnia, a saját erejéből rájönnie mindenre. Mert ha nem így lesz, akkor a különböző, - amúgy egymással hozzávetőleges összhangban lévő - tudásfajták aránya eltolódik egymáshoz képest. És az ilyen nagyfokú eltolódás esetleg még nagyobb járokat okozhatna, mint a be nem avatkozás.
Erről én azt gondolom, hogy ésszel, óvatosan, nem durr bele módon, és nem egyoldalúan (pl csak technikát adni, hogy aztán azzal gyilkolják halomra egymást), kezelni lehetne a helyzetet. Mindenképpen választás van, és kockázat. De már maga a kozmikus lét is igen kockázatos valami, tekintve, hogy a világ vak erői bármikor eltörölhetik az életet. Ehhez képest méltó, és célszerű dolog megbízni egy jóindulató, okos civilizáció segítő erejében.
Átrepültek; tárgyalni (rá is fáztak, ahogy kell). SZVSZ ez egyrészt a bolygó felderítésének normális része (az abanok tudtak arról, hogy szállt már le űrhajó), másrészt naná, hogy megpróbáltak segíteni Gregornak (te is szubjektív vagy, én is az vagyok, ők as azok voltak, éppen ettől emberi a történet) — elvégre az életművéről volt szó!
Pontosan ettől nagy a történet: Gregor hitt a kísérlet sikerében — Zsoldos tudta, hogy annak buknia kell.
