Koszonom hogy felhoztad a topicot,talan vannak uj erre bolyongok akik megallnak,ha azt hiszik segithetunk.Majd akik mas topicomba keresnek tanacsot ide is hivhatom(el is felejtettem letezeset) jobban megfelelne e topic jellegzetesege.
Kedves Babi,
Amíg szerelmes, addig hiába is mondasz neki bármit, ellenben mégsem kéne magára hagynod. Úgy értem, nem fog segíteni rajta, de megromlik a kapcsolatotok. Az "ugye megmondtam" se megoldás. Azaz sajna szerintem semmit sem kéne tenned (mert nem tucc), de ki kéne tartanod mellette, mert a sztorid alaján szüksége lesz rád.
Rossz látni mikor az általunk szeretett emberek hüjeséget csinálnak és még rosszabb, hogy nem tudunk segíteni, mert nem hagyják. De asszem a szeretet lényege mégiscsak az elfogadás, meg sajna nem jó és nem is tanácsos a húgod egy vagy én vagy ő választás elé állítani. Azért nem mert emlékezni fogtok rá, akkor is mikor a pasijának már a poraira sem.
Olvasva problémádat engedd meg, hogy (bár tanácsot adni nem tudok) egy történettel illusztráljam mennyire értelmetlen dolog a beavatkozás. Az én szüleim igen rosszul éltek, élnek ma is. Néha már hajszál választotta el őket a tetlegességtől. Serdülő lányként látva kinlódásukat az első fizetésem az ügyvédi költségekre ajánlottam édesanyámnak, aki be is adta a válópert. Aztán jött a kibékülés, és ki lett a leg... (nyomdafestéket nem tűr, ezért nem is írom ide, hogy ki) természetesen én. Pedig mit is akartam? Csupán annyit, hogy édesanyám boldog legyen. De be kellett látnom ők sem egymással, sem egymás nélkül nem tudnak élni. Most mondd tehetek én a kívülálló valamit is? Ma már úgy látom, hogy így fognak meghalni. Nem kívánok beleavatkozni az életükbe. Egyet tehettem, hogy mielőbb függetlenítettem magam tőlük, menekültem. Egy külön világot építettem. Arról persze lehetne beszélni (de ez most nem ide tartozik), hogy nem léptem-e a nagy menekülésben "csöbörből vödörbe".
Végezetül tehát csak egyet tudok mondani, hagyd rájuk, oldják meg maguk a problémát. Te nem léphetsz helyettük, akár hogy is szeretnéd. Hidd el magam nap mint nap élem át ezt a tehetetlenséget, segítenék édesanyámékon, de nem megy, ők már csak maradnak egymás kínzói. És akkor én mit tehetnék? Mindenki a saját élete kovácsa- mondja a közmondás, és ezzel a nagy életbölcseséggel pont én vitatkozzzak? Ugyan már.
Bocsanat kedves babi,csak most jutottam nettre.
Igen,sajnos nincs mas lehetoseged mint kivarjad mikkor lesz ujra szukseg Rad.Ez addig ervenyes mig a testvered onkentesen turi,vagy szereti.Ha ez egyszer elmulik (mert igy lesz hiszen a szokasa hogy eskeladal,tehat novekszik:mert a ferfi megjobban lenezi a tarsat hogy ezt lehet vele tenni,meg kevesbbe tartja ertekesnek mert nincs itt az adekvalt riposzt,vagy mert a hugodnal eleri azt a kuszobot mikor a fajdalom nagyobb mint az elvezet,ha jol vezettem vissza a dolgokat-egyaltalan nem biztos hogy ezt teszem- ).
semmi fejlemény. Én lehetőleg kerülöm a találkozást a húgommal, ami nem szép dolog. Nyilván nem így kéne. Majd egyszer valahol egymásba botlunk, és tisztázzuk a dolgokat.
A déli hős...:-))))) Ez tetszik. Nem merült fel, hogy találkoznom kéne vele.
Exférjem szerint (nekem olyan is van :-)) a húgom még örülhet, hogy ennyivel megúszta, mert a rendetlen asszony torkának az elvágása is szokás arrafelé. És hogy a húgomnak tudnia kellett volna, amikor ezzel a sráccal kezdett, hogy a verés törvényszerű. Ergo, a fiú semmiben nem hibás.
Azt a hasonlatot használta, hogy ha az ember bedugja a kezét az oroszlán ketrecébe, akkor ne csodálkozzon, ha leharapják. (Az ex nem vádolható azzal, hogy túlzottan empatikus. :-))
Tudod kedves babi ez valoszinuleg igy is van.Mert o magaban meghuzza az egyenleget.Mi miert es mennyit er?
Sajnalom hogy ilyen a vilag,de mi csinaltuk ilyenne valoszinuleg osztoneink az ami elsosorban doktal ebben is:Az agresziv,egoista him (en is ferfi vagyok ,nem valami emancipalo suffragette valaszol Neked)az a Prachtexemplar,a diszpeldany.Az olyan atraktiv hogy imadni es szolgani kell .Ebben a szolgalatban a feladas az erotikus elvezet...egyeseknek.
Csak nagyon ritkan kenyszer hatasa,szugeszio,amibol ki lehet torni ha megerosodik,megerositik az onbizalmat es szemelyiseget.
Mumu kedves, köszönöm a választ.
Talán megmutatom a húgomnak, bár nem hiszem, hogy lenne hatása. Úgyis azt hiszi, hogy senki nem láthatja jobban a helyzetet, mint ő.
Kedves babi,nagyon sok resztvetel olvastam leveledet.Hosszu tevekenysegem alatt tobb ilyen esetet ismerek es csodak csodaja a ferfi minmdig egy arab,olasz,spanyol,gorog szoval deli.Ott ahogy irtad a " kommunikaciohoz " tartozik a veres.Az aszonyt lenezuk ,gyengesegnek veszik a szeretetett .
Sajnos es ezt is megkell mondanom hogy a masik az rendszerint egy masochista asszony.A szo szoros ertelmeben is.Melyik az idealis szerelmes par-momdja egy hulye kesernyes vicc-a sado-maso paros.
Nem tudom mennyi igaz ebben az esetedbe,en agyon vernem a machonkat aztb itt irom a koznek.Az ilyen altaléaban egy gyenge ficko,egy felos,frustralt es ha ossze vernek egyszer minden maskep lenne,persze akkor mar a hugod se szeretne igy ..
Sajnos azt tanacsolom hogy ne avatkozzal bele .Egyszer valahogy eljon a saturacio ideje,mikkor tovabb nem megy.De ezt csak a hugod o maga tudja megallapitani.A penzet menekithetne es ha lenne egy eros vero banda a kornyezetedbe hat meg is lehetne a supermannt vele legalabb ijeszteni.De nem hiszem hogy van.Csak egyutt sajnalkozhatok Veled.Semlegeseg,a sebek bekotese es halk kiserete testvered lepeseinek.Olellek es kezedet csokolom.
u.i. Talan mutasd meg a valaszomat neki.
Ritkán járok errefelé, de azt azért tudom, hogy ez egy jó topic, olyan emberekkel, akikre érdemes figyelni.
Örülnék, hogyha véleményt mondanátok az alábbiakról. Csak röviden összefoglalom, ha valami nem világos, kérdezzetek.
Tegnap az éjszaka közepén csöngött a telefon, a húgom volt az. Sírva kérdezte, hogy idejöhet-e. Persze, jöjjön. Nemsokára beállított, feldagadt, véres szájjal, foltos arccal, kisírt szemmel. A fiú, akivel együtt él, nagyon megverte. Az arcát és a hasát rugdosta, pofozta: nem akarom részletezni, el tudjátok képzelni. A srácról annyit, hogy egy déli országból származik, ahol nagy hagyomány a férfiuralom, de évek óta itt él. A foglalkozása nagyjából tolvaj, de mindenféle kisebb munkát elvállal. Nem jön be neki sok pénz (talán ügyetlen), erősen támaszkodik a húgom keresetére, az ő lakásában lakik, az autóját használja stb. Én is ismerem, kedves, megnyerő modora van.
Szóval itt van hajnali kettőkor a húgom teljesen kikészülve. Ahogy elmondta, ő rájött, hogy a srácnak van egy másik nője is, szóvá tette, és erre kapta a verést. Ő szereti a fiút, de ha képes volt így bánni vele, ráadásul ilyen előzmények után, akkor ezt a kapcsolatot be kell fejezni. Sírt, hogy ő milyen buta, összes pénzét a fiúra költi, nem marad ideje a tanulásra, mert főz, mos, takarít rá, és még meg is verik.
Másnap délután telefonált a srác, hogy ő elköltözik egy hotelba, a húgom nyugodtan menjen haza. Hugicám nagyon boldog, hogy így elintéződik az ügy, nem neki kell kirúgnia a fiút, és boldogan hazament. Este telefonált még boldogabban, hogy kibékültek, megkérte a srácot, hogy költözzön vissza, és teljes az idill.
Azt most nem is kérdezem, hogy normális-e a húgom, a válasz elég egyértelmű. Mondjuk, hogy szerelmes, de akkor is síkhülye (egyébként szeretem őt, de ilyenkor...).
Inkább arra vagyok kíváncsi, hogy ti mit csinálnátok a helyemben. Tudja, hogy mit gondolok a dologról (az biztos, hogy én nem fogok többet szóbaállni ezzel az emberrel), de ezen túl, úgy érzem, semmit nem tehetek érte. Azt kapásból mondtam neki, hogy ha még egyszer megverik, akkor ide ne jöjjön (nagyon csodálkozott, még soha nem mondtam neki ilyet.). Az hozzátartozik a dologhoz, hogy ez már a nagyon sokadik segítség, amit a srác miatt kér tőlem, és most már nem vagyok benne biztos, hogy tényleg jót teszek vele, ha segítek. Mindig belemászik valami hülye helyzetbe, aztán várja, hogy valaki kihúzza belőle.
De ha mégis van valami ötletetek, hogy mit tehetnék, akkor légyszi, osszátok meg velem.
Mint mondtam,itt valaszolok Neked kedves hivjunk el valahogy mondjuk Memento-nak.Nem akartal nevet valasztani es nem akarsz netten levelezni de olvasol minket,azt mondtad.En meg azt mondtam hogy a valaszomat mert sok emberhez szolna es talan masok is reagalnak ra a Problemaimban adom meg.
Roviden,szerelmes vagy egy szerinted biszexualis fiuba.A visszonyotok nagyon barati de Te erzed hogy sokszor atfuti mindkettotoket egy egsz mas erzes.Megvalanad Neki hogy Te ezt erzed de az igenlo valasztol is felsz,mert nem vagy biztos hogy miutan biszexualis nem HIV beteg ezt meg sertes lenne meg feltetelezni is.Mit csinalj,kerdezed.
Eloszor is azt hiszem teljesen tisztaba kellene lenned erzelmed minosegevel (nehez dolog).Ha ez valobban egy fizikai szerelmet igenylo erzes akkor sajnos nincs mit tenni,meg kell valani ugy hogy hagyjal szamara, a talan nem igy erzonek (talan feltetelezesed ami ot illeti nem pontos) egy visszautat annelkul hogy baratsagat elveszitened.
A meg nehezebb valasz hogy egy ilyen szoveg utan szabad-e azzonal rakerdezni masagara es az ezzel jaro veszelyre.Elsosorban biztos kell lenned benne hogy o igy is kell Neked ,hogy egy igen valaszra tovabb mehess ha ugyí erzed valalod ezt.
A legelejen nem hiszem hogy meg ezt a kerdest a HIV-el feltehetned (mert ez is magaban serto itt Magyarorszagon ) de mindenkepen ovnod kellene magadat titeket.Csak nagyon lassan es mikor mar eleg bensoseges a parkapcsolat (ha azza fejlodne)tehetned fel a szerintem nem eppen ajanlott kerdest a HIV infekciorol.Ha a kivalasztotad valobban olyan rendes ember ahogy Te tobb mint egy ev alatt megismerted akkor ilyen kerdesre nem kerul sor mert toszta lesz az ugyy lejetol fogva.Megis ha meg ez utan es ketelkedsz (ami nem jo fenyt vettne a bizalmadra,de emberi maradna a ketelyed9akkor megkerdezheted vagy istenbocsa(megint nem az en izlesem)meg elmehetek analizisre is.Ez szamomra ,aki meg oreg romantikus vagyiok egy kicsit sok lenne de leismerem biztosabb.Olellek.
Kedveseim,elvezem a vitataokat most tertem vissza.
Kedves Simf,dehogy hiszem en hogy megtralaltam a bolcseseg kovet vagy csak a korom miatt valamit szamodra jobban tudok mint Te Magad. Hiszen annyi igazsag van,sajnos !
Arra kerlek legy szives hogy fogalmazd meg milyen allitasommal nem ertesz egyet , hogy valaszolhassak.
Olellek benneteket.Jo ejszakat.
Ne azt mondjátok és ne keressétek, hogy mi nem?. Hanem arra próbáljatok válaszolni és azt keressétek, hogymi igen?. Az előbbi a folytonos nem-hez, kétsébeeséshez, depresszióhoz vezethet, ezért mondom, hogy számomra személytelen, semmi. Az utóbbi talán vezet valahova, ezért mondtam, hogy személyes. Mindenesetre az talán jó, ha életed személyes kategóriává teszed, szvsz így kezded igazi értékként kezelni. És ez majd nem csak benned, hanem személyes kapcsolataidban is elkezd majd működni... Ennél egyszerűbben én sajna' nem tudom megfogalmazni.
(A Scientia Sacra III. topicban a kereszténység igazi lényegének keresésekor pont ezeknek az alapfogalmaknak a körbejárásával kezdtük. A választ a jézusi érintetlen hagyományban véltük megtalálni, miután arról leválasztottuk a rárakódott salakot; a vallást, a filozófiát, a politikát és az egész emberi ún. üdvtörténetet is. Európában ennek a követelménynek egyedül a művészet tesz --az útmutatás szintjén-- eleget. A feladat túl nagy volt, ezért hát el is sűllyedtünk. Zárójelbe tettem mindezt, mert az isten-szót szerettem volna érthető okokból elkerülni. De mivel közvetetten megemlítetted, én zárójelbe téve válaszolok.)
Nem bantottal meg. Ezt mibol gondolod, hogy igen? Ezert nem kell elnezest sem kerned. Ha az irasaimbol esetleg sertodottseget ertettel, akkor en kerek elnezest, de egyaltalan nem ereztem sertodottseget. Talan csak nem ertettem, hogy tulajdonkeppen mit is kerdezel.
Meg mindig nem ertem, hogy hogy kell a szemelyest a szemelytelentol szetvalasztani.
Én csak óva intettelek, hogy a személyest a személytelennel összekeverjed. Számomra csupán ennyi az egész. Sajnálom, ha megbántottalak, kedves Györgyi. Elnézést kérek Tőled érte. Az igazságaidat magamra veszem, azokat köszönettel elfogadom.
Te nem marketing osztalyon dolgozol veletlenul? ;-)))
Nekem nincsenek olyan magas roptu gondolataim, mint Neked, egyszerubben latom a dolgokat. (Talan ezert is felek irogatni a Scientia Sacra topicba ;-))) Tenyleg, nem kellene felhozni? )
Azt en nem latom negativnak, ha masok eletebol, es tapasztalataibol tanulok. Amit irtam multkor, akkor egy konkret pelda jart a fejemben:
Baratnomek vettek egy vadonatuj Opelt, ami nagyon draga volt. Nagyon sok penzt kellett letenni + 25,000 Ft havi reszlet (elfelejtettem, hogy mennyi ideig) Es most itt jon a java! Annyi penzunk van csak, hogy 1 honapban egyszer el mehetnek vele valahova, mert csak annyi benzin penzre futja. En nem tudom felfogni, hogy miert kell valakinek ez, ha nem tudja kenyelmesen fenntartani? Azert, mert ez sikkes, vagy ezt reklamozzak, vagy a szomszedoknak imponalnak, vagy mi van? Erre (es meg hasonlo esetekre) ertettem, hogy ezt nem.
Nem vagyok fiatal (33 eves).
En tudom, hogy mit akarok: fuggetlen lenni a penztol. Ezt ugy ertem, hogy ne kelljen aggodnom a megelhetes miatt, es ne kelljen ejt nappalla teve dolgoznom a megelhetesert. Akarok dolgozni, de kell a szabadido is.
Ezt ugy erem el, hogy ha nem veszek sok mindent (ki hitte volna? ;-))
A penzzel penzt kell csinalni. Vagy bankban tartani, ami kamatozik. Vagy valami 'asset' formaban tartani. Ilyen pl. az ingatlan.
A jo kocsi, ruhak, telefon nem 'asset', hanem tartozas. Tehat ezekkel a dolgokkal csak kidobom a penzt az ablakon.
Nem tudom, hogy erted-e, hogy mirol beszelek. Meg tudnek venni dolgokat, ha akarnam. De tobbet kellene dolgoznom. Tehat ez a kerdes: szabadido, vagy luxuscikkek? Nekem pedig a szabadido kell, hiaba mondjak nekem, hogy en egy ertektelen senki vagyok, mert nincs ez, meg ez. Azt hiszem, hogy sok dolgot akkor sem vennek meg, ha milliomos lennek. Valahogy nem vagyom tul sok mindenre. Legszivesebben ugyis otthon vagyok, es olvasok, vagy internetezek.
Lehet, hogy nem ilyen prozai dolgokat vartal, hanem valami melyertelmu elemzest.
Erre a nok tobbsege keptelen. Ezt vettem eszre a Forumon. Meg azt is, hogy a ferfiak sokkal jobban el tudnak beszelgetni egymassal magasabb roptu dolgokrol.
Szépeket és igazakat írsz, de amíg így fogalmazol "En csak azt nem akarom csinalni, amit latok egyeseknel." , addig nem tudlak másképpen értkélni mint, hogy nincs személyes értékrendszered, valójában nem tudod még mit akarsz. Ez nem baj, nyilván fiatal vagy még. A személyest a személytelennel összekavarod. Ez viszont problemás. Nem azt mondod, megnézem, hogy én miképp' élek, hanem azt, hogy nézem hogy ti nem jól éltek. Én ilyen olümposzi nézőpontra nem mernék törni. Számomra nem is ez a fontos, hanem - úgy látom nem fogunk kiegyezni - a saját személyes érintettségemre teszem a hangsúlyt. A szociológiát az akademikusokra hagyom.
Kedves Simf!
Nem venném azt a merészséget, hogy piszkálgassalak, de az ilyen fordulatok, miszerint Csak az zavar, hogy az ilyen alakok nem tudják elfogadni és elismerni, hogy én nem vagyok olyan, mint ők. Hát nem tudom mitől érzed magad olyan kivételes egyéniségnek, ez nem derült ki eddigi eszmefuttatásaidból. Számomra ez a nézőpont inkább egy az átlagnál intelligensebb és érzékenyebb fiatalember álláspontja, ezért fedi Györgyi nézetvilágát is. Ez nagyon szimpatikus, a fiatalok ne is azonosuljanak azzal a világgal amire ráeszméltek, hiszen a tisztaság és az igazságosság érzete iránti vágy még romlatlanul él bennük. De neked is mondom, hogy ne állj meg itt, saját személyes kategóriákban kezdj el gondolkodni. Felhívnám még figyelmedet egy logikai ellentmondásodra; az embereket elmarasztalod (vagy legalábbis értetlenül állsz előtte) azért, hogy a Te másságodat nem méltányolják. Nézd, nem a saját másságomat kell elfogadtatnom (remélem nem vagy rokkant, vak, meleg, mert akkor bocs), hanem az első lépést mindig nekem kell megtennem. Akkor hidd el könnyebb és logikusabb.
Még egy utolsó szó. Irod "Viszont szükséges ahhoz, hogy az ember megfelelő szinten tartsa fenn magát." Nem gondolod, hogy bírálatod tárgyai is csupán a megfelelő szintre hajtanak? Mi az megfelelő szint? Ugye elég szubjektív kategória? Ezért is mondom, hogy a személyes értékrendszerem kéne magam előtt tisztáznom. Az se baj, ha nem tudom egzaktul megfogalmazni, elég ha csak érzem.
Kedves mindenki, aki olvassa, és aki hozzászól! (elsősorban györgyi és Kopáncsi)
Azt hiszem, félreértés történt. Igaz, annyiból, amennyit írtam, nem is lehet megérteni egy ember álláspontját. Nem akarok kivonulni a fogyasztói társadalomból, és nem is tudok. Nekem csak az a bajom vele, hogy nem viseli el a másságot. Nem zavar, ha valaki úgy éli le az életét, hogy mindig mindent megvesz, amit reklámoznak. Csak az zavar, hogy az ilyen alakok nem tudják elfogadni és elismerni, hogy én nem vagyok olyan, mint ők. Kell a jó kocsi, de nem azért, hogy menőzzek vele az utcán, hanem mert kényelmes, gyors, esetleg szép, stb. Kelleni fog a mobil is, ha majd olyan fontos ember leszek, hogy mindnehol el tudjanak érni. De azért nem veszek, hogy kirakjam az övemre, meg a haverjaimmal beszélgessek rajta. Amúgy is roncsolja a memóriát. Nekem egyszerűen az a bajom, hogy a fogyasztói társadalom tagjai intoleránsak a más értékrendet vallókkal szemben. Számtalanszor tapasztaltam már ezt.
A múltkorában kicsit "módosult tudatállapotban" néztem a tévét, és épp reklámok mentek. Nos, ilyenkor az ember hajlamosabb a manipuláció észrevételére. Egyszerűen megdöbbentő volt. A reklámok azt sugalják, hogy az adott dolgot meg kell vennünk, különben szar emberek vagyunk. És aki nem így cselekszik, az is az. És tényleg. A fogyasztói társadalom embere számára a pénz a legfőbb értékmérő, mindenki életét az határozza meg, hogy mennyi pénzt keres. A legtipikusabb tag ebben a társadalomban a kispolgár, aki irigyli és gyűlöli a gazdagabbakat, de lenézi azokat, akik szegényebbek. Félreértés ne essék: nem azért írok a pénzről, mert me, jut elég. Édesapám orvos, így szerencsére soha nem voltak megélhetési gondjaink. Én pedig jogot fogok tanulni hamarosan, így szintén jó kilátásaim vannak arra, hogy ne egyik napról a másikra tengessem életemet, míg meg nem halok.
Zavar, hogy ez az életforma előítéleteket alakít ki az emberekben egymás iránt.
Én a jelen problémával kapcsolatban azt a megoldást találtam, hogy igyekszem mind jobban kivonni magam a vele kapcsolatos káros hatások alól. De ez nem azt jelenti, hogy a jó dolgokat is megtagadom. Biztos vagyok benne, hogy lesz autóm, meg minden egyéb kényelmi berendezésem, de nem ezt tartom elsődlegesnek az életben. Hiszen ez mind itt marad, és úgysem lehet sokáig élvezni egy dolgot, mert az ember mindig újra vágyik, hogy ismét sikerélménye legyen. Ezért mondják, hogy a pénz nem boldogít. Viszont szükséges ahhoz, hogy az ember megfelelő szinten tartsa fenn magát. Nos, azt hiszem, hogy innentől már csak ismételni tudnám önmagam, ezért be is fejezem. És a paradoxon az egészben az, hogy nem is azért írogatok ide, mert reakciókat várok, hanem azért, mert jólesik.
Azt hiszem, hogy Te felreertettel engem. En nem azt mondtam, hogy semmi nem kell a fogyasztoi tarsadalombol. Igenis, hogy sok minden kell. Kell internet, TV, telefon, CD-lejatszo, stb. Olyasmit akartam mondani, hogy nem erzem szukseget, hogy a legujabban reklamozott termekert fussak. (Az erthetoseg kedveert hozzateszem, hogy olyan helyen elek, ahol a lakasok 90%-aban van telefon, az internet a munkahely reven ingyenes, teljesen jo TV-ket pedig ingyen kaptam.)
a, Nem ertem pontosan, hogy mit mondasz. Kifejezned bovebben? Nekem talan nagyon egyszeru a meglatasom, de en csak azt akartam mondani, hogy nem biztos, hogy az a termek olyan jo, ahogy reklamozzak, es az se biztos, hogy szuksegem van ra. Viszont a marketing a pszichologia segitsegevel el akarja hitetni velem, hogy igenis, szuper jo, es igenis, szuksegem van ra. Ennyit akartam mindossze kifejezni.
b. Miert nem kell:
Mobiltelefon: nem latom szuksegesnek, nem fontos, hogy mindig elerheto legyek. De ha fontossa valik, akkor majd fogok venni. Pl. ha lesz gyerekem, vagy beteg szuloket kell apolnom, vagy uzeletasszony leszek, akkor majd elgondolkodom rajta, es ha szukseges, veszek.
Kocsi: Van egy 10 eves hasznalt kocsim, amit a 20-ad reszeert vettem, mint egy uj jo nevu kocsi. Az a lenyeg, hogy el tudjak menni vele, ahova akarok. Nem tudom megmondani miert, de ugy altalaban ez a kocsi tema hidegen hagy. Azt hiszem, hogy a kocsik inkabb a ferfiakat erdekli.
Szep ruha: Van egy, hogy alkalmakra fel tudjam venni.
c. En nem vonultam ki a tarsadalombol. Mindossze annyit irtam le, hogy nem erdekelnek a reklamok, es nem erdekel, hogy masnak milye van. Nem erzem magam frusztraltnak, hogy nekem miert nincs ez meg ez.
En csak azt nem akarom csinalni, amit latok egyeseknel. Vert izzadnak, hogy legyen egy jo kocsijuk, es nem gyozik fizetni a reszleteket, tuloraznak, stb. En azert nem akarok tulorazni, hogy legyen egy mondjuk vagyonatuj BMW-m, vagy Mercedesem. Mert akkor azt mondom, hogy eleg egy akarmilyen mas hasznalt kocsi, es azt az idot, amit tuloraznek, masra forditom.
Az, hogy rabja vagyok-e az anyagiaknak, vagy nem, az nem fugg attol, hogy mennyi penzem van a bankszamlamon. Azt tapasztaltam, hogy eppen azok a "rabok", akik kozepszinten vannak, es minden erejuket megfeszitve igyekeznek jobb hazat, jobb autot, tobbet, tobbet. Szinte mar ez lesz az egyetlen gondolatuk, es maniava valik. De ez is egy eletforma, es ha masok igy akarnak elni, en ezt elfogadom.
Ez az en hozzaallasom. Ezek nem elvek. Sot, meg azt se mondom, hogy masnak is ezt kell csinalni. Eppen akartam irni Simfnek, hogy engem igazabol az se zavar, ha mas teljesen a fogyasztoi tarsadalomnak veti ala magat. Akartam irni, hogy ne izgassa magat, majd egy ido utan ot se fogja zavarni.
Az elet tenyleg szep, ahogy irtad. Es azt is tudom, hogy a nehezsegek, fajdalmak, es szenvedesek is resze az eletnek.
Ha szabad belekotnyeleskednem a beszélgetésetekbe én a Ti észrevételeteitek jelentős részével egyet értek, ám az azokból leszűrt konzekvenciákat finoman szólva komolytalannak tartom. Megbocsássatok ezért a kitételért nekem. Miért tartom a bemutatott megoldásokat komolytalannak?
Indoklom;
a/ Kezdjük azzal, hogy Györgyi a fogyasztói társadalom kritikájának pont azt a marketing pszichológiát hívja segítségül, ami éppen ennek a konzumtársadalomnak a terméke. Ez bizony borsos ellentmondás. A fa egyik gyümölcsét elfogadod a fát meg kivágnád. Hhmm. Hogy jobban értsetek; gondolkodó emberként elvárnám, hogy ezt a rendszert saját értékrendszeretek felől minősítsétek.
b/ Innen következik a másik fájó hiány a megközelítésetekben; elmarad a saját értékrendszer bemutatása. Nekem azzal ne érveljetek, hogy "nem kell a kocsi, nem kell a mobil, nem kell a szép ruha". Barátaim, ez egy épületes baromság (ne haragudjatok), miért nem kéne? Ha pedig a válaszban elkezdtek érvelni nekem; dehogynem, mert..., vigyázzatok azt fogom nektek mondani, hogy OK, de akkor az internet se, úgyhogy mars innen!
c/ Számomra a materiális javak iránt érzett iszonyatotok azt is üzeni, hogy talán azért tagadjátok, mert ezekre a csábokra nektek éppen nem tellik az elvárható módon. Úgyhogy a kritikátok --- egy pici marketing pszichológiát is bedobva ---- nekem azt üzeni, hogy a homokba dugjátok a buksitokat, mint a strucc. Már csak egy kis marketing trükk vagy egy zsíros állás, azután észre se veszitek, de már ki is rántottátok a fejeteket a homokból. Észre sem veszitek és ágyő elvek, úgy konformizálódtok, hogy észre sem veszitek. Van erre példa elég, szvzsz a baráti körötökből tudtok Ti is nem egyet mondani.
c/ Mivel saját értékrendszert nem mutattatok fel, csak sugallmaztátok (barátok, könyv, beszélgetés, kirándulás) nem is tudtatok csak arra az álláspontra helyezkedni, miszerint kivonultok a társadalomból. Ez a negatívum negatívuma, értéktelen, nihilista álláspont. Ha jól értem akkor most elmentek a tanyára birkákat nevelni (ez nem a paraszti munka becsmérlése akar lenni)? Ha még meg is tudtok győzni arról, hogy úgymond "igenis a fogyasztói társadalomból ki kell vonulni", máris megkérdezem; no és akkor mi van/lesz? Ezzel nehéz feladat elé állítalak benneteket; be kell majd mutatnotok a semmit.
Konzumtársadalom szerepének értékelésével egyetértek. Ebben helyemet és feladatomat önmagam számára tisztáznom kell. A világtól, amiben élek része vagyok, ha tetszik, ha nem.
De nagyon fontos, hogy a saját értékrendszerem magamnak kialakítsam ----- ellentmondásaimmal együtt, azokat szem előtt tartva! Ezt Ti érzitek, már csak egy lépés, hogy tudatosítsátok és megvalósítsátok. Rajta!
Még annyit, ne hogy azt higgyétek, hogy én valami szent vagyok. Magam is a világ kötéltáncosa vagyok; munka-pénz-család-barátok-hobby-erkölcsi elvek-stb. szélviharaiban próbálok nem leesni, talpon maradni. De az, hogy normális családban élek, ill. van néhány hobbim, az erkölcsi elveimhez folyamatosan megpróbálok ragaszkodni (nem korrumpálom -ezt szellemi értelemben is értem- túlságosan magam) ect. valamennyire segít. No nem mindig. Párszor már én is nekiveselkedtem, hogy beírok a Problémim topicba- de mire összeszedtem a kérdést, valahogy valamilyen válasz mindig kikerekedett belőle. De ezért szép. Az élet azért szép: mert nehéz ---- mondotta nekem egyszer egy bácsi.
Sorry, ha túl nyers és néhol bunkó voltam. Próbáltam őszinte és érthető lenni. Így vegyétek.
Én ezzel tisztában vagyok. Igazából nem is azért írtam ide, mert tanácsot várok, hanme csak elmondtam, hogy éppen mi nyomta a lelkem. És ez a lelkiállapot szerintem nem életkortól függ, úgyhogy nem osztom Mumu nézeteit ezügyben. Nem azt mondom, hogy vagyok olyan tapasztalt, mint egy 60 éves ember, de van egy mondás, mi szerint a bolond ember a saját hibájából sem tanul, az átlagember a saját hibáiból tanul, a bölcs pedig mások hibáiból.
Ez egy elég sokrétűen értelmezhető mondás, azt hiszem. Amúgy meg inkább válok "Outsiderré", minthogy zselézzem a hajam, és szoliba járjak azért, hogy az emberek elfogadjanak, és ne féljenek tőlem. Azt is tudom, hogy ki lehet lépni a fogyasztói társadalomból, és azt is, hogy hogyan. Egyszerűen azon kesergek, hogy az emberek többsége nem vaszi észre, hogy ez káros. Mármint beépülni a fogyasztók világába. ÉS nagyon szépen kérlek titeket, ne értsetek félre!
Ki tudod vonni magad a fogyasztoi tarsadalmak hatasa alol, ha akarod. Tudod, hogy mi volt a legfontosabb dolog, amit marketingen megtanultam? Hogy az egesz marketing pszichologia. Meg kell ismerni az embereket, hogy tudjuk, hogy hogyan hassunk rajuk, es hogyan adjuk el termekeinket. Nem veletlen, hogy sok ceg a marketing osztalyra pszichologia vegzettsegu embereket vesz fel. En mar mindent csak ugy veszek meg, hogy elotte megkerdezem, hogy tenyleg szuksegem van-e erre, es boldogabb leszek-e tole. (Persze aztan ennek az elmelkedesnek az a vege, hogy elallok a vasarlastol ;-))) A vasarlast es bevasorlokozpontokba jarkalast teljesen felesleges idotoltesnek tartom, es csak a legvegso esetben szanom ra magam, amikor tenyleg muszaj.
A fonokom jol all anyagilag (eleg jol keres). De 2 eve ugyanabban az 5 ingben es 5 nadragban latom. Kocsija es mobiltelefonja nincs, es nem is tartja ezeket szuksegesnek.
Szoval el lehet jutni egy ilyen szintre, hogy a dolgok nem fontosak tobbe. (Jo, egy alapveto szint legyen meg, nem kell ehen halni.) Persze, lehet, hogy ehhez ido kell, es tapasztalat. Pl. kell hogy elerj bizonyos dolgokat, hogy megtanuld, nem is olyan fontosak mint ahogy hitted.
En mar mobiltelefonos, oltonyos, Mercedes-sel jaro ferfiak tarsasagat el sem birnam viselni. Nem azt mondom, hogy megvetem oket, vagy nem szeretem, de nem szivesen lennek a kornyezetukben.
Nem kell kovetni, amit reklamoznak. Egy jo konyv, barati beszelgetes, egy kirandulas tobbet er.