A civilizáltnak nevezett ember lételeme a játszma. Erre vagyunk kalibrálva. Nincs menekvés. Igen fejlett mentális szinten kell legyél hogy detektáld, belásd és abbahagyd...
szia! én nem régi vagyok, csak most tévedtem ide, de szívesen beszélgetnék. szerinted például rájöhetsz magadtól, külső szemszög nélkül a játszmáidra, vagy kell valaki, aki elfogultság nélkül, kívülről lát rá a dolgokra?
Küldj e-mailt, ha lesz rá időd. Addig is egy kalappal.
BB-re tippelek, mint a rituálé alanya, bár egy fotóról nem illik ítélni. Nem éri meg a vesződséget. Inkább használd homokzsáknak: gyakorolj rajta. Elsőként mindjárt kiüthetnéd a vámpír fogait.
Kis korkedvezménnyel nyudíjba vonultam. Kivagyok, mint a liba! Fáradt vagyok nagyon. Tanulnom kellene, de nem tudok. A stroke-vámpír kollégámon pedig rituális gyilkosságot készülök elkövetni. :)
Az átlag velő szerintem mindig is a teljes kiszáradás határán volt, csak régen nem tudták a feszítő hiányát szakszerűen körülírni. Keveseknek pedig minden korban megadatott a boldogság megélésének és továbbadásának képessége. Ez a képesség sajnos nem előny a túlélési harcban, hiszen ez esetben már általánossá vált volna.
Az energia vámpírokról van egy linkem: http://mimi.hu/xcikk/uhrin_08.html
Azok a bizonyos simogatások a velőnek (ahogyan ezt Berne fogalmazza) emberi alapszükségletnek számít(ana). Csakhogy ez ma, az életstílusból és a mentalitásunkból adódóan erősen nélkülözzük. Ezért is forszíroztam annyira a szimpla időtöltés, a játszma és a többi arányát az intimitáshoz képest, mert azt látom, hogy a nagyvárosok és úgy általában az elidegenedett korok légkörében, az emberek nem kapják meg ezt az alapot. Ez pedig meg is látszik a társadalmak, a szűkebb csoportok, és a családok működési zavaraiban. Vagyis nem is kell hozzá speciális közeg, mint börtön és lakatlan sziget, mert már képesek vagyunk ezt produkálni a normál (városi) életterünkben is. (ezzel biztosan sokan vitába szállnának, és túlzásnak tarthatják, én viszont elég komolyan gondolom) Az ingeréhség, az elismeréséhség, de úgy általában a társasérintkezések lecsökkenése, a korunk egyik nagy "hiánybetegsége", de legalábbis kezdődő baja, és egyre erősebben jelentkeznek a tünetei. Maradnak a hiány pótlékai: az időtöltés és a játszma, vagy más pótlékok.
Az intimitás, "a stroke direkt és melegséget hordozó cseréjének" hiánya minden korosztályban megfigyelhető, de különösen feltűnő a kamaszoknál, az idős, a magányos embereknél.
Egy másik jelenség, ami talán új a leírtakhoz képest, hogy az is megfigyelhető, hogy vannak akik a stroke-okat kifejezetten erőszakosan követelik ki maguknak. Sok olyan személyiség van, aki ezek "rablására" szakosodott, anélkül, hogy pl. a kölcsönösséget szemelőtt tartaná. Persze, erre mondhatja bárki, hogy ehhez nem kell a bernei-hókuszpókusz, mert ez nagyon egyszerűen az önzés, az EGOizmus elég ősi jelensége, ami mindennek a birtoklására tör. Igaz is. Az egészet a játszmák szövevénye teszi csak bonyolultabbá. Meg talán az, hogy az is struktúrálja az egészet, hogy mindig lesznek akik erősebben és gátlástalanabbul tesznek szert az előnyökre, és vannak/lesznek akik nem akarnak stroke-vámpírokká válni. Vagyis itt is érvényesül az a mindent átható versenyszellem, ami annyira jellemző és rossz a világunkban.
Éppen azt akartam írni, hogy elnézést a késlekedésért, mert szülinapi időviharba kerültem, és szerettem volna több időt szentelni a válaszra, de közben szó nélkül eltűnt a beszélgetőtárs. Legalább egy apró jelet, vagy egy képeslapot küldhetett volna valaki... :) ...elég rideg formája a moderációnak, ha ez az.
Mivel egyáltalán nem számítok szakértőnek, csak lelkes amatőrnek, nem szeretnék butaságot beszélni, ezért kicsit búvárkodtam a forrásnál és a környékén:
Berne az EJ bevezetőjében írja: René Spitz arra a következtetésre jutott, hogy ha kisgyerekekkel hosszabb időn át nem foglalkoznak, megkezdődik fizikai és szellemi leromlásuk, melyhez könnyen társulhat betegség, sőt ez szélsőséges estben akár halálos kimenetelű lehet. Ezek a megfigyelések vezetnek el az ingeréhség fogalmához, és arra vallanak, hogy az ingerek legkedvezőbb formája a fizikai intimitás.
Azingerek megvonása felnőtteknél is pszichózishoz vezethet ( börtönlakók / magánzárka, politikai foglyok / hajlíthatóság ). A jelenség biológiai szempontból az agytörzsi retikuláris régió ingerhiány hatására bekövetkező leépülésével magyarázható. Az ingeréhség fogalma és megnyilvánulásai párhuzamba állíthatók az éhséggel ill. táplálkozással, ugyanúgy fontosak az életben maradáshoz.
Idővel a gyermeki fizikai intimitás társadalmi, pszichikai és biológiai okokból megszűnik - helyette kompromisszumként az intimitás enyhébb, kevésbé intenzív formái jelennek fokozatosan meg - pszichológiai szakkifejezéssel szublimálódik. Az ingeréhséget részlegesen az elismeréséhség helyettesíti, ennek mértéke nagy egyéni eltéréseket mutat (színész, tudós). Az intimitás közlését nevezhetjük “simogatásnak” (stroke), simogatások cseréjét pedig tranzakciónak. A társas érintkezés tranzakciók sorozata; minden formája előnyösebb, mint az érintkezés hiánya.
Az időtöltés, a játszma intimitáspótlékok, intimitásértékük az egyéni programozás súlyának függvénye. Az intimitás az egyetlen tökéletes válasz az ingeréhségre, elismeréséhségre, struktúraéhségre. Prototípusa a szerelmi egyesülés ( erről bővebben a Szex a szerelemben c. könyvében ).
Az intimitás a stroke direkt és melegséget hordozó cseréje, ez az, amire az emberek vágynak, de ritkán fordul elő, mivel a Gyermekit a fájdalmas tapasztalatok elijesztik tőle. Az intimitás nem egyenlő a szexualitással, bár gyakran előfordul a szexuális együttlét során. A szexualitás lehet továbbá rituálé, időtöltés, játszma vagy munka is.
A kérdés körüljárása talán túlzottan is szakszerűre sikeredett. Mindennek alapján a kérdésedre még mindig nincsen biztos válaszom. Félek azonban, hogy – bár teljesen egyéntől függő módon, de - kevés, feszítően kevés.
A Te meghatározásod mennyiben más? Te hogy látod az arányokat?
Picit rosszul fogalmaztam meg a kérdést. Kimaradt a lényeg. :) Szóval, azt akartam kérdezni, hogy az intimitáshoz képest mennyi az időtöltés, a játszma és a rituálé.
Abból a (kicsit közhelyes) feltételezésből indultam ki, hogy az időtöltés, a játszma és a rutuálék, jellemzőbbek, és mennyiségileg is több, mint az áhított intimitás.
Az is érdekelne, hogy mennyire vannak tisztában azzal az emberek, hogy hogyan struktúrálódik az életük ezekből az összetevőkből?
Nekem mindig is volt kedvem ehhez a topic-hoz...:) örülök, ha találok társ(ak)at, aki(ke)t érdekel a téma.
Most hogy megírtad ezt a jó kis összefoglalót, az a kérdés merült fel bennem, hogy a rituálék, az időtöltések és a játszmák, vajon milyen arányban ural(hat)ják el a "terepet" az (XXI.századi) emberek életében. Tudom, hogy erre nem lehet ilyen egyszerűsített módon választ adni, de azt mindenképpen le lehet szűrni egy becsült átlagot, vagyis, hogy a saját tapasztalatok alapján, mi a jellemző? A nagy átlagban mi tölti ki ezek közül leginkább az emberek idejét (napjait)?
"Az ember örök problémája, hogyan strukturálja az ébrenlét óráit. ...
A magányos egyén kétféle módon strukturálhatja az időt: tevékenységgel és fantáziával. ... Fa valaki egy-két, vagy több tagból álló csoportosulás tagja, többféle lehetősége nyílik az idő strukturálására. Bonyolultságuk sorrendjében ezek a következők:
1. rituálék;
2. időtöltések;
3. játszmák;
4. intimitás;
5. tevékenység ...
A csoportosulás mindegyik tagjának az a célja, hogy a többiekkel lebonyolított tranzakciókból a lehető legtöbb kielégüléshez jusson. Minél nyitottabb a személyiség, annál több kielégüléshez juthat."
Rosszul idéztem: nem ismert erők és láthatatlan fehérjeláncok. Utóbbi gondolom, a dns. Ezeknek van bizonyos korlátozó hatása (l. nem, rassz stb.), bár vannak, akik küzdenek ellenük mint pl. Jacko. A szabadság szempontjából azonban szerintem a dns hatása másodlagos.
Az ismeretlen erők - és ismertté tételük - már izgalmasabb téma.
De naivul úgy gondolom, nehéz például az adrenalinra kenni, hogy az embernek felmegy a vérnyomása miután fura alakú festéknyomokat silabizált egy papírdarabon...
Szerelem: ismét egy új fogalom :-) Oly sokfélét érthetünk rajta. Az én olvasatom szerint az igen távoli és sokadik fokozat (lehet).
"Kezdetben" viszont vala az egyszerű vonzás a pólusok ellentéte mián. Az így kialakuló erőtérben számos alkotó folyamat felgyorsul, illetve sok csak ebben jön létre egyáltalán.
csak a legtöbben? :)
valahogy azt gondoltam, hogy mindenki becsapja elsősorban önmagát, azon keresztül pedig persze a világot is...
(természetesen nem igazolt az általánosításom)
