Be kell valljam, azért néztem be ebbe a témába, mert láttam, hogy Seki Waker járogat ide gondoltam, mostanra már megérttette a szokásos értetlenkedőkkel azokat a (jövök Nektek 1 kettős duplicitással:) triviális evidenciákat, mint a közvélemény strukturáltsága, a véleményvezérexerepe, az infó- és értékközvetítés folyamata, ilyesmi szóval csupa olyan dolog, ami kéne ahhoz, hogy az "5000 értelmiségi" helyzete világos és egyértelmű legyen. De nem: úgy tűnik, ő is belefáradt (én is soxor, sok helyen leírtuk már).
Így hát mindössze arra kérném a T. témanyitó és tsai figyelmét, gondolják át ŐSZINTÉN: ha az 5000 fickó válogatása az általuk vélelmezett (bár le nem írt) szempont(ok) alapján, (de OBJEKTÍVAN, tehát TÉNYLEG e szempontok alapján!) történne, kb. hányan lennének az így kiválasztottak? Ezek után, ha ezen őszinte becsléssel vmely, az ötezertől jócskán elmaradó számot kapnak, gondolják tán végig azt is: hátha az általuk vélelmezett szempontok tévesek (a vélelmezés kiindulási alapja rossz) és az az 5000 nem valamiféle kizárás, kirekesztés, hanem érdem alapú befogadás alapján áll össze benne a legkülönfélébb nézet(rendszer)ek hiteles, másokra hatást gyakorló képviselőivel????
Ja, még csak egy darabka Ady, 1903-ból (finom utalásféleképpen):
"...
Hejh, szép az istenes legenda,
A csillag, a jászol, az élet,
Ki lehetne még vele húzni
Talán még néhány ezer évet...
Békesség hát néktek, emberek,
Örvendezzék a vak, a béna:
A jászol benne van a legendában
S a jászolban benne a széna...
Különben is az élet csupa vígság,
Útvesztőkből csillag vezet ki,
A pásztorok és bölcs királyok
Szinte futnak -- egymást szeretni
S a betlehemi félhivatalosban
Miként egykor meg vala írva:
Mindenkit jászolánál várja
Az arany, a tömjén, a mirrha...
Örvendezzél, derék világ,
Harsogjatok, jó, égi villik,
Örvendezzél, derék világ,
Te meg vagy váltva tudniillik.
..."
1. Petri nem "ötezerértelmiségi", jót röhögne a besoroláson. Egész életműve arról szól, hogy ő nem az.
2. Tessenek elmerengeni, ki mindenki váltott már ki a magyar költészetben egy-egy versével hasonló felindulást (csak futólag: Petőfi, Ady, József A. ect. - a kiközösítéstől a sittig).
3. Az meg külön vicc, hogy nem teccenek észrevenni, hogy az Apokrif nem a Szent Családról szól...
Lehettem volna oktató
nem ily töltötólkoptató
szegény
legény
de a nincsen apám versemért ...
Szóval szeresd csak Rilkét, nincs vele semmi baj, de én meg azért imádkozom, hogy az egyetem fura-urai most ne tanácsoljanak el senkit két (amúgy jó) verssor miatt. Mert hátha az eltanácsolt illető egész népét tanítja, nem középiskolás fokon.
Igazán nem én tehetek arról, hogy a mai Magyarországon azt, hogy valaki "ötezerértelmiséginek" számitson, az ilyen "Zakatol a szentcsalád" szerű tettekkel kell kiérdemelnie. Ha tehetségtelen lenne mint egy rádiókabarista, legalább meg lehetne érteni, hogy miért van erre szüksége...
Nagyon helyesen teszed, ha imádkozol Petri Györgyért. Imád talán hatékonyabb lesz, ha az nem ellenségednek fog szólni, hanem egy nagy magyar költönek. Ajánlom tehát: olvasd el néhány versét. Öszintén szólva kicsit irigyellek, mert te most fogsz vele először találkozni, és egy új világot felfedezni mindig nagy kaland.
persze mindegy, Petri egy senki...
Mondjuk szerintem magyar költőben József Attila óta nem volt ekkora kaliber - talán Nagy László -, de hát kit zavar az. Most már titeket se fog sokáig zavarni, momentán a rákjával bíbelődik, egy-két éve ha van.
Ja, Patmore, vak vagy és süket. Petriben minden, de igazán minden van, csak egy nincs: gyűlölet.
"...Hogy elérjek a napsütötte sávig,
hol drapp ruhám, fehér ingem világít,
csorba lépcsőkön föl a tisztaságig,
oda, hol szél zúg, fehér tajték sistereg,
komoran feloldoz, közömbösen fenyeget,
émelygés lépcsei, fogyni nem akaró mínusz-emeletek,
nyári hajnal, kilencszázhatvanegy."
Érdekes ez az izé, mekkora gyűlölet kell ahhoz, h ilyet írjon vki... Vhol azt olvastam: "Semmi ugyanis a törvénytelen, így inkább magában tesz kárt mint a törvényben." Nem tudom ki az Petri, de majd imádkozom érte.
Zakatol a szentcsalád
Isten tömi Máriát,
József nem tud elaludni,
keres valami piát.
Nem lel, felkel. Pizsamára
húz fel inget és gatyát,
lemegy a Háromkirályba,
hogy egy fröccsöt legalább---
--"Megint Isten?"
--"Az hát, megint."
Sóhajt, nagyot húz és legyint:
--"Különben,
múltkor kivertem a huppot.
Ha az orrom elött dugtok!
--de így megmondtam a Marinak,
legalább tartsad a pofád,
úgyis szól, mint a földrengés
mindig az a rohadt ágy,
közben - de komolyan! - ne halljak
több ha-ha-ha-halleluját!"
Ne haragudj, hogy pontosítok, ráadásul ez az első hozzászólásom.
Azt az ominózus verset egy Petri nevü irta .
"Zakatol a szent család
Isten dugja Máriát
József nem tud elaludni
keres valami piát"
Az idézetért mindenkitől bocsánatot kérek.
A Horn kormánytól Kossuth díjat kapott és
ezen kormány kultuszminisztériumi államtitkára ( Török Á )
őt is megemlítette, mint a megirandó új, korszerű magyar himnusz
potenciális szerzőjét.
Kedves rezső,
természetesen Alan jöhet!
Azért az a mondat, amivel a megemlékezésből átváltasz az aktuál-politizálásra, az kicsit elnagyolt: "Persze ez sem most kezdődött, hanem az előző kormány idején amikor... "
Azért próbálkozhattál volna valami kevésbé átlátszó átmenettel is. Tudom, nem lett volna könnyű mert a két téma annyira illett egymáshoz mint pörkölthöz a mézeskalács, de neked ez a szakmád, legalább megróbálhattad volna elrejteni a nyilvánvaló csúsztatást! :(
Ez a megzenésítés jó ötlet. Szerintem az lenne a csúcs, ha Eörsi énekelné, és a témához illő háttérzene ritmusára bemutatná a vers "eszmei mondanivalóját". Elképzelem a sok "haladó szellemiségű" sznobot, ahogy ájuldoznának a "csodálatos" kultúrélménytől.
Egyébként van még egy vers. Nem vagyok benne biztos, hogy Eörsi írta-e, mindenesetre az is nagyon ocsmány. Megvan, csak nem tudom hova tettem. Ha megtalálom azt is bemásolom. A bibliai Józsefről és Máriáról szól, de valami elképesztően undorító és gusztustalan fogalmazásban. Nagyjából arról szól, hogy mialatt Isten, Máriával szórakozik, József bánatában a kocsmában iszik. Szóval hányiger.
Hogy mit keres itt a Ginsberg-fordítás? Azért másoltam be, mert - jóllehet Eörsi csak fordította ezt a "verset" - szerintem nagyon is jellemző rá ez a gusztustalanság.
A Hippi-mozgalomról sommásan az a véleményem, hogy egy beteg társadalom, beteges reakciója volt. Filozófiája kicsit naiv, kicsit anarchikus, kicsit képtelen. Egyesek meg is próbáltak ezen elvek szerint élni, dehát nem sokáig bírták, besokaltak szegények. Rájöttek, hogy melózni kéne és még azt a keveset sem képesek előállítani, amire szükségük van. Szóval totál csőd, lebukás, elmúlt mint a tavalyi hó.
Na végre megint a kultúra felé megyünk a fikázás helyett.(kösz Zsorzsi)
Magam már írtam egyik kedvencemről, Ginsbergről halálakor az "antiszemita, szélsőséges, buziellenes, soviniszta" stb. Demokratában 1997 áprilisában. Ebből idéznék, reménykedve Csülök utólagos engedelmében.
"Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület
romjaiban, hiszterikusan lemeztelenedett
éhezőket,
a néger utcákon vonszolva magukat hajnalban
egy pofa hasis után kutatva,
(...)
Őrült nemzedék! Le az idők szikláiról! "
Hajdani bálványaink közül Lennon és Keruac után meghalt Allen Ginsberg is. Bemondta a rádió, mutatta őt a Híradó, megírták az újságok. Csak azt az alapverset, azt a hatalmas nagy Üvöltést nem idézték, nem közölték sehol. Pedig mennyit hivatkoztak rá valamikor, még a szocializmus idején. Érthető, hiszen segítségével le lehetett leplezni a vers-béli Molochot, a globalizáció hajnalának modern kapitalizmusát. Ma nemzedékem (a hajdan nagy generációnak elnevezett társaságról van szó) a bankok és a média kulcspozícióiban ülő "legjobbjainak" inkább zavaró, mint inspiráló ez az üzenet. Pedig hajdanán külön TV műsor is készült ezen generáció egyre fontosabb szerepvállalásáról. A fő sztár Medgyessy Péter, a Grósz-kormány fiatal pénzügyminisztere volt...
Pedig ma Magyarországon Ginsberg talán ugyanúgy érezné magát, mint az ötvenes években hazájában - nem is olyan rég még igen otthonosan üldögélt a Borsodi söröző teraszán fordítója, Eörsi István társaságában -, sőt hasist még könnyebben szerezhetne be mint az USA-ban.
Mi pedig láthattuk, láthatjuk, hogy hazai elit legjobbjait miként torzította el a Moloch ezekben a "rendszerváltós" években, és a hajdanán nagy reményű médiaértelmiség legtehetségesebbjei miként simulnak egyre szorosabban a hatalomhoz. De láthattuk, láthatjuk azt is, hogy miként lesz az "eladhatóság" miatti szenzációkeresésből egyre inkább a hatalmat tudatosan támogató eszköz.
Persze ez sem most kezdődött, hanem az előző kormány idején amikor a lényegi hírek helyett szenzációs leleplezésekkel (kalasnyikov és társai) küzdöttek a média-szabadságharcosok a hatalom ellen. A kormányváltás után ők is szinte menetből váltottak és halálmegvető bátorsággal harcoltak a megtalált eszköz segítségével - immár az ellenzék ellen. Ezen időszak Híradóiról a legjobb feldolgozásokat Székely Ádámnak a hajdani Pest Megyei Hírlapban megjelent cikksorozatában találhatjuk meg. Rémmese a Híradóról címmel írta meg például azt az 1995 januári esetet, amikor Orbán Viktor év eleji sajtótájékoztatója után, amelyen a pártelnök "beszélt a kormány eddigi tevékenységéről, hazánk nemzetközi megítéléséről, a nyugdíjemelésről, a polgári erők összefogásáról." Amikor vége volt "záporoztak az újságírói kérdések. Mi van Simicskával és mit mondott Wachsler Tamás?" Este a Híradó előtt ülvén a cikk írója csak ámult, hiszen "mit tud meg az a néhány millió Híradó-néző? Hogy sajtótájékoztatót tartott a Fidesz. És Wachshler Tamás így, meg úgy, meg hogy áll a Simicska ügy, ragozva, körbetáncolva, amúgy kékesen. A pártelnök már-már dadog a képernyőn, nem hallott a Simicska ügyről, de majd utána néz." A néző viszont "nem hall semmiféle kormánybírálatról, nemzetközi megítélésünkről, nyugdíjakról, a kormányhozói munka kritikájáról". Nem hát, hiszen nem az volt a "szenzáció".
(...)
Mi meg legfeljebb panaszkodhatunk. Bár a Panaszbizottság, mint láttuk nemrég, kicsiny hatékonysággal dolgozik, de vannak akik sokkal eredményesebbek nála. Mester Ákos például sikerrel leleplezte a Vasárnapi Újság március elsejei "uszítását". Vagyis azt, hogy elfogultan ellenzéki volt a műsor. Bizony igaza van. Tényleg elfogult volt. Bár nem annyira, mint amennyire az általa szerkesztett 168 óra volt. Külön kipellengérezte a műsorvezetőt Báthory Gábort, aki így köszönt el: "Eddig tartott a Vasárnapi Újság. Céljaik eléréséhez erőt és megtörhetetlen hitet kíván a műsorvezető." Hajdanán őt tiltotta le a Petőfi Rádió vezetője Sárközi Erika, mert nem utasította vissza egy cigány festőnő kormányt és Horn Gyulát kritizáló telefonját. Most a Kossuth vezetője, László József tiltotta le, hiszen szerinte - ha megbízhatóak információim - Báthory ezzel a mondatával a parasztokat biztatta kitartásra. Bizony, kedves Betlen János, ennyire nem parasztellenes a közszolgálati...
A Híradó viszont tartja a formáját. Április 9-én például az volt a vezető híre, hogy nem érheti hátrány az összeférhetetlenségi törvény előírásai miatt érintett szocialista képviselőket. Kellett ez a hír. Egy egész ország sóhajtott fel megnyugodva. Majd ismét következett egy hírnek álcázott kommentár, ezúttal arról, hogy növekedni fog a gazdaság teljesítménye. Kedves Betlen János! Ez sem tűnt még fel?
Persze ezt, mi egyszerű tévénézők megszokhattuk már. Ezért fel sem tesszük Ginsberg kérdését:
"Milyen cement és aluminiumszfinx törte fel
koponyáikat és falta fel agyvelejüket és
képzeletüket? "
Inkább valami vidámságra vágynánk végre a söpredékezés és a manózás után. Ekkor hasít belénk egy kedves személy fájó hiánya. Tessék mondani, miért tiltották le a képernyőről hajdani kedvencünket, Menő Manót?
Igen, kedves George Sand, azok nevét említem, akikre Kornis gondolhatott, amikor Bayer Zsoltnak arról a bizonyos 5000 politikameghatározó értelmiségiről említést tett. Kornis és az általam említett hölgyek és urak között szerintem szoros eszmei kapcsolat áll fenn - akik a liberalizmus nevében (amihez - tisztelet a kivételnek - nem sok közük van) mindenkit, aki esetleg nem az ő véleményüket hangoztatja, leverni, ellehetetleníteni, megbélyegezni igyekeznek - és mivel Kornis számomra enyhén szólva nem rokonszenves, olyanok nevét írom le, akikkel Kornis feltételezéseim szerint egyetért. Itt van mindjárt - most ugrott be éppen - R. Székely Juliska, aki szintén oszlopos tagja lehet a Kornis által említett értelmiségi körnek. Természetesen tévedhetek, ez is benne van a pakliban.
A többiekét miért nem idézed? Csak a szerzőket és a címeket kellene kigyűjtened, nem kellene fáradnod a pasztázással!
Gyönyörű névsort állíthatnál össze, mindenki tanulságára és épülésére! Segítségül közlöm, hogy antológia jelent meg a jeles alkalomból, így kis fáradtságot takaríthaszt meg :->
Vagy csak azok nevét tudod említeni, akik nem számodra nem rokonszenvesek?
Ja és a felejthetetlen jellemóriást, Eörsi Pistát se felejtsük ki, ő többszörös metamorfózison esett át életet folyamán, oszt a sok átalakulás kissé megviselte. Persze lehet, hogy csak "brahiból" csinálta az egészet. Íme Pistuka két gyöngyszeme.
SZTÁLIN
A BETEGSÉG HÍRE. Az volt a legiszonyúbb,
hogy elvesztette a szót és öntudatát,
ki a világon a legtöbb igazságot beszélte,
arra borul a némaság,
ki a világról a legtöbbet tud, most önmagát
sem ismeri - fekszik mozdulatlanul,
remény az ágya, remény száll fölébe,
minden igaz szempárból remény száll feléje,
s egyszerre az is a semmibe hull.
KÉS HASÍT ÍGY a húsba, a rádió szinte üvöltött,
vagy csak én hallottam úgy? - nem, hisz az éter
megtelt a torlódó fájdalom nehezével,
gyásszal teli drótok jajszava nyöszörgött,
zörgött a csupasz fa ága a szélben,
de a sok hang és zörej
nem akart szóvá összeállni mégsem,
a hírt
akarata ellen jajongva cipelte mind -
a házakra leszálltak fekete vásznak,
tépett madarak szárnyai, vergődve verődtek,
alattuk emberek jártak, amott egy idősebb
férfi rángó arcai közt tévedezve, nehezen
gurult a könnycsepp.
Nem húnytam le a szemem,
benne is fénylő csillám remegett -
egymás felé tartott
tükrök az arcok,
melyekben magára ismer a kínlódó szeretet.
EGYSZERRE AGYAMBA NYOMULT a képe fekete
keretben,
arca minden vonását ismerem,
de így, mégis az egész annyira ismeretlen,
hogy elszorul a szó... nem is tudtam, hogy ezerszeresen
megnő a szeretet a gyász lencséjén keresztül...
csak most, hogy nézem arcát, mely sohasem rezdül
eztán mosolyra, száját,
mely nem nyílik szóra, nem szívja pipáját -
és mégis a régi kép ez! Újra látom,
kisüt a keretből, szinte már kilép,
ő maradt az élet, érzem tekintetét,
arcomra száll majd végighullámzik az elárvult világon.
MI MINDENT VESZTETTÜNK örökre el!
Gyár volt agya, jelen és jövő
számára szakadatlan termelő -
többé ez a gyár
nem munkál soha már,
mert elmosta vér, lerombolta halál!
De termékeit nem rontja az idő -
vésd mind az eszedbe, szívd a szívedbe,
hordozza véred,
s ahogy lángja lobog,
világítson legbensőbb rejtekeidbe,
hogy még azt is megértsed,
amit ő már meg nem alkotott.
A GONDOT, A MUNKÁT, sose hűlt hitét,
harcát, örömét hagyta reád,
világ,
dolgos ezernyi nép -
az ő biztató szavát
őrzi és adja gyászában is a párt
tovább,
sebek, verdeső lobogók, feketék,
könnycsepp, mely vöröslő szemekben ég,
gyásznapok, halálig feledhetetlenek.
De mind nem elég - nőnünk kell emberiség,
hogy közösen betölthessük helyét,
az égbemeredő, rettenetes űrt,
hogy jól használjuk izmainkba gyűlt
ölelő, sújtó, roppant erejét.
(Eörsi István, Új hang, 1953. árciusi különkiadás)
Aztán egy újabb, "modernebb":
Allen Ginsberg: Záróizom
Remélem jó öreg segglyukam kitart még
Többnyire rendben volt 60 éven át
Bár Bolíviában felrepedt s megműtötték
a fennsíki kórházból élve került ki -
kevés vér, polip nincs, alkalomadtán
kis aranyér
aktív, sóvár, szívesen fogad be falloszt
kólásüveget, gyertyát, répát
banánt és ujjakat -
Most fél az AIDStől, mindazonáltal
szolgálni vágyik -
ki a bús bélsárral, be a gumiba-bújt
orgazmusos baráttal -
Még mindig ruganyos-izmos,
gyönyörért szégyentelenül kitárul
De újabb húsz év múlva ki tudja,
az öregeknek sajog mindenük
izület, nyak, prosztata, gyomor -
Remélem a vén lyuk fiatal marad
halálomig, nyugi.
