Ahogyan azt nem tudom, melyik tévécsatornán, úgy azt sem tudom, hogy a felsőszentiváni falunap melyik napját láttam a négynapos programból, de a lényeg az, hogy öszességében kétféle benyomást keltett bennem.
Az egyik az sokszínűség, amit a szervezők és a résztvevők produkáltak, vitathatatlanul elismerés illetti őket azért a tartalomért, amiben a helyiek és a vendégek részesültek.
Bunyevác lelkemre meg direkt bársonyosan hatott szembesülni a fiatal muzsikusokból álló tamburazenekarral, mely tagjai sokoldalúságukról tettek tanúbizonyságot.
Ugyanakkor az elsimerésen túl mégis irritálta valami a szememet, mégpediglen a lelkesedés, az átélés hiánya. Egy zenész sem szólóban, sem csoportosan ne legyen búvalbélelt, ne legyen közömbös, ne legyen mosolytalan, ne tűnjön olyannak, mintha valaki fegyvert szorítana a hátához, így kényszerítve arra, hogy muzsikáljon, hogy énekeljen.
Én e jelenségnek az okát nem tudom, de minden bizonnyal sokkal nagyobb népszerűség övezné őket, ha ezen változtatnának.
Követendő példaként mutatok be egy előadást, mely alatt érdemes odafigyelni úgy az énekesre, mint minden egyes zenészre, és hát nem utolsósorban arra a közönségre, melyet ilyen esetben törvényszerűen ragad magával a felfokozott hangulat.
És a sorozat folytatódik, mitöbb a "roncsautó derbik" még az előzőeknél is gyakoribbá váltak.
Nem tudom, mennyivel kell még feltűnőbbnek lenni az eddigieknél, de meglepőnek tartom, hogy egy olyan faluban, ahol nem megszokott jelenség az, hogy fekete bőrű ifjonc rendszeresen randalírozik, hatóságilag senki sem figyel fel kellő eréllyel az ominózus esetekre.
Hányszor kell még, hogy "rénszarvas jöjjön szembe" a szentiváni főutcán, mely árokba sodorja, házfalnak kényszeríti autójukkal a diszkóból hajnalban hazatérőket?
Hogyan lehet az, hogy tizenvalahány komoly károkozással járó baleset közül alig akad, melynek következménye lett volna (ha van ilyen egyáltalán)?
Felmerül bennem, ki az úr Szentivánon (nem csak ott, akadnak ezen kívül is hasonló települések), talán a DROG, talán az ALKOHOL, vagy talán együtt mindkettő?
Aszongya ma egy kis nyeretlen kétéves nyafka, hogy ez nem is így van, ahogy itt le van írva.
Nézek, majd amikor mondja, hogy erre a topikra gondol, rájövök, hogy az általam ecsetelt parazita soros rüfkéje, ráismert e topikban nyikhaj babájára.
A vastagbuxás 'fejőstehénre'.
Kérdem tőle, mi nincs úgy? Aszongya, hogy há' semmi.
Fel szeretném kisőkelme figyelmét hívni, hogy ám lehet, hogy a pénzcsillogással elegy szerelem vakká és süketté tesz, attól még a részegeskedők, füvezők garázdaságai napirenden vannak.
Kiscimbije éppen Húsvétkor vert meg két társával együtt egy magányos fiút.
Mint hírlik, az áldozat nem egy beszari fajta, és szándéka szerint egyenként kalapálja majd laposra támadóit, amúgy legényesen, ahogy ez mindig is történt vidékünkön.
Tehát van min gondolkodni, van mód hálátadni a sorsnak, hogy azt az 4-5 autóbalesetet eddig még mind megúszta szinte karcolás nélkül.
Egyébként az eddigi legutolsó autós faltörő akciónak csak azért nem lett rendőrségi következménye, mert a zsaruk a balhét követő 4-5 óra elteltével már nem erőltetik az alkohol- és a narkófogyasztás vizsgálatát, lévén az általános gyakorlatnak megfelelően a túlliberalizált ügyészség vissza szokta dobni az ilyen időkülönbséggel lefolytatott analízist.
Úgyhogy vissza az agarakkal, előbb-utóbb borítékolhatóan rossz vége lesz ezeknek a szertelenkedő dévajkodásoknak!
Végtelenül szégyellem, hogy Szentivánról származó, pár éve megboldogult kedves jó barátom forogni kényszerül a sírjában.
Egy olyan általa nevelt kölyök miatt áldozta fel az életét, ki méltatlannak bizonyult arra a törődésre, arra a figyelemre, arra a horribilis kiadásokkal járó taníttatásra, amiben kevés híján húsz éven át részesítette.
Ma ez a tengeren túli minek is nevezzem léhűtő, az atyai örökségben élvezkedve, minden egyes itt tartózkodása alatt legkevesebb két alkalommal hol részegen, hol kábítószertől belőve töri össze apja autóit, és mindig megússza, sosincs olyan következmény, mely megálljt parancsolna számára!
Kíváncsi vagyok arra, hogy a ma hajnalban bekövetkezett szentiváni balesetének, mely során belterületen lakóháznak ütközött, vajon lesz-e következménye, vajon mutat-e valaki is érdeklődést az után, hogy a környék fiataljai miféle forrásfőből táplálják narkotimukra éhes szervezetüket!?
Szeretettel köszöntöm bokodi származású kedves bunyevác atyai jó barátomat, Bedzsula Pérót nyugdíjba vonulása alkalmából!
Bedzsula Péter 35 évet húzott le Felsőszentivánon jegyzőként, nem utolsósorban az ő nevéhez kötődik, hogy régiónkban ez a falu az elsők közé tartozik, mely képes volt teljes infrastruktúrát teremteni önmaga számára. A mindenkori nehézségek ellenére is. Mint vizuális élmény, ma is önmagáért beszél.
(Baja mögötte, mint város, a rá jellemző "milyenségével" jó mélyen eláshatja magát :((....)
Pérókám, még vagy harmincötöt, kellemes lazítással eltöltve :)!
Elismerően vagyok kénytelen nyilatkozni, felsőszentiváni barátom, Borsódi Józsi nem első alkalommal 'elkövetett' pacalfőző tudományával kapcsolatban. Ugyan a rozmaringnak, mint kellemes fűszernek megveszekedett ellenzője, de ezzel egyetemben is kezdi megközelíteni pacalfőzési múltam gyakorlatával együttjáró sikereket.
Régi vágyam teljesült ma, a kétharmadnyi marhapacalhoz egyharmad pirkapacal lett főzve, ami ekkénti arányában meglátásom szerint sokkal jobb eredményt volt képes produkálni. Következő alkalommal, szintén egy régóta nem művelt verziót fogunk kipróbálni, tisztán disznógyomorból fűzünk pacalpörköltet, némi borjúkörmös javító adalékkal. Ritkán szoktam disznósajtot enni, de ilyen esetben többször is előfordult már az, hogy aki látta, el volt hűlve afelett, hogy képes vagyok azt 'bőröstől' fogyasztani. Mintha az legalábbis nem képezne ragyogó étkezési alapanyagot.
Szóval, ma József nap alkalmából szöszöltünk egy rahedli időt, de bizony ezt az ételt nem lehet elkapkodni, különösen a főzési idő utolsó órája kritikus, amikor már minden szükséges alkotóelem benne van, ugyanis keményen fennáll az odakozmálás veszélye. Nekem erre a célra van egy speciális 'fakanalam', mely nyele ugyan fából van, de a lapátja rozsdamentes lemezből van kiképezve, segítendő a bogrács fenekének főzés alatti tökéletes feltérképezhetőségének a lehetősége.
No persze finom kisüsti rakija és házibor serkentette agysejtjeinket, ne essünk a tévedés hibájába. Csak azt sajnálom, hogy régi patinás zenész cimboránk, a Fischer Józsi nem hozta magával harmonikáját, igaz, ez sokkal hosszabb időigényességen vont volna magával. Egy bánatom csak-csak vagyon, ma elmaradt imádatom tárgya: a gyöngytyúkleves! Na majd egy 'lájtosabb' alkalommal ...
Józsikák, köszönettel Isten őrizze meg a jószokástokat :)!
Tervben egy kéthektáros szabadidőtó kialakítása a Kígyós-patak mentén, partján játszótérrel, vizesblokkal, főzőhelyekkel. Már az idén júniusban elkezdik a többfunkciós lovaspályát és az összesen 3,5 kilométeres kerékpárutat.
Messze földön híres a Vörös Szilárd vezetésével működő, bunyevác és magyar népzenét játszó szentiváni tamburazenekar.
Vörös Szilárd polgármester falufejlesztési elképzelései kifogyhatatlanok és sorra mind valóra is válnak. Felsőszentiván a hetvenes években a rózsákkal beültetett ágyásokról maradt meg a látogatók emlékezetében. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy a település a viruló rózsákról legyen nevezetes a jövőben is. Tavaly 350, idén pedig 400 rózsatövet ültettek el a főutcán és a jelentősebb útkereszteződések, sétányok mentén. További 500 rózsát adtak ajándékba azoknak, akik a házuk előtt virágágyást szeretnének gondozni. De nem állnak meg ennyinél.
A faluban összesen ötezer facsemetét ültettek el. Az egységes faluképhez hozzátartozik több száz nyírfa, akác és vérszilva csemete is, a fából készült utcabútorokkal, padokkal, kiülő pavilonokkal, virágtartókkal együtt. Miután restaurálták és a főút túloldalára, új talapzatra helyezték át a Nepomuki Szent János-szobrot, ugyanitt megkezdődött egy szabadidő park kialakítása a 6 hektáros, önkormányzati tulajdonban levő területen, amelynek egy része már nyárfákkal és akácokkal be van telepítve. Ennek folyatásában lesz majd a fogathajtásra, vásározásra, falunapok megrendezésére is alkalmas lovaspálya. Több mint 30 lótenyésztő él ugyanis a faluban, akik egyesületet kívánnak létrehozni. A Kígyós mellett kéthektáros tavat létesítenek hamarosan, partján vizesblokkal, fából faragott játszótéri berendezésekkel, főzőhelyekkel, kiszolgáló épületekkel.
A faluból a lejáró a Rákóczi utcából lesz majd. Búcsúra átadják az immár összesen 3,5 kilométer hosszú kerékpárutat is. Távlati tervnek számít a teljes faluközpont átalakítása, amihez 190 millió forint uniós támogatást remélnek.
Az idősek otthona, a művelődési ház és az iskola közötti téren felújított piacteret, szabadtéri színpadot, ízléses kiülő pavilonokat építenek, térburkolatot raknak le, és korszerűsítik a világítást. Így már nem csak helybéliek, hanem a szomszédos és a testvértelepülésekről ellátogató vendégek is otthonosabban érzik majd magukat Felsőszentivánon.
Marasztalja majd a fiatalokat a településen a korszerűsödő teleház, a művelődési házban működő számos szakkör. Közülük egyre jelentősebb sikereket ér el a 15 tagú ifjúsági népi tamburazenekar és a nemrég szerveződött Dugóhúzó nevű nosztalgia zenekar is."
__________________________________________________
"Nagyobb öröm a saját modell [2004-04-30]
Kézügyességre, precizitásra, türelemre, kitartásra tanítja meg a fiatalokat a modellezés – vallja a szakkört újjászervező nyugalmazott pedagógus.
Vitorlázó- és motorosrepülőgép-modelleket készítenek Sanyi bácsival.
Kollár Sándor a hetvenes évektől 1992-ig működtette a falu modellező szakkörét. Nyugdíjaztatása után 12 évig csak önmagának készített repülőmodelleket. Tavaly azonban újjászervezte a sok kitartást és nagy szaktudást igénylő modellező szakkört.
– Való igaz, hogy ma már tökéletes korhű miniatűr harci járműveket, hajókat, autókat és repülőszerkezeteket lehet vásárolni. Ezek azonban a gyűjtőknek valók. Sokkal nagyobb öröm az, amikor a lomfűrésszel gondosan kivágott, selyemmel, vagy különleges japán papírral befedett, kézzel festett majd lakkozott modell elkészülte után nem csak a polcokat díszíti, hanem fel is száll. Minden repülőnek megvan a pontos, méretarányos tervrajza. A váz általában fenyőből és balcából, vagy különlegesen megmunkált hungarocellből készül. Nélkülözhetetlen az aerodinamika törvényeinek ismerete ahhoz, hogy ezek a modellek valóban röpüljenek. Készítünk vitorlázókat, de aki igényesebb az ma már rádió-távirányítású robbanómotoros repülőket is készít. Különféle versenyágak léteznek a repülőmodellezésnél. A modell-röptetés begyakorlása után versenyekre is beneveznek majd a szakkör tagjai. A jelenleg 12 tagot számláló szakkörben vannak felnőttek is. Akadnak köztük olyanok, akik felsős gyermekeikkel együtt látogatnak el a művelődési házban kialakított műhelybe.
A modellezőket jelentős mértékben támogatja az önkormányzat, bár tudni kell, hogy ez egy nagyon drága szórakozás. Különleges kisgyaluk, reszelők, fűrészek, ragasztók, nehezen beszerezhető alkatrészek szükségeltetnek ahhoz, hogy versenyképes modellekkel büszkélkedhessenek a felsőszentivániak, akik júniusban házi versenyt rendeznek."
__________________________________________________
"Tovább él a kézművesség [2004-04-30]
Nebojsza Tímea tanítónő, ugyanakkor szőlő-gyümölcstermelő és kertész szakmája is van. Nyolc évig a felsőszentiváni iskolában tanított. Bár két gyermekével jelenleg gyesen van, szinte nincs olyan nap a héten, amikor szabad perceiben ne venne elő néhány szál kákát, szalmát vagy fűzfavesszőt. Kézügyességét évek óta fejleszti.
Sásból, vesszőből, természetes festékekből készülnek a népi dísztárgyak.
– Meggyőződésem, hogy a mai világban nagy szükség van a kézművességre. Át kell örökítenünk azokat az ősi hagyományokat, melyekben gyermekeink, és a későbbi nemzedékek fellelhetik majd gyökereiket. Évekig csak magamnak készítettem népművészeti tárgyakat. Mindig is arra törekedtem, hogy kizárólag természetes anyagokat, ősi technikákat, a letisztult, egy-egy tájegységre jellemző népi motívumokat sajátítsak el. Csak amikor már jól begyakoroltam például a tojásfestést, vagy a csuhéfonást, akkor szerveztem egy-egy kézműves szakkört felnőttek és gyermekek számára. Fontos az, hogy a szülők gyerekeikkel együtt készítsék el ezeket a régmúltra emlékeztető tárgyakat, mert a kézművesség így él tovább, így szállnak valóban apáról fiúra a mesterfogások. Húsvét és karácsony előtt éppúgy mint az iskolai szünidőkben, az évszaknak megfelelő anyagokból készítünk magunknak népi motívumokkal díszített tárgyakat.
Gyékényből, kákából, szalmából, csuhéból és vesszőből csodaszép mintázatú kosárkák, fenyődíszek, állatfigurák, falidíszek készíthetők aprólékos munkával. A csuhéfonás mesterfogásait például a felvidékről szentivánra és környékére telepített idős emberektől lehet ma is ellesni. Az írókázott hímes tojásokat méhviasszal díszíti, hagymahéjjal festi, vagy hagyományos módon csipkézi a kézműves tanítónő. Tervei szerint 2005-től heti rendszerességgel indít szakköröket a művelődési házban."
__________________________________________________
"Színjátszókat dédelgetnek [2004-04-30]
Felsőszentivánt bátran nevezhetjük a bácskai amatőr színjátszás fellegvárának is. Számos nemzedék tanulta itt meg a komédiázást, a színpadi mozgást, a tiszta, jól artikulált magyar szövegmondást.
Kalmár János tanár úr, kis híján negyed évszázada vezeti a falu művelődési házában működő Kísérleti Színpadot. Ő a szervező, a rendező, a díszlettervező egy személyben. Hogy csak a legújabb eredményeket említsük, a Kísérleti Színpad az idei XIII. Országos Színjátszó Találkozón (Kecskeméten) Arany Krajcár minősítést ért el a Lókötő tündérek című népmese feldolgozásával a felső tagozatosok előadásában. Ugyanitt Ezüst Nektár minősítést ért el a Farkas és bárány című álomjáték, amelyet stílusgyakorlatként adott elő a részben középiskolásokból álló csoport. Kalmár János C-kategóriás rendező és 2000 óta drámajátékra is szakosodott. A 24 éve működő teátrum 1987-ig a megyében örök másodikként volt ismert. Ekkor jutottak be a színjátszók országos döntőjébe a Szegény csicseriek című emlékezetes népmese-feldolgozással, bár ekkor a fődíjat nem sikerült elhozni. Ezután következett néhány igazán emlékezetes darab, mint a Tündérország, az Ilona és Árgyélus, a Kőműves Kelemenné vagy a Pázmány lovag. Voltak évek, amikor nem versenyeztek, csak odahaza, iskolai rendezvényeken és falunapokon szórakoztatták a népes felsőszentiváni közönséget. Tavaly a Kocsonya Mihály házassága című színdarabbal szintén arany minősítést nyertek. A társulat péntekenként tartja próbáit. Felléptek már a megye számos településén, valamint Szegeden, Budapesten és a felvidéki Naszvad testvértelepülésen, ahol a Zötyög a taliga című bohózattal fergeteges sikert arattak."
__________________________________________________
"Régi-új fegyverek kovácsa [2004-04-30]
Acélkardok, tőrök, szablyák, pajzsok, szamurájfegyverek, korhű faragott markolatok és puskatusok kerülnek ki a szentiváni fegyvermester műhelyéből.
Honfoglalás kori és ma is használatos vadászkéseket, kardokat gyárt a fegyverkovács.
Kasza Sándor eredeti szakmája autószerelő, másik tanult foglalkozása géplakatos, azonban a honvédségnél Baján évekig fegyvermesterként dolgozott. Jelenleg biztonsági őrként keresi kenyerét. Szülőfalujában, a Batthyány utcai családi házban újítja fel, vagy készíti el az eredetivel mindenben megegyező fegyvereket.
– Kedvtelésből még kisiskolás koromban megismerkedtem a fafaragás mesterfogásaival. Később csontból, agancsból is készítettem díszes vadásztőr-markolatokat. Mindig is vonzottak a régi korok kézi fegyverei. Tanult szakmáimból adva volt a lehetőség, hogy saját kis kovácsműhelyt létesítsek és a pengéket is magam készítsem el rozsdamentes acélból. Mivel itt egy-egy korhű római gladiusról, honfoglalás kori szablyáról, XIII–XIV. századi pajzsokról, kétélű kardokról van szó, minden egyes darabhoz először a szerszámot kell megtervezni és elkészíteni. Járatom a szaklapokat, gyűjtöm a szakkönyveket. Beszerzem a kézi-, vagy lőfegyverek markolatához a megfelelő nemes fafajták gyökereit (tuskóit), majd a korra jellemző motívumokat faragom meg. Csak ezután állítom össze szakszerűen az adott fekete lőporos puskát, maroklőfegyvert, vadásztőrt vagy kardot. Rendszerint gyűjtők keresnek meg egy-egy restaurálásra szoruló ódon fegyverrel, de van rá példa, hogy egyedi faragású tőrt, vagy puskatust kérnek tőlem. Óvakodom a bóvlitól. Soha nem készítenék használhatatlan díszfegyvert. Emléktőreim éppúgy használhatók és időt állók mint a drága márkás termékek – vallja a mester. Szentendrén a Haditorna Klub Kasza Sándor fegyvereivel vív több mint egy évtizede. Ritkaságnak számítanak napjainkban a fegyverkovácsok. A szaklapok tanúsága szerint hazánkban három, műhellyel rendelkező restaurátor dolgozik."
__________________________________________________
"Jó tudni... [2004-04-30]
Szentiváni Napok címmel minden év augusztusában falunapot tartanak a településen, amelynek keretében fellépnek a hagyományápoló népzenei és néptánccsoportok, a színjátszók, az alkotók, a szomszédos és testvértelepülésről érkező sportolók.
Szüreti felvonulásáról is messze földön híres a település, ezen csaknem 30 lovas és számos fogat vesz részt a neves, 30 tagú harmonika-zenekar kíséretében. A finom falatok és jó borok mellett látványos program fogadja a vendégeket."
Ezt az alábbi hírt, a technika általi adottságokkal élve minden kontroll nélkül laza csuklómozdulattal átmásoltam a forrás helyéről ide. Így autentikus. Utólag vettem észre pár 'apróságot'.
1. Legkevesebb annyit illene az írás szerzőjének soraira fordítani, hogy a lényegi dolgok helyesen legyenek jegyezve, ennek megfelelően a település helyes megnevezése: Felsőszentiván!
2. Felénk Bács-Kiskunként ismerjük ezt a megyét.
3. összeszóllalkozott=összeszólalkozott
4. A "román" férfi, vélhetően román állampolgár kíván lenni.
5. Időközben tudtam meg, az a bizonyos "egy ütés", a földre került ember összerugdosásából állt.
Amúgy minden stimmel, sajnos elektronikus sajtónkat igen gyakran ez a stílus jellemzi.
Szent Iván ünnepe (június 21-24.)
A nyári napforduló ősi ünnepe. Tűzzel, tűzgyújtással emlékeznek meg róla napjainkban is.Az írás szerint János hat hónappal előzte meg születésével a Megváltót: „...neki növekednie,nekem pedig kisebbednem kell" János 3, 30) - mondja magáról. János születése után rövidülnek a napok, Jézusé után pedig növekszik a világos órák száma. János a pusztába települt szerzetes közösségek védőszentje. Az Árpád-kori Magyarországon a gyepűhatár monostorait ajánlották oltalmába. A Szentföld védelmére johannita rend alakult. III. Béla hazánkba telepíti őket; II. Andrást ők kísérik el szentföldi
hadjáratára, IV. Béla pedig rájuk bízta az ország keleti részének védelmét. A mészárosok védőszentje, mártíromságának eszköze, a bárd miatt; de tisztelték a bányászok is. A Jézust keresztelő János szoboralakját barokk keresztelőmedencéinken láthatjuk. A felsőszentivániak szerint azért kell a jánosnapi tüzet háromszor átugrani, mert János, édesanyja méhében hármat ugrott az örömtől, amikor a „Nehézkes Mária" köszöntötte. (A három ősidők óta az élet, az élet folyamatosságának, a termékenységnek alapszáma,
számossága.) Csíkdelnén vigíliájának éjszakáján a hívek a templomban hálnak, ilyenkor ott hallani vélik a Jordán vízének zúgását. Más csíki falvakban az asszonyok zöld ágból, ágak szövevényéből sátrat építenek, és imádkozva virrasztanak benne. A régiségben a gyermekek szemetet, csontot égettek, hogy füstje akadályozza meg a kígyók szaporodását. A tüzet azért ugorták át, hogy minden szomorúságuk eliszkoljon; égő üszköket hordtak az
áldó, másik tűzről a határba, hogy áldás legyen a termésen és ezért temették a kertek földjébe is; s kerekeket forgattak néhol szalmából font égő kereket gurítottak, megidézve a napfordulót és minden dolog forgandóságát. Zobon vidékén úrnapi párlós füvekkel vegyített szalmarakást gyújtottak meg, daloltak és táncoltak körülötte, majd az ünneplők egyenként átugrották a tüzet. Az illatos füvekkel gonoszt űztek, hogy az érő vetésben kárt ne tegyen, a kutakat és forrásokat meg ne tudja rontani. Csontból, rongyból, szemétből bűzös füstű tüzet raktak az ördög elűzésére. A mező szélén fából rakott tűz üszkével megkerülték a határt. Az erdőn vagy a hegy tövében gyújtott tűzből égő üszköket vittek a kertekbe, hogy a hernyó el ne szaporodjon, a vetés közé pedig azért tűzték hogy az „élet" meg ne üszkösödjék. Menyhén a lányok Szent Iván vigíliáján zsuppot, szénát és szalmát lopkodtak; s a tüzet este a temetőben rakták meg. Hosszútóton a lányokat a legények „vitték át" a tűzön. Kezükbe „mátkafa" volt, hosszabb botra tűzött cseresznyeág: „Mátka, mátka, mátkázunk. Még élünk,
még halunk mindig mátkák maradunk." mondogatták. Vázsnokon a lányok lányokkal, a legények pedig legényekkel mátkáztak. Az ugrás, „avatás" után a legények komának, a lányok mátkának tisztelték egymást.
A nap délutánján azok az asszonyok, akiknek gyermekük halt meg csecsemőkorában, sok kisgyermeket hívtak maguk köré, és kötőjükből almát dobtak a magasba - születendő gyermekeik életéért. Csíkszentdomokoson „angyalozás"-t tartottak: nyolc gyermek
köszöntött a házaknál. Mozsgó német legényei Iván vigíliáján fölbokrétázva versenyt lovagoltak. A győztes lett a vezér, ő gyújtotta meg a tüzet, mátkájától kapott gyújtóval. A lányok napkelte előtt szedett virágból koszorút tettek a fejükre és apró csokrot tűztek a legények ruhájára. A bajai bunyevác lányok Szent Iván virágból koszorút fontak, s azzal ékesítették a hajukat. A családban csak a legidősebb lány koszorúzhatta meg magát, húgai
csupán a kezükbe tarthatták a koszoraít. Legénnyel párosan ugrottak tüzet - az ország más vidékén a magyarok is - hogy megtisztuljanak, termékennyé váljanak, magzatot szüljenek. A tehenek szarvát e napon fölvirágozták. Felsőszentivánon a homlokzatra tettek koszorút, hogy a házat tűz ne eméssze el.Keresztelő Szent János a korán elhalt gyermekek mennyei pártfogója: benne bizakodnak azok, akiknek magzata kereszteletlenül halt meg. Az ilyen gyermek a másik világon sírdogál a keresztség után; rézpénzt vagy ruhadarabot kell dobni a hangocska irányába és Szent János segítségével képletesen meg kell keresztelni. A szentiváni tűzbe dobott alma, a gyümölcsevésről való e napi lemondást jelentette - csecsemőhalál ellen tartották foganatosnak. Dinnyeberkiben a tűztől a temetőbe mentek és a tűzön sült almából néhányat a sírra tettek. A „ráimádkozásról" azt tartották, hogy vele a betegséget „megkeresztelik", s így az ártalmatlan lesz.
MVJ
Ma ismét Felsőszentivánon voltam, a két év előttihez hasonló konferencián. A holnapi délutáni zárásig 33 előadás hangzik el, rendkívül érdekes előadások. Némelyik nagyon szomorú is, amikor Erdélyből, Kárpátaljáról vagy a Vajdaságból jött előadók falvaik lakosságának egészségügyi helyzetét elemzik. A konferencia címe: A Kárpát-medence magyarlakta falvainak egészségügyi helyzete az ezredfordulón.
Egyébként csak ámulni lehet, hog egy kétezer lelkes kis település miként tud egy ilyen színvonalas konferenciát megszervezni, és miként győzi dr. Péter Árpád háziorvos, az ötletadó és fő szervező az általa végzett emberfeletti munkát.
A konferencia mai zárónapja hasonlóan magas színvonalú volt, mint a tegnapi nyitónap. A község szempontjából - de az ügy szempontjából is - jelentős siker, hogy sikerült megnyerni előadóul dr. Mikola István egészségügyi minisztert. A miniszter a kedden a kormányülés elé kerülő népegészségügyi programot ismertette. Hangsúlyozta, hogy a program végrehajtásában részt kell vennie annak a 40 munkatársnak, aki a kidolgozásában résztvett. (Mégpedig annak veszélyével, hogy ha nemn teszi meg az egzisztenciájával játszik.) Amint ismeretes, tervkészítésben élen járunk, meg abban is, hogy az új terv végrehajtásával senki sem törődött, feledésbe merült. Az egészségügy fejlesztését nemzeti, hazafias ügynek nevezte, melynek megvalósításában mindenkinek részt kell venni.
Visszatérve arra, hogy egy kis község miként tud egy nemzetközi konferenciát ilyen magas színvonalon megrendezni. Egyszerű a kérdés: összefogtak, és egy a népegészségügy iránt elkötelezett nagyszerű háziorvos, dr. Péter Árpád kezdeményezését segítettek megvalósítani. Nagyon sok fáradozással, de sikerült. Köszönet érte mindannyiuknak, akik ezzel a Kárpát-medence magyar lakosságának egészségmegőrzését mozdították előre.
Dr. Gál Zoltán, Baja
Most érkeztem Felsőszentivánról a Kárpát-medence magyarlakta falvainak egészségügyét tárgyaló tudományos konferenciáról. (Féreértés ne essék, újságíróként voltam hivatalos, nem előadónak.) Egyrészt el vagyok ragadtatva, másrészt el vagyok keseredve. Az elragadtatás azért, hogy ez a kis község milyen magas színvonalon rendez meg egy nemzetközi konferenciát. (A falu egyébként példamutatóan tiszta,tele virággal, az utcán nem láttam még egy papírszeletkét sem.) Amiért el vagyok keseredve: a határontúli előadók elemzéseiből kitűnik, hogy milyen nyomorú állapotban van a határontúli magyarlakta falvak egészségügye. A falvak pusztulóban vannak: a halálozási arány messze felülhaladja a születések számát. Nálunk sem rózsás a helyzet, de megdöbbenti az embert a határon túl tapasztalható rettenetes szegénység. Nincs munka, nincs orvos, nincs gyógyszer, semmi sincs, csak szegénység. Talán ez a konferencia is hozzájárul, hogy változtatni lehessen a helyzeten.
Nem egy helyen adtam már jelzést, a DÉMÁSZ működésével kapcsolatos anomáliákról.
Ma 19 órakor egy felsőszentiváni barátom fordult hozzám tanácsért, mivel egyszerűen hihetetlennek tartja azt 2001-ben - "rohamosan" közeledve ahhoz az únióhoz, ami nekünk legfeljebb afrikaiként dukálna -, hogy reggel hét óra óta nincs áramszolgáltatás a területükön, ami esetében konkrétan a Jókai utcát jelenti.
Na, mondom, ilyen nincs, majd én utána nézek a dolgoknak: Bajai Ügyfélszolgálati Kirendeltség ( Bajai Ügyfélszolgálati Iroda,
6500 Baja, Bajcsy-Zs. u. 6.
Tel.: 79/326-255 ), csak azt a gépi hangot hallhatom, mely szerint végcélom a 79/420-133 telefonszám. Tehát ma, 19:08 órakor, illő módon bemutatkozván kapcsolatba kerülök azzal a férfival, aki ennek a telefonvonalnak a túloldalán ül, és előadva Felsőszentivánnal kapcsolatos felvetésemet, teljes értetlenkedését jelzi, lévén őszerinte senki az ég adta egy világon nem adott jelzést az általam felvázolt problémáról !!! Ezzel a maga részéről már le is zárta volna a beszélgetést, de engem egyéb részletek is érdekeltek, ugyanis tudomásom szerint a nap folyamán folyamatosan kísérleteztek az érintett lakosok gondjuk orvosoltatásával, még a község polgármestere is a helyszínre vonult, meggyőződve a polgárok zúgolódása jogosságáról, de tekintettel a mostani időpontra, sok sikerrel még ő sem járt. Mivel a közvetlen érintett nem én vagyok, az ügyfélszolgálatot ellátó munkatárs nem igazán bizonyult közlékenynek, és miután közöltem vele, hogy sajtóban publikálandó is érdekel az eset, mereven bezárkózva közölte, hogy ebben az esetben semminemű információval nem szolgálhat, ez elől ő el van tiltva ! Döbbenetemre még a nevét sem volt hajlandó közölni ! Mivel a felettese iránt is élénk érdeklődést mutattam, a 40/850-500 telefonszámot még sikerült megtudnom tőle, de hogy ez kit/kiket takar, arról fogalmam sincs. "Természetesen" ezen a számon, senkit sem voltam képes elérni.
Eme levelemet ezen a fórumon túlmenően, a DÉMÁSZ e-mail-címére is továbbítom ( info@demasz.hu ), egyúttal izgatottan várom, hogy végre valahára szóra méltatnak-e, figyelembe veszik-e, mint folyamatosan hatóságként viselkedő szolgáltató cég azokat a területükön észlelhető problémákat, melyek nem egy lakos esetében jelentenek tetemes kárt, mégtetemesebb bosszúságot, keltik azt az érzetet, hogy valójában a multik megjelenésével nem hogy előrébb, hanem mindinkább hátrébb haladunk a fejlődésben, ha erről egyáltalán szó lehet a klasszikus értelmében véve !?
Csak ha végre, kedves Ákosom, örülök hogy ismét előbukkantál :)!
Mint kitűnik, békés mederben zajlik az élet, hajrá, nyomjál föl minél több fotót, élvezet végigmustrálni őket.
Régi szembeszomszédod, mint lazító nyugdíjas egész nyáron itthon lészen, csatlakozz te is a csapathoz !
Hat valoban eltuntem vagy egy fel evre, de nem vesztem el. Az elet mozgalmas. Voltam egy villamlatogatason otthon tavaly novemberben, de az ido nem volt eleg mindenkivel talakozni. Az utazasrol es az utobbi honapokrol a http://y42.photos.yahoo.com/akos_szilvasi cimen vannak kepek. Ezuttal valamennyire idorendbe szedett folderekben.
Holnap nagy lakasavato buli lesz a "Sprint 2001" alatt lathato pop lakasban. valami 40-50 ember, elo jazz zene es ha az argentin tango professzor beesik, komoly tanc is varhato (ha nem is reszemrol). Errol jovo heten lesz kepes beszamolo.
Elore is kosz, Mijo, ha szolsz nekik es megkered, nezzenek korul, hatha akad kepeslap, vagy barmi, ami Baja, Felsoszentivan, Csavoly stb. vonatkozasu. Azert en meg nem szivesen fogadnam el oket ingyen, ugyhogy ki kell talalni valamit... Az biztos, hogy baratsagos nepek vagyunk mi, bajaiak, ha szabad magam is ez ala a kalap ala bevetetni. :)
Az a baj a kepeslapok teren, hogy nehany eve kiadtak a "Baja regi kepeslapokon" cimu konyvet, es az alkotok felvasaroltak a vilag osszes regi Baja kepeslapjat, en legalabbis alig-alig talalok...A konyv nagyon klassz, de egy mezei Baja-bolond most mihez kezdjen!?
Ha van lap, azt orizd meg nekem, kerlek, nyaron megyek haza. (Felmegyek Bajara, ahogyan a nagybacsim mondja.)
Kedves Ákosom, hadd érdeklődjem merre vagyol, ha már ide hozott a sors ? Máté e héten jön, remélem csak-csak sikerül végre legalább itthon az idén randevúznunk, ha már az óperencián túl elmaradt :) !?
Szia Gábor, szerintem a szép számmal található szentiváni, csávolyi barátaim között, remélhetően akad majdan olyanok, akiknél a nagymama kacatai között található lesz az általad keresett helyi jellegű képeslapokból. Az azért igencsak meglepne, ha ezért fizetned kellene, annál barátságosabb népek lakják ezt a vidéket :)!
Udvozlet Felsoszentivan kies videkere! Regiotarsak! Gyujtemenyemet ki szeretnem egesziteni regi felsoszentivani kepeslappal, meg soha ilyet nem lattam, nem tudom, egyaltalan letezik-e. Egyebkent minden mas regiobeli kepeslap is erdekel, foleg Baja, Felsoszentivan, Csavoly, stb.
Irjon, ha valaki szivesen eladna, fizetek nyaron, ha feljutok Bajara.
Hat ez az...a Jump utan jottek (volna) a tegnapi oszi kepek. Amint a Yahoo felepul, visszateszem oket es ide megirom.
A masik: a heten vettem egy jo ocso repulojegyet november vegere Mo-ra. Lehetne egy talalkozot szervezni veled (meg aki erdekelt) Bajan? Valamikor 20. es 30. kozt. Mikor jo nektek?
Nem értem mi a gond, a "Dance 1" és a "Jump" kivételével az összes felvétel letölthető, és megtisztelsz bennünket azzal, hogy életetek ilyen bensőséges tükröződését is megosztod velünk !
Szembeszomszédod még mindig itthon van, tíz nap múlva megy vissza először pár napra New Yorkba, majd utána az új lakhelyére, Sarasotába. Jó messze kerülünk tőled ..., kár !
Írj neki ide pár sort, biztos örülne egy kis ami "hangnak", vagy ha gondolod, akkor az emilemre: mijo@baja.hu !
Csak pakold a fotókat, a szarházi életünkben élvezet mustrálni őket :((( ..!
A Yahoo ugy tunik nem ura a helyzetnek. A tegnapi kepek mind elvesztek es nem tudom egyelore ujra feltenni oket. Ha valakit erdekel, talan holnap valahol ott lesznek az ujak.
Már régen akartam írni, a Skáre talán az egyetlen eredeti itt élő horvát nemzetiségű a környékünkön, akit rokoni szálak is fűznek Horvátországhoz, a többiek, akiket az utóbbi évek politikája kíván csak azzá tenni, a bunyevác nép bácskai képviselői ! A nyelvet egyébként a Józsi meglehetősen gyengén beszéli.
A Skare Jóska olyan bunyó, mint Te vagy én. A skare egyébként ollót jelent, ha jól emlékszem. Szerintem abból, hogy van egy ilyen nevű jópofa gyerek, meg egy ilyen nevű falu, messzemenő következtetéseket nem lehet levonni.
Képzeld, Dél-Amerikának van Horn-foka, nekünk Horn Gyulánk! Soha nem hallottam a Gyulától,hogy indián vér folyik az ereiben.
Messze földön híres a Vörös Szilárd vezetésével működő, bunyevác és magyar népzenét játszó szentiváni tamburazenekar.
Vitorlázó- és motorosrepülőgép-modelleket készítenek Sanyi bácsival.
Sásból, vesszőből, természetes festékekből készülnek a népi dísztárgyak.
Honfoglalás kori és ma is használatos vadászkéseket, kardokat gyárt a fegyverkovács.
