Sajnos az ellentétek a meg nem értésből fakadnak, az egymás meg nem értéséből. Két csoport van jelenleg, az egyik, aki a filmet, mint konkrét jelentésekkel bíró, üzeneteket közvetitő médiumnak látja, a másik pedig a filmet, mint egy adott kor kulturális jelenségét nézi. Az első csoport az aktualitásokban merül el, a másik az örökkévalóságot kéri számon rajta. Tulajdonképpen VangSo jó helyen kapirgál, csak én annyiban módosítanám a kijelentését, hogy nem "lefölözi" a néhány évvel korábban beindult hullámot, hanem legitimálja. És ez a legitimizáció a film igazi erénye. És ehhez kellettek azok a bizonyos (esztétikai) engedmények, amiket Hórusz annyira kárhoztat. Különben csak extravagáns lenne (amiből is akad elég!), és nem lenne kapocs az extravagánsok felé. Na, ez a vége elég ügyetlenül fogalmazódott meg, de talán érthető, amit gondolok.
Szerintem Vang So-nak igaza van. Az egész lázadásnak tűnik, de mégse. Lufi ez is, mint a sok másik amerikai film, különben a tömeg nem tudná megemészteni, elviselni. Pont arról szól, hogy ne tűnjünk ki, és a végén szerintem nem válik hőssé Kevin, hisz az egész családja széthullott, az élete romokban hever, ő csak öntudatosnak tűnik, valójában nevetséges a lázadása meg a kondizása. Az ilyen ember még véletlenül sem hős, mert az a hős, aki a rosszaktól megszabadít, nem az, aki káoszt csinál. A hőst nem lövik le - ő öl az igazság és az erkölcs nevében, azok védelmezőjeként.
Nekem ezzel a filmmel egy súlyos problémám volt, mégpedig az, hogy egy átütő progresszív hullám lefölözésének érzem. A Sundance Tarantinoékkal kitalált valamit, ami a Ponyvaregényel ért a csúcsra, és alapvető szemléletváltást jelentett. Ennek az "Oscarosítását", aprópénzre váltását érzem az Amerika szépségben: annyira visszavenni, hogy pont elfogadható legyen, piszkáljon, de ne provokáljon. Pont olyan, mint az amerikai dráma: egy kis Csehov, egy kis Ibsen, kavarjuk össze, nem fog fájni. Hiányzik belőle az igazi abszurditás, a sablonokat őrzi meg, kis csúsztatással, nem markol túl mélyre, hogy nehogy rétegfilm legyen (mert akkor persze lőttek a kasszának). Akkor már inkább Casavetes vagy Kubrick dolgai, de pl. A Nagy Lebowski is frissebb szemléletű volt.
Valaki említette az angol színházi rendezőt, szerintem pont ezek a kisikált, lekerekített, jól olajozott színházi rutinok miatt veszti élét a film. Persze, jobb mint az amerikai átlagsablon, de épp csak egy kis pikáns negyedfordulat, van egy olyan érzésem, hogy 3-4 év múlva a kutya nem fog rá emlékezni.
Sziasztok emberek,
Az amerikai szépség szerintem egy nagyon nagyon jó film, jót tett neki hogy egy ANGOL SZÍNHÁZI rendező rendezte! nagyon eredeti a stílusa és a mondanivaója.
Horusznak csak annyit hogy igaz hogy meghal a végén a különc egyén, de pont ezzel válik hőssé, és szerintem pont az ellenkező hatást váltja ki az emberekből, mint elmondtál. Kicsit olyan vagy mint Mel Gibson az összeesküvés elméletben.
Az meg hogy pislogott*-e Spacey annyira 8.
Spacey a legjobb, nagyon nagyon jó volt benne, főleg azok a pofák!
szóval szerintem ez egy alapmű, ehez már csak Az élet szép-et tudnám hasonlítani by Roberto Beninghi
Valaki felvetette lejjebb, hogy mitől olyan amerikai ez a film. Hát szerintem nem annyira a mondanivalója, hanem inkább a részletek miatt. Ezek a dolgok lehet, hogy nem mindenkinél csapódnak le, csak azoknál, akik egy kicsit mélyebben ismerik az amerikai kutúrát.
Zsiga nagyon jól rámutatott néhány ilyen részletre, őt most nem akarom ismételni.
Szóval - a teljesség igénye nélkül - álljon itt néhány nagyon amerikai dolog:
- a Cosmopolitan stílusú anya
- az önbecsapós, hipnotizálós, magameggyőzős pszichológia, hogy én vagyok a legjobb, és igenis, minden akadályt legyőzök! (anya)
- a szexuális zaklatás vádjával való fenyegetés
- az ingatlangynöki munka úgy, ahogy van
- a megbecsült állásból gyorséttermi kiszolgáló dolog (ez a munka nem mindenhol számít a legalja munkának, Amerikában igen!)
- a fiatalok Melrose place-t néznek
- a zenék, amelyeket hallgatnak
- a katonatiszt apuka figurája (Katonatisztnek lenni Am-ban egészen mást jelent, mint pl. Mo-on, bizonyos tisztelet övezi őket, így különösen szörnyű dolog, ha véletlenül homoszexuálisak...)
- a hülye popmpomlányosdi, meg az ehhez kapcsolódó "megbecsülés"
- a kábítószerezés hagyományai (KS utal arra, hogy az ő korában ez még másképp volt. (Woodstock?) A magyar középkorúaknak általában nem igen lehetnek ilyen emlékei.)
- a tűzpiros autócsoda szimbólum, mint minden férfi egyetemes vágya (márkák nem véletlenek!)
- a lakókörnyezet, ahol a film játszódik
- a "jaj de borzasztó nekem, gyerekkoromban ikerházben laktam" kijelentés, mely igenis komolyan veendő
Stb., stb., stb.
És minden részlet nagyon nagyon a helyén van. Imádom!
Kedves Hórusz,
nincs nekem semmi bajom a nézeteiddel, az emberek szerintem is balgák, viszont meggyőződésem, hogy nem nevelhetők... Ezen akár vitatkozhatnánk is hosszan, csak én meglehetősen felesleges dolognak tartom (mivel én sem vagyok nevelhető). A hollywoodi agymosás meg más téma. Attól még, hogy sok filmről tudom, hogy nem túl értékes, és miután jól szórakoztam rajta, kipukkad, és volt, nincs... De asszem tudok különbséget tenni színvonalas és nem színvonalas szórakoztatás között, előbbi fajtának tudok örülni nagyon, utóbbit meg hadd nézze a sok balga és maradjon az örökre. Mellesleg az Ameriaki szépség szerintem több színvonaas szórakoztatásnál. Nem hú, de sokkal, de mégiscsak...
Kedves Hórusz,
nincs nekem semmi bajom a nézeteiddel, az emberek szerintem is balgák, viszont meggyőződésem, hogy nem nevelhetők... Ezen akár vitatkozhatnánk is hosszan, csak én meglehetősen felesleges dolognak tartom (mivel én sem vagyok nevelhető). A hollywoodi agymosás meg más téma. Attól még, hogy sok filmről tudom, hogy nem túl értékes, és miután jól szórakoztam rajta, kipukkad, és volt, nincs... De asszem tudok különbséget tenni színvonalas és nem színvonalas szórakoztatás között, előbbi fajtának tudok örülni nagyon, utóbbit meg hadd nézze a sok balga és maradjon az örökre. Mellesleg az Ameriaki szépség szerintem több színvonaas szórakoztatásnál. Nem hú, de sokkal, de mégiscsak...
Eddig kétszer láttam ezt a filmet, de valószínűleg még megnézem párszor. Leginkább kötelezővé tenném, ha (1) lenne hozzá hatalmam, (2) feltételezném, hogy a nézők hajlandóak volnának megérteni.
Számomra az volt a legemlékezetesebb, amikor Lester annak dacára, hogy az a bizonyos kanapé 4000 dollárba került, és olasz selyemkárpitja van, továbbra is csak egy szaros kis tárgy, és nincs értéke. Valami ilyesmit szoktam én is észrevenni gyakran. :]
A film végén szerintem sem pislogott Lester. És le a kalappal Kevin Spacey előtt. Minden jó volt, bármit is csinált, és ez szerencsére a többiekre is leginkább elmondható.
Rendkívül mély és értékes filmnek tartom az Amerikai szépséget.
Sziasztok,
Ez az elso uzenetem itt a forumon. Nekem nagyon tetszett az AB. Tele volt szimbolumokkal, mint a voros rozsa, amely a fiatalsagot, szerelmet hozta kepbe. Amikor Annette Bening rozsakat vagott a kertben, parodiat csinalt ezekbol az ertekekbol (osszehangolt szinu cipo es ollo). Azonkivul jelkepesen levagta a rozsakat: megolte a fiatalsagot, szepseget. Az o karaktere nagyon tipikus Amerikaban: a kozepkoru nok tobbsege panikol, es olyan kazettakat hallgat, mint amit Annette karaktere a kocsiban. Kevin Spacey, aki ugy tunik megorult, az egyetlen normalis ember a tarsasagban. (Hamlet?) A gyerekek mind meg vannak nyomoritva a szulok altal, senki nem az, mint aminek latszani probal. Spacey szamara megvaltas a halal. O visszanyerte "latasat", szivet (megdobban a fiatalsag, szepseg lattan). A film vege fele vilagos, hogy mindenkeppen meg fog halni: vagy a szomszed fiu, apa, vagy sajat felesege altal.
A paramilitarista, volt katona apa a szomszedban az USA-ban nagyon tipikus jelenseg.(Oklahoma bombazas, National Rifle Association: az ultrajobboldal ezeket a szolamokat hirdeti.) A feleseg beleorul, a fiu kettos eletet el. Ennek a fickonak a gyulolete mogott az rejlik, hogy nem tudja onmagat elfogadni (ez esetben a sajat homoszexualitasat.)
Szamomra ez a film a szabadsagrol, es masok szabadsaganak tiszteleterol szolt, ezert szeretem ennyire.
Szerinted mi a baj a nézeteimmel? Hogy ostorozom az emberi balgaságot? Ezt hányod a szememre? Én ezt nem csak a filmek, hanem az élet sok más területén is megteszem...
Hórusz, kedves, kérlek, kérlek, kérlek, nyiss egy propagandafilmek topicot!!!! Olyan nagyon sokan várjuk már (szerintem), hogy újraolvashassuk a véleményedet a hollywoodi agymosásról, az emberiség nevelhetőségébe vetett hitedről - főleg ez utóbbiról!!!
Hórusz, kedves, kérlek, kérlek, kérlek, nyiss egy propagandafilmek topicot!!!! Olyan nagyon sokan várjuk már (szerintem), hogy újraolvashassuk a véleményedet a hollywoodi agymosásról, az emberiség nevelhetőségébe vetett hitedről - főleg ez utóbbiról!!!
Nem tartozik szorosan ide, de azért ideírom, mert A bennfentes is, mint az AB vagy az FC: propagandafilm. Lassan nyitok egy propagandafilmek topicot.
A film úgy állítja be a médiát, hogy az végső soron bemutatja az igazságot. Mert itt vannak tisztességes emberek, akiknek a szava érvényesül. Az igazság a dohánygyárak esetén szerintem nem elsősorban a média, hanem a közvélemény miatt derült ki. Tovább ugyanis már nem lehetett eltussolni a sok beteg, tüdőrákos ember nyomorúságát. A filmben viszont azt állítják, hogy a média az igazság bajnoka.
Miért nem azokkal az IT-cégekkel foglalkoznak a filmek, amelyeket a trösztellenes törvény megsértésével vádolnak vagy vádoltak? Miért nem foglalkoznak azzal, hogy milyen kémiai anyagok vannak az ételekben (pl. E XXX)?
(A filmet a WCC-ben néztem meg, a film előtt nem volt reklám, pedig máskor negyedórán keresztül ment a (kizárólag) töményszesz- és cigarettareklám. Legalább ha nem ilyen reklámokat nyomnának a könnyen befolyásolható fiataloknak... Hanem mondjuk: védd a természetet, élj egészségesen stb. Egy egészséges ember is fogyaszthat sokat, ráadásul minél tovább él, annál többet fogyaszt... :) )
A Happiness szerintem is király, olyannyira, hogy 1998 LEGJOBB amerikai filmjének tartom (pedig ott volt a Mint a kámfor is). És ha mindenáron versenyeztetni kell a Jenki Csinivel, akkor egy kurta centivel a Happiness a befutó.
DE:
Ne felejtsd el észrevenni, hogy a két film teljesen más megközelítést alkalmaz. A Happiness könyörtelenül vitriolos, gyilkosan szétalázza az amerikai kertvárosi idillt tokkal-vonóval, és végig KÍVÜL marad.
Az AB-ban viszont szerintem pont az a zseniális, hogy kemény szatírának indul, de az irónia mellé észrevétlenül belopódzik a megértés, sőt együttérzés, a hősőket megszeretjük, és a film mindenkinek megadja a feloldozást. (Ebből a szempontból olyan, mint az Ivan Iljics halála.) És szerintem hitelesen oldja meg ezt az elbeszélői nézőpontváltást. Minden szereplő a történet végére "erkölcsileg kiemelkedik" - magából és a kertváros hazugságaiból egyaránt. Végül minden a szeretetről szól, és ettől emberi.
A szomszéd srác és a barna lány egymás iránti szeretete végig az egyetlen igaz dolog a filmben.
A buzi katona - talán életében először - őszintén kitárja magát, és kiderül, hogy ami a legjobban hiányzik neki, az a szeretet. És ezt a sebezhetőséget - hogy kiadta magát - nem képes megbocsátani, ezért öli meg Lestert.
A feleség még úgy száll ki a kocsiból, hogy megöli Lestert, de ráébred, mennyire szereti, és sírva öleli az ingeit.
A szösziről kiderül, hogy nem nagy ribanc, hanem szintén szeretetre éhes kisgyerek.
Lester pedig ezt érti meg, ezért nem dugja meg a szöszit - feloldozás. És boldogan hal meg, mert azt is megérti - fokozatosan a film során, hogy az élet szép, vagy kevésbé közhelyesen "múló földi életünk mégis nagyszabású dolog" (Ottlik, Kosztolányival kapcsolatban). Megszereti az életet.
Szóval szvsz nem érdemes a Happinesst számon kérni az AB-n, mert mást üzen. A Happiness ereje a gyűlöletből fakad, az AB-jé pedig a szeretetből. Szerintem testvérfilmek - Káin és Ábel.
Kicsit kemény a véleményem, de annyira nem túlzó. Ismétlem: a film jó, jól szórakoztam rajta. De a vagány lázadó alakot a végén lelövik, mint ahogy az FC-ben is meghalt Tyler. A másnak meg kell halnia. Tehát: éljen az átlag amerikai, aki lehetne vagány is, de jobb, ha nem lóg ki a
sorból, mert az súlyos következményekkel jár (pontosabban: nemkívánatos a hatalom számára).
Azt persze én sem mondom, hogy ezt egy-két fizette. Általánosságban az elit érdeke az, hogy az a rendszer, amelyben ő van a hierarchia csúcsán, minél tovább fennmaradjon, ezért nem szereti a lázadást.
"de ha csak tiz..." klisé:
Az semmi! A számítógépes programok meg csupán 2 db klisé ismételgetéséből állnak (0 és 1). Hogy azok milyen k*va unalmasak tudnak lenni (:-)))!
Azazhogyvárjunkcsak! Ha az elemi klisék valamilyen kombinációi is számítanak, akkor csak az tudja helyesen megítélni e kombinációk (pl. művészi) értékét, aki azokat fel is tudja ismerni! Segítséggel, vagy anélkül.
Nem a mintazat lete a problema, hanem a milyensege. Termeszetesen fellelhetsz utalasokat es kliseket egy Jarmusch filmben is, sot sokkal nagyobb szamban. A bonyolultsag a sokretuseg a hitelesseg, ami szamit. Ha tizezer klise van egy filmben, akkor szuper, de ha csak tiz...
Szerinted mennyit von le a különféle zenék értékéből, hogy ugyanazt a néhány tucat kottát (mint klisét) ismételgetik szüntelenül bennük? Vagy hogy irodalom címén ugyanazokat a sablonos betűket vetik a papírra rakásra?
Lehet, hogy Horusz kisse kemeny, de nekem is
ugy tunik, hogy a filmben a legjobb a cime:
ugyanis a film tetotol talpig amerikai a szo
legvulgarisabb ertelemben. En nem mennek olyan
messze a paranoiaban mint Horusz, hogy valami
hatalmas lobby altal vezerelt tomeghipnozist
keeressek, de az teny, hogy a film budos. Buzlik
a sablonoktol, klisektol tetotol talpig. Ez az
amerikai tomegember "avantgardja": van benne
minden, amitol alternativnak erezheti megat, anelkul,
hogy le kene mondani a jol megszokott bullshitrol:
jelenetekrol, melyek a legocskabb szappanoperaba
is tokeletesen beillenenek. Meg azt sem mondhatnam, hogy szorakoztatobb lennne
egy atlagos Hollywood filmhez kepest.
Es ebben az esetben a "szorakoztatot" nem pejorativ,
hanem pozitiv ertelemben ertve: izgalmas eredeti
otletek, fordulatok, tobbretu jelentes.
Manapsag szerencsere sok hollywoodi "szuperprodukcio"
keszul olyan igenyesseggel, hogy ha jonak nem is,
de legalabb elvezhetonek mondhato, legalabbis
a nyolcvanas evek termesevel osszehasonlitva.
Igy merve ez a film is meguti a mercet, de kiemelkedonek semmikepp sem neveznem. Bar a tobbszor emlitett "Happiness"-tol sem voltam elragadtatva, de az ugyanezt a mufajt szvsz jobban gyurte, es lenyegesebben tobb csavarral es gunnyal.
Nem is csoda, hogy az amerikai kozonseg kisse fanyalgott.
Az igenyes es kritikus alkotasok kedveloinek pedig igencsak tudom ajanlani pl. a dan dogma filmeket.
Viszont az sem igaz, hogy az Amerikaiak ne lennenek kepesek normalis filmeket
kesziteni: pl ott van a Fargo, vagy Jim Jarmusch
filmjei, mind klasszisokkal melyebb es izgalmasabb
alkotasok.
Az hogy az AB ennyire fel van fujva, annak okat csakis abban
latom, hogy a film annyira hasonlit a benne szerplo szoke szepseghez:
nem tul mely, de minden erejevel csak azon van, hogy csak szokvanyos ne legyen.
Hogy ezekutan a "szepsegversenyen" (oszkaron)
ilyen jol szerepelt nincs mit csodalkozni.
És szerinted az _átlag_ plázás közönség megérti a buddhista utalásokat? Nekik csak annyi csapódik le, hogy mennyire jó hogy szétlőnek mindent meg agyonvernek mindenkit, és abszolút nem érdekli őket, hogy ez most a valóság vagy film vagy más világ, mert tudják, hogy mozi, és ők jól szórakoztak - az erőszakon.
