10x10 cm körülit még sosem láttam sajnos. Az 500-as is 11x14 -es, de vékony. Ahogy látom, sajnos az interneten is ilyenek vannak többnyire, vagy ettől nagyobbak.
a vékony laposat könnyebb hajlítani, puhább az anyaga, könnyebben követi a felületet, nem csiszolja le úgy az éleket, pontosabban tudod irányítani, hogy pontosan hol is akarsz csiszolni.
Helyi boltokban én se tudtam venni 400-as szivacsot. Mindössze egy darabbal tudtak szolgálni, az is 500-as volt. Kipróbáltam, de nem volt az igazi. Talán így, ahogy írtad is, az ujjam közé csavarva már jobb lesz.
A szivacs, amit én használok az 10x10cm-es, és 1cm vastag puha szivacs. ezt az ujjad köré kell fogni, és lehet vele körkörösen is, bár valóban könnyebb egyenes mozdulatokkal csiszolni.
Apropó: Gondban vagyok a 400-as csiszolószivaccsal, mert nem lehet kapni sehol. Nem tudok szerezni. Jól esne egy bolt, egy cím, vagy egy link, ahol lehet kapni.
Az illóolajokkal vigyázz egy dl lakkba (a normás sűrűbe, nem a hígítottba) ne tégy 1-2 cseppnél többet, mert nem szárad meg a lakkod! Az a lényeg, hogy természetes illóolajat vegyél, mert a szintetikusak azok vegyileg nem egyeznek, csupán a szaguk. Drágább, de nagyon kevés kell belőle. A késhegynyi benzoe sok, morzsákban gondolkozz!
vastagításkor sűrűbb lakkal dolgozok (kivéve ha árnyalni kell, akkor kell a sok híg réteg, mert foltos lesz - megjártam) minden 5. réteg után csiszolás, és legalább egy hét szünet. Az überlackozásnál már nem a vastagítás a cél, hanem a felület egyengetése. Mielőtt elkezdjük az überlackozást, érdemes egy két hetes száradást beiktatni az alap- és színezőrétegeknek. Ekkor színtelen, híg, és a többi rétegnél puhább összetétellel dolgozok, és minden megszáradás után csiszolok, de csakis a 400-as puha szivaccsal, ami olyan finoman dolgozik, mint a vízpapírból az 1000, de nem rakódik tele. Ha egyszer sikerül hibátlanul felhordani, akkor nem is kell polírozni sem, de ha már pár réteg fent van ebből a puhább fényesebb überlackból, akkor ezt az utolsó finomcsiszolás után polírozni is lehet.
Igen az segíthet, mert felpuhítja az alatta lévő vastag réteget így módja lehet visszahúzni magát a fának. Amit a videón látunk, szerintem nem szeszlakk, vagy valamilyen olaj is van benne (pl ricinus). Ennyi matatástól visszaoldódik az alatta lévő réteg, és leszedi az ecset, meg beleragad, főleg ha egy nemrég megszáradt puha réteg az. Én nem így csinálom. Én mindig egyetlen húzással igyekszek a megfelelő helyre a megfelelő mennyiséget feljuttatni, ha egy helyre kétszer rámegyek egy kenés alkalmával, akkor ott nekem mindig valami hiba keletkezik. Olajlakknál - ha hígítás nélküli anyag nem túl sűrű (mákolajjal, dióolajjal, lenolajjal lehet szelídíteni a mézállagú főzött alapanyagon) - ilyen probléma nincsen. Ott inkább a színezés a nagyobb feladat.
Amit még elfelejtettem: a csiszolószivaccsal mily módon lehet szépen dolgozni? Papírral és vászonnal én apró, körkörös mozdulatokkal szoktam csiszolni a lakkot, szivaccsal ezt nem tudom kivitelezni.
Talán érdemes volna felcsiszolnom a lakkot és egy jóval hígabb, ám egyben puhább lakkot felhordanom. Tennék bele egy csepp levendulát, egy csepp rozmaringot, esetleg késhegynyi benzoe -t és hígítanám alkohollal egészen vízszerűre. Egy-két rétegben hordanám fel. A rétegek felhordása között szoktál csiszolni? Mindig csiszolok, de lejjebb a lakkozási metódusod lebonyolításában nem említetted, hogy minden réteg előtt csiszolnál.
Illetve a linkelt videóról mit gondolsz? Létezik, hogy szeszlakk ennyire könnyedén ecsetelhető?
Mit gondolsz, ha ugyanabból a lakkból egy jóval hígabb réteget és felhordok, azzal tudok még segíteni rajta? Talán a felületének (legalábbis esztétikailag) jót is tenne... Egyébként találtam egy ilyen videót, ami számomra kissé hihetetlen: https://www.youtube.com/watch?v=0TKe2eLkY8E
Ha ennyire könnyedén tudnám ecsetelni, akkor nekem se lenne vele gondom.
Ez érthetővé teszi azt a feltevésedet is, hogy "túlontúl sűrű volt". Ha így volt, akkor egy kenéssel vittél fel egy vastagabb réteget, ami tényleg jelentősen elhúzhatja a hangszert. Úgy kented, ahogy az olajlakknál megszoktad, szeszlakknál nem lehet úgy kenni, főleg nem befejező, vagy javítóréteget. A legvégső rétegnek puhábbnak kell lennie az összes többi rétegnél, és annyira hígnak kell lennie, hogy jóformán csak a csiszolás karcait töltse ki, továbbá a hígan felkent lakkrétegben az ecsetnyomok sokkal elviselhetőbbek lesznek, ezért ha ecsetes befejezést szánsz szeszlakk esetén, akkor mindenképpen hígan kell felkenni. Ja, és az utolsó rétegeknek színtelennek kell lenni. Optikailag ez is előnyös, az alatta lévő színes rétegeket is kiemeli (melyeket ugye rétegenként eltérő színekből állítunk össze), fokozza azt a hatást, hogy a lapos szögben beeső fény más színeket hoz elő, mint a szemből beeső, és ugyanez igaz a lapos szögű látósugárra is.
Ilyen lesz a szeszlakk, ha valamelyik puhítót túladagolják. Perubalzsam, dammár, velencei terpentin, stb, a lassabban ezért én ezekkel óvatosan bánok. A lassan párolgó oldószerekből is csak cseppeket szabad beletenni.
Én pontosan olajlakkal jártam úgy, hogy ragadós maradt. Kevertem egy saját olajlakkot. Minden egyéb téren kiváló eredményt értem el, jó karcállósága, kopásállósága van, jó a hangja, szép fényesre szárad, jó átlátszóságú. A kopásállóságról annyit, hogy amióta a citerámra néha rákenek egy egy kenést, ahol lekopik a lakk, azóta a pengető nem tud a fába belemarni, mert nem tudja elkoptatni az olajlakkomat. De a fene egye meg, a hegedűn belenyomódik a tokbélés szövetmintája a lakkba. Azonban mára úgy tűnik, hogy sikerült megtalálni a megoldást, de még több tesztet kell csinálnom. Ha minden próbát kiáll, fel fogom kenni hangszerre is.
Elnézésedet kérem, sajnos félreérthetően fogalmaztam. „Olajlakkal még nem jártam így, ez meglepett”, ezzel arra utaltam, hogy eddig csak olajlakkal dolgoztam és olajlakk esetében sosem tapasztaltam még ilyet, így meglepett, hogy szeszlakkal ez megtörtént, pedig meglehetősen puha lakkot kentem fel...
Többek között emiatt és az ehhez hasonló esetek miatt is fázom a szeszlakktól. Úgy vélem, nehezebb vele a munka. Eléggé sűrűn jár hozzám egy kedves barátom és gyakran megkér, hogy kezdjek valamit a hegedűjével, mert foltos, gyantás a lakkja. Nos eddig a pontig nem nagyon tudtam vele bármit is kezdeni, mivelhogy nagyon puha az a lakk. Szeszlakkos hegedű, de nagyon könnyedén meglágyul a lakk. A tripoliföldes lakkbenzines kutyulmány annyira puhította a lakkot, hogy elkezdett beleragadni. Nagy munka volt a káva kis darabjából is kiszedni, sok idő ráment. Megtehetném, hogy olajjal kifényezem, de nem sokat érne. Kétszer megtörli és ugyanolyan ronda, mint volt. Meglepő, hogy már 15 éves a hegedű, de még mindig ennyire lágy ez a szeszlakk.
Arra gondoltam, hogy talán érdemes volna egy C íven kipróbálni, hogy mi történik, ha finoman felcsiszolom és alkoholos ronggyal (olaj nélkül) áttörölgetem... Hátha ezzel meg is tisztulna és fényes is lenne.
Olajlakkot kentél rá? Hmmm, ez érdekes, pedig annak sokkal kisebb a zsugorodása, mint egy szeszlakknak, és a száradása is lassabb folyamat, viszont zsugorodik ő is, főleg a napon. Az olajlakk el szokta rontani a hangot frissen, mert nagyon elasztikus, idővel nyílik, de sokkal lassabban, mint egy szeszlakk. Ez van, az olajlakk egyszerűbb összetevőkből áll, kevesebb réteg elég belőle, kevesebb az élőmunka igénye, de nehezebb elkészíteni, és lassabban érik be a hangszeren (3év), illetve sokkal nehezebb természetes színezékeket találni hozzá, jóformán csak fémek linolénsavval és rezinsavakkal képzett sóival (oleátok és rezinátok), illetve szemcsés pigmentekkel színezhető, amik bár soha nem fakulnak, de fednek, ha nem őrlöd a szemcseméretet az általa színezett fény félhullámhosszának mérete alá (ezen hullámhosszt a lakk optikai sűrűségében kell érteni). Ez vörös fénynél a legkönnyebb. Ennek ellenére egy kevés fedő hatást eltűrünk. Ha vékonyan akarod az olajlakkot felkenni, akkor hígítsd terpentin olajjal, a lakkbenzinnel nem lesz olyan fényes, meg a receptek még a friss mákolajat írják adalékként, az avas nem jó - ezek mint részt vesznek az oxigéngyökös polimerizációban. Ettől ujjal jól kenhetővé válik, és jó vékony rétegben tudod felvinni. Vegyálló gumikesztyűben csináld, főleg ha ismeretlen szikkatív anyaggal ellátott lenolajkencéből főzted. A cinkoxid és a cirkónium a legelterjedtebb, de akad kobaltos is, ami már főleg nem jó, ha bőrön keresztül kapod, nem beszélve a már betiltott ólmosról - vannak még elvetemültek, akiknek ott figyel a polcon az ólmos szikkatív. Én a szikkatívmentes olajlakk híve vagyok, mert az sokkal lassabban öregszik, helyette UV-fényt használok. A szikkatív a száradás után is jelen marad a lakkban, és továbbra is oxidáló katalizátorként működik - hamarabb érik szét a lakk , persze ez a "hamarabb" is lehet akár 50 év is. Ha ecsettel kented fel, akkor biztos, hogy jó vastag lett a réteg. Egy teljes lakkozás az olajlakkokból max 7 réteg, de már 4-5 is elég lehet, ha nem árnyalsz, és fakó színt akarsz. Tehát az ecsetelt rétegei sokkal vastagabbra száradnak, mert lényegesen kisebb az oldószer elpárolgása okozta vastagság apadás. Emiatt szoktam ujjal felhordani, a vékonyabb rétegek már 2-3 nap alatt megszáradnak, míg ecsettel egy hét is kellhet - ha nem napoztatod, vagy UV-zel. Véleményem szerint így jobban lehet haladni, és a lakkbevonat minősége is jobb lesz.
Az a helyzet, hogy ez egy manufaktúra hegedű (de saját tulajdon) és nem én lakkoztam. Gondoltam erre, tehát egy meglehetősen puha lakkot hordtam fel rá, de úgy tűnik mégse volt eléggé puha, illetve az általad leírtak alapján inkább azt gyanítom, hogy túlontúl sűrű volt. Olajlakkal még nem jártam így, ez meglepett. Az idő előrehaladtával, évek alatt változhat ez valamennyit? Nem tudom, hogy mennyire ronthatta el a hangját, hogy beljebb süppedt, de még mindig sajnálnám lemosni.
Mert felpuhította az egész lakkréteget, az alakváltozást szenvedett, és mikor a maradék alkohol is eltávozott, akkor a zsugorodási feszültség, ami ugye a lakkot húzásra, a fa felszínt nyomásra veszi igénybe. Namármost, ha a külső részét összenyomod, akkor a boltozat bentebb süllyed. Erre gyógyír lehetett volna, hogy ezen fedőréteget adó lakkba a többihez képest még teszel valamilyen puhítót: perubalzsam, elemi, levendulaolaj, dammár, benzoe. Ha ezek valamelyikéből többet teszel a bevonórétegből, akkor az puhább lesz, mint az alattalévők, tehát még gyorsan száradva sem tudja elhúzni, mert az összes alkohol elpárolgása után is még marad képlékeny alakváltozó képessége.
Egyébként egyetlen szakirodalomban sem láttam még, amire magam is rájöttem, de később az én mesterem is megerősítette ezt: hogy a lakkbevonatnak nem minden rétege azonos összetételű. Az alaprétegek keményebbek, a felszín felé haladva egyre puhább rétegek jönnek. Ezt úgy lehet elérni, hogy minden 5. kenés teljes megszáradása után (2hét) a következő 5 kenésbe újabb puhítókat teszek. Ja, merthogy a felhordás úgy törtánik ecsetes esetben, hogy 5 réteget felhordok egymást követő napokon, tehát napi egy réteget. A 6. napon csiszolok egyet, majd várok két hetet, és újra 5 kenés napi egyesével, max 20 rétegig, de már 10 is elég.
Minderre azért van szükség amit itt már többször leírtam, hogy végig kell gondolni a száradási folyamatot: ahogy a szesz párolog, a lakk egyre sűrűbb, majd eljut egy olyan pontra, mikor már szilárdsága van, de még van benne alkohol. Innentől kezdve a további alkohol párolgás már a lakk saját szlárdsága által gátolt zsugorodást idéz elő, tehát térfogat apadást, melyet a fához való tapadás akadályoz. Így a lakk össze fogja nyomi a fa felszínét, ő maga pedig húzott lesz. Ha egy vékony falemezt lekensz, és hagyod megszáradni, akkor az felpenderedik emiatt. Ha le van ragasztva a széle, akkor nem tud felpenderedni, de a feszültség benne lesz, ami a magasabb felhangok erősítését segíti. Ettől a hagnszer cincogni fog, csörögni csattogni. A megoldás a puhító összetevők illetve a lassabban száradó oldószerek (pl levendulaolaj, rozmaringolaj) adagolása, melyek lecsökkentik a száradáskor visszamaradó lakkréteg szilárdságát, képlékennyé téve azt.
Még pár éve kiadtam egy hegedűmet, hogy játsszanak rajta. Visszakaptam valamikor ősszel, de sajnos eléggé leamortizálták. Lemosni nem volt szívem, inkább úgy döntöttem, hogy retusálom és ráhúzok pár réteg lakkot.
Az eredmény szép lett, de történt valami, amit jelen pillanatban nem értek... A hangláb a lakkozás után alacsony lett, míg a lélek túl hosszú. Igen, új hanglábat kellett vágnom, amelyet körülbelül 1,5 milliméterrel magasabban kellett hagynom, a lélekből pedig nagyjából ugyanennyit le kellett vennem. Mindössze 3 vékony réteget hordtam fel, azt gondoltam, hogy talán még egy picit magas is lesz a hangláb, ehelyett az ellenkezője történt...
Hmm...rizsolaj, príma. Már csak meg kell találnom, hol lehet ilyet kapni? Gyógyszertár, biobolt, és az Azúr bolt esélyesek. Te meg legközelebb ne sellakkot tegyél a kevés szeszes rongy szeszébe, hanem nagyon híg benzoe oldatot. Az überolban is van. Ha krétával is megkevered ezt a rizsolajos cuccot, akkor azt már lehet überolnak nevezni. Az überol receptekben, amiket találtam még szerepel olyan, hogy éter (aether) ami eléggé drága, 8e/l, de ír helyette kámforszeszt, amit nem értek, mert a kámfor egy szilárd, szublimáló anyag. Lehet hogy a kámfor szeszes oldatáról van szó? Ez esetben biztosan nem lehet sokat tenni belőle, nehogy feloldja a lakkot.
Aztán a mesternek nehogy elmondd, hogy kiteregeted itt a titkait, mert akkor többé nem tudsz meg tőle semmit.
Tulajdonképpen bejött a babaolajos-szeszes dörzsölgetés, csak maradt felesleg. Elképzelhető, hogy rossz volt az olaj és a szesz aránya. Végül alaposan megtöröltem egy puha ronggyal és így már nagyrészt lejött a felesleges olaj. Azóta még 'megbolondítottam' végső kezelésként egy kis olajos-szeszes ronggyal, amire elenyésző mennyiségben sellakot is tettem. Nem lett rossz, így fényesebb egy kicsit és szilárdabbnak, simábbnak tűnik a felület.
A mester azt mondta, hogy rizsolaj legyen, ez vált be a legjobban. A johnson's babaolajak eléggé jók.
az olajat ki kell szedni a felületből überollal. A Szép Mesterségben lehet kapni.
szégyenli az eladónő, hogy túrós az állaga, de nem baj, jól működik az attól, kérjed csak tőle! Ő kavarta valamilyen recept alapján, de nem meri ajánlani, mert kicsit túrós, fel kell rázni használat előtt.
Nem jött be a babaolajos kezelés a lenvászonnal? Mit mondott a mester, miféle babaolaj a jó?
Ecseteléssel egyelőre nem tudtam befejezni, ahhoz nem elég biztos - még - a kezem. Végül a csiszolószivaccsal nem ment olyan jól a munka, így olajos papírral csiszoltam. Szeszes-olajos dörzsöléssel fejeztem be, szerintem első szeszlakkos munkának rendben van, szép lett. Viszont eléggé hamar koszolódik, maszatolódik, pedig nem sokat tapogattam. Az olajos felszín idővel megszárad? Arra gondoltam, hogy napoztatom egy keveset szoláriummal ...
Gitárra nem jók a hegedűlakkok, túl puhák. A gallipot gyantát ne helyettesítsd, hanem hagyd ki, és akkor hellyel közzel jó lesz gitárhoz a lakk. A ricinus segíthet a politúrozásos technikánál kenni. Micsoda ötlet, ki is fogom próbálni, ha beválik nem kell szüttyögni a paraffinolaj eltüntetésével :)
működhet, és rendben lesz az erős dörzsölés, ha kivárod az 5 napot, de szerintem egy hetet is várhatsz (lakk föggő, mennyire puha a lakkod). Még olaj nélkül is sokat fényez rajta. Nekem éppencsak nyirkos szeszes rongy finom simogatásával is sikerült már fényezni. De ne smirglit használj, mert abba beleragad a lakk, mégha szappanos vizezel is csiszolsz, és a lakkragadvány összcsikarja, bérmilyen finom is a papírod, hanem finom csiszolószivacsot. abból elég 400-as, és finomabban, de haladósabban csiszol, mint az 1500-as papír, és ki tudod tisztítani, nagyon soká megy tönkre, szárazon használhatod, ezért nem kell félni, hogy felázik a lakk, ha valahol túlcsiszolod. Az így felcsiszolt felületet sokkal könnyebb kifényezni. Ugyanakkor szeszlakkos labdával is lehet fényezni, mint ha politúroznál (a labda lenvészon, benne gyapjú, vagy laza gyapjúszövet, más anyagok nem jók!). Ecsettel is be lehet fejezni. A lakkodból vegyél ki az elején, így nem lesz benne színanyag, a színtelen lakkodhoz tégy egy hangyafasznyi, annak is morzsája mennyiségű benzoe gyantát, meg egy kevés dammárt. Ettől jobban terül, és jobban fényesedik. Csiszold fel a lakkot a szivaccsal, majd egy gyapjúszövettel szárazon dörzsöld át. Ettől már majdnem selyemfényű lesz, de még jól megtapad rajta a következő réteg. Igazából fel is polírozhatod, csak olajat nem kenj rá, ha ecsettel akarod befejezni. Várjál két hetet, hogy jól megszáradjon, csak így kenheted fel a befejező réteget, kölönben feloldja, és beletúr az ecset a korábbi rétegbe, és sokkla nagyobb nyomot hagy az ecset, illetve a csiszolt felület álltában is simul, ha jó a lakkod. A befejezéshez bekavart lakkod legyen a szokásosnál hígabb. 1,5 colos Bősze póniszőr ecsetet használj, abban a szőrt rögzítő ék vagy két centit kiáll a szőr között, így nem leffeg a szőr, pontosabban tudod kezelni. Ha jól dolgoztál, csak közelről nézve lehet majd észrevenni az ecsetnyomokat.
A polírozott felületnek kemény üvegfénye van, az ecsetelt felületnek meleg zsírfénye, mintha mézbe mártottad volna a hegedűt, teljesen más érzetet kelt.
A napokban fejezem be a legújabb hangszeremet, ez az első spiritusz lakkos hegedűm, eddig a pontig csak olajjal lakkoztam.
A következőképp végzem az utolsó simításokat: most elkezdem 800-as smirglivel csiszolni, folytatom 1200 -as smirglivel és végül még egy picit dolgozok rajta 1500as papírral. Elteszem a kötélre 5 napra, utána fogok egy lenvászon anyagot, teszek rá némi babaolajat és szeszt, majd ezzel dörzsölgetve kifényezem. Ezt egy idősebb mester javasolta még régebben, szerinted működhet? Az olaj végett egy kissé szkeptikus vagyok, de abban se vagyok biztos, hogy az erős dörzsölés rendben lesz...
