Èn mint nem hozzàèrtő,hondoltam ki kuglizom mi a megoldas erre.Amit talaltam es leg egyszerubb szamomra.ha ez jo egyaltalan belinkelem,de szivesen veszek barmi segitseget,mas konkret megoldast.Meg meg egy gitar erositore gondoltam melle.
Ez most nem hangszer, habár majdnem úgy néz ki. :) Vettem egy borovi fenyőből készített 7 fiókos komódot német használt boltból , valamilyen asztalos által felcsiszoltan mattra. Vastag alsó felső lap, gömb lábak, szép kidolgozás. Én átcsiszoltam még 220, 320 és 600-as vízpapírral. Le akarom pácolni hamuzsírban oldott propolisszal. Selyemfényű nitrólakkal akarom lelakkozni. Kérdésem az volna, hogy nem tudod e, hogy a nitrólakk nem lép e reakcióba a propolisszal/mielőtt megvenném a többezer forintos nitrólakkot/
Mert akkor kiderülne, hogy a hegedűnek nincsen lelke, hanem csak egy gép. Elveszítenéd a misztikus illúziót, amiért olyan sokat fizetnek. Lelke a készítőnek van, meg a zenésznek, a hangszernek csak akkor, ha a saját lelkedből lelket tulajdonítasz neki, ettől válik értékessé számodra, de valójában a hangszerek állnak egy hangkeltő mechanizmusból és egy azt erősítőből, tehát gépek.
Nevezhetjük szakmai ismeretnek is, de a lényeg, hogy elismert hazai mesterektől se kaptam efféle hasznos segítséget. Bár igaz, benne van a pakliban, hogy inkább nem akartak segíteni.
Ja, és van még egy harmadik felhordási mód, amit a sellakknál is használnak, a labdázás. A felcsiszolt lakkfelszín, ha 2 hetet száradt, megfényesíthető labdázással. -A labda lenvászon legyen, a töltet gyapjú (egy rossz, de lazaszövésű gyapjúpulóver vagy sál) legyen, más nem jó. A labdát híg (sokkal hívabb mint az ecsetelésnél, ennek vízállagúnak kell lennie) lakkba mártod, kinyomod a felesleget, majd finom, de nem lassú, hanem lendületes mozdulatokkal dörzsölöd a felületet, miközben a labdát annyira nyomod, hogy éppen egy kicsit izzadjon. Van olyan mód is, hogy a felcsiszolt felületet, amit 2 hétig hagytál száradni, egyszerű szeszbemártott lenvászondarabbal, melyet csak annyira nedvesítesz meg, hogy csupán nyirkos legyen a szesztől, finoman törölgeted vele a felületet, és ettől is fényes lesz. Ezeket persze nem árt egy fadarabon begyakorolni, mielőtt a hegedűre mész.
Ha jól ecseteltél, akkor semmivel. Néhány rövidke csík megengedhető. Ecseteléssel meleg fényt kapsz, mint a méz, vagy az olivaolaj felszíne, tehát nincs szilárd, kemény hatása.
Ha üvegfényt akarsz, akkor felcsiszolod 1000-1500 ig, majd leteszed a hegedűt egy hétre. A lakkod már ettől simulni fog, ezután vizes polírozószereket használsz. Én vettem autófényező polírpasztát, ami szemcsékkel políroz. Mikor lakkozol, akkor egy kis fadarabot is lakkozz le a hegedűvel együtt, és azon tudsz próbát végezni, hogy mit csinál a szer a lakkal, és így nem a hegedűdön próbálod ki először. A tripoliföld ha jól emlékszek vízzel is működik, de próbáld ki a kaolint is (Azúr bolt).
Még az egy kérdés, hogy a friss réteg felületét mivel fényesítsem/tisztítsam. A lakkbenzin+tripoliföld a friss lakk miatt nem biztos, hogy jó lenne, a szintetikus oldószeres-viaszos anyagokat viszont inkább kerülöm már.
Szerencsére azért nem vészes, de néhány csíkot el kell tüntetnem. Egyébként a szeszlakkal mindig meggyűlt a bajom, ritkán sikerült kvázi "csíkmentesre" lakkozni.
Azt mondod, efféle "tükörszerű" felületet több benzoe segítségével lehet elérni?
Az ecsetcsíkokkal úgy lehet elbátti, hogy előszöris ne legyenek, ha már vannak, meg kell várni, míg csiszolhatóra szárad. Rá kell csiszolni 600-assal majs 1000-essel.Van aki oszlatja a lakkot az ecsettel, én úgy tudtam csíkmentes felületet elérni hogy minél szélesebb ecsettel egy húzással mintegy ráöntöm az ecsettel a lakkot a felületre. Ha elrontod, nem maszatolj utána, hanem hagyd megszáradni és csiszold ki a hibát, különben mégjobban elrontod. Nüansznyi ecsetnyom nem hiba, kell is, hogy elhiggyék hogy nem szórtad. Marosváry mester mesélt nekem valakiről, aki olyan tökéletesen ecsetelt, hogy a zsűri nem hitte el, visszadobták a hangszerét, hogy azt biztosan szórta.
Jelentem: a két saját hegedűmnél az útmutatásodnak, információidnak köszönhetően sikerrel jártam. :) Sikerült egy elég jól terülő, viszonylag puha lakkot felhordanom. Nem gondoltam volna, hogy ilyen simán befolyik majd a lakk a hajszálrepedésekbe. Még az ecsetcsíkok eltüntetésével lesz némi munkám, utána rendben lesznek.
A Morassi hegedűt szándékosan a végére hagytam, hétvégén valószínűleg arra is felviszek egy ilyen puhább réteget. A dolog annyiban másabb, hogy ennek a hegedűnek nagyon fényes a felülete, szinte olyan, mint egy tükör. Állítólag tesznek bele valami plusz anyagot, ami még fényesebbé "ragyogóbbá" teszi a lakkot. Szeretném, ha legalább hirtelen ránézésre olyan maradna, mint eredetileg. A hangját remélem nem éri kár ........
A már emlegetett lakkbenzin+tripoliföld. Frissen nemrég lakkozott hangszernél kell vele vigyázni, mert puhíthatja, és akkor beleragad a tripoliföld. Rendesen kikeményedett (1év+) lakknál még nem volt gond, oldja a gyantát, és eltünteti a karcokat polírozással. Még ki fogom próbálni ugyanezt kozmetikai minőségű kaolinporral is (Azúr vegyszerbolt)
Mielőtt elkezdesz lakkozni, be kellene szerezni a Baki Róbert féle könyvet (MEK. OSZK.hu-ról letölthető) mert ott vannak okosságok az egyes anyagok tulajdonságairól, hogy mi mire való, ha azt tudod, akkor saját receptet is tudsz kidolgozni. annyit kell az egészből megérteni, hogy ez nem boszorkánykonyha, hanem fizika. A jó terülést a határfelületi feszültség csökkentése hozza meg, illetve, hogy ne legyen nagy különbség a híg és a tömény oldat határfelületi feszültségében (pl sellakknál ez nagy, ezért csomósodik ha ecsettel kened, ezzel kell számolni, hogy a sellakk kiváló szilárdító összetevő, de rontja a terülést. Azt kell belátni, hogy a lakknak miért kell lassan száradni, és miért kell minél több, minél vékonyabb rétegben felhordani? Nos az történik, hogy felkened a lakkot ,akkor a lakkréteged elkezd száradni, míg már lesz szilárdsága, de még tartalmaz oldószert. Ekkor a további oldószer eltávozása okozta térfogatcsökkenés zsugorodást okoz, ezért húzza a tetőt. Ha azonban teszel még egy másik, lassabban száradó oldószert (pl levendulaolaj, rozmaringolaj) illetve puhító összetevőket (dammár, elemi, perubalzsam, kopaiva balzsam, mastix) akkor az oldószer eltávozásakor keletkező feszültséget leépíti az anyag képlékeny alakváltozásként, illetve a lassan száradó oldószer még évekig puhán tartja a lakkot, és oly lassan zsugorodik, hogy azt a lakk még keményebb állapotban is képlékeny alakulással le tudja követni. A kemény gyanték (sellakk, szandarak, manila kopál ... stb) szilárságot adnak a lakknak, teherbírást és rugalmasságot. Mennyiségüket úgy kell beállítani, hogy amíg hatnak a puhítók, addig ne legyen nagy a hatásuk.
Továbbá a felhordásról még azt is tudni kell, hogy a legalsó rétegekbe nem kell annyi puhító, mint a felsőbb rétegekbe. Ez azt jelenti, hagy miközben kened fel az egyes sorokat, a csészében maradó lakkba minden sor után kell tenni, egy kevés dammárt, perubalzsamot, így a felszínhez közeledve egyre puhább rétegeket hordunk fel, így tuti nem fog soha elrepedni. A terülés javítása érdekében a puhító anyagok közül különösen hasznos a mastix, perubalzsam és az elemi. A kemény gyantáknál adagolásakor úgy javíthatjuk a terülést, hogy az eredeti receptben lévő sellakk mennyiség felét szandarakkal és/vagy manila kopállal helyettesítem. ezzel kiküszöbölöm a sellakk okozta száradási határfelületi feszültség változást. A mínila kopálról annyit, hogy a feloldása nem egyszerű: nem szabad megkavarni, mozgatni. Nejlonharisnyába kell belógatni forró szeszbe, rátenni a tetőt, é hozzá se nyúlni, mígnem teljesen feloldódik. Különben egy adag takony lesz belőle, amit dobhatsz is ki.
A fent leírt rétegről rétegre való puhítást alkalmazni lehet gyári szeszlakk (pl Joseph Hammerl Joha lakk) esetén is, megveszed a lakkot, kiveszel belőle egy hegedűre valót, és kened, kened, és mindig raksz hozzá egy kevés ezt-azt, a legvégén még benzoe-t is (zsírfényű lesz tőle a lakk, de csak morzsányi mennyiségekkel szabad operálni, mert ragadós lehet tőle a lakk). így a gyári lakkal trükközve kiváló minőségű, jól ecsetelt lakkbevonatot tudsz készíteni, amit a legvévén még polírozni sem kell. Teljesen más fénye van a lakknak, ha ecsettel fejezed be, és nem polírozol, sokkal melegebb, olyan, mint a méz, nem mint az üveg. Ecseteléshez nekem a póniszőr ecset vált be, de van aki a marhafülszőrre esküszik, kinek milyen a keze.
Sosem voltam egy "harcias" ember, de már ez is megfordult a fejemben. Nagy károkat okozott ez a termék, noha én is buta voltam, mert egyből felkentem mindhárom hegedűre. Becsapott a szer, hisz első pillantásra gyönyörűek lettek a hegedűk, szebbek mint valaha. Persze nem egyszerű a dolog, mert német és viszonylag nagy múltú cégről van szó, nem ma kezdték. Valószínűleg meglenne a válaszuk: "rosszul használta...." Pedig nem hiszem. Fényesítésre mindig valamilyen viaszos szert használtam és sose volt ebből baj. Ott van például a Super Nikco viaszos ápoló, de említhetném a Luthier és Bella Cura tisztítószereket is. Nagyjából 20-25 hegedűre kerültek rá és semmi bajuk nincs, a lakk se lágyult meg és szépek.
Ami a hegedűket illeti, sikerült egy kis előrelépést elérnem. A lakkok felületéről szépen lejött ez a nyavalyás szer. 600-as csiszpapírral kicsit megcsiszoltam a repedéseket és azok környékét, majd sellakkos ronggyal áttöröltem. Most még kétszer átmentem rajtuk egy olajos-kovasavas (szilícium-dioxid) keverékkel (nagyon jól lehet vele polírozni, de kicsit fátylas lesz a lakk), így teljesen száraz és az olajos sellakkos felesleg is lejött róla. A repedések halványultak, nem annyira dominánsak, de sajnos megmaradtak. A saját hegedűimen még kipróbálom az általad említett puhább réteg felhordását, remélem javít valamennyit esztétikailag.
A Morassi hegedűvel egyelőre még nem tudom, hogy mit kezdek. Nehéz kérdés, mert azt a lakkot hiba lenne lemosni, de javítgatni se jó dolog. Szerencsémre "csak" a káva és a fedlap alja repedezett meg egy egészen kicsit, így talán menthető lesz, noha persze sose lesz már a régi.
Te milyen természetes anyagokkal szoktál fényesíteni, ami nem hagy olajos/egyéb foltokat? A szintetikus anyagokat most elkerülném alaposan....
Értem. Óvatos leszek... Bár, a különféle oldalakat olvasva sajnos nem sok jóval kecsegtetnek. Javasolják a sellakkos megoldást, illetve hozzád hasonlóan egy puhább réteg felhordását, ám elvileg végérvényesen egyik se tünteti el a repedéseket. Nem beszélve arról, hogy a későbbiekben a jó ég se tudja, hogy mi fog még történni a lakkal. Az is elképzelhető, hogy további repedések keletkeznek rajta. Ha nem működik a puhább lakkréteg se, akkor a legjobb megoldás valószínűleg az újralakkozás lesz, ami természetesen az én két hegedűm esetében nem akkora kár - habár munka az lesz vele bőven és ebből a lakkból már nincs több nekem - de sajnos egy 1978-as Morassi hegedűt is érint a probléma........ "Öröm az ürömben", hogy saját tulajdonom a Morassi hegedű, így legalább magyarázkodnom nem kell majd a tulajdonosnak....
Tiszta sellakkot ne kenj a felszínre - csak ha már régi a lakk és jól megkeményesett (több mint 20éves) különben repedezik. Nem úgy mint most, hanem úgy hogy a felszínen repedések lesznek, de az alatta lévő rétegbe nem megy bele, hanem széthúzza, szétkeni a kemény réteg repedése az alatta lévő puhát, így kinyílik a repedés akár 2mm-re is. Ha régen lakkoztad, akkor bejöhet a sellakk, de nbagyonb vékony rétegben hordd fel, ne ecsettel, hanem lenvászonba csomagolt gyapjúlabdával. Az paraffin olaj nem kell csak a legvégén, ha már csak fényezni akarszm, de nekem anélkül szokott inkább sikerülni, az olaj okozta foltokkal meggyűlik a bajom mindig.
A hajszálvékony repedéseket valami francos oldószer okozhatta a viaszos ápolóban. Tipikusan úgy néz ki, mint amikor egy agresszív vegyszer átjárja és elridegíti a lakkot.
Rendben, kipróbálom. Egyelőre még (...) bírom pénzzel. A french polish -t javasolták még, hogy próbáljam ki. Ez ugye alkoholban feloldott sellak némi olajjal, állítólag jól fedhetőek ezzel a repedések. Viszont ezek hajszálvékony repedések.... Erről mi a véleményed?
Gondolom azt elfelejtették ráírni, hogy milyen hangszerlakkra gondoltak, merthogy az ahány, annyiféle, de főképpen szeszlakk és olajlakk felosztásuk ismert. Úgy látom, hogy az oldószer csinálhatta a dolgot, szerintem keverj ki valamilyen jó puha szeszlakkot, és egy finom c siszolás után kend át vele, hátha befolyik a repedésekbe.
Gumi elemi, dammár, és egy kis szandarak meg sellakk, hogy legyen teste is, ha bírod pénzzel akkor nagyon jó még bele a mastix, Ezekből nagyjából azonos arányt rakhatsz, mehet bele késhegynyi perubalzsam és morzsányi benzoe, pár csepp levendulaolaj. Ebból lesz neked egy jól terülő, lassan szilárduló überlack, ami jó átlátszó és puha. Ez fontos, mert akkor nem reped később, az hogy jól terül, azért fontos, hogy szépen tudd ecsetelni, meg hogy beszívja magát a repedésekbe. Meleg szobában kend fel, az sokat számít.
Nem közvetlenül azután, eltelt egy kis idő. Talán egy nap? De egyébként nem bútorápoló ez, kifejezetten hangszerlakkokhoz ajánlják és még csak nem is olcsó... sajnos...
Sajnos már nincs abból a lakkból, nagyon kevés volt, két hegedűt tudtam lelakkozni vele és épphogy elég volt....
Nagyon érdekes ám ez a repedezés. Lefotóztam volna, de nem sikerült, nincs elég jó fényképezőm hozzá. A lakk felszínén egyáltalán nem érezni, hogy meg lenne repedezve, de ha jól megnézzük, akkor látható, hogy tele van repedezés szerű csíkokkal a lakk. Talán olyan, mintha erősen meg lenne karcolva, nagyon érdekes ez, sosem láttam még ilyet. Láttam már repedezett lakkot, de annak a felszínén is lehetett érezni, hogy repedt.
akkor szokott megrepedezni a lakk, ha keményebb réteget kensz puhábbra. Nemtudom van-e még abból a lakkból, amivel lakkoztál? Mert ha van, akkor megteheted, hogy érzésre egy keveset teszel bele elsősorban dammárt, meg levendulaolajat, meg egy nagyon pici morzsányi benzoe mandeln-t, de ez utóbbi elhagyható. Ha egy finom csiszolóval átcsiszolod a felszínt (szappanosvizesen), utána ezt a puhított lakkot rákened mint befejezőréteget. A puha réteg jól terül majd, és kitölti a repedéseket. Nem garantált a siker, de ennél rosszabb már nem lesz. Legrosszabb esetben újralakkozod. Van egy módszer a szeszlakk leszedésére, akkor működik jól, ha olyan porlós, spröd a lakk:
fogsz egy akkora rongyot, amibe bele lehet csomagolni a hegedűt, meg egy akkora nejlonzsákot, amibe berakva rongyostul, el tudod kötni a száját. Felitatod denszesszel a rongyot, és rátapasztgatod a lakkra lehetőleg mindenhol. Bele teszen így a zsákba, és vársz negyed órát. Mikor kiveszed, megpróbálod óvatosan letépni a rongyot, ha szerencséd van, lejön a lakk, mert jobban tapad a rongyhoz, mint a fához.
Mindenképp kipróbálom, legalábbis a tripoliföldet biztosan, mert abból van nekem. Köszönöm a tippet!
Egyébként, ez egy érdekes lakk. Még néhány évvel ezelőtt kaptam egy üvegcsével, nagyrészt szesz, de van benne egy kevés olaj is. Sajnos ugyan a puhulást még megállíthatom, de ahogy nézem, kissé megrepedezett a lakk "húsa", így szép már sosem lesz....
