Klári volt, szöke és hamvas. Biciglin vittem ki a strandra. Ma sem értem, hogyan bírta a fertája. Büszke voltam és boldog. A kezén kívül sosem értem hozzá. Azt hittem örökké tart. El akartam venni. Én 14 voltam, Ö 12. Aztán elkerültem onnan. Azt igérte megvár. Aztán 56-ban Ausztráliába diszidált egy futbalistával. Vajon mi lett vele?
Aztán jött Baba. Barna volt, vidám és azt mondta, hogy szeret. Aztán egyszer véletlenül összefutottunk az Engelsz téren. Éreztem, hogy örül nekem. Últünk a Láchídnál a lépcsön, söhajtozva néztük a budai fények ugrálását a Dunában. Össze ért az arcunk. Megcsökoltuk egymást. Lágyan, könnyen, puhán, illatosan. Ez volt az elsö csók, amit sok követett. 3 év szüzen aztán elvitte a Szinmüvészeti Föiskola. Barátok maradtunk. Ma is mindent tudink egymásról. Legutöbb vettem észre, hogy milyen alacsony homloka és nagy lába van. De a gödör az azrcán, a huncut mosoly a régi. Nagyon régi. 1957-et írtunk. Baba nem ment el, de jött Klári. Gyönyörü volt. Fekete szemek, fekete haj, kreol bör. És nagyon jól öltözött. Tiszta és jószagú. 4 évig igazán szerettük egymást. Aztán egy hosszú Szilveszter után, hajnalban a taxiállomásban eltörte az ernyöjét a fejemen. Attöl kezdve kritikus szemekkel néztem. Egy év alatt minde elmúlt. Ujra melegítettük sikertelenül. Akkor jöttem rá, hogy elvitt egy darabot az életemböl. Azaz odaadtam neki. Ö csak az utlsö évben szánta rá magát...akkor is egy Római parti sufniban. Nem kellett volna. Elváltunk egy hónapra, aztán egyikünk sem telefonált... Aztán jöttek a futó kalandok: Noémi a kis keménymellü fodrászlány... Margit a peströl kitiktott ribanc... Zsóka a fehérmáju intellektuel... Tercsike, akit a sex nem érdekelt, de fözött mint egy Isten... Borbála, aki még szüz volt... Futottak még Rizi...Bizi... Aztán egy szép napon Ö jött szembe. Kicsi volt, de úgy fogott kezet, mint egy férfi, s a szemebe nézett, s megláttam ott a gyerekeim tekintetét. Nem akartam elengedni a kezét...ma is tartom, meleg, puha és erös.
engem megriaszt az IGAZSÁGgal "fenyegetés", és falat húzok, ha főhajtásra kényszerítést érzek ;alátámasztásnak hozott tapasztalatokat tiszteletbe tartom, de elfogadásra nem kötelezhetnek!
és más megközelítésnek helyet adva kérem, hogy engedj fel, nem kell védekezni, se erősíteni IGAZSÁGra hivatkozva, mert....
engedd meg, hogy máshogy lássak sok mindent, mint ahogyan felmutatod.
(ismét félreértmeztél, nem utaltam szappanopera szindrómára)
folytathatjuk mailben ha kell, de itt nem visz előre, elriasztjuk a betérőket(tapasztalatból mondom!):-)
üdv:tölgy
nyugodtan folytathatjuk hiszen bartmiokor valaki belephet..
megint vitatkozok Veled.semmi fele belso gyotredesek nincsenek ,semmi szapanopera kovekezmenye hanem nagyon sok ev tapsztalatavalamikor emlekzni fogsz ra,mikor nem lkell majd az immunrendszer erositese.Itt nem kell se optimizmust celszeruen erositeni sem peszimizmust erositeni,itt nincs semmi cel javara valo allitas.Egyszeruen az igazsag ha pesimista vagy optimista az nem valtoztat az igazsag taetalman.Esetleg csak hasznalhato egyerv szamara vagy em.Az lehet hogy nem a nagy vigadas javara van de eppen az ismereteben megvedhet egy hibatol.
:-)
szivem szerint azt mondom:kicsi Mumu!:-)
értem én nagyonis a belső györtrődés(eid) kivetülését, de mint jól látod, hadakozok a pesszimista hangulat térhódítása ellen!
minden rendben!:-)
(tényleg abbahagyom itt , mert párbeszéddé-csetté alakult, ez nem tesz jót a topiknak)
üdv:tölgy
Kedves,semmi baj,sot.Nagyon jol kiegyeszitjuk egymst.
Te a kedves zsortolodesig mesz a vilagnal szebbnek akaro beallitasod megserteseert (persze remelem csak atvett ertelemben veszed amit irok) mert termeszetednel fogva es munkad alapjan is a tuleleshez ez a beallitas kell amiert ha nem veszed rossz neven megolelek.Olyan szukseg van ilyenekre mint Te mint a napra.
En meg-neha nem ismered fel a kesernyes izet-a tapastalatomat szintetizalom (Kicsiba:szintetizal,o is)es bar nem orulok neki azt irom neha parafrazalva amit el kell fogadnom es amit a legtobbunk is ugy hasznalhatja mint figyelmezteto kozlekedesi tablat,utalast az emberi termeszet ellentmondasaira ..
Mumu , én sajnálom!!
-hogy leegyszerűsítesz (az értelmezésem alapján) és félreértesz, ezért lépek vissza a vitából, többedszerre .
A magam behelyezése ÁLTALÁNOS ember általános helyzet általános megértését segítendő megfogalmazás(-i forma), természetesen (mint most is Nálad) nem mindig sikerül.Elfogadom.
de most is állítom:
"..Aki nem ertekel engem,az tobb mint en(?).."
/bár ott a kérdőjel, ami az eszenciát általad is lebegővé teszi:-)/
nos
"ez elnyomott félelem csak!"
és eszencia bármennyinek a kivonata mindig behelyezhető egyedre, ugy értelmezhető szvsz!
de mondom, nem csak nő /férfi gondolkozásbeli különbséget érzékelek, hanem a bölcs/sokat élt ember kinyilatkozását is, amit nem megdönteni szeretnék csak MÁS oldalra rátekintést , tükröt tartottam néha, eddig nem sok sikerrel.
Megyek vizsgázni inkább!:-)
szeretettel:tölgy
En nem mondom hogy igaz vagy sem,hogy helyes vagy sem sot meg az en velemeynem sincs benne,csak az emberi termeszet ismerete.
Tolgyem,Te persze mindig behelyezed Magad vagy a Kedvest ebbe a felallasba amirol irok.Nem kell,nem az egyednek szol.Csak a soknak a kozos nevezoje,tehat a valo.
A vagy pont attol elfogadva lenni aki nem akar- abbol adodik hogy szeretned ha az aki olyan igenyes(latszatra) hiszen eddig nem figyeld elegge Rad,most tegye ezt,ismerjen el es szeressen.Az aki enelkul is azt tesszi az megelegszik azzal ami van.Es mindnyajunk azt hiszuk magunkrol (nem a bekepzeltek) hogy kevesebbek vagyunk mint amennyi kellene lennunk.
Persze elofeltetel hogy a masik tetszen mindenkepen-
De a ket jelolt kozul,az egyik aki mindjart elfogad,a masik aki nem erdemesit (egyelore) ra,ketsegkivul a masodik a fontosabb.
Sajnalom.
Nem a szepet a happyendet mondom hanem az emberi termeszet bugyraiba nezhettem es nezek be.Sok szeretettel,kis ironiaval,onironiaval..
nem TÖBB csak MÁS az a másik ember!!
(mert mindenkiben vannak értékek és ugyanugy gyengeségek is!! csak van ki jól adja elő magát, máskor jobban takarja ettől még bennünk lakoznak):-)
KicsiCsillag!
azt irtad, a legjobb barátnőddel jött össze (az eltelt 6 éves időszakban)
tehát, gondolom nem maradt előtte titok, hogy Te szerelmes voltál-kiborultál, begubóztál stb miatta, azaz a viszonzatlan érzésed miatt!
nem vagy túl még ezen a viszonzatlan szerelem érzésén.
rendbe kellene tenned mégis, bár most ujra felkavartad magadban azáltal, hogy itt kiírtad.
de ez a rendezés szerintem nem abból a bizonyos vallomásjellegű párbeszédből kellene, hogy álljon!
de ez külső szemlélő belekotyogása !:-)
ha önmagunkért nem váltodott ki szorosabb vonzalom, akkor egy ilyen vallomással kiszolgáltatottá válunk, és kicsit olyan felkínálkozás jellegű is-ha szándék nem az!! akkoris ott van a levegőben!
örök kérdés:, ha van párkapcsolata valakinek akkor miért vágyakozik(ábrándozik) olyanról aki NEM tesz őérte semmit!! ?
miközben a velelévő társ már bevitte/adta a kapcsolatba önmagát/mint értéket! és ELFOGADÁSt szintén !!!
tehát szeret engem-elfogad-értékel, miért nem adom magam ugyanígy, elfogadva/szeretve/értékelve Őt!?
mit várok attól aki csak futólag szólt hozzám, másokkal boldog.? ha el is fogadná örömmel mi várható késöbb ettől a vallomástól?(kit nem tölt el büszkeséggel, hogy Őbelé szerelmes valaki? de ezt a mellényt dagasztani mi értelme van? nem pozitív tulajdonságot hív elő sajnos)
Azttanacsolnam hogy probald(nehez lesz!)mgallapitani milyen tulajdonsagai valtottak ki beloled a szerelmedet.Kepzeld el hogy azok a tulajdonsagok ha most masnal lennenek eppen ugyanolyan erzest valtananak ki Beloled vagy sem.Ha igen,akkor nem az o szemelye az akibe szerelmes voltal hanem a tulajdonsagaiba.Azokal ha akarod ha nem meg talalkozni fogsz.De lehet hogy felepiteted a hianyzokat is a tarsadnal.
Szia, Mumu!
A baratom csak annyit tud, hogy volt egy nagy remenytelen szerelmem, de neki is volt ilyen, ezt mar a megismerkedesunkkor tisztaztuk.
Egyebkeny nem feltekeny tipus, es nem is lenne ra oka, ezek csak multbeli erzesek messzire nyulo arnyai... Azt a bizonyos nagy O-t mar nem szeretem UGY, de mivel ez egy beteljesuletlen szerelem volt, mindig tokeletesnek lattam, nem tudtam csalodni benne, igy nem tudtam "kiszeretni belole", csak egy uj erzes elnyomta bennem a mar meglevot. Ha ez a kapcsolatom veget erne (amit nem szeretnek), es ha ujra talalkoznank, talan ujra bele szeretnek... de nem hiszem, hogy lenne ertelme.
Sokszor ugy erzem, nem akarom tobbet latni, mert felek a sajat erzeseimtol, maskor meg ugy erzem, talalkoznom KELL vele, el kell mondanom neki, mennyit jelentett nekem. Talan senki nem szerette igy eleteben, es meg ha nem is kellett neki ez a szerelem, joga van tudni. (Annyit biztos tudott, hogy tetszik nekem, de hogy mennyire komolyak az erzeseim, szerintem nem is sejtette.)
Azt, hogy megkeressem, nem tartanam helyesnek a kedvesemmel szemben, de jo lenne latni, akar csak egy pillanatra, akar ugy, hogy eszre sem vesz... 3 evig eszre sem vett, nem esne nehezere.
Elsosorban boldog vagyok hogy felhoztad a topicot,kozel egy ev utan..
Es hogy ilyen szep tortenetet irtal,meg melegitette oreg szivemet.
Mikor ilyeneket irnak leanyok akkor el hiszem hogy van ilyen szerelem aminek nincs ertelme nincs jovoje es megis valakinek /valkakiknek elo erzes sot meg is marad annyi ideig.
Vigyazz azzonban a baratodra mert biztos feltekeny lesz vagy az mar most a le nem gyozheto arnyekra..
Ez nagyon szep volt. Megfogalmazza a szerelem lenyeget.
Az en tortenetem:
6 eve ismertem meg. Aznap, mikor megismertem, a szemem lattara jott ossze egy masik lannyal. Osszehaverkodtunk, es mivel egy suliba jartunk, nap mint nap talalkoztunk. Par perces beszelgetesek a szunetben, neha barati erintesek, semmi tobb. Szuz voltam es meg sose volt baratom, tele voltam gatlasokkal. Fel se merult bennem, hogy valaha is eszrevesz, talan feltem is tole, hiszen nem tudtam volna, hogy viselkedjek.
Eleg volt nekem, hogy rendszeresen lathatom, hogy beszelgetunk, hogy rammosolyog, kedvesen beszel velem (a fiuismeroseim nagy resze lekezeloen bant velem, mert nem neztem ki tul jol, es cikiztek, hogy meg szuz vagyok). Eleg volt, hogy ugy lattam, boldog. Annyira onzetlenul szerettem, hogy nem vagytam "birtokolni" Ot, semmi mast nem akartam, csak szeretni. Persze minden pillanatban ra gondoltam, mindig remeltem, hogy egyszer rajon, mennyire szeretem, es O is belemszeret... de sose mertem kimutatni az erzelmeimet, sot, igyekeztem minel jobban eltitkolni oket. Igy telt el egy ev.
A gimnazium vegetert, elballagtam. Borzasztoan szenvedtem, hogy tobbet nem lathatom (nem mertem keresni), honapokig alig ettem, csak a szobamban gubbasztottam egesz nap, elfelejtettem mosolyogni, nevetni. 1x-2x ugy inteztem, mintha veletlenul talalkoznank, beszelgettunk, kedves volt, de latszott, hogy nem akar semmit. A baratnoim mondogattk, felejtsd el, elj, ne varj ra, folosleges, kulonben sem erdemli meg. Igy telt el meg egy ev.
Aztan egy nap, mikor mar 2 eve remenytelenul imadtam, megtudtam, hogy osszejott az egyik nagyon jo baratnommel... borzasztoan kiborultam. Ugy ereztem, vege az eletemnek. Megvaltoztam, tobbet nem engedtem kozel magamhoz senkit, de kifele boldognak mutattam magam. Nem voltak mar gatlasaim, ugy ereztem, mar minden mindegy, igy sok olyan dolgot megtettem, amit elotte soha. Egy dolog volt csak fontos, hogy bosszut alljak. Nagyon naiv voltam, azt hittem, ha megvaltozom, csinos es laza leszek, visszaadhatom a "baratnomnek", amit velem tett. Azt terveztem, egyszer, ha lehetosegem lesz ra, elcsabitom a baratjat, akkor is, ha egyaltalan nem tetszik a srac. Tul sok filmet neztem es tul naiv voltam... termeszetesen nem lett semmi a dologbol. Viszont legnagyobb meglepetesemre az embereknek tetszett az "uj enem". Egyre tobb baratom, haverom lett, a fiuk is kezdtek ram felfigyelni. De nekem meg mindig csak O kellett. Eltelt meg egy ev. Megismerkedtem egy sraccal, aki kicsit emlekeztett Ra, es osszejottunk. Beleszerettem, azota is egyutt vagyunk.
Az elso nagy szerelmemet azonban azota sem felejtettem el, nem mulik el ugy nap, hogy ne gondolnek ra. Szeretnem tudni, mi van Vele, boldog-e. Es arra is nagyon kivancsi lennek, mit vett eszre abbol a mindent elsopro szerelembol, amit iranta ereztem. Kivancsi vagyok, mit gondolt rolam akkoriban. 1000 kerdesem lenne, es sok mindent szeretnek Neki mondani.
Egyszer meg megkeresem, es ha lesz batorsagom, kicsit elbeszelgetek Vele ezekrol a dolgokrol. Ha nem merem, hat levelben irom meg, de nem birom ennyiben hagyni a dolgokat. Magam sem tudom, mi ertelme lenne, de szeretnem, ha tudna, mennyire szerettem.
Nagyon kedves vagy,de latod a tarsaink ezt nem meselikj el szivesen.Ugy latszik a netkommunikacionak is vannak hatarai.Az egyik vegen a tabuk (eroszak a csaladba,sexualis perverszitasok,szenvedelyek) a masikban, igaz erzelmek nyilvanosagra hozzasa (mint peldaul egy igaz szerelem tortenete).Nagyon erdekes ahogy ez a teljesen szabad media meghuzza sajat hatarjait.
Indiai történet, lehet hogy nem pont így van, de a lényeg:
Egyszer egy fiú és egy lány, akik szerették egymást, elhatározták, hogy összeházasodnak. Eljött az esküvő napja, összeházasodtak, ahogy szerették volna mindig is.
Az esküvő estjén - régi szokás szerint - a lány bezárkózott közös kunyhójukba. A fiú, ahogy szokás, odalépett az ajtóhoz, illendőn bekopogott, és várta, hogy a lány beengedje.
A lány a kopogásra kiszólt az ajtón keresztül:
- Ki az?
A fiú így válaszolt: - Én vagyok kedvesem, engedj be magadhoz!
A lány így felelt: - Nem tehetem.
A fiú nagyon megdöbbent. Újra bekopogott. A lány újra megkérdezte:
- Ki az?
A fiú válaszolt: - Kedvesem, nem ismered meg a hangom? Én vagyok, a te férjed, elepedek érted, kérlek engedj be!
- Nem tehetem - jött a válasz.
A fiú nagyon szomorú lett, nem értette, mi történhetett. Búsan odébb ment, és leült egy kőre. Emésztette magát, gondolkodott, mígnem egyszerre mintha villám csapott volna bele, mozdulatlanul ült a kövön, majd kiegyenesedett, lassan felállt, dobogó szívvel odament az ajtóhoz, és újra bekopogott.
- Ki az? - kérdezte a lány újra.
- Te vagyok - jött a válasz halkan.
Valaszoltam Neked.Megigerem elmondom a velemenyemet mindenrol aholkikered.Most faradt vagyok,igy nem folytatom de holnap visszaterek es figywelmesen elovasok mindent.Jo ejszakat es olellek.
Kedves Mumu!
Nem vagyok magányos.
Bennem béke van.
Azért vagyok egyedül ( a szó nem elbagatellizált értelmében)
mert így döntöttem.
Remélem még beszélünk.