Egy öreg kecskének volt egy kis gidója,
drága szemefénye, aranyos bimbója
széltől is féltette, naptól is féltette
patak partján szedett lágy fűvel etette.
Nagyfogú farkasról beszélt neki sokat
elviszi a gidót, aki szót nem fogad!
viszi az erdőbe, hamm, bekapja ottan
hallod-e, hogy ordít most is a vadonban?
Hallgat a gidócska szépen a mesére,
fejét lehajtja édesanyja ölébe
ugye én jó vagyok, nem visz el a farkas?
jó vagy kis gidócskám, csak mindig rám hallgass!
Most pedig gidócskám, megyek füvet szedni
zárd be jól az ajtót be ne jöjjön senki
játszogass idebenn, de ki ne pillantgass
ki ne nyisd az ajtót, ha zörget a farkas!
Megy az öreg kecske pillangós mezőre
már az erdö szélén fehérlik a szőre
s míg szedi a füvet ezüst patak partján
kopogtat a farkas, mint egy szelíd bárány
Gidócskám, gidócskám, édes kis szivecském
hajnalban született cukros kicsi kecském
eressz be, bocsáss be, drága kicsi szentem
zöld erdőben fehér gyöngyvirágot szedtem!
Köszönöm jóságát, megköszönöm, bácsi
de a gyöngyvirágra én nem vagyok kiváncsi
édesanyám mondta, hogy be ne bocsássam
tágasabb odakünn, követem alássan!
Megy haza a kecske, látja, hogy mi történt
szalad batyujával a vadászhoz tüstént
siet a vadász is, a farkast lelőtte
mert ez a kis család kedves volt előtte
Úgy örült a kecske, ugrált a gidócska
tetézve hullott rá édesanyja csókja
széltől is féltette, naptól is féltette
patak partján szedett lágy fűvel etette…