Egy ideig nem tudtam, miért kevered itt a szmötyit. Aztán rájöttem:
Volt egy kor, amikor tort ült a butaság, és te ennek a kornak vagy a végterméke. :-(
Na most akkor az SZDSZ írja itthonról a myugati ujságokat vagy nem az SZDSZ irányítja a teljes világsajtót? Vagy, ha jót ír Ovi-ról, akkor objektív, ha nem jót, akkor itthonról írják? Ha már ilyen tökéletes és ilyen csodálatra méltó a kis gazditok és kaptok cukrot is, akkor nem kellene csalhatatlanná nyilvánítani, megkoronázni és betonba önteni? - bocsánat, megszoborni, Ovi pónilovon, istenem de gyönyörű:)))
Amúgy meg tényleg, fúj a öreg Meruk, hát ember az olyan, aki nem a Condor légióval bombázta le Guernica-t, hanem épp a hős nácik és fasiszták ellen harcolt. Pont olyan mocsok alak, mint Orwell pl. meg nekem gyanús az a Hemingway is, szvsz bekellene tiltani a harangszót is, pláne, ha akiért szól.:))
Igen nagy öröm a számomra, hogy az alanti díszes társaság kedvence Ovi, ez remélhetőleg kiábrándítja a tiszta tudati állapotú híveit.
Ttelettel:
jdr
P.s.: még egy ilyen győzelem és nem marad több katonája.:))
The Washington Post: Orbán a Nyugat legszilárdabb partnere
Washington, 2000. január 30. (MTI) - Orbán Viktor miniszterelnökről közölt terjedelmes, fényképpel illusztrált politikai portrét vasárnapi számában a The Washington Post. A cikk Magyarország helyzetéről szólva megállapította, hogy az ország biztos tagjelölt az Európai Unióba, és e csatlakozás nyomán nem csupán a NATO, hanem az EU számára is kiemelkedő fontosságú kapu - s egyben végvár - lesz a Balkán és Kelet-Európa felé.
Orbánról a The Washington Post azt írta, hogy a Nyugat egyik legszilárdabb partnerének bizonyult, belföldön azonban kemény játékstílust valósít meg, és ellenségeket szerez magának. Mint a washingtoni lap írta, a konzervatív Fidesz - Magyar Polgári Párt és a két másik jobboldali párt 1998-ban létrejött kormánykoalíciója élén Orbán sikerrel vészelt át olyan válságokat, mint amilyen a Közép-Európát megrázó orosz gazdasági összeomlás, illetve a koszovói háború volt. Ez utóbbi - tette hozzá a cikk szerzője, Peter Finn - különösen kényes probléma volt Magyarország számára, a Szerbia északi részén élő nagy létszámú magyar kisebbség miatt. "A gazdaság rendbehozta önmagát, Magyarország pedig teljes értékű logisztikai segítséget nyújtott a Jugoszlávia elleni NATO-műveletekhez" - írta az említett próbatételek megoldódásáról a The Washington Post.
A lap Orbán Viktor személyéről egy nyugati diplomata jellemzését idézve azt írta, hogy bátor, ellentmondásos, de következetes. Nemzetközi téren pedig - tette hozzá az írás szerzője - megtalálta saját hangját a tavaly áprilisi washingtoni NATO-csúcson.
A cikk ismertette Lengyel László politológus véleményét is Orbánról - eszerint a miniszterelnök "tigris", vagyis nagyon jól összpontosít, okos, de képtelen visszavonulni. Demszky Gábor véleménye is helyet kapott az írásban - a budapesti főpolgármester Meciarra és Tudjmanra vél ráismerni Orbán politikai stílusában, konzervatívnak és autoriternek tartva azt.
A The Washington Post cikke szerint Orbán konfrontációs stílusa - amely, mint a lap írta, a nemzetközi színtéren nem ütközik ki - Magyarországon többek közt a médiával, a független nemzeti bank vezetőjével, a budapesti főpolgármesterrel való viszályban nyilvánult meg. Az Orbán-Demszky ellentétekről a lap úgy vélekedik, hogy - függetlenül az ütközést kiváltó kérdések érdemétől - ezen ellentétek feltárják a miniszterelnök "ideológiai DNS-ét", a baloldallal szembeni megingathatatlan bizalmatlanságát, a budapesti elittel szembeni gyanakvását, saját céljainak elérése érdekében a bárkivel való szembeszállásra való hajlamot, valamint azon vágyát, hogy a magyar politikát világosan kettéoszthassa bal- és jobboldali pártokra. +++
"...Vajon végig gondolta-e valaki, hogy például Javier Solana esetében a valaha illegalitásban tevékenykedő fiatal spanyol szocialisták milyen támogatást kaphattak a külkapcsolatok fejlesztésén munkálkodó Kovácstól, s miként alakult ez a viszony a demokratikus ellenzékbe, majd hatalomra került spanyol szocialistákkal?..."
1. Meruk szövege elképesztő, igazi goebbelsi-zsdanovi propaganda.
2. A magyar egypártrendszerű diktatúra külföldi "testvér"-ekhez és "barát"-okhoz juttatott "támogatása" engem is érdekelne. Nem vagyok egészen biztos benne, ám sejtem: Meruk arra dollártömegre gondolt, amit Horn Gyula a 70-80-as években nem vitt ki bőröndben Moszkvába.
3. Szívesen tájékozódnék arról is: mennyibe is került nekem, egyszerű magyar adófizetőnek Kovács úr személyes "segítsége" - ami most hatalmas "kapcsolati tőke". Tartok tőle: Kovács úr nem kötött számomra túl jó üzletet.
:-(
-----------
Summa summárum:
Meruk szégyellje magát, és mielőbb kérjen bocsánatot!
speaker, vedd már észre, az apuka arról nem tehet, ha Meruk most monemtán nem írt túl okos dolgokat.
A rossz helyzetértékelés az elmegy, azért nem szólok.Négy lába van az ujságírónak mégis botlik.Rendben van.
Különösen a Kovács cikk nem tetszett, olyan didaktikus volt a hangvétel, mintha a Maoban szánta volna.
Mikor fogják végre a magyar ujságírók abbahagyni, hogy a dolgokat juszt is bele akarjuk verni a kis buta olvasó fejébe?
És az olvasó meg csak néz mint a moziban, hogy mitől üveges minden ujságíró.
Bocs, én vagyok a hülye! Én szeretem Orbán Viktort
Ja, nekem, még volt a pártelnököm is! Csak én nem igazoltam át vele, egy JOBB csapatba.
Tudom tévedtem!
Tudod a nagyapám és Kohn bácsi Durazzoban az első világháborúban.....
Nemzet, érdek, ellenzékiség
Kovács László, az MSZP elnöke - háttérember Európában
Ha az elmúlt napok nemzetközi tárgyalási
kalendáriumára tekintünk, észrevehetjük, hogy
az ellenzéki magyar szocialisták pártelnöke
olyan programot hagyott maga mögött, ami aktív
külügyminiszter korában is különlegesnek
számított volna. Vajon mit keres a magyar
baloldal vezére az Európai Unió és a NATO
prominenseinél? Értelmezhető- e az ellenzéki
szerep külhonban? Tehet-e valamit érdemben
egy politikus, akinek tekintélye van ugyan, ám -
pillanatnyilag - hatalma nincs hazája nemzetközi kapcsolatainak gyakorlati
alakításában?
Kovács László pártelnök esetében, talán szokatlan a megfogalmazás, az első
teendő az lehetett, hogy megkérdezte Romano Proditól, az Európai Bizottság
elnökétől és Günter Verheugen bővítésért felelős biztostól, hogy hogy vannak. A
dologban nincs semmi különös: Kovács több mint két évtizede szereplője a
nemzetközi közéletnek, így ismerősként, kollégaként, barátként találkozik az immár
a csúcson levőkkel. Aligha határozható meg annak a kapcsolati tőkének az
értéke,amelyet Kovács László gyűjtött össze. Vajon végig gondolta-e valaki, hogy
például Javier Solana esetében a valaha illegalitásban tevékenykedő fiatal spanyol
szocialisták milyen támogatást kaphattak a külkapcsolatok fejlesztésén
munkálkodó Kovácstól, s miként alakult ez a viszony a demokratikus ellenzékbe,
majd hatalomra került spanyol szocialistákkal? A madridi miniszter Solana később
a NATO főtitkára, most az EU kulcsembere lett. Solana számtalanszor
hangsúlyozta, hogy Magyarország azért is fontos a számára mert Kovács László
személyében egy megbízható barátot tud maga mellett. Itt nem elegendő a baloldali
szolidaritásra szorítkozni, tudni kell, hogy a magyar NATO csatlakozás
megalapozása, előkészítése komoly szervezői munkát jelentett, se feladatban
Kovács kivette a részét. Mindezt egyébként jól tudja a NATO amerikai és német
nagykövete, akikkel Kovács a napokban eszmecserét folytatott.
Ugyanez mondható el az Európai Unióhoz való magyar csatlakozást illetően is.
Kovács számtalanszor kifejtette, hogy a magyar baloldalnak, mint a magyar nemzet
részének érdeke a csatlakozás és ezért kész további erőfeszítésekre. Kovács még
a gondolatát is elhárítja annak, hogy "minél rosszabb az Orbán-kormánynak, annál
jobb a szociknak,,. Európailátogatás sorozata meggyőzően mutatja, hogy az építő
tartalmú ellenzékiség, nemzeti érdekeink képviselete akkor is megvalósulhat, ha a
hatalmon lévő kormány olykor az ellenzék létéről sem kíván tudomást venni.
Vagyis Kovács a tőle megszokott eleganciával mozog a hazai belpolitikai
iszapbirkózás és a nemzetközi érdekérvényesítés jól elkülöníthető terepein.
Mindazonáltal a mégoly baráti megbeszélések után is óvatosan fogalmaz az MSZP
elnöke. Figyelmeztet például arra, hogy partnerei szerint a csatlakozási
szerződések parlamenti megerősítésével meg kell várni, amíg befejeződik az
EU-intézményi reformok ratifikációja a tagállamokban. A párhuzamos ratifikációra
azért nem látnak lehetőséget - közölték -, mert elég, ha csak egy tagország
törvényhozása nem hagyja jóvá az idén februárban kezdődő és várhatóan az év
végén lezáruló kormányközi konferencia (IGC) eredményeit, s akkor előről kell
kezdeni az egész alkufolyamatot.
Az MTI idézi Kovács László egy kérdésre adott válaszát, amelyben "választási
kampányfogásnak" nevezte a fiatal demokratáknak azt a korábbi vádját, hogy a
szocialista-liberális kormány a felvételi tárgyalásokon nem képviselte megfelelően a
magyar érdekeket. Kovács emlékeztetett arra, hogy a kritika elhangzásakor az
érdemi tárgyalások még el sem kezdődtek. Szerinte hasonlóan nem lenne elegáns,
ha most ugyanezt fogná a jelenlegi kormányra, hiszen az igazán kényes
fejezetekről még el sem kezdődtek a
tárgyalások. Kovács László sajnálatának adott hangot amiatt, hogyvéleménye
szerint az Orbán-kormány egyáltalán nem törekszik az ellenzéknek a
csatlakozásról szóló tárgyalási folyamatba való bevonására. A szocialisták
szeretnék, ha a tárgyalások parlamenti ellenőrzés mellett folytatódnának, ezért is
kezdeményezték- sikertelenül - egy, az Országgyűlés elnökéből és a hat parlamenti
párt vezetőiből álló bizottság felállítását - emlékeztetett a pártelnök, aki szerint az
MSZP kész támogatni a kormányt a csatlakozásra történő felkészülésben.
Egyértelműen kimutatható hát, hogy Kovács kész a tevékeny hazai politikai
együttműködésre, s ezt jelzik európai tárgyalásai is. Érdemes emiatt odafigyelni a
pártelnök lisszaboni megbeszéléseinek eredményeire. Portugália jelenleg az
Európai Unió soros elnöki tisztségét tölti be Antonio Guterres miniszterelnök révén.
Kovács a Szocialista Internacionálé elnökségi ülésén - barátai, elvbarátai
társaságában - alaposan latolgathatta a magyar esélyeket. Valószínűleg higgadt és
mértékadó csatlakozási naptárt állít össze magának. S ebben a kalendáriumban
nemigen szerepelnek sürgető, szemrehányó és elhamarkodott széljegyzetek leendő
partnereinknek címezve.
Meruk József
Magyar NETLAP, kommentár a miniszterelnöki és pártelnöki funkció szétválasztásáról:
"Orbán dokumentált politikai veresége
Meghátrálni kényszerült Orbán Viktor pártelnök-miniszterelnök a Kövér László vezette Fidesz-plebejus elégedetlenek hada előtt. Január utolsó szombatján megvált a pártelnöki tisztségtől, s ezzel utat engedett a hatalmat egyenrangúként birtokolni vágyók számára. Ott áll most mellette titokminisztere, akinek nem volt elegendő a kormányban a teljhatalom, hiszen ott nem lehetett egyes számú az erősorrendben. Kövér pártelnökként immár első számú abban a felsorolásban, ahol a párton belüli erő a mérce.
Ha visszaemlékszünk Orbán Viktor első reagálására, ott állt előttünk a zavarodott főelső, aki nem érti, hogy miért vesznek el tőle valamit, tehát gondolkodási időt kér. Majd dönt, miután meggyőződött róla, hogy kebelbélije egyedül áll a követelődzők várólistáján. Kövért ismeri, tudja, hogy amit a fejébe vesz, azt véghez is viszi.
Orbán dokumentált politikai vereségének lehettünk tanúi ezen a szombaton. Az eddigi lehangoló párt- és állami események ugyanis nem érintették személyét. A Simicska-ügy szinte magától oldódott meg a cégalapításokban korábban jeleskedő főadóellenőr lemondásával. A Lockheed-korrupciós botrány elsimúlt, bár 33 kormányoldali képviselő megperzselődött és csúnyán megbukott két államtitkár. Elcsitult Pelikán adórendőr balhéja csakúgy mint a Csopakon pofozkodó fideszes országgyűlési képviselő afférja. Helmeczy kizárása a keleti régióban és Szabó polgármester máig be nem mutatott nyelvvizsga bizonyítványa Szombathelyen - nem rombolta porig a Fideszt..
Orbán Viktor pártelnök-miniszterelnök sajátos módon kívül maradt e viharok sodrásán. Talán a fenti és hasonló események miatt volt egyre jobban érezhető, hogy a Fidesszel, mint párttal senki nem törődik, hiszen a kormányfő nem ér rá. Másnak meg nem volt elegendő ereje a párt ügyeinek kézben tartásához. A két időközi választás szolgálhatott az igazán súlyos politikai tanulsággal. Orbán személyesen is részt vett a kampányokban és az élettől illetlen pofonokat kapott.
Sokakban, akik féltik a Fidesz hatalmipozícióit, szeretnék azokat megtartani, már hónapokkal korábban motoszkált a gondolat: két első számú emberrel könnyebb a politikai küzdőtérre lépni. Megkezdődött a beetetés. Orbánnak és a közvéleménynek lassan csepegtetve adagolni kezdte a Fidesz agitációs kommandója a változás előkészítését. Nem járunk messze az igazságtól ha feltételezzük: se Orbán, se a közvélemény nem hisz igazából a két vezetői funkció szétválasztásának üdvözítő erejében.
Mint ahogy az is látnivaló, hogy a mától kizárólagminiszterelnökként szereplő Orbán Viktor legnagyobb leckéje nem a kormányzás, hanem a torgyánzás. Torgyán József újabb és újabb tromfjait kell valahogy ellensúlyoznia és ehhez igen sok energia kell. A politikai taktikában az elkövetkező hónapok Orbán minden erejét felemészthetik. Pontosan ki kell ugyanis számítania, hogy meddig mehet el az alkukban, az engedményekben, a diadalmenetnek feltűntetett meghátrálásokban. Az már megértette, hogy a kisgazda miniszterek érinthetetlenek és bírálhatatlanok. Azt is, hogy Torgyán étvágya messze nagyobb a Leányfalún elköltött családi ebéden látottaknál. Éppen emiatt a helyzet miatt kellett megválnia Orbánnak a pártelnöki tisztségtől. A Fidesz-plebejusoknak ezentúl majd Kövér László számol el, s így nem kényszerül kellemetlen magyarázkodásokra a kormányfő.
Nyitva marad azonban a legfontosabb kérdés: Orbán Viktor képes lesz-e a párt akaratot megtestesíteni a kormányzásban, vagyis integráló egyénisége ötvözi-e a politikai szándékot és a végrehajtói gyakorlatot. Ha ugyanis elkülönül ez a kettő, akkor a mostantól autonóm Fidesz pártelnök hídfőállása egy idő múlva fronttá szélesedhet, s akkor megkezdődhet a párt és kormány közötti szócsata, majd az üzengetések egyike hadüzenetté válik és szabályoshadműveletek indulnak a kormányzó párt és a kormányozni egyre képtelenebb kormány valaha monolit berkein belül.
Ha példákat akar Orbán Viktor, akkor elegendő ha példaképének, Antall Józsefnek a párt- és kormányzati munkáját tanulmányozza, vagy ha fintorogva is, szemügyre veszi Horn Gyula pártjának és kormányának egymáshoz való viszonyát. Igaz, ez a két politikus nem törődött a párt plebejusainak morgolódásával.
Meruk József"
refugee kommentár:
Mintha a darázs csípett volna meg valakit. Ez ugye nem illik a diktátorról alkotott képbe. Megosztani a hatalmat - hát ilyen egy diktátor? Ejnye, bejnye...
Én inkább egy nagyon is bátor lépésnek tartom, mert egy hagyományt - az erőskezű pártelnök-miniszterelenök hagyományát - törte meg. Pedig nálunk nehéz megtörni bármilyen hagyományt is, és akinek sikerül, az rugalmasságról tesz tanúbizonyságot. A kormány bebizonyította, hogy képes arra, amire elődei nem voltak képesek: képes váltani. A vezető kormánypárt pedig demokratikus, mert nem áll egy személy pressziója alatt. Függetlenül a praktikus mérlegelésektől és a majdani kihatásoktól, ez Orbán Viktor dokumentált politikai győzelme.