Keresés

Részletes keresés

Mijo Creative Commons License 2006.03.23 0 0 285

 

Index, Szily László: A liberálisok genetikusan buzik

 

 

Mijo Creative Commons License 2006.03.03 0 0 284

 

És ez nem holmi hállivúdi katasztrófafilm részlete!

 

AP Video.

 

Bush tudta, mivel fenyeget a Katrina hurrikán

 

Nálunk egy ilyen ügyet, hétszent, hogy karakteres lemondás követne (álmodom én).

 

 

Mijo Creative Commons License 2006.03.02 0 0 283

"Az autók harmadát a tulajdonosok lopatják el"

 

 

A cikk írója, szinte kizárólag a fővárosra mutogat.

Eszerint, még nem járt a környékünkön :(....

 

 

Mijo Creative Commons License 2006.02.28 0 0 282

 

Az alábbiak apropójából megdöbbentő volt ma látni és hallgatni, azt a Havas vendégeként szóló férfit, aki szépen és érthetően rámutatott arra a magyar találmányra (fényvisszaverődésen alapuló), ami helyettesítihetné az ilyen törőzúzó monstrum kapukat, azoknál jóval alacsonyabb bekerülési költséggel.

"Természetes" szokás szerint, szarba sem veszi senki ezt idehaza :(...

 

 

Előzmény: Mijo (281)
Mijo Creative Commons License 2006.02.27 0 0 281

 

Ugyan naponta történnek Magyarországon durvábbnál durvább halálos balesetek, de valamiért olyan napok óta tartó vezetőtéma a vajdasági autóbusz szerencsétlensége Budapesten, mintha az nem történhetne bárkivel elő. Különösen, ha olyan sajátosságokkal találkozik a szerencsétlen, mint ami esetenként nálunk előfordul.

 

Ma reggel volt szerencsém látni a helyszínen mentést végző tűzoltók parancsnokát nyilatkozni, aki kerek-perec kimondta, hogy igenis megtévesztő lehetett az autóbuszvezető számára az a körülmény, hogy miután akadálytalanul túljutott az aluljárón, meg sem fordult a fejében, hogy az azt követő magasságkorlátozó kapu alatt nem fog járműve elférni. Tudniillik elmondása szerint ezek a kapuk, valamilyen oknál fogva 20 centivel alacsonyabbak, mint annak az aluljárónak a magassága, mely előjelzést szolgálják.

HOPPÁ!

Húsz centi differencia!

Arról nem is szólva, hogy a kapu nem előtte van, hanem teljes útszélességben úgy a szembejövő, mint az aluljáró UTÁN, az attól távolodó sávok felett is átívelve!

Kis magyar építési sajátosságok!

Fontos, hogy a tények ismerete nélkül okuk lehessen véresszájú sorvadtagyúaknak, bősz hangulatkeltő köpködésre.

 

Az Index írása: A busz emeletén ülők látták, hogy baj van, le is feküdtek

 

 

Mijo Creative Commons License 2006.02.19 0 0 280

 

 

Pro et Contra!

 

 

Csak tudnám, ma Magyarországon mi mőnősül rémhírterjesztésnek?

 

 

Előzmény: Mijo (279)
Mijo Creative Commons License 2006.02.15 0 0 279

 

 

Nyakunkon a madárinfluenza!

 

Legalábbis ezt kívánják gyaníttatni velünk ...

Hogy mi igaz, mi sem, majd rövidesen kiderül.

Méghogy "lezárták" :((....

 

 

Mijo Creative Commons License 2006.01.14 0 0 278

 

"Debra Ollivier–Jean-Lorin Sterian Az orális szex története

Senki sem tudná pontosan meghatározni, mikorra tehető az első orális szexparti időpontja, de ki tudjuk találni, ki volt a kezdeményező. A két lábra való emelkedés kétségtelenül forradalmi lépés volt. Yves Coppens francia paleontológus kidolgozott egy elméletet, miszerint a Lucy 2–3 millió évvel ezelőtt fellációt követett el. Ebben semmiféle morális kód nem akadályozta meg. Yves Coppens szerint semmi nem lehet jobb, mint egy paleofelláció. Timothy Taylor archeológus A szex őstörténete című könyvében leírja, mi tekinthető az emberiség első szexuális leletének: egy neolitikum kori kőszobor, amely egy nőt ábrázol, amint egy férfi farkát ízleli. Közben egy harmadik személy hátulról belehatol. Az első civilizált szopás mitologikus mellékízű: Oziriszt, az egyiptomi istent valamelyik ellensége darabokra vágja, a felesége azonban visszaadja életét – egy „felerősített” pénisszel. Ozirisz apja, Geb, a föld istene úgy jelenik meg a mitológiában, mint az egyetlen, aki egyedül el tudja érni a felláció örömét. Ez olyan tulajdonság, amely Alfred Kinsey szexológus szerint a halandók körében ezerből egynek vagy kettőnek adatik meg.


A görög költők ugyancsak utaltak a fellációra: „Ahogyan egy férfi kiissza az italát, ő letérdelt, hörpintve belőle” – így írta le Arkhilokhosz időszámításunk előtt a 7. században ezt az aktust. A kicsapongás „hivatalos” kultúrája és a meztelenül végzett tornagyakorlatok oda vezettek, hogy az orális szex magatartásbeli problémát jelentett a korai görög történelemben, habár nem minden férfi emelte fel a köntösét a kamasz fiúk előtt. A művelt kurtizánok, hetérák is művelték a fellációt – a befolyásos athéni férfiak örömére, és ezáltal olyan rábeszélő erőnek örvendtek, amiről az illető férfiak feleségei nem is álmodtak. „A hetérák ágyastársaink, akik mindennapi szükségleteinket látják el. Aztán vannak hivatalos feleségünk, akik törvényes utódokat szülnek, és a háztartással foglalkoznak” – így foglalta össze Démoszthenész a kor szexpolitikáját.
 

Most pedig lássuk, miként jött létre az orális szex egy adag krumpli ellenében. A rómaiak számára a felláció passzív aktust jelentett, annak a személynek pedig, aki szopott, dinamikusat. Gyengeséget és alávetettséget jelentett az orális szex annak a személynek, aki végezte, aki viszont fogadta, annak az erőt, a hatalmat képviselte. Az Orális nemiség: orális technikák a nemiség gyakorlásában című könyvében Gershon Legman a római víziót támasztja alá, azzal érvelve, hogy a felláció szerepe „biológiai elvekre és erotikus szabályokra” vezethető vissza, a felláció nyújtja a lehető legnagyobb lelki kielégülést „mind a férfinak, mind pedig az aktusban részt vevő nőnek”. A római világban a felláció annyira becstelennek számított, hogy büntetésnek is tekintették. Ha egy földműves elkapott egy tolvajt, amint krumplit lop a földjéről, büntetésként a tolvajnak le kellett szopnia a tulajdonost. Ugyanakkor ismerték és elismerték az aktus nyújtotta örömöket is. Egy „legenda” szerint Kleopátra több mint száz római nemesnek kínálta fel a felláció örömét egy orgián. A görögök Meriochane név alatt ismerték, ő volt az a nő, „aki nagyra tátja a száját tízezer férfi előtt”. A föníciai és egyiptomi prostituáltak azzal fokozták a szopás művészetét, hogy pirosra festették a szájukat, mintegy a vulvát szuggerálva. Ebből alakult ki a rúzs használatának szokása.

A kínaiak számára a felláció a megvilágosodás felé vezető út volt, szerintük a jang nem veszhet el, a férfi magját nem szabad eltékozolni. A legtöbb kínai szextankönyvben diagramok segítették a férfiakat abban, hogy élvezhessék a Duzzadó Gombákat vagy a Sárkány Oszlopait, mialatt visszairányítják spermájukat az agy felé. Az első modern kínai regény, Az arany szilvák edénye a Ming-dinasztia ideje alatt született. Ma is népszerű Kínában, néhány orális szexre utaló részletet is tartalmaz: „A Sárga Lótusz, Hszi férfiassága egyenesen és mereven állt, mint egy fa ága. A nő sietett, hogy befogadja ajkai közé a szerszámját. Egy egész órán át szívta, de ő nem halt meg.” A régi idők legértékesebb szexuális kalauza Indiából származik. A valamikor a 3–5. században keletkezett szanszkrit Kámaszútrában leírják, hogy a jó szex jó kármát von maga után. Ez a könyv nyolc orális modellt mutat be, amelyek közt a „simogatást”, „felszívódást” és a „mangó-szopást”. Az indiaiak az arabokat is inspirálták. A közel-keleti szextankönyvek, mint az Illatosított Kert a Lélek Újjászületéséért sokat kölcsönöztek a Kámaszútrából. Edwardes és Masters úgy írták le az okos nők háremét, mint „a felláció szabad gyakorlóinak, a pénisz ízlelőinek és a vad szenvedélyeseknek” a gyülekezetét. A peruiak antik edényeket hagytak maguk után, amelyeken olyan emberpárokat látunk, akik különböző pozíciókban művelik az orális szexet. Egyes kolumbiai edényeken két lyuk található, amelyeken inni lehetett. Az egyik pénisz formájú, a másik vulva alakú. Az inni vágyó választhat a felláció és a kunilingusz között. A kereszténység hajnala nem számított túlságosan boldog időszaknak az orális szex művelői számára. Az egyház első vezetői szigorúan kikötötték, hogy az egyetlen elfogadott szexuális aktus csak az utódnemzés célját szolgálhatja. 1012-ben Burchard von Worms német püspök hivatalos körlevélben megszabta a nőknek: „Ha lenyelted a férjed magvát, remélve, hogy a te ördögi tetted arra készteti majd őt, hogy jobban szeressen és kívánjon, akkor hét évig kell vezekelned az ünnepnapokon.” A Bibliában egyetlen utalást találunk az orális szexre, egy nő Salamon énekében ezt mondja: „Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.” A reneszánsz korában az orális szex olyannyira népszerűvé vált Franciaországban, hogy a „frenching” mindenfajta genitális csóknak a szinonimája lett (ez ma is érvényes, amint azt egy Playboy-kutatás bizonyítja, és amit 6000 férfialany bevonásával végeztek a világ minden pontján. A francia férfiak állnak a toplista élén, utánuk a görögök, a brazilok és a lengyelek következnek.) Az első francia irodalmi említést a fellációra vonatkozóan François Rabelais tette, akinek a kéziratai felettébb obszcének voltak: „A feleségem be fogja falni édes farkamat. Kész vagyok, és várom őt. Megígérem, hogy mindig nedvesen és jól ellátva fogom tartani.” Kétszáz évvel később a frenchingnek jelentős szerepe volt a francia erotikus színházi előadásokban, amelyeket a nemesek magánszalonjaiban mutattak be. Angliában és a gyarmatokon a hatóságok meglehetősen kedvezőtlen véleményt alakítottak ki e „deviáns szexuális magatartásról”. Azokat a törvényeket, amelyek a szodómiát tiltották, úgy értelmezték, hogy csak az anális, homoszexuális közösülésre vonatkoznak. A felláció népszerűvé válása elborzasztotta az angol hatóságokat, és megfékezésére törekedtek. Az Újvilágban 1880-ban csak két amerikai állam tiltotta a fellációt. 1920-ban már 24 állam kezdeményezett egybehangolt támadást ellene, és 11 államban szodómiának nyilvánították. 1986-ban az Amerikai Egyesült Államok elismerte a tagállamok azon jogát, hogy betiltsák az orális szexet, és „más természetellenes aktusokat”. Ma a homoszexuális felláció több mint 12 államban törvénytelen, csak Alabama tesz kivételt, méghozzá a házastársak esetében. J. Edgar Hoover FBI-igazgató egy alkalommal kijelentette, hogy a szövetségi kormány nem kutakodhat az orális nemi kapcsolatok terén. A felláció kulturális elfogadásának lassú folyamata a 19. század végén kezdődött el. A középosztály körében népszerű volt a pornográfia, ez a réteg szinte rögeszmeszerű érdeklődést mutatott az orális szex iránt. Egyre több házaspár kezdett el kísérletezni, viszont a franciák élen álltak a felláció gyakorlásában. Ők azt tartják, hogy a legjobb fellációk kis szobákban zajlanak, rákvörös bútorzat között, de portói borral ellátott fürdőkben is pompás a dolog. 1926-ban Theodor Van de Velde kiadta a Az ideális házasság: pszichológia és speciális technikák – az első amerikai szextankönyvet, amely rendkívüli népszerűségnek örvendett. Különösen pozitívan értékelték a „nemi csók” ismertetését, amit az előjáték részének tartottak. Van de Velde mégsem volt eléggé felkészülve arra, hogy leírja az orális szex ideáját. Mint önálló aktusról azt állította, hogy „a felláció könnyen tágra nyithatná a szexuális perverzió birodalmának a kapuját” – főleg, ha orgazmust eredményez. Ez gyakran hangoztatott véleménynek számított abban a korban. Az 1920-as években Európában az orális szex annyira népszerűtlen volt, hogy a prostituáltak külön fájdalomdíjat kértek ennek elvégzéséért. Charlie Chaplin egyike volt az fellációellenes hullám áldozatainak. Válópere során az alábbi vádak érték: „Kérte, majd kényszerítette a feleségét, hogy vesse alá magát, és olyan természetellenes, perverz, degenerált dolgokat kövessen el, amelyeknek a részletes bemutatása felháborító, mélyen erkölcstelen volna.” Chaplin semmi egyebet nem tett, mint hogy a feleségét megkérte, szívja le. 1927-ben egyezségre jutottak. A művész 625 000 dollárt fizetett feleségének, így szabadult meg a pertől. Alfred Kinsey két évtizeddel később közölt művében (A férfi szexuális magatartása) kifejtette, hogy „több olyan példát ismerünk, amikor a nők megölték a férjüket, mert az ragaszkodott a nemi szerv és a száj érintkezéséhez”. A két világháború alatt a „szakértők” érdekes következtetésre jutottak: “It`s frenching time.” Amikor az Amerikai Egyesült Államok fiatal férfiak százezreit küldte Európába harcolni, 1948-as kutatásai során Kinsey felfedezte, hogy száz közül negyven amerikai férfi boldog haszonélvezője volt az orális szexnek. Öt évvel később, A nő szexuális életében Kinsey azt állítja, hogy a férjes amerikai nők 49 százaléka leszopta a férjét, és a fiatal tanult lányok 62 százaléka beismerte, hogy fellációt gyakorolt a barátjával. Kinsey kutatásai heves vitákat váltottak ki, míg végül magára maradt, elvesztvén támogatóit. Ismerve Kinsey esetét és tudva azt, hogy az orális szex a szövetségi államok többségében törvénytelen, Masters és Johnson úgy döntöttek, hogy az 1966-ban kiadott Az ember szexuális reakciója című könyvükben nem elemzik ki az erre vonatkozó következtetéseket. Masters pár évvel később ezt nyilatkozta: „Egyszerűen nem volt bátorságom.” Mindezek ellenére az orális szex közkedvelté vált. Egy tudományos kutatás arra a következtetésre jutott, hogy világviszonylatban a fiatal nők 68 százaléka és a férjes nők 71 százaléka ismeri az orális szex fogalmát. A felláció azonban az egyetemisták körében a legelterjedtebb. A szociológusok egyetértnek abban, hogy az orális szexpartik száma ritkul a házasságkötés után. Egy moldvai esküvőn történt: a násznagy a vőlegényre pillant, és látja, hogy arcán széles vigyor ül. Megkérdi, mitől oly boldog. A válasz, hogy a menyasszony most részesítette élete legnagyobb fellációjában. Pár perc múlva a násznagy észreveszi, hogy a menyasszony szintén mosolyog. „Te is boldognak tűnsz” – fordul hozzá. „Igen – mondja ő.– Látod a vőlegényt? Az esküvői ceremónia után többé soha nem fogom leszopni.” Egy nemzetközi felmérés során kiderült, hogy azok a párok, akiknek gyerekük van, 50 százalékkal ritkábban gyakorolják az orális szexet, mint a gyerekáldás előtt. Egy férfinak hetente átlagosan egyszer jut ki a felláció öröme. A házasság utáni első években (már ha nem születik gyerekük) lényegesen megnő a partik száma, tíz évvel a házasság után azonban már csak a maszturbációra gondolnak. A férfiak – ha lehetne – 3–4 alkalommal gyakorolnák az orális szexet hetente, de amint nő a házasság éveinek a száma, arányosan csökkennek az ilyen jellegű igényeik. Az erotikus irodalomnak rendkívül fontos szerepe volt a felláció iránti érdeklődés felkeltésében – sőt egyes szövegeket nők írták. Példa erre Anais Nin és Emanuelle Arsan. A francia fellációtól eltérően az amerikai fürkésző, kíváncsi, eufemisztikus volt. John Updike 1960-ban megjelent regénye, a Nyúlcipő szenzációt keltett, bár a szerző nem nevezte nevén a dolgokat. Az 1968-ban megjelenő Házaspárokban ezt írja: „Összekapcsoltuk a nemi szerveinket azért, hogy primitíven párosodjunk, de amikor a száj akarja, és kívánja, a test összeházasodik az elmével. A másikból enni szent aktus.” Egy évvel később Philip Roth szereplői egyszerűen az ösztöneikkel harcoltak, a Portnoy elégedetlenségében: „Tényleg letérdelt, vagy bolondítasz? Tényleg letérdelt? De a fogai, mit csinált a fogaival? Nyalta vagy szopta? Vagy mind a kettő? Ó, Istenem! És elengedted a szájába? Lenyelte vagy kiköpte? Mondd már! Ki tette be a szájába, ő magának? Vagy te tetted be? Megtalálta magától az utat?” Az utolsó két évtizedben a szex öröme a video révén bejutott az átlagemberek házába is. A kilencvenes években a felláció már nem számított misztikumnak. Hugh Grant szóba hozta a témát egy késő éjszakába nyúló televíziós vita során, amikor is azért mentegetőzött, hogy egy prostituált rossz nyílásába helyezte a péniszét. 1180 dollár büntetés kifizetése után az angol sztár karrierje ismét felfelé ívelt. Sokkal nagyobb híresség következett: Bill Clinton „megengedte” egy gyakornoknak a Fehér Házban, hogy a felláció örömében részesítse. Ez a középkori ceremóniákra emlékeztetett. John Updike azt szuggerálta egy rádiókommentárban, hogy a felláció intimebb, mint a behatolás, mert a felek egyikétől a fej használatát követeli. A The Guardianben John Ryle azt írta, hogy: „Ha Bill Clintonnak nem lettek volna házasságon kívüli kapcsolatai, minden bizonnyal olyan kapcsolatai lettek volna, amit mi fellációs kapcsolatnak neveznénk.” Az amerikai elnök, mint egy szendvics, közrefogva kapta magát. Az idősebb generáció elítélte az orális szexet, a fiatalabb generáció viszont nem ismerte fel igazi értéket. Monica Lewinsky klasszikus görög hetérának tekinthető, aki áldozatkészen lehajtotta fejét, hogy kiszolgálja az erős péniszt (és hogy tartósítsa a szent magvakat), ugyanakkor azon nemzedék tagjának is tekinthető, amelynek a szopás egyet jelent az előjátékkal. Egy Starr-anyag arról próbálja meggyőzni az olvasókat, hogy kettőjük között csak orális viszony volt, és az elnök csak ritkán jutott el az orgazmusig. Ez az ő problémája, de megjegyzésre méltó, hogy Amerikában léteznek továbbképző tanfolyamok. Számtalan fiatal számára a felláció biztonságos szexuális aktust jelent. Jó módszer arra, hogy megnyugtassák kitartó barátjukat, hogy megőrizzék a szüzességüket, hogy majdnem hűek maradjanak. A fiatalok számára ez egy rövid és izgató „szám”, amihez nem szükséges levetkőzni sem. Ráadásul a legszokatlanabb helyeken is gyakorolható, mint például a vonatban, a felvonóban, az íróasztal alatt vagy a parkban, anélkül hogy különösebb feltűnést keltene. Egy felmérésből, amelyet az amerikai középiskolások között végeztek, kiderült, hogy a diákok a szopást nem tartják szexuális aktusnak. Igazuk volna?
 

 

János Réka összeállítása és fordítása"

  </DIV>

Mijo Creative Commons License 2005.12.25 0 0 277

 

"Ros Hásáná - A zssidó újév

 

A NAGYÜNNEPEK

 

Herman Wouk írása

 

* A félelmetes napok törvényi szabályozása * A nagyünnepek metaforája * A bûnbánat mechanizmusa * A halhatatlan egyén * A remény évada

 

 

Olyan zsidók, akik különben be sem teszik a lábukat a zsinagógába vagy a templomba - a legkülönbözõbb irányzathoz tartozó emberek: neológok, reformok, ortodoxok, sehová sem tartozók, ateisták -, Jom Kippurkor valahogy mégis úgy intézik, hogy egy-két órát valamelyik hitközségben töltsenek. Nagy pénzt adnak, képesek az egész évi tagdíjat is kifizetni ezért.

 

Ez a szokás a templomépítészetre is hatást gyakorolt. A tervezõk igyekeznek olyan formájú és beosztású épületeket kialakítani, amelyek alkalmasak évente egyszer a tömeg befogadására, máskor pedig feloldják a szinte kongó teremben a magányos rabbi és a maroknyi hívõ lehangoló látványát. Nem lehet tökéletes megoldást találni. Az örök megoldhatatlan matematikai feladványok egyike ez: olyan, mint a kör négyszögesítése.

 

Az amerikai zsidók annyira bizonyosak a judaizmusnak ebben az egy tényezõjében, a Jom Kippur fontosságában, hogy az állami hatóságokkal is elismertették az ünnepet. A nagyszámú zsidó lakossággal rendelkezõ városokban Jom Kippur gyakorlatilag törvényes ünnepnap. Az elõjegyzési naptárak feltüntetik. Az iskolák és a munkaadók természetesnek veszik a zsidó gyerekek és dolgozók hiányzását. A Jom Kippur közismertsége bizonyos mértékben a hozzá kapcsolódó zsidó újévre, Ros HáSánára is kiterjed. Ez a két ünnep a legfõbb vallási eseménysor, a nagyünnepek vagy félelmetes napok ideje. A Talmud a Ros HáSánától Jom Kippurig tartó idõszakot a megtérés tíz napjának nevezi.

 

Miféle delejes parancs lehet, ami a zsidókat ilyenkor azonosságukhoz láncolja, holott a többi kapocs már szétmállot vagy elpattant?

 

A félelmetes napok törvényi szabályozása

 

A vonatkozó törvénycikk egyszerû és tömör: Mózes harmadik könyvének 23. szakasza, a 24-32. vers.

 

...A hetedik hónapban, a hónap elsején pihenõnapotok legyen, szent összegyülekezés emlékeztetõ kürtöléssel. Ne végezzetek semmilyen, foglalkozáshoz tartozó munkát, hanem mutassatok be tûzáldozatot az Örökkévalónak ... Ugyanennek a hetedik hónapnak a tizedike az engesztelés napja. Szent összegyülekezésetek legyen, tartóztassátok meg magatokat, és mutassatok be tûzáldozatot az Örökkévalónak. Ne végezzetek ezen a napon semmiféle munkát, mert az engesztelés napja ez, hogy engesztelést végezzenek értetek Isteneteknek, az Örökkévalónak színe elõtt ... Ne végezzetek semmiféle munkát akkor. Örök rendelkezés legyen ez nemzedékrõl nemzedékre minden lakóhelyeteken. A teljes nyugalom napja legyen ez nektek, tartóztassátok meg magatokat. A hónap kilencedikének estéjén, estétõl estéig pihenjetek nyugalmatok napján.

 

A hetedik zsidó hónap, tisri hava, a betakarítás ideje, általában szeptember-októberre esik. A félelmetes napok megelõzik a teleholdkor kezdõdõ sátorosünnepet. A Tóra nem magyarázza meg, miért kell koskürtöt fújni tisri elsején, s a napot "a hetedik hónapban a hónap elsejének" nevezi, nem pedig újévnek. Más forrásokhoz kell fordulnunk, hogy kihámozzuk a mára kialakult szertartás értelmét.

 

A Jom Kippur ugyanakkor ma is az, aminek a Tóra nevezi: az engesztelés és aszketikus önuralom napja, amelyen "megtartóztatjuk magunkat".

 

Mózes harmadik könyvének 16. fejezete teljes egészében az engesztelés szertartásával foglalkozik. Ez volt az év egyetlen napja, amelyen Áron a sivatagi hajlék-Szentély nyugati oldalán belépett az elfüggönyzött, félelmetes csendkamrába, a Szentek Szentjébe, a Jelenlét helyére, ahol a törvény kõtáblái és az elsõ táblák törött darabjai nyugodtak az arany frigyládában, a két kerubbal díszített, vaskos födél alatt. A Talmud leírja, hogy a Második Templom idején a fõpap ugyanezzel a rituális áhítattal lépett be a Szentek Szentjébe.

 

A fõpap a sivatagi hajlékban is és mindkét Templomban is ezen a napon bocsánatért könyörgött a maga, a papság és egész Izrael számára, amiért megszegte Isten törvényét. Amikor a szinte egész napon át tartó szertartások végén a Templomból felröppent a hír, hogy nem történt baj, egész Jeruzsálem ünneplésben tört ki. A Templom idejében Jom Kippur kétarcú ünnep volt hát: gyászos ünnepélyességgel és rettegéssel telt a nap, este pedig izgalmas látványossággá, tomboló népünnepéllyé vált.

 

Mára csak a ünnepélyesség, az aszketizmus, a Teremtõ elõtt való megítéltetés érzése, az idõ múlásának, az élet lepergõ homokjának felismerése maradt meg. A törvénykönyvek szerint az Engesztelés Napján az örömnek is helye van: a hívõknek fehérbe kell öltözniük, hogy kifejezzék bizalmukat az Isten kegyelmébõl áradó megtisztulásban. De Jeruzsálem pusztulása óta Jom Kippur vidámsága eltûnt. Ma az Engesztelés Napja a sajgó fájdalommal teli dallamok, a lehajtott fõk és megtört szívek ideje. Aki hallotta már Jom Kippur elõestéjén a Kol Nidrét énekelni, tudja, hogy a hívõk szó szerint tesznek eleget a sok ezer éves törvénynek: megtartóztatják magukat.

 

A "megtartóztatás" hagyományosan öt dologtól - az evéstõl és ivástól, a testiségtõl, a fürdéstõl, a test olajozásának Keleten dívó tisztálkodási szokásától és a bõrbõl készült lábbeli viselésétõl - való tartózkodást jelenti. Az utóbbi négy elõírás ugyanaz, mint a hirtelen gyászba borultakra vonatkozó megszorítás. A rabbik azért alkalmazták Jom Kippurra, hogy növeljék a nap félelmetességét. A böjt tórai törvény. Szinte minden zsidó, akiben csak egy kis vallásos indíttatás is van, Jom Kippurkor huszonnégy órán keresztül tartózkodik az evéstõl és ivástól.

 

A gyülekezet az egész napot a zsinagógában tölti. A Jom Kippur-i imarend a leghosszabb az egész zsidó szertartásrendben. Minden ima az ítélõszék elõtti megbánásról szól, vagy a bûnök és hibák beismerésérõl, akárcsak a Ros HáSáná-i könyörgések - hiszen a kürtfúvás napja része az Ítélet és Engesztelés drámájának. A két nap ünnepi imakönyvei együttesen egyetlen nagy - prózaversek, dicshimnuszok, siralmak, hitvallomások és magánbeszédek tucatjaival átszõtt - metaforikus alkotásban ábrázolják a félelmetes napokat. vissza a fejezet elejére

 

A nagyünnepek metaforája

 

A koskürt hangja a sötétségen át végighasít a világegyetemen. Az Isten trónusa elõtt sorakozó angyali seregek megborzonganak hangjától. Ros HáSáná van, az ítélet napja. A sors tekercsei nyitva állnak az Örökkévaló elõtt. Minden ember saját kezével írta beléjük elmúlt évi tetteit. Isten olvassa a bejegyzéseket, és ítéletet hirdet. Minden egyes emberi teremtményrõl elmondja, mi lesz a sorsa az eljövendõ évben: ki fog meghalni, ki marad életben, ki lesz gazdag, ki lesz szegény, ki fog fölemelkedni a világban, ki fog elbukni, ki fog békében élni, és ki lesz nyomorult.

 

A koskürt napján hozott döntés nem végleges. Az emberek tíz napot kaptak, hogy végiggondolják cselekedeteiket, megbánják rossz tetteiket, jót tegyenek, javukra billentvén a mérleget, jobb viselkedést ígérjenek, és imájukkal a Bíró kegyelmébe ajánlják magukat. Jom Kippur, a kegyelem utolsó napja, a vallomás és bûnbánat kritikus ideje. Amint a Nap eltûnik a horizont mögött, a sors tekercsei becsukódnak. A következõ évre minden ember sorsa megpecsételõdött. Az évi ítélethozatal napnyugtakor a koskürt hangjával véget ér.

 

Ezzel a gondolattal terhes a nagyünnepek egyik központi imája, az Unetáne tokef, a "Dicsérjük hatalmas szentségét..." kezdetû költemény, amely a déli muszáf istentiszteletben foglal helyet. A hívõk sûrû sorokban állva együtt éneklik. Azokban a gyülekezetekben, ahol kántor és kórus van, ez szokott lenni a nagyünnepek adta zenei élmények csúcsa.

 

Ebben az egyetlen képben Ros HáSáná és Jom Kippur minden rítusa és jelképe együtt jelenik meg. A kosszarvkürt, a sófár riadót fúj, mint amikor Izrael törzseit ellenség fenyegette a sivatagban, riadót fúj Dávid és Salamon hadainak a Szentföldön: riadót a léleknek az Ítélet közeledtén. A talányos szavak, amelyekkel tisri elsejét leírja a Tóra: "emlékeztetõ" nap legyen, világos értelmet nyernek. Isten számba veszi az év tetteit, s az emberek rettegve gondolnak vissza mindarra, amivel el kell számolniuk.

 

Ez hát az imarend metaforája. A judaizmus nem köti szabályokhoz a természetfölöttirõl való elméletalkotást: alig van tantétel, dogma vagy filozófiai bizonyítás. Vallásunk abból indul ki, hogy Isten létezik, és a Tóra az Õ törvénye számunkra. A Talmud tele van a bölcsek ellentmondásos kijelentéseivel a teológia terén. Az állításokat szép sorjában megjegyezték és tanulták: nem adtak ki hivatalos állásfoglalást. Ha az ellentmondással terhes területtel kapcsolatos cselekvésre kerülne sor, mindig van egy háláchá, egy döntés, hogy tudjuk, mit kell tennünk. De a teológiai absztrakció terén, akárcsak a természettudományokkal szemben, a judaizmus konokul ragaszkodik a nyitottsághoz. Ez a vonása jó szolgálatot tett hitünknek.

 

Valóban olyan-e az idõ Isten elõtt, mint egy kibontott tekercs? Senki sem tudja ezeket a dolgokat. Azt tudjuk, hogy az emberek óra és naptár szerint élnek. Csak egy módon hathatunk a jövõre: ha megszívleljük a múlt tanítását. "A Tóra az emberek nyelvén beszél", mondja a Talmud. A zsidóság kezdettõl fogva a Tóra szavai szerint értelmezte tisri elsõ tíz napját: a lélek éves számadásának, az ítélkezésnek és engesztelésnek az idejeként, s a vallás számára ez az idõszak ma is ezt jelenti.

 

A bûnbánat mechanizmusa

 

Magától értetõdik - noha a rabbik többnyire gondosan kifejezésre is juttatják -, hogy az önfegyelmet az Engesztelés Napjára tartogatni hatástalan és lehetetlen, akár a zsidó törvény, akár a józan ész alapján állunk. Semmi értelme úgy spekulálni, hogy majd Jom Kippurkor megbánjuk az egész évi gondtalan bûnözést.

 

Az engesztelés ezen a napon az ember és Teremtõje közti esemény. Az engesztelés bármi rosszért, amit az ember a másik embernek tett, a Talmud szerint úgy kezdõdik, hogy teljes kártérítést kell adnia, s azután kérhet feloldozást Istentõl. Az engesztelõ napi ima nem oldozza fel Isten és ember elõtt a cserbenhagyó gázolót vagy a szeretõt tartó házasembert. Atyáink a bûnbánat tíz napja alatt fel szokták keresni azokat, akiket esetleg megbántottak, és bocsánatot kértek tõlük. Nagy utakat tettek meg, hogy senkinek se maradjanak adósai. A hívõ zsidók ma is ezt teszik.

 

Hitünkben a megbánás a jövõ felé mutat. A héber tsuvá "visszatérést" jelent. A katonai szabályzatok rémisztõ kartotékja, amelyben az ember kihágásai az eltöröltetés reménye nélkül egyre gyûlnek, nálunk nem létezik. A múlt eltörölhetõ, ha szívünkbõl szólunk Istenhez, és visszatérünk tanításához. S ez nemcsak az éves számadásra vonatkozik, hanem az ember életének utolsó órájáig így van: ezt tanította nagyapám.

 

Bronxban lakott nála egy albérlõ, aki nem volt olyan nagy tudású ember, mint õ, de sokkal szenvedélyesebb volt a hitben. Egyszer, amikor a bûnbánás törvényeit tanultuk, elõrontott szobájából:
- Micsoda?! Az ateista dönti magába a whiskyt, disznóhúst zabál, és nõkkel hentereg egész életében, aztán halála napján megtér, és bûntelenné válik? Miközben én azzal töltöm az életemet, hogy kedvében járjak Istennek?
Nagyapám a könyvre mutatott:
- Írva vagyon... - mondta szelíden.
- Írva! - kaffantott az albérlõ. - Mindig azok a könyvek! - És becsapta az ajtót.

 

Felháborodása rendkívül logikusnak tûnt. Nagyapám azután kifejtette: az eltörlés nem jelenti azt, hogy a múlt az érdemek jegyzõkönyvévé válnék. Kiüríti a múltat, eltékozolt évek halmazává változtatja. Jobb, ha az ember akkor tér meg, mondta, amikor még van ideje megörökítésre érdemes életet élni. S miután senki sem ismeri halála óráját, abban a percben kell megragadnia élete gyeplõjét, amikor ösztöne elõször inti erre.

 

Érdemes töprengenünk az ítélet és engesztelés rejtélyein. Az érvek nem sokat nyomnak a latban a nagyünnepek hatalmával és erkölcsi erejével szemben. A zsúfolt imaházban felharsanó kürtszó elsõ fuvalma hátborzongató. Az ismétlõdõ, hol hosszú, hol rövid, hol jajongó, hol elnyúló hangzatok az idegeket tépik. Sok ezer éve nem változott a riadó hangja. A kosszarv és a légiriadó szirénája ugyanazokat a hangmintákat követi, és egyformán hat az emberi szívre.

 

A riadóval emlékezünk az elmúlt dolgokra, és megvalljuk vétkeinket.

 

A zsidóság számára ismeretlen az a mechanizmus, amelyben az ember megvallja bûneit, s földi közvetítõ útján feloldozást nyer a büntetés alól. A judaizmusban a bûnvallomást az egész gyülekezet egyszerre suttogja el. Teljesen egybehangzó a vallomás, nem tér ki az egyéni vétkekre. Az Engesztelõ Nap egyik központi imádsága, amely vissza-visszatér az imarendben, a bûnök betûrendes felsorolása, minden betûhöz két-két fogalmat rendelve, az összes vallási kihágást rendszerezve.

Ez a közös bûnvallomás. A jegyzék szinte függönyt húz az ember köré, hogy bûnei a legrejtettebb titokként közte és Teremtõje között maradhassanak.

 

A bûnvallomás egyértelmûen közös imádságként van megfogalmazva. A szóhasználat mindig többes szám elsõ személyû: "mi", "minket", "miénk". Ez a nyelvezet a szent nap imarendjének középpontjában nem lehet retorikai véletlen. Jelent valamit. Az ember beismerheti magában a múltban elkövetett bûneit, amikor kimondja a szavakat, azoknak a cselekedeteknek a nevét - ám nem tesz tanúságot maga ellen egyetlen földi ember füle hallatára sem. Az autonómia sérelme nélkül dönthet az egyéni lelkiismeret.

 

Egy sommás paradoxonnal azonban ugyanez a bûnvallomás, amely által az egyén négyszemközt maradhat Istennel, egy õsi közösség kötelékébe fûzi õt. Az Izraelnek szóló összes prófécia egyetlen, hihetetlenül súlyos gondolaton nyugszik, nevezetesen hogy egész Izrael, élõ és holt, a Sínaitól a jelen pillanatig, egyetlen, halhatatlan egyénként áll kapcsolatban az Örökkévalóval. A közös bûnvallomással ez az eszme fejezõdik ki Jom Kippur központi helyén.

 

Nem kísérletezem azzal, hogy bebizonyítsam ezt a különös elméletet, mindössze leírom.

 

A halhatatlan egyén

 

A fogalom önmagában nem olyan különös, mint amilyennek elsõ látásra tûnik. Hiszen ismerünk halhatatlan többtagú egyedeket. Ilyen a General Motors, ilyen Dánia. A General Motors elvileg nem halhat meg: szerzõdéseket köt, kihágásokat követhet el, büntethetõ. Dánia felelõs az adósságaiért akkor is, ha minden dán halott már, aki fölvette a kölcsönt, s elköltötte a pénzt. Ha ez nem így volna, a tõzsdén nem forgalmaznának dán államkötvényeket. Dániát sérelem érheti, és bíróság elé citálhatja a sértõ felet. Tárgyalásokat folytathat más, feltételezett szuperindividuumokkal: Angliával, Oroszországgal, Franciaországgal.

 

Izrael halhatatlansága mégis valami mást jelent. A Tóra törvényei Izrael testületét térben és idõben hozzák létre. Ebben hasonlítanak más nemzetek törvényalkotására, amelyek sok embert egy jogrendszerben egyesítenek. De a nemzeti eszmény már induláskor, a Sínainál döbbenetes kiterjedést kapott. A párhuzamok innentõl kezdve megszûnnek.

 

Az olvasó emlékszik a történetre. Mózes hol fölmegy a hegyre, hol lejön, az Örökkévaló és a nép öregjei közti közvetítõ szerepében, hogy megújítsa a régi szövetséget - testamentumot -, amelyet Isten Ábrahámmal kötött. A testamentum - a Bibliában használt szóval "szerzõdés" - feltételei a következõk voltak: az Örökkévaló vállalja, hogy Ábrahám utódait örök néppé, a nemzetek világosságává teszi, amennyiben megtartják az õsatya egyistenhitét és engedelmeskedését Isten törvényeinek. Miután Ábrahám leszármazottai mostantól új kis népként léteznek, az Örökkévaló érdeklõdik, hogy óhajtják-e ratifikálni ezt a szerzõdést. A nép öregjei önmaguk s utódaik nevében - mint alapító atyák - ünnepélyesen kijelentik, hogy hajlandók alávetni magukat a Tóra törvényeinek. Az egyezmény így megköttetvén, az Örökkévaló kinyilatkoztatja a Tízparancsolatot, és kifejti a többi törvényt.

 

Ez az egyezmény, amelyet Ótestamentumnak is neveznek, a héber Biblia egyetlen témája. Az elnevezés keresztény eredetû, s elválasztja zsidó Írásokat az evangéliumoktól, amelyek új vallást alapítottak. Ábrahám utódai, Mózes követõi számára ez az egyetlen testamentum, amelyet atyáiktól kaptak. A jognál maradva: egyik szerzõdõ fél sem lépett vissza, tehát a szerzõdés érvényben van.

 

Az a csoport, amely a Sínainál megerõsítette, ezzel halhatatlan jogi személlyé alakult - egy új néppé -, amilyen nincs még egy a földön: elhivatott néppé, mert nem egyszerûen a polgári és büntetõ-igazságszolgáltatásnak tartozott engedelmességgel, hanem egy erkölcsi kódexnak. Nem volt még nép, amely törvény szabta kötelességként fogta volna fel az Örökkévaló iránti szeretetet, parancsainak betartását, azt, hogy felebarátját, akár önmagát, szereti, védelmezi az özvegyeket és árvákat, táplálja és ruházza a szegényeket, és megõrzi õsei jelképeit és rítusait. A világ többi népe számára ezek a dolgok az etika és a vallás kérdéskörébe tartoznak. Izrael számára kodifikációs kérdések. Talán embertelenül nehéz kötelezettségek, de õseink vállalták õket.

 

Mi, amerikaiak, törlesztjük a kölcsönöket, amelyeket rég elhunyt szenátorok vettek föl. Tiszteletben tartjuk a szerzõdéseket - elõfordulhat, hogy életünk árán -, amelyeket néhai elnökeink kötöttek. Alávetjük magunkat alkotmányunknak, amelyet rég halott kezek írtak. Ez a világ rendje. Aki nem ismeri a zsidó gondolkodás mikéntjét, mégis megdöbbentõnek találja, hogy az erkölcs és Isten imádatának parancsai egyforma súlyúak számára.

 

Azt olvassuk, hogy a Tízparancsolat kihirdetésekor egész idõ alatt zengett a kürt szava a Sínai-hegyen. Erre sincs magyarázat, akárcsak az esemény alkalmával tapasztalt egyéb furcsaságokra. A merész képzelet, amely a zsidó próféciát oly szárnyalóvá teszi, itt vakító képet világít meg. Ami a Sínainál történt, teljes valójában leírhatatlan. Olyasvalami volt, amit a világ azóta nem képes sem megfejteni, sem elfelejteni. A megállapodás, amelynek kihirdetését a sófár szava kísérte, fennáll. A halhatatlan egyén, aki vállalta a feltételeket, még mindig él. Az éves ítélkezés és engesztelés napjain ez az egyén mérleget készít a teljesített vállalásokról, és a sófár felszólítására megvallja vétkeit. Így lesz érvényes az Isten és Izrael közötti egyezmény az új évre, mint sok ezer év óta mindig.

 

A remény évada

 

"Megbánás, ima és jó cselekedet megmásítja a szigorú ítéletet" - mondja az imakönyv.

 

Az öreg Omár az ellenkezõ állásponton volt (Omár Khájjám: Rubáiját (71.). Szabó Lõrinc fordítása):

 

A Mozgó Ujj ír; végez, s megy tovább;
s vissza nem csalja csak egy fél-Sorát
törölni Ész és Szív, s nincs annyi Könny,
hogy kiolthassa egyetlen Szavát.

 

Mostanában a pesszimizmus dívik az irodalomban. Ám magában a divatos pesszimizmusban is bizonyos belsõ ellentmondás látszik mutatkozni - talán a természetével olyannyira összeférhetetlen energikusság és ötletesség miatt, talán irodalmi díjakat arató apostolai miatt, akik távolról sem gyászos képet mutatnak a díjátadó ünnepségrõl készült fotókon -: valami zavarja az ünneprontás üzenetét. Aki veszi a fáradságot, hogy ilyen ragyogóan tudjon reménytelen lenni, és ennyi aprólékos munkát fektet bele, az mégsem lehet annyira rossz véleménnyel a világegyetemrõl, mint hirdeti.

 

Igazság szerint a judaizmus is tud olyan pesszimista lenni, mint az irodalmi díjak boldog birtokosai: Jób könyve, A Prédikátor könyve és a Talmud sötét pátoszát nemigen képes fölülmúlni a modern irodalom. A látszat mást mutat, s a dolgot fordítva ítélik meg: ennek oka az a zsidó meggyõzõdés, hogy létezik egy láthatatlan Isten. Míg a világ kereke jó és rossz idõkön át forog, a zsidók élik hitüket, hogy Isten van, hogy az események nem a vak véletlen játékai, hogy az emberek megjavíthatják magukat és a világot, ha elvetik a múlt hibáit, és új, jó cselekedetek mellett döntenek, Istentõl várva oltalmat és igazságot. A javítható és javuló világ fogalma - hogy a sors az emberek kezében van, hogy a világ szilárd, hogy nincsenek hóbortos istenek, hogy következhet kedvezõbb és biztatóbb idõ - héber eredetû. Ez Izrael legnagyobb ajándéka az emberi civilizáció számára Ábrahám Istenén kívül, valójában annak egyenes következményeként.

 

A héber nép optimizmusa világegyetem-szemléletébõl ered. Csapás, kilátástalan szegénység, tömeggyilkosság nem térítette el a zsidókat a láthatatlan Isten sínai víziójától. Hiszik: nemcsak azt, hogy létezik, hanem azt is, hogy fontosak számára az emberek, hogy azt akarja, váljanak jobbakká, mint amilyenek, s hogy törvényt adott nekik, amely megmutatja, hogyan lehet javítani a világot. Aki rálel, szilárd talajon vetheti meg a lábát. Ha valóban ott van a világegyetemben, akkor van remény. A vak erõk ingatag egyensúlya végsõ káoszba sodorhat. A látó erõ kordában tartja eszközeit. A zsidó minden dolgát azzal a feltételezéssel teszi, hogy Isten van - így tehát optimista. Ezzel a hipotézissel cselekedvén hosszú idõt ért meg.

 

Ha úgy tetszik, nevezhetjük szerencsének is. De mivel bolygónkon a fennmaradás forrása a remény, higgyük: a zsidók talán az õsi nép bölcsességével ragaszkodnak a nagyünnepekhez, függetlenül attól, hogy a judaizmus többi aspektusával milyen viszonyban vannak. Mert Jom Kippur szelleme spóra, amelybõl õsi hitünk újra fölépülhet: mert csíra, amely az egész struktúrát hordozza, és halhatatlan."

Forrás

 

 

Mijo Creative Commons License 2005.10.07 0 0 276

 

Egy egyedien nagyszerű, a mai nyálas időkben merész hangvételűnek tekinthető közéleti hetilapra bukkantam, a címe: "HétNap Dunaújvárosban és környékén".

 

Bevallom, nosztalgikusan egykori Bácskapocsos időmre emlékeztet, különös tekintettel, ami Németh Ottó nagyszerű írásait jellemzi. (Kutasi Feri, összefutna a nyál a szádban, ha olvasnád.)

 

Rendkívül sajnálom, hogy pillanatnyilag nincs a kiadványnak online verziója, de a lap főszerkesztőjétől, Cs. Fekete Györgyitől megtudtam, hogy ez csak idő kérdése, rövidesen várható az internetes megjelenítés is.

Pedig nagyon szívesen idéznék pár írást belőle.

 

További sikereket kívánok a lapnak, és kitartást a munkatársaknak!

 

Üdv: Muity Mijo

Baja

 

 

Mijo Creative Commons License 2005.09.20 0 0 275
Mijo Creative Commons License 2005.09.08 0 0 274

 

Drasztikus változások a regisztrációs adóban
  • Világgazdaság
  • 2005. szeptember 8., csütörtök 7:54

     

    A jövedéki adónak és a regisztrációs adónak kell ellensúlyoznia az áfacsökkenés okozta bevételkiesést. A korszerűbb autók regisztrációs adója jobban nő, mint az elavultabbaké.

     

     

    Míg az idén csak az infláció mértékével (no meg a 25 százalékos áfával) nőtt a regisztrációs adó, jövő év januárjától drasztikus változásokra kell számítani. Mint arra a Pénzügyminisztérium korábban már felkészítette a közvéleményt: a 2006-tól esedékes alacsonyabb áfakulcs negatív költségvetési hatásainak kompenzálására - a jövedéki adók mellett - megemelik a regisztrációs adó tételeit is. E két adónemnek együttesen mintegy 66 milliárd forinttal kell ellensúlyoznia a kieső áfát. Lapunk számításai szerint ez azt jelenti, hogy a regisztrációs adó hozzávetőlegesen évi 5,5 milliárd forinttal nőne.

     

    Az új adótábla azt jelzi, hogy a pénzügyi tárca - amellett, hogy igyekezett a regisztrációs adórendszer meglévő fogyatékosságait orvosolni - megpróbált a használt külföldi autókkal kereskedő cégek kedvére is tenni: az 5-ösnél rosszabb környezetvédelmi kategóriába tartozó járművek adótételei jóval kisebb mértékben nőnek, mint az ennél jobb autókéi. Míg például egy korszerű 1100 köbcentiméteres benzines gépkocsi regisztrációs adója 41,3 százalékkal nő, addig a hasonló paraméterű elavultabb társa után csak 11,6 százalékkal kell nagyobb adót fizetni jövőre.

     

    A jogalkotó kedvezett a nagyobb hengerűrtartalmú járművek javára is: ahogy nő a térfogat, úgy csökken az adónövekedés aránya. Az eddig kivételezett helyzetben lévő "egyéb" kategóriájú, illetve a muzeális jellegű gépkocsik tulajdonosait viszont hideg zuhanyként érintheti a hír: az ő adótételeik közel 40 százalékkal növekednek jövőre. A motorkerékpárosokkal sem bántak kesztyűs kézzel. A legkisebb motorok esetén 50 százalékkal nő az adó, de a többi kategóriánál sem megy 35 százalék alá.

     

    Mindezt természetesen meg kell még fejelni az immár 20 százalékos áfával. Erről nem szabad elfeledkezni, már csak azért sem, mert az adó befizetéséről szóló igazolást csak annak adják ki, aki az áfát is rendezte.

     

     

    Mijo Creative Commons License 2005.09.04 0 0 273
    Mijo Creative Commons License 2005.09.03 0 0 272

     

    Ide jutott a világ! Vajon a gőg elfogadtatja-e ....

     

    "Kuba kész haladéktalanul segíteni az Egyesült Államoknak - közölte a kubai elnök egy tévéinterjúban. Fidel Castro 1100 orvost készül a Katrina hurrikán által romba döntött New Orleansba küldeni. Az elnök hozzátette, hogy az orvoscsoport kiküldésének minden költségét a havannai kormány fizetné, és semmit nem vár cserébe a gesztusért."

     

    http://origo.hu/nagyvilag/20050903castro.html?pIdx=2

     

     

    Mijo Creative Commons License 2005.08.30 0 0 271

     

    "ENSZ-vízummal utazik Sólyom László New Yorkba

    Index

    2005. augusztus 30., kedd 11:15

     

    Ujjlenyomat nélkül utazik a köztársasági elnök New Yorkba, ahol az ENSZ közgyűlésén vesz részt.

     

    Az ENSZ közgyűlésére utazik New Yorkba Sólyom László köztársasági elnök szeptember 13-a és 15-e között. "Az államfő az ENSZ közgyűlésére megy, és az ENSZ székhelye New Yorkban van" - mondták az Index érdeklődésére az államfő sajtóirodáján.

    Sólyom nem amerikai, hanem úgynevezett ENSZ-vízummal utazik az amerikai nagyvárosba, ahol - az ENSZ közgyűlésen és néhány kétoldalú megbeszélésen kívül - nem lesz hivatalos (amerikai) programja. "Az ENSZ vízumhoz nem kell ujjlenyomatot adni" - mondták a sajtóiroda munkatársai.

    Sólyom László az augusztus 5-i hivatalba lépése előtt a Magyar Hírlapnak adott interjúban azt nyilatkozta: "el kell ismerni Amerika súlyát és szerepét, (_) de ne essünk túlzásokba a rendkívüli intézkedésekkel és jogkorlátozásokkal. Én például addig nem megyek - tudósként sem mentem - az Egyesült Államokba, amíg ujjlenyomatot kell adnom."

     

    ____________________________________

     

    Rövid ideig volt egy ember, ki ujjhegyével kívánt tartást demonstrálni egy nép képviseletében.

    Na most, ez is egyike azoknak a kérészéletű nüanszoknak, melyek méla csalódást keltve vesznek a nagy semmibe :(....

    Kurázsit hiányolni abban a világban, melyben ilyesmi talán sosem volt ....

     

     

    Mijo Creative Commons License 2005.08.29 0 0 270

     

    Francia feketelista a nem biztonságos légitársaságokról

    augusztus 29. 11:23

    [MTI]

     

    Az utóbbi hetek légi katasztrófáinak hatására Franciaország hétfőn nyilvánosságra hozta annak az öt légitársaságnak a nevét, amelynek gépeit biztonsági intézkedésként már korában kitiltotta légteréből. A francia polgári légiforgalmi hatóság internetes honlapja szerint a szóban forgó légitársaságok és kitiltásuk hatályának kezdete: az észak-koreai Air Koryo 2001 áprilisától, az Egyesült Államokhoz tartozó Virgin-szigetek Air Saint-Thomas nevű társasága 2004. március 19-étől, a libérai International Air Service 2004. április 1-jétől, a mozambiki Air Mozambique (LAM) 2004. december 3-ától és a thaiföldi Phuket Airlines 2005. június 4-étől. A tilalom kiterjed a LAM leányvállalatára, a Transairwaysre is.

     

     

    WOLFI Creative Commons License 2005.02.02 0 0 269

    10 ÉVES AZ ARMSTROBG KLUB

     

    10 óra élő zene

     

    Kezdés: 18.30
    2005. február 05. szombat

    Belépő: 600,- Ft

     

    Fellépő zenekarok:
    - Kobolya zenekar (magyar népzene)
    - Őstermelők (jazz)
    - Collection (akusztikus rock)
    - Veracruz (jazz és funky)
    - Midnight Boogie (blues és rock)
    - Bad Times (rock)

    WOLFI Creative Commons License 2005.01.20 0 0 268

    Tisztelt zenészek, zenekarok, zenetanárok, amatőr és hobby zenészek!

     

    Indul a Bajai Zenészklub!

     

     

     

    A Bajai Zenészklub egy olyan kezdeményezés, mely a város és annak vonzáskörzetében lévő amatőr vagy profi zenészeknek nyújt lehetőséget abban, hogy megismerkedjenek egymással. A klub a József Attila Művelődési Központ és Ifjúsági Ház keretein belül fog működni Wolfárt László bajai népzenész vezetésével.

     

    Elsősorban egy olyan fórumot kívánunk létrehozni, ahol a zenészek megbeszélhetik a problémáikat, tanácsokat kérhetnek, illetve adhatnak egymásnak. Másodsorban olyan zenei műhelyként szolgálna, ahol a tagok nem zárkóznak el egymás zenei irányzataitól. Sok olyan fiatal zenész van, aki nem játszik zenekarban, de szívesen zenélne együtt másokkal. Ezek kielégítésére a zenészklub nyújt lehetőséget.

     

    Az  alakuló ülést 2005. január 26-án (szerda) tartjuk a J.A.M.K.I.H.-ban (Baja, Árpád tér 1.), mely későbbiekben a klub törzshelyéül is szolgál. Itt kerül pontosításra, hogy a fent említettek közül a klub miben tud segítséget nyújtani a tagoknak, a tagsági viszony feltételeit, valamint a találkozások gyakoriságát és a programtervezetet is itt beszéljük meg.

     

     

    Alakuló ülésünkre szeretettel meghívjuk és elvárjuk.

    Érdeklődni: Kollerné Harmat Ildikó: 79/321-036

    Mijo Creative Commons License 2005.01.11 0 0 267

     

    Még egy apróság Tímár doktor gondolatvilágából: megette a feneség azt az országot, ahol nincs jogbiztonság! Márpedig ez az, ami nálunk már nagyon régóta nincs, és ez alig hosszú évtizedekre tehető, és ahogy haladunk, nem is igazán tűnik úgy, hogy egyhamar lesz :((....

     

     

    Előzmény: Mijo (266)
    Mijo Creative Commons License 2005.01.11 0 0 266

     

    Pedig tegnap még nem tudtam, hogy ma éppen Csurka lesz a Napkelte vendége.

    Mely faggatóköre, most kiegészült a kekk Fialával.

    Ez a műsor ilyenkor átváltozik tragikomédiává, lévén a széthullófélben lévő párt, széthullófélben lévő lévő elnökét a ballib vonal képviselői - most Báló és Fiala - menetrendszerűen pillanatok alatt felhergelik, és ő onnantól alig képes összefüggő módon gondolkodni, véleményt alkotni, választ adni.

     

    Egy valamit nem értek: ez a műsor egyes esetekben meglehetősen kíméletlen szokott lenni a megszólaltatott alanyokkal szemben, hát egy Csurka esetében vajon miért nem nyúlnak olyan adalékanyagokhoz, melyekről az előző hozzászólásomban szereplő beidézett írás szól!? Nem hadarva, ömlesztetten ráolvasva, hanem szép lassan, tagoltan, konkrétan és érthetően, igényleni és megadni közbeszólás nélkül a lehetőséget komplex, kielégítő válaszra.

     

    Gennyes ez az egész úgy ahogy van, nem igazán hinném, hogy található lenne ebben a honban olyan eszmei irányzat, mely valójában nem a szokott pénzről szólna :((....

     

    Talán leginkább Tímár Györgynek kell igazat adnom: itt egyszerűen nincs olyan, aki pontosan képes lenne definiálni a magyar politikai jobboldalt, baloldalt, de még a felkapott polgári fogalmat sem, különbséget tenni közöttük még úgy sem.

    Jómagam Antallt sem láttam sosem különbnek Csurkánál, mindketten a cucilizmus kegyeltjei voltak, Tímár is az antalli-éra gyengeségét tartja mai sorsunk következményének.

     

     

    Előzmény: Mijo (265)
    Mijo Creative Commons License 2005.01.10 0 0 265
    jujo01 Creative Commons License 2004.07.14 0 0 264
    jujo01 Creative Commons License 2004.07.14 0 0 263
    Traffipax-top! Az elmúlt héten a megengedett 50 km/h helyett 107 km/h sebességgel közlekedett Csávoly belterületén az a személygépkocsi vezető, akit a közlekedésrendészeti járőrök igazoltatás alá vontak.

    Erre mondjatok valami okossat!:))))
    Mijo Creative Commons License 2004.05.05 0 0 262

    "Sperma, retek, büfi, puki

    Szily László
    INDEX 2004. május 4., kedd 16:48

    Egy hónapos hírek + szánalmas nyomdatechnika + fingós aktmodell + Európa legnagyobb alapterületű időjárásjelentése = Képes Bulvár. A Színes Mai Lap kiadója húzott egy nagyon merészet, és újabb bulvárlapot dobott piacra, melynek be kéne töltenie a politikai napilapok és a bulvárújságok közötti rést. Azért sem fogunk olcsó szóvicceket sütögetni a résről, hanem kézbe vesszük az újszülött terméket és belelapozunk.

    Merész, nagyon merész műfaji kísérlet a Képes Bulvár. Kiadója magazin jellegű napilapot szeretne megjelentetni minden nap. Legalábbis erre következtettem az utolsó oldalra lapozva, ahol igazi megrázó emberi dokumentum található. L. Kelemen Gábor vezérigazgató-főszerkesztő egy stílszerűen fekete nyomdafestékkel bevont felületen próbálja megszólítani a leendő olvasókat, de a szavakkal vívott küzdelemben szegényt tarkón vágják, aztán jól halálra karatézzák. Ilyeneket ír a főszerkesztő, hogy Napilap lesz a Képes Bulvár, mégis olyan, mintha magazint tartana a kezében és Európában az első magyar bulvár napilap meg Képes Bulvár. Ugye már várja? Hamarosan jön.. Hogy végül olyan fordulattal zárjon, mintha a crack vagy a tokaszalonna előnyeit ecsetelné a kokainnal szemben: Meglátja: nem tud majd leszokni róla, mert olcsó lesz. Nagyon olcsó!

    Ha már az utolsó oldalon kezdtük az ismerkedést, gyors pillantást vetek Közép-Európa legnagyobb felületű időjárás-jelentésére, illetve egy bögyös csaj fotójára, akire argentin válogatott focimezt festettek, aztán fordítok a címlapra.

    Kómások kérték

    Ha a címoldala alapján próbáljuk kitalálni, hogy kinek szánták a Képes Bulvárt, akkor legerősebb tippünk az utóbbi heteket, sőt talán hónapokat kómában töltő baleseti sérültek csoportja, akiket még nem szabad felizgatni semmivel.

    A címlapsztori a Szandra vallott! című anyag a profilból látható Béres Alexandra fotójával. A bevezetőből - gyanús módon - nem tudtuk meg, hogy milyen "nagy titkot" vallott be a fitneszversenyző, ezért lapoztunk a 28-dik oldalra. Ahol gyors fókuszálás után - nemhiába dolgozunk online lapban - nyomdafestéket nem tűrő kiáltást hallattunk. A válasz ugyanis az, hogy "a titok nyitja az egészség", illetve hogy "fontos a napi ötszöri étkezés". Komolyan, ráadásul mindez még csak nem is egy cikkben, hanem egy közepes hosszúságú képaláírásban van megfogalmazva.

    Alexandra titkán kívül játszik még a címlapon Carlos Santana, egy igazán időszerű cikkel - "lemezeladásai az utóbbi években csúcsokat döntögetnek" és a hátoldalról már ismerős, argentin színűre festett lány, aki állítólag Diegóért aggódik. Jól sejtik, ugyanaz a fotó került az újság elejére, mint a végére.

    Sperma, retek, büfi, puki

    Beljebb lapozva térdig gázolunk az egy hét és másfél hónap közötti életkorú érdektelen hírekben, míg el nem érünk a harmadik oldalra, ahol az obligát aktkép található a néhány soros képaláírással. És itt végre megtaláljuk az első műfaji újítást, sőt, merjük kimondani, forradalmat. Ez az aktmodell - a neve Bónuszlány - ugyanis hús-vér ember, nem pedig lélektelen kúrógép, mint a konkurens sajtótermékek cicababái.. Most például éppen fingania kell, pedig a hascsikarása miatt aggódó barátja - Valu Tibor egykori tirpák katonatársam szép kifejezésével - naponta háromszor szájba szexuálja. Ide is másolom a szöveget, ha nekem nem hinnék el a dolgot: Úgy tűnik, hogy nagyon felpuffasztott a sok zsenge retek. A barátom ajánlott valamit az emésztésem segítésére, de eddig még nem éreztem a sok lenyelt gyógyszer jótékony hatását. Még egy napig hajlandó vagyok háromszor bevenni, aztán inkább dokihoz fordulok. A fiatal pár a kép tanúsága szerint azért kényszerül egyoldalúan orális kapcsolattartásra, mert Bónuszlánynak durva pixelek nőttek a pinájára, ami megnehezíti a behatolást.

    A kép és aláírása azért is meghökkentő, mert a Képes Bulvárban amúgy kevesebb a szex, mint az átlagos hazai színes újságokban. Van ugyan szexrovat, de abban két felöltözött és egy rémisztően szilikon mellű lány fotója mellett olyanokat lehet olvasni, hogy van aki tagadja, van aki bevallja. Egy biztos: mindenkinek vannak szexuális képzelgései. Aztán kiderül, hogy a cikkíró szerint a szexfantázia azt jelenti, hogy a delikvens nagyobb mellet vagy farkot képzel magának.

    Támad a reszli

    Valamilyen meghökkentő ötlettől vezetve szinte kizárólag hetekkel ezelőtt lejárt, már a kerületi lapokban is megírt érdektelen hírek kerültek a "magazinba". Görög Zita vámpírfimben szerepel, Vágó István fogja vezetni az Ország tesztjét, Britney Budapestre jön, Lenke néni 85 éves, Bruce Willis újra nősül, Abramovics a leggazdagabb brit - mindet olvastuk jó régen, van amit még márciusban. Akad néhány, valóban magazinosnak nevezhető cikk, de az embernek határozottan az az érzése, hogy ide azok az írások kerültek be, amik még a Színes Mai Lapba sem fértek bele.

    Instant borbély

    Meggyőződésem, hogy az első időugrást nem egy távoli féreglyukban, hanem egy fodrászat vagy fogorvosi rendelő várójában fogja végrehajtani az emberiség. Kevés időn kívülibb élmény létezik, mint három éves és egy hónapos korú közötti, már újszülött állapotukban is érdektelen híreket olvasni színes lapokról. A Képes Bulvár maga a hordozható féreglyuk, vagy - ha tetszik - az instant fodrászszalon. Kevés vizet rácsöpögtetve műbőr ülőkék és lejárt életmódmagazinok nőnek ki a földből, aztán lehet zsibbadni."

    mamicska Creative Commons License 2004.02.12 0 0 261
    Elveszett?
    Mepróbálom újra,hogy mit olvastam azújságban
    Előzmény: mamicska (260)
    mamicska Creative Commons License 2004.02.12 0 0 260
    Előzmény: mamicska (259)
    mamicska Creative Commons License 2004.02.12 0 0 259
    Mijo Creative Commons License 2004.02.11 0 0 258

    "Tüntetők szállták meg a Zengőt

    Tóth-Szenesi Attila
    INDEX 2004. február 11.

    A Zengőre tervezett lokátorállomás ellen tiltakozók szállták meg szerda korareggel a csúcsra vezető utakat, hogy ne tudják elkezdeni a beruházással járó fakivágást. A rendőrség nem avatkozik közbe, mert a demonstráció körbe nem kerített magánterületen zajlik. A Honvédelmi Minisztérium szerint a területet átadták a generálkivitelezőnek, a generálkivitelező a fakitermelésben nem érzi magát illetékesnek, de nem tartja elképzelhetetlennek a karhatalom bevetését. Korábban a parlament egy MDF-es tagja is úgy nyilatkozott, hogy a terület lakói legfeljebb kárpótlást kérhetnek a beruházásért.

    Nem kell tartani a természetvédők és a rendőrök összecsapásától a 682 méter magas Zengőn. Hosszúhetény helyszínen tartózkodó alpolgármestere, Molnár Ferenc az Indexnek elmondta: a kivitelezővel szerződést kötött erdészeti hatóság feljelentést tett a rendőrségen, mert a tervezett lokátorállomás helyén nem tudják elkezdeni a fakivágást. A rendőrök kivonultak és elmondták, hogy ez az erdészet körbe nem kerített magánterülete, ehhez a rendőrségnek nincs köze.

    A tüntetőket az erdészet a pécsváradi jegyzőnél jelentheti fel, pontos névvel, személyi igazolvány számmal, lakcímmel. Igazoltatásra viszont csak a rendőrök jogosultak, akik többször nem kívánnak kivonulni a Zengőre, mivel az ügyhöz nincs közük. A lokátorberuházás ellen különben a környező településekkel együtt Pécsvárad is tiltakozik, így elképzelhetetlen, hogy a település jegyzője túl nagy erőfeszítéseket tenne az ügyben.

    "Reggel az erdészettől három illetékes a terület elhagyására szólított fel minket" - mondja az előzményekről az alpolgármester, aki környezetvédő szervezetek - köztük a Védegylet és a Civilek a Zengőért Mozgalom - ötven-hatvan képviselőjével zárta le a csúcsra vezető erdei utakat, és felkészült arra, hogy, a többiekkel együtt, a farönkökből álló barikádokhoz láncolja magát.

    Vasárnapig kell kivágni a fákat

    A Honvédelmi Minisztérium lokátorállomást kíván építeni a csúcs és a pécsváradi vár közé eső, védett növényekkel és állatokkal teli területen. A kivitelezővel kötött szerződés szerint, értesült a HavariaPress, ezen a héten kell kivágni az építkezés területére eső fákat. Az engedély vasárnapig szól, addig kell elvégezni a munkát.

    A Honvédelmi Minisztériumnál az Indexnek elmondták: a területet átadták a generálkivitelezőnek. Bayer József generálkivitelező szerint a fakivágás nem rá tartozik, mert a HM erről az erdészettel állapodott meg. "A tüntetők belső birtokháborítást követnek el, a fakitermelést megkezdhetik, a demonstrálók eltávolításához a karhatalmat is ki lehet hívni" - mondja a Bayer Center tulajdonosa. A fakitermelésben illetékes, reggel a helyszínen járt erdészeti igazgató viszont azt mondta: csak a minisztérium nyilatkozhat az ügy további fejleményeiről.

    A hosszúhetényi alpolgármester szerint a területet azért sem hagyják el, mert turistaként tartózkodhatnak ott. Az erdészet igazgatóságánál ma reggel nyolc órakor fellebbezést nyújtottak be a fakitermelés ellen, a tudomásuk szerint halasztó hatályú dokumentum náluk van, így szerintük senkinek nincs joga őket onnan eltávolítani, illetve a fakivágást megkezdeni.

    Ezerfős demonstrációt terveznek

    A rendőrségtől engedélyt nem kértek a demonstrálók, mivel a csúcsra vezető erdei utat zárták le, mely nem közút. "Ezt a természet alakította ki évezredek alatt, autóknak itt nincs keresnivalójuk" - érvel az alpolgármester. A természetvédők szerint a fák mellett százezer tő védett növény sorsa a tét. Néhány évvel ezelőtt a Honvédelmi Minisztérium "gigantikus kísérletbe" fogott: tizenkétezer tő védett növényt telepített el a Zengő déli oldalára tervezett szerpentin nyomvonalából, amelyek jórészt elpusztultak.

    A tüntetésen - Molnár elmondása szerint - a "nagy környezetvédő szervezetek" vannak jelen, a legnagyobbak közül egyedül a Greenpeace Magyarország hiányzik. Egyelőre csak magyar aktivisták zárták le az utat, de a WWF már felvette a kapcsolatot az európai társszervezeteivel.

    A tüntetők a hét minden napján kivonulnak a hegyre, szombatra pedig a környék lakosaival egy ezerfős demonstrációt kívánnak tartani a csúcson. A környezetvédők szerint a NATO-ba belépő új tagállamok, Románia és Szlovénia területén jobbak az adottságok egy ilyen beruházáshoz. A Zengőre tervezett katonai lokátorállomás híre eljutott az Európai Parlamentbe: az Európai Néppárt és a ház zöld csoportja hamarosan a NATO-hoz fordul, kérve a beruházás felülvizsgálatát

    A NATO fizeti

    A NATO légvédelmi radarrendszer három magyarországi helyszínét az 1990-es évek második felében jelölték ki. A döntés értelmében lokátorállomás épül a mecseki Zengő-hegyen, a bükki Bálvány-csúcson és a békéscsabai laktanyában. A telepítés megkezdését eredetileg idén tavaszra, befejezését 2006-ra tervezték, a beruházás 23,5 milliárd forintos költségét a NATO fizeti. A radarrendszer nagymértékben fokozza majd az ország biztonságát, ráadásul nemcsak katonai célokat szolgál, hanem segítséget nyújt a civil légi irányítási rendszernek is.

    A HM az új mecseki állomást elektromos védelemmel kívánja ellátni, így a turisták a jövőben is felmehetnek a Zengőre, megtekinthetik a bázist, a környékén feltárt romokat és gyönyörködhetnek a kilátásban is. A szaktárca állítja: a lokátorállomások maximális kimenő sugárzása alacsonyabb egy GSM-toronyénál, a fejlesztés nem veszélyezteti a környezetet és az emberek egészségét.

    Korábban Karsai Péter, az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának MDF-es alelnöke is úgy nyilatkozott, hogy a beruházás mindenképpen megvalósul, a mecseki falvak lakosai legfeljebb kárpótlást kérhetnek majd a beruházásért.
    __________________________________________________

    Évek óta tiltakoznak

    Az érintett települések lakói civil szervezetekkel karöltve különböző fórumokon évek óta tiltakoznak a lokátorbázis ellen. Beadványokkal fordultak a Legfőbb Ügyészséghez, a HM-hez, az Alkotmánybírósághoz, az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, tavaly nyáron pedig 6300 tiltakozó aláírást juttattak el Szili Katalin házelnökhöz."

    Mijo Creative Commons License 2003.11.28 0 0 257

    "Háromszáz ponttal emelte a kamatot a jegybank

    Index
    2003. november 28., péntek 12:44

    A Magyar Nemzeti Bank pénteken váratlanul, azonnali hatállyal 300 bázisponttal 9,5 százalékról 12,5 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot. Elemzők szerint váratlan a kamatemelés, és hatásait is kétségesnek tartják. Egyes vélemények szerint dilettáns, latin-amerikai országokra jellemző döntés született, és valutaválsághoz is vezethet a forint árfolyamának ingadozása.

    A Monetáris Tanács pénteken úgy döntött, hogy megemeli a jegybanki alapkamatot háromszáz bázisponttal. Az irányadó kamatláb ezzel 9,5 százalékról 12,5 százalékra emelkedett. A Magyar Nemzeti Bank közleményében leszögezi, hogy elmúlt hetekben a forintárfolyam számottevő mértékben gyengült, az állampapír-hozamok pedig jelentősen emelkedtek.

    Inflációs cél

    Járai Zsigmond jegybankelnök délelőtti sajtótájékoztatóján azzal magyarázta a váratlan döntést, hogy a magasabb kamat kevesebb kockázatot jelent a piac bizalmának visszaszerzése szempontjából, mint a forint további gyengüléséhez fűződő felerősödő várakozások.

    A jegybank mostani megítélése szerint a magasabb kamatszint szükséges a 2005 végére kitűzött inflációs cél és a 2008 elejére kitűzött EMU-csatlakozás, vagyis az euró bevezetése érdekében, amelyhez azonban addig is elengedhetetlen a szigorú monetáris és fiskális politika következetes folytatása.

    A kabinet támogatja a jegybankot abban a törekvésében, hogy a forintgyengülésnek akár drasztikus lépésekkel is elejét vegye. Ezt László Csaba pénzügyminiszter jelentette be az Indexhez is eljuttatott közleményében. Bővebben>>

    A legmagasabb kamat

    A jegybanki alapkamat ilyen magasan az új kamatstruktúra 2002. júniusi kialakítása óta nem volt. Akkor a jegybanki alapkamatot 11,25 százalékos szinten határozták meg, és azóta 2003 közepéig folyamatosan mérséklődött. Az irányadó kamat 2002-ben 11,25 százalékról 9,75 százalékra, majd a következő évben 8,50 százalékra csökkent.

    Váratlan döntés

    Szakértők szerint váratlan volt a kamatemelés, és sokan annak hatásait is megkérdőjelezik. Az ING, az OTP, a Postabank és az Inter-Európa Bank szakértője arra figyelmeztet, hogy bár kissé erősödött a forint a kamatemelés miatt, annak hosszútávú hatásai kiszámíthatatlanok. Az elemzők valutaválságról, újabb spekulációktól, forinteladástól tartanak.

    "Dilettáns döntést hoztak az MNB-ben" - fakadt ki a Cashline tulajdonosa Albrecht Ottó, aki szerint az elmúlt 15 év legrosszabb döntését hozta meg most a jegybank: a 300 bázispontos kamatemeléssel egy dél-amerikai ország szintjére süllyesztette le hazánkat. Bővebben>>

    Pánikhangulat érződik

    Szkeptikusak a külföldi elemzők is. A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy folytatódhat a piaci nyomás, aminek hatására esetleg még tovább kell emelni a kamatot, mert nem érkezik elég tőke a folyómérleg-hiány finanszírozására, a kormány pedig nemigen segít költségvetési oldalról a belső kereslet visszafogásával. Gyurkó István, Londonban dolgozó pénzügyi szakértő az Info Rádiónak elmondta, a "sokkoló mértékű kamatemelés" beindított egy folyamatot, mely után kétséges, hogy visszatér-e a forintba vetett bizalom. Bővebben>>

    Zuhan a tőzsdeindex

    Masszív eladási hullámot indított el a kamatemelés a tőzsdén, az irányadó index 9000 pont alá, valamivel több, mint egy órával nyitás után. A piacok összezavarodtak a lépés nyomán, a vezető részvénypapírok értéke zuhanni kezdett."

    Mijo Creative Commons License 2003.11.22 0 0 256

    Csupán magánvélemény

    EHETI

    U.P.
    2003. november 17., hétfő

    Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!