Még mindig nem értem, ha agyilag hagyunk valamit abba, azt hogyan lehet érzelmileg megszívni? Mindenképp győztesnek nevezném azt, aki elhagy egy vesztest.
Ne haragudj, nem tudom jobban megfogalmazni :), de valahogy úgy; te a jelekből ítélve mindenképp a szenvedőbb fél vagy, ergo a másik már annyira nem szenved. Hiszen képes volt észérvekkel kiszállni.
Najó, nem rágódok ezen tovább, de a címre utalva, egy érett nőnek meg lehet mondani bárhogy is alakul, persze szvsz nagyon fontos az őszinteség (szerintem nem is kellene említeni, csak máshol olvastam, mindegy mit, csak valamit mondjunk, ez baromság, plazastyle), szóval igazán itt kap hangsúlyt az "érettnőség".
Egyáltalán nincs jelentősége az önámításnak, még tudat alatt sem, ok, lehet, hogy ezt nem tudhatom egész pontosan, de pl. számomra az, hogy végiggondolom nem azt jelenti, hogy mérlegelek. Nem is jó a kifejezés, inkább talán, nem tudnak már olyan viharosan magukkal ragadni az érzelmek.
Aztán ha beindulnak...))))
Kékség! Igazad van! kitört rajtam az önirónia és a cinizmus!
Attól, hogy az ember az érettebb korosztályhoz tartozik, nem feltétlen követ el mindig ennek megfelelő cselekedetet! Mea culpa! Én most beleugrottam valamibe, amiből irtó nehezen másztam (mászok) ki.
Azt hiszem ez a korosztály egy kicsit elkényelmesedett, és már nem mennek bele holmi ingatag, az idegeket felörlő, bizonytalan kimenetelü dolgokba... vagy ha igen, akkor azt végiggondolja.
beegod! Nálunk nincs győztes! Ezt ő is megszivta érzelmileg! Agyilag hagyta abba, pont ezért nem tudtam beletörődni. Sokkal jobban elfogadtam volna azt a felállást, hogy elmult. Van ilyen.. de ezt az észérvekkel történő kiszállást....???
Nem célzás volt. Találat :)
Perdix önirónikusan magára értette az érett nőt, aki nem éppen cselekedett úgy, ahogy ez a jelző megelőlegezné. Én (csak) így tudom magyarázni.
Te feltetted neki a kérdést, én helyette a saját gondolatom írtam le. (Majd kiigazít, ha tévedtem.)
Szerintem az, hogy kellően átgondolt, bölcs, megfontolt döntéseket hoz, nem elhamarkodottan ugrik fejest a lekvárba :) De van, amikor a mézesbödön olllyan csábító, kérdezt csak meg Mackót. Az érettség, mint a ruha, úgy hullik le.
Hogy mit nyertem? Felébredtem! Ujból nő lettem, mert az elmult néhány évben csak anyuka voltam. Kicsit kinyilt a világ.
Csak még itthon kéne valahogy helyreállitani a normális helyzetet. Ez a veszteségem. Az a baj, hogy az érzelmeimet nem könnyü visszaállitani!
Már irtam, de leirom mégegyszer! Itthon teljesen normális családban élek! Nincsenek nők, pia, bagó, van figyelem, odafigyelés, szeretet.
De mégis! Az ember nem mindig cselekszik normálisan, teljesen beszámithatóan!
Elmult? Szép volt! Kiborultam.. és most gyógyitgatom a lelkemet! Nem a sebeimet nyalogatom, mert az más!
Harcoltam valakiért.. és vesztettem! Most igy érzem.. de lehet, hogy egy kis idő elmultával másképp fogom gondolni. Talán forditva: de jó hogy nem sikerült!
De ez most még nincs igy!
beegod! Optimista ember vagyok! Mindig, minden rosszban megpróbálom megkeresni a jót!
Egyenleg, meg mérleg... csak az adóbevallás után rá járt a szám. bocs a kezem!
De végülis az egésszel vmit nyertem!
Az, amit leirtam, Ő nem tudja! A maszkot és is felvettem! A hüvöset, a távolságtartót.. ugyanakkor vigyáztam arra, hogy sokszor lásson, és valahogy "képbe legyek"! De ez a pasi valahogy másképpen müködik! Megszokta a sikereket! Nem pont a magánéletében, inkább az üzleti életben! Nem ismeri azt a szót, hogy nem (ha neki mondják)!
Tudom, hogy egyszerübb lett volna nekem kimondani! Kimondtam. és utána visszszivtam! Na ennyit az én nem-emről!
Néha tudom, érzem, hogy várta, hogy felhivjam! A nők megérzik az ilyesmit! Nem mindig hivtam fel!
Nem mondta ki, hogy nem, -mert még nem zárta le magában, -mert kellenek a nyugodt pillanatok, hogy az egész helyzetet végiggondolja és donteni tudjon,- mert ha az élete függne tőle, akkor sem tud most dönteni, -mert még nem zárta le magában......
Na mindegy! Mindennek ellenére én azt hiszem pozitiv egyenleggel zárom le ezt a mérleget! Sokat tanultam belőle!
Előbb-utobb ki fogok teljesen gyógyulni ebből!
Nem tudom mit tettem volna. Csak megint az jutott eszembe errol a "barmit megtennek erte hogy visszakapjam" mentalitastol, hogy ez nem jo. Nem lehet jo, es nem vezet sehova. Egyreszt kiszolgaltatotta teszi az egyik felet, a masik ezt vagy ki is hasznalja vagy nem, felborul minden egyensuly es az egyik akaratlanul is palira veszi a masikat, aki leginkabb sajat magat alazza meg es sajat magabol csinal hulyet. Masreszt az ilyen majmolo rajongas senki szamara sem vonzo, hanem ijeszto es elrettento. Mert semmi kihivast nem ebreszt a masikban, ki a fenenek kell egy allandoan futtyentesre kezenel levo ember? Meg egy kutyaval is tobbet kell szenvedni, mire ezt megtanulja. Kulonben is, aki tudja, hogy barmit megtehet mert a masik uygis elnezi es megbocsajtja - az elobb utobb meg is teszi. Aztan egyre gyakrabban.
Perdix, egyet kell értenem Gentlemannel, jobb lenne, ha Te mondanád ki. Szerintem is ki kell mondani, s ha már a másiknak - főként férfi létére - nincs hozzá elegendő bátorsága, akkor neked.
Gentleman, miért, Te mit tudtál volna Perdix helyében jobban tenni? Úgy értem mit tettél volna másképp? Vannak olyan emberek, akik kevéssé tudják/akarják leplezni az érzéseiket. Más a temperamentumuk, mint a hűvös finneknek. Alkat kérdése is. Egy rómaitól nehéz elvárni, hogy jeges legyen, mint a maci.
Ja, ilyenkor jól jönne az a bizonyos maszk..., a hűvös, távolságtartó :)
Es miert nem mondod ki akkor te, hogy vege? Azzal is vege lenne a keserusegnek. Vagy csak jobban hianyoznal neki.
Neha nem art, ha egy ferfi (no is) nem csak lihegve csaholja korbe a not labainal, hanem mutat is valamit a karmaibol. Altalanos hiba, ha az egyik fel tulzasba viszi a kozeledest es meg akarja gyozni ezzel a masikat. Nem igy kell csinalni, az nem hatasos, ha allandoan erezteted vele, hogy odavegy erte. Fel kell benne ebreszteni, hogy vagyjon rad, es ezt nem _igy_ kell bizonyitani.
Régen nem irtam... de jelentem.. az őrületből kezdek kigyógyulni! Majdnem sikerült.. de sikerülni fog!
Köszönöm, hogy "meghallgattatok", hogy válaszoltatok, hogy "lelket" öntöttetek belém! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy vége... és azt sem mondhatom, hogy itthon minden teljesen jó! De megindult a küzdelem, az itthoni béke, (jobb szó nem jut eszembe) helyreállítására!
Lehet, hogy nem lesz jó.. mert már végleg elrontottam.. de akkor kilépek! Most még nem.. mert voltak itthon, jó és szép dolgok is! Most igyekszem felidézni őket, és. majdcsak lesz valahogy! Nem vagyok tul türelmes magamhoz, de most próbálok az lenni. Az idő, majd megold mindent igy vagy ugy, de megoldja!
Most még ott tartok.. ha jönne egy telefon, vagy egy-egy lopott óra, akkor persze ujból kezdeném... de mégis, ez már más, mint egy hónappal ezelőtt! Most már a földön járok!
Azt hiszem, hogy sok keserüséget megusztam volna, ha kimondja: vége. Könnyebben el tudtam volna fogadni, mint ezt a "megszünést"! Röviden, most ennyi!
Kisse eltuntem a tevekkel az elmult napokban, de nem akartam zulleszteni a HUSZ-t, allitolag (miattam is) ontorvenyu es belterjes...
Szoval, valamilyen maszk mindig van rajtunk. Olyan, mint egy smink. Maskepp viselkedunk es mutatjuk magunkat egy elegans fogadason es vendegsegben (csiz-maszk), munkahelyen (hu-de-kurva-nagy-szakember-vagyok-maszk), otthon az aszzonnyal (hu-de-jo-ferj-es-apa-vagyok-maszk), es mondjuk a titkos szeretovel (hu-de-jo-szereto-vagyok-te-meg-jobb-mint-a-felesegem-maszk). A mindennapi dolgokbol persze egyre tobbet mutatunk a felesegunknek, de nem feltetlen mindent. nem azert, mert az titok, egyszeruen csak nem tema. A noknek is vannak dolgaik, amikor kibeszelik a pasikat egymas kozott, es a fiuk is ezt teszik. Nekem egyetlen baratom van, akinek mindent elmondok es akivel mindent megbeszelek. Nem mintha a baratnom kevesebb lenne, csak mas. Meg aztan ot is ki kell pletykalnom valakinek, nem?
Lopott orak kozott is van maszk: ugyanaz a vigyel-engem-maszk, ami barmely ismerkedes elejen, ezert csinaltatunk uj frizurat, meg uj goncoket hordunk, es kitesszuk a lelkunket a masikert. De ez a maz is ugyanugy lekopik/lekopna idovel. Ugyanakkor otthon meg egy masikat kell a ferjnek meg a porontyoknak mutatni.
Érdekes dolog ez a "maszkolás" :) (Jó, hogy kétértelmű)
Szóval szerintem a "hetedik szobába" kevés ember engedi be a másikat. Nevezzük inkább spanyolfalnak, de azt a bugyrot valóban maszk fedi.
Ha van egy tartós kapcsolat, akkor kétségtelen egyre több "szobába" enged betekintést a másiknak az egyén. De itt a lopott órákról van szó, ami valahogy úgy működik elsődlegesen, hogy örömet adni és kapni. Vagyis a mosoly önkéntelen telepszik az arcra, de nem is engedi onnan semmi gondfelhővel eltávolítani, azokat arra a kis időre igyekszik száműzni.
(Persze marha jó, hogy pont mi beszélgetünk erről. Majdnem a vak vezet világtalant mondás illik ide :))
Szerintem, mindig az elejen viselunk maszkokat. Kesobb aztan nem, vagy csak kevesbbe. Ha pedig igen, akkor masmilyen maszk az, amit a gyerek elott viselunk, mint az, amit a lopott orakban.
Perdix,
Bár mostanában meg sem szólalok, de azért olvasgatom, amiket írsz, írtok. Ezek már olyan mélységek, amikhez nekem kevés hozzátennivalóm lenne.
Megragadott és elgondolkoztatott az a gondolatod, hogy a maszkot inkább a lopott órák alkalmával viselkik. Úgy érzem ebben neked van igazad, s nem a többieknek. Leginkább a szépet adjátok magatokból akkor és ott, legalábbis innen így látom.
Thil,
Amit a játékról, a színházról, a szereposztásról írtál, azzal egyetértek.
Elfelejtünk játszani, vagy komolytalannak érezzük, vagy gyerekesnek, vagy nem méltónak egy komoly emberhez. Kár.
:)
GL! Azt hiszem, a házasság nemcsak az esetleges megszokást.. hanem biztonságot is ad! Mert nem teszi lehetővé egy pillanat alatt való kiszállást.. és ezért biztonságot is ad!
GL! Én egy két lábbal a talajon álló nő vagyok! Mégis.. kiszálltam volna.. feladtam volna mindent.. egy tűzért!
Jó, hogy nem volt rá lehetőségem! Most mi lenne? Itt állnék egyedül, az élet minden gondjával, bajával! Pl. a távszabályzó ugyan az csak az enyém lenne.. de mit érek vele ha nem tudom használni? (kicsit sarkitottam a problémát!)
Igy viszont csak nyertem .. az egésszel! Voltak ugyan piszok rossz időszakok.. de a sebeket az idő begyógyitja!
Mivel nem tudtam kiszállni egy perc alatt, megpróbálom a mostani életemet mássá tenni! Lehet, hogy ez jobb lesz! (Bár az az igazság.. nem volt rossz a nagy Ő előtti sem!! CSak éppen a láng hiányzott!)
Valahol te irtad:
" Kiprobaltam - hu de jo volt - elhagyni meg most is el tudom. Kiprobaltam - hu de jo volt - de ennel tobb eszem van, loptunk egy par orat, maradjunk ennyiben. Mindket fel igy akar neki allni, es ha ez pozitivan sul el, akkor jo volt."
Thil! Én sosem akartam kiváló anya lenni, kiváló gyerekekkel! A nagy magyar anyát, nem rólam mintázták.. bár imádom az utódaimat! Mindig megteremtettem a magam nyugalmát! Soha nem viseltem itthon, semmiféle maszkot! Itthon önmagam voltam, dühöngtem, szerettem, sirtam, nevettem! Azt hiszem az ember nem otthon viseli a maszkot... hanem inkább lopott órákon
Attól még, hogy valamire számítasz, és nem lepődsz meg tőle, nem egyenlő azzal, hogy nem is érint meg. pusztán csak felkészülten várod. hagyod magadon átáramlani, megfürdőzől benne, ahogyan Zs4zet mondta valahol. Az érzelmeidet ismerni, a reakcióiddal tisztában lenni, nem jelenti azt, hogy érzéketlen vagy. Sőt, sokkal nagyobb az érzékenységed, mert már nem menekülsz előlük. Nem sebet ejtenek rajtad, hanem körülölelnek, és te táncolsz bennük, ahogyan dallamukat fújják. Aztán, ha véget ér a lelkek zenéje, kifújod magadat, és mész-lépsz tovább...
Az, hogy ismersz valamit, nemhogy érzéketlenné tesz, hanem jobban felismered! Pont, mert ismered, észre tudod venni, és ez nem egy menekülősdi játék, hanem a tapasztalósdi. A színházban vannak játékszabályok. Ki vannak oszta a szerepek, megfelelő jelmezek, maszkok vannak hozzájuk, megvan a rendező, hangosító, stb, stb. Nagy móka az egész, ha tudjuk, hogy ez csak egy szerepe, amibe belebújtunk, de nem feltétlenül vagyunk egyenlőek vele. Mikor játszunk, önfeledten kell tenni, ahogyan a kiskölykök szoktak,de aztán megváltozik a szín, a darab, a szereplők, és tudni kell, hogy mi is másik szerepet kaptunk. nem szabad beleszokni, hozzászokni csak egyhez. Megöl minket, megöli a játékoskedvünket, megöli a valódi arcunkat...
Ez egy természetes szerepjáték. Mindenki csinálja, mert vannak természetes szerepeink, gyerek, anya, apa, felnőtt, szülő, igazgató, stb, stb...Hisz értitek. A színházasdi nem rossz. Akkor lesz azzá, ha egész életünkben egy szerepként játszunk le minden játékot. Akkor lesz az, amiről lejebb írkáltam. Belefásulás, meg maszkká váló élet....
Tudnunk kell mindig, hogy csak játszunk, és mivel ezt tesszük, hát feledkezzünk bele, és élvezzük. Aztán vegyük le a kellékeit, és bújjunk bele valami másba.S ami nem tetszik, ne vállajuk el. Hisz szabadon dönthetünk, és az ember előbb utóbb rájön arra is, hogy a szerepei valahol mind ő, mert csak az számít, én hogyan adtam elő az apát, Machbetet, vagy Opheliát...Kismillióan csinálják ugyanazokat a darabokat, ugyanazokkal a szereposztásokkal, de egy a fontos, én hogyan csináltam meg. Mert ha tetszett, akkor visszataps, s ha tetszett, elégedett vagyok. És ez a lényeg...
Aztán, majd kiderül az is, hogy mi voltunk a jelmeztervezők, a hangosítók, a súgók, a díszlettervezők, technikusok, rendezők, és forgatókönyv írók is...Még a műfajt is egyedül választottuk meg. Bármelyik percben lehet tragédiából komédiát varázsolni, és fordítva. Shakespeare Atyánk tudhatott valamit!:-D
GL! Ha ismersz egy szerepet, vajon kevésbé átélten játszod? Ugye, nem, sokkal jobban! Így van ez az érzelmekkel is, és a maszkos játékkal is. Akár alá kukucskálunk, akár lehull magától...Tapasztalat, vagy rossz emlék fájdalmakkal csigaházasító tendenciát hordozva? Egyikben szembenézel, a másikban menekülsz. De egyszer sem csodálkozol. Érzéketlenné a falaid tesznek. Falakat meg védekezésből építünk. Védekezünk, mert fájdalmas sebeink vannak. De azok egyszer begyógyulnak, a falak leomlanak, és maradnak a hegek, hogy emlékeztessenek a tapasztalásra. A következő tőrszúrást már virágesővé változtathatod, hisz csak azon múlik, minek nézted a feléd közeledőt: gyilkosnak, vagy virágoslánynak...Meglehet, jól kell látni ehhez:-D
Ezt bírom az egész Életben a legjobban! Bármi lehet! Bármi!:-DDDD
En azt hiszem, ez egy termeszetes folyamat. Belesegetni az alarcok moge es semmin se meglepodni egyreszt jodolog (magabiztosan eligazodni es "iranyitani" a dolgokat es az embereket), masreszt ezert is arat kell fizetni. Megpedig az erzelmekkel. Ha te nem lepodsz meg semmin (v.o. lepereg rolad, mindenre fel vagy keszulve stb.) az egyenlo azzal, hogy vedekezel. Ha vedekezel es farkastorvenyek szerint elsz, akkor sikeres is lehetsz, de biztos azert, mert bizonyos dolgok _mar nem_ erintenek meg ugy, ahogy regen. Erzeketlenne valhat az ember. Minel erosebb valaki, minel jobb "vadasz" az elet barmely teruleten, annal tobb lelket es erzelmet ad fel magabol.
perdix,
ertem en ezt, csak megint az jutott eszembe, hogy a hazassag mennyire elavult intezmeny ebben a formajaban. Szerintem mindig is az volt. Az ember (ferfi es no egyarant) 99%-ban nem monogam tipus, es ez termeszetes. Teljesen termeszetes mindket fel reszerol, hogy megszokas lesz, unalom is talan, elengedik magukat. Hiszen nem fog anyuci vagy apuci kilepni a gyerek miatt. Meg ugye ami megszokas, az egyben jo is: ismerjuk, tudjuk mire szamitsunk, de az ujdonsag varazsa hozza a lopott orakat. alapjaban veve nagyon szemet dolog, hiszen biztonsagos csaladi hatterbol csinaljak, szorakozas es hianypotlas celjabol. Persze hogy nem jut el egy ilyen kapcsolat a megszokas szintjere. Azert, mert egy perc alatt ki lehet belole szallni. Aztan bele egy masikba. En csodalom, csodalkozom es meglepve tapasztalom, hogy van a hazassagoknak egy 1%-nal is kisebb retege, ahol mindket fel fenn tudja tartani a jo hazassag allapotat, megszokas es unalom nelkul, evtizedekig, orokre. Azt hiszem, ez a termeszetellenes es nem altalanos dolog (megha erkolcsileg ezt veljuk elobbrebb valonak)
Én láttam holtig tartó őrületet. Lehet ehhez tényleg annak kell lenni, mindkét fél részéről. lehet, egy ilyen Nagy Ő-höz óriási sorskegyelet kell, Fortuna Asszony kiválasztottjának lenni, vagy a fene se tudja...
Én azért tartom magamat ahhoz, hogy a tükrömbeli képem nem függhet senkitől, senkitől! nem engedhetem meg magamnak, mert ha az elmegy, elmegyek én is...
Thil! Én nem azt irtsam hogy kiégek, vagy kiégtem!Mi ezt az állapotot nem éltük meg!
De a nagy lángoló szerelem.. mindig elmulik! Ezt mondják az okosok! Valami marad utána.. de az az őrület elmulik! Most ebben az értelemben az örületet nem pejorativ értelemben használtam!
Kiégsz? Beleégsz? Felemészt Téged, és őt? Hmm...
Engem a szerelem mindig töltött. Az együttléttől repültem, nem voltam éhes, kevesebbet aludtam, nem fáradtam el, a hegyet is elhordtam volna a hátamon, minden fáradság nélkül. A tűzem, és az övé, életet perzselt az ereimbe. Lüktetőbbé tette a szívemet, nem többet, nagyobbat dobbant tőle! A szerelem, a varázs, a szenvedély, nem elégetett, kiégetett, s nem szűnt meg, mert nem volt velem, hanem tűzregyújtott testileg, lelkileg, szellemileg is...
Perdix, ez a lángolás csak arra kellett, hogy kiégesse belőled a múltbeli maszkodat! légy ettől a pillanattól az, mindig, akivé tett, és ha a férjedet tudod annyira szeretni még, hogy valódi társad legyen, akkor ez a megcsalás, ahogyan írtad, többé teszi a kettőtök életét, és én igazából emiatt nem szoktam semmi ilyesmit megcsalásnak tartani, akár véget vet egy kapcsolatnak, akár nem. ha többé teszi az életünket, ha méltónak tartunk valakit arra, hogy ilyen mélyen bevonjuk az életünkbe, akkor az nem lehet bűn, képtelenség. Hűséggel amúgy is csak egy valakinek tartozol: ÖNMAGADNAK. A kapcsolataink olyan sokfélék, és a másság megismeréséhez, kellenek mások is, ha ezt egy dologba belevisszük később, nemesebbé tettük, mint ha csak önmagunkért csináltuk volna. Kívánom, hogy megtaláld a boldogságodat, úgy, ahogyan csak tudod, és ne békülj ki semmilyen köztessel, ha abban kényelmetlen lenned! A múlt elégett, és higgy abban, hogy a jövődet szebbre építheted! Én többet nem tudok mondani, sajnos...
GL! Azt hiszem egy házassaágban nem maszk van... hanem a megszokás! A lopott órákban pedig ez nincs.. hiszen nem volt még ideje kialakulni! Ha a megszokás már a "törvénytelen szeretők" között is fennáll, akkor abból a kapcsolatból ki szokás lépni! Te nem igy gondolod?
Thil! Tudod mi a lopott órák varázsa? A Mássásga!! Kicsit más, mert át kell szerveznem az életemet miatta... mert jobban kiöltözöm,... mert egy kicsit alakoskodnom kell azért, hogy meg tudjam szervezni.. és persze ott van ŐŐ! Az ember - valóban - önmagát adhatja, nem kell hazudozni, nem vár semmit, nincsenek kötelezettségek.. mert tudja, hogy mindketten hazamegyünk.. és éljük az életünket tovább!
Aztán ott van a szenvedély.. a lángolás.. az izzás.. ami egy házasságban már elkopott, vagy sosem volt! Mindketten tudjuk, hogy valamikor VÉGE KELL hogy legyen, mert ezt az őrült szenvedély iszonyu energiákat emészt fel... amit az ember nem birhat sokáig.
De mégis.. elválás után.. várjuk a következő órát.. álmoduzunk a kimondott, vagy ki nem mondott mondatokról, szavakról.. mozdulatokról. Az egész olyan izgalmas, szenvedéllyel telt..
Igen! Valóban, az ember megcsalja a párját... de itt az a rosszabb, és veszélyesebb, hogy érzelmileg csalja meg... Ezt nehéz megemészteni! Felmerül a változtatás gondolata is.. de vannak külső körülmények.
Aztán mulik az idő.. a lángolásból.. az izzásból marad valami... ami aztán sokáig megmarad. Lehet, hogy kihül az egész! Ezt én már nem éltem meg. Mert az én nagy Ő-m "agyilag" szállt ki a dologból, és nem érzelmileg. A fontos férfiui teendői közé ne fértek bele az érzelmek! (Ma beszéltem vele...érzem, hogy igy van!)
Én a felszabadult energiáimat a férjem megváltoztatására forditom, hogy ne a férjem legyen, hanem a párom! Életem párja! Persze ez igy most nehéz, mert az idegállapotom nem mondható stabilnak.. még bármikor megkönnyezem a nagy Ő-t, ha rá gondolok!
Most - ebben a pillanatban - nekem nem szabad innen kilépni, mert nem tudok gondolkodni, hiszen az érzelmeim erősen vezérelnek. Ha kilépek akkor nem másvalakiért kell, hanem a páromért, aki nem a párom, csak a férjem.