Sajnálom, hogy csak most akadtam rá a hozzászólásodra...
Szóval a szedésemmel kapcsolatban (:-))) ) :
Az Aurorix egy olyan szer, aminek nem azonnali a hatása, mint pl. a Prozacnak (??? ennek az?)
hanem beépül a szervezetbe és csak kb. két heti szedés után kezd el hatni. A kiürülése is hasonló, tehát, ha 1-2 alkalommal elfelejted bevenni, annak elvileg nem szabad, hogy bármi érezhető hatása legyen...
Ajánlom figyelmedbe a "Depresszió-Van megoldás?" című topicot, ahol részletes vitát találsz a kérdésről.
Én ott is kifejtettem, hogy ezeket nem szabad szedni.
A részletek, ha érdekel a másik topicban.
Már szinte mindegyik hangulatjavitó gyógyszert szedtem,de igazán ezzek csak segitettek abban, hogy szorongásmentesen a pszichológus támogatásával rátaláljak az alapvetô problémámra.A valóságban nem a gyógyszer a megoldás,de nem nélkülözhetô.Sajnos ott tartok, hogy 5 év után szeretném abbahagyni a szedést,mert úgy érzem rendben vagyok,de az orvos még mindig nem állit le.Megkiséreltem én, de csak fokozatosan lehetne,mert igen rosszul voltam.
Másik megoldás volt még,hogy kerestem olyan társaságot,akik hasonló problémával küszködtek,de nem ez volt a beszédtéma.Mégis nagyon jól feloldódtunk,mivel semmit nem kellett egymás elôtt eljátszani.Tehát végig kell gondolni,mi okozhat gondot,mi az amit mi produkálunk feleslegesen.Szelektálni kell,ami nem lényeges,ill.nem megoldható,felejtsük el.
Én évekkel ezelőtt szedtem Prozacot, de nekem nem volt jó. Nullára esett a libidóm. Aztán kértem másik gyógyszert. Úgy emlékszem, hogy az éppen a Seropram volt. Valamiért az sem volt jó. Utána jött az Aurorix. Ezt azóta is szedem.
Szociális fóbiám volt, (mostmár írhatom így, hogy "volt"), amiből engem kigyógyított ez a szer. Hogy kialakult-e a függőség nem tudom. Néha előfordult, hogy napokig nem szedtem, mert egy-egy kirándulás alkalmával egyszerűen elfelejtettem bevenni. Nem éreztem semmiféle hiányát, nem voltak elvonási tüneteim.
Nekem, mikor elmentem az orvoshoz, nem volt vesztenivalóm azzal kapcsolatban, hogy szedjek-e ilyen gyógyszert huzamosabb ideig, vagy sem, mert elég súlyos volt (vagy legalábbis annak éreztem) a helyzetem. Az úgymond "rádumálós" dolgokban nem hiszek. Abszulút materialista vagyok. Én ezzel kapcsolatban csak a fizikában, biológiában, meg a kémiában hiszek. Meg abban, hogy az agykutatásban ma ott tart az orvostudomány, ahol a középkorban tartott az emberi test többi részeivel kapcsolatban. Ha úgy tetszik rajtunk kísérleteznek, és ezt most nem rossz értelemben mondom. A pánik betegeknek, fóbiásoknak egyszerűen hiányzik, vagy több van valamilyen anyag(ok)ból az agyukban, amit csak vegyi úton lehet korrigálni szerintem. Az agykontroll biztos nagyon jó dolog sok esetben, de ez szerintem olyan dolog, mintha a cukor betegnek azt mondanád, hogy ne szedjen inzulint, hanem menjen el valami jó kis tanfolyamra. Az agyban is biólógiai, kémiai folyamatok zajlanak, akárcsak másutt a testünkben. Az agy esetében is el kell fogadnunk, hogy vannak (vagy inkább lesznek) gyógyszerek. Az, hogy milyenek, az egy másik kérdés.
Azt meg, hogy valaki szedje-e, vagy sem, mindenkinek ő magának kell eldöntenie.
Inkább agykontroll tanfolyamra menjen, a Prozac nem csak függővé teheti, hanem a másik oldalra is átdobhatja (pl. mániás depresszió). Én nem bízom a pszihiáterekben vagy csak nem jóval találkoztam.
Ismertek valakit, vagy netan magatok szedtetek mar Prozacot, Seropramot vagy valami hasonlo antidepresszanst. A felesegemnek kellene szednie, de nem igazan akarom hogy szedje a raszokas miatt.
Tudtok valami megoldast?
