Sziasztok. Sajnos már könyveit eladtam és csak E-book formátumba olvasom. Ezért meg kérdezem hátha olvassa még valaki a fórumot, régóta keresek 3 könyvet a szerzőtöl.
1977 - Mongol mesetípusok
1977 - Mongólia története
1981 -...jurták között járok
Ha valakinek meg lenne bármilyen e-book formátumba nagyon megköszönném ha elküldené nekem.
Olvasva a tendenciózus, évről-évre vissza követhető, üres mocskolódásaidat, neked ehhez valami érdeked fűződik, úgy néz ki. Eléggé megvetem a teféléket.
Én most az Óriásokat tudtam le. Ideje is volt már, tavaly karácsony óta tologattam, mivel az akkortájt olvasott Vijjogóktól nem dobtam hátast. Érdekes módon a folytatás pozitív csalódás volt számomra. Elütés max kettő, ha akadt, a terjedelemmel sem volt különösebb gond, bár a második kötetből lehetett volna húzni egy kicsit, de az a felesleg sem volt olyan vészes. Furamód korrekt folytatás lett, talán jobb is, mint az előzmény. Mivel nekem nem függővéges, boldog lennék harmadik rész nélkül is. Remélem Laci bácsi nem tervezi...
Az üvegpadlós függőhíd kolostorát meg még a megjelenés után olvastam. Hamar ledaráltam, igazából már az első infók elcsepegtetése után levágtam, mi lesz a vége, túl átlátszó az egész cucc. Főleg, hogy a sztori nyomokban hajaz A jégbe fagyott sárkány kolostorára... Nem mondom, hogy rossz, mert ebből a szempontból a legújabb Báthory Orsi-sztori az, amit elő kell rángatni. Ez Az ikrek ideje, ami sajnos koppra ugyanaz, mint A múlt árnyai volt. Elég ránézni a borítóra, elolvasni a fülszöveget és simán összeáll a kép, kár a majd 500 oldalért. Ráadásul McKinley az átlagosnál is többet beszél Lawrence barátunkról, úgyhogy félő, hogy felbukkanásával ér majd véget a sztori.
Infó: novemberben a Donovan ezredes piros kabátja című kötet érkezik.
Letudtam Az üvegpadlós függőhíd kolostorát. Annál jobb lett, mint amit a címe alapján vártam, de a szerző elkövetett egy tőle elfogadhatatlan hibát: úgy írt japános dolgokról, hogy nemhogy gőze sincs az egészről, de még a minimális fáradságot se vette, hogy utánanézzen a témának, pölö keveri az oni-t(démon) a kami-val(isten).(153.oldal)
Én LLL-t tizenévesen olvastam, de miután rájöttem, hogy ugyanolyan forgatókönyvre épül minden könyve, csak a helyszíneket, meg a szereplőket cseréli, akkor kiszálltam.
Szerintem is még viszonylag korrekt könyv, Laci bácsi színvonalasabb időszakából. De az általad említett marhaságok bizony arról tanúskodnak, hogy a Véresszakállú Leif már egyértelműen "túl a zeniten" íródott. Viszont az alapötlete frappáns, kreatív, és friss. Ezt azért merem így leírni, mert bár nagyjából 10 éve olvashattam, de a sztori lényege (csattanója és a gyilkos személye) még most is megvan. Szerintem pár évvel később kezdődött a tényleges színvonalzuhanás és elbutulás, ami nálam a Játék rabszolgáiban csúcsosodott ki, ahol (spoiler) a két kötetből másfél könyvön át mindenki azt hiszi egy drónról, hogy madár, egy óriás vászonzsákról meg hogy egy hegy. Ekkor jöttem rá véglegesen, hogy esti meséket olvasok retardáltaknak.
Nem mondom, hogy a legfénykoribb művei közé tartozik, de az még a használható időszakból való. Nekem tetszett is amikor olvastam, úgy kb. 14-15 éve. Valószínűleg LLL kissé korosztályos író azért, ha nem is ifjúsági általánosságban. Szerintem akiben maradt egyfajta fiatalkori jellegű stílus, érdeklődés (nem tudom, hogy nevezzem), annak tetszenek általánosságban a művei. Kicsit olyan mint a Scooby Doo történetek. Az is rajzfilm volt, mégis máig sokan szeretik, akik gyerekként nézték még a '90-es években. Persze van néhány tényleg 100% "felnőttes" nagyon eltalált könyve, de alapvetően egy Roger Moore-féle James Bond történet hasonlít legjobban az átlagos Lawrence-regényekhez.
Valamiért kimaradt nekem az izlandon játszódó regény (Véresszakállú Leif...) ezért megvettem és elkezdtem olvasni.
Viszont ez az első LLL könyv, amit egyszerűen képtelen vagyok végigolvasni...
Mi lett ebből a kiváló íróból?
Mindenki beleszeret, még a bolti eladó is?
Mindenkinél okosabb?
Bábut készít magáról és hároman is megölik. Egyik sem veszi észre, hogy bábu??? És azt se, hogy már el van dőlve?
Minden szereplő ugyanúgy sorban?
Aztán mindegyik pont ugyanott áll meg megbeszélni a haditervét, ahol ő el van bújva?
Már én éreztem magam kellemetlenül helyette...
Mennyire szerettem a Himalájás történeteit korábbról. Akkor még nem áradt minden mondatából az önteltség.
Most mindent hamarabb tud, mindent jobban tud, mindenkj benne bízik, még a helyiek is tőle kérnek tanácsot, mimdenki őt segíti, minden nőnek nedves lesz tőle a bugyija.
Ördögtojások befejezve. Valamelyest felüdülés volt a kolostoros könyvekhez képest. Végre nem egy szakajtóra való szereplő, normális történetszál, alapvetően érdekes alapsztori. A végén behozott töltelékszereplőre nem értem, hogy miért volt szükség, teljesen felesleges volt. Kicsit olyan, mint a Brian élete című filmben az ufós jelenet: ember nem tudja, hogy mi a fene értelme volt beletenni. :)
Hősünk rendőrnője a történet feléig számomra felettébb idegesítő stílusú volt, a való életben az ilyennek simán a fejére borítom a reggeli tejeskávémat. :) Az idétlen Hülye Billy hasonlatokat pedig végre száműzni kellene, mert a történet vége felé volt olyan, hogy két egymást követő oldalon három is volt belőlük és finoman szólva is erőltetettek voltak.
Összességében nem volt rossz, de nem is az a fajta, amit 1-2 éven belül újra el fogok olvasni.
Befejeztem A múlt árnyait is. Ahogy néhány hozzászólással ezelőtt írta valaki, sajnos egy meglehetősen unalmasra sikeredett könyv lett ez. Az első 200 oldal egy nyögvenyelős, egyről a kettőre jutni nem akaró, unalmas írás, elég nehezen sikerült keresztülvergődnöm rajta. Aztán jött az a bő 50 oldalas dőlt betűs rész, ami kimondottan pörgős, jól előadott sztori volt. Innen aztán végül is beindult a könyv, sokkal jobb volt, mint az eleje, nekem tetszett.
Amit kicsit hiányoltam, az talán az előző Orsis könyvből egy pici összefoglalás, vagy valami hasonló, mert - bár lehet, hogy ez csak az én hibám - alapvetően semmire nem emlékeztem belőle, és volt jó pár utalás rá eben a könyvben. Jobbára a szereplők nevei is csak halványan villantak be nagyjából úgy, hogy "ja, tényleg, mintha lett volna benne ilyen nevű fazon is". De hogy abban a műben konkrétan mi történt, vagy hogyan halt meg a sokszor említett Keszeg (illetve ki a fene is volt ő?), lövésem nincs. :) Lehet, hogy előbb újból el kellett volna olvasnom azt a könyvet is, mielőtt ennek nekikezdek....
Van emellett egy olyan sejtésem, hogy a következő Orsis könyvben - de lehet, hogy még előbb - találkozni fog Orsi és Lawrence.
Most látom, hogy végül nem írta a könyvről: tulajdonképpen nem volt rossz, sokkal gyengébbek voltak az utóbbi 10 évben, itt a vége nem volt unalmas, több részre szedték a leszámolást, legyen bármilyen ostoba is. De a kolostor már tényleg nagyon szomorú kellék, egy budapesti környezet ennél már százszor jobb volna akkor.
Jó sok kihagyás után pótoltam az egyik lemaradásomat, befejeztem A kútba rejtett szobor kolostora című könyvet. Elég jól összefoglalták már az előttem szólók a könyvet, nekem is kb. ugyanez a véleményem róla. Mondjuk engem még felettébb zavart az a kavarodás, hogy ama bizonyos levelekről fényképek készültek, amiket egy laptopon olvasott el, legalábbis ezt írta. Közben pedig többször is "az ölembe ejtettem a levelet", a "takaró alá rejtettem a levelet" és hasonlók fordultak elő. Akkor most laptopon olvasta, vagy nem? :)
Csak sikerült valahogy befejeznem az őrült szerzetest is.
Ár szokás szerint magas, de fekete péntekkel meg egy rahedli egyéb kedvezménnyel már tűrhető volt.
-Történet: a keret élvezetes volt, a lényegi cselekménynek az eleje átlagos, a közepe lapos, a vége röhejes; az a helikopteres jelenet egy B kategóriás amcsi akciófilmben is gáz lett volna
-Stílus: a keretben és a cselekmény elején jó volt
-Szereplők: nagyon jó volt, hogy a lámák nem biodíszletek, hanem tényleges szereplők voltak, és a lord is nagy arc, a többiek szót se érdemelnek
Azt hiszem rájöttem, hogy mi a legfőbb baj az elmúlt évek termésével: alig vannak normálisan kidolgozott mellékszereplők. A könyvben legjobban a Londonban játszódó részeket élveztem, legfőképp a lord miatt. Örülnék neki, ha a következő történetben már ő lenne a segéd, mint amilyen fénykorában a pap, a vörös vagy a bajusz volt.
És a kolostort mint helyszínt hanyagolni kéne, sütött a könyvből, hogy a szerző már unja, hogy már nem tud újat mondani, már nem tud mit kitalálni. A lord úgyis kapott egy kinevezést, elrángathatná hősünket mondjuk északra, a Véresszakállú... és a Megfojtott viking... a jobban sikerült művei közé tartozott, hátha a hűvösebb klíma jót tenne a könyvnek.
És még valami: legközelebb lopják el a telefonokat vagy ne legyen térerő vagy merüljön le egyszerre az összes. Azért játszódnak ezek a történetek az isten háta mögött, hogy a szereplőket kényelmesen lehessen gyilkolászni, és hogy a tisztelt áldozatok ne nagyon tudjanak segítséget kérni vagy elmenekülni. Ha így haladunk, a vége az lesz, hogy hősünk egész nap csak ül a cellájában/szobájában/sátrában, és miközben kint sorra hullanak az emberek ő pipázgatás/whiskeyzgetés/hancúrozás közben kiguglizik mindent, aztán a szereplők 3/4ének a halála után előjön és 2 perc alatt megoldja az ügyet.
Rájöttem valami számomra újra: ezeket a könyveket ma már LLL nem önmagában való műélvezetre szánja, hanem kifejezetten bizonyos szituációkra. Nem véletlenül árulták régen is előszeretettel vonatokon meg állomásokon, illetve ő maga is mindig mondta, hogy a tavaszi megjelenésűt vihetik a nyaralásra a vásárlók. Én most a munkahelyemen olvasgatom, ha tudom, és ott kifejezetten tetszik ez a mostani novemberi Matrjoska. Nem kell agyongondolni, rá lehet hagyni közben, stb.
Persze ettől még régebben tényleg jó könyvek voltak ezek, a színvonalesés tény, csak sajnos arra kell gondoljak, hogy a fenti helyzetekre lett teljesen kialakítva az írási stílus, várótermekbe meg utazásokra szánja a könyveit a szerző, olyan helyekre, ahol az idő elütése a cél, és nem kell sokat filózni a tartalmon közben. Ez kicsit lelombozó, ahogy már szétbeszéltük korábban, de legalább beláttam most, hogy sajnos igenis lehet széles a célközönség az utóbbi 10-15 év színvonalával is.
Van sok eladó Lőrincz könyvem, 40 cím főleg 1982-2011 közötti kiadásúak. Az egy kötetből állóak 500, a két köteteseker 1000 ft/cím áron adom. Postázom csomagautomatába 490-ért vagy kérésre ajánlottan (díja súlytól függ)! Mind kiváló állapotban van. Kérés esetén küldök listát. Ha egyben elviszed az egészet akkor állom a postát!
Hálás lennék, ha valaki el tudná nekem küldeni emailben Laci bácsi Kő fiai c. könyvét PDF-ben vagy egyéb elektronikus formátumban.
Cserébe bármelyik könyvet el tudom küldeni, ami megjelent 2007-ig bezárólag. Sajna pont a fennt említett mű hiányzik és így nincs értelme belekezdenem a Nagy mészárlás c. könyvébe.
Befejeztem a Múlt árnyait. Hónapokon át az 50-es oldalon dekkoltam, de most volt pár napom s a végére jártam a nagy rejtélynek. Egy rettenetesen unalmas könyv volt, érdektelen és végtelenül logikátlan eseményekkel telepakolva. Volt benn olyan jó 45-50 oldalnyi dőlt betűs rész, amikor valami naplórészletet olvasott a főszereplő, na az volt a könyv csúcspontja! Izgalmasan volt tálalva, jól volt a mese felépítve, így kellett volna a többi 340 oldalt is megírni.
Befejeztem az Ördögtojásokat. Elég pörgős volt. A stílusa is kb rendben volt(értsd: a régiekre emlékeztetett).
Változások az előző kötetekhez képest:
-kezelhető mennyiségű szereplő
(Hosszú idő után először meg lehetett jegyezni, hogy ki kicsoda. Egyedül a végefelé behozott random karakter volt fölösleges.)
-ketté lett bontva a leszámolás
(Asszem ilyen még nem volt, érdekes megoldás volt, nekem tetszett.)
-kötelező ágyjelenet csak a végére lett odabiggyesztve
(Mondjuk ilyen már volt korábban is. Kicsit fura volt, de őszintén szólva nem hiányzott az a 2-3-4 fejezetnyi sablonos nyöszörgés. A legvégén ez az "extrajutalom" bőven elég volt.)
Az meg különösen tetszett, hogy a szokásostól eltérően a végén a főhős fényezte kicsit saját magát, nem pedig a(z inkompetens) hatóságot dicsérgette.
A kiadásról: az ár továbbra is magas(netes kedvezménnyel még csak-csak), és most feltűnően sok volt az elütés. 1-2-nél még nem szólnék, de itt tucat fölött volt.
Van egy olyan érzésem, hogy a 125-ös fejezet végén volt egy kis kikacsintás. :)
Összességében ez elég jól sikerült most. Jó lenne, ha a következő kötetek legalább ezt a színvonalat hoznák.
Nem volt olyan rossz ez a Báthory Orsi-sztori. Ha a Lawrence-könyvek ilyenek lennének, fele ennyire lenne gáz: csomót volt magában a főszereplő, egész mérsékelt volt a párbeszédek száma, azok is egész felnőttesek voltak, nem volt benne 8 ezer szereplő, hanem tulajdonképpen a korábbi előzmények szereplői közül jó páran. Mellesleg tényleg 1 kötetes volt, kb. 390 oldal, és ez még így belefér. Persze lelke nem volt a történetnek, de nem volt kínszenvedés, mint az utóbbi évek majd' mindegyik írománya.
