GONDOLJON MÁR MOST A KARÁCSONYRA!!! AJÁNDÉKOZZONA MÉLTÁN NÉPSZERŰ ÍRÓ KÖNYVEIBŐL!!!
Leslie L. Lawrence, Lőrincz L. László könyvei eladók!
Több darab vásárlása esetén kedvezményt adok, és szállítási költséget is megtakarít, ÍGY JÓVAL OLCSÓBBAN VÁSÁROLHAT MINTHA EGYENKÉNT VÁLOGATNÁ ÖSSZE A KÖNYVEKET MÁSHOL!!!
Amennyiben a szerzőtől más könyveket keres kérem érdeklődjön mert lehet hogy időközben már megvan a keresett könyv.
A LEGTÖBB KÖNYVEM SZÉP ÁLLAPOTÚ, DE KÉREM ÉRDEKLŐDJÖN MERT A KORUKBÓL FAKADÓAN LEHETNEK HASZNÁLTABB PÉLDÁNYOK IS A MŰVEK KÖZÖTT!!!
A képen lévő könyvek eltérhetnek a meglévőktöl, a leírás a mérvadóbb!!! Érdeklődj hogy a kiválasztott könyv megvan-e még, mert több helyen árulom!!!
LEÜTÉS UTÁN AKÁR AZONNAL ÁTVEHETŐ, VAGY POSTÁZOM, KÉRÉSRE ELSŐBBSÉGIVEL IS!!!
Teaültetvény I-II. 2010 (dedikált)
Teaültetvény I-II. 2010
A fekete özvegy I-II. 2009
Kegyetlen csillagok (Életmű, díszkiadás)
A gonosz és a fekete hercegnő (Életmű, díszkiadás) MEGRENDELVE!!!
A gyilkos mindig visszatér (Életmű, díszkiadás) MEGRENDELVE!!!
Azt kell mondanom szokásos sablonos kolostoros történet, csak a sztori, a bűncselekmény más.
A kefé.lések ebből sem maradtaki: jaj ne csináld, jaj, így jó lesz stb.
Ami szerintem baki volt: Amikor Timberlake-t megfojtják és elviszik egy zsákban, kiderül csak egy bábú volt.
Még ha sötét volt ai szobában, még ha jó cyber nayagból készült is a bábú, kizárt hogy ne vette volna észre H. amikor fojtogatja, hogy nem élő ember, plusz amikor belerakta valami zacskóba.
Szóval ez nem állja meg a helyét.
Másik ami meglepett , hogy kis leszbikusság is került asztoriba, de miért??
A nagy csatározások olyanok voltak mint eddig, mindenkiről kiderült ez az, szóval a szokásos.
Timberlake feleségéről kiderül hogy Dévibe szerelmes lett ( kis leszbikusság :D), majd amikor megtudja hogy Dévi C.-val kef.élgetett akkor belelő párat a fegyverével, de érdekes módon Dévi csak megsérül.
Szerintem kár volt ezt a szerelmi leszbikusságot beletenni. De ez csak az én véleményem.
A szádhus cuccal a végén , nekem nem volt annyira bajom. Hogy a zarándok Őszentsége titkos embere volt.
A végén meglepett Timberlake felségének a feltűnése, nem számítottam rá, mert eddig erre nem volt példa, hogy vki megjelent a végén, mármint a tettes
Én azt mondom, hogy a régi jól bevált szereplőkkel pontosan olyan újszerű könyvet lehetne csinálni mint az Orsis köteteknél. A lényeg az lenne hogy ne az elmúlt 50-60 könyv köszönjön vissza, hanem kicsit másabb legyen. Meg ahogy elmondja mindig az író-olvasó találkozókon követelik folyamatosan a kolostoros köteteket. Nem tudom, ott nem kapja meg a kritikákat? Egyébként abban látom a gyengébb történetek okát, hogy ennyi idő után kissé elfásult már Laci bácsi, meg is öregedett, ennek ellenére az évi két vastag könyvet azt megírja. Illetve szerintem leginkább a kiadó erölteti a dolgot. Azt hiszem évi 1 könyvel mindenki jobban járna, kivéve persze a kiadót,d e ugye ez minket hidegen hagy. Laci bácsi több ideig gondolkozhatna a történeten, összetettebb lehetne, jobban megírt, tartalmasabb, izgalmasabb, és mi is szivesebben fizetnénk ki érte ez a mára már nem csekély összeget amit elkérnek. Én jelenleg ott tartok, hogy az első Orsi könyv óta nem vettem meg egyiket sem (pedig előtte az összes meg van) mert csalódtam abban is és az előtte lévő legalább 4-5 könyvben is már. Mostanság a fórumos és egyéb véleményeket meg szoktam várni, érdemes e megvenni a könyvet, de a többség szerint nem igazán. Valaki tényleg megkérdezhetné már végre, hogy mi is a helyzet.
Szeretem L.L.Lawrence könyveket, bár szerintem is mostanában nem tud izgalmas könyveket produkálni ezen az álnéven. Viszont a Lőrincz könyvek fantasztikusak. (A nagy mészárlás regényciklus a kedvenc). Azonban már olvasnék egy új "Lendvay" ,vagy egy új " Cockney" könyvet töle.
Különböző okokból nagyon vártam most ezt a könyvet. Hiába beszéltük meg az elmúlt 1-2 évben a tragikus színvonalesést az utóbbi(?) időben, akkor is vártam ezt most nagyon, hátha a Nyomasztó örökség után ez is jobb lesz majd.
Hát nem lett. Ez irtózatosan trágya egy történetre sikerült. De még az előző kolostoros sablonokhoz képest is gyatra. Semmiféle itt megjelent kritikának nem volt foganatja, mondjuk igazából nem is vártam, hogy lesz. Ugyanazok az idióta történetecskék, a fogyatékosoknak való párbeszédek tömkelege. Brrr, hihetetlenül rossz. Nincs is kedvem egyelőre részletekbe menni, majd max. akkor, ha más ír valamit. Zavaros a történet, már nem is a kolostorban játszódott, hanem valami sátorban, NULLA kulturális töltet (ehhez képest A játék rabszolgái egy kulturális tibeti kincsestár), nulla akció, se krimis vonal. Játszódhatott volna akárhol, kicsit zordabb környéken, de itt már a Himalája helyszínének se volt jelentősége. Szóval még mindig tudok csalódni az LLL könyvekben.
Akadt egy kis szabadidőm és befejeztem a második kötetet is. Háááát, érdekes egy könyv ez. És akkor mostantól
SPOILER!!!
Ahogy azt alig egy hete is írtam, a könyv egy tipikus kolostoros történet, ugyanazzal a megszokott sablonnal, mint az összes. Nagyon pozitív volt, hogy nem volt hatvannyolc szereplő, akiknek a nevét a fene se tudja megjegyezni és javarészt csak töltelékek, akik úgyis meghalnak a történet közben. Az előző Báthory Orsis könyvhöz (Nyomasztó örökség) képest összességében visszaesés, nekem olyan érzésem van, hogy ezt már előtte megírta Laci bácsi, de csak most adta ki. Maga az alaptörténet számomra elég ötlettelennek tűnik, hogy ti. varázsszerről van szó, afféle potencianövelőről első sorban (mintha ilyen lett volna már egy nem is olyan régi történetében, nem?), ami csontból, meg gipszből van. Elég bugyuta sztorinak hangzik. Valószínűleg kitesznek vagy 50 oldalt azok a történetek, amiket Lawrence elmesél pl. Gerlának és amiknek semmi közük a könyv történetéhez, csupán töltelékszövegek. A végén, miután az eseményeknek vége és egy étteremben a zarándokkal/szádhuval beszélik meg a történteket, na az a kb. 30 oldal számomra elég zavaros, rébuszokban beszél, sokszor nem egyértelmű, elég összevisszaságnak tűnik és elég sokszor semmilyen magyarázat nincs egy eseményre, vagy merő feltételezés csak. Szerencsére kimaradtak belőle olyan hajmeresztő dolgok, mint A játék rabszolgáiban a barna színű vastag függöny, mi még közelről is sziklafalnak tűnik és be lehet bújni mögé, bár azért a papírból készült "téglafal" elég meredek.... Ja és nincsenek Hülye Billy-s hasonlatok! :)
A vesszőparipám még a helyesírási hibák. Sok van benne nagyon, ami inkább talán a kiadó hibája, nem a szerzőé, bár ki tudja. Hiányzik egy névelő, nem a megfelelő névelő van, rossz a rag a szó végén, hiányzik a tárgy eset a főnév végéről, stb. Főleg az utolsó 50 oldalon találtam gazdagon, mintha nagyon sietni kellett volna és nem ellenőrizték le rendesen.
Összességében azt mondom, hogy tipikus sablon, kolostoros Lawrence történet. A nyomasztó örökség ennél sokkal jobb volt, így aki hasonló szinten elvézhető könyvre számít, az meg se vegye, mert csalódni fog.
SPOILER VÉGE
Ez nem fanyalgás volt, csak egyfajta vélemény. Ettől én még olvasni fogom Laci bácsi könyveit.
Én még csak most kezdtem bele a második kötetbe, de eddig számomra az a nagyon tipikus kolostoros történet rajzolódik ki. Tetszik, tetszik, de az előző Báthory Orsis pozitív változáshoz képest az az érzésem, hogy ez kissé visszaesés ahhoz képest. Persze azért kivárom a végét, amint lesz időm, befejezem a második kötetet.
Volt benne fiatal, dörzsölt főapát, huncut, mindenre kapható, ám mégis hiszékeny kisfiú -à la Bendegúz-, beékelt történetecskèk, a főhős ágyát nyomó nőcskék, kallódó tetemek és véres végjáték, ám mindez nem volt zavaró.
Nem volt a hősnek rejtélyes okból juttatott james bondi csodafegyver, sőt még az S&W is Angliábanadt, így elröppent néhány horogütés. Végre.
Hát ez mind nagyon érdekes és nekem legalábbis teljesen új. Ebben az esetben Lawrence korát tehetjük 88-90 évesre akkor ;-) (de csak bizonyos körülmények alapján, más tények ezt nem engedik még ezekkel a háttérinfókkal se)
- Leslie L. Lawrence történeteit generációk olvassák évtizedeket óta. Honnan származik a főhős alakja?
- A 60-as években ösztöndíjasként jártam kint Mongóliában, ahol megismerkedtem egy skót diplomatával. A határozott férfi még egészen fiatalon tanult meg kilenc keleti nyelven, s már 14 évesen kémelhárítóként dolgozott. Az ő egyéniségét vegyítem a könyvekben Simon Templar, az „Angyal” alakjával, személyiségjegyeivel."
Mongóliához fűződik legnépszerűbb figurájának, Leslie L. Lawrence-nek a személye is, ugyanis épületek (sőt még jurta) híján is egy szál szállodában laktak az oda akkreditált nagykövetek is, így szomszédja volt a kubai és a brit diplomata is. Utóbbi egy - két méter magas, tengerészgyalogos frizurás - skót volt, aki a II. világháborúban, alig 16-17 évesen az angol légierő, RAF hírszerzője volt a Távol-Keleten. Családja ugyanis a térségben hosszú éveket töltött el diplomáciai szolgálatban, különböző országokban, és a fiúk kiváló nyelvérzékkel rendelkezve minden nyelvet megtanult, ráadásul sok időt töltött az utcán a gyerekek között, így ott is ragadt rá szókincs. Ezért kamaszkorára már vagy tíz különleges keleti nyelvvel boldogult, ezért lehetett ilyen fiatalon kém. Az illetőhöz kapcsolódó élménye az írónak az is, amikor egy magasrangú pártfunkcit temettek, és ez alkalomra természetesen mindenkinek díszben kellett megjelennie. A "gyászoló" tömeg majd halálra röhögte magát, amikor a brit nagykövet megjelent teljes skót népviseletében... Szintén hozzá kötődik az az életbölcselet is, hogy viszkit csak nyakkendőben szabad fogyasztani, éppen ezért, amikor kora reggelente bekopogott Lőrincz Lászlóhoz (az L csak azért van, mivel első könyve megjelenése előtt kiderült, hogy azon a néven már van egy író, így az újabb Lőrincz Lászlónak kellett változtatnia), valamint a kubai követhez, akik pizsamájukra felkötötték nyakkendőjüket, majd átvonultak elfogyasztani a viszkit. A nemes italhoz jeget nem volt nehéz keríteni, csak kinyitották az ablakot, és letörtek a jégcsapokból..
- Hősöm mestere – Radzs Kumar Szingh - például élő személy. Vele Vietnámban, egy szállodában ismerkedtem meg. Szobám ajtajához nem volt kulcs, a portás egy praktikus drótot nyújtott át helyette. Meg is mutatta, hogy kell használni, de nekem mindig hosszú percekbe került, míg boldogultam. Egyszer, amikor a porta már zárva volt és én fél térdre ereszkedve, reménytelenül küzdöttem a zárral, valami krákogást hallok a hátam mögött. Felnéztem és szembe találtam magam egy óriással, aki turbánt viselt és tekintélyes szakálla volt. Na, gondoltam, végre itt a dzsinn, biztos megdörzsöltem a csodadrótot. S valóban, rövid idő múlva feltárult az ajtóm. Sajnos a további két kívánság elmaradt, mert kiderült, hogy az ügyes kezű úr egy egyetemi tanár, aki Indiából érkezett, de azért barátságunk azóta is tart.
Az Angyalszív 1979-ben jelent meg, míg az első Leslie L. Lawrence regény, a Sindzse szeme 1983-ban. (A wikipediáról vettem az infot)
Lehet, hogy az átkosban nem lehetett hozzájutni Hjortsberghez itthon, de szintén a wikipediáról vett info szerint LLL tanulmányai során éveket töltött Bonnban. Ott talán igen.
Ha két könyv betűről betűre ugyanaz az nem hasonló, hanem ugyanaz. Természtesen lehet különbségeket találni, de a lényegen nem változtat. Az Angyalszívet olvasva egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, hogy most LLL könyvet olvasok, annyira hasonló a stílus.
Időben egyiket sem tudtam betenni sehová sem, így nem tudtam, hogy melyik volt előbb, de nekem megdöbbentő volt a stílusok hasonlósága. Amíg olvastam az Angyalszívet egyszerűen nem tudtam a fejemből kiverni, hogy én ettől az írótól már olvastam valamit, aztán rájöttem, hogy LLL-re gondolok. Nem mindegyik LLL könyvben van megmagyarázva a természetfelett, a Lőricz L. László néven publikált könyvekben nem.
LLL két évvel idősebb, mint Hjortsberg és aligha hiszem, hogy az átkosban hozzá lehetett jutni a korai munkáihoz, melyek teljesen más stílusúak. Ráadásul LLL már írt jópár sztorit, mire Hjortsberg megírta a Falling Angel-t. Lehet, hogy az amerikai plagizált? Megaztán LLL mindig megmagyarázza a rejtélyes, természetfeletti mozzanatokat valami banális marhasággal, az Angyalszívben meg a központi téma a természetfeletti.
LEhet, hogy más már megírta, amit most írok, akkor elnézést kérek, de nincsen időm elolvasni az összes hozzászólást.
Tegnap fejeztem be William Hjortsberg Angyalszív című misztikus krimijét. (A nyolcvanas években film is készült a regényből Robert de Niro és Mickey Rourke főszereplésével.) Végig olvasás közben nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy milyen ismerős nekem az író stílusa és biztos már olvastam tőle valamit. Aztán eljuttam addig a részig, hogy: "Ha találok egy hullát, mindig iszom egy pohárral. Régi családi szokás." Akkor esett le, hogy tiszta Leslie L. Lawrence a stílus. És nemcsak a stílus, hanem maga a főszereplő is. Laza detektív, aki töményet iszik, jól verekszik, megkeféli a bombanőket, akikkel nyomozás közben összeakad és rendszeres a "megszorítottam zsebemben 38-as Smith&Wesson-omat" kitétel. Meg vagyok győződve, hogy Lőricz Lászlónak gyerekkorában W. Hjortsberg volt a kedvenc írója.
Szerintem mindenképpen, hiszen foglalkozik az olvasók véleményével. Ha sokan mondják, hogy elég akkor abbahagyja. De sok könyve játszódik a világ számos, érdekes országában. Én ezekért szerettem meg. A kolostoros könyveket pl. soha nem kedveltem meg igazán. Jó ha 2 van ami tetszett. Nekem a téli történetek tetszettek legjobban, avgy amik a dzsungel közepén játszódtak, és elsősorban több helyszínen.
Több kedvencem is van:
A Kicsik, Halálkiáltók, A Nagy Madár, Omosi mama sípja, Az ördög fekete kalapja, Monszun, Mau-Mau, Síva utolsó tánca, A Gonosz és a fekete hercegnő
Ezek szinte mind különböző képpen épülnek fel, más -más helyszíneken játszódnak. Nálam a változatosság gyönyörködtet a nyerő. Ez a karakterekre is vonatkozik. Elismerem vannak egysíkúak is, de elég sok egyedi és szórakoztató alakkal is találkozhattunk már. Igaz elsősorban a régebbi 10 évvel ezelőtti regényekig.
Valójában ez itt már vagy 2 éve úgy működött, hogy amikor új könyv jött ki, akkor megélénkült a fórum, kitárgyaltuk a történetet, majd hosszabb-rövidebb idő után megállt a beszélgetés majdnem teljsen, egészen a következő könyvig. Jó, 2012-ben, amikor tényleg sokat írtam pl. én ide, akkor a könyvek után 2-3 hónapig is eltartott a beszélgetés, és akkor valóban jól körüljártuk a témát, de utána mindig lecsökkent a komment szám. Gondolom november-decemberben is megint ez lesz majd.
Tény, hogy ez a kronológia téma igencsak hosszura nyúlt már, és unalomba fulladt. Illetve ahogy látom más szerző került középpontba, ami ebben a topikban kissé fura. Talán esetleg lehetne téma ötleteket feldobni amiről értelmesen el tudunk diskurálni. Teszem azt:
Kinek melyik a kedvenc mellékszereplője és miért. Nem csak a visszatérőkre gondolok, hanem oylanokra is akik csak 1-1 könyvben szerepeltek.
Vagy kedvenc helyszínek, jelenetek.
Vagy például a kritizálás után most segítsünk is Laci bácsinak, hátha olvassa a topikot. Ti milyen karaktereket látnátok szívesen a könyvekben? Nem nevekre vagyok kíváncsi, hanem a szereplőket miylen tulajdonságokkal ruháznátok fel?
