Igen, én is azt gondolom hogy a 91-es Brazil győzelem van a lista elején. Fantasztikus győzelem volt tele emócióval, küzdelemmel technikával és az időjárással. Elképesztő utolsó kör.
Az első futamgyőzelem mindig különleges és kiemelt helyen van minden versenyző szívében, de szerintem a legkülönlegesebb mindig mindenkinek az ELSŐ hazai futam megnyerése és ünneplése a szurkolókkal. Ez szerintem semmi máshoz nem fogható.
Nyilván azon versenyzők akik nem nyernek hazai pályán, azoknak az első futamgyőzelem lesz az etalon, de Senna esetében a '91-es Brazil nagydíj győzelem szerintem mindenek felett állt.
Racingline ezen cikkének első mondatával már vitatkoznék, de szerintem megéri elolvasni. :-)
"Senna olyat tett, amit soha nem múlt felül, miután megszelidítette a turbós szörnyet a monszunban.41 évvel ezelőtt aratta pályafutása első F1-es győzelmét a brazil legenda, aki 39. sikere után is az elsőt tartotta a legtöbbre, azaz alighanem kijelenthetjük, pályafutása mind a 41 győzelme közül az első volt számára a legnehezebb.A Méhes Károly F1-es szakújságíróval a Rallycafe Magazinba az 1985-ös Portugál Nagydíj 40. évfordulójára készült visszaemlékezésünk itt olvasható:
Én Verstappent közel érzem hozzá, bár nyilván teljesen más, mert amivel Senna ment versenyautó az a maiakhoz képest egy 4 kereken guruló fadoboz volt. :)
Esőben meg a száradó időben mindig egy lutri a csere, de az nagyon sokat segít, ha valaki nem ideális körülmények és gumi párosban is tud jó időt menni, mert azzal a saját dolgát könnyíti meg. Pont ilyen volt Senna, a mostaniak közül meg talán Verstappen aki legjobban hasonlít rá, nem véletlen, az apja kiskorában őt is kiparancsolta a pályára amikor már annyira esett, hogy mindenki a fedett helyen kuporgott.
Senna is nagyon élvezte az ilyen körülményeket, hogy nem az ideális íven és megszokott féktávokon kell menni.
Az ilyen versenyzőket és versenyzést ma is olyan csodálattal figyelem, mint anno Sennat.
Zseniális volt az eleje, de ezt vártuk. Anno még volt egy prost-fan haverom és ő is pontosan tudta, esőben el fog menni Senna. De amikor elkezdett száradni, azon izgultam, h elég legyen a vizes pályán szerzett előnye.
Aztán újra esett, újra elállt és Prost végig rossz ütemben cserélt, ezért is kapott kört.
A top gear tribute-ba vágtak be egy interjút, ahol Senna szerencsejátéknak titulálta a kerékcsere időpontjait.
"On this day in 1993, Ayrton Senna won the European Grand Prix at Donington Park, a race that has never faded from Formula 1 memory. Starting fourth and leading by the end of the first lap in changing weather, he turned a difficult afternoon into one of the clearest demonstrations of judgment, control, and wet-weather mastery the sport has seen."
Nem tudom, ki látta akkor azt a versenyt, de a környezetemben a legkisebb mértékig sem lepett meg senkit, h esőben agyonverte a mezőnyt. :-)
Ma 32 éve győzött utoljára, Adelaide-ben. Szembejött velem egy cikk a fb-on.
"A Farewell on the Podium"
Adelaide, 7 November 1993.
Ayrton Senna ended his six-year journey with McLaren in the best way possible – by winning the Australian Grand Prix. It was his fifth win of the season, the 41st of his career… and the last.
On the podium, he stood beside his greatest rival. Alain Prost, already crowned a four-time World Champion, finished second – and this too marked an ending. His final race. His final laps.
Senna’s gesture was quiet but powerful: he invited Prost onto the top step. No speeches – just one shared moment.
For Senna, it was also the final podium, the final points, the final classified finish. The 1994 season would bring two retirements… and then Imola.
For Brazil, another win wouldn’t come until Rubens Barrichello in 2000 at Hockenheim.
Two legends. One farewell. One afternoon in Adelaide that still echoes through time.
