A Fidesz-Magyar Polgári Párt elnöksége úgy döntött, a kisgazdapárt jelöltjét támogatja
áprilisban a fehérgyarmati idôközi választásokon. Kövér László pártelnökké választása után
a Napi Magyarországnak még azt nyilatkozta: javasolni fogja, hogy a párt az MDF jelöltjét
támogassa. Bár azt is hozzátette: szerinte elvárható lenne, hogy az MDF léptesse vissza
székesfehérvári jelöltjét, Viniczai Tibort.
Várhegyi Attila, a Fidesz országos választmányának elnöke szerint a párt elnöksége a
megyei elnökség véleményét vette figyelembe a döntésnél. Tóth András szabolcsi
Fidesz-alelnök kijelentette, választásuk azért esett a kisgazda jelöltre, mert olyan jelöltet
kerestek, aki képes integrálni a jobboldali erôket.
Torgyán József, az FKGP elnöke lapunknak elmondta: örömmel vették, hogy a Fidesz
viszonozta azt az önzetlen gesztust, amellyel pártja az 1998-as választások második
fordulójában 82 jelöltet visszaléptetett. Hozzátette, Lengyel János, a fehérgyarmati kisgazda
jelölt korábban az MSZMP tagja volt. Ezzel kapcsolatban Torgyán közölte: a jelöltet az
egyházak ajánlották, és a térség polgármestereinek többsége támogatta. Mivel azonban a
párt történetében elôször fordul elô, hogy jelöltjük tagja volt az egykori MSZMP-nek, az
országos elnökség elé vitte az ügyet. Az elnökség úgy látta, nagyon jelentôs emberi erény,
ha valaki feltárja múltjának negatív vonásait is. Bár Lengyel János nem tudott ellenállni az
MSZMP nyomásának, és belépett a pártba, a történelmi egyházakat az állampárti idôkben
is támogatta, és lányát hitoktatónak nevelte. Torgyán azt is elmondta: utólag kiderült, hogy a
kisgazda képviselôcsoportokba és különbözô funkciókba is bekerültek volt MSZMP-sek,
akik azonban letagadták múltjukat. Ôket azonban nem tudják felelôsségre vonni, mert nincs
olyan nyilvántartásuk, amelynek alapján bizonyítani lehetne az MSZMP-s múltjukat."
---
A megaradt folyo sodra egy tovisnyalabon vitte lefele a viperat. Mikor a roka ezt meglatta nevetve igy kialtott a kigyohoz:
"Melto a hajo a hajoshoz !"
---
A helyezkedés némiként lökdösődésbe ment át. Népszabadság,2000. február 1.
Aczél Endre: Palacsintaevés, tor, cseresznyézés "... Inkább vessük pillantásunkat a kicsinyes bosszúk jól látható szövevényére. Az MDF önállósodik: a Fidesz „lekapcsol” róla két államtitkárt, akár késői kompenzációként a székesfehérvári pótválasztás megcsáklyázásáért. Ugyanez az MDF most megkaphatja a Fidesz támogatását a fehérgyarmati pótválasztáson, noha ott – lévén Torgyán szűkebb pátriájáról, „saját megyéjéről” szó – az FKGP is jelöltet állít. Torgyántól „elveszik” Bábolnát, majd megpróbálják megalázni a kormánykabinetek összeállításánál – erre Pepó áthelyezi Aradi Csabát. És mindennek tetejébe: Torgyán „megüzeni” Kövérnek, hogy a Fidesz neki nem partner, hanem legyőzendő ellenfél, ergo kettejük között nincs helye az együttműködésnek. Mire Kövér: „nem erőszak a palacsintaevés”.
Az önérdek persze minden érdekeltnek azt diktálja, hogy igenis egyenek egy tálból palacsintát (ha már disznótorra nem jut). Ilyenformán azért a fölgerjesztett indulatok múltával lesz közös cseresznyézés, ugyanabból a tálból. Nekem csak azzal van gondom, hogy az a „pofa be!” stílus, amelyet a hozzám hasonló, csak névleg független közírók Kövér Lászlónak tulajdonítanak, nem biztos, hogy produktív lesz a pártközi viszonyokban.
A Fidesz elnöke, amúgy értékalapon, gyorsan azonosította pártját a nemzettel. Az otthon melegét kínálta mindenkinek, aki konzervatív, kereszténydemokrata, továbbá nemzeti-liberális értékeket vall. Lényegében kisajátított minden jobboldali értéket, s tette ezt tényleg roppant „otthonosan”, mert pártja a hajdani MDF kincsestárából az évek során amúgy is mindent kicsórt, lett légyen szó nemzeti karakterről, történelemről, kultúráról, kereszténységről, bármi egyébről. Újabban már a MIÉP szlogenjeire vetett szemet. „Ideológiailag” itt egy talpalatnyi föld se maradt senkinek.
Az általam is nagyratartott véleményvezérek döntő többsége egyik pártnak sem a tagja. Hozzáteszem: sajnos. E tekintetben nincs köztünk vita, szerintem is az szolgálná a leginkább a demokrácia ügyét, ha a közjóért tenni vágyó, és tenni tudó emberek demokratikus pártokban (is) kifejtenék a véleményüket.
Helyi jelölteket azonban nem csak a párttagság soraiból lehet verbuválni, illetve számos olyan estről tudok, amikor valaki azért lépett be egy pártba, mert jelölt lett. Ha egy párt ügyes, akkor megnyeri magának a helyi véleményvezéreket. Ehhez nem kell minden falúba alapszervezet. Persze az ideális csakugyan az lenne, ha a jelölteket állító szervezetek ismernék a saját jelöltjeiket, és a jelöltállítás egyfajta alkalmassági próba lenne, nem pedig kegyosztogatás.
Látens feltevés O.K. (de csak ebben a hozzászólásban látens. egyébként nyíltan hirdetem. De 1.sorban NEM a (valóban fontos) helyi lapok, hanem:
A) az Általad is nagyra értékelt véleményvezérek okán. Egészen más dolog, amikor az állatorvos egyszerűen csak elmagyarázza, hogyan vannak a dolgok, és egészen más, amikor a kocsmáros, miközben épp megmondaja afrankót, hozzáteszi, hogy, "mi, a MXXP-ben úgy véljük, hogy" ill. "mi, a MYYSZ"-ben azt akarjuk, hogy".
B) a hiteles helyi jelöltek állításának lehetősége okán. Ha egy pártnak nincsenek helyi szervezetei, és fölülről nyomat jelölteket, azokat csak vmi országos eufóriában könnyű elfogadtani. Más esetekben a "gyüttment" nagy-nagy hendikeppel indul. SZVSZ EZ volt a Fidesz katasztrofális zuhanásának fő oka '93 végétől — az emberek, úgymond, elgondolkodtak, hogy "Ezek negyon kedves, karakán, szókimondó legények, leányok ott fenn. De kire szavazzunk? Csak nem erre a senkiházira?"
Elemzésedben (és az MDF politikusainak a fejében is) van egy látens feltevés. Nevezetesen az, hogy sokat nyom a latban egy párt szervezeti kiépítettsége. Ez viszont csak annyiban igaz, amennyiben ez a kiépítettség médiajelenlétté konvertálható (pl. a megyei lapokban). Az MDF viszont ebből a szempontból már túl van a csendes elsorvadás fázisán (SZVSZ). Hiába viszonylag népszerű Dávid Ibolya, a párt már nem igazán tud kilépni a Fidesz árnyékából. Legfeljebb a "Mit kötözködnek ezek?" érzést váltják ki egykori támogatóikból. Igazán látványosan ugyanis nem tudnak önálló arculatot felmutatni semmilyen témában sem. Tulságosan is összenőtek, és nem csak országos, hanem önkormányzati szinten is. SZVSZ sokkal rosszabb a helyzetük, mint a szadié volt a szocik árnyékában.
Kedves Pásztörperc! Nagyon érdekes, - és SZVSZ - helytálló az elemzésed. A "felvásárlás"-nak még lehet olyan célja és hozadéka - amit Balsay ugyan tagad, de majd meglátjuk - hogy zavart okozzon az MDF tagjai és szimpatizánsai között. Ezt a célt szolgálhatta a két dezertőr politikai jellegű nyilatkozata is.
Balsay nyilatkozott az e heti MaNcs-ban is, azt sajnos nem tudtam bekopizni, mert nincs fenn ez az interjú a villany MaNcson, ott elég szép keményen és reálisan bírálja a FIDESZ-t, és nem mellesleg Dávid Ibolyát is. Ha senki, de Balsay már nyert a dezertálással, ilyen nyilvánosságot még miniszteri fénykorában (?) sem kapott. Lehet, hogy csendesen készül Ibolya trónfosztására?!
Én ugyan ("személy szerint") nem kedvelem Balsayt, de az biztos, hogy nagyon okos fickó.
A folyamatnak azonban nem ez az érdekes oldala: az MDF játéka teljesen világos. Választhattak, hogy továggra is ott lébecolnak a F-MPP farvizén, vagy kockáztatnak. A kockáztatás mellett döntöttek, és ha utólag meg nem ijednek ettől a döntésüktől, akkor megerősödhetnek vagy elbukhatnak. (Ha megijednek, csendben, de lassan sorvadnak el.)
Az érdekes a Fidesz magatartása: ráébredtek arra, hogy a párt fő gondja az elképesztő káderhiány. Ezen elvileg kétféle módon lehet segíteni: nyitással vagy felvásárlással. A nyitás: szervezetek kiépítése, tagsági jogosítványok (bizonyos akaratérvényesítési lehetőségek megadása) lehetővé tette volna, hogy "saját" kádereket termeljenek ki — ezek azonban (éppen, mert bázisuk az őket pajzsára emelő tagság lett volna) — eme sajátos felépítésű pártban megengedhetetlen mértékű autonómiával rendelkeztek volna. Így hát a felvásárlást választották: olyan, külső fickókat igazolnak, akik a pártban semmilyen, "belső" támasszal nem rendelkez(het)nek, viszont "kész", karrierpolitikusok: ezt a szakmát választották. Köv.képp egzisztenciális függésük maximális — nem tehetnek mást, minthogy kiszolgálják a vezető csoportot, és ezt (éppen, mert karrierpolitikusok) emelt fővel vállalják is. A F-MPP bejáratott, egyéni jelöltként is szalonképes politikusokat kap, akikkel a vezetés mellesleg csökkentheti az alulról nyomulni kívánó ill. nyomni kívánt (ön)jelöltexámát — ha netán lennének ilyenek.
"2. Ha összevetjük a Fideszből távozó (Fodor Gábor és csapata) és az oda "belépő" arcokat, elég nyilvánvaló: a Fidesz előnyös cseréket hajtott végre."
Hát igen nagy öröm volt ez akkor. Viktor minden reggel falfehéren bizonygatta a tévében:"máma már nem hasad tovább.."
Tényleg előnyös volt a csere. Elment mindenféle kötekedő libeláris, akiknek büdös volt a székház-ügy. Nyilvánvalóan zavaróak a FIDESZ-ben azok az emberek, akiknek erkölcsi-etikai érzéke tiltakozik a törvénytelen közpénzlenyúlások ellen és nem akarnak naponta más politikai nézetet képviselni.
Viszont valóban sok pluszt jelentenek majd a végelszámoláskor a megszerzett "megélhetési politikusok". :)
168 óra, 2000. január 27.
Államtitkári tagkönyvcserék
Balsai István a Fidesz szívóhatásáról
Az elmúlt héten az MDF két, korábban meghatározó politikusa jelentette be kilépését a pártból. A nagy port kavart ügyről kérdezte az MDF frakcióvezetőjét PIKÓ ANDRÁS.
- Meglepődött?
- Természetesen meglepő, ha - egyébként másfél év óta a Fidesz kormánycsapatában tevékenykedő - politikai államtitkárok fontosnak tartják bejelenteni, hogy kilépnek abból a pártból, amelyben tíz éven át tevékenykedtek. A kilépések jelentőségét mégsem szabad túlértékelni, hiszen másfél éve - ha formálisan nem is - gyakorlatilag szüneteltettéka tagságukat. ők a Fideszes miniszterek egyéni megkeresése alapján, azok politikai munkatársaként, a koalíciós szerződés keretein kívül, mondhatni magánemberként lettek kormánytagok.
- Épp emiatt lehet természetes az, ami történt: a két politikus magánemberként csupán egyértelművé tette a helyzetét. Erre számítani lehetett.
- Igaz, de szerencsésebb lett volna, ha másfél évvel ezelőtt lépnek ki. Akkor, amikor
felkerültek a Fidesz fizetési listájára. Nem pedig most, a közelgő Fidesz-kongresszus
tiszteletére történt felajánlásként.
- Mondja, nagyon dühösek rájuk?
- Miből gondolja, hogy dühösek lennénk?
- A minősítésekből, a cikizésekből. Csapody Miklós megélhetési politizálásnak minősítette a
két államtitkár döntését, Ön pedig sokadszor használja ezt a nyilvánvalóan áthallásos
mondatot.
- Semmiféle düh nincs bennünk. A gúnyos és ironikus megjegyzések pedig a történtek után
érthetőek és indokoltak.
- Önök csupán a döntés személyes, morális oldaláról beszélnek, azt minősítik. Ugyanakkor
szembetűnő, hogy hallgatnak arról, ami pedig nyilvánvaló: a nagy párt most először tetten
érhető szívóhatásáról.
- A két politikus esetében nincs értelme erről beszélni. Anélkül, hogy kisebbíteném korábbi
érdemeiket, ők másfél éve már nem meghatározó politikusai az MDF-nek, tagkönyvcseréjük
tehát semmiféle pártpolitikai tartalommal nem bír. Lehetséges, hogy a Fidesz-píár ezt pozitív
tényként fogja beállítani. Várhelyi Attilának a két átigazolóhoz intézett meleg üdvözlő szavai
erre utalnak. Én ezt nem tenném a fiatal demokraták helyében, hiszen nemcsak pozitív, de
negatív értelmezése is lehet az átigazolásnak.
- Ugyanakkor a példa ragadós lehet. Kiderült: a két államtitkárt követi a Fideszbe a fővárosi
választmányuk korábbi elnöknője. Nem tart attól, hogy önkormányzati szinten tömegessé válik
a "dezertálás"?
- Nem kívánom találgatni Mohosné dr. Bortlik Eszter indítékait. Érdekes, hogy az MDF
fővárosi vezetői közül ő a negyedik, aki elhagyja a pártot. Korábban Barsiné Pataky Etelka,
Demeter Ervin és Manninger Jenő döntött így. Úgy látszik, a fővárosi emdéefesekbe
genetikailag van kódolva az átülés. Korábban Weszelovszky Zoltán és Lakner Zoltán lépett át
a Fideszbe, előbbi parlamenti képviselő, másikuk helyettes államtitkár lett. Az ön által említett
természetes szívóhatás sosem fordítva érvényesül.
- Mit gondol: most is erről volt szó, vagy a Lendvai utcában is bekapcsolták a turbinákat?
Netán az MDF túlzott önállósodási törekvéseire lenne ez reakció?
- Nem tartom véletlennek, ami történt. Az elmúlt tíz évben együtt kormányzó pártok között
nem volt még példa arra, hogy a nagyobbik koalíciós párt tárt karokkal fogadta volna a
kisebbikből átigazolni szándékozókat. Antall József nem engedte meg, hogy az első
koalícióban működő kereszténydemokrata vagy kisgazda államtitkárok tagkönyvet
cseréljenek. Ennek lehetőségét, úgy látszik, ki kellett volna zárni a koalíciós szerződésben. Sőt, a történtek fényében az is nyilvánvaló, hogy ezt az elvet az önkormányzati szintre is ki kellett volna terjeszteni.
- Boross Péter konzultált a kilépések óta a miniszterelnökkel?
- Nem tudok róla. Igaz, nem is kell tudnom róla.
- Boross Péternek mi a véleménye a történtekről?
- Ugyanaz, mint nekem: a történteknek nem kell a valódi súlyuknál nagyobb jelentőséget
tulajdonítani.
- Milyen hatással lesz Demeterék távozása az MDF-re? Elképzelhető, hogy a két hét múlva
esedékes országos gyűlésen épp a kilépésekre hivatkozva éri kritika a vezetés politikai
irányvonalát?
- Épp az ellenkezőjére számítok. Az MDF összezárja sorait, és megerősíti a jelenlegi
irányvonalat. Nagy felháborodást keltettek a kilépések, és nincsenek olyanok közöttünk, akik
mégkérdőjeleznék a kormányhoz kritikusan lojális irányvonal helyességét.
- A Fidesz vezető politikusai már eddig is értetlenséggel figyelték az önök önállósodási
szándékait. A kis jobbközép pártok integrálása pedig nyilvánvalóan sérti a legnagyobb
kormánypárt politikai érdekeit. Ha megerősítik ezt az irányvonalat, fagyossá válhat a
viszonyuk, és erősödhet a Fidesz szívóhatása is. Elég kockázatos vállalkozás ez az önök
helyzetében.
- Térjünk vissza erre a kérdésre az időközi országgyűlési választások után. Az MDF számára
jelentős erőpróba lesz a fehérgyarmati és a fehérvári megmérettetés. Kiderül majd, mekkora
valójában a támogatottságunk.
- Tehát nem fognak egyezkedni a koalíciós partnerekkel?
- Mi már megtettük az ajánlatunkat, amelyet még elfogadhatnak partnereink. Az egyik elhunyt
képviselő az MDF színeiben került a parlamentbe, így méltányolható az igényünk: a
fehérgyarmati koalíciós képviselőjelölt a mi emberünk legyen. Ha ezt továbbra sem tartják a
többiek elfogadhatónak, akkor egyedül, önálló jelöltekkel vágunk neki a megmérettetésnek.
- Nagyon magabiztos. Persze érthető: feles törvényt önök nélkül csak az ellenzék szavazataival
tud elfogadtatni a Fidesz.
- Nem ettől válunk magabiztossá. Ezzel a helyzettel nem akarunk visszaélni. Ugyanakkor azt
sem szeretnénk, hogy az elnökválasztás előtt hónapokkal mindig az MDF-re hivatkozva
íntézné a Fidesz a kisgazdákkal vitás ügyeit. Nem akarunk eszköze lenni senkinek. Ez nincs
benne a koalíciós szerződésben.
szvsz az un. gazdasagkutato intezetek magara hagyasa nem nagyon kerul semmibe. sot. az egesz csapatot gyakorlatilag e kereskedelmi tevek meg a magyar hirlap tartja eletben, mert adnak nekik mediajelenletet. de azert ez is muloban volt.
az unios koncepcio erdekes, de eppen kovernek kellene majd fo liberaliskent baratkoznia a "kozvelemenyformalo ertelmisegivel"?
Biztosan megvan, de sajnos nem találom én sem, hogy hol. Emlékeim szerint Németországban olvastam először, de azóta magyar hivatkozással is találkoztam. Majd még utánanézek, és Neked is megírom, ha sikerül megtalálnom.
Üdvözlettel,
K.
Csak aki már tapasztalta, az tudhatja, micsoda lélekedző feladat keresztülmenni egy udvaron, ahol biztos, hogy van kutya, de nem tudjuk, honnan jön majd elő. Valami ilyesmiben van része a MDF-nek, mióta elhatározta, hogy együtt halad a Fidesszel, ám önállóságát is megőrzi. Azzal, hogy a Fidesz most magába szippantott két államtitkári rangú emdéefest, minden bizonnyal még nem fejeződött be az az asztal alatti harc, amely a jobboldal választásokra történő újrarendezését hivatott kialakítani.
Az MDF eddigi mozgásából világosan lehetett látni, hogy nem szeretne beépülni a Fideszbe, jövőjét önállóan, a környékén sodródó töredékszervezetekkel szövetkezve képzeli el. A stratégiáról ma sem állítható, hogy ne lenne illúzió, viszont máris hosszabb időre bizonyult életképesnek, mint azt sokan szerették volna. A pártelnök népszerűsége kormánypárti szemszögből irigylésre méltó, s valamicskét a párt pozíciója is javult a közvélemény-kutatások szerint. Jórészt megszabadultak annak a társadalmi közegnek a ballasztjától, amelyet Szabó Iván az örök becsű „borzalmas tagság” kifejezéssel írt le. (A Kónya–Pető vita közönségéről van szó, az elvakult és érvekkel érinthetetlen szurkolói csoportokról, melyeket nagyrészt sikerült átjátszani a Fidesz és a MIÉP környezetébe.) A pártelit ideológusokból álló része háttérbe vonult, míg a kormányzati munkába is bevethető fertálya viszonylagos megbecsülésnek örvend.
Az MDF törekvése, hogy visszaoperálja magára a korábban amputált MDNP-t, szintén sikerrel kecsegtet. Az MDNP sok szempontból az MDF-hez hasonlóan írható le, leszámítva talán a nyughatatlan Jeszenszky Gézát, aki a legártalmatlanabb helyzetekben is képes csapást mérni saját magára. Tény persze, hogy a legprecízebb és legsikeresebb szövetségi politikával is – mostanában – csak törpepárt kovácsolható az MDF-ből és barátaiból, amely tartósan csak egy nagy párt – adott esetben a Fidesz – szatellitjeként lehet a hatalmon belül. Legfeljebb (s ez a legfeljebb akár hatalmi cél is lehet) eljuthatnak a mérleg nyelvének pozíciójába, ami láthatóan nem kis dolog, ha a vonatkozó mérleg mai nyelvét vizsgálgatjuk.
A realitásokkal Demeter és Manninger államtitkárok is tisztában vannak. A helyzet azonban sem politikailag, sem privátim nem elégítette ki őket. Világosan megmondták, hogy a Fidesszel kellett volna szorosabban összefognia az MDF-nek, hiszen mára az lett az igazi polgári erő, s ők nagyon szeretik a polgári erőt. Demeter számára pedig – mint mondta – egyenesen morálisan nem volt tovább vállalható, hogy az MDF saját utat jár, ahelyett, hogy légmentesen rátapadt volna a Fideszre. (Micsoda relatív dolog a morál.) A hangzatos, bár nem túl meggyőző nyilatkozatok mellett azonban nem lehet nem észrevenni a perspektívákat, amelyeket e nagyon közép-európai karriertandem nyitott magának ezzel a lépésével.
Az MDF pesti srácai a Fővárosi Közgyűlésben vétették először észre magukat, ahol Demeter volt a párt frakcióvezetője, majd Manninger követte őt posztján. A Fidesz kormányalakításának káderpolitikai örvényeiben államtitkárok lettek, mindketten fideszes minisztériumban. Ha alapvetően nem változik semmi, innen nincs tovább. Pedig Demeter minisztere már pakolja a szütyőbe személyes holmijait, s ha Katona Kálmán az eddigiekhez hasonló lendülettel halmozza a sikereket, előbb-utóbb neki is kitelik az ideje. S ha maradnának is a miniszterek, az egyre jobb helyismerettel rendelkező fideszesek között akadnak, akik maguk szerint sokkal jobban elállamtitkárkodnának, mint az import-emberek. Erre utalhatott Csapody Miklós, amikor „megélhetési politikusoknak” nevezte őket.
Az a legszebb, hogy a Fidesznek – látszólag – egy lépést sem kellett tennie azért, hogy a szövetkezés ügye felszínre kerüljön, s közben két juniort is igazolhasson a fakóba. Szegény Dávid Ibolya el is mondta, hogy egy órát beszélgetett a miniszterelnökkel, s fel sem vetődtek ezek a kérdések. Mégis, mit mondhatott volna Orbán? Talán azt, hogy legyetek szívesek ne egyenként átlépni a pártunkba, mert az nagyon megterheli az adminisztrációt? Az MDF-nek most azért kell szorítania, hogy a két dezertőr lépéséhez a Fidesznek valóban ne legyen semmi köze.
Nem nagyon ismerem az SzDSz-t. Szerinted jelenleg mely részei lehetnek vonzó koalíciós partnerek a többi párt számára? És vannak olyanok, amelyek a FIDESz számára is vonzók?
És még egy.
Ha én ellenzéki párt lennék és ilyesmiket feltételeznék, akkor ennek megfelelően alakitanám a stratégiámat.
Elöször is meg kell akadályozni az MDF és MDNP egyesülését.
Aztán.......
Kedves Medieval
Az MDF és az MDNP egyesülése (uniója) napirenden van, és a keresztények alatt részint a Kereszténydemokrata Szövetséget vagy ahogyan tényleg hivják a Fideszen belül müködöket értettem.
Úgy hogy a helyre benyomulás kizárt.
de, ha figyelsz akkor a KDNP-nél is látszik mozgás, mondjuk a törvényes választmány ujbóli összehívása.
A kisgazdákkal is foglalkozhaznék, de az hosszú.
Persze, hogy az ember a jövőbe lát az természetes, legfeljebb ha téved akkor rossz szemüvegre még mindig hivatkozhat.
De a funkciók szétválasztására úgy az elöbbi levezetés koherens és szép magyarázat.
Legfeljebb nem lesz igaz.
Bár eddig úgy tudtam tévedhetetlen vagyok:::)))))
Ez is lehetséges, sőt mint írtad, vannak erre utaló jelek. Nyilván a KDNP-vel nem nagyon foglalkoznak, mert onnan már integrálták azokat, akikkel még szót értettek, a többiek pedig nem esélyesek túlságosan. Az MDF-fel viszont gond lehet. Ha őket bevonják egy únióba, akkor az általuk üresen hagyott mezőbe benyomulhat az MDNP (ha még egyáltalán képes nyomulni bárhová is), de a Földmunkáspárt esélyei is megnőnek. Azt hiszem, hogy a FIDESZ-MPP-nek tartósan meg kell barátkoznia az FKGP-vel való együttműködéssel, mert ott olyan erős személyes célok jelennek meg, amelyek szinte kizárják az únió gondolatát. Szóval az FKGP még egy-két ciklusra biztosan hitelesítve van: így kormányzati szerepvállalási esélyei is jelentősek.
1. Bár nem ismerem az MDF-ből Fideszbe átlépők indítékait, megkockáztatom: egyéni érdekeik jobb "érvényesítése" vezérelte őket (ami nem szükségképpen esik egybe a választópolgárok érdekeivel :-)).
2. Ha összevetjük a Fideszből távozó (Fodor Gábor és csapata) és az oda "belépő" arcokat, elég nyilvánvaló: a Fidesz előnyös cseréket hajtott végre.
krz
Az Orbán azért csinálta, mert tudta, hogy neked azt jó nézni és nem kerül sokba.
De azt is tudta, hogy sokáig nem szerezhet neked örömet, mert az már neki kerülne sokba.
Ez az Orbáni minimax elv.
Most majd a funkciók szétválasztása megoldja.
Kedves Medieval
Egy kissé más elképzelést vázolnék neked.
Az MDF, MDNP, és a keresztények a Fidesz árnyékában épitgetik magukat.
Várható, hogy bizonyos fuziókra kerül sor és megerősődnek és elképzelhető, hogy a Fidesz még továbbra is kopik.
A következő választásokra azonban létrejöhet a Fidesz és a többiek között egy pártunió.
Én magam részéről a Fidesz elnök-miniszterelnök funkciók szétválasztásából és az miniszterelnöknek az elnökségből való kihagyásából azt olvasom ki, hogy most történik meg az unió létrehozásával kapcsolatosan az az első lépés, hogy annak létrejöttekor majd Orbán személyéban annak olyan elnökét lehessen jelölni, amely egyik korábbi pártot sem hozza abban a kellemetlen helyzetbe, hogy másik párt elnöke lenne az unió elnöke.
Magyarul az unió létrejöttének egyik fontos személyi feltételének biztositásáról van szó, amely elősegiti, hogy a dologot egyenlő súlyú pártok egyesitéseként lehessen eladni.
Ha jól meggondoljuk ez roppant fontos szempont.
Ez nem igazán más mint az Antall-i gondolat felujitása egy modernizált formában.
Nevezetesen ő egy személyben tartotta lehetségesnek a liberális, nemzeti és keresztény értékrend jelenlétét, addig SZVSZ a Fidesz egy unióban fogja lehetségesnek tartani, igy akadályozva a korábban az SZDSZ-től lelopott választók elszivárgását, egyidejüleg azzal, hogy az unió más tagjai a középjobb szavazók széles táborát is képesek lefogni, még a nemzetieket is beleértve.
A funkciók szétválasztása nem csak az unió elnökének kijelölését teszi lehetővé, hanem mind a Fidesz elnökének, mind a kormányfőnek a manőverezési lehetőségeit is bőviti.
A Kövérnek kell liberális pártot csinálni és az Orbánnak kell integrálni, tehát a Kövértől kissé jobbra helyezkedni.
Igazán azt lenne érdemes vizsgálni, hogy mi lesz a kisgazdákkal.
De akkor a dolog már hosszú lenne.
A fenti forgatókönyv szerint igy az SZDSZ-re semmi szerep nem hárulna, mert nem fogja tudni visszaszerezni a választóit egy változatlan vezetés és politika mellett.
