Na, ide is találtam egy Hamvas-idézetet:
A HAlál lapja:
"Ide tartozik a türelmetlen, aki mohó szemét az üdvre vetette, még mielőtt arra megérett. A fanatikus az, aki a teendőjét a rögeszmében látja. Fanatikusnak nem étosza van, hanem fixa ideája, és azt hiszi, ha nem a saját, hanem más szakállára őrült, máris helyes úton jár. A fanatikus az,aki azt hiszi, valamit biztosabban tud, mint amenniyre valamit tudni lehet. A stréber pedig úgy látszik, tud várni. De a stréber mohón és lihegve vár, és a pecsenyére lesben áll. Közben fogát csikorgatja. Nem hajlik, nem görbül és nem szorgalmas, hanem túlbuzgó, nem szerény, hanem bujkál. Nem alázatos, hanem megalázkodó. Nem szolgál, hanem szolgai. Nem türelmes, hanem ülepe van"
>>Itt már kicsit át is eveztünk a következő izgalmas részletre, - nevezetesen, hogy miért áll a kötelező jelző a töpörödöttség szó előtt.
Tényleg, - szerintetek miért?
Ki akarja "kötelezővé" tenni??? <<
Úgy gondolom, hogy minden tanrendszerben vannak olyan "mesterek", akik remegve, féltve őrzik nagynak, igazinak, megdönthetetlennek és pótolhatatlannak vélt tudásukat.
Az ilyen (gyakran önjelölt) elöljárók maguk köré gyűjtenek minél több gyenge jellemű ill. akaratú, hiszékeny, (gyakran ostoba), befolyásolható "bárányokat" (hmm....milyen találó szó :-) ), és lényegében azokon ÉLŐSKÖDNEK !
Teszik ezt azért, mert egyrészt a gondolkodó, szuverén homo sapiensek NEM HAJLANDÓK beállni "hadseregükbe", másrészt pedig azért, hogy stabil, de főképpen befolyásos, nagyhatalmú egzisztenciát alakítsanak ki maguknak.
Lehetőleg valamiféle kiszolgáltatott alárendelt, függő helyzetbe terelik "juhaikat".
A vallásokon kívül különféle területeken, különféle ideológiai célokkal UGYANEZT teszik. ld. amerikai coca-cola társadalom, különféle politikai pártok, diktatúrák, stb.
E vezetők nagy gondot fordítanak az utánpótlás-nevelésre, mindkét végletben. Tehát keresnek maguknak elöljáró utódokat, akiket a tömegek agymosására képeznek ki és "alattvalóikat" pedig ösztönzik arra, hogy toborozzanak hasonló gondolkodásúakat és gyermekeiket is szigorúan a táborukba illő "közlegénnyé" neveljék.
Általában persze ezek hallgatólagos, nem leírt, sőt nem is kimondott szabályok, konkrétan nem említik meg egymás közt sem, csak éppen ennek megfelelően cselekszenek.
Rendszerint e rendszerek nem működnek hosszú távon; szakadások, szétválások, lázongások előbb-utóbb megtizedelik soraikat. Ezt a gyakorlat is jól mutatja ugyebár...
Szóval e "kötelező töpörödöttség" a közösségen belül, a parazita vezetők számára nagyon fontos (bár ez is hallgatólagos, tehát nem szólítanak föl egyértelműen birkaságra, hanem ügyesen, burkoltan). A tagok ugyanis, ha gondolkodni kezdenének, önállósulnának, s nem hagynák tovább magukat mások akaratának alárendelni és nem volna fenntartható tovább a diktatúra.
De ismétlem, hogy szerintem óvatosan és átgondoltan szabad, konkrétan rámondani egy társadalomra ezt az ítéletet és nem kizárólag a vallások területére szorítkozni, mert másutt is fellelhető e jelenség szép számmal.
A töpörödöttségről nekem mégis más jut eszembe. Valami földhöz ragadt, beszűkült állapot, a "megtaláltadabölcsekkövétmárnekutasstovább" hamis magabiztossága, a "minden olyan eccerű csak alkalmazni kell a varázsszót", a mérhetetlen individualizmus és a vallási türelem hiánya másokkal szemben. A "nem kell töprengened, vannak Mesterek, vannak Beavatottak, van egy Osztály, 'egyenlőbbek az egyenlők között', aki megemészti helyetted az ételt", - neked csak buzgón szürcsölnöd kell.
A "ne akard felemelni a fejedet" rejtett üzenete.
És végül az a jelenség, hogy ha mégis, akkor majd ellökünk, hogy felsegíthessünk és leporoljunk, hogy érezd, szükséged van a segítségünkre. (Ál-erény...)
Itt már kicsit át is eveztünk a következő izgalmas részletre, - nevezetesen, hogy miért áll a kötelező jelző a töpörödöttség szó előtt.
Tényleg, - szerintetek miért?
Ki akarja "kötelezővé" tenni???
Nagyon jó az idézet, nagy igazságokat állít és bölcs, szerintem.
De !
Úgy gondolom, célszerű óvatosan "alkalmazni", amit tanít.
Könnyen rá lehet sütni egy felekzetre, hogy "no lám ez aztán reprezentálja és abszolúte kimeríti az idézteben említett "ál-erényt"".
Igen ám, de KINEK VAN ALAPJA ezt megállapítani és megítélni ?
Úgy gondolom, hogy CSAK ANNAK, aki bizonyosan túllépte e "töpörödöttséget". De HONNAN tudhatja magáról az illető hogy BIZTOSAN túllépte és nem pontosan ő gyakorol ál-erényt azzal, hogy másokat ál-erényesnek titulál ?
Nem sok olyen embertársunk van, kinek joga van kimondani e bírálatot, szerintem...
Úgy gondolom, minden ál-erényes tömörülésben fellehetők IGAZ tagok is.
Olyanok, akik képesek úgy gyakoroloni hit-rendszerüket, hogy NINCS benne ez a "töpörödöttség". Bár azt hiszem, nagyon, de nagyon kevesen vannak, fehér hollók ők.
Nem biztos hogy veszélyes ez az álság. Szerintem a szellemi fejlődés egy szükséges szintje. Mindenki átéli egyszer, egy ideig.
A veszély az időtartamban rejlik szerintem: hogy MEDDIG áll fönn az ál-erényesség valakinél. Mert boldogsághoz csak a túllépése segít, önnön szintjén tökéletlenséghez vezet.
Ezt a "töpörödöttséget" felfedezhetjük az élet minden terén.
Minden témakörben, minden rendszerben van egy felszínes külsőséges, ha úgy tetszik sznob "réteg", mely nem érti, nem látja az adott területnek mély összefüggéseit és tartalmát, hanem külsőséges giccsekkel, tartalom nélküli majmolással, szajkózással nyilvánul meg.
A kisgyermek is utánozza szülei mozdulatait, mondatait, holott gyakran fogalma sincs tartalmukról.
E jelenség az ember alaptulajdnoságából fakad. Tehát e "töpörödöttség" szerintem megtalálható MINDEN VALLÁSBAN és tanrendszerben. Hol több, hol kevesebb...
Társalkodópartnereknél e töpörödöttség jelei tapasztalatom szerint: ingerültség, sértődékenység, kioktató felsőbbrendűségi komplexus, megalapozatlan és kifejtetelen állítások alkalmazása, csökönyösség, rugalmatlanság; zárt, merev világnézet, személyeskedés stb.
Sanos, eme ismérveket gyakran magam is elkövetem, mielőtt észrevenném. De hát ki-ki, a maga szintjén áll... :)
Az erény sosem erőszakos; ezzel szemben bármelyik ál-erény jelszava lehetne: "Amit én nem teszek, másnak sem szabad." Az ál-erények fojtogatják a hitet, igazságot, erkölcsöt, tudást, szépséget; mindazt, ami az emberiség állandó kincse, megmérgezik, azáltal, hogy rájuk hivatkozva kötelezővé teszik saját töpörödöttségüket.
Ez igy van! Weoresnek igaza van.
1. Mit jelent számodra az "ál-erény" veszélye?
Azt, hogy en is ilyenne valok. Es ha ez megse sikerulne teljessen, az se szamit, mert ugy is annak tartanak sokan. :)
vagyis sajnos sokan vannak olyanok is, akik nem tudjak megtenni a kulonbseget az ereny es alereny kozott. Talan azert, mert maguk vagynak az ereny utan de valamilyen kotodesuk miatt szegyelnek ha ok is olyanok lennenek, igy tagadjak ezen ereny ereny mivoltat, de leleplezodnek, mert nem tudnak legyinteni, hanem indulatosak ha szoba kerul egy ilyen "ertektelen semmiseg, ostobasag, gyengeseg, hulyeseg" mint egy valodi ereny. (de ez nem csak az erenyekre igaz)
En attol felek, hogy magam is kepmutato leszek, vagyok, de atol jobban, hogy elveszthetem a felismeres kepesseget, igy az is maradhatok, raadasul ugy, hogy nem tudok rola, v. meg buszke is vagyok ra.
2. Mi a véleményed a "kötelező töpörödöttségről"?
Veszelyes dolog az onbecsapas miatt. De van egy latszolag pozitiv oldala is. Ha valaki nem tud jol valamit a kepmutatas megovja attol, hogy abbahagyja es igy belehaljon az unalomba. Az onbecsapas sokszor segit az almok fentartasaban, almok nelkul meg sokszor nem lehet "kibirni" a rideg valosagot :) pl. Muveszet. Sok amator van ami nem baj, mert miert ne lehetne ez egy jo hobbi, de ha kozelukbe mesz es hallgatod oket, akkor csupa "meg nem ertett zseni", es "nagy tehetseg" talahato kozottuk. Csak eppen valahogy megsem derul ki roluk sosem.
3. Vannak-e olyan vallások, amelyek a "kötelező töpörödöttséget" kívánják tagjaikba sulykolni, hogy annál jobban irányíthassák az egyént?
Persze hogy van. De ha a lelek birtoklasi vagyat leszamitjuk biz. vallasi csoportok eseteben meg mindig marad az az altalanossag, hogy minden vallas az ember megvaltoztatasara torekszik alapvetoen. De ez nem azonos a toporodottseggel.
Az a jelenség, amikor valaki a hit, igazság, erkölcs, tudás, szépség és minden más érték dolgában eleve ott húzza meg a határt, ahol ő van. Aki nem éri el a határt, azt nem veszi ember számba, túllépni viszont senkit sem enged rajta. Voltaképpen az intolerancia szélsőséges megnyilvánulása.
Kicsit talán off, de idegépelek egy idézetet Varillontól, ami számomra kicsit a kötelező töpörödöttség ellentétéről szól. Ez így kicsit indirekt válsz a kérdéseidre, de azért remélem örülsz neki :)
„...Ugyanúgy értelmetlen egy fabrikáló Isten eszméje is. A „fabrikáció” vagy „termelés” olyan cselekvésfolyamatot, „műveletet” jelent, amely összeegyeztethetetlen Isten egyszerűségével. A hit szemével ez az „értelmetlenség” botrányos, mivel nem méltó a szeretethez az, hogy „készt” „csináljon”. A szeretet nem tudja nem akarni azt, hogy amit teremt, önmaga tegye magát önmagává. Ő a létezés égő ragálya (contagion). Nem bízom a „csinálni” (faire) igében, mert nem tudom úgy kiejteni, hogy ne gondolnék a „fabrikálni” vagy „termelni” igékre. Inkább azt mondom: amikor Isten teremt, nem „csinál” semmit, hanem „ragályosan” létezik. Ilyenek az igazi nevelők. Például az a szerzetes, akivel több, mint húsz évig együtt dolgoztam: soha semmit sem parancsolt nekem, sőt kifejezetten nem is tanácsolt, de jelenléte állandó hívás volt a magasabb létezésre, - szinte magával húzott. Ilyenek azok a férfiak és nők, akik - baráti szemmel szemlélve azokat a serdülőket, akik (mivel nem szeretik őket) útban vannak a gengszterizmus felé, amely csaknem üres lét - sikerrel visszatérítik őket az igazán nemes élet irányába.
Sok alázatosság kell ehhez. Isten nem olyan Égitest, aki bolygókat teremt magának.”
"1. Mit jelent számodra az "ál-erény" veszélye?"
Ellene való folytonos viaskodást.
"2. Mi a véleményed a "kötelező töpörödöttségről"?"
Önmagamra nézve nem érzem kötelezőnek.
"3. Vannak-e olyan vallások, amelyek a "kötelező töpörödöttséget" kívánják tagjaikba sulykolni, hogy annál jobban irányíthassák az egyént?"
Eredendően a vallások többsége ilyen, de jellemző módon még ezen is túltesznek egyes vallási képviselők ("vizet prédikál és bort iszik" effektus).
Szeretném a véleményeteket kérni egy dologgal kapcsolatban.
Weöresnél olvastam egy jó gondolatot:
Hiába óvakodsz a bűntől, ha az ál-erényt magadra bocsátod. Az erény és bűn mennél fejlettebb, annál tágabb; az ál-erény mennél fejlettebb, annál görcsösebb. A bűnből mindig lehet erény, de az ál-erényből bajosan.
Az ál-erények mindegyike valamely igazi erényen élősködik, amellyel össze szokták téveszteni. A vallásosság élősdije a türelmetlen felekezetiség és kenetes ájtatoskodás, a hazafiságé az erőszakos sovinizmus, az emberszereteté a fontoskodó közéleti buzgalom, a tudományé az ál-tudományos kandiság, a művészeté a társadalmi sürgő-forgó művészkedés-műpártolás, a mindennapi szorgalomé a sárba-ragadó gürcölés, a jóságé a csepegős-szívű jótékonykodás és tolakodó vigasztalgatás, a szerelmi tisztességé a házastársra horgászó mohóság és mások szennyesében túrkálás, stb.
Az erény sosem erőszakos; ezzel szemben bármelyik ál-erény jelszava lehetne: "Amit én nem teszek, másnak sem szabad." Az ál-erények fojtogatják a hitet, igazságot, erkölcsöt, tudást, szépséget; mindazt, ami az emberiség állandó kincse, megmérgezik, azáltal, hogy rájuk hivatkozva kötelezővé teszik saját töpörödöttségüket.
1. Mit jelent számodra az "ál-erény" veszélye?
2. Mi a véleményed a "kötelező töpörödöttségről"?
3. Vannak-e olyan vallások, amelyek a "kötelező töpörödöttséget" kívánják tagjaikba sulykolni, hogy annál jobban irányíthassák az egyént?
Előre is köszönöm, ha megosztod velem gondolataidat.
