Látom már régen volt hozzászólás, de Márai mindig aktuális. Méltó helyét még mindig nem foglalta el az irodalomtörténetben, és erről nemcsak az Aczél-korszak tehet: a Népszabadság az író születésének 100. évfordulójára megjelentetett cikke inkább volt fanyalgás, méltatlan bírálat, mint ünnepi nekrológ.
Könyvei közül egyébként hozzám a "Béke Ithakában" áll legközelebb. Mindenkinek nagyon ajánlom.
A "Napló"-ból pedig minden túlzás nélkül többet lehet megtudni a XX. századi történelemről, mint bármelyik történelemkönyvből!
épp most olvasom a "Gyertyák csonkig...."-ot, és azt kell mondjam, majdnem annyira teccik, mint a Füves könyv, pedig az nálam abszolút első ötben, na jó, inkább tízben, ha végiggondolom, de az is szép teljesítmény, világklasszis, tíz másodpercen belül a 100 méter, sporthasonlattal, ugyebár...
megaztán érdekesség, hogy a boltban az eladó aszondja, amikor látja, hogy nézegetem a könyvet (meg az árát, sajna nem lehet, nem megnézni manapság), szóval aszongya, hogy "Olyan Krúdy Gyulás..." jól van, ecsém, megveszem, megnézem mit bír, a napló után (10-ből 8,2) akkor most legyen ez...
most meg: gondolom Krúdy kutyafüle, ő olyan más, szóval inkább elszállós, Márainál minden mondat annyi, amennyi kell, nincs töltelék szó, nincs semmi levegő amonsdatok között, üt minden szó, még a pontok meg a vesszők meg a mittudoménmi is ott van, ahol annak rendelt helye van, meg rendelt ideje, ugyebár mindennek :)
Nekem az Európa elrablása tetszett a legjobban. Tény hogy munkássága vitatott és talán a sértődöttség vitte el Magyarországról, de a boldogságot nem találta meg soha, talán ezért lett öngyilkos 1989-ben.
Márai a kedvencek kedvence nálam. Igazán sajnálom, hogy csak most fedeztem fel a topicot, bár úgy vélem, nem késtem le semmiről.
Aki még nem olvasott Máraitól eddig semmit, annak nem ajánlom, hogy a Napló-val kezdje az ismerkedést - nem nyújt ugyanis felhőtlen szórakozást, sokkal inkább meggondolkodtat. Nem is lehet (szerintem) folyamatosan olvasni (amint a Füveskönyv-et sem), az ember közben "meg-megáll, körülnéz" és ha nem is jámbor fajta, akkor is: emészt.
Kedvencem a Vendégjáték Bolsanoban c. regénye, amiben egyidejűleg képes volt - 30 éves férfi létére - felvenni a fiatal nő, az idősebb- és a fiatalabb férfi személyiségét. A férfi karakterekhez szükséges információk eredete még érthető számomra, na de az ellenkező nemé... (bár az élete vége felé haladó öregember tapasztalatainak, érzéseinek ismerete stb. nem tudom, hogyan került a birtokába, mert ezekről nem elég hallomásból TUDNI, úgy tartom, meg kell élni őket)
Nem láttam Tőletek, hogy említettétek volna A gyertyák csonkig égnek c. regényt. Nekem az is tetszett. ...talán, mert az ember mindig talál párhuzamot a saját életében történtekkel, ráadásul, a megélt, sokszor megfogalmazatlan és kimondatlan érzéseivel meglepő élmény a papíron találkozni mások szabatos megfogalmazásában. :)
Nobodybuilder, én is azt gondolom, hogy vannak gondolkodó magyar írók, a baj csak az, hogy - osztom és ismétlem véleményedet - a politika előbb-utóbb körüllengi őket, ha gondolkodnak és írnak. Néha ők is hibásak, hiszen érzékenyebb emberek lévén csúnya és parttalan vitákat bonyolítanak.
Ez viszont régen is így volt. Amióta a világ világ, az írók is különböző szekértáborokba, körökbe, kávéházi csoportosulásokhoz tartoznak. Érdemes átolvasni a két világháború közötti népi-urbánus vita dokumentumait. Az az anyázás, amit Kodolányi, Veres, Sinka, Féja kontra Zsolt, Bóka, Ignotus Pál stb.stb. bonyolított, ma is dicsőségére válna egy képzeletbeli Csurka-Esterházy összecsapásnak.
Az is baj, hogy ma lényegesebben kevesebben olvasnak, mint akár tíz évvel ezelőtt. Ettől függetlenül lehetne több emberhez is szólni(szerintem ez igen fontos, elfeledni látszó kötelessége az írónak).
Valamiképpen a jót, a nemeset, az erkölcsöset kellene felmutatni: az emberek egy része nem azért nem olvas mai irodalmat, mert nem elég vájtfülű, hanem azért, mert sekélyes érzések, rosszkedv és tehetetlenség csap felé - ez a helyzetkép pedig irodalmilag sem igaz, mint ahogyan az élet sem csak a keserűségről szól.
Szóval, Máraiék (és Kodolányiék) tudtak szórakoztatni, tanítani, elgondolkodtatni. Ma is vannak nagyformátumú íróink, de eszmei kisugárzásról nem beszélhetünk addig, amíg pl. egy Szilágyi István vagy egy Ratkó József neve csak a kortárs irodalom iránt érdeklődőknek mond valamit, és nagyon távol esnek attól, hogy életművük a magyar közgondolkodás erővel ható része legyen.
deValera, az eredetiség valóban hiányzik ma az irodalomból? Én valahogy nem így látom. Az igaz, hogy manapság inkább csak "irodalomból" lehet valaki eredeti, mert aki a gondolatait közli, az máris a politikában teszi azt, alkalmasint besározódva és sokszor görcsös dühbe keveredve, vagy színvonaltalan rádiós 5perc-folyamokban, ahol terv és szerződés szerint kell szálítani, ám irodalmilag eredeti fejek vannak bőven. (Igaz, én sokszor olyanokat is annak tartok, akiket mások epigonnak titulálnak vagy tehetségtelen kóklernek neveznek...)
Hogy a maiak naplóiba nem látunk bele, az persze nagy hátrány (bár lesilányodott a Magyar Naplóban régebben ment napló-sorozat), de ettől függetlenül lehetséges, hogy fű alatt mai íróink is gondolkodnak néha. Ha más nem, hát mexokásból. (Gyönge utalás: Esterházy kiadott pl. Vajszínű árnyalat címen egy könyvet Szebeni Péterrel közösen.)
Márai aktualitása szerencsére nem "egyelőre" tart. A gondolatai azért aktuálisak, mert újrafelhasználhatóak, helyzettől függetlenül.
Először is le kell írnom, hogy nagyon megörültem amikor megláttam a Márai Sándor
életéről és műveiről szóló fórumot.
Életművének nagy hatását az is mutatja, hogy a hivatalos kulturpropaganda nem támogatja,
a televíziókban és az újságokban hallgatnak róla, azonban mégis nagyon nagy népszerűségnek örvend, mivel nézetei gondolatköre erkölcsi alapokon nyugszik. Hiteles személy, aki megtudta
őrizni önmagát azokban az időkben is, amikor a többség inkább megalkudott. Ezért is gyűlölik azok, akik inkább hajlottak, mint hogy egyenes állottak volna. Ez az erkölcsi tartás mindig is jó példa lesz a magyarság előtt.
A Szindbád hazamegy valóban nagyszerű mű, megkockáztatom, hogy jobb mint Krúdy műveiben.
A csúcs azonban az Egy polgár vallomásai, azt mindenkinek el kellene olvasni.
Naplóiból szerintem pedig többet lehet tanulni, mint bármelyik hivatalos történelem könyvből. Bár itt azért egy kicsit túlzok.
Ha jól tudom, tanítják Márait a középiskolákban, mint emigrációs irodalmat. Igazából még nem foglalta el méltó helyét, mert egyelőre sok minden aktuális, amiket papirra vetett.
Bárcsak, ma lenne egy Máraink! Nem azért, mert annyira eredeti író volt, hanem mert önálló gondolatai voltak, ami a mai írókról nem mindig állapítható meg.
Hozzá kell tenni, hogy Márai a maga korában az "elefántcsonttoronyból" szemlélődő írók közé tartozott, egyszóval nem képviselt markáns politikai-eszmei irányvonalat. A kor társadalmi igényeit a népi írók fejezték ki a legteljesebben, akik viszont lenézték és megvetették Márait és viszont. Akik tehát az irodalomban társadalmi és politikai elkötelezettséget, nemzeti ragaszkodást kívánnak, azok nem Márai követői, akik viszont a l'art pour l'art hívei és az irodalom egzisztenciális, individualista pártosságára esküsznek, azoknak éppen Márai a prófétája. Tessék választani!
Megítélésem szerint tévedés Márait "polgári" írónak nevezni. Irodalom-és világszemléletét sokszor változtatta, az idők folyamán egyre jobban kikristályosodott nyelvezete is, jóllehet a magyar nyelvvel mindvégig hadilábon állt. Az "Egy polgár vallomásaiban" őszintén meg is vallja, hogy pályája kezdetén határozottabban írt németül, mint magyarul. A háborúig jellemző rá a nemzeti hagyományoktól való távolságtartás, általában a magyarság élete, gondolkodásmódja ismeretlen terület számára. Intuíciója azonban bámulatos: a Szindbád hazamegy című regénye mély tárgyismerettel, hallatlan beleéléssel idézi Krúdy Gyulát, aki minden tekintetben ellentéte volt. Mindmáig ez a kedvenc Márai-regényem!
Szépírói teljesítménye hullámzó. A háború után emigráns lesz: pályájának kiteljesedése, erkölcsi megerősödése páratlan a magyar irodalomban. Mintha kicserélték volna: az orosz megszállás sok tekintetben megváltoztatja világfelfogását, Mo-t, mint hazáját fedezi fel a távolból. Naplója megrázó és felemelő olvasmány, mint ahogyan tragikus halála is.
Hála Istennek, a sznobok körében divatos kultuszok egyike, a Márai-kultusz immár lecsengett, a Hamvas, Heidegger stb. kultuszokhoz hasonlóan. Elfoglalta a helyét, fenntartások nélkül. Én kevésbé tálentumos írónak, de nagy gondolkodónak tartom, aki erkölcsileg példaértékű manapság.
Legyen, beszámítom a nullát, a végösszegen úgysem változtat ;-)
Az viszont feurcsa, hogy ilyen kevés embert érdekel az irodalom, más ilyesmi topicokban is erős a pangás. :-(
Szvsz Márai naplói, esszéi, visszaemlékezései valóban jók, a regényeit viszont annyira már nem szeretem (a Polgár vallomásait is most az első kupacba sorolom, mert inkább afféle önéletrajz, visszaemlékezés, mint regény).
Érdekes kérdés ez az elitizmus. Márai mindig is klaszikus polgárnak tartotta magát, aki a közös európai műveltség hordozója, viszont pont abban a korban élt, ahol a nacionalizmus, a fajelmélet volt a meghatározó eszmerendszer. Innen származik az ún. "sértődöttsége" - a maga mércéje szerint akart ember lenni egy embertelen világban. Amit ma elitizmusnak, gőgnek lehet érezni az írásaiból, nem más, mint a kívülállás, a kívülmaradás jelzése.
"Sértődött" volt, mert a liberális, polgári eszmerendszert ebben a térségben előbb a nacionalizmus (fasizmus), majd a kommunizmus váltotta föl, mindkettőt távlatokból igyekeztt szemlélni, és keserűen-irónikusan szemlélte azokat, akik mindennek képviselői,mozgatói voltak.
Az 1943-44-es naplója nagyon megrázó, akárcsak az a naplósorozat utolsó kötete (1984-1989). Olvasásra ajánlom még a Füves könyvet, az Egy polgár vallomásait és a Föld! Föld!-et.
A nullát nem számolom ;-)
Eddig egy mellette (bár még nem olvasta, de nyitott -- határeset, elfogadom ...), egy ellene. Nézem a fotóját a címlapon, nekem szimpi. Nekem is ilyen hosszú felyem van ;-))) Elitizmus?
Én csak a naplóját olvastam, de nem nevezném letehetetlennek, sőt... Egyértelműen antipatikus az író személyísége, lenéző elitizmusa. Meg az arcképe is:)
De lehet, ha újra elővenném tetszene, régen olvastam már.
Örülök, hogy felvetetted a témát, megmondom őszintén, még soha életemben egyetlen sort sem olvastam Márai-tól, fene tudja miért? :-o
Azonban most kedvet csináltál hozzá, hogy elolvassam a naplót, mert itt figyel a polcon, milyen érdekes, hogy mellette a Molináry Gizella Betévedtem európába címü könyve van, azt pedig már olvastam. Ha tényleg ennyire jó a Márai is, akkor jó helyen van.
Jóreggelt,
talán szégyellenem kellene, de eddig kimaradt az életemből Márai naplója. Most olvasom. Azon ritka könyvek közé tartozik, amelyekről az ember fél oldal után tudja, hogy végig élvezni fogja, amit egyszerűen sajnál letenni és előre sajnálja azt is, hogy eccer a végére fog érni.
Az érdekelne, hogy a tisztelt tasztaltagok hogyan értékelik, merre helyezik el az írót, mi a véleményük róla? Tudom, hogy a komenisták szekálták, de nem szerették sokan a 90 utáni új rendben sem, ha jól csalódom.
PS1. Nem találtam Márai-topicot, azért bátorkodtam ...
PS2. Tananyag ő most a középiskolákban?
