Aki vidéki, és van sztorija ezzel kapcsolatban, és szerepel a műsoromban, azt megmutatjuk a tévében, így legalább 1etlen eccer nem kell hazamennie.Bejelentkezés emilen. félig OFF volt, bocs..
Ugye, hogy már kicsit te is unod ezt az unatkozós hiperaktív életformát? Néha rám is rámtör a menöke; ilyenkor legszívesebben meg sem állnék Miskolcig, ahol is még örzik - nem úgy, mint ezek a pesti lógó gatyás, horgász-sapkás party animalek - az almabor-közös nö-heavy metal pigment gazdag tradícióját. Igaz, lassan már ott is ki lehetne adni egy Alvilági Ki-Kicsodát. Ha bevállalod, 1-2 sokkoló év után egészen otthonosan tudnád magadat érezni, és élvezhetnéd a nyüzsit (Búza téri piac), a nagy tereket (Bükk-hegység) és a programokat (DVTK meccsek), szóval tiszta hálidéj.
Szia! Azt nem állítom, hogy minden pesti lenéző, de vannak olyanok is. Az viszont tény: az itteni barátaim jelentős része nem Pesten született. És ez általában utólag derül ki róluk.
Szeretem Bp-et (nyüzsi, nagy terek, programok,stb), de mostanában sokszor érzem úgy, hogy szívesebben élnék egy kb. 1 milliós nagyvárosban. Nálunk nincs átmenet: vannak a 200 ezres városok, aztán ez a túlzsúfolt, őrjítő dugókkal terhelt 2 milliós metropolisz.
K. C.
Már 11 éve élek bp-en. Középiskola, egyetem most meg meló. Egyetem alatt, amikor rengeteget buliztunk akkor ritkán jártam haza (havonta, kéthavonta). De amióta dolgozom, azóta többször vágyom a nyugalomra és néha hetente hazamegyek.
Egyébként ha van ami ideköt (gondolok szerelemre) akkor sokkal inkább előfordul, hogy nem megy haza az ember sokáig. (Legalábbis ez a tapasztalat)
A rendes szülők megértőek. Én már 5 éve élek ingázó életben, s hozzászoktak, ha haza akarok menni, akkor telcsizek, s (tél esetében) befűtik a szobám. Talán azért is megértőek, mert annak idején mikor anyukám hozzáment apukámhoz kb. egy évben egyszer tudott hazamenni. Szerintük az életem nekem kell irányítanom, döntéseket hoznom stb., s ez így van rendjén.
Nekem talán azért nem olyan nagy probléma, hiszen csak 85 km a táv. buszszal 2-3 óra az út (a csatlakozástól függ). Egyébként én is 4 éve élek pesten és havonta 2x járok haza. Én is a fokozatos csökkentés híve vagyok. azonban amíg az egyetemre járok és a szüleim tartanak el, addig nem tehetem meg hogy nem járok haza. A rengeteg barát és ismerős, hivatalos hivataltalan ügyek engem is idekötnek. Engem is nagyon idegesít az utazás, pláne, hogy gyakran állva kell utaznom a buszon. Én sem tudom, mi lesz, ha elmondom nekik, hogy itt szeretnék letelepedni. Valóban otthon csak egy helyen érezheti magát az ember, és jómagam is inkább idekötődöm. Egyszercsak megértik a szüleim, hogy nem járok haza rendszeresen. Megértik, hogy külön családot fogok alapítani és az lesz az első. Persze ha majd megöregednek, akkor magamhozveszem őket és mindent megadok nekik, amit tőlük kaptam. Szeretetet. :o))))))))))))))))))
Az utolsó mondatod végét nem értettem.
Egyébként pont ez a bajom, ez a két helyen itthon lenni, mert itt már inkább vagyok itthon, mint ott. Barátok, ismerősök ugyanis már inkább idekötnek. Különben anyámék is folyton utazgattak haza a szüleikhez, tehát megérthetnék, hogy ez milyen fárasztó. Előre félek, mi lesz ha lesz unoka...
Ja, nekem 220 km a táv.
Négy év azért elég hosszú idő, hogy valamennyire megszokd a dolgot. Eddig hogy bírtad ki, ha annyira rossz? Én egyébként már vagyok itt vagy nyolc éve. A szülőket pedig szoktatni kell. Előbb még hetente hazajársz (attól függ persze, hogy milyen messze laknak), aztán kéthetente, aztán havonta, aztán ők jönnek, ha látni akarnak téged (ez jobb?) Én régebben hetente hazajártam, de most már csak akkor, ha nagyon muszáj (karácsony, húsvét, halottak napja, stb) Persze régebben könnyebb volt (akkor még volt MÁV szabadjegyem), meg most már dolgozom, a francnak van kedve még zötykölődni a vonaton, örülök, hogy kicsit pihenhetek. Otthon meg már alig van cuccom, halálra unom olyankor magam. Szerintem senki sem lehet egyszerre két helyen otthon, vagy nagyon nehéz. Ha itt akarsz maradni, akkor próbálj meg valahogy beilleszkedni, ismerősöket szerezni, stb.
Egyébként van még egy pár vidéki rajtas kívül is itt...
Sziasztok! Négy éve élek és dolgozom a Fővárosban. Már kezdek belefáradni a kétheti-havi hazalátogatásba (szülők). Ti milyen gyakran veszitek a cókmókotokat? És milyen gyakran telefonáltok Anyukának haza, hogy sértődés ne essék?
