Volt valahol egy képem, úgy nézem, hogy pont ilyen gépről... Valahol a neten találtam, fene tudja hol... De most sehol sincs, pedig tuti lementettem. Annak a kabinja olyan volt, mint a keletnémet Fortschritt mezőgazdasígi gépeké. Még a jellegzetes kék szín is passzolt. Ha előjön a kép, iderakom ;) Gőzerővel keresem.
Néztem a Barosst, de nem értem, mikor tolóhajóvá alakították, miért csak az első felét vágták le, miért nem 10-15 méterrel többet? Annak a minimális raktérnek mi az értelme? Használja egyáltalán?
1979-ben kaptam szocialista országokba érvényes szolgálati útlevelet.
(1980 őszén nyugati szolgálati útlevelet)
Esete leadjuk a cégnél, reggel felvessük típusút.
Egy hónapban 12-13 utunk volt.
Egy út során négy pecsétet kaptunk.
Egy hónap alatt 13x4 = 52 pecsétet.
Kb. három hónap alatt betelt az útlevél.
Lehetett kérvényezni az újat.
Ezt a cég intézte.
Kb. 1980-tól elsőnek a Csehszlovák-Magyar határon vezették be, hogy akik így dolgoztak azoknak minden hónap első határátlépésnél bepecsételték a 2x2 = 4 pecsétet és az érvényes maradt a hónap végéig.
Így nem telt be olyan hamar az útlevél.
Szintén kb. 1980-tól már nem kellett leadni esténként a szolgálati útlevelet.
Ugyanis az esti leadás, reggeli felvétel sokszor nehézségekbe ütközött és többször előfordult, hogy egy hírtelen beugrás esetén nem tudtuk hajnalban felvenni a szolgálati útlevelünket és emiatt a saját, civil útlevelünkkel léptünk határt.
Akkoriban már Csehszlovák, Lengyel, határokon igen rugalmasan álltak a határőrök (néha a vámosok) is a szolgálati célból 2-4 naponta határt lépők felé.
Románia felé szigorúan megmaradt a napi 4 pecsét.
Jugoszlávia felé csak egy járatunk volt Szabadkára ami Röszkénél lépett ki/be.
Ott hol ilyen volt a rendszer hol olyan.
Ausztria felé Hegyeshalomban még tartották a becsületet de Sopronnál vagy Rábafüzesnél már nagyon laza volt/lett a módi.
Jugoszláviába volt egy trükk, éltem is vele. Bulgária felé kellett Jugó átutazó engedélyt kérni. Az 48 órás tartózkodást engedett meg. De a jugó-bolgár határon a kutya sem nézte, hogy hány napig voltál Jugoszláviában. (meg utána itthon sem nézegették a pecséteket)
Jugoszlávia dinamikusan változott. '82-ben csak "jugoszláv" ablak kellett a piros útlevélbe, vízum nem. Valuta nem járt (én '80-ban elhasználtam a hároméves keretet), ez úgy lett áthidalva, hogy IBUSZ-szervezésben utaztunk, akkor járt párszáz dínár "költőpénz" valutakereten felül (meg persze még párszáz, a kor szokásaihoz híven "okosba").
Amikor '84-ben lejárt a piros útlevelem, sajnos mind a pirosat, m ind a kéket le kellett adni, hogy az új, egységeset megkaphassam, pedig sok érdekesség volt azokba. Hogy teljessé tegyem az offot, néhány kép azoknak, akik már ilyet nem láthattak:
1.) többszöri kiutazási engedély szoc. országokba
2) szovjet/jugoszláv ablak
3) "világablak"
4.) német vízum (tessék az árat nézni! ráadásul, miután kiváltottam, egy hétre rá megszűnt a vízumkényszer az NSZK-val)
Most beugrott egy olyan is, hogy magadhoz vetted és határátkelésnél lementél a kabinba vele. Meglátogatott a szerv és átnézték a kabinod. Ott nem tartottunk mi semmit. Az aranyat beraktuk a kartellba.
Úgy emlékszem a Hajós Szolgálatit minden kötözködés és kérdezés nélkül kiadták. Leadni le kellett. Nem voltam se csókos, sem párttag. '70-es évek eleje.
Egy érdekesség. A 80-as években, amikor már egy ideje dolgoztam és néha Nyugatra kellett menni, a kék útlevelemet le kellett adni a személyzeti osztályra. Onnét kaptam meg hivatalos úthoz, magánúthoz (3 évenként) ki kellett kérni tőlük.
Csak a pontosság kedvéért: vinjak.:-) No meg az Adidas és Yassa melegítők, Erotika és Sexy pornóújságok, a bankok, nyugati autók a miholjaci utcákon... nekünk a Dél volt a megtestesült Nyugat.:-)
1987-ben hatalmas meglepetés volt számunkra, amikor egy kollégámnak engedélyeztek egy bécsi IBUSZ-utat, a friss feleségével, szárnyashajóval. Az após fizette, azzal ha nem engedélyezik, majd mennek ők. Ő lepődött meg a legjobban, amikor megkapta a parancsnoki engedélyt. Mondjuk következő évben jött a világútlevél, addigra már lazultak ezek a dolgok.
1986-ban a nyári szabadságolások alatt, megerősítésképpen egy hónapra a Népköztársaság útja 93.-ba (ott adta ki a BRFK a nyugati útleveleket) voltam vezényelve kisegítő szolgálatra, a folyosókon meg a büfében megfordult a fél Hungaroton, nagyjából az IM '80-as évekbeli összes poszterképével találkoztam.:-)
Az 1960-as évek második felében a közlekedési középiskolában (technikum) olyan élénk volt a KISZ élet, hogy tavasszal mikor pár diák szülei nyugati utat terveztek akkor a kamasz fiú útlevél kérelmét támogató javaslattal alá kellett írni az iskola KISZ titkárának is.
Egy harmadikos fiú volt az iskola KISZ titkára.
Mikor vitték hozzá a kérelmeket nem akarta aláírni mert elmondása szerint neki semmi felhatalmazása nincs erről.
Az osztályfőnökének és a diák társainak kellett megesküdniük arra, hogy tényleg Ő az iskola KISZ titkára.
Emlékezzen csak 8 hónappal ezelőtt Őt választották meg.
Nem emlékezett.
Mivel az iskolában gyakorlatilag nulla KISZ élet zajlott így nem tűnt fel neki, hogy "irányításával" szünetel a KISZ...........................:-)))
