Már készülődnek a búvárok a harmadik "Szent István csatahajó"-expedícióra
Hornyák András, Hajdú-Bihari Napló 1996.január 27.
Kint hóvihar dúl, a Debreceni Búvárklubban gázkonvektor melegít, a videofelvételen azonban délszakibb a látvány: víz alatti felvételen békaemberek úsznak a tengerfenéken fekvő roncs körül.
A klubtagok eddigi legnagyobb vállalkozásuk, az adriai expedíció eddigi két útjának tapasztalatait elemzik. A falakon a Szent István csatahajó szerkezeti rajzai, keresztmetszeti ábrái. Az asztalon vázlatok, feljegyzések.
Az első út alkalmával még csak a roncs helyének megkeresésére, azonosítására volt lehetőség. Aztán a múlt év szeptemberi expedíció következett, a Magyar Búvárszövetség égisze alatt, az ország szinte minden klubjából, sőt horvát búvárokkal kiegészülve, Ekkor már felszínre hoztak néhány apró tárgyat, és felvételeket készítettek. Az igazi nagy vállalkozás azonban még hátravan. Erre készülnek a klubfoglalkozásokon, s ki-ki az expedícióban betöltött feladatai szerint, egyénileg is.
A magyar múlt egy darabja
Nyár elejére tervezik, amikor a legalkalmasabbak a meteorológiai viszonyok. De nem napsütéses tengeri nyaralás lesz, hanem költséges, kinek-kinek saját pénztárcát is alaposan megérintő vállalkozás. Miért? Én is ezt tudakolom Czakó Lászlótól, a klub elnökétől, akinek szinte gyerekkori álma e hajó feltárása, és e szenvedéllyel sikeresen "megfertőzte" búvártársait is. Milyen effektív hasz-
na lehet az expedícióból az önmagát víz alatti, karsztvízfeltárási munkákkal fenntartó búvárklubnak?
- Közvetlen, forintban kifejezhető hasznát nem várjuk. Nem számítunk kincsekre, még csak az a legenda sem igazolódott, hogy a hajótesten levő Szent István felirat betűi aranyból lennének. Ez régészeti, történeti expedíció történelmi relikviák megmentésére. És még azt is hozzá kell tenni, hogy bármit felszfnre hozunk, át kell adnunk a horvát hatóságoknak, ez az ő felségterületük De azért reméljük hogy bizonyos megtalált emlékek az államközi kapcsolatok keretében hazakeri.ilhetnek, hiszen e hadihajóval a korabeli Magyarország sok mindent kifejezett. Elhelyezték rajta - például - Sződy Szilárd Szent Istvánt ábrázoló 67 centiméteres, csiszolt gránitalapú bronzplakettjét. Érdekesek lehetnek a nagy király életének mozzanatait ábrázoló színesüveg-ablakok is a tanácskozóterernben. Nem tudni, hogy mi maradt meg a hajó díszzászlójából, amelybe beledolgozták a Benczúr Gyuláné által ajándékozött 1848-as zászlódarabot. A hajó felékesítéséhez az építés idején nagyon sokan járultak hozzá, így fejezvén ki hazafiságukat. Az ereklyezászló rúdja is tiszafából készült adomány volt, ezüstlándzsában végződött, közepén nagy igazgyönggyel. Hogy mi maradt, azt az egész hajó átkutatása dönti majd el...
Veszélyes vállalkozás
Egy utca hosszúságú, széles, több emeletre tagolt óriási roncs teljes felkutatása azonban nem csupán pénz kérdése, hanem igen alapos műszaki, fizikai és egyéb jellegű felkészülésé. Szerencsére sokféle polgári foglalkozású tagja van a klubnak. Ez jórészt meghatározza feladataikat is. Az expedícióval utazó orvosoknak arról kell gondoskodni, hogy az egyenként húszperces lemerülések biológiai, egészségi feltételei meglegyenek. Ilyen mélységbe merülni amatőr búvároknak nem veszélytelen. Ezért minden résztvev6nek legalább háromcsillagos búvárvizsgával kell rendelkeznie. Harminc-negyven méternél mélyebben már a mélységi mámor jelentkezésével is számolni kell, ami speciális felkészülést követel, ugyanakkor valarnelyest reményt ad arra, hogy a hajót még nem fosztották ki alkalmi könnyűbúvárok.
Sarkadi István és Hajas Pál fiatal vállalkozók, mindkettőiüknek szenvedélye a búvárkodás. Részt vettek benne, s anyagilag is hozzájárultak a múlt év őszi expedícióhoz.
- A nagy mélységbe merüléskor már hélium-levegő keveréket kell belélegezni. Ezt tudtam szerezni és a helyszfnre szállftani mondja Sarkadi István. - Egyébként az expedícióban a mentőbúvár feladatát láttam el, mert ehhez speciális vizsga kell, s én rendelkezem vele.
Amíg István mentési ügyeletben volt, hogy ha szükségessé válik, segítsen, a többiek párosával vagy négyesével 20-20 percre lemerültek a roncshoz, ami után még negyvenöt perc zsilipelés következett.
- Csodálatos, semmihez nem hasonlítható élmény a búvárkodás. Különösen tengeren. S ez a
Szent István-expedfció a korona rajta. Most mindnyájan erre készülünk - mondja Hajas Pál. -
Könyvtárakban, régi könyvekben mindent felkutatunk a hajóról
Nagyon fontos, hogy minél többet tudjunk. Hiszen most már az egész hajó átkutatása következik,
ami komoly feladat. Kabinok, raktárak, különféle emeletek....
- Különösen izgalmas lesz a gépházba bejutni, ahol a katasztrófa áldozatainak nagy része, hetvenöt matróz és Rövidi Maxon Róbert elsőtiszt az utolsó pillanatig küzdött a hajóért - teszi hozzá
Czakó László. -Tetemüket már bizonyára eltüntette a mindent megemésztő tenger, de egy-egy fémtárgyat, kitüntetést, oldalfegyvert még megtalálhatunk. Ugyanakkor e hajótérbe bejutni tisztelgés is a hős tengerészek emléke előtt.
A következő expedícióra tehát már készülődnek. Ismeretekkel, tervekkel, technikai eszközökkel és a fizikai kondfció erősítésével. Legnagyobb részt saját pénztárcájuk terhére. A Biogal gyógyszergyáron kívül akadt néhány kisebb szponzor, de maguk a résztvevők is a támogatók közé sorolhatók. A legmeghatóbb eddig az volt, amikor idős, nyugdíjas hajóskapitány küldte el megtakarított filléreit "Az isten áldjon meg benneteket!" üzenettel. Szponzorokra még szükség lenne, s talán akad még olyan cég, amelyik szívesen támogat ilyen tudományos és megemlékező expedíciót, hiszen a hajó matrózai között bőven voltak debreceniek, hajdúságiak.
A Szent István csatahajó
Törtértete különös és jelképes is. A felavatásakor átadott bronzplakett szövege :
"Amilyen szerencsével indftotta Szent István hazánk hajóját a történelem tengerére, az a szerencse kísérje Ő Felsége e hajójának minden útját." Keserű iróniával azt is mondhatjuk: beteljesült. Mert amílyen balszerencsés volt hazánk a történelem "tengerén", olyan tragikus sorsú lett a nagy királyról elnevezett hajó is...
Megépítése nemzeti ügy volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia kebelében a magyar országgyűlés szavazta meg rá a pénzt, magyar szakemberek munkájával, a fiumei magyar hajógyárban, magyar anyagokból épült, s döntő többségében magyar legénység szolgált rajta.
Rövid története:
1912. január 29. Lefektetik a hajógerincet.
1914. január 17. Ünnepélyesen vízre bocsátják. Valóságos úszó er8d. A szélessége 27, - hossza 151 méter, vízkiszorítása húszezer tonna.
1915, december 13-án a haditengerészet szolgálatba helyezi a csatahajót, amely 1200 tagú legénységével, tizenkét ágyújával, köztük 30 és feles lövegeivel iszonyatos tűzerőt jelent.
1916. január 6-án felszentelik a hajó ereklyezászlóját, oltárát.
1918. június 9-én este a Szent István a Tegetthoff testvérhajó, valamint torpedónaszádok és egy romboló kíséretében kifut a tengerre, hogy részt vegyen a június 11-re tervezett, az Otrantói-szoros zárának szétrombolását követő, várható ütközetben, de június 10-én Rizzo olasz korvettkapitány torpedótámadásától hullámsírjába vész 75, jórészt magyar matrózzal és tiszttel. A magyar haditengerészet jelképe, büszkesége azóta a bekövetkezett hadikatasztrófa állapotában fekszik a horvátországi partoktól 16 kilométerre, hetven méter mélységben, a tenger fenekén.
Sommi baj.
Holnap sztori is lesz.
A nagyanyam noverenek az udvarloja volt tengeresz, de vegul nem o lett az ura. Lehet az is, hogy odaveszett, vagy jobb esetben csak maskepp alakultak a dolgaik. Mar sose fog kiderulni, nem el senki, aki elmondhatna.
Ez nem most volt, anem kb. már egy hete.
A Duna 1663-as folyamkilométerénél a 2-es számú sóderkiemelonél (Dunakeszi alsóváros kb.) egy sóderszállító uszály (dereglye tipus) a rakodást követoen terhelten, eddig ismeretlen oknál fogva elsüllyedt. Mivel hajózó úton kívül van, és a jelenlegi vízállásnál is kb. 2 m víz fedi, a kiemelésérol még nem intézkednek. Jelzobólya felette. Az uszály személyzet nélkül, horgonyon vesztegelt, és a reggeles orszolgálat vette észre, hogy már majdnem teljesen el van süllyedve. Akkor már késo volt.
A III. számú úszódarut a MAHART a vonaljárati kikötok téli beszedéséhez készítette ki, és rövidesen indulnak vele. A Hunyadi m/s fogja mozgatni, mint minden szezon elott és után.
Minden nagyobb megyei es egyetemi konyvtarban kellene lennie. Csak helyben olvashato!!!
En a JATE Kozponti Konyvtaraban talaltam meg, de szerintem tobb konyvtarnak van mar netes katalogusa es szerintem segitenek, ha megkeresed oket.
Termeszetesen van 2 tuti hely:
1. Orszagos Szechenyi Konyvtar , Bp.
2. KLTE konyvtara , Debrecen
Ez a ket orszagos kozkonyvtarunk, es nekik kutya kotelesseguk minden magyar nyelvu es minden Mo-rol megjelent kiadvanyt beszerezniuk.
Sajna anyagilag nem allnak olyan jol, mint a USA Kongresszusi konyvtara:-)))
Az Ada-Kaleh témához: miután sziget az 1970-es évek legelején került a víz alá - az Al-Duna szabályozás miatt - , így azért még vannak néhányan hajósok, akik arra járhattak. Én is ismerek egyet, személyen is. Egyébként Ada-Kaleh története nagyon érdekes, az utolsó török területként került Mo-hoz, 1913-ban!
GEORGIE-nak: A Tenger című folyóiratot régóta keresem, hol lehet viszonylag egyszerűen hozzáférni a számaihoz?
Hahó!
Még folytatom ezt a velencés témát.
A pasi panaszkodott, hogy tulképp már csak 2-en vannak hajós szakemberek a cégnél, annyira leépült az egész.
Szerintem csak rosszul szervezik, biztos lenne ott látogató több is.
Megvan a telefonszáma az egyik hajóvezetőnek, ha valakit konkrétan érdekel, elküldöm emailben.
Annyira jót nosztalgiáztam a múltkor, mert egy állóhajón voltam, ahol az egyik ismerősöm lakik. És nagyon jó érzés volt, hogy alattam "mozgott a föld", teljesen a gyerekkorom ugrott be, amikor apukámmal a kabinban aludtunk menet közben :-)
Kedves DLala!
Nem csak egy hajó van!!! 3!
A legnagyobb a Nadap, ami 100 fős, van egy 60 és egy asszem 40 fős.
A telszámot megkeresem. :-)
És lehet aug. 20-ig körutazni is, utána már csak Agárd-Pákozd-Agárd.
De lehet bérelni is, és akkor 10 ezer forint 1 óra a Nadappal, és Velencéről is elindul, ha akarja az ember. De már ennek is lejárt a szezonja.
Később még írok, rohannom kell.
pá fiúk :-)
Ne aggodj, en se vagyok szagerto. vanaki tud egy kicsit a hajokrol, van aki egy kicsit tobbet, de az igazi szagertosegtol tavol allok (nem vagyok hajomernok, hajoskapitany meg hasonlook)
Elnézést a téves megnevezésért, de én nem vagyok szakértö. Azért érdekelt a dolog mert egy repülögép-hordozó, szemböl olyan karcsúnak tünik. Igaz, hogy a tatrészen már széles, és ezek szerint ez elég a kellö mennyiségü víz kiszorításához. Ha nem így lenne akkor asszem pár tervezöt menesztettek volna a hajógyárból:-))
A repulogep-hordozok (es nem anyahajok!!!) torzset ha keresztbe elvagnank akkor egy trapezt kapnank, amelynek a hosszabb oldala(nem vagyok matekos) vagyon felul, alul pedig ezzel parhuzamos rovidebb szakasz.
termeszetesen ennek a trapeznak a nagysaga valtozik a hajo orratol a hajo tatjaig.
Egyebkent a hajotest ugy nez ki, mint egy nagy doboz. Nem klippertestu a Nimitzke!
Tovabbi infok:
1.Tengereken hajok, hajokon repulogepek. Zrinyi haditechnika fiataloknak (ott van egy ilyen rajz a hordozorol). 80-as evek eleje agit-prop anyaga jo rajzokkal!
2. Bak-Sarhidai: repulogep hordozok (szinte a hasonlo sorozatbol, csak a 80-as eveg vegerol) Ha jol emlekszem a belso boriton van egy oldaliranyu robbantott kep az Enterprise-1 -rol vagy a Lexingtonrol (bocs, de vagy 10 eve eolvastam utoljara)
3. Tamiya makettkatalogusban 1:350 aranyban fotot is kozelnek egy rh-zorol. (Egyik jobaratom mogepitette. Jol nezett ki a hasonlo meretaranyu New jersey-vel az iden tavasszal Szegeden mogrendezett Modell-es makettkiallitason)
Es vegul:
Azert tartom jobbnak a repulogep-hordozo kifejezest hasznalni a r-anyahajoval szemben, mert:
1. Az angol neve is aircraft-carrier.
2. A r-anyahajo az elso vh. idejen letezo hajotipus vot, amelyrol kata pultjaval kipakoltak a gepeket, majd azok visszatereskor a tengerre szalltak es onnet daruztak fel a hajo fedelzetere.
Egyebkent a kevesbe jo elnevezes meghonosodasanak oka az, hogy a 2 vh kozotti hazai sajtoban r-anyahajokat mondtak (tevesen), mert az uj hajotipusnak nem vot olyan egyertelmu elnevezese, mint a csatahajoknak, pontosabban az 1906-1918 kozotti epulteknek a Dreadnought.
Vagy masik olyan hajotipus, ami az elso ilyen hajorol kapta a nevet, a monitor volt.
Velencei-tavon egyetlen hajócska mozog, az Agárd nevu. Menetrend szerint közlekedik Agárd és Szúnyog-sziget között. Utolsó járat este 7-kor megy vissza Agárdra, egyébként asszem kétóránként megy. Nagyon aranyos kis hajó, szakállas kapitánnyal, kanyarog a nádszigetek között. A Szúnyog-szigeten a csárdában meg jókat lehet kajálni, ajánlom a békacombot meg a fogast. Egyébként a csárdától nincs messze a Pákozdi csata emlékmuve, a Doni emlékmu meg egy szuper arborétum kilátóval.
Én most voltam (sajnos hajózni azt nem), csúcs egész napos program. Fotó/videó a kishajóról az van, aki kér küldök belole.
Egy off-os kérdésem lenne:
Ahhoz hogy egy hajó úszni tudjon a vizen, teljesülni kell annak az egyszerü feltételnek, hogy a hajó annyi vizet szorítson ki amennyi a hajó súlya. Na most elnézve egy repülögépanyahajót kissé tanácstalan vagyok. Milyen lehet ezeknek a szerkezeteknek a víz alatti része? Hogy tudnak ilyen sok viszet kiszorítani? Van valakinek erröl képe, nagyon érdekelne hogy milyen kialakítású a hajófenék!
A foto nem 1916-ban keszult, hanem egy kicsit korabbi agit-prop anyag, mert ha a Tengerben irtak a dreadnoughtokrol az altalad kozzetett rajz kicsinyitve szerepelt a fejlecben.
Szerintem az eloterben egy Tegetthoff osztalyu csatahajo uszkal, sodorvonalaban a talan a Zrinyi es testverhajoi (pre-dreadnughtok).
A kep hattereben lathato haromkemenyes hajok az Erzherzog osztalyu sorhajok.
