én is hasonlókon gondolkodtam. Az angolok folyókra építettek monitorikat, mikor csak belvizük van, kizárólagos használattal, vagy tengeri hajók, amik felhajóznak a folyókra. A dunai monitoroknál picit nagyobbak.
A magyar hajókról a fegyverzet nem ismert, esetleg a regiszter nem bővíthethető vele?
Ehhez nem tudok hozzászólni. Guberaverától kérdezem, hogy honnan tudja, hogy a képen a Szentjánosbogár és nem a Katicabogár, vagy valami más rovar látható.
Szakemberektől aziránt érdeklődöm, hogy az 1,2 méteres merüléssel mennyire lehettek ezek a hajók tengerállóak? Mert valahogy Angliából el kellett jutniuk Arhangelszkbe, vagy a Fekete-tengerre.
Ha jól értem az Insect class brit fllotilla 1920-21-es dunai jelenlétét, biztos, hogy ez a GLOWWORM, nem lehetne a LADYBIRD, a BEE vagy az APHIS is, de különösen a LADYBIRD? Például, ha a IV. Károly elszállítását nézzük a GLOWWORM épp a LADYBIRD-del tért vissza Bécsből 1921 augusztusban. http://www.naval-review.com/issues/1920s/1923-1.pdf (130. o.)
Mondjuk a videó össze van vágva, ezért nem látjuk, hogy tisztították -e a harangot (nyilván igen)
Az egy dolog, hogy rögzítve volt, ám a HOOD-ot igen erős dinamikai hatás érte, így lehet, hogy már a süllyedéskor leszakadt róla, és pl beékelődött -onnan könnyebben ki lehetett szedni.
Jó dolog az ösztönös gyanakvás. Látod, én alapból naiv vagyok, rendesen meg is szoktam szívni, de ez van.
Na ez a kulcs-információ. Mert nahazen képzelném el, hogy a szocialista blokk felé mozgó Magyarország akkor valutában tudott volna fizetni. Az igaz, hogy a 411-es mozdonyokat ("Truman") dollárért vették, de ez egy pár évvel korábban volt. Eddig azt olvastam, hogy a Steyr licenszeket és dokumentációt a szovjetek utasítására az osztrákok "átadták".
Jujj! Itt van egy kis katyvasz a fejekben. Ausztria huszadik századi történelme ennél sokkal cizelláltabb. Steyr városát valóban az amerikai csapatok szabadították fel május 5-én, de négy nappal később a béketárgyalások után átengedték a szovjet csapatoknak.
A licenc-vásárlás a mai napig nincs feltárva, kutatva. Sem a szerződés tartalma , sem a díja nem ismert. De ekkoriban az ameriakaiaktól való bármilyen vásárlás nagyon kényes téma volt ( lásd a MÁV részére történt Trumanokért is fejek hulltak ). S a gyártás helyszínéül kijelölt Csepel Autógyár élén Bíró Ferencné állt, aki nem más volt mint Rákosi et öccsének felesége. Bíróné a Szu-ban született , zsidó származású gépészmérnök volt, a háborúban a repülősöknél szolgált.
Hisz attól, hogy nekünk eladták a licenszet a saját jogaik nem szűntek meg.
Sőőőőt.
azt mesélték, hogy bár a háború alatt valóban KRUPP teherautókat kellett gyártaniuk, de a saját motorjuk fejlesztésével nem álltak le, és mindenféle speciális felépítményű katonai járműveket, saját név alatt is gyártottak a Wehrmacht részére.
nyilván a gyár katonai igazgatása a központi tervek teljesítését követelte meg, de azon felül, az mellett, valószínűleg maradt minimális erő, szellemi szabad kapacitás a saját dolgaik tovább gondolására.
Steyr városa nincs messze a Dunától.
Egyáltalán nem lennék meglepve ha kiderülne, hogy valamilyen vízi alkalmatosságban már 1940-től megjelentek, vagy megjelenhettek a Steyr motorok.
A téma részben off itt, bár a hazai hajózás elég sok Csepel motort használt, tehát éppen ide is elférhet.
a mi Csepel teherautónk és motorjaink egy vereségnek köszönhetik létüket.
Történt ugyanis, hogy a német hadsereg készülve a II. Világháborúra mindenhonnan autót vett.
Hamar rájöttek, hogy ez nem vezet jóra, hisz N+1 típust nem lehet harc közben üzemeltetni.
Ezért megversenyeztették a különböző teherautókat.
Közben az Ansluss miatt kezükbe került a Steyr kb. 1938-as (??) egyik terve is.
A KRUPP-pal szemben ez veszített lévén, akkor még csak protó típusai voltak meg a Steyr motornak, teherautónak.
így a tervek visszakerültek a Steyr irattára és a Steyr művek is KRUPP teherautókat gyártott a világháború végéig.
Egységesítés.
Az amerikai megszállás után az irattárban megtalálták a terveket, melyeket olcsón (ez fontos magyar szempont volt) adtak nékünk, lévén nem volt belőle nagy sorozat csak pár protó típus, pár fejlesztett példány.
Magyarország megvette.
Kellett még rajta bűvészkedni, de kb. 1 éves hazai felkészülés után az első Csepel motor (benzines) sorozat gyártás érett lett.
A Csepel motorok licence nem az angoloktól, hanem a szomszédból, a Steyr Művekből származik; eredetileg a Wermacht részére kifejlesztett motor volt. Amikor a gyárat elfoglalták az oroszok, rátették a kezüket a műszaki innovációkra is. Mikor nálunk szóba jött a teherautó gyártás, a komplett 3.5 tonnás Steyr teherautó licencét vásároltuk meg -az oroszoktól. Ez lett a Csepel 350-es.
---------------------------
A dolog igaz.
Kicsi pontosítással.
Steyr városát nem az oroszok foglalták el hanem az amerikaiak.
A Csepel motor és autó licenszét 1948-ban egy Fock Jenő nevű ember vette meg, aki akkor a Nehézipari Központ (NIK) ez ügyben illetékes főosztályvezetője volt.
Valószínűleg Ő se gondolta magáról, ott, abban a hivatali székben ülve, hogy 19 év múlva Ő lesz Magyarország miniszterelnöke.......................:-))
A REKIN valóban Leyland eredetű, azonban az SW400 -hoz képest jelentősen átalakított, kifejezetten hajóüzemhez épített motor.
A Csepel motorok licence nem az angoloktól, hanem a szomszédból, a Steyr Művekből származik; eredetileg a Wermacht részére kifejlesztett motor volt. Amikor a gyárat elfoglalták az oroszok, rátették a kezüket a műszaki innovációkra is. Mikor nálunk szóba jött a teherautó gyártás, a komplett 3.5 tonnás Steyr teherautó licencét vásároltuk meg -az oroszoktól. Ez lett a Csepel 350-es.
Nagyon köszi a képeket és a tudósítást. Örülök, hogy ilyen szép, közel eredeti állapotban meg van még ez a hajó.
A motor kérdéshez: tudomásom szerint az angol Leyland 6 hengeres motor gyártási licenszét annak idején megvették a lengyelek, és Andoria SW-400 típusnéven gyártották, főleg mezőgazdasági gépekhez (traktor, kombájn...stb.) és autóbuszokhoz. Ennek a motornak a hidraulikus SR12 irányváltóval összeépített 'hajógép' változata a Rekin, amire a Csepelek nagy részét lecserélték a Mahartnál is az 1990-es évek első felében, főként a vízibuszokban. Tehát a Rekin az Leyland eredetű motor.
Az már csak adalék a témához, hogy ismereteim szerint a Csepel motorok eredeti licenszét szintén az angoloktól vásárolta meg még a háború előtt a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek.
