Kedves Ully,
Három, hozzám igazán közel álló választ is adnék most a kérdésedre
******************************************************
I. Habi szerint (átszúrva egy korábbi topicból)
Isten és matéria vonatkozásában észrevettétek már, milyen kifejező a magyar nyelv?
Apa - Anya
Atya - Anya/g
Mert végül is az anya(g) saját testéből épít fel és szül világra bennünket.
Bennünket, akikben ugyanakkor ott az információ Apánkról/Atyánktól is.
Egyszerre vagyunk hát mindkettő!
Sem Ez, sem Az, hanem egy Harmadik.
Gyermek.
Atya és Anyag Gyermeke...
Helyünket a világban gyermekként találhatjuk meg.
Ki tiszta,
Ki őszinte,
Ki belefeledkezve játszik,
És, ki áhitattal csodálja szüleit!
***************************************************
II. Mallász Gitta (Az angyal válaszol) szerint
"...ez egy olyan lény, amelyet maga az angyal sem tudna kieszelni. Egy lény - mondta egy hétkarú gyertyatartót rajzolva - a fény és az anyag, a szeráf és a fa, az angyal és az állat egybeolvadásából. Egy olyan lény, amelyben a teremtő és a teremtett találkozik...
AZ EMBER AZ EGÉSZ VILÁGEGYETEM és törvényei mindig újak."
****************************************************
III. És, ha már tigri4 szóbahozta a delfineket, nem birom ki, hogy ne idézzek fel egy irokéz legendát, melyet egy indián, bizonyos Swift Deer (Gyors Szarvas) mesélt el egy számomra nagyon fontos könyvben:
"Kezdetben a Nagy Szellem aludt a semmiben.
Álma az örökkévalóság óta tartott.
Aztán egyszer csak, nem tudni miért, álmot látott az éjszakában. Hatalmas vágy szállta meg...
És megálmodta a fényt.
Ez volt az első álom, a legelső utazás.
Hosszúú, hoosszúú ideig kereste a fény a beteljesülését, az eksztázisát.
Amikor végre rátalált, látta, hogy az áttetszőség az. És úrrá lett az áttetszőség.
Aztán, amikor már kipróbálta a színek összes elképzelhető játékait, az áttetszőséget elöntötte a vágy valami másra. Most rajta volt az álom sora.
Ő, aki annyira könnyű volt, nehéznek álmodta magát.
Akkor megjelent a kavics.
És ez volt a második álom. A második utazás.
Hosszúú, hoosszúú ideig kereste a kavics az eksztázisát, a beteljesülését. Amikor végre megtalálta, látta, hogy a kristály az. És úrrá lett a kristály.
De azután, hogy kipróbálta a fény tükröződésének összes játékait, másra vágyott, ami felülmúlja azt. Most ő álmodott.
Ő, aki olyan szabályos volt, egyenes és kemény, gyöngédségről, puhaságról, törékenységről álmodott.
Akkor megjelent a virág.
És ez volt a harmadik álom, a harmadik utazás.
Hoosszúú ideig kereste a virág, az illat érzékisége a beteljesülését, az eksztázisát, mire végre megtalálta. És látta, hogy a fa az. És a fa úrrá lett a világban.
Hisz ismeritek a fákat. Már csak ők álmodnak. A fán volt az álomlátás sora.
A fa, mélyen a földbe gyökerezve, azt álmodta, hogy szabadon járkál, eszeveszetten csavarog a világban.
Akkor megjelent a földigiliszta.
És ez volt a negyedik álom
Hoosszúú ideig kereste a beteljesülését, az eksztázisát. Fölvette a kismalac, a sas, a puma, a csörgőkígyó alakját. Hosszú ideig keresgélt.
Egy szép napon, egy hatalmas vízfoltból...
Az óceán kellős közepéből... furcsa lény emelkedett ki, amelyben a Föld minden állata megtalálta a beteljesülését. És látták, hogy ez a bálna.
Sokáig uralta a Földet ez a hatalmas, zenélő hegy. És minden így is maradhatott volna, mert nagyon szép volt. Csakhogy...
Azután, hogy sok-sok holdéven át énekelt, egyszerre a bálna sem tudott ellenállni őrült vágya beteljesítésének. A világok mélyén élve a bálna azt álmodta, hogy elszakad onnan.
És akkor...!
Akkor egyszercsak megjelentünk mi, emberek.
Mert mi vagyunk az ötödik álom. Rajtunk a sor: az ötödik beteljesülés, az ötödik eksztázis van eljövendőben..."
"... Nagyon vigyázzatok! Látnotok kell,
A fény teljessége rejtezik a leghalványabb színben,
Kristály szunnyad minden útszéli kavicsban,
Majomkenyérfa álmodik a legkisebb fűszálban,
És bálna lakozik minden földigilisztában.
Az ember pedig nem a "legszebb állat", hanem az állat legszebb álma!
És ez az álom még befejezetlen."
Ecce Homo
Habi
