a szkréper annyival más, h az pontatlanul.nyes-felpakol-elszállít-pontatlanul.terít =kubikos. míg a gréder pontosan.nyes/terít/szintez (de nem szállít) = útkaparó.
nem teljesen OFF, mert uj vasúti nyomvonalnál alépítményhez használják. ha nem is a pénznélküli magyar kisvasúton
Ha az ember bányavidéken éli az élete nagyobb részét, vannak ilyen sejtései... pedig a családban se volt bányász :-).
De a talpnyeső nem jött be angolul, csak a szénkombájn, a cutter, vagy a cutter-loader, amiknek van marófeje. Bányászati kifejezéseket nem szeretek géppel fordítani, mert a programoknak általában fogalmuk sincs, mi az, amit keresek.
Köszi a gradert, mindjárt lett is rengeteg. Hausherr nem, nincs kizárva, hogy a cég megszűnt, de itt egy HBM-NOBAS, és egy Miller.
OFF-ok ugyan, mert inkább bányászati oldalra volnának valók, de egyszeri alkalom:
"A víz és márga egymásra hatása miatt a talpduzzadások mindennaposak voltak. A talpszedést talpnyesők könnyítették. (igaz ennek a munkának a szalagpályák voltak a szenvedő áldozatai) A Hausherr cég UNISENK típusú talpnyeső gépét használtuk."
A csákberényi kisvasúttal kapcsolatban: egyszer a temető végétől mentem fel a hegyekbe, és a földút mellett volt egy betonozott árok, meg egy kis vízgyűjtő medence. Nem értettem, miért, kis forgalmú földutakhoz nem szoktak ilyet építeni, gondoltam, vasúthoz inkább, csak itt nem tudtam vasútról. Kb. ott volt, ahova a nyíl mutat:
Sajnos már nem emlékszem, hogy kitől hallottam ezt a betemetett vagont, sajnos egy nap után már nincs meg, hogy előző nap kivel mit beszéltem.
Egy vájár mesélte, hogy a műszak kezdetén még állva mentek le a frontig, a műszak végén görnyedve, mert kb. 1 métert emelkedett a talaj alattuk. Fent nem tudott lesüllyedni az alátámasztás miatt, ezért a tárna mellett alulról nyomta be a kőzet, amit tudott.
- Bánya mindig ad ilyen hangokat, van kőzetnyomás / mozgás rendesen, nekem is volt olyan ismerősöm, aki ezért számolt le. Addig hízott néhány kilót, mert, ahogy mondta, félelmében is evett.
"A nagy problémát az okozta, hogy amikor még nem állt rendelkezésre az új profilú TH szerkezet, az üzemre rákényszerítették a merev ún. lőtt betont. A lőtt beton merev szerkezete ellentéte volt a kőzetviszonyokhoz alkalmazandó engedékeny mozgást megengedő biztosítási módnak. Ilyen vágatbiztosításnak törvényszerűen tönkre kellett menni.
Legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a vágat fenntartása a lőtt beton miatt szinte lehetetlenné vált. Amikor e sorok írója tiltakozott a lőtt betonos biztosítás ellen, rendőrség is vizsgálta a tiltakozás okát."
- ...betemetve a balesetet szenvedett vasúti teherkocsi Szárliget közelében?
Ez nekem nem ismerős, hacsak nem... egyszer olvastam ilyet, de nem mostanában. Volt ott a háborúban kocsi, amiből mustárgázt fejtettek le, közben bombázás volt, és szét is folyt rendesen, csak nem tudom, ezt hol olvastam. (Óbaroktól nem messze volt az erdőbe telepítve egy mustárgáz-palackozó).
Igen, lásd Galla-patak, ami talán már nem is létezne a Vízbánya csurgalékvize nélkül.
Amúgy ez a Tarjáni malom patak (állítólag sosem volt Tarjánban malom, de pár kisvasút se létezett, mint tudjuk) gyakorlatilag üres már. Az M1 Harkályos pihenőjénél (Koldusszállás) csak azért van benne "víz", mert a pihenő WC-inek a szennyvizét beleengedik. Gyönyörű 1-2 méter mély, vadul kanyargó patakmeder, sziklák, borzalmas bűz. Konkrétan ott menne át a vértestolnai vonal az autópálya alatt, ha még meglenne.
Onnan nem messze van egy kőből kirakott békebeli kút, ami még rajta van az angyaloson is.
A csákberényinek utána akarok járni, hogy mi látszik még belőle. Bár 1-2 éves működés után és 90 év távlatában nem lehetnek nagy illúzióim. Csak azt remélem, hogy volt legalább egy-két olyan rész, ahol kénytelenek voltak komolyabban megbolygatni a terepet, az nem tűnik el olyan könnyen.
Nem az egyik ilyen elhagyott 1-es nyomvonal szakasz mellett lehet valahol betemetve a balesetet szenvedett vasúti teherkocsi Szárliget közelében? Gondolom hallottál erről valamit.
Más: A minap beszéltem valakivel, aki a 80-as években volt Csordakúton felvételizni vájárnak. Először levitték őket a tárnába, hogy belekóstoljanak a légkörbe. Neki nem jött be, félt, azt mondta, végig mindenhol recsegett-ropogott az alátámasztás.
OFF: Ritz búvárszivattyú Nagyegyházán. NSZK gyártmány volt (Ritz GmbH, Schwäbisch Gmünd). Időnként az elsők között húzták ki a költségvetésből, egészen szép vízbetörések következtek be.
Piros körrel jelöltem a Lotyák vízgyűjtő területét.
Ide a bauxit bányából fel kellett szivattyúzni a vizet.
Mondjuk logikus, ha nem akarták, hogy rögtön vissza is csorogjon rájuk.
Azt a Tornyóiak mesélték, hogy akkora vízesés volt a karsztvíz kifolyónál, hogy a gyerekek (szülői tiltás ellenére) rendszeresen oda jártak nyáron strandolni. Sajnos azt nem tudták megmondani, hogy ez hol volt. Kérdeztem, hogy a Lengyel-gödörnél? Elég bizonytalan volt az "igen", úgyhogy semmi sem biztos. De onnan se tudott volna lefolyni a víz a Lotyákba.
A turistatérképeken "Tarjáni malom patak" néven szereplő vízfolyásba engedhették, az lefolyt a Galla-patakba. Ide torkollott a Lotyák is.
A vizet valószínűleg valahol itt engedhették ki, ez a nagyegyházi bánya bauxitkiszállító lejtaknája, csak a kapuzat már be van falazva. Itt rakták a bauxitot vagonokba. Ez a régi 1-es vasútvonal egy meghagyott szakasza volt, a két vágányból egyet felbontottak, de a villamos felsővezetéket meghagyták. Néhány épület és a vágányok betonaljai még megvoltak; vagy három éve jártam arrafelé legutoljára, akkor munkagépek dolgoztak ott, lehet, hogy már nincs meg az sem.
Az olajvezeték a Tamás-árokban megy, a nyomvonala végig van rakva számozott sárga táblákkal, valószínűleg légi ellenőrzéshez, mert háztetőszerűen állnak az oszlopokon. Helyenként még megvannak a sokkal kisebb, nyíl alakú régi ÁFOR-táblák is. Kapberek-puszta fölött vannak a térképen is jelzett "Fehér hidak", ahol egy keresztező árkon ezeken megy át a cső. Lent a Vértes alatti mezőkön, már Vértesboglár irányában van egy elhagyott régi épület, valamikor nyomásmérő állomás vagy ilyesmi lehetett.
Csákberény, az rejtély, arról nincs adatom. Addig nem is tudtam róla, amíg ki nem tették a nagy táblát róla a Horog-völgyben.
A homokbánya (Munkáséri horgásztó) tó partján még horgásznak olyan idős urak, akik hajdanán ott dolgoztak a homok kitermelésén. Mesélték, hogy szivattyúzott karsztvízzel kell fenntartani a vízszintet (úgy tudom, fizetnek érte), amúgy már elapadt volna.
Más: nemrég találtam egy Kemma cikket/riportot, bejárták Mesterbereket (mármint a helyét) az egykori mesterberki iskola igazgatójának fiával (jelenleg/akkortályt ő a csabdi iskola igazgatója). Azt írták, hogy a Hirsch vasút Hangita hegy oldalában futó vonala alatti szakadékban régen akkor folyt patak ("Lotyák"-nak hívták), amikor beleengedték a "bánya" vizét. Nem tudom melyik bánya lehetett, Csordakút, vagy Nagyegyháza, mind a kettő elég messze van onnan.
A LiDar technológia simán belát a lombozat alá és megmutatja a terep felszíni formáit. Így találnak meg mostanában egy csomó ősi várost az Amazonas őserdőben. A vasúti töltéseket simán látná az erdőben.
Tehát a olajvezeték a Tamás-árokban megy végig?
A Vérteserdő Zrt-nél "majdnem" hozzáfértem a régi vértesi erdészeti térképekhez, de aztán mégsem találta a forrásom. Pedig nagy reményeket fűztem hozzá.
Érdekelne, hogy a turistatérképeken a "régi vasút" feliratokat milyen források alapján írják fel. Pl. a Tamás-árokban, milyen térképet használnak, amin rajta van a vasút. Lehet, hogy pont az erdészeti térképek.
Apropó: az elmúlt pár évben háromszor, három irányból próbáltam nyomára lelni a csákberényi fakitermelő vasútnak.
Először Csókakő felől a régi csókai legelő nevű rész környékén, ahol pirossal még töltést is jelez a turistatérkép. Nem találtam semmit.
Másodszor a régi csákberényi focipálya felől, ahol felment a vasút a falu mellett. Na ott kb. másfél-két km után beért az út egy nagyobb tereplépcsőhöz, ahol tuti, hogy nem vitték fel. A növényzeten látszott, hogy a tereplépcső előtt elvitték balra a vonalat, de nem lehetett követni, mert nagyon sűrű, fiatal erdőbe fordult be.
Harmadszor a tanösvényen mentünk végig, de ott nem is vártam eredményt, mert az egykori nyomvonal a tanösvénytől északra haladt.
Erősen vakarom a fejem, hogy mi legyen a negyedik megközelítési irány, hogy találjak is valami látványosabbat.
Hát, azt végül is nem lehet elvárni egy térképtől, hogy a vasutak létezését folyamatukban ábrázolja. Az, mondjuk, nem rossz, hogy legalább odaírják néhány helyhez, hogy "régi vasút".
Tatabánya történetében benne van valahol az a 9,3 km vasút, de semmilyen forrásban semmit nem találni róla, hacsak az ember neki nem áll átrágni magát egy-két levéltáron. Valamilyen drónos terepáttekintő megoldás sokat segítene.
Környebányán nagyon jó minőségű szenet termeltek, csak méretre kellett osztályozni. Egyszer aztán romlani kezdett a szén minősége, végül vizeshomok tört be, ekkor leálltak. 1933-ban megszűnt a Hauser Lipót Hungária Kőszénbányászati Rt. A MÁK próbálta a bányát újranyitni, de nekik se sikerült. Az 1941-es katonai felmérési térképen a környebányai nagyvasútból már kb egy-másfél kilométer vissza van bontva, a kisvasútnak nyoma sincs, de a többinek se. Kivéve a homoküzem helyi kisvasútját, ahol ma a tavak vannak.
Rém bosszantó, hogy a rendelkezésre álló térképek csak pillanatképeket ábrázolnak.
A Hirsch vasút is véget ér a Zsuzsarétnél - a térkép szerint - holott meg van a töltés az ifjúsági táborig, illetve befelé a Peskő alá.
A vértestolnai Milch vasút is véget ér a Kútzugban (vagy az angyaloson éppen csak Koldusszállás utánig ér) - a térkép szerint - holott legalább a vértestolnai kálváriáig ért, de inkább még tovább.
És lehetne folytatni ezzel a vitányvári vonallal is, valószínűleg már egy hanyatló, nagyrészt visszabontott állapotot ábrázol Pista bácsi térképe.
Ha jól emlékszem, a MÁK Rt. Ferraris Artúrtól 9,3 km vasúttal együtt vette meg a síkvölgyi birtokot. Az általunk ismert Környebánya rakodó - Vitányvár/Szarvaskút ennek a felét se teszi ki, tehát kellett még legyen valahol sín.
Pár éve besétáltunk a Vitányvár hegye mögé, hát csodálkoznék, ha nem vittek volna be oda is egy csonkavágányt annak idején.
Gondolkodtam a minap, hogy drónos Lidar technológiával rengeteg elveszett töltést, bevágást meg lehetne találni az erdeinkben.
Még egy: a térkép 1914 utáni kell legyen, mert akkor kezdett el üzemelni a Környebánya-Környe vasút. Viszont 1928 előtti, mert a bánhidai erőműnek, és az ottani állomásnak nyoma sincs, csak a szentgyörgypusztai lóvontatású kisvasút rakodója van meg. A Szent István akna 1937-től működött.
A Kápolnásnyék-Szőny olajvezeték 1943-ra épült meg, a kisvasút nyomvonalán.
Ha jövünk befelé Vitányvártól Környebányának az akkori kisvasút, a mai MOL-vezeték mentén, néhol szerpentinszerű utak vezetnek föl a Vértessomló mögötti erdőkbe. Egyesek, mintha szabályos rézsűkkel készült bevágásokban haladnának. Van, amelyiket használja az erdészet, vagy a vadászok, van, amelyiknek csak a nyomvonala van meg.
Ma nagyon nem lenne ilyen megoldásra szükség, több út egyenesen halad felfelé, kicsit hanyatt dőlve az ülésben, de fel lehet menni gumikerekes járművel. Kisvasútnak azonban kellhetett, ha repülővágányt építettek az aktuális vágásterületekről fát leszállítani. Nagy valószínűséggel lóvasút lehetett az egész.
Igen, ez ma is látszik, az iparvágány helyén aszfaltos út van, az erdei vasút helyén pedig földút indul Vitányvár felé. A kettő egymással szemben van a környebányai "főút"-nál.
Sor kihagy, új bekezdés.
Bár ezt nagy kerülőnek érzem, a Vitányvár északi oldala mellett a Vadorzó völgy felé megy a kék túraútvonal. A Szent István akna onnan csak egy köpésre van, de lehet, hogy a domborzat (pl. Vadorzó völgyön, Budai úton keresztül) nem tette volna lehetővé bármiféle pálya kiépítését. Megspórolhattak volna egy nagy adag rakodást, ha a Vértesből rögtön beviszik a faanyagot Tatabánya óvárosba.
Környebánya osztályozót mondanék. Oda vezet a kisvasúti vonal. Nyomait nem találtam, csak a nagyvasúti kihúzóvágány töltését, irtózatos bozótban, még télen se túl kellemes ott járni. Jelez egy épületet is a térkép, de még az alapjaiból se látni semmit.
Hát a "Pista bácsi térképét" nem elküldtem anno? (Amúgy, tagolnátok már a szöveget bekezdésekre, sorközökkel, ha egy mód van, mert egy tömbben meg lehet szenvedni az olvasással.)
Az is jó lehet. Szerintem ilyen távlatban mindegy, hogy került-e út a nyomvonalra, vagy sem. Márianosztra-Nagyírtásnál is le kellett először gyalulni az egészet, hiába maradt meg gyakorlatilag változás nélkül. Alul- vagy felüljáró szerintem pályageometria és pénz szempontjából is kivitelezhetetlen. Ahogy a törvény előírja: főútnál fénysorompóval biztosított átjárót kell létesíteni.
Én úgy tudtam, hogy a Tardos-Vértestolna vonaltól nyugtra lévő tömbre már azt gondolták, hogy a Vérteshez tartozik és innen a Vértestolna-Vértesszőlős elnezevés. Ezek a nevek gondolom akkor jöttek létre, amikor igazítgatták a településneveket és Tolnából, Almásból meg Szőlősből több is volt.
A vértesi vasút esetében nagyobb potenciált látnék vitányvári végállomással (Tamás-árok, Szent Tamás puszta, Szarvaskút, Vitányvár), csak sajnos a Terv út megette az alépítményt, ott mindent újra kellene építeni a Tamás-árokig. Onnan Vitányvárig még megvan a töltés/alépítmény. Illetve kellene egy aluljáró/felüljáró az 1-es főútnál, szintben ma már nem szabadna keresztezni. Ehhez persze nem ártana a Vitányvárt ráncba szedni.
Amúgy érdekes, hogy a Vitányvár Tatabányától is nagyon közel van, ráadásul a MÁK Rt. annak idején a vitányvári vonalról fát szállított a bányáiba, de eddig nem találtam nyomát, hogy hogyan, mivel. Állítólag a Szent István akna környékén volt fatelep, ahonnan vasúttal szállították a fát bizonyos aknákhoz az egykori Egység úton keresztül az Óváros felé. Csak arra nem tudott eddig senki válaszolni, hogy a fa hogyan került erre a fatelepre.
A Turultól Koldusszállásig kb. 3 km vasutat kellene megépíteni, látványos (és nehéz) terepen (lásd Kígyó-árok), onnan pedig mehetne a régi vonalon az Öreg-Kovács meredek sziklafala tövében Vértestolnáig (vagy a Gorba-tetőig, vagy az Agostyáni arborétumig). Végponti látványosság se a vértestolnai, se a tornyói vonalon nincs, viszont szerintem kárpótol az útközben kapott élmény/látvány. Mind a kettő esetében a vonal nagyrészt olyan helyeken megy el, ahol se turistaút, se erdészeti út, csak erdő, erdő, erdő, sziklák, szakadékok..., igazi vadregény.
Az egykori bányatelepeken Tatabánya és Oroszlány vonzáskörzetében jelentős mennyiségű sínanyag és gördülőállomány van. A minap Tatán láttam a Geológiai Múzeum udvarán fedett helyen komoly csillegyűjteményt. Nem is kellene messzire menni anyagért. Ráadásul erősen valószínű, hogy a környékbeli erdei vasutak anyagai a bányáknál végezhették.
Úgy tudom, régen a mostani Gerecse-hegység (nem maga a hegy) és a Vértes-hegység egybe Vértes néven futott. Illetve Vértestolna csak Tolna volt.
Az a baj, hogy amiket itt felsoroltál, meg amit Magyarországon látványosságnak próbálnak eladni általában, csak egy rossz vicc. Amiket lentebb felsoroltam mindet egyszerre, elkötelezettséggel és odaadással kell csinálni, mintha azt akarnák, hogy a látogató fizessen is. Ez a különbség a nyugati és az itthoni látványosságok között. Vöröshídon most is van lombkoronaösvény de az egész egy ihlettelen valami. Ez nem úgy működik, hogy odavágunk valami szegényes próbálkozást és utána várjuk, hogy majd a nyakunkba hulljon a látogató. Így nem is csoda, hogy idővel bezárják ezeket a próbálkozásokat, mert eleve úgy lett konstruálva, hogy azt hitték majd tojni fogja a látogatókat mindenféle erőfeszítés nélkül, mint egy mindent járó malmocska. Persze szerintem ez nem naivitás miatt van így, hanem inkább az egész eleve egy cinikus szemfényvesztés. Kiemelten fontos, hogy ne csak valahol legyen egy valami, hanem bárhova forduljon a látogató, valami kipróbálni valóba kell, hogy botoljon. Csak így működhet. Magyarországon nincs semmi veleszületett, ami miatt ezt ne lehetne így csinálni. Persze vannak rendszerszintű problémák, amik ezt befolyásolják és azokat nincs egyenként módunk befolyásolni, de egyszerűen csak csinálni kell és ha elég sokáig és elég sokan csinálják, akkor itt is ez lesz a normális.
