Sziasztok!
Szerintam az a ciki, hogy a világon sokan (milliónyian) komolyan veszik a lenti sátánista "vallást". Aki komolyan érdeklődik egy nem-keresztény, sőt, nem-vallásos életfilozófia iránt, nézzen rá az ATEIZMUS honlapra. Tudom, hogy itt meg a honlap külseje és frissítése ciki. :-)
A cím, ha a linket elszúrtam volna:
http://ateizmus.freeweb.hu/index.html
http://ateizmus.ini.hu
http://ateizmus.fw.hu
Nemcsak hogy a nagy cimletekkel kezdi, de addig nem rakja be a tizezrest a kasszaba amig nem adott vissza. Úgy tudom, ez nálunk is szabály a bolti forgalomban. (Valószínűleg van rá valamilyen belső előírás vagy ajánlás.) Szerencsére gyakran alkalmazzák.
off
a sztori jó, élvezetesen is írsz, de hogy ne legyen téves véleményed a sátánizmusról, itt egy link, bár igazából ennek a Vendelnek kéne elolvasnia :o)
A katonaságnál, kopaszként, az első hadtáp-szolgálatomon történt. Akik nem voltak katonák, azoknak elmondom, hogy a hadtáp szolgálat reggel fél 5-kor kezdődött, és tartott, ameddig tartott.
A másnapi ebédhez kellett megpucolni 8 zsák krumplit. A hadtáp-főnök sajnálattal közölte, hogy nem működik a krumplipucoló-gép és sajnos rendes (markolattal rendelkező) kést sem tud adni, úgyhogy álljak neki a saját hadtáp-késemmel (ami lényegében egy fémlemez, éllel ellátva) és ő mindjárt hoz segítséget. Ekkor délután fél hat volt.
A második krumplinál tartottam, mikor megjelent egy másik kopasszal, aki köszönés után leült velem szemben és nekilátott ő is a krumplipucolásnak. Beszélgettünk erről-arról, főleg a helyi dolgokról. Éreztem, hogy ez így nagyon karcsú lesz és reggelig sem fogunk végezni, de ezt még végig sem tudtam gondolni, mikor a srác megszólalt.
"Még be sem mutatkoztam: Vendel vagyok." Majd rövid szünet után hozzátette: "Sátánista."
Néztem a kést a kesében, nagyon gyakorlottan bánt vele. Tudtam, hogy a beszélgetésünk fő csapásiránya mostantól a sátánizmus lesz. Én is mondtam a nevem, de nem tudtam bekategórizálni magam. (Azóta sem tudom, bár itt az indexen már többen megtették :))
Szerencsére hamar kiderült, hogy jó Vendelünk sátánizmusa nem nem nyúlt egészen az okkultizmus mélységeibe, megmaradt zenei szinten. Imádta az akkoriban (80as évek végén) fénykorukat élő black metal együtteseket. Az egyik kedvence a Bathory volt, amelyik - bár a neve az ellenkezőjét sejtteti - nem volt magyar illetőségű, és Vendel szinte megállás nélkül képes volt beszélni róla. Mondtam neki felbátorodva, hogy én meg egy házban lakom a Tormentor együttes gitárosával és személyesen ismerem további két tagját. Egy pillanatra elakadt a monológban, majd a felderülő arcáról két dolgot véltem leolvasni: 1. szereztem egy barátot az elkövetkező másfél évre, 2. lehet, hogy még ma denevért kell ennem.
Később kiderült, hogy Vendel valószínűleg sosem hallott még a Tormentorról, de úgy érezte, hogy mi egy vérből valók vagyunk. Innentől kezdve lényegében abbahagyta a krumplipucolást és tovább taglalta a black metál nagyszerűségét, valamint ahogy egyre beljebb mentünk az éjszakába, mind többször adott elő részletet valamelyik örökbecsű opuszból. Baromi hosszú és fárasztó nap állt mögöttem, Vendel halálra idegesített a szövegével és black metálos hörgéseivel már az agyamat karmolászta, az ujjaim majd leszakadtak és a krumplimennyiséget nézve még nagyon sok volt hátra. Vendel kezében a pár órája ott lévő, félig pucolt krumpli már sötétre barnult, mikor eszébe jutott, hogy nem csak a Bathoryt szereti. "Hát a Venomot ismered-e?" Válaszolni nem volt időm, mert feállt a stokiról és a fejét rázva, a nyálát szanaszét porlasztva már bele is kezdett az első riffekbe.
Iszonyatosan belehúztam a krumplipucolásba. Lényegében hat húzással megvoltak a krumlik, amik az idő múlásával egyre inkább hasonlítottak egy téglatestre. Mikor az egyiket épp dobtam a vízbe, láttam, hogy Vendel - "nóta" közben - követi a szemével a röptét egészen a csobbanásig. Na, gondoltam, ha ez most megbubogja, hogy túl vastagon pucolok, akkor elvágom a torkát. De csak annyit kérdezett, hogy "Nem volt túl szabályos ez?" :) Zavarta a cizellált lelkivilágát a szigorú forma.
Szerencsére éjjel fél egy tájban visszaült a stokira és az utolsó zsák krumlit már újra együtt pucoltuk. El is fáradt, be is rekedt, talán álmos is volt. Fél kettőre végeztünk. Ahogy baktattunk fel a századszintre, megkérdezte, hogy ne menjünk-e fel a kantinjukba, akkor meg tudná mutatni az új Bathoryt. Mondtam, hogy talán máskor, most inkább alundék egy csöppet. (Később tényleg megmutatta, és azt kell mondjam, hogy a konyhán lényegében egy az egyben adta elő a számokat)
Manapság, mikor nagy ritkán krumplit pucolok, a feleségem szinte mindig kifogásolja, hogy túl vastagra hagyom a levágott héjat. Ilyenkor szívesen mondanám, hogy látta volna azokat a krumlikat, amit a seregben együtt pucoltam Vendellel, a sátánistával. De még sosem mondtam. Nem érezné a súlyát...
A küzdelmes, probléma-probléma-hátán hétköznapokban tegnap kaptam egy feladatot üdítő stílusban. Nem ciki, de nekem annyira tetszett, hogy megosztanám veletek az elejét:
"Kedves 1014!!!!
Reménykedve várom közremuködésedet legújabb közös projektünkben:
új vállalat számlázási rendszerének indítása a SAPkában.
Remélem e munka így az ünnepek elott teljesen megbabonáz!!!!!
Egy sztorirészlet a mai Népszabóból... szerintem UL lesz belőle ;-)
"Az egyik uránvárosi tízemeletesben két unatkozó csávó a legnagyobb nyárban beöltözött sízőnek, de felvettek ám mindent, lécet, botot, overallt, szemüveget, és nekiindultak a lépcsőn, lefelé a tizedikről. Már az első emeleten totyogtak, amikor az egyik lakásból kilépett egy öregasszony, és az annyira megijedt ezektől a lököttektől, hogy orra bukott. Szegénynek eltört a lába, a mentők vitték be a kórházba. Csávókáim másnap elmentek meglátogatni a kórházba az öregaszszonyt. Kérdezik a sebészeten, hogy hol a törött lábú néni? Az ügyeletes nővértől kellett megtudniuk, hogy a nénit átvitték a diliházba. Képzeljék, mesélte a nővér, a néni mindenkinek azt akarta beadni, hogy azért esett el, mert a lépcsőházában szembe jött vele két síző, és megijedt tőlük. Kapott nyugtatót, de nem ment le róla, úgyhogy átküldték a dilinyósok közé, most ott van, és mindenkit azzal etet, hogy a legnagyobb kánikulában két sízővel találkozott a lépcsőházban."
En meg bementem, ill. kiserletet tettem bemenni a haloszobaba a zart ajton keresztul. Ket akkorat koppantam a faajton, hogy összeszaladt a haz.:) Egyet terddel kuldtem neki, es közvetlenul utana egyet fejjel:) Azt hittem csak sötet van bennt... Ugy meglepödtem hirtelen...:)deszar vot:)
Ma jelentosen befolyasoltam, az elkovetkezendo napok ferfiassagi teljesitmenyet, sikerut ugy tokon vagni magam, hogy ilyet is csak a filmekben, de ott is, csak nagyon tavolrol latni. Persze eroteljes hunyoritas, gornyedes, konybelabadas, fujtatas, "jajanyamcsakezteljemtul". Igen felfujtam a kerekparom abroncsait, persze egy elmaradhatatlan probakor, mivel a pedalaimon klipszek talahatok, meg a regi "beledugom a labam a kalucsniba" fajtajuak. Na igen en ugyebar ehhez szokva, eroteljesen lavirozok, fekezgetek, viszont "a klipszbe a lab beakasztasa" tevekenyseg kimaradt, igy egy kellemes pedalrol lecsuszassal ajandekoztam meg magam, kecses ivben csusztam a vazra, persze a szaporito szerveim jelentos hanyada, a testem teljes sullya ala szorult. Na, ha meg nem konnyes a szemetek akkor elarulom, hogy a tervezok gondoltak ilyen kis csalafinta balesetekre, es, hogy tuttkora fajjon, megtoldottak azzal, hogy borulekonnya tettek a biciklit. Szoval ott "ultem" a vazon eroteljesen cizellalt allapotban es vartam a megsemmisito csapast. Jott is, egy konnyed, legies oldalraborulas kepeben. Nem eleg, hogy a hereim uvoltenek, meg a szamnak is atkozott szitkokat kell szornia, mikozben kegyesen lekapja a bort rolam, az utca hideg kove. Mozdulatlanul fekudtem, ugy 5 masodpercet, vegtelen idonek tunt. Vartam mi jon meg, de megkegyelmeztek nekem az egiek.
1. Én meg néha pl. ötezressel vagy tízezressel fizettem, és csak 1000-ig majdnem csak 1000-ig vártam meg a visszajárót.
Úgy tudom, Japánban pont fordítva adják oda a visszajárót. (Azaz a nagy címlettel kezdik.)
Bár mostanában, mivel a pénztrágépek kiírják a visszajárót, ezért már nem kell feltétlenül szükséges legkisebb címlettel kezdeni a visszaadást.
2. Apukám az Eurocity vonaton 7 Márkás számláért 10 Márkát adott. A visszajárót nem kérte. Csak utána kapcsolt, hogy azért ez nem "aprópénz".
"A finn Legfelsőbb Bíróság döntése után a helyi taxisok kénytelenek lesznek jogdíjat fizetni a fuvar során hallgatott rádióműsorok után. A tarifa mértéke évi 14 font (körülbelül 5250 forint) lesz. A magyar szabályozás szerint a hazai taxisok is fizetnek, igaz az összeg csupán évi 1180 forint."
B+ ha már egyenesben lopnak angoloktól, fordítsák vissza a pénznemet, hát nem? 8-)
A www.obi.hu-n a német OBI honlap jön be, de úgy, hogy fent a .hu-t látod. Ha én ezek után azt az árut kérem, és azért árért, akkor mi van?
Azért nem vagyok ilyen bugyuta, megtaláltam az oldal alján a magyar zászlót, oda klikkeltem, s lőn. -> www.obi-italia.it
Van olasz zászló is. Az vajon hová mutat? -> http://www.obi.de/international/international.html
