Ismerős érzés. Amikor meglököd az már jó ideje üzem meleg forrasztópákát és hogy ne legyen baja a parkettának gyorsan utána is kapsz. Persze Murphy alapján az egyetlen hely ahol el tudod kapni... pár tized másod perc habozás után nyilván, hogy inkább a parketta, a jobban bírja azt a hőmérsékletet:)
Vagy 15 éve volt. Épp bevásároltam, vettem magamnak egy kis kaját egy üzletlánc boltjában. Kifizettem mindent, aztán mentem kifelé, elbambulva gyalogoltam előre a járdán, sétálok előre a buszmegállóhoz, aztán lenézek és: "- Mi a francot csinálok?!" Toltam magam előtt a bevásárlókocsit. Úgyhogy gyorsan visszafordultam, visszatoltam és bevittem a boltba. :D
Nem velem történt de tanúja voltam. Alapos beégés.
Klubkoncert 15 nézővel egy pinceklubban. Helyileg ismert énekesnő és zenekara (más formációban az énekesnő már énekelt nagyobb közönség előtt is). Bluesos jellegű koncert, így nem olyan hangos, mint a rock.
Csórikámnak cseng a telefonja, a haverja hívja, aki szintén jönni akart koncertre. "Fordulj vissza!"
Mivel akkor lett vége a számnak, és nem volt messze az énekesnő, ezért meghallotta.
Nem tudom, pontosan, hogy mit mondott először, de a végén azt mondta, hogy "legalább a haverodhoz őszinte vagy, ha magadhoz nem!" Ugyanis a havert hazairányította, de ő maga továbbra is ott maradt.
Amúgy az énekesnő jó fej volt és barátságos. Úgy tűnik, nem könnyű kihozni a sodrából. :)
Úgy látszik, mostanában jó passzban vagyok. De lehet, hogy csak én érzem ontopiknak, ha az ember a telehold fényénél, a szénabálák tetején mászkálva keres egy lenémított telefont, miközben lent acsarkodnak az őrkutyák, és csak az erős hitem mondatja velem, hogy tuti jól meg vannak kötve. Azért a végén meglett. Kétszáz méterrel arrébb, pofával lefele, de szerencsére csak annyira, hogy még kijött alóla némi fény, amikor hívtam.
Egyszer a kapálógépnek elállítódott a gázbowdenje, így gázelvétellel nem lehetett leállítani. A gyertyapipát levéve persze leállt, de közben megrázott. Valamiért jó ötletnek tűnt (15-16 éves fejjel) megpróbálni lefojtani a motort. De nem ám a szívóoldalon, haem a kpiufogónál. Lazán rányomtam a kipufogóra a kezem... ami azonmód szép pettyesre égett (a Brgs motorok kipufogóján sok apró lyukon távozik a kipufogógáz).
Hozzáégett az ujjam, mert már benne volt a kezem a fülében, mire rájöttem, hogy rohadt forró, eldobni meg nem akartam a tejjel teli bögrét.
Idén karácsony előtt a ragasztópisztollyal jártam így. Mire elkezdte égetni a kezem a rácsöpögött ragasztó, már nem tudtam elengedni a cuccot, mert a levegőben volt. Mire letettem, lett egy 1 cm2-es vízhólyag az ujjamon.
Én még erre is rálicitáltam! Feltettem főni a krumplit, közben meg lementem a vásárolni. Jövök fel, enyhe szag, meg nem forr a víz. WTF? OMG! Igazából az volt a gond, hogy már nem ott lakok, csak "visszajárok", és pont fordított a főzőlapok kapcsolója, mint az otthoni gáztűzhelynél. :)
Főzéshez készülve föltettem egy lábas vizet forrni, bekapcsoltam a villanytűzhely főzőlapját. Mire az felmelegszik, és a víz forrni kezd... tettem-vettem mást a lakásban. Visszamentem a tűzhelyhez, nézem a lábast, még csak nem is pezseg a víz teteje. A tűzgely viszont meleg. Sőt, forró. Akkor mi nem stimmel? Működött a tűzhely - a másik főzőlap, nem a lábas alatti...
A hétfői nap a munkahelyen nyugisan telt. 3 órakor telefonált egy ügyfél, hogy szeretne készüléket bérelni, megbeszéltem vele, hogy 5-kor találkozunk a teszkónál, mert amikor mondtam, hogy a Siklósi út X számban, akkor nem igazán tudta, hogy azt merre keresse. Faluról jött volna, mondtam, hogy akkor ne bonyolítsuk, legyen a teszkó, 5-kor. Közben üzent a pasim, azt ugyan nem, hogy jönne hozzám, de célozgatott rá. Én annyit üzentem neki, hogy mivel más dolgom nem lenne, így befejezném este a szoba átrendezését, amit vasárnap este elkezdtem.
Végül valóban oda is mentem a teszkóhoz, fél 5-re odaértem, de először bevásároltam, majd vártam. Jött a pasim is a teszkóba. Vásárolni. És akkor mondta, hogy ráér, feljön hozzám. Bevásárolt, én közben vártam az ügyfelet. Ő viszont nem jött. A pasim rám várt a ház előtt, én meg az ügyfélre a teszkó előtt. Kicsit ideges voltam. Már majdnem fél hat volt, amikor az ügyfél felesége telefonált, hogy fél órája vár a férje rám. A teszkónál? Melyiknél? Siklóson. Mert én azt mondtam, hogy Siklósi út, ő meg úgy értette, hogy Siklós. Bakker. Ja, és az ügyfél számát nem tudtam, mert amikor hívott, nem írta ki a telefonszámát a telefonom.
Végül is azt mondtam, hogy sajnos nem érek rá még fél órát várni rá a teszkó előtt, egy óra múlva hívjon vissza, akkor megmondom, mikor jöhet?
Hazamentem, a pasimmal felmentünk a lakásba. Nagyon dühös voltam, kiabáltam, csapkodtam, mondtam, hogy vagy nem csinálunk semmit, vagy nagyon gyorsak leszünk. Végül is egy órát elégnek találtam, és már bőven benne voltunk a "témázgatásban", amikor egyszer csak csörgött a kaputelefon. Nem vártam senkit, pánikba estem, hogy akkor ez most mégis az ügyfél, vagy a szüleim, vagy mégis kicsoda? Csak nem hagyták abba a csörgetést, kinyitottam a kaput. Gyorsan fölkaptam néhány ruhát, a pasim bezárkózott a szobába. Kimentem a lépcsőházba, lefelé két lépcsősort, hogy lássam ki jön. Na ki jött??? Jehova tanúi, bazmeg! Két nő, akik már pár hete jártak nálam, akkor más engedte be őket a lépcsőházba, egyszer csak kopogtak nálam. Most nekem csöngettek fel, hogy bejöhessenek a lépcsőházba. Mikor megláttam őket, elmondhatatlanul ideges lettem. Mondtam, hogy sajnos nem érek rá, felrohantam a lépcsőn, és bevágtam magam mögött az ajtót. Iszonyat dühös lettem, sírtam, hogy ez nem lehet igaz, nekem még ez sem jár, egy jó dugás sem, mert bazmeg, a Jehova Tanúi megzavarnak, bazmeg! Ráadásul ekkor már csak fél óra volt vissza addig, hogy az ügyfél újra hív, és találkoznom kell vele.
A pasim nem volt annyira ideges. Végül is abban a fél órában átrendeztük a szobát, telefonált az ügyfél, ismét kaptam fél órát, amíg a faluból beér a városba. Most már a pécsi teszkóhoz, a Siklósi útra
A következő fél órában azért bepótoltuk, amit Jehova tanúi félbeszakítottak.
Ma sikerült magamhoz méltót alakítanom. Bementem a teszkóba céges vásárlásra. Karton tej, karton víz, 50 literes kuka, egy csomó tea, plusz az egész tetejébe egy pendrive. Utóbbi persze dobozban, füttyögővel. Megyek az automata pénztárhoz, rögtön azzal kezdtem a bénázást, hogy lehúztam egy vizet, majd megpróbáltam beírni a darabszámot, de itt fordítva kell. Jött a segítő néni, segített. Rendes volt, mert utána mondta, hogy a tejet már ne pakoljam ki, beírja ő, akkor a mérleg nem fogja hiányolni. Megvolt. Fizetek, kártya, rossz PIN. Megint jött a néni törölni. Kérdeztem, hogy kell számlát íratni? Ja, azt előbb kellett volna, de abban is segít. (Tiszta szerencse, hogy elírtam a PIN-t, és odajött.) Kijavítva, számla kézben, húzás dolgozni.
Kint a parkolóban rakom a cuccot a csomagtartóba, a tejes karton mögött hopp, a pendrive. Fütyülős dobozban.
Bedugtam a laptoptáska mögé, úgy tolom vissza a lopott szajrét a különben üres bevásárlókocsival a kasszához. A biztonsági őrnek nem szóltam, hátha szegény segítő nénit ütik fejbe, mert én lopom a népvagyont. Mutatom neki a füttyögős dobozt, mire kérdi:
- Elfelejtette levetetni?
- Rosszabb, ki sem fizettem.
- És besípolt?
- Nem, csak a kocsinál vettem észre.
- Ööö... akkor gyorsan úgy csinálunk, mint ha semmi sem történt volna, és kifizeti. (Eszerint tényleg neki is rossz lett volna.)
Lehúzza, arrébb lép, vevőkód, kártya, füttyögő le, pikk-pakk. Mondtam neki, hogy ezt a dobozt nyugodtan kidobhatják, mert ez már bazira nem füttyög. Mire ő:
- De hát nem is láttam semmit.
Aztán kifelé jövet ránéztem a számlára. Valószínűleg elírtam a vevőkódot, mert a Tökömöccse Kft helyett a Puruttya Bt-re szólt, de azt az ügyfélszolgálatos néni igazán két perc alatt kijavította. Most nagyon óvatosan nyúlok bármihez is az irodában.
Ezt most nyúltam a fészről, de már ott is három éves történet:
Emlékszem, anno az oviban Mikulás napján nagy hó esett és az egyik kisfiú (örömében?) bekakilt, semmi para, berakták őt a tornamelegítőjébe, a "rakott nadrágját" meg egy mikuláscsomag-zacsekba, mert aznap volt az ovis ünnepség. A piros csomagot az ablakba tették kívülről, hogy még véletlenül se bűzölögjön meg kerüljön a többi közé. Jöttek is a szülők, mindenkinek tetszett a buli, szerepeltek a picik, aztán ajándékosztás, és az óvónéni az ablakból be szerette volna venni a cumót, hogy anyuka hazavigye kimosni; igen ám, az viszont nem volt ott.
A friss hóban az ablakhoz férfibakancs-nyomok vezettek a kerítéstől és vissza...
