hiába a kedves erdei népek sem mentesek a civilizáció ártlmaitól, köztük is akad statisztikailag ugyanannyi hülye, de mér mindegyik ide jön?
hol akartalak én téged vagonba rakni te szerencsétlen, kár lenne a vagonért. na szaladj vissza malacot kergetni a cölöpházaid közé és majd akkor gyere vissza, ha fejlődött valamennyit a szövegértésed:)))
jdr !
Örülök ha ebben az ügyben nem nevetsz ki, sőt magát a nemzeti, történeti jelképeket sem.
A percemberekről meg annyit, az alkalmas perc éppen most érkezett el, erről nem tehetnek a "fiúk". Írígykedni meg emiatt felesleges.
Én nem szeretem, ha faji alapon támadsz. Emlékezz Weimarra, majd a vagonokra. Van übermensch és untermaláj? Az első nem rakható vagonba, a második igen?
Én soha nem nevettelek ki csak, ha nevetségessé tetted magad. Most nem nevetlek ki, legfeljebb ízléstelennek tartom az egészet és nem azért mert egy nagyon szép történelmi jelképről van szó, hanem azért mert percemberkék tőle akarnak örökkévalóvá válni és ez tényleg nevetséges. Remélem azért még én is elmondhtom a véleményem, még egy darabig...
Ugye nem baj, hogy az csak 2001. január 1-én lesz? Ilyen apróságok nem igen szoktak zavarni igaz? No nem baj.:)))
orang: majd pont maláj vademberek veszik el tőlük, de emberkedjél csak velük nyugodtan
ha meg nem tűnt volna fel nem kellett felépíteniük újra a templomot, ahhoz, hogy az létezzen, pedig csak két nagy mecsetet kéne berobbantani hozzá:)))
jdr, természetesen én nem azt mondtam amit Te kihallani véltél szavaimból. Egy kicsit több jóindulatot, ha kérhetném.
Én a e magyarságtudatodat egyáltalán nem voltam kétségbe. Azt csak te tudhatod.
Mindenesere nem attól vagy magyar, mert kineveted azokat, akik felemelő eseménynek tartják a Szent Koronával kapcsolatos ünnepséget Engedd meg nekik ezt az örömöt.
Érdekes. 24 órán keresztül semmi egyebet nem lehetett a tévéken, mint hogy hogyan is köszöntik a világ országai a 2000. év beköszöntét. A melanézek melanézül, a japánok japánul és folytathatnám. Mindenki a saját szokásainak, hagyományainak megfelelően. És mindenki melanéznek, japánnak vagy belgának érezhette magát. A saját szokásainak megfelelően. És mindezt be is mutatták.
És az is érdekes, hogy egy országban sem volt alkalom annak ünneplésére, hogy az adott állam alapításának is születésnapja van. És szerintem ezt itt nálunk sem hangsúlyozták eléggé.
Mert hát mi is van akkor, amikor valakinek születésnapja van? Még nagyon sok születésnapot kívánunk neki.
Hm, nem kellene jeges, legaláb az új évezredben nem kellene.
A fetisizálás és a megvetés között azért én még el tudok képzelni néhány fokozatot, te nem és ez kettőnk között az alapvető különbség. Én meg azokat sajnálom, akik a magyarságukat csak lelki mankókkal tudják megélni. Ezek szerint te a mai napig nem voltál magyar mert a szentkorona nem volt a parlamentben. Én meg eddig is az voltam és ezután is az leszek, mert én megélem a magam magyarságát és ezt semmiféle fétisimádók nem vehetik el tőlem.
jdr!
En az effajta kategorizálást nem ismerem, Valaki vagy magyar vagy nem.
És ennek nem kritériuma a koronával kapcsolatos véleménye, magyarságát mindenkinek magának kell tudnia.
Éppen ezért azok is lehetnek magyarok, akik nem átallanak örülni a Szent Koronának, mint a magyar ezeréves államiság egyik legjeletősebb jelképének.
Mindenesetre nehéz lehet valakinek úgy magyarnak éreznie magát, hogy közben minden magyarsághoz tartozó jelképet, eseményt megvet. Ezekben az emberekben nem lehet nagy lelki béke, de végül is magánügyük, hogy mivel nehezítik tudatosan magyarságuk megélését.
Kiből lehet státusmagyar? RMDSZ-tagság és nyelvtudás lenne a feltétel
A határon túli magyar érdekvédelmi szervezeti tagsághoz és a magyar nyelv ismeretéhez kell kötnie a leendő jogszabálynak a határon túli magyarok magyarországi különleges státusát – jelentette ki a Kolozsváron megjelenő Krónika című napilapnak adott interjúban Lőrincz Csaba, a Külügyminisztérium stratégiai tervezési főosztályának vezetője.
"...Hogy kik lesznek majd a státustörvény kedvezményezettei, illetve, hogy ki is számítana határon túli magyarnak? Lőrincz úgy vélte, ezt nem Magyarországon, hanem az illető közösségben kellene eldönteni. Az számítana határon túli magyarnak, „aki annak vallja magát, és ezt alá is tudja támasztani azzal, hogy beszél magyarul”, hiszen „ha valaki jól beszél magyarul, és magyarnak is vallja magát, akkor nekünk semmi okunk sincs feltételezni, hogy az illető nem magyar”..."
Hmm....
1. Magyarnak vallom magam 2. Beszélek magyarul 3. Viszont nem vagyok tagja egyetlen "érdekvédelmi szervezetnek" sem! (értsd: párt, stb)
Akkor most mi van? Nem számítok magyarnak s nem szerethetem a hazámat?
Igen, itt születtem, magyarnak, és ez az ország a hazám és nem tűrömel senkitől sem, hogy ezt kétségbe vonja.
Vannak akiknek nincs jobb dolguk annál, hogy mások - történetesen más magyar állampolgárok - identitását akarják folyamatosan saját szempontjaik szerint meghatározni, kirekesztő szándékkal, hatalomvágytól űzve, hajtva.
Tartok tőle, hogy ehhez nincs semmi joguk, ezért tehetnek egy szívességet.....
Vagy félezernyi dalt megírtam
s e szót: magyar,
még le nem írtam.
Csábított minden idegen bozót,
minden szerelmet bujtató liget.
Ó, mily hályog borult szememre,
hogy meg nem láttalak,
te elhagyott, te bús, kopár sziget,
magyar sziget a népek Óceánján!
Mily ólom ömlött álmodó fülembe,
hogy nem hatolt belé
a vad hullámverés morzsoló harsogása,
a morzsolódó kis sziget keserű mormogása.
Jaj, mindenből csak vád fakad:
miért kímélted az erőt,
miért kímélted válladat,
miért nem vertél sziklatöltést,
erős, nagy védőgátakat?
Elhagytam koldus, tékozló apámat
s aranyat ástam, én gonosz fiú!
Mily szent vagy te, koldusság
s te sárarany, te szépség, mily hiú!
Koldusapám visszafogadsz-e,
bedőlt viskódban helyet adsz-e,
ha most lábadhoz borulok
s eléd öntöm minden dalom
s férges rongyaid csókkal illetem
s üszkös sebeid tisztára nyalom?
Nagy, éjsötét átkot mondok magamra,
verset, mely nem zenél,
csak felhörög,
eget-nyitó, poklot-nyitó
átkot, hogy zúgjon, mint a szél,
bőgjön, mint megtépett-szakállú vén zsidó
zsoltáros jajgatása
Babylon vizeinél:
Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!
II.
Ó, én tudom, hogy mi a nagyszerű,
a minden embert megsimogató
tág mozdulat,
az élet s halál titkát kutató,
bölcsen nemes, szép, görög hangulat.
A hűssel bíztató, közös és tiszta tó,
a szabadság, mely minden tengerekben
sikongva úszik, ujjong és mulat!
Kezem gyümölcsöt
minden fáról szedett.
Nyolc nemzet nyelvén szóltam életemben
és minden fajták lelke fürdetett.
S most mégis, mégis áruló vagyok,
a minden-eszme sajgó árulója,
most mégis bősz barlanglakó vagyok,
vonító vad, ki vackát félti, ója,
vadállat, tíz köröm
és csattogó agyar
s ki eddig mondtam: ember! -,
most azt mondom: magyar!
És háromszor kiáltom
és holtomig kiáltom:
magyar, magyar, magyar!
A nagy gyümölcsös fájáról szakadt
almából minden nép fia ehet,
de nékem nem szabad,
de nékem nem lehet.
Dalolhat bárki édes szavakat
és búghat lágyan, mint a lehelet
s bízvást nyugodhatik, hol várja pad,
s ha kedve támad, bárhová mehet,
de nékem nem szabad,
de nékem nem lehet.
Bűn a mosolygó pillanat, mit lelkem elhenyél,
szívszakadásig így kell énekelnem
Babylon vizeinél:
Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!
III.
Firenze képei, holland virágok,
zöld tengerek halk, álmos loccsanása,
ájultató gyönyörüségek,
Páris tüze, Velence csillogása,
még lelkemet is lehúnyom,
bezárom, hogy ne lássa.
Ha atomokra bomlik is,
miattuk minden sejtem,
ha arcom kékre torzul is,
mind, mind, mind elfelejtem!
Hajam csapzottra borzolom,
mint gubancos csepűt és szürke kócot
és gőggel viselem
fajtám egyenruháját:
a foltozott darócot.
Mert annak fia vagyok én,
ki a küszöbre téve,
a külső sötétségre vettetett,
kit vernek ezer éve,
kit nem fogad magába soha a béke réve!
Bolyongásom pusztáin,
a végtelen nagy éjen
csak az ő szive fénylik,
ő a rögeszmém, végső szenvedélyem,
ráfonódom, rajta kuszom
fölfelé, mint szőlőkarón a kacs.
Mogorva lettem,
kemény, sötét és szótlan és makacs.
Vér csurgott rám és nem tudom lemosni.
Jajt hallottam és nem tudom feledni.
A holtakat nem tudom eltemetni.
Egy eszelős dal lett az utitársam,
rekedt dal, nem zenél,
csak hörög, mint a szél,
zúg, mint vihartól ráncigált fák
Babylon vizeinél:
Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!
IV.
Mit nékem most a Dante terzinái
s hogy Goethe lelke mit hogyan fogant,
mikor tetszhalott véreimre
hull már a föld és dübörög a hant,
mikor a bús kor harsonája
falakat dönt és lelket ingat,
mikor felejtett, ősi szóra
kell megtanítni fiainkat,
mikor rémít a falvak csendje
s elönt a semmi árja minket
és szülni kell és nemzeni
s magunk képére kalapálni
vánnyadt gyermekeinket!
Mit bánom én a történelmet
s hogy egykoron mi volt!
Lehetsz-e bölcs, lehetsz-e költő,
mikor anyád sikolt?!
Európa, én nagy mesterem,
lámcsak mivé lett fogadott fiad!
Mily korcsbeszédű, hitvány,
elvetemült és tagadó tanítvány.
Addig paskolta áztatott kötél,
míg megszökött és elriadt.
Fáj a földnek és fáj a napnak
s a mindenségnek fáj dalom,
de aki nem volt még magyar,
nem tudja, mi a fájdalom!
Vallom, hogy minden fegyver jogtalan,
a szelíd Isten könnyezett s úgy tanította ezt,
ám annak a kezében, kit fegyver szorongat,
a fegyver megdicsőül és ragyogni kezd.
Ezért nem is hányódom már magamban,
vallom, hogy igazam nincs
és mégis igazam van
és mától fogva énnekem
örökre ez az énekem:
Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!
V.
Idegen-vérű és beszédű
kenyeres jópajtásaim,
kikkel együtt bolyongtam az emberiség ligetét,
kiket szerettem,
s kik szerettétek lágy szivem
nyitott és éneklő sebét,
nekem is fáj, higyjétek el,
hogy zord a szóm és homlokom setét.
Nekem is fáj, hogy búcsuzom,
mert immár más utakra kell mennem,
de így zeng most a trónjavesztett
magyar Isten parancsa bennem
s én nem tagadhatom meg Őt,
mikor beteg és reszkető és nincs többé hatalma,
mikor palástja cafatos és fekvőhelye szalma.
Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret
s csak ő, kivel a kenyeret megosztom.
Sok tévelygés és sok kanyar
után jutottam el ide:
ha bűnös is, magyar
s ha tolvaj is, magyar
s ha gyilkos is, magyar,
itt nincsen alku, nincsen semmi "de".
Gyűlöletes, ki ünneplő ruháját
s virágos lelkét fitogtatva henceg, -
mi elesettek, páriák vagyunk,
testvérek a nyomorban és a bűnben,
sápadtak, torzak, bélyeges fegyencek.
Zúgjon fel hát a magyar zsoltár,
dúljon a boldog, éji álomokon,
seperjen át a fekete,
tarajos és hideg hullámokon
vérkönnyet csepegő fáklyák fényeinél,
Babylon vizeinél:
Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!
VI.
Száraz nyelvem kisebzett,
égő fejem zavart.
Elindulok, mint egykor Csoma Sándor,
hogy felkutassak minden magyart.
Székelyek, ott a bércek szikla-mellén,
üljetek mellém!
Magyarok ott a Tisza partján,
magyarok ott a Duna partján,
magyarok ott a tót hegyek közt
s a bácskai szőlőhegyek közt,
üljetek mellém.
Magyarok Afrikában, Ázsiában,
Párisban, vagy Amerikában,
üljetek mellém!
Ti eztán születők s ti porlócsontu ősök,
ti réghalott regősök, ti vértanuk, ti hősök,
üljetek mellém!
Ülj ide, gyűlj ide, népem
s hallgasd, amint énekelek,
amint a hárfa húrjait,
feszült idegem húrjait
jajgatva tépem,
ó, népem, árva népem! -
- dalolj velem,
mint akit füstös lángokra szítottak
vérszínű, ósetét, nehéz, fanyar borok,
dalolj velem hörögve
és zúgva és dörögve,
tízmillió, százmillió torok!
Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön
zsoltárod, mint a poklok tikkadt, kénköves szele
s Európa fogja be fülét
s nyögjön a borzalomtól
és őrüljön bele! -:
Mérges kígyó legyen eledelünk,
ha téged elfeledünk,
ó, Jeruzsálem!
Nyelvünkön izzó vasszeget
verjenek át,
mikor nem téged emleget,
ó, Jeruzsálem!
Rothadjon el lábunk-kezünk,
mikoron hozzád hűtlenek leszünk,
ó, Jeruzsálem, Jeruzsálem!
Hallottad a szót: „rendületlenül -”
Midőn fölzengi myriád ajak
S a millió szív egy dalon hevül,
Egy lángviharban összecsapzanak?...
Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon
Merő szokássá szent imád ne váljon!
Sokban hívságos elme kérkedik,
Irányt még jóra, szépre is az ád;
Nem mondom: a hont ők nem szeretik;
De jobban a tapsot, mint a hazát...
Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon
Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!
Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,
Kinek világát csak divat teszi:
Őnála köntös, eb, ló egyremegy,
S a hon szerelmén a hölgyét veszi...
Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,
Külcsillogássá szent imád ne váljon!
Van - fájdalom! - kinek cégér hona.
Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:
Ki innen! e hely az Úr temploma:
Rátok az ostor pattogása vár!...
Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:
Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!
Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -
Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,
Gyarló erényünk öntagadni kész,
Mint Péter a rettentő éjtszakán.
Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -
De kishitűvé szent imád ne váljon!
Szeretni a hont - ah! még nehezebb,
Midőn az ár nő, ostromol, ragad...
És - kebleden be-vérző honfiseb -
Bújsz a tömegben, átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon
Káromkodássá szent imád ne váljon!
Hallottad a szót: „rendületlenül?”
Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -
Lenn a sikamló tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh, értsd meg a szót: árban és apályon
- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!
Csak egy példát hozzál arra, hogy Radnótit idegennek nevezte volna valaki ebben a hazában! (Az idegenszerű az más. Az Deák kedvenc kifejezése és a történelmet nem ismerők az 1997-es Ellenzéki nyilatkozat után ismerkedtek meg ennek eltorzított értelmezésével. Az idegeszerű egyértelműen az idegen érdekek kiszolgálóit jelentette 150 éve, meg most is. Radnótira igazán képtelenség lenne alkalmazni.)
Szóval, ha nem tudsz érdemi példát hozni, akkor szégyeld magad, és hiába szereted Radnótit (a vers tényleg illik ide, és köszsönet érte)...
nem fejezem be a mondatot, mert innen nem rám, hanem a lelkiismretedre tartozik a dolog.
Kedves rezső!
Valóban nem sok a 6 hozzászólás, de én már hetek óta olvasom a fórumot, valamint a régebbi topikokat, és van valami fogalmam az ide írók véleményéről.
Véleményem szerint a hazaszeretet pártállástól független.
Ha félreértettelek és kizárólag azt akartad deklarálni, hogy TE szereted a hazádat, akkor elnézést kérek Tőled.
