Lehet e ma igazán Humanizmusról beszélni?
Mivé vált a humanista mozgalom a 21. századra?
Demonstrációk, felvonulások, sztrájkok és kiáltványok terrorisztikus elemei jellemeznek már minden megmozdulást a jó ugyekben is...., mint a állatvédők......, akik képesek őlni is kedvenceikért......, ez lenne jellemző ma az eszközökben nem válogatás...., egy nemes ügy érdekében?
Mi a véleményetek arról, hogy egy református szellemiségű ember , Dr Pálhegyi Ferenc pszihológus azt nyilatkozta egyik könyvében, hogy az első humanista a földön az ördög volt...., kigyó képében......?
Az én nagyon visszafogott véleményem az, hogy
Pálhegyi úr igen csak tévedett.....!
Ez a kijelentése magyon elfogultra sikeredett és
semmi, de semmi Isteni igazság alapja nincsen!
Ráadásul olyat állit a Bibliai hitelvi dogmák téves emberi magyarázataiból igaznak, a biztos tudás nélkül...., amit még Isten sem mondott, sem Jézus.....
Körülbelül olyan amit Kálvin állitott a predestinációs tévelméletében...., vagyis az ember próbálja Isten helyett is magyarázni az Isteni dolgokat!
az arc sokat elárulhat érzéseinkről....és az írásaink is egy nick név mögül...., de formálodik
a jellem és változhatnak az érzéseink alapján
a személység is....?
Az internet kihatásai az emberre....,
mi a véleményetek?
Lassan haladunk a falanszter rendszer felé!
Az emberekből kihal az emberi tulajdonság.
Ki adja vissza a természetest belénk?, hisz a vallások is elszigetelnek egymástól bennünket!
Mostanában a fórumon igen sok személységi megnyílvánulásnak lehetünk tanúi!
Két fő csoport látszik igen kitartónak, ami
párhuzamossan halad egymás mellet..,a vallási zsibongók és a politikai piacok....
Mindkettő palettán igen nagy a harc az emberek megnyeréséért..., az eszközök is hasonlók...a cél érdekében szinte képessek egymásnak esni /a különböző türőképességet is a végletekig feszítő/ a már a testből is kitőrni akaró pszihék....
Ki kire hat...és ki kit/mit képvisel és mivel.....tudja jobban sznobizmusát a felszinre hozni...
Már nem az egyediség a lényeg hanem az uniformizált, előregyártott instant világnézet...
Nem az ember lett a központ , hanem a szemlélet...
A humánum csak eszköz...a személytelenség felé....
Igen , minden ember más...személységi kultúrával bír..., de mint... , a la nature ember..., definicióját tekinve, ha eltérők is a paraméterek..., mégis az emberre jellemző jegyeket hordja... és igy én se vagyok különbb,...
,de minden ember hordoz valamilyen értéket és a különbségek ellenére kiegyenlitőődik, egyik vagy másik mércéhez képest...
Jó megaszontam, mi?... :))
Azért köszi!
"és nem különbb a többinél..."
EZT AZÉRT NEHÉZ LENNE ELHINNI!
Már bocs! Csak szerintem minden ember más! Nagyon nem szeretem azt hallani, hogy valaki ugyanolyan, mint a többi! EGYÉNISÉG vagy, és kész! Törődj bele! :o)
Én azért szeretek hülyeségeket csinálni! Bizonyos dolgokban talán jobb, ha az ember nem gondolkodik! Vannak olyan helyzetek, amikor a pillanatnyi érzésekre "kell" összpontosítani, mert ha átgondolod, kihűlnek az érzések!
Kedves SH!
Igazad van!.....
Azért alapjába véve vidám természetű vagyok és szeretem a humort.
Olyan vagyok mint egy nagy gyerek...., de ha úgy
érzem, igazságtalan valami, vagy valaki akkor
igen komolyan veszem a témát...
Csak az a baj, hogyha magányos gondolkodó vagy, akkor elszalad melletted az ÉLET, és a végén már nem tudsz min filozofálni!
Lehet, hogy hülyeség, de én úgy érzem, néha el kell, hogy veszítse az ember a fejét, és hülyeségeket is kell csinálni!
Az életben mindig magukra maradnak a gondolkodók, mert kevesen értik meg filozófiájukat...az életük során , majd haláluk után egyre többen szakértenek a "mester" felett...
Lásd a történelem során a filozófusokat, tudósokat,
művészeket és egyes írókat....., én erre aszociáltam..:))
Erre szokták azt mondani, hogy "új év, új kihívások!"
Tény, hogy nagyon nehéz a változás, és egyedül nehéz is! Sokszor nem sikerül, sokszor minden balul üt ki, de ha ÉRDEMES valamiért, vagy valakiért (akár saját magadért!) megváltozni, akkor megéri!!!
Sziasztok! Külső vélemény csak néhány konkrét emberé érdekelne, de az nagyon, de nem kérdezem meg, mert roppant kényelmetlen helyzet lenne, biztos, hogy nem tudná úgy elmondani, ahogy gondolja.
Meg megváltozni sem könnyű. Most kénytelen voltam a magam kezébe venni a sorsomat (eddig erre ilyen élesen nem volt példa), hogy jussak valahová, de ahogy jönnek az akadályok, egyre inkább bújik elő a régi énem: a magát az árral sodortató nyuszi. Nagy küzdelem várható... :) Bár ennek nem mások kritikája, hanem saját késztetés volt az alapja. Sőt, először én kritizáltam másokat, hogy miért nem tesznek azért valamit, hogy továbblépjenek, azután rájöttem, hogy én is pontosan ugyan olyan megalkuvó vagyok/voltam.
Te is a nagy gondolkodók közé tartozól, maradj is ilyennek...
Ha nekem ilyen barátaim lettek volna...., talán
ezért vagyok magányos gondolkodó...., lehet , hogy te is?...
Köszönöm öszinte és baráti soraidat....
Szeretném, ha elmondanátok, hogy ki hogyan értékeli önmagát és mások kritikája hat e a személységére, vagyis tud e az ember változni ha felismeri ennek szükségességét....
Szereny velemenyem szerint nagyon keves ember kepes IGAZAN valtoztatni, meg akkor is ha felismeri a szuksegesseget. Valahol 14 es 18 eletev kozott kialakul az alapegyeniseg es onnan az mar nagyon ritkan valtozik. Jelentektelen vagy kevesbe jelentos reszletkerdesekben neha van valtozas, de tenyleges alapdolgokban nemigen. A problema az, hogy mindenki jobban hisz a sajat agyanak, mint valaki masenak. Es mivel a sajat agyunkban eljuk meg a sajat tudatunkat, az alaptudat kialakulasa utan mar nagyon nehez "behatolni" kivulrol. A masik problema az, hogy minel intelligensebb az illeto, minel jobban kepes felismerni egy kulso behatast, ugyanakkor annal kepesebb talalni maganak egy "kiutat", egy magyarazatot amivel "megiscsak" el tudja magaval fogadtatni azt, hogy "azert igy is jo volt" (akarmi).
Mi az ami leginkább befolyásolja az egyéni vonásait és tud e saját véleményt kialakitani a reá áradó megfogalmazott igazságok között.
Sajat velemeny is nagyon ritka. Az emberiseg tortenelme folyaman olyan nagyon sok "szituacio" volt, olyan nagyon sok gondolat lett "feldolgozva" (es kimondva), hogy eredeti gondolatok bizony nagyon ritkak (azert vannak). En is sokszor hittem azt, hogy volt egy eredeti velemenyem vagy gondolatom, es csak kesobb tudtam meg, hogy az mar regen ki lett mondva. Sot, tobbszor voltam mar "vadolva", hogy "elloptam" gondolatokat, amikor ilyesmirol szo sem volt. A kerdes persze felvetodik, hogy ha tenyleg valaki maga alakit ki egy gondolatot/velemenyt, az sajatnak szamithat-e, meg akkor is ha az valaki masnak mar eszebe jutott. Vitathato.
Szinten sokat szamit az egyeni szandek. Tehat peldaul, maga az a teny, hogy te felhoztal egy ilyen temat, mar sugallja, hogy egy olyan egyeniseged van, ami legalabb SZERETNE a helyes velemenyt, szempontot, latoszoget. Ez ugyan nem biztositja azt hogy lesz is, de legalabb jo uton vagy. Nem mintha ennek ne lenne csapdaja. Hiszen a tul nyitott elme, a tul jo szandek, atcsaphat negativba azzal, hogy tul sokat hallgat masok velemenyere, meg talan akkor is ha azoknak nincs igazuk. Nehez megtalalni a helyes/optimalis egyensulyt.
Érdekes téma! Az ateizmus és szélsőségei, meg a vallások és szélsőségei közt nehéz manapság eligazodni.....
Ki ma a humánus?...., hisz mindenki csak saját magával törödik, nem?
Az egyházak is csak a portékájukat kinálja és ha nem fogadod el akkor te vagy a rossz aki elkárhozik!
Isten szerintem egyetemes és a hit nem korlátozodhat egyfajta népi, nemzeti, vallási irányzatokra!...
Polgárai vagyunk a földnek és az a küldetésünk, hogy egymást segiteve le tudjuk küzdeni a betegségeket, az éhséget, szomjúságot, a félelmeket és a gyülöletet és nem utolsó sorban
a félrevezetéseket, a hamisságot és a gyilkosságokat,az embertelenségeket, meg a természet rombolását....
Úgy érzem mintha innen belülről szólnál, mert én is igy tapasztalom.... :)}
Ösztönösen reagálok már egyes dolgokra , mivel
édesanyám már gyerekkoromtól fogva gondolkodni tanitott / Ő vak volt /pl: ha valaki feltett nekem egy kérdést, akkor magamban mélyedve megkérdeztem; ez az illető miért kérdezte ezt?
Talán ezért?, vagy talán azért, esetleg amazért?
Probáltam megválaszólni, hogy mit miért akar valaki... Persze igy kialakult egyfajta emberismeretem is... és sokszor az intuicióm nem csalt...., bár volt már tévedésem is!
Szerintem a személyiség rengeteg dologból épül fel, ezek jó részének nem is vagy tudatában. Egy mese, egy könyv, egy film, egy beszélgetés, egy érintés, egy gondolat alapvető dolgokat határozhat meg. Ráadásul az emberben egy idő után kialakul egy reflex, hogy távolról figyelje magát. Ez azért is igen praktikus, mert semmi más módon nem lehet ilyen hatékonyan elbizonytalanodni :). A külső vélemények is sokat számítanak, de itt nem árt figyelni kinek a véleményéről van szó. És itt nem csak az a lényeg, hogy mennyire tartod az illetőt, hanem az is hogy mik az ő érdekei, esetleges hátsó szándékai.
Na, szép dolgokat hordtam itt össze :).
Üdv, és BUÉK: Micu
Köszönjük a biztatást és a hozzászólást.
Neked is kivánok jó egészséget és kedvedre való, szines, fordulatos életet. Érezd mindig, hogy érdemes élni a szeretetben és a jó barátok / barátnők / közt...
Mindenkinek ezt kivánom!
A párbeszéd az nagyon jó.
Ha őszinte emberek között zajlik akkor még jobb.
Sokszor semmi közvetlen haszna, de az ember addig sem ér rá olyan dolgokra mint például "kőbalta csiszolás" és a másik fején a haj elválasztásának(a fentebb emlitett műtárggyal való) annak pontos helyének kitalálására.
Értelmes és élhetőbb XXI. századot kivánva:
soltika + Finci kutya
Megváltozni nagyon nehéz és igazad van, ha nem muszáj akkor nem is erőltetem....
Sokat gondolkodom...és filozófálok...és talán
már vannak kialakult nézeteim is egyes kérdésekben.
Én elfogadom a másság identitását/azonoságát/,
de ha egyesek csak úgy fogadnának hogy én is azonosuljak nézetükkel, itt már szembeszáll egymással az észérv és az érzelem is...., nehéz dönteni..., lelkiismereti kérdéssé válik...
Ezt szoktam ilyenkor mondani:
"én egy ember vagyok a sok közül, de az az egy én vagyok "
Ismét itt vagyok...
Azt hiszem, az embrek csak úgy élhetnek "nyugodtan", ha el tudják fogadni mások gondolatatit, viselkedését. Ha nem is hallgatsz meg másokat, előbb-utóbb beleőrülsz abba, hogy nem tudod elviselni mások viselkedését.
Az, hogy meg akarsz változni, jó dolog, némi önismeretet és hatalmas akaraterőt igényel! A kéréds, hogy érdemes-e. MÉRLEGELJ! Nem tudom, mi késztet rá (ha egyáltalán jól értem a soraidból!), hogy VÁLTOZTASS, de... meg kell gondolni! Ami az egyik ember számára rossz tulajdonság, az a másiknak jó! Gondold meg, hogy érdemes-e! (Gondolok itt arra az esetre, ha valaki pl. közli veled, hogy "ha nem változol meg, akkor nem működhet a kapcsolatunk!" Aki nem fogad el olyannak, aki vagy, az nem is érdemli meg, hogy megváltozz miatta!)
Az ember nem tud mindig az eszére hallgatni... néha a szívnek, a vágyaknak is helyet kell adni! Ezt se felejtsd el!
Én is igy látom ahogy te... , mégis fontossá vált számomra , hogy megértsem a magam reagálásait és tetteim következményét értékelve módositsak
viselkedéseimen, szokásaimon....
Van amikor az érzelmeim befolyásolnak és van úgy, hogy ösztönösen cselekszem, de jó lenne mindent mérlegelve, megfontolt lenni!... Engem is az események sodornak , de megprobálok ellenállni
és kialakitani valamiféle emberi tartást...
Azért jó itt a fórumokon egyéniségekkel találkozni! Emberformálóak a beszélgetések és én
szeretnék barátokat találni akik öszinték és nyíltak! Igaz van úgy , hogy én is tartom magam egy egy állásponthoz és úgy tünhet mintha nem ismerném el a mások igazságát, de ez nem igy van!
Én szabadgondolkodó humanista nézeteket vallok és
talán igy érthető ez a topic is
Most csak ennyit: Köszi hogy írtál! B:U:É:K
Üdv: Paleo
Szia!
Szerintem az ember folyamatosan változik, a jellem alakul az idők során. Az, hogy ez azért van-e, mert valaki felnyitotta a szemét, hogy pl. valamit rosszul csinál, vagy azért, mert nem tetszik a sajá élete, szerintem mindegy.
Ha valakinek "beolvasnak", szerintem el kell, hogy gondolkozzon azon, hogy vajon igaz-e, amit róla állítanak. Mérlegel, és MEGPRÓBÁL megváltozni, ha szükségesnek tartja.
Vagy Te nem így látod? Vélemény?
