Nem hangosan, kiabálva, vitatkozva, hanem nyugodt munkával, elkövetett hibákkal, de becsülettel járult hozzá a rendszerváltáshoz. Sok ilyen emberre lenne szükség.
En nem vagyok hitetlen Bekesi vagy Bokros becsuleteben sem, amig valaki be nem bizonyitja nekem az ellenkezojet.
Penzugyminiszternek lenni mindig is halatlan, es nagy felelosseget jelkento feladat volt ebben az orszagban.
Őszintén sajnálom. Nagyon hálás vagyok neki, mert olyan gyermeket nevelt fel, akiből kiváló történelem tanár lett. A fiamat tanitotta ifj. Rabár a középiskolában.
A mai MN-ben szép és hiteles megemlékezés található:
Elhunyt Rabár Ferenc
Meghalt Rabár Ferenc volt pénzügyminiszter – tájékoztatta a
Pénzügyminisztérium tegnap az MTI-t. A neves közgazdász, az Antall-kormány
elsô pénzügyminisztere rövid, súlyos betegséget követôen szerda hajnalban,
hetvenéves korában hunyt el.
Utoljára november közepén jártam nála, hogy elhozzam tôle Töprengések
pentatonban című könyvemhez írt elôszavát. Elbeszélgettünk az ország és a
világ ügyeirôl, politikáról és gazdaságról. Nem tűnt betegnek. Nem
panaszkodott. Álmomban sem hittem volna, hogy utoljára látom. És hogy az a
bizonyos elôszó élete hattyúdalának bizonyul. Aztán pár nappal látogatásom
után testében felrobbant a gyógyíthatatlan betegség.
Kivételesen nagy szellemiség hagyott itt bennünket. A rendszerváltozás elsô
pénzügyminisztere, aki pontosan látta lelki szemei elôtt azt a hatalmas
romhalmazt, amit a szocializmus összeomlása hagy maga után. De látta a romok
alól kivezetô legrövidebb utat is. Németországban talán Ludwig Erhard lehetett
volna. Itthon nem hittek neki. A kisstílű és demagógiát sem nélkülözô kritikusai
elôl kitért, félreállt. Hiányzott belôle a harcos (ön)érdekérvényesítô képesség.
„Csupán” elvei voltak.
A nemzetközi Jacques Maritain Társaság külföldi szaktekintélyei nagy
tisztelettel beszélnek róla, a keresztény gazdaságfilozófia kiemelkedô
személyiségeként tartották számon. Paradigmaváltást hirdetett és várt, amely
majd minden, az ember méltóságát megsértô gazdasági eszmét meghalad. „Az
emberi szabadságot szélsôségesen hirdetô liberalizmusban az ember a piac
játékszere lett, az emberi szabadságot tagadó szocializmusban pedig soha nem
látott voluntarizmussal avatkozott bele a gazdaság irányításába” – hangzott
ítélete a jól ismert modellekrôl.
Szemben állt korunk divatos, hamisan ideológiamentességet hirdetô
ideológiájával, a pragmatizmussal. Tudta, hogy nem a hatékonyság az egyetlen
és abszolút kritérium, az értékek oldaláról közelítette a gazdaságot is. A Pax
Romana 36. kongresszusán 1994 áprilisában fejtette ki, hogy „minden
gazdasági döntésnek erkölcsi tartalma van, és nincs értéksemleges
gazdaságpolitika, intézmény, kormányzat és társadalom”.
A keresztény szót a morális érzékenység, a szociális elkötelezettség, az
igazságosságra való törekvés, az emberi méltóság iránti tisztelet és tolerancia
szinonimájaként értelmezte. Úgy gondolta, ezt kell átadnia a jövô nemzedékek
számára. A szűken értelmezett pénzügyi ismeretek mellé ezt a
gondolkodásmódot adta egyetemi hallgatók százainak, élete utolsó
szakaszában a Pázmány Péter Katolikus Egyetem katedrájáról, de meghívott
elôadóként számos külföldi egyetem vendégprofeszszoraként is.
Sajnálom, hogy nem volt nála órám. Szimpatikus, józan, értelmes tanárnak, embernek tartottam. Talán csak egyetlen kudarc volt életében - a minsizteri posztja. De ahogy a politikát és az abban részt vevőket elnézem, ez is csak a javára írható...
Ismét gyászol a közgazdász szakma. Elhunyt a rendszerváltás korának első pénzügyminisztere, a nemzetközi tekintélyű Rabár Ferenc. Bár miniszteri karrierje sajnálatosan rövidnek bizonyult, azon személyiségek közé tartozott, akiknek neve az első kormány tagjai közül fennmaradt.
