Vagy végighallgatod és minden tetszik kivéve 1 lemezt és csak arról az egyről fogsz írni. :D
(Az 'Interior Music' nevű csoda erre jó is, képzelj el egy 51 perces ambient hangkollázst, aminek az első felében egyfolytában spoken word szövegeket hallasz angolul, franciául és dánul, a második fele meg ismétlődik csak a spoken word nélkül. Igen, pontosan olyan is a lemez amilyennek elképzelheted ennyi alapján... Nagyon izgalmas, mozgalmas, fülbemászó...Összesen 1000 darabot csináltak belőle, jelenleg 57 ezer forintért lehet rendelni... És a poén: két általam nagyon szeretett lemez között, a Metamorphoses és a Sessions 2000 közt jelent meg 2001-ben...)
Ha jól emlékszem, a múltkori összeállításomnak úgy a fele azokról a lemezekről van, amiket más ismersz, ráadásul azok direkt a "rágós falatok", olyan dalok amiket nekem is hónapokba, évekbe telt, mire "leesett" és megszerettem. De pl. az azon biztosan rajta lévő 'Miss Moon' című szám jó kezdet, mert az aztán olyan távol áll a tuc-tuc-tól vagy a lagymatagságtól, mint mondjuk a Zoolook nyitószáma és minőségben is az a kategória.
Persze, én csak azért írtam ezt, hogy ha már ennyit dolgoztál ezen, meg szoktál is ide írogatni, majd ha úgy gondolod beavatásként a Jarre követőkhöz meghallgathatod a még kimaradt lemezeket és akkor azok diskurzusához is hozzá tudsz majd szólni. Itt ugyanis sokkal kevesebben vagyunk mint a Depeche Mode-osban, akik annyira ragaszkodnak a "régi hangzáshoz" továbbálltak, mert hát Jarre interjúkban és a zenéivel is nyilvánvalóvá tette, hogy szívesen játssza a régi számait koncerteken, de azért nem fog úgy tenni mintha még 1976 lenne, szóval rajtam kívül csak olyan 3-4 ember van akik ennek tudatában tovább követik és még írogatnak ide. De persze csak majd ha ráérsz meg hangulatod lesz hozzá.
Az Oxy 2-t ismerem, meg is van, a két korait egyszer hallottam, az olyan, mint a hallgathatatlanabb, kísérletező Vangelis darabok bármelyike (Beaubourg pl.), a Chronologie is rémlik, én ott csekkoltam ki Jarre-ból annó, akkor a DM és a Cure sokkal nagyobbat ütött, mint az a langyos tuctuc, pedig akkor jött is koncertezni, de engem abszolút hidegen hagyott. Aztán fokozatosan alábbhagyott az érdeklődésem és teljesen el is felejtettem, hogy ő még a világon van. A múltkori válogatásodat mentettem a Youtube-ra, ha lesz időm, azt végighallgatom első körben, aztán majd haladok tovább. Esetleg van diszkográfiád jó minőségben? Mert az sokat segítene a végighallgatásban.
Bár megjegyzem, körülöttem itt állnak hegyekben a cd-k meghallgatásra várva, tök vegyesen (2 Simple Minds, L'art Pour L'art, Art Of Noise, Beatles, U2 best of, LGT, Neneh Cherry, Babylon Zoo, Garbage, egy rakás 80'-as válogatás cd, Fleetwood Mac, REM, INXS, Dire Straits, Doors, stb.), szóval egyszer tuti sorra kerülnek. Leginkább ha a kispöcök már bölcsis lesz, addig dugdosni kell a cuccaimat, mert bármit képes 2 mp alatt szétcseszni. :)
És örülök, hogy tetszett a végeredmény. Szólj, ha Pozsonyból is lesz majd lossless hang.
Azért így is tényleg szépen megdolgoztál vele, épp most néztem végig másodjára. Érdekes pl. hogy a The Architect mennyivel tisztábban hallatszik.
Most már csak Jarre munkásságának a 70%-ának meghallgatása van hátra, mert ha az idei koncertek tetszettek, akkor tényleg érdemes belevágni a maradék 16 lemezbe, ha időd lesz rá.:)
Remélem ezzel segítek, de csak tanácsnak a hallgatáshoz:
Az Oxygene előtti két lemez a Deserted Palace (1972) és a Les Granges Brulees (1973) is érdekesek, még ha ezek sokkal ósdibbak is mint az Oxygene hangzás tekintetében, ha érdekel, a kreatív ötletek miatt ezeket is érdemes legalább egyszer hallani, de ez nem "sürgős" pótolni való.
Viszont a 1993-as Chronolgie, az 1997-es Oxygene 7-13 (vagy új nevén Oxygene 2) és a 2000-es Metamorphoses egyszerűen KIHAGYHATATLAN, ezek ugyanolyan fontosak, mint az általad hallottak. A Metamorphoses szerintem a legjobb 1985 utáni Jarre album, aki ezt a topikot olvassa láthatja is hogy egyszerűen nem tudom abbahagyni a magasztalását, szerintem úgy jó ahogy van.
Aztán jön egy nagyon kísérleti időszak, itt ízlés válogatja hogy melyik jön be, az Interior Music (2001) szerintem a leggyengébb lemeze, de ha a 'spoken word + ambient kollázs' koncepció érdekel, nekifuthatsz, a 2002-es 'Sessions 2000' a jazz albuma, aki szereti a jazzt vagy a jazz és elektronikus zene keverékét, például én, annak nagyon ajánlom, én nagyon szeretem. A Geometry of Love (2003) inkább olyan zongorázós, nyugtató chill-out, ha ez a stílus érdekel és végül a sokat szidott Teo & Tea (2007), majd eldöntöd, hogy mennyire érdemli meg amit kap. Ezek kívül még van egy AERO nevű 5.1-es válogatásalbum, ez az egy válogatásalbum amit ajánlok, mert szerintem a legjobb, teljesen új verziókkal és néhány új dallal. Van még egy 'Printemps de Bourges' nevű koncertlemez is teljesen új anyaggal, csak digitálisan elérhető, ez sem fontos pótolni való, de lehet neked tetszene, kísérleti de azért könnyen befogadható.
A maradék meg már az utóbbi 10 év termése. Az Electronica 1 és 2 egy együtt 160 perces kollaborációgyűjtemény minden évtized elektronikus előadóival 5 éven át készített közös dalokból, Vince Clarke, Air, Moby, The Orb, Gary Numan, Pet Shop Boys, Tangerine Dream, Massive Attack, Jeff Mills, Armin van Buuren, Hans Zimmer, stb. És ott vannak még utána a 'modernizált' régi albumok. Az Oxygene 3 az Oxygene érzést modern, sötétebb tónusú digitális hangokkal is sikeresen visszahozza és gyönyörűen zárja le a trilógiát, az Equinoxe Infinity kicsit sokminden akart lenni egyszerre, de azért az sem rossz. Azon kívül van a full természeti ambient Amazonia és az ipari Oxymore.
Ennyi lenne, remélem ezzel segítettem, hogy mit és mikor hallgass vagy ne hallgass.
Könnyű volt, miután rájöttem, hogy a kép nem stimmel a hanggal. :) Csak be kellett iktatnom a tapsszüneteket a videó hangjából. Érdekes, hogy két daleleje picit hiányos a Qobuz verzióban, elvesznek a fade-in-ben, de sebaj.
Másik észrevétel: borzalmas a masztering, kockára van keverve nagyon. Nem nyúltam hozzá. (Ha layerezni kellett volna, akkor igen.)
A Chronologie kapcsán mindig elgondolkodom, nagyon jó lemez, de stílusát tekintve egy nagyon furcsa keverék. 1992-ben csinálta. A lemez első fele még a késő 80-as évek amolyan nagyzenekari, Rendez-Vous-féle világot hozza, megkockáztatom, hogy még jobb minőségben is. A második felében pedig megjelennek a 92-ben induló trance (Chro.4) ütemek, a lüktető, erős techno ütemek (Chro.6), az absztrakt, szinte IDM-szerű kísérleti ambient (Chro.7) és még instrumentális hip-hop is a Chronologie 5-ben és 8-ban. Az ez a két világ olyan távol áll egymástól, hogy hihetetlen. Ha csak az első feléből állna a lemez, akkor talán giccses lenne és hiányozna a dinamika, ha csak a másodikból, akkor talán túlságosan tipikusan a kor zenéje és üres, jellegtelen lenne, a kettő együtt viszont olyan csodálatosan működik együtt, annak ellenére, hogy elvileg nem működne. Elvileg nem tehetsz egy lemezre olyat amit (a kései) Vangelis is csinálhatna, amit élőben szoprán énekel és olyat, ami gyakorlatilag a gettóbéli hip hop klubban mehetne háttérzenének a szünetekben. Jarre megtette. És mégis működik.
Nem, kíváncsi is leszek, most fogom hallgatni amit feltöltöttél. Kár hogy a Starmus-ról nincs ilyen minőségben, de ez a Versailles-i koncert is jó volt azért.
Persze, de ez azért van, mert utólag szerkesztve lett a videó Jarre csapata által, a komment után. Ezek a címek sem stimmelnek, elég önkényesen lettek odaírva. Így nézne ki normálisan:
0:00 Neon Lips Intro
1:09 Le Chateau
3:30 Epica x Oxygene 4
6:43 The Opening
10:34 Oxygene 2 (AERO Version)
17:07 Equinoxe 4 (AERO Version)
22:27 Equinoxe 7 (Electronica Tour Version)
25:59 Industrial Revolution 2
29:02 Chronologie 6 (AERO Version)
34:46 The Architect
38:18 Oxygene 19
41:32 Zero Gravity (JMJ Rework of the Above & Beyond remix)
Én 14 éves voltam, amikor megismertem Jarre zenéjét, akkor a Chronologie mint új album teljesen beszippantott, hogy milyen összetett, változatos, szuggesztív és hogy minden benne van, amit az időről tudni kell, mégpedig elragadóan vagány és elegáns módon tálalva. A 4-5-6. tétel egymásutánja azóta is majdnem mindennapi hallgatnivalóm. Én onnan indítanék, ha valakinek be kéne mutatnom.
Ez elég egyértelmű, persze nem is Jarre koncertet hirdettek meg. Ez egy reklám volt JMJ-nak, akinek ez a rövidebb megjelenés tetszett, az majd meghallgatja a többit, már így is egy csomó kommentet láttam, akik írták, hogy szeretnék megismerni JMJ-t!
Sokan a Starmus koncert megnézést ajánlották kezdésnek, ami szerintem nagyon jó ötlet egy kezdő JMJ rajongónak. Albumok terén pedig szerintem, főleg egy fiatal rajongónak nem az Oxygene a legjobb első Jarre lemez.
Inkább a Magnetic Fields-et ajánlanám első Jarre lemeznek, az egyrészt nem egy nagyon hosszú ambient-el kezdődik mint az Oxygene, ami főleg egy mai hallgatónak nem a legkönnyebben megszerethető kezdés, hanem egyből beindul, ráadásul még mindig egy klasszikus, régi lemez, de már részben digitális, modernebb, ezért befogadhatóbb. Esetleg az AERO is jó lehet első Jarre lemeznek.
Szerinted mi lenne, mit ajánlanál első Jarre lemeznek egy mostani, fiatalabb zenehallgatónak?
Érdekes megnézni egy amatőr videót a küzdőtérről. Nagyon igyekszik a helyi technika hozni, amit lehet, tisztességes show-t nyújtanak, de azért ez messze elmarad egy Jarre koncert élményétől. Persze ez most határozottan nem kritika, óriási ami történt és hogy ez létrejöhetett. Szerencsére a tv közvetítés minden tekintetben a legtöbbet hozta és a világ azt az élményt kapta. Azzal messzemenőkig elégedett vagyok.
Nem tudok sokat Solveig zenéiről a 2010 óta sláger 'Hello' című dalt leszámítva, de egyértelmű posztjai alapján, hogy nagyon felnéz Jarre-ra. Az egész generációja nagyon tiszteli Jarre-t, ez egyértelmű, pont ezért is ilyen lenyűgöző, hogy Jarre a staféta átadása helyett nemcsak tartja a lépést, de bizonyos dolgokban még előtte is jár ezeknek az előadóknak.
Ez a JMJ rajongóknak is egy ünnep volt. Most mindenki JMJ-ról beszél az X-en, aki nézte ezt a záróünnepséget. Milliónyi új emberhez jutott el Jarre zenéje, a régiek és az újak is. Egy csomó fiatalhoz is, akikből elég ha csak pár rákeres a zenéire, amiből elég ha csak pár kezdi el hallgatni, máris újabb rajongói vannak. Talán EZÉRT nem érdemes visszavonulni, ahogy azt pár "nagyon kedves" hozzászóló szereti hangoztatni.
