Íme, a tökéletes idióta. Önálló ötletek nélkül, minden hangja, dallama Jarre esetleg Vangelis. A pózai, a kiállás, minden az utolsó részletig az a szupergiccs, amire nem tudok példát ebben a műfajban. Nálam ilyen szempontból Jarre is néha komoly próbatétel az érzelmi kitörései és a hatásvadászata miatt de Kebu, egyszerűen alulmúlhatatlan. Érdekes, hogy a feszes ritmusok és a koncepcionális "analógosság" mennyire ki tudja fizetni az embereket.... Minden csak olyan felszín, mint a Lakodalom Lajos műsorában... Az élő borzalom.
Szerintem ezt itt mindenki tudja. Maga Jarre is elmondta egy interjúban, hogy sokáig gondolkodott, mivel kezdje a koncertet, amikor egy hangpróbán egy technikus ross sebességgel inditott el egy magnószalagot, és Jarre ledöbbent, hogy mennyire tökéletes hangulatfelvezető hatása van így annak a számnak (nem akarom lelőni a poént, hátha valaki mégis csodálkozni akar).
Nekem speciel annak idején első meghallgatáskor leesett, mégpedig 100%-ban akkor, amikor a magasból lecsúszó portamento hang bejön.
Magamról annyit, hogy 1981-ota J.M.J. kedvelő vagyok.
The Overture érdekesség: (lehet hogy már ismeritek) hallgassátok meg 2X-es sebességen, és haljatok "csodát".
Réges-régen, mikor még kétkazettás gyorsmásolós magnók voltak "divatban" a Kínai koncertet másoltam kétszeres sebességgel és megdöbbentem, hogy mit is hallok.
Nekem annyira nem gyere be az az album, persze szénné hallgattam, de nincs az az "aztakurvamindeniteztnemlehetelegethallgatnihűbaszdmegdenagyonjó" érzés, így a remaster sem érdekelt belűlle....főleg úgy hogy említettétek itt a Chronologie remaster ordító nagy hibáit, melyekkel aztán szembesültem én is...
Más tészta: múlt héten beszereztem egy másik példányt az EI albumból flac-ben, és nem hittem volna hogy 2 konvertálás között mennyi különbség van: sokkal jobb, gazdagabb, telítettebb, finomabb hangzású volt a mostani zsákmányom, mint amit a megjelenés utáni hetekben lehetett elkapni...
Mellesleg nagyon nem bírtam megbékélni a RDC-jal, kerestem egy remixet ami nagyon hasonlít az eredetihez és majd azt beilleszthetem az albumba...sikerült, mert akadt egy remixer, EDWIN GALVEZ, aki tökéletesre csiszolta mesterünk művét >>>
Aztán nem is biztos, hogy megjelenik fizikai formátumban.
Most elkezdett tetszeni az Oxy 7-13 remaster kiadása, sokkal tisztább, egészen más élmény, mint a régi. És így még inkább bosszantanak az Oxy 8-ban a durva letompulások. Annyira kár érte... :(
Az elején 12-15 euróért dobálták a Radiophonie-t (igaz csak nagyon rövid ideig volt elérhető pl. az Amazonon). Most már elmebeteg árai vannak a CD-nek.
Ez veszett jó lett. Amúgy most már írhatom úgy hogy hónapok óta az EI album szól a lejátszóban munkába menet - jövet... vagy az Electronica albumokról válogatott számok... vagy a Rendez-Vous... vagy a Chronologie... ;)
Igen, én is elképzeltem, hogy a riport után ottmarad még szórakozni más nótákkal is. Amiket kiadott 5.1-ben a Planet Jarre-hoz, azokkal mind meg lehetne csinálni ezt a játékot.
Köszi. :-) Örültem, hogy pont az Infinityt lehetett remixelni, az Equinoxe Infinity első pár meghallgatása után pont arra gondoltam, hogy ha lenne rá lehetőség, szívesen visszavennék egy kicsit az Infinity populáris hangvételéből. Az albumnak amúgy kimondottan örülök, számomra a The Opening a fénypontja a bevezetőjével, a Machines Are Learninggel együtt, de az egész lemezt jó hallgatni, egyelőre még pont a másik remixelhető darab, a Robots Don't Cry tűnik gyengébbnek nekem. Szimpatikus viszont a koncepció is, hogy úgy épül a lemez az MI jövőjének a kérdéskörére, hogy közben nem fest hozzájuk egyértelmű negatív vagy pozitív képet.
Illetve nem utolsósorban boldog karácsonyt kívánok a topiclakóknak! :-)
