Egyszerűen hihetetlen, hogy Jean-Michel Jarre már 77 éves! Boldog születésnapot neki! A külseje alapján inkább úgy 57-nek néznéd, a mostani koncertjei alapján pedig inkább 37-nek. Mintha egy fiatal művész lenne, pedig bármilyen hihetetlen is, de első elektronikus számát akkor írta, amikor a The Beatles még mindig együtt volt!!! 77. születésnapja alkalmából bemutatnám, demonstrálnám, hogyan jutottunk el idáig. Íme néhány fejezet, mérföldkő, kiemelkedő pillanat a pályájából, összekötve az akkori életkorával, hogy érezzétek melyik az életének melyik szakaszában volt:
5 évesen apja, Maurice Jarre elhagyta őt. Bár az apja többszörös Oscar-díjas zeneszerző volt, Jean-Michel soha semmilyen támogatást nem kapott tőle sem érzelmit, sem anyagit, semmilyen formában. Csak a jó gének jutottak. És ennek ellenére mégis sokkal nagyobb zenész lett, mint az apja. Maurice fantasztikus filmzeneszerző volt. Jean-Michel viszont egy teljes műfajt újított meg, megváltoztatta a zenetörténelmet, és hat évtizeden át mindig képes volt lépést tartani a korral.
10 évesen Chet Baker játszott neki a születésnapján. Jarre ebből az időből egyetlen műfaj helyett három egészen különböző előadót nevezett meg inspirációként: Igor Stravinsky, Miles Davis és Omm Kalthum. És valóban, mind a három hatását hallani lehet a zenéjében. Nincs JMJ klasszikus zene nélkül, nincs JMJ jazz nélkül, és nincs JMJ világzene nélkül.
20 évesen, a 60-as években, amikor mindenki a beat- és rockzenére figyelt, ő már pontosan értette, hogy a jövőt a zajokból készített zene határozza meg. Ma pedig már még a rockzenészek is hangmintákat és számítógépet használnak a zenéhez.
25 évesen 1973-ban megalkotta egy francia klasszikus film hátborzongató elektronikus filmzenéjét. Annyira megelőzte a korát, hogy még Aphex Twin is inspirálónak találja azt a zenét.
28 éves koráig 89 éven át foglalkozott elektronikával nagyon jelentős siker nélkül, de kitartott, az idejét, pénzét és energiáját tette bele az Oxygene megalkotásába, ahelyett, hogy egy biztonságosabb projektet választott volna.
28 évesen 6 hét alatt készítette el az Oxygene-t egy házi stúdióban, amikor a házi stúdiók gyakorlatilag még nem is léteztek. Ezzel örökre megváltoztatta az elektronikus zenét. Nem ő találta fel az elektronikus zenét, de olyan minőségben készített elektronikus kompozíciókat, hogy az bekerült a mainstreambe. És Kraftwerk-kel ellentétben még szövegekre sem volt szüksége hozzá.
30 évesen kiadta az Equinoxe albumot, amely talán a legtökéletesebb koncepcióalbum-szerkezetet mutatja fel, és meghatározta a francia elektronikus zene irányát azzal, hogy folyamatosan fejlődő szekvenciákat használt még az Oxygene-nél is hangsúlyosabban. Olyan előadókra is hatással volt, mint a French 79.
31 évesen, amikor megszerezte a Fairlight CMI-t, az elsők között volt, akik digitális, számítógéppel szerkesztett mintákat építettek a zenéjükbe. A Magnetic Fields egyedi módon használt különböző digitálisan feldolgozott zajokat, teljesen megelőzve a korát.Ugyanebben az évben, 31 évesen Franciaországban 1 millió ember gyűlt össze egy koncertjére, csak azért, hogy elektronikus zenét hallgassanak a rock és a punk korszakában.
33 évesen, 1981-ben ő lett az első nyugati művész, aki felléphetett a maoista Kínában. Ezzel inspirált egy teljes ottani művészgenerációt.
34 évesen, The Concerts in China albumán rövid digitális hangkollázsokat használt átvezetésként, ami teljesen újdonság volt a műfajban csak a 90-es években vált általánossá az ambient, techno és IDM előadóknál.
35 évesen elkészítette a Musique pour Supermarchés című albumát, amelynek egyetlen példánya létezik. Ez a lemez mindmáig az egyik legkülönösebb zenei kuriózum, amelyről cikkek és dokumentumfilmek készülnek.
36 évesen, közvetlenül az Oxygene és Equinoxe világsikerei után már teljesen más irányba akart elindulni, ezért New Yorkba ment inspirációért és együttműködésekért. Egy ekkora siker után ekkora kockázatot vállalni nem sok zenész merne.
38 évesen első amerikai koncertjével megdöntötte saját nézőszámrekordját még amerikai előadók sem tudtak ilyen tömeget megmozgatni.
40 évesen olyan albumot készített, amelyben etnojazz, rock, afrikai és arab zene, valamint vocoder-szövegek keveredtek ismét megújítva magát, hidat teremtve különböző műfajok között.
42 évesen bevállalta, hogy 47 perces minimal ambient darabot tesz a stúdióalbumára. Ez az egyik legokosabb koncepciólemeze, amely egy óceáni utazás történetét meséli el a parttól indulva, különböző hangulatokat a stílusokon keresztül megidézve, a végtelen, nyugodt óceáni mélységbe érve a hosszú ambient résszel.
44 évesen azonnal befogadta az új elektronikus stílusokat, mint a techno, trance, hiphop és mások, és megszervezte első turnéját. 1948-as születésűként a 90-es években elképesztően nyitott maradt az újdonságok iránt.
49 évesen, első folytatásalbumának megjelenésekor Moszkvában 3,5 millió ember előtt adott koncertet. Szinte felfoghatatlan ennyi ember egy helyen. Közel az 50-hez JMJ ekkor érte el nagyszabású koncertjeinek csúcspontját.
51 évesen a 90-es évek hangzását egy új lemezen egyesítette, ünnepelte meg: Pro Tools rendszeren dolgozott, trance, dream pop, progressive house, downtempo, etnofúzió és még sok más stílust vegyítve, énekesekkel és akusztikus hangszerekkel, például hegedűvel és hárfával. Egy varázslatos, alulértékelt albumot készített, amely a művészet és kultúra változásai előtt tiszteleg a millenniumnál. Az 50-es éveiben járva is metamorfózisokon ment keresztül.
54 évesen megjelent első teljesen elektronikus jazzlemeze, 55 évesen pedig az első chillout albuma. Az üzenet egyértelmű: a hatalmas sikerek után, 5 évvel a 3,5 milliós koncert után is hajlandó volt olyan zenét alkotni, ami nem mindenkinek fog bejönni. Ez mutatja, mekkora tisztelettel fordul a művészethez és a zenéhez.
55 évesen egy 5.1-es hangzásra épülő válogatásalbumot is kiadott, amelyben régi klasszikusait korszerűsítette. Ez bizonyítja szerénységét: nem gondolja, hogy az eredeti verziói érinthetetlenek lennének, mindig van hely kísérletezésre, új bemutatási formákra.
63 évesen befejezett egy turnésorozatot, és néhány rajongó már azt hitte, közel lehet a karrierje vége.
67 évesen azonban nagy visszatérése volt: egy egyedülálló projektet hozott létre, amely az elektronikus zene történetét ünnepelte, rengeteg különböző stílusú és generációjú előadóval együttműködve a világ minden tájáról. Még a 60-as évei közepén is éveket szánt egy ilyen projektre, ahelyett, hogy biztonságosan kiadott volna néhány retró anyagot. Az Electronica JMJ rajongóknak, az elektronikus zene szerelmeseinek és maguknak az együttműködő előadóknak is ajándék. Grammy-jelölést kapott érte és mindkét album külön-külön bekerült a brit top 10-be először az 80-as évek óta.
68 évesen lezárta az Oxygene trilógiát: az új album megőrizte az eredeti szellemiséget, de modern hangzással. Nem félt hozzányúlni legnépszerűbb lemezének örökségéhez, inkább vállalta a kockázatot.
69 évesen először adott koncertet Kaliforniában. JMJ 6 évtizeden át tudott releváns maradni anélkül, hogy hosszú amerikai turnékat csinált volna. Tudatosan kerülte Hollywoodot is, nem vállalt amerikai filmzenéket, pedig ez könnyű út lett volna a népszerűséghez. Nem kellett háttérzenét írnia ahhoz, hogy naggyá váljon.
70 évesen elektronikus pályafutása 50. évfordulóját ünnepelte: fellépett a Coachella fesztiválon és először Szaúd-Arábiában.
71 évesen egy olyan okostelefonos alkalmazás-projekten dolgozott, amely végtelenül új zenét generál az általa létrehozott elemekből.
72 évesen adta a történelem legnagyobb VR-koncertjét, a Welcome To The Other Side-ot, amelyet 75 millió ember nézett világszerte különböző platformokon, streamen és tévécsatornákon. Ez hihetetlen teljesítmény volt, és új generációt ismertetett meg a művészetével.
74 évesen egy teljesen új, friss, modern kísérleti techno albumot adott ki, amely kapcsolódik a musique concrète gyökereihez és forradalmi 360 fokos hangzása van. Sok kritikus dicsérték frissességét és kiemelkedő hangminőségét.
76 évesen a párizsi Paralimpia megnyitóján lépett fel, és sok alkalmi hallgatót megdöbbentett, mennyire fiatalos és energikus még mindig.
Ma 77 éves Jean-Michel Jarre, és továbbra is kreatív és újító. A történet korántsem ért véget még most is sok minden vár ránk tőle. Ezért akartam megírni ezt a bejegyzést: hogy kiemeljem életműve nagyságát, és megmutassam, hogyan kapcsolódnak az eredményei az adott életkorához. Döbbenetes látni, hogy bármennyi idős is legyen, mindig képes valami újdonságot vagy jelentőséget adni az örökségéhez.
Sziasztok! Az Equinoxe Project-hez hasonlóan az Electronica díszdobozos kiadását is jó pár év késéssel vettem meg. A bennük lévő letölthető extra tartalmak természetesen már nem elérhetőek. Érdeklődöm, hogy megvannak-e valakinek ezek a file-ok? Előre is köszönöm!
Valamiért ezt a számot egyszerűen szinte mindenki imádja, a régi rajongók nagy része is, az újak is, de magának Jarre-nak is személyes kedvence. Az elmúlt évtizedben a 2022-23-as Oxymore show-kat leszámítva nem volt Jarre koncert Stardust nélkül. Pedig azért elég sok koncert volt. :)
Manapság már a Jarre feldolgozásokra épülő albumok is bele szokták venni a régi klasszikus zenék közé, ennyire népszerű.
Ez egy nagyon jó írás, lényegre törő és érdekes. Sajnos JMJ-ról főleg ebben az országban elég sok ócska cikk jelenik meg. Szeretem a személyes hangvételt, de sok szerző ezt nagyon túltolja és a cikk öncélú ripacskodássá válik, mint ami annak a Mohácsi akárkinek az írása volt.
Viszont néhány megjegyzésem ezzel kapcsolatban is van. Először csak két apróság, de azért megemlítem:
- A pályafutásáról azt írja a cikk, hogy "közel 50 éves". 2018-ban jelent meg a Planet Jarre, elég nyíltan az elektronikus zenei pályafutása 50. évfordulóját ünnepelve. Tehát már közel 60 éves. Pontosan 57 éves idén. Ez semmi lényegi dolgon nem változtat, de azért megjegyeztem. Az Oxygene ugye csak a harmadik lemeze.
- Az Epica 2022-es, ahogy az összes Oxymore-on megjelent szám. Az 'Epica Oxygene', azaz az Epica és az Oxygene 4 elemeiből alkotott új szám a 2024-es.
De lenne egy komolyabb kérdésem is:
- Miért "francia zongorista"? Zeneszerző, komponista, vagy modernebb módon kifejezve producer, illetve előadó. A zongorista akusztikus zongorán tud alkotni és játszani, vagy legalább azon is. Persze, tanult fiatal korában zongorán, de csak annyira, mint sok millió gyerek a világon. Tud a billentyűs hangszerein játszani egyszerű dallamokat, amik az zenéinek felvételeihez, előadásához kellenek. Ő maga ismerte el, hogy nem igazán szeretett zongoraórákat venni, hogy nem éppen egy virtuóz, ha leteszel elé egy Chopin kottát, nem tudná lejátszani. De hát nem is feladata, ő a zeneelmélethez ért. Mivel elektronikus alkotó és nem zongorista.
Egyébként az első track amin dolgozott, sosem jelent meg. Az egy közös szám volt David Lynch-el. Igen, a rendezővel. Egyikük sem volt vele elégedett, ezért nem került rá az albumra, sosem hallottuk, hogy milyen volt.
Mindez még 2011-ben. Azért ez durva, gondolj bele, hogy már 2011 óta dolgozott rajta, minden évben jöttek hírek/képek 2012-13-14-15 alatt és 2015 végén meg 2016 elején jelent meg a két lemez. Ráadásul például az Armin van Buuren szám első változatát, amit csinált, utálta és elutasította, de Armin annyira rajta akart lenni az albumon, hogy keményen dolgozni kezdett egy másik verzión és ez lett a Stardust, amit Jarre imádott és az elmúlt 10 évben a koncerteken legtöbbet játszott zenéje lett.
Csak arra utaltam, hogy nem valami PR anyag volt, annak ellenére, hogy nincs videós "bizonyíték". Szerintem voltak előadók, akikhez stábbal ment, volt akiket stáb nélkül látogatott meg és volt pár, akiknél tényleg nem volt. Videó csak arról készült, akiknél stábbal volt.
Ha velünk pont nem is, a lényegen nem változtat, a legtöbb előadóval találkozott, a projekt alapvetően nem otthonról, email-eken keresztül készült, akkor sem ha történetesen volt néhány előadó, (pl. Primal Scream) akivel végül nem jött össze a találkozó.
(Egyébként amikor a The Orb-al dolgozott, arról sem készült videó, viszont mégis posztoltak arról, hogy "épp most járt nálunk a stúdióban JMJ és együtt dolgoztunk vele", pedig az csak az alig követett, elég személyes oldaluk volt, nem valami reklámanyag, nem lett volna értelme hazudniuk erről.)
Meg merem kockáztatni, hogy nem minden előadóval találkozott. Ez persze nem von le semmit a teljes projekt erőfeszítéseinek elismeréséből. Ahol nem készült ún. track story, pl. Pet Shop Boys, szerintem azok esetében online egyeztettek. Ezt már 10 éve is így gondoltam.
Hát most nagyon meg fogsz döbbenni, de bizony, pontosan ez történt. Bejárta a világot és személyesen találkozott minden előadóval. Annyira, hogy minden második interjúban ezt el is mondta és fényképek, videók bizonyítják. Minden előadóval elbeszélgetett személyesen, mindenkihez ő maga ment el. Annyira, hogy Oroszországba is elment és titkos találkozó helyen találkozott Snowdennel, mint valami titkos ügynök!
Ezért volt, hogy 5 éven át készült ez a két lemez. 5 évig dolgozott rajtuk. Csak azt mondom, hogy nem üres kézzel ment és nem addig maradt, amíg nem lett kész a track, mert akkor tényleg 20 év alatt sem készült volna el. De Gary Numan-el például nagyon sok időt töltött együtt, a gyerekeit is megismerte és együtt vacsorázott a családjával, eléggé összehaverkodtak.
Feltételeztem, hogy valami hasonló lehetett a módszer, és a kovid után bevált küldözgetés volt az alapja, nyilván nem ült le 20 különböző előadóval egy stúdióba a világ egy pontján, de az is világos, hogy nem járta be Jarre a világ összes pontját Detroittól Londonon át Berlinig. :)
Az eredmény vegyes, de vannak egészen jó pillanatai (váratlanul nem azok, amikre számítottam volna), szóval jön a cd.
Lehet, de azt nem hiszem, hogy lenne olyan zene az elmúlt 50 évből, amire ne lehetne könnyen rásütni, hogy valaminek a nyúlása vagy ne emlékeztetne valakit valamire. Láttam már nem egy hozzászólást reddit-en arról, hogy a Recoil csak egy Massive Attack nyúlás... :)
Egyébként - persze lehet, hogy olyat írok amit már tudtál - de az Electronica 1-ért Grammy-jelölést kapott, az Electronica 2-ért meg Victoire de la musique-jelölést (ez kb. a francia Grammy). Mind a kettővel bekerült a brit eladási listákon a top 10-be, amire a 80-as évek óta nem került sor. Szóval ez volt a nagy "visszatérése", miután 8 évig nem volt új lemez. Rengeteg interjút adott, mindenhová meghívták akkoriban és minden track-hez találsz a Youtube-on külön videót, amivel az adott zenész is megszólal, amiben beszélnek a szám keletkezéséről: https://www.youtube.com/watch?v=iPUcfe25rW4
És mivel még 2016 decemberében megjelent az Oxygene 3 az Oxygene 40. évfordulójára, azaz életében először két új lemez jelent meg ugyanabban az évben, a Oxygene 3 közel sem volt olyan eladott, mint az Electronica lemezek, közel sem kapott annyi figyelmet, pedig nem volt kritikai bukás az sem.
Amit még tudni érdemes a projektről, hogy nem úgy készültek ezek a számok, hogy leültek és Jarre a saját stílusában írt valamit, meg a másik előadó is, hanem Jarre eleve próbálta az adott előadó stílusát megtalálni, odament Gary Numan-hez egy Numan-es demoval, odament a PSB-hoz egy PSB-os demoval, odament Moby-hoz egy Moby-s demoval, amiket egyedül csinált, mivel ismerte az összes előadó munkásságát. Direkt nem csak sztárokat akart, hanem kevésbé ismert, de neki tetsző előadókat is. És aztán kezdte a másik előadó alakítgatni, változtatni, dolgozni rajta és oda-vissza módosítgatták, amit mindketten meg nem elégedtek.
A Chronologie lemezről azért ezt (https://www.youtube.com/watch?v=7KaJbAXG6A8) a számot mindenképpen ajánlom, ez elég nagy klasszikus, szinte minden Jarre rajongó szereti. Bár szerintem fel is fogod ismerni a Versailles-i koncertről. Valóban igaz, ez 1992-ben készült, akkoriban szinte mindenki épp ismerkedett a techno, hiphop, trace ütemvilággal, Jarre sem volt kivétel, de azért nyilván ez is egy teljes lemez, biztos van, ami nem tetszene róla, más meg lehet, hogy igen. Főleg, hogy itt sincs szó "kakofóniáról".
Nem akarom unalomig ismételni magam, de ahogy ez olyan gyakran felmerül: van az a zenész, aki ismert lesz egy stílussal és utána hűséges marad ahhoz a hangzáshoz pályája végéig, meg van az a zenész, aki minden korszakban újratervezi magát annak a korszaknak megfelelően, majd megint lép tovább. Jarre nyilván az utóbbi, ennek minden előnyével és hátrányával. A hátránya az, hogy ha valaki az adott korszakot egy az egyben nem bírja, akkor nem fogja érdekelni az az album. Az előnye meg pont az, hogy sokféle ízlésű ember között minden lemeznek megvannak a maga rajongói. Egy csomó kísérleti techno meg IDM rajongói fórumon például agyon lett dicsérve az Oxymore, a Zoolook óra kiadott legjobb Jarre lemeznek mondták páran. Az ízlések különböznek:
A Sessions 2000 a legjobb példa erre. Ismerek olyan Jarre rajongót, aki imádja, mert már eleve szereti a jazz-t, de mások meg egyáltalán nem bírják a jazz-t és náluk az egyik leggyengébb lemezként van számon tartva. Az Oxygene-t, Equinoxe-t mindenki szereti (bár még ez sem teljesen egységes, több rajongó szerint az eredeti Oxygene túlértékelt), de a maradék 21 lemezről tényleg teljesen eltérőek a vélemények. Nem is tudom van-e még olyan előadó, akinél ennyire nincs egységes megítélés a munkásságuk összes időszakát illetően. Persze lehet hogy van, nyilván a JMJ-os közösséget ismerem jobban.
