A felajánlott lehetősséggel önként lehet élni több száz év a másik oldalon... ÖN DÖNT.
Kréta,
Mikor tesztek már valami különbséget egy személky ellen elkövetett mocsokság és egy másfajta büncselekmény között.
SOHA ne hasonlitsd össze a kettőt , kérdezd meg az áldozatokat, ha beleélni már nem tudod magad.
Kit érdekel egyébként mi van a börtönben, ha egész nap egy négyzetméteren járkál körbe körbe, akkor is ha megnyerte hadd vigye. ÖNKÉNT választotta.
A mondandód elejét nem értem, nem tehetek róla.
A jelszavasat pedig köszönöm, de leírod azt is, hogyan kell?
Tama_i!
Kasztrálás, hááát, nem tudom. Ez nekem már olyan bosszúállós, akkor már sok-sok év.
Meg még olyat is eltudok képzelni, hogy bemutatják az erőszaktevők fotóját, égjenek jó sokat. De ez lehet, hogy hülye ötlet.
No ez az nem lehet elképzelni hogy a tett megváltaható börtönnel, mert a börtön üdülés. Az hogy nem teheted ki a lábadat évekik egy épületből és MINDENNAP ugyan az a néhány ember van a környékeden, az olyan kurvajó.
Ha valaki kirabol egy bankot és elkölti a pénzt, akkor az is legyen életfogytos mert a pénz nem lesz meg SOHA. és még hány ilyen eset van.
Az USA egyes államaiban többszáz évet szórnak , azt lehet harmadolni, onnan nem szabadul, esetenként kasztrálás ellenében rövidebb...
A jelszót ha felirod , csak akkor mert ugyis elfelejted, másnál sincs ez másképp.
A börtön mértékéről tényleg nem beszéltem, de egyszerűen azért, mert el sem tudom képzelni, hogy a tett megváltható börtönnel. Nem vagyok halálpárti, nem érzem úgy, hogy jogom lenne bárkinek is elvenni az életét. De most mit mondjak, hogy 10, vagy 20 év? ÉLetfogytiglan? Nem változtat az áldozat fájdalmán, életén. Esetleg annyiban, ha 20-30 év, valószínűleg nem fut vele össze az utcán, "nagyobb" biztonságban érezheti magát.
Ez nem ide tartozik, de engem az érdekel, hogy Ti hogy vagytok képesek megjegyezni a jelszavatokat?!!!!
Örülök , hogy véleményedhez egy szót sem kell szinte hozzátennem én ezt vártam kezdettől fogva mióta inditottam a topikot.
Szó szerint egyetértek Veled, szabaditsul meg környezetünket az ilyen selejtes emberektől.
A módszert nem is bánom , de kinek van szüksége ez
ezekre a jómadarakra?
Az erőszakra pedig semmilyen indok nem elfogadható !
Csak egy dolgot keveslek , a börtön mértékét, mindegyiket minősitett esetnek kellene kezelni.
Egy fél óra volt, mire elolvastam az összes írást.
Igen, igen, igen, börtönt nekik.
Én egészen egyszerűen sírva fakadtam a történetektől, amiket itt olvastam, pedig velem tényleg soha nem történt semmi ilyesmi. Félek, rettegek a gondolattól, hogy a lányommal valaha ilyen történhet.
És nekem ne mondja senki azt, hogy a miniszoknya indok lehet az erőszakra. Valakivel azért élek nemi életet, mert akarok, és az a valaki is akarja, nem a ruhája miatt. Én is hordok miniszoknyát, nagyon jó lábam van, de soha nem vettem még fel azért ezt a ruhadarabot, hogy esetleg egy faszi megerőszakoljon. Azért veszem fel, mert jól áll, mert meleg van...
És egy percig nem érdekel, hogy milyen érzés börtönben lenni. Szerintem minden elkövető tudja, hogy börtönben lenni nem jó. Elkövetés előtt is tudja. Nem tehetek róla, ha esetleg az elkövetőnek rossz gyermekkora volt. Nekem is az volt. Ez senkit nem jogosít fel arra, hogy másokat bántson.
És szerintem a házasságon belüli erőszak is erőszak, kicsit még súlyosabbnak is tartom, mint a "sima" erőszakot. Abból a szempontból, hogy akit otthon erőszakolnak meg, valószínűleg valamilyen módon függ a férjétől, anyagilag, érzelmileg, bármilyen módon. Minden nap találkoznia kell a férfival, és mindig számíthat rá, hgoy újra megtörténik. Ráadásul, ha elmegy a rendőrségre, ahol többnyire férfiak vannak, akkor még ő jár rosszul, mert ott az arcába fogják vágni, hogy hogyan gondolja azt, hogy nem él nemi életet a férjével, akinek ugyi ez jár!!! Külföldön menhelyeket létesítenek az ilyen nőknek, nálunk meg menekülni szoktak, és megalázzák őket.
A gyerekek elleni erőszak pedig iszonyatosan nagyon felháborít. Egy gyerek nem tudja még egészen pontosan, hogy valami jó, rossz, miért. Ha a papa megerőszakolja, akkor megintcsak ő a szívó. A mama nem hiszi el, vagy azt mondja, hgoy ő kacérkodott. A gyermeknek pedig bűntudata van. Mert általában egy szülő bármit csinál a gyerekével, attól még a gyermek szereti a szüleit. Jó, nem bármit, de nagyon nehéz egy szülőt feljelenteni, hogy tessék jönni, mert a papám megerőszakolt! Ilyen nagyon ritkán fordul elő.
Előszőr is két dologgal foglakoztam közben, nem fojtottál belém semmit, még véletlenül sem...
1, Az elcserélt megszólitásból burleszkbe illő kavalkád kerekedett , azt tettem helyre.
2, a hozzászólásaidat olvastam , visszamenőleg és ....lenyűgőzött ! Nagyon tetszenek , minden témában. Szóval ezzel foglalatoskodtam , s mindezt munkaidőben , mert alaposan felidegesitettek, mintegy levezetésképpen , de jó volt.
Gondoltam rá , ha lesz időm és irok privátban , de meggondolhatod válaszolsz e , megismertem már néhány értékes embert a neten, miért ne ? Lehet.
Lehet?
Anonymitásodon ha akarod nem esik csorba.
Előszőr is két dologgal foglakoztam közben, nem fojtottál belém semmit, még véletlenül sem...
1, Az elcserélt megszólitásból burleszkbe illő kavalkád kerekedett , azt tettem helyre.
2, a hozzászólásaidat olvastam , visszamenőleg és ....lenyűgőzött ! Nagyon tetszenek , minden témában. Szóval ezzel foglalatoskodtam , s mindezt munkaidőben , mert alaposan felidegesitettek, mintegy levezetésképpen , de jó volt.
Gondoltam rá , ha lesz időm és irok privátban , de meggondolhatod válaszolsz e , megismertem már néhány értékes embert a neten, miért ne ? Lehet.
Lehet?
Kedves tama_i
Köszike, aranyos, hogy így érzel. (Lehet, hogy inkább veled kellett volna találkoznom, amikor a szüzességem elvesztését szorgalmaztam annak idején.) 8-)
Ne is ragadjunk le annyira ennél az egy konkrét cselekménynél, amiről írtam. Nagyobb általánosságban inkább arról lenne szó, hogy manapság is számtalan olyan helyzet van, amikor kiszolgáltatott valaki, más meg visszaél vele. És nem csak úgy lehet, hogy hanyadt löki.
Visszaélni a bizalommal - erre értettem én, hogy megalázott helyzetben voltam. Független attól, hogy férfi, vagy nő az, aki visszaél. (Sajna gyakrabban férfiak - most, hogy már odafigyelek rá...)
Rendkivül kellemetlenül érzem magam amiért felcseréltem két nevet és ennek pont Te voltál a szenvedő alanya. Bocsánatot kérek érte.
Több témában szóltam hozzá és figyelmetlen voltam. Ez annál is inkább sajnálatos , mert a téma olyan, szóval tapintatlanság... A jövöben jobban odafigyelek rá.
Hogyne lennék amugy meg kemény, pedig nem is rólam van szó. Én inditottam a topikot és nem bántam meg, mert összetettebb képet látok mint azt gondoltam. Ami miatt nem jó : felkavartam néhány ember negativ érzéseit, aminek nem örülök.
Az előre megfontolt szándéknak ékes bizonyitéka, hogy leitatott, erre nincs mentség.
A feleségülvételnek is csak egy oka lehetett, a büntetés alóli menekülés lehetősége, mert ez az.
A csalódóttság és megalázottság érzése teljesen érthető. Ilyenkor egyébként szégyenlem magam
hogy vannak férfitársaim akik még a nemünkre is szégyent hoznak,ezért is akalkulhat ki olyan vélemény hoga a férfiak a farkukkal gondolkodnak és vezeti őket.... Ennél a többség tán többre képes és önuralom is van a világon,akinél az ész is megjelenik. Szomorú ha ezt előre számitásba kell venned.
Kedves tama_i
Nem Molly - Igus!
Nagyon kemény vagy. Én sosem voltam ennyire. Furcsa is, hogy védelmembe veszem őt, mondod, hogy nem érdemli. De én különbséget látok abban, hogy ha valaki nem is próbál meg normális stílusban közeledni a nők felé, hanem csak állat módjára erővel elveszi, amit megkíván, meg az között a viselkedési forma között, hogy meghitt kapcsolatra törekszik, hónapokig építgeti (levelezés útján) azt a lelki azonosulási síkot, de akkor, ott, az események sodrában (nem előre megfontolt szándékkal) előtőr belőle a kéjvágy, ami viszont elsöpri a józanságot.
Bizonyára lehiggadt állapotban megbánta amit tett, gyötörte a lelkiismeret furdalás, mert írogatott még leveleket, telefonon próbált randit kérni, végső kapaszkodásként még a feleségül vételemet is ajálgatta.
Sajnáltam, hogy így eltolta az ügyet, de kiürült a szívem, semmi olyat nem éreztem, hogy a megbánását respektálva adhatnék-e még neki esélyt, vagy nem. Nem az bántott, hogy szűz voltam, ő meg durva, hanem a becsapottság, a megalázottság. Tudomásul vettem, hogy a férfiakat a farka vezérli, és nekem úgy kell lavírozni, hogy számításba vegyem. Nagyon sok megerőszakolás úgy indul, hogy a nő kihívóan, vadítóan öltözködik, riszál, kacsint, a férfi meg gerjed !
Namost, hogy elmondtam-e a páromnak? Ilyen aprólékosan, mint itt, neked névtelenül, így sohasem mondtam el senkinek (mondom, hogy szégyenkeztem miatta), hanem csak annyit, hogy az első benyomásaim kellemetlenek voltak (ez indokolta is az ellenállásomat az ő közeledésére). Természetesen a későbbi párválasztásomnál már beszólt a negatív tapasztalatom. Tudtam, mire kell vigyáznom. Nyilván a párválasztásomnál már körültekintőbb voltam.
Nem vagyunk egyformák , Te szerencsére a szerencsésebbek közé tartozol aki kiheverte az ominozus eseményt. De at előre megfontolt szándék
az bizony látszik, igy én azt a trogert nem tudom felmenteni. Ilyen alapon bármikor, bárkivel megteheti ujra és ujra.
Elég furcsán műköne a világ, ha ennek a magatartásnak szabad teret engednénk.
Ez igaz , még akkor is ha magad részeben okolod a történtekért, pedig nem hiszem hogy kellene, pláne nem ilyen mértékben.
A nő életében biztosan meghatározó az első élmény, ez igy évtizedekre visszaveti a személyiség fejlődését, ezért nincs bocsánat a trógerségre.
Elmondtad a párodnak, s ha igen - valószínü - milyen körülmények között , a kapcsolatotok milyen stádiumában és hogy reagálta le ?
Ha megértő partnert találtál , az megint külön szerencse.
Tényleg jó hallani hogy egyenesbe jött az életed, de nem azon a disznón múlt.
Soha nem kerültél utána vele kapcsolatba , akár véletlenül is? Mert ha pillanatnyi elmezavar okozta volna , amit nem hiszek, legalább a lelkiismeret valamit kellett volna hogy szóljón hozzá , ha valaha rendelkezett olyannal.
Kedves tama_i
Miután mondom, hogy bűntudatom volt, mert úgy éreztem, hogy magam is jócskán vétkes vagyok, semmiféle eljárást nem kezdeményeztem a fiú ellen. Alapvetően nem egy kéjgyilkos volt az illető, hiszen a levelezésünk során egy melegszívű srácnak ismertem meg, sokat olvasott, és minden vonatkozásban rokonszenves volt. De akkor, ott, a körülmények együttállása miatt annyira felajzott állapotban volt, hogy képtelen volt uralkodni magán.
Mivel nem vagyok egy bosszúálló természet, eszembe se jutott, hogy a későbbiekben betartsak neki (mondom, hogy bűnösnek éreztem magam a kialakult helyzetért, mégha nem is provokáltam nyíltan. Elég volt, ahogy kinéztem - tudod egy kis 16 éves elég vadító bír lenni egy éhes hím előtt.)
A későbbi életemre kicsit gátlólag hatott (nagyon). Évek teltek el, mire képes voltam felszabadulni ez alól a gátlás alól. Aki azután következett, sokkal keservesebb helyzetben volt, meg én is. De ő türelmes volt velem, én meg nagyon iparkodtam, hogy a szex örömszerzési tevékenységgé váljék, ne görccsé. Azóta örömömet lelem a férjemben (ő is bennem), lehet hogy tán túlzásba is visszük, de ennyi év után már elsimúlt a ránc a homlokomon.
Azt hiszem pontatlanul fogalmaztam, a folytatás alatt a dolog hivatalos része lett volna, de miután utalás sem történt erre, gondolom semmi folytatás, pedig ugy gondolom ez talán - figyelembe véve az összes körülményt - baj , mert a tróger ezen felbuzdulhatott és talán valahol folytatta....
Folytatás az egyértelmű számomra is hogy nem lehet, de jókóra meglepit később is lehetett volna pótolni, mondjuk egy feleségnél...
Hogyan hatott ez ki a későbbi életedre ?
Örülök egyébként,mivelhogy éppen egyidősek vagyunk , hogy a korosztályunk pont olyan aktiv szereplője a topikoknak, mint a NETen felnövő fiatalság....
Köszönöm igen kritikus hozzászólásodat amiben saját hibáidról is beszélsz , ŐSZINTÉN.
Kedves tama_i
Hogyan folytatódott a dolog? Lehetett volna még folytatni vele? Vele nem.
Tudod az az érdekes, hogy nem is őt hibáztattam a dolgokért, hanem csakis magamat. Szokták mondani, hogy ha a f@sz feláll, az ész megáll. Úgy éreztem, hogy számítanom kellett volna rá (katonaság), hogy ő fokozottan kiéhezett állapotban van úgy általában a nőkre, és amikor leszálltam a buszról, láttam a szemén az elragadtatást. Bár én magam is vágytam egy komolyabb benyomásra a szex terén, bizonyára utaltam is rá (ha nem is úgy, hogy az asztalnál a lábaközé nyúltam volna), de valahogy úgy képzeltem - különösen az elsőt -, hogy magam is részt vegyek benne. Persze az eset azt vonta maga után, hogy sokkal bizalmatlanabb lettem a pasikkal. Sírógörcsöt nem kaptam ugyan, ha szóbajött, de bizony alaposan meg kellett dolgoznia a következő fiúmnak, hogy eljusson egy olyan közelségbe ami még csak a petting volt.
Kedves Kreta!
Reggeltájt a teljes megszégyenültség állapotában kullogtam haza. Persze annyira szégyenkeztem, hogy sem a szüleimnek, sem a legjobb barátnőmnek nem számoltam be róla. Bűntudatom volt, mert úgy éreztem, hogy magam kerestem a bajt, megkaptam. Csak tudod, odalett egy ábránd.
Mármint hogy mikor voltam 16 éves? 30 éve. (de az eset persze azóta is egy negatív élményként éget)
Eleven példa az uraknak akik olyan hevességgel védték az elkövetőket: itt elevenedett meg egy szemétláda , aki fél lábbal is képes bármire, ráadásul előre megfontolt szándékkal , szóval a dupla büntetési tétel is édeskevés lett volna.
Ilyen állapotában is beneveztem volna a futkosóra, miután a mankóját eltörtem rajta.
Uraim , akik védik ez elkövetőket, a mocsok kanosságán kivül mit tudtok felhozni mentségére.
Igus Te nem irtál arról semmit , de kiváncsi vagyok rá , hogyan folytatodott a dolog , mert nem mindegy !
Eleven példa az uraknak akik olyan hevességgel védték az elkövetőket: itt elevenedett meg egy szemétláda , aki fél lábbal is képes bármire, ráadásul előre megfontolt szándékkal , szóval a dupla büntetési tétel is édeskevés lett volna.
Ilyen állapotában is beneveztem volna a futkosóra, miután a mankóját eltörtem rajta.
Uraim , akik védik ez elkövetőket, a mocsok kanosságán kivül mit tudtok felhozni mentségére.
Igus Te nem irtál arról semmit , de kiváncsi vagyok rá , hogyan folytatodott a dolog , mert nem mindegy !
16 évesen az ember már annyira felnőttnek tekinti magát, hogy okvetlen szeretné kipróbálni azt, amiről az osztálytársaival élénken pusmog minden szünetben. Minden arra szédelgő srácot végigmértünk, hogy megfelelő lenne-e a bevezetésünkre. Majdnem mindenki kihullott a rostán, ilyen korában az ember még álmodozó. Ez egy fontos esemény - nem lehet elkapkodni, de én már szívesen elkapkodtam volna, mivel folyton ilyesmin járt az eszem. Volt egy levelezőtársam, egy kiskatona. Személyesen nem ismertem. Nagyon imponált nekem, ahogyan a leveleiben írt a dolgokról, olyan felnőttes volt, de nem úgy mint az apám. Repesve vártam a leveleit, lehet, hogy egy kicsikét szerelmes is lettem bele. Gyakran ábrándoztam róla, azt dédelgettem magamban, mint egy bimbózó vágyat, hogy majd vele kellene megpróbálni azt a bizonyos elsőt, amelyik annyira foglalkoztatott. Egyszer gyakorlaton baleset érte, eltörött a lába. Kórházba vitték, gipszet kapott, leszerelték a seregtől. Úgy aggódtam érte, mintha az élete lenne veszélyben. Levélben megírtam, hogy szívesen meglátogatnám. Némi szervezést igényelt a dolog, mert ő vidéken élt, a szüleim nem engedtek volna oda, ha tudják mire készülök, viszont én nagyon is mentem volna hozzá, különösen a titkos tervem realizálása foglalkoztatott. Elémjött a buszhoz. Akkor láttam először, a gipszelt lábáról azonosítottam. Nem egészen úgy nézett ki, ahogy ábrándjaimban felépítettem. Viszonylag alacsony, mokány fiú volt. Viszont nagyon szép, meleg tekintetű szeme volt, ami elismerően ragyogott fel, amikor engem végigmért.
Javasolta a helyi vendéglőt, mivel otthon a családja, nem tudunk olyan jól beszélgetni - mondta. Nem bántam, mentem volna vele bárhová, ahová hív. Ettünk, ittunk valamit, aztán megint ittunk valamit, meg megint, bár én nem szoktam azelőtt. Beszélgettünk, fogta a kezem, jól éreztem magam. Egy darabig. Később egyre kábább, zsibbadtabb lettem. Feltűnően kiütődtem. Mi volt az, amit ittam? Mi volt benne? Abba valami gyorsító lett keverve bizonyára. Ő tette bele? Lehet ez?
Ki mentem a friss levegőre. Az épület sarkáig botladoztam, forgott velem a világ. A saroknál nekidőltem a falnak, leguggoltam. Képszakadás. Nem tudom, mennyi idő múlt így. Tán elaludtam ott ültömben. Egyszer értem jött, felhúzott, vonszolt magával. Nem lehetett könnyű, úgy, mankóval. Nem tértem magamhoz igazán, egészen homályba vesztek az események. Valami parkon mentünk át, valami padra lenyomott. Dőltem el, mint egy zsák. A karom lelógott a murvára, egészen tónustalan volt minden izmom, a kábulat érzéketlenné, csaknem élettelenné tett. Azt azért éreztem, hogy a szoknyám alá nyúl, hogy a bugyimban turkál, ám súlyossá vált karjaimat képtelen voltam felemelni, hogy eltoljam, vagy akár csak megszólalni is, hogy ne folytassa. Ne itt és ne így. Fogalmam sincs, hogy vitt haza, hogy vitt be, mások szeme elöl rejtetten, hogy vetkőztetett le. Amire föleszméltem, az az éles, hasogató fájdalom volt az ágyékomban. Olyan szaggató kín, hogy kétségbeesésemben felsikoltottam. A tenyerét rászorította számra, és állandósult a fájdalom. Szörnyű volt. Jézusom, hát erről van szó? Engem meg éppen ez után evett annyira a fene, hogy én is ki szeretném próbálni? Hát mi jó van ebben? Én ezt nem akarom! Hiába vergődtem, amilyen erőtlen voltam, képtelen voltam lelöki magamról. Egy mokány, erős nagyfiú.
Ő bezzeg élvezte. Hangos horkantásokkal, egy-két jajkiáltással remegve elélvezett. Teli voltam kínnal, megalázottsággal, elkeseredettséggel. Mi tetszett nekem ebben a fiúban, ez egy vadember.
Megkaphatott volna, ha tiszta eszközökkel próbálja is - így meg csak az utálat. A fizikai fájdalmon túl még mardosott az önvád is. Régóta írkálunk egymásnak, hogy ruházhattam föl annyi jóval, hogy hihettem azt, hogy ismerem.
OFF A Rendörség az autó tolvajokat sem találja meg. :-(( Sajnos.
Én már csak tudom.
ON
Azért én minden veszélyeztetett helyen járőröztetnék az éjszaka.
És ha csak egyszer hallanék sikolyt nem az ellenkező irányba rohannék, mint egyesek, hanem meg próbálnék segíteni. Mint ahogy erre már volt példa, csak ott egy rablás felgönygyölítésben segítettem.
Először szeretném kifejezni együttérzésemet a történtek miatt.
Sajnos rá kell ébrednünk, hogy egy ilyen rohadt, személytelen korban élünk, ahol senkit nem érdekel, hogy mellette egy embert bármilyen módon bántanak. "Közöny és gőg, bármerre nézel."
CSAK MAGADRA SZÁMÍTHATSZ (Az esetek többségében a rendőrség is csak utólag próbál segíteni)
Ahhoz, hogy ne váljunk áldozattá, fel kell készülni, hogy bármikor megtámadhatnak és lehet, hogy nem lesz aki segítsen. Tanuld meg megvédeni magad. Bármi kis apró csel elég lehet ahhoz, hogy
időt nyerjél, amivel lehet, hogy sikerül megúszni. Ha ezt megteszed, már tettél valamit magadért, embertársaidért.
Nem tartom túl jó megoldásnak, hogy azóta nem jársz sehova, hiszen nem tudhatod, mikor kerülsz bajba. Lesz-e melletted valaki, akihez forulhatsz. Készülj fel a veszélyre.