Semmi probléma, csak tudod, annyit gondolkodtam rajta, hogy ez miként történhetett. És amikor ezen gondolkodtam, többször felmerült bennem, hogy esetleg a hiba bennem van. Persze hibásan. De elég nehéz volt magamat meggyőzni erről.
Néha, amikor pl. erotikusnak nevezett filmeket láttam, próbáltam felmenteni azt a pasit, és azon gondolkodtam, hogy ő mit érzett, miért tette, mi volt az indoka.
Egy éve kb. foglalkozom pszichológiával, néha az orvosi-pszichiátriai vonatkozásaival és hidd el, hogy próbáltam emlékeim subjektivitásától elszakadva elemezni, hogy mis is történhetett.
Két ajánlatom van a megoldásra:
a korrekt, sérülésmentes gyermeknevelés, szerető szülők, és a gyerek értelmes elfogadása születésétől kezdve.
a másik a rövidtávú: börtönterápia, kötelezném arra, hogy addig foglalkozzon vele valaki, amyg meg nem érti hogy MIT IS TETT VALÓJÁBAN, utána elég sok időt vesz az igénybe, míg önmagát feloldozza.
Remélem, hogy "ha majd nagy leszek" sokat tehetek az első megoldás érdekében, a saját eszközeimmel.
Nem bántottál meg, csak magam számára is meglepő volt, mennyire felkavart amit leírtál. Az érzéseimet írtam le.
Volt már itt egy két kollégád aki bőszen védelmezte az elkövetőket, tedd meg ha gondolod Te is, de ha valami magyarul van, és te is azt a nyelvet beszéled akkor ne másról beszélj mint ami ott van.
Ilyenkor magamat csak nyugtatom, nem az az érdekes mit , hanem hogy ki mondta. Eszerint értékelem ezt is, a stilus maga az ember, most is megállja a helyét.
Jobban meg kellene gondolnod mit irsz le, sorry.
Megkérdeznélek majd mikor a saját hozzátartozód kerül áldozat szerepébe, még mindig ragaszkodsz
a megmagyarázomahülyeségemet - hez ?
na ez a közöny tipikus példája.
a súlyosító körülményes közönyé
nem tudja, hogy miről van szó,
de bőszen belerúg mindenkibe,
aztán amikor szebb a fogadjisten
az ő beköszöntőjénél, akkor kifejti,
hogy milyen fáradságos lenne foglalkozni
azzal, akibe belerúgott.
A végtelenségig tiszteletben tartva a Téged igencsak felkavaró érzéseket, Te abban legyél egészen biztos hogy egyetlen ilyen tipusu szemétláda nem fog jelentkezni...
Nem érdekel sem a gyerekkora, sem egyéb enyhítőnek tűnő kifogás , csak az érdekelne hogy vetemedhetett ilyen mocsokságra és mivel indokolja.
A nehéz gyerekkorra való hivatkozás a bírói gyakorlatban , pont az ellenkezőjét kellene hogy kiváltsa, igen nehéz gyerekkora volt ?!
Akkor ez súlyosbitó körülmény , mert tudhatta volna hogy a másik embernek , tönkreteszi az életét, büntetése , min. 20% -al több !!!
Tudhatta , mert átélte , tudja mi az!
ÉN egyébként az ügyvédekkel kapcsolatban is komoly
kérdőjeleim merülnek fel, mikor valaki ilyet elvállal.. Gondolom a szerényebb képessége miatt, mert másból nem tud elég munkát összeszedni...
Emberileg mindenesetre komoly aggályaim vannak, velük kapcsolatban, mert empátiakészsége a nulla alatt van...
Semmilyen körülmények között nem akartalak megbántani és éppen elég szégyenteljes a dolog hogy nememnek van ilyen söpredéke, ilyenkor szégyellem magam...
Az esetek nagy számát sajnos tudom és azt is , hogy sajnos az áldozatok egy része nem mer segítséget kérni a történtek miatt.
Mondom csak egy dolog érdekelt volna , mit tud mentségére felhozni ez az állatfaj, de a kérdés feltevésekor tudtam , senki nem fog jelentkezni, viszont - sajnos- egy dolgot szem elől tévesztettem , hogy Téged és a többi áldozatot esetleg kellemetlen érzések felidézését idézem elő. Ezt hidd el őszintén nem akartam.
Ezért elnézést kérek Tőled.
Ajánlatod, hogy hallgassunk meg olyan nem is tudom micsodát aki ilyet elkövetett egy kicsit felkavart.
Egyrészt az igazságérzetem azt mondja, hogy igen, talán neki is csapnivaló gyerekkora volt és ha gyógyítható, akkor gyógyítsuk meg.
Másrészt pedig NEM AKAROK NEKI, NEKIK MEGBOCSÁTANI, legalábbis abban az értelemben nem amelyben én érzem.
A gyerekkori sérülés meglehetősen mély és még ma is gondot okoz.
Komoly munkámba került, hogy beszélni tudjak róla, és komoly munkába került az is, hogy elhiggyem a legtöbb férfi nem így működik és megbízhatok bennük.
Amióta ésszel fogom fel a dolgokat és nem izomból arra törekszem, hogy valamilyen formában segíteni tudjak ezekben az esetekben. Ha kíváncsi vagy hány ilyen történik egy évben átlagosan Budapesten, hívd fel valamelyik lelki segélyszolgálatot tudnának mesélni. És érdekes, de csak a nők hívják őket, az elkövetőknek ez valahogy kevesebb stresszt okoz.
Tisztelet bátorságodért, hogy nyiltan vállatad a Veled történteket.
Nagyon , de nagyon kiváncsi lennék, van e olyan kétlábú elkövető aki hozzá merne szólni, vajjon mi vitte rá arra, hogy ilyen mocsokságot csináljon, de szerintem annyi tartás nem lesz egyikben sem...
Gondolom a többiek is meghallgatnának egy ilyen hozzászólást, ha meri.....
Vicky G: Tegnap eszembe jutottál, no, meg a topic is :o(((
Színházban voltam egy barátommal, utánna elmentünk még vacsizni is. Általában hazakísér, de mivel, még sok munkája volt, így egyedül indultam el.
Az éjszakai járaton már feltűnt 3 srác, akik hangosak voltak. Egy megállónál szálltunk le, bíztam benne másfelé mennek, de nem :o(
Elindultak utánnam, majd elhaladtak mellettem, hirtelen visszafordult az egyik, éreztem, rólam beszélnek. Gyorsan felmértem a helyzetet, hát egyik sem az én súlycsoportom volt :o(((
Megállítottak és azt mondták, tetszem nekik, _arra_ mindegyiknek jó lennék.
Próbáltam hideg fejjel felmérni a helyzetet, de tudtam, 3 fiúval szemben a kempo tudásom sem elég.
Hamar rájöttem, melyik a "falkavezér", vele próbáltam beszélni, hát emberi nyelven nem értett. :o(( Amikor már tettlegességig fajult a dolog, mázlim volt, az járdán állt egy BMW beriasztva, a falkavezért nekilöktem, a riasztó beindult.Imádkoztam, hogy a BMW tulajdonosát érdekelje a riasztója, ÉRDEKELTE! Látásból már ismertem a férfit, kijött a "kiskutyájával" (dobberman), a 3 srác megijedt és elfutottak. A férfi megkérdezte, hívjon-e járőrt, teljesen feleslegesnek tartottam, ismerve a rendőrséget.
Ezután, a kutyával elkísértek a házig, megvárta, amíg bemegyek a kapun. Nem tudtam aludni fél 2-ig, mert liftezett a gyomrom, arra gondolva, mi lett volna ha...
Illetve, az is megfordult a fejembe, milyen mázlim volt.
Az is eszembe jutott, nektek miért nem segített senki sem?! Ez nagyon elszomorított.
Több éve lakom itt, már megpróbáltak lekapcsolni éjszaka az utcán, eddig mázlim volt, mert mindegyik egyedül volt. Megtudtam védeni magam, no, de 3 tagbaszakadt barom ellen már én sem vagyok elég jó :o(((
8 éves voltam, mikor bújócska közben egy kb. 30 éves pasi megerőszakolt.
Az esetet majd 20 évig nem mondtam el senkinek, egyrészt mert nem igazán értettem mi történik, másrészt meg 8 évesen halálosan szégyelltem magam.
Hogy milyenek voltak a párkapcsolataim, kérlek ne kérdezd, a mai napig nehéz az ismerkedés, nehéz a kapcsolatteremtés, nehéz megbízni a másikban. Én ettől nagyon szenvedtem és néha szenvedek ma is.
Kérlek kérj segítséget.
A 06-80-50-50-00 vagy 06-80-55-55-00 a Kék-vonal telefonszáma, vasárnap este 5 és 8 óra között ha hívod kérd Edit-et, ő tud neked olyan EMBERT mondani aki megért és segít, mert segíteni tud.
Megértelek, tudom milyen érzés. Nagyra becsülöm a bátorságodat, hogy ide leírtad a Net-en, nekem nem ment.
Kösz, hogy ilyen megértő vagy! Még írtam volna különben.
Először is a rendőrsrác volt a legaranyosabb. Már,amikor beszélgettem vele, akkor mondta, hogy ha elkapják akkor szétverik mint az állat. Azt mondanom se kell, hogy apukám is ezt mondta. Amik történtek én utánam, azok is kb. ugyanazon utcában történtek, ugyanolyan cuccba volt a srác kivétel nélkül. sötét melegítőalsó, sötétkék kötött pulcsi. Kivétel nélkül mindig így öltözött. És mégse tudták még elkapni. Azt mondanom se kell, hogy amik ruhát rajtam voltak, azokat is elvették. És még mindig a rendőrségen vannak. És most válaszolok:
-szerintem most szerencse, hogy nincs senkim. Úgy gondolom, hogy eléggé megsínylette volna a kapcsolatom ezt.
- Otthon nem engedtem, hogy beszéljünk az egészről, így könnyebben el tudom felejteni. Azt hiszem Én bírtam a legjobban, mindenki kiborult. Apukám azon a héten alig tudott normálisan dolgozni. Én szerintem azért viselkedtem erősebben (érted, hogy mit akarok ezzel mondani?), mert sokszor gondoltam bele, hogy mi lett volna, ha esetleg elvisz valami lakásra vagy van nála valami kés vagy ilyesmi. Ezért inkább mindent megcsináltam, amit mondott.
-amit ezek a bunkók kapnak, az szerintem sem reális büntetés. De remélem a börtönben a buzi jól megkurja, és akkor megtudja, hogy én mit éreztem.
-Sokat gondolkoztam, hogy hogy fogok ezután valakivel szeretkezni. De nem csak szeretkezni, hanem járni is. Valahogy nem merek senkivel sem kapcsolatot létrehozni. Elkezdenénk járni, és előbb utóbb szóba jönne a szex, és én nem mernék sok mindent csinálni. Viszont ha igazán tetszene a srác, akkor be kéne neki számolnom, hogy mi történt velem. És ki tudja, hogy állna hozzá.
Na, most csak ennyit tudok írni. Ha akarsz, Írhatsz!!
Én inditottam a topickot, tulajdonképpen ezekre az esetekre gondolva, de közben el eltévedt a dolog , mint gondolok ilyenre : a lány csak ürügyként akarja használni , hogy bosszut álljon a másikon... Nem erről szól a történet, az emberi szemétség az egy másik topic tárgya...
De a megalázott és lelkileg meggyötört embereket igeneis meg kell érteni és hallgatni, sokakkal ellentétben akik ugy gondolják , a büntetéssel
csak óvatosan , meg az is ember...
Embernek látszó kétlábú állat, aki ilyesmire vetemedik és nem érdemel sajnálatot.
Véleményem továbbra is az , a büntetési tétel csak szimbolikus, nem viszatartó erejü.
Elrettentő hatásúnak kellene lenni és ilyen esetben,ha túlléped is az önvédelem szükséges mértékét és ottmarad örökre a mocsok , gondolkodás nélkül kellene felmentsenek.
Én férfi vagyok , de csak megpróbálom elképzelni
mit élhet át egy szerencsétlen és gyenge nő, de szerintem nem tudom beleélni magam.
Sajnos azt is hallottam már , mint Tőled hogy az orvos is disznó volt, lekezelő, mintha Te tehettél volna róla. Az ilyen nem orvosnak való, emberségből meg nulla egész nulla.
Hogyan tudtad , vagy tudod feldolgozni -ha lehet egyáltalán az egészet - magadban. A párkapcsolatodra milyen kihatással van , fel tudsz e oldodni később , hogy látod ezt a dolgot?
A helyedben egyébként megszállottan keresném és kerestetném a férget...
Tudom fájó dolgokat bolygatok, de aki itt liberálisan próbált az elkövetőből is áldozatot csinálni, kicsit hadd tudjon többet az a tényleges áldozat szemszögéből , talán elgondolkozva és átértékelve a dolgokat magában...
Szia!
Jo hogy irtal!
Hogy mit lellet volna csinalni az jo kerdes; ha probaltal vedekezni meg kiabalni akkor mar tobbet tettel mint sokan masok akiknek meg ez sem sikerult. Ha az emberek ocsamanyan gyavak voltak is es nem segitettek legalabb kihivtak a rendorseget. Akik ha nem is idobe es nem is eleg jol de megerkeztek. Szerintem te mindent megtettel amit lehetett. Azik nem tettek eleget akik meg sem mozdultak hogy segitsenek neked. Eleg nagy bunkosag!
Valoszinuleg meg azert mentel arra haza, mert arra laksz es az volt a lagrovidebb ut. Ne magadban keresd a hibat.
moineau
Elolvastam nagyjából az összes topicot, és van amiben egyetértek és van amiben nem. De először is szeretnék Én írni valamit.
1999. néovember 3-án, mint mindig angol tanfolyamon voltam. Elkísértem a barátnőmet a buszpályaudvarra, és után indultam haza.(Ez kb este 8 körül volt.) kb. 15 perc mire hazaérek. Mentem egy elég sötét részen, amikor valaki megsimogatta a fenekemet, és átkarolt. A meglepetéstől megszólalni se tudtam. Aztán az illető minden szó nélkül továbbment. Én is mentem tovább, mivel nem feltételeztem semmit, hogy bármi is fog történi. Csak azon gondolkoztam, hogy hogy fogok itt most elmenni.(előttem még ott kullog az a valaki.)Aztán, ahogy mentem tovább, az a valaki hátrafordult és megfogott a fejem- és hajamnál fogva. Elkezdtem sikítozni, de akkor elkezdett ütögetni. Aztán - röviden vázolva- megerőszakolt.De le is kellett szopnom. Ahányszor kiabálni vagy védekezni próbáltam, megpofozott, gyomron ütött, meg amit el tudtok képzelni. Olyan helyen történt ez, ahol kb négy-öt ház van. De senki nem jött ki segíteni. Aztán kb 9 órakor arra lettem figyelmes, hogy valaki lámpával világít. Két rendőr jött, mert állítólag valaki telefonált, hogy az utcán veszekedést (!) hallottak. Ahogy jöttek a rendőrök, a srác egyből elfutott. Az egyik rendőr utána ment, de nem érte utol. (természetesen)
Ezek után mentünk a rendőrségre, ahol jegyzőkönyv, feljelentés stb. Egy fiatal, 28 éves rendőr volt akivel egész éjszaka mászkáltam. Kórházba, a tett helyszínére stb. Ő nagyon-nagyon rendes volt velem. Igaz, hogy ki kellett tárgyalni a szerelmi életetmet, a baráti körömet, a szexuális életemet. A kórházban az orvos úgy nézett rám, amikor megtudta, hogy mi történt, mint valami szörnyre. Ahogy meg beszélt hozzám, mint egy utolsó kurvához.
Az eset óta egyszer voltam a rendőrésgen szembesítésen, de aki bevittek nem az volt. Az én esetem óta kb. 8 eset történt, itt ahol lakom, és mindet ugyanaz a srác tette, aki engem erőszakolt meg. Én voltam az első "esete". Bár igaz, hogy "csak" 1 lányt erőszakolt meg a 8-ból.
Hát csak ennyit akartam. Az eset óta kb. ha kétszer voltam éjszaka el discóba vagy ilyenek. Egyedül meg egyszerűen nem megyek ki az utcára este.
Sokat gondolkoztam, és legfőképp azért, hogy mit kellett volna csinálni, miért éppen arra mentem haza. Na, csak ennyit akartam.
Kedves Kreta!
Ne ez mar egy ertheto, hasznalhato hozzaszolas, mirt nem igy kezted?
Igen midenki buntetni akar de nem mindenkit. Nekem eleg lenne ha a bunosoket megbuntetnek. Abban igazad van hogy nem mindenki er ra. nem is neked kell raerni minden megeroszakolt nore vagy ferfira. Kiveve akkor jo lenne ha raernel es megprobalnad megerteni ha a kozeledben van ilyen, mondjuk egy jo barat vagy valaki a csaladban. Rajuk, meg azert mert valoszinuleg szamitanak rad ahogy te is szamithatsz rajuk. Aki nem segit masoknak milyen alapon varja el hogy segitsenek neki. Olyan ember pedig keves van akinek egy eleten keresztul soha nincs szuksege segitsegre es megertesre. En nem akarom hogy nekem kotelezoen segitsen valaki. Egy jo pszihologus az szerintem lehet segitseg de nem eleg. Ilyenkor a masoknak rolunk alkotott kepe nagyon fontos, a kornyezetunk megertese is az. Ez adolog ott lesz nagyon nehez hogy errol senki nem beszel akkor meg a kornyezet honnan tudja hogy segiteni kell. Ahol meg tudjak es nem segitenek az pedig tenyleg remes szemetseg, nem butetendo csak iszonyatos erzeketlenseg es szemetseg. Mert az valahol lekopni a masik bizalmat amivel megajandekozott. Hidd el nem konnyu beszelni rola, foleg mint mindenhol az elso lepesek nehezek es ezknzk a sikeressegetol fugg hogy az ember tesz-e meg egyet.
Ha nem is ertek egyet azokkalakik azt mondjak bunteni kene azokat akik nem segitenek, mert a kikenyszeritett megertes semmit sem er, azert jol esik, hogy megertettek mennyire fontos az odafigyeles es a laki tamogatas, a duhunk es erzeseink elfogadasa. Ha ezt megertik az emberek az mar fel siker.
én azt látom hogy minenki mindenképpen büntetni akar, és már azt is aki nem segít, ez szerintem nem jó tendencia
Nem mindenki ér rá segíteni a mai világban, és ha kötelezel rá valakit akkor meg különösen nem fog segíteni. Egyházak és egyébb ilyen szervezetek ilyenkor hol vannak?
Kreta!
Eleg sajnalatos ha 188 hozzaszolasbol ezt szurted le. Szerintem ilyet senki nem mondott. Ha neked ennyi jutott a vitakulturabol akkor minek jarsz ide?
:Miért érdekelne bárkit is, aki nem erőszakoltak
:meg egy olyan ember fájdalma, aki megélt egy
:ilyen borzalmat?
Engem érdekel. Ugyan nem erőszakoltak meg testileg, nem is voltam áldozata erőszakos cselekményeknek, de ha ez számít, pár évig lelki terror alatt éltem. És ezért együtt tudok érezni mindenkivel. És egyszer beverték a pofámat, csak úgy. Szóval tudom, hogy mi van. De most nem akarom ismételni magamat, sem másokat.
:ÉS vajon belegondol egy kívülálló az érintett
:lelkivilágába?
:Amíg nem érintett benne, addig nem.
Igazad van. Amíg valaki át nem él egy hasonló esetet addig nem igazán tudja megérteni az áldozatokat.
Nagyon igaz az is, hogy azokat is büntetni kellene aki tudna segíteni, de nem teszi. De ezt leginkább a tudatlanság, vagy a szeretet hiánya magyarázza. És ha valaki úgy érzi, hogy nem szeretik...
Szerintem sokkal tobbet kene foglalkozni az aldozatokkal. Azzal az energiaval, amivel itt sokan ki akarnak nyirni embereket, rengeteget lehetne segiteni a szegeny artatlanokon, akik atestek ezen, hogy ne erezzek annyira megalazatatottnak magukat. Torodni veluk, mert a nagy bosszuallasban oket mindenki elfelejti, csak sajnalatra telik.
Itt most nem arrol van szo, hogy senki sem iteli el a bunosoket, de ez az eroszak eroszkot szul tipikus esete. Zarjuk el egy idore, ahol megbanhatja buneit es visszakerulhet a tarsadalomba. Nem az elmebetegeket ertem, hanem azokat akik embertelensegbol tettek ezt. A borton viszont ma egy kesz kinzokamra, foleg a nemi eroszkosoknak. Szoval ha kinozni akarjatok oket, higgyetek el nem rossz hely a borton erre a celra. Ha ujbol megteszi, akkor maga a torveny is sokkal szigorubban jar el. A problema igazan a felderitesen van. Hogy az istenbe talalod meg azt, aki egy sotet lepcsohazban elkap egy artatlan lanyt vagy fiut. Csakis akkor, ha az aldozat valami igazan jo bizonyitekot tud szerezni (pl. karmolas, stb.). Tudatositani kell az emberekben, hogyan tudjak megvedeni magukat, vagy ha mar lehetetlen, hogyan lehet segiteni a nyomozasban.
Osszefoglalva a mondanivalomat: attol, hogy meghal az elkoveto az aldozat nem lesz boldogabb, az eloiteletek akkor is megmaradnak es kerulik, mert ilyen mocskos dolog tortent meg veluk. Szoval szerintem azt is kene buntetni, aki tudna de nem segit az aldozaton. Ugyanis ugyanugy art neki.
ALL: tisztelet a kivételnek, de nem mindenki tudja felfogni a dolog súlyát. Egy ember életéről van szó, akinek akarata ellenére, halála napjáig ezzel a tudattal kell élnie! Ez a dolog nem tipikusan _majd az idő megoldja_ kategóriába tartozik.
medwe: a közönyről írtakhoz csatlakozom, én láttam, milyen az amikor egy általam szeretett ember baját a saját családja közönnyel, majd',hogy nem megvetéssel fogadja.
érdekes és szomorú mindaz, ami itt kiderül
ha az olvasó figyelmes.
Két dolog jutott eszembe:
1. Volt egy kiemelkedően nagy magyar
politikus, aki maradandót alkotott, saját
kezével vetett véget az életének, és az
ő életrajzi regényének ez a címe:
egyedül vagyunk.
NAgyon nehéz szembesülni ezzel a száraz
ténnyel, hiszen közhely, hogy az ember társas
lény. Egyre inkább kezdem azt gondolni, hogy
ez csupán annyit jelent, hogy szívesen osztja
meg átmenetileg a magányát másokkal.
Ki figyel oda a másik emberre?
ÉS ki van itt rendszeresen egy virtuális fórumon,
ha amúgy odafigyel az emberekre?
HA valóban odafigyelne, annyi "baráti" kapcsolata
lenne, hogy nem maradna ideje másra.
2. Egy ember 10 éve azt mondta egy másiknak, amikor
az a világmegváltásról ábrándozott és képtelen
volt beleélni magát a saját hétköznapiságába:
menj ki egyszer egy csillagos este a Duna partjára.
Mondd el a csillagoknak, hogy te mit fogsz
megvalósítani.
ÉS figyeld majd meg azt az óriási közönyt,
ahogy a csillagok majd reagálnak rád.
Én úgy vettem észre, hogy a csillagoknál
már csak az emberek mutatnak nagyobb közönyt
a másik ember iránt.
Miért érdekelne bárkit is, aki nem erőszakoltak
meg egy olyan ember fájdalma, aki megélt egy
ilyen borzalmat?
ÉS vajon belegondol egy kívülálló az érintett
lelkivilágába?
Amíg nem érintett benne, addig nem.
LEhet hogy ezt nehezebb tudomásul venni, mint azt,
hogy áldozata lettem egy erőszakos bűncselekménynek,
de nem tehetsz mást.
Ez van.
érdekes és szomorú mindaz, ami itt kiderül
ha az olvasó figyelmes.
Két dolog jutott eszembe:
1. Volt egy kiemelkedően nagy magyar
politikus, aki maradandót alkotott, saját
kezével vetett véget az életének, és az
ő életrajzi regényének ez a címe:
egyedül vagyunk.
NAgyon nehéz szembesülni ezzel a száraz
ténnyel, hiszen közhely, hogy az ember társas
lény. Egyre inkább kezdem azt gondolni, hogy
ez csupán annyit jelent, hogy szívesen osztja
meg átmenetileg a magányát másokkal.
Ki figyel oda a másik emberre?
ÉS ki van itt rendszeresen egy virtuális fórumon,
ha amúgy odafigyel az emberekre?
HA valóban odafigyelne, annyi "baráti" kapcsolata
lenne, hogy nem maradna ideje másra.
Egy ember 10 éve azt mondta egy másiknak, amikor
az a világmegváltásról ábrándozott és képtelen
volt beleélni magát a saját hétköznapiságába:
menj ki egyszer egy csillagos este a Duna partjára.
Mondd el a csillagoknak, hogy te mit fogsz
megvalósítani.
ÉS figyeld majd meg azt az óriási közönyt,
ahogy a csillagok majd reagálnak rád.
Én úgy vettem észre, hogy a csillagoknál
már csak az emberek mutatnak nagyobb közönyt
a másik ember iránt.
Miért érdekelne bárkit is, aki nem erőszakoltak
meg egy olyan ember fájdalma, aki megélt egy
ilyen borzalmat?
ÉS vajon belegondol egy kívülálló az érintett
lelkivilágába?
Amíg nem érintett benne, addig nem.
LEhet hogy ezt nehezebb tudomásul venni, mint azt,
hogy áldozata lettem egy erőszakos bűncselekménynek,
de nem tehetsz mást.
Ez van.
Érdekes dolgokat írsz, kiváncsi vagyok az érintettek mit szólnak hozzá.
Eddig még senki nem választotta szét a jogos düh diktálta érzelmeket, megnyilvánulásokat és az objektívnek szánt 'ítélkezést'. Nem gondoltam rá (bár igazad lehet), hogy a düh a gyógyulás első lépése lehet.
Talán sokszor túl könnyen szólunk hozzá olyasmihez, amit nem teljesen értünk, érzünk.
"Magaddal ugy bansz mint ahogy veled bantak, mint a szemettel."
S, ha így állsz magadhoz, mások is így állnak hozzád... és hiába mondják, hogy ha te tiszteled magad, akkor fognak tisztelni mások is... Hogyan tudnád tiszetelni magad??????????
"Hiába fürdeted magadban,
Csak másban moshatod meg arcodat..."
Jo sokat gondolkoztam ezen a dolgon. Kinyomtattam az egesz topicot es
nekiestem jegyzetelni, kiemelni, alahuzni a szovegeket stb. Aztan jot
rohogtem magamamon, hogy talan ennyire nem kene komolyan vegyem magam.
Rajottem hogy de kell. Nem miattok, hanem magam miatt. Lehet ,sot biztos,
hogy ismetelni fogom magam de mashogy nem megy.
Nem is tudom hol kezdjem.
Szerintem azok akik itt vagy mashol errol a dologrol beszelni tudnak mar meg
van az eselyuk hogy egyszer a normalist megkozelito eletet eljenek. Az mar
egy jo dolog ha az ember meg tudja fogalmazni mit erez de eloszor el kellett
jutni ide, mert ez csak azutan lehetseges ha mar meggyozted magad arrol,
hogy nem te vagy a hibas es ez a legnehezebb. A tobbi lepes is nagyon nehez
de termeszetesen az elso a legnehezebb es aztan fokozatosan egyre kevesbe
nehez a dolog ha segitenek es melletted vannak masok is. Egyedul viszont nem
megy. Dr.W.Gy. irta (12 hsz) hogy kibeszelne magabol legrosszabb esetben
egyedul. Hat ezt egyedul nem lehet, mert ilyenkor oda az egeszseges
iteloertek. Magaddal ugy bansz mint ahogy veled bantak, mint a szemettel.
Ilyenkor az elejen nem lehet egyedul csinalni viszont talani valakit aki ha
hozzafordulsz jol tud segiteni az nagyon nehez. Ha az elso akiben megbizol
rosszul all hozza meg nehezebben fogsz beszelni rola. Ez a legfobb oka ha
valaki nem tud kimaszni a szarbol, mert nincs aki meghallgassa es
megprobalja megerteni. De van valaki aki ezt jobban el tudja mondani mint
en, van errol egy vers, akar a mottoja is lehetne ennek a topic-nak. Ide
masolom nektek.
Figyelj és hallgass meg
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és Te tanácsot adsz
nem teljesíted a kérésemet.
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet
és Te elmagyarázod miért rossz, hogy így érzek,
akkor rám tiportál.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és Te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
hogy a problémám megoldódjon,
bocsáss meg, de én úgy érzem,
hogy Te süket vagy.
Nem kértem mást, csak, hogy figyelj rám
és hallgass meg.
nem kértem, hogy tanácsolj, sem, hogy tegyél,
nem kértem mást, csak, hogy hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen,
csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem
amit nekem kell megtennem,
csak megerősíted a félelmemet és gyöngeségemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érezzek, ahogy érzek
még ha ez az érzés számodra érthetetlen is,
lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam
és értelmet adjak az érthetetlennek.
He ez megtörténik a válasz világossá válik
és tanácsra nincs szükség.
Talán azért használ sok embernek az imádság
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.
Tehát Te is, kérlek figyelj rám és hallgass meg.
ha szólni akarsz, várj egy ideig
és akkor már én is tudok Rád figyelni."
(Agnes Beguin)
Nagyon fontos, hogy elfogadjak az indulataidat, csak elfogadni nem
megerteni, mert azt nehez. Ha mar vannak indulataid, amik nem magad ellen
iranyulnak az mar haladas. Mar pedig vannak. Valahogy le kell vezetni a sok
felelmet, problemat, tehetetlenseget, ertelmetlenseget, mert annak ami
velunk tortent nincs ertelme. Hiaba keresed a miertet nem fogod megtalani,
pedig az megkonnyitene a dolgot de hat ha egyszer nincs. Amikor az emberbol
omlenek az indulatok akkor a tehetetlenseget es a fajdalmat probalja
kiabalni mindenkinek. Azert konyorog hogy ismerjek el, ertsek meg, hogy
bantottak, hogy faj neki, hogy igazsagtalansag tortent, hogy ez
elviselhetetlen. Nem a masok sajnalatara vagyunk, abbol nem kerunk, hanem
hogy elismerjek aldozatok vagyunk es az erzeseink jogosak. Ha azt mondjuk,
hogy dogoljon meg az az allat, ezt erezzek belul de nem azert, mert a
halalat akarjuk hanem, mert tele vagyunk indulattal, tehetetlenseggel,
gyulolettel, utalattal, es magunkat utaljuk a legjuobban azert, mert ilyen
erzeseink vannak. Hiszen mi jok vagyunk es az ilyen erzesek nem fernek bele
a jo emberekrol alkotott kepunkbe. ( ez gondolom megint nem mindenkinek
erheto)
Ahhoz hogy ez a gyulolet alabb hagyjon egy kicsit fontos hogy elisrmejek
jogos ez az erzes. Ha erre azt a valaszt kapjuk ne essunk mar tulzasokba meg
azoknak a borton eleg, mert oket is ott megeroszakoljak azzal ket labbal
tiporjatok az erseinket, mert a jogossagukat vonjatok ketsegbe. Erre jo
pelda danger (135 hsz) irasa es Antonius (138) valasza vagy kesobb a 157-158
as hozzaszolasok. Amikor olvastam legszivesebben a fejem vertem volna a
falba, Antoniuszbol frocsogott a gyulolet es meg kell mondjam belolem is.
Gondolom ezt sem ertitek miert. Leirom az en erzeseimet Antonius neveben nem
nyilatkozom. En itt allok 31 evesen aranylag jo lelkiallapotba; olvasom ezt
a topicot es azonosulok is az erintettek erzeseivel rendesen. Magamat
kepzelem a helyebe, amikor a valaszt olvasom olyan mint ha nekem irtak
volna. Szoval 15 evvel kesobb ide jovok eletek es hajlando vagyok errol a
dologrol veletek beszelni, mert fontos nekem hogy tudjak az emberek mi
tortenik bennunk belul, hogy megertsek, mert csak igy lehet majd masoknak is
segiteni. Kinyilunk nektek, megosztjuk veletek az erzeseinket a
felelmeinket, indulatainkat, gyuloletunket es erre mi a valsz? Hogy nem
kellene mar ennyire kibukni meg ez egy kicsit tulzas meg szegenyek a
bortonben oket is megeroszakoljak, ja meg hogy esetleg megbanta meg esetleg
nem is volt bunos. Ez egyszeruen nekunk elviselhetelen, mert aki nem bunos
nem mi jutattuk oda annak nem kivantunk semmi rosszat ha viszont az, akkor
most mit vartok tolunk, hogy SAJNAJUK OKET? mi? nekunk kene oket sajnalni?
Ne keverjuk ossze a bunozoket az artatlanokkal. Az hogy a bunozoknek szar a
burtonben az normalis nem nyaralni vannak ott. NEKIK EZ A BUNTETESUK! Minket
miert buntettek meg? nekunk miert kell ezt hallgatni? Miert kell bunosnek
erezzuk magunkat meg azert is, mert oket megbuntettek es rossz nekik? 15
evvel kesobb itt allok elottetek es vedekeznem kell NEKEM azert mert NEKIK
rossz? Ezert tehetelen ez a duh. Amikor ilyen helyzetben vagyunk meg jobban
gyuloljuk oket es meg annal is jobban. Mar nem csak azert amit velunk
csinaltak hanem, mert emiatti erzeseinket nem ertik meg, mert az erzeseink
miatt folyamatos vedekezesre vagyunk kenyszeritve mi akik nem csinaltunk
semmit. Megis nekunk mondjak, hogy rosszak vagyunk es gonoszak. Antoniusznak
es arich-nak mondom, hogy az erzeseik es a gyuloletuk teljesen jogos es
megertem oket , mint barki aki valamennyire empatikus, a gyuloletuk is az es
soha nem szabad elhinnetek, hogy ettol rosszabbak vagytok mint barki mas.
Antoniusz szerintem soha nem tudna megolni senkit, hiaba irta le sot bantani
sem, ahhoz tulsagosan jol tudja milyen az. Csak a felgyulemlet gyulolet
mondatja ezt vele es ez a gyulolet csak no ha emiatt vedekezesre
kenyszerititek es nem ismeritek el a jogossagat. Ki beszel itt azokrol a
szemetekrol? Engedjetek meg nekunk, hogy ezzel az objektivitas hianya miatt
ne mi foglalkozzunk. Had ne kelljen hallgassuk mi eleg nekik es mi nem, hogy
mennyire jo vagy rossz nekik a bortonben. Ez a mi hibank? Elkepeszto, hogy
arra vagyunk itelve altalatok, a tarsadalom altal ,hogy ezt magyarazzuk es
ez nem termeszetes. Ha mi kialtunk, hogy nekunk faj arra az nem lehet valasz
hogy nekik is. Miert olyan nehez ezt megerteni. Ne kivanjatok, hogy az
ellenunk elkovetett dolgok miatt erzett gyuloletunkert
lelkiismertfurdalasunk legyen, mert ezzel belenk rugtok. Az a baj hogy ez a
mindennapi eletben is igy van, azert nem lehet ezt "elfelejteni" ,mert nem
lehet rola beszelni anelkul hogy ne lennenk orok vedekezesre kenyszeritve
vagy ertetlen pillantasok keresztuzebe allitva. Ha az embert megertik akkor
elkezd gyogyulni, ha vedekezesre kenyszeritik minnel erzekenyebb annal
inkabb tamad. Az emberek nagy resze nem tud mit kezdeni ezzel a problemaval.
Egy masik resze rettento gusztustalanul reagal. Az ember akarkihez szol
errol
mindig ki van teve neki, hogy bunko emberek celtablajava valik, mint azt itt
is lathattuk 2 vagy 3 hozzaszolasban. Ezek elviselesehez pedig nem mindig
vagyunk eleg erosek. Meg nem. Talan egyszer...
Nagyon nagyon szeretnem ha megertenetek egy-ket dolgot de nem tudom, hogyan magyarazzam meg. Tegnap este kicsit felhuztam magam, aztan nem aludtam, aztan reggel beszeltem valakivel aki nagyon fontos nekem es elmeseltem mit erzek, mert tudtam hogy meg fogja probalni megerteni. O azt mondta szerinte, azert nem megy at amit mondani szeretnek, mert nem halljatok es nem latjatok, hanem olvassatok es igy az egesznek jelentektelenbb szinezete van. Aztan beszeltem meg valkivel akinek a velemenyere nagyon sokat adok aki megigerte, hogy majd benez ide es legalabb elolvassa es ha tud segit leforditan nektek amit mondani szertnek. Ekozben a beszelgetes kozben eszembe jutott egy -ket dolog. A hetvegen megprobalom leirni oket es az eddigi hozzaszolasokbol kivalogatni azokat amikkel esetleg meg tudom nektek mutatni.
Nekem nagyon fontos az hogy megprobaljatok megerteni a dolgot. Mert a kornyezet megertese nagyon sokat haszanal mindenkinek akivel ez elofordult. Engem megertettek, korbevesznek szeretettel de ez nem mindenkinek adatik meg es ez ebben a topicban is latszik. Szerintem en tudom mi hinyzik nekik ahhoz, hogy elkezdjek jobban erezni magukat vagy inkabb kevesbe rosszul, ezt probalom majd meg elmondani. Kerem oket, hogy ha tevedek akkor szoljanak es ne hagyjak hogy a nevukben olyat mondjak ami nem igaz. Szerintem en at tudom erezni annak egy reszet amit Ok ateltek meg ha teljesen nem is. Szoval igerem meg a hetvegen oszzeszedem a gondolataimat.
Igazad van, csak ismételni tudom magamat: nem lehet eléggé megbüntetni az ilyeneket.
De ők megérdemlik. De egy védtelen kocogó lány, aki még nem is élvezte az életet igazán addig, egy életre megrokkan. Mert ez a lelki sérülés is legalább annyira kihat az életére, mintha testileg rokkanna meg.
Alexa leveléből is látszik, milyen nagy gond ez. És nehéz a kérdés. Ebben a szemét elferdült értékítéletekkel rendelkező világban egyre inkább mindenki csak magára számíthat. A lányoknak tanulni kéne önvédelmet, és egy mozdulattal kinyírni az ilyen szemét erőszakolókat.
Hiába bánja meg később, hiába ül le x évet a börtönben, ettől az áldozatnak nem lesz jobb.
A lényeg az lenne, ha az áldozatok könnye(bbe)n meg tudnák találni az élet értelmét újra. Nem tudom milyen segélyszolgálatok vannak itthon, külföldön sok iroda működik, ami az erőszakot átélt embereknek segít.
Sajnos ez akkora megzázkódtatás, hogy a legtöbben inkább eltitkolják, még a legközelibb családtagok előtt is. Azt gondolják, hogy ettől meg lesznek bélyegezve egész életükre. És sajnos sokszor igaz is.
A lányoknak nem lehet a szemére vetni, hogy csinosak akarnak lenni. Senki sem fok azért slamposan oltözni, mert fél, hogy megerőszakolják. És az se számít, mert ha akkor és ott van, akkor akárki lehet áldozat.
Annyi mindent akarok még mondani, ezek nagyon összetett kérdések, és nehéz válaszolni.