Lehet, hogy nem derült ki, a brátnommel 5 hete szakítottam, O a barátjával februárban. Az az érdekes a dologban, hogy eloször én hívtam el Ot vitorlázni erre az idopontra. Erre írta válaszul, hogy ekkor pont O szeretett volna elhívni ebbe a lagziba. Dehát eddig vajon miért nem mondta? Miért csak akkor, amikor már elhívtam valahova. Várni akart a meghívással??? De mire?
Életköltemény... :) Az mindenkinek van. Ismered: "kész regény az életem" :> :)
Sajnos nekem nem csappant a kedvem a tatárbiftekkel, s egyáltalán a marhahússal kapcsolatban. Ha már a múlt század kilencvenes éveinek elején úgyis elkezdték itthon kampányszerűen szegény marhák tizedelését - akkor népgazdasági okokból még fizettek is a bocik "kivágásáért", most a természet tizedeli őket. Egyik sem jó. De az is igaz, hogy én elég ritkán eszem húst, akkor meg egyáltalán nem ennék, ha én nevelném vagy nekem kellene megnyúvasztani szegény párát.
Ebadta :)
Igaz is lehetne. Ezek a fűszerek, amiknek adagolása adja meg a karakterét egy-egy ételkölteménynek. De ami jó a chilis babhoz, nem passzol a tatár bifsztekhez.
Jó éjt :)
Lsd.szakítás topic...
A kíméletesség nem egyenlő számomra azzal, hogy szeretetében alázzuk meg a másikat.Felkiáltójel.
Néhányat kihagytál a fogalmi felsorolásból.Tisztesség.Őszinteség.Szeretet.
Tisztelet.Önbecsülés.
De én, úgy látszik, másik tálból cseresznyézem...:)))
gébi, akárkit az ember(lánya) nem hív el. Ez jó jel :) Mindenképp. Mert ha kellesz, kiderül. Az is, ha nem. De hívott, méghozzá hosszú időre, méghozzá nem is akármilyen forgatagba. Pörgesd meg :)
OK :) Köszönöm.
Kímélet avagy a fene tudja minek hívhatjuk. Hogyan hagyjuk abba? Ez számomra pont ugyanolyan kérdés, mint a "mennyit mondjunk meg a betegnek az állapotáról" ill. "hogyan mondjuk meg valakinek, hogy ütött az utolsó órája, s egyáltalán megmondjuk-e". Mindenki mást bír el, másképp reagál, más az igénye. Nomármost vele szemben áll(ül) egy másik, aki ezen morfondírozik. Hiába ismeri az illető állásfoglalásait, mégsem biztos benne, hogy mi lesz a reakció. Igen, bátorság kell a kimondáshoz is, meg annak elviseléséhez is. Merészség. Vakmerőség. Kíméletlenség.
(Jessz, most itt monfond írtam :)
Könnyű Gébit táncba vinni...:))))
Nos, felhivom a kigyelmetek figyelmét, hogy minden újabb riszálás előtt tessék szakitani a jelenlegi baráttal/barátnővel, a pénzes postással, a fűszeressel és a mosógépszerelővel.Mer' az úgy tisztességes...:)
köszönöm a nyugtatást. Hát érdekesen alakul a történet. Noha csak azt akarja, hogy barátok legyünk, mindig ír, hogy most ért haza, jól van, majd holnap reggel ír. Legutolsó. elhívott 25-én egy lagziba, vidékre. Na menjek, vagy ne menjek, Asszem megyek.
Drága Kék,
hidd el, akit te védesz,
nem támadja senki,
legalábbis én nem.Ehhez _neki_ az égegyadta világon semmi köze.Most (is)* írásba adtam, mit tehetnék még?
A kíméletet te sem gondoltad komolyan...S most én is ráülök a kezemre...
Kedves Pille,
az egyedi és megismételhetetlenre való törekvés megvan időben visszafelé is.Bár egy csomó emberre a múltban(a másik múltjában) való kalózkodás stimulálólag hat.A HUSZ azért specifikus ebből a szempontból, mert nagyobb a publicitás, ezáltal minden kimondott szónak nagyobb, esetleg másabb a jelentősége és/vagy jelentése.
A keresőprogi hol áldás, hol átok, mindenesetre, extrém helyzetekben nagy önuralom szükségeltetik a _nem_ használatához.
A múlt olvasható történései a jelen szerelmesei szempontjából felkiáltójelek, figyelmeztetnek arra, hogy van mit, hogy, hol elveszteni, hiszen már mással is megtörtént az, ott, akkor.A már nem szerelmeseknek meg kérdőjelek, hogy vajh megérte-é...
A két jel csak egy görbületnyi differenciát mutat, mégis ég és föld a különbség.A mostaniaknak hozzáad, az exeknek elvesz.Ha hagyják.
Én mindenesetre mértéktartásra inteném azokat, akik itt élik az életüket.Mert nem igaz, hogy semmi sem számit.Minden egyes kimondott szó számit, csak esetleg nem akarunk róla tudomást venni.
Aki csak a múltjában kutat, keres, elveszejti a jövőjét.
Akinek csak a jelene számit, tartok tőle, az is.
És ti meg ölég toleránsak vagytok ahhoz, hogy ezt a sok baromságot, amit összehordtam, egy kedves mosollyal elviseljétek...:)
Na, akkor én is.
Nem vagyok túl rég itt, csak úgy unalomból írogatom a hülyeségeimet, ha épp nem megy a munka. Igazából semmi kényszert nem érzek, hogy folytassam...
A legtöbb témában alig tudok érdemben újat mondani Nektek, ha mégis sikerül néha, átsiklotok fölötte.
Lusta vagyok, hogy nyomon kövessem a topikokat.
Nincs semmilyen nagy lelki fájdalmam, ami miatt sajnáltatni tudnám magam.
Egy szóval: nem vagyok idevaló.
Le kéne már lépnem... Túl sokat időztem itt...
Valahogy nem is tesz ez jót nekem, elvarázsolt kamu-világ az egész, s elfelejtek tájékozódni odakünn. Igenigen, ki kéne húznom a fejem a homokból... Ó ne, a pijám is elfogyott. Nem baj, hétfőn fizu, akkor majd úgyis örülök egy csomót.
Pille :)
Végre még egy gondolkodó ember. Igaz a cseresznye és igaz a fél pohár víz. Annak örülj, amid van. Amit írtál összecseng azzal, amit Parser írt a morfondírban. Majd oda írom inkább, ide kevésbé illik, bár a Te gondolataidhoz passzolna, de itt egy kissé az off lenne :) Ha lesz kedved majd olvasd el.
Kir,
Ha valaki egy mozaikszót nem ért, gondolod, hogy mást igen?
Te meg biztos ismered Koncz Zsuzsától az Elszállt a nyár, hol van ma már... kezdetű dalt.
A bocsánatkérés jogos. (De biztos vagy benne, hogy akkor és ott nem lett volna solingeni acél, ez meg csak tompa tárggyal végzett karcolás? Talán nem a gyávaság, hanem a kímélet játszott inkább szerepet?) A többihez lővésem sincs. Egyben vagyok biztos: akit "védek", az "tiszta" és "folttalan" :)
Azt hiszem, most már jobb, ha ráülök a mancsomra...
Nem értek egyet. Sajátmagam is voltam ilyen szituban, nem is rég.
Minél jobban erőltetik, "képben vannak", annál erősebb a menekülési ösztön.
Jobb ha kivárja míg a lány közeledik a "legjobb baráthoz". Addig minden utalás arra, hogy többet szeretne, vagy akárcsak az, hogy belefolyik merő jóindulatból - ám kéretlenül - a lány dolgaiba, a tök ellenkező hatást érheti el.
Szia gébi,
Tedd magad fontossá! Ne nyomulj, csak légy mindig ott, valahol, töltsd ki a gondolatait. Még ne hagyd a "francba" :)
Kéz- és lábtörést, meg egy tartályhajóval...
Hogy ontopic is legyek, én azért kezdtem el a fórumra írni, mert pánikoltam és nem volt senki akivel megbeszéljem, ezért megbeszéltem mindenkivel. Akkor arra volt szükségem... Aztán elmúlt a vihar, és én többé kevésbé megragadtam itt.
És az milyen rossz lenne, ha a jövő történéseiről olvashatnánk. Pl. látni, milyen szenvedélytelen, szürke együttműködéssé sorvad majd a kapcsolatunk. Mekkora átverés, hogy kezdetben olyan szép minden, aztán, amikor már nincs kiút belőle, egyre szürkébb, unalmasabb. Bocs, azt hiszem, részeg vagyok.. Légy jól!
Hát személy szerint elég pesszimista vagyok, de egy bizonyos személy iránt minden ON van. Aztán lehet jön a OFF, és a zuhanás, de ez már a jövő zenéje.
Jaj te nagyon progranozó! :)))) Két elvileg egyforma tálról és egyforma tartalomról volt szó. :))))
Egyébként meg a pesszimista és optimista ember szimbolikus jelölésére szolgált. :)) Ha nálad szeretet ON, bizalom ON, akkor igenis az optimista emberek közé vagy sorolható. Szerintem legalábbis. ;-)
De nagyon elvittük a témát más irányban. Pedig mint mondottam volt, egyik kedvenc topicom, máig benn van a kedvencekben, ezért is figyeltem fel a felemelkedésére.
Gondolom Kékség és Kir konkrét dolgokról beszélget, amit én nem értek, mert mostanában eléggé beszűkült az index-olvasási területem. De amint el tudok csípni általános témát belőle, egyből hozzászólok ám! :))
Valamelyik hozzászólásban olvastam -most nem keresem vissza, de itt volt nemrég - hogy milyen rossz utólag visszaolvasni pár hónap történését, és meglátni, hogy már akkor is másfele kacsingatott a másik. Ez egy dolog. De bennem felvetődött, hogy milyen rossz azt az időszakot visszaolvasni, amikor még semmi nem volt köztetek! És látni, hogy ezerfele udvarolt, vagy éppen egy régebbi kedvessel enyelget, vagy áradozott. Azt akkor még nem bántásként írta, egyszerűen még az események ott tartottak. Lehet hogy a mostani kedves még a láthatáron se volt. És igen, nagyon jó volt az csendes-óceáni példa, akárkié is volt. :)) Mert amikor az ember boldog, akkor ki akarja kiabálni mindenkinek, nem bírja magában tartani. Ugyanúgy, ha nagyon padlón van, akkor is beszélni akar róla, hátha megkönnyebbül. Ezt el kell fogadni, mert nem jó, ha az ember mindent magában tart. Nem jó, ha nem bírjuk egymás múltját elfogadni. A jelenről nem is beszélve. :)
És szerintem annyi toleranciát kell mutatnunk a másik iránt, mint amennyit mi magunknak elvárunk.
khmm... két eszrevétel:
- melyik az én szerepem?
- a történet csak akkor kerek, ha a jó és rossz cseresznyék egyenlő darabszámban fordultak elő, mivel ha nem akkor valaki evett a másik fajtából is :))))
