Manapság mondhatni nem csoda, hogy nem hagyta, hogy segíts. Ugyanis nézhetsz ki bármily megnyerően, biztosan megfordult a fejében, hátha el akarod lopni a csomagját. És ezért sajnos még nem is lehet hibáztatni.
Ha hozzám odajönne egy állati jó pasi, csak hogy segítsen cipelni a csomagjaimat, valszeg egy szúrós pillantás kíséretében kikerülném, és otthagynám. Egyszerűen "félnék" bízni benne.
Hát itt tartunk. Bizalmatlanság és elidegenedés ezerrel.
A koldusokkal is valahogy így vagyunk. Ha tudnád, hogy amit adsz neki, azt nem szedik el tőle, vagy nem inná el, talán könnyebben adnál neki. A legnagyobb mocsokság a világon, amikor kisgyerekeket ültetnek le valahová koldulni...
Volt egy rövid ideig egy jólápolt bácsi a Deák térnél, hó vége felé mindig kiült a mozgólépcső mellé, ölébe vette a kalapját, és üveges szemmel bámult maga elé. Rettenetesen szégyellhette, hogy erre kényszerül...
kaviat, te titkolsz valamit :) mesélj...
Vajk, rég láttalak.
Ma segíteni akartam öreg néninek cipekedni, de visszautasított. Olyan szar érzés volt, mint amikor felállsz fáradt terhesnek, de ő nem ül le. Mindig belepirulok, sose tudom hogyan kezelni...
En egyszer egy koldusnak a Kossuth teri metroban nem adtam penzt. Ez amugy nem zavar, de ez megfogott, mert nem a zullott fajtabol valo volt. Elkeseredettseg volt benne,lehet nem is volt ra szuksege, csak valamit bizonyitani akart, dacolt valakivel, valamivel. Es ott guggolt, eltekerva atz arcat, mert azert szegyellte is magat, hogy ide jutott. Szoval ezen ugy elmerengtem, hogy jott ametro es nem adtam neki penzt. Pedig varhattam volna a kovetkezore, nem siettem. Vagy megis? Talan elole? Magam elol?
A masik ilyen dolog, az amikor a cigany(hudebudosrasszistavagyok) asszony egy gyereket hurcol magaval, rangat ide-oda egy parkoloban, hogy penzt szerezzen. Ilyenkor az asszony nem erdekel, de mindig elgondolom, milyen sanyaru sors jutott szegeny gyereknek, mi lesz belole, talan fazik is es taljesen ki van szolgaltatva a hulye anyjanak(es a stricijenek).
Erdemes volt igy (es oda) megszuletnie?
Ma egy kicsit szentimentalista hangulatban vagyok:))
Persze, hogy nyugtalanit, ha egy allattal igazsagtalanul bannak. Szerintem ezzel mindenki igy van, aki szereti az allatokat! Nekem is "elszorul a szivem", ha meglatok egy kutyat, akit ut a gazdaja, persze nem azert, mert fegyelemre tanitja, csak ugy szorakozasbol. Hallottam egy tortenetet: a gazda allandoan utotte, verte a kutyajat, ha a kocsmaba ment, kikototte orakra... aztan verekedes tort ki, de o nem vedte meg a gazdijat... valahol meg tudom "erteni". Ok is erzo lenyek, akiknek torodesre van szukseguk, nem a veresre. Nem is tudom megerteni,hogy egyesek miert tartanak kutyat, ha csak bantani tudjak! Nekem is van kutyam, aki nagyon fegyelmezett es okos, de ezt nem verekedessel ertem el nala!
Sok olyan élmény/ tapasztalat akad nap, mint nap ami felkavaró vagy bűntudatot kelt, esetleg szívmelengető vagy hátborzongató. Néha magadnak sem regisztrálod, nem meséled tovább, néha napokig nyomaszt vagy elgondolkodtat aztán elfelejted, elhessegeted. Sztorizzunk, meséljünk, kinek milyen "feldolgozatlan" benyomása támadt a nagy büdös IRL-ben ma.
Volt pl. az aluljáróban kis dobozi kutya, kajla fülekkel aki eltévedt a lábak között és nyüszögött, sírt. A gazdája -aki árulta- megtalálta, kutya megnyugodott, de mi lesz aztán?, megveri éjszaka?, éhezteti? babusgatja? el akarja adni? vagy csak koldul vele? Miért nyugtalanít egyáltalán?
