Hull a hó, hull a hó,
Mesebeli álom,
Télapó zuzmarát,
Fujdogál az ágon,
A kis nyúl didereg,
Megbújik a földön,
Nem baj, ha hull a hó,
Csak vadász ne jöjjön.
Parányi ökörszem,
Kuporog az ágon,
Vidáman csipogja:
Süt még nap a nyáron.
Karácsony.
Lehalkul a város zaja
karácsony estére.
Melengeti a lelkünket
a kis gyertyák fénye.
Megszületett a szeretet
lelkünkben e napon.
Hogy a fáradt embereknek
hitet, reményt adjon.
Üdvözlet.
Üdvözlégy te kiskirály
jászolka lakója,
gazdag vagy te bármilyen
szegényes a pólya.
Boldog akit trónusod
elé oda engedsz,
annak többé bánata,
könnye, baja nem lesz.
Az örökké igy dalol
a mennyei tájon:
de jó nálad Jézusom!
Karácsonykor.
Karácsonykor csillag nyúlt ki
Betlehem felett.
Betlehemi istálóban
Jézus született.
Karácsonykor szivetekben
Legyen szeretet.
Jézus útján járjatok,
Mert Istenhez vezet.
Köszöntő
Rég született Jézus
messze Betlehemben,
nekem mégis itt van
ma is a szivemben.
Amerre csak járok,
boldogan kivánom:
legyen mindenkinek
ilyen a Karácsony!
Karácsonyi imádság
Mennyben lakó én Istenem,
könyörgök légy mindig velem,
a te neved sóhajtozom,
karácsonyért imádkozom,
zárd be szivem a rossz előtt,
a jóra adj elég erőt,
álld meg karácsony ünnepét,
küldjed Jézus szeretetét.
Egy nagy karácsonyfa.
Ez az egész világ
egy nagy karácsonyfa.
S ahány emberi sziv,
mind ragyogó gyertya.
Igy látjuk ilyenkor,
Betlehemes éjben.
Igy igaz a világ,
a gyertyák fényében,
a szivek fényében
Ó, szép fenyő, ó, jó fenyő, hűséges a te lombod!
Te zöld vagy nemcsak nyáron át, de télen is, ha hó leszállt.
Ó, szép fenyő, ó, jó fenyő, hűséges a te lombod.
Ó, szép fenyő, ó, jó fenyő, hűséges a te lombod.
Ó, szép fenyő, ó jó fenyő, nagyon tetszel te nékem.
Karácsonytájt oly érdemes fa egy sincs, oly örvendetes.
Ó, szép fenyő, ó jó fenyő, nagyon tetszel te nékem.
Ó, szép fenyő, ó jó fenyő, ruhádtól hadd tanuljak!
Reményed és hűséged ád erőt minden időkön át.
Ó, szép fenyő, ó jó fenyő, ruhádtól hadd tanuljak!
Halljátok, új hírt mondok
Halljátok, új hírt mondok, pásztoroknak nagy dolgot:
Fiúisten ember lett, mint kisgyermek született!
Szép jelem, szép csillag, szép napunk támadt!
- Nosza, siessünk immár! Hol az ökör és szamár?
- Sajtot tégy szűrujjadba, egy jó bárányt nyakadba!
- Te meg Jankó, rakj tüzet, forraljál édes tejet!
- Én egy kis pénzet viszek, mellé friss vajat teszek!
Szép jelem, szép csillag, szép napunk támadt.
- Fújjad, Gyurka, dudádat! Ne sajnáljad nagy szádat
- Hegedüljön a Miska! Te meg táncolj, Andriska!
Szép jelem, szép csillag, szép napunk támadt!
Magam sem vagyok gyerek, mégsem láttam ily remek,
tündöklő szép csillagot, amely fölöttünk ragyog!
Szép jelem, szép csillag, szép napunk támadt.
- Üdvöz légy, kis Jézuska, üdvöz légy, ó kisbaba!
Mért fekszel a jászolba, a hideg istállóba?
Hol a fényes palota, hol a kényes nyoszolya?
Hol a lépesmézecske vajjal mázolt köcsögbe.
Szép jelem, szép csillag, szép napunk támadt.
A kis Jézus megszületett
A kis Jézus megszületett, örvendjünk!
Elküldötte ő szent fiát Istenünk!
Betlehemben fekszik rongyos jászolban,
azért van a fényesség a városban.
Eleibe térdepelünk mindnyájan,
örvendezve énekelünk vígságban!
Dicséretet mondunk édesanyjának,
ajándékot hozunk a kis Jézusnak.
Pásztorok, pásztorok örvendezve
Pásztorok, pásztorok örvendezve
sietnek Jézushoz Betlehembe.
köszöntést mondanak a kisdednek,
kiváltságot hozott az embernek.
Angyalok szózata minket is hív,
értse meg ezt tehát minden hű szív:
a kisded Jézuskát mi is áldjuk,
mint a hív pásztorok magasztaljuk.
Üdvöz légy, kis Jézus, reménységünk,
aki a váltságot hoztad nékünk.
Meghoztad az igaz hit világát,
megnyitád Szentatyád mennyországát.
Dicsőség, imádás az Atyának,
érettünk született szent Fiának,
s a vigasztaló Szentléleknek:
Szentháromságban az egy Istennek!
Mennyből az angyal
Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok,
pásztorok,
hogy Betlehembe sietve menve lássátok,
lássátok!
Istennek fia, aki született jászolban,
Jászolban,
ő lészen néktek üdvözítőtök valóban,
valóban.
Mellette vagyon az édesanyja, Mária,
Mária.
Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik szent fia,
szent fia.
El is menének köszöntésére azonnal,
azonnal,
Szép ajándékot vivén szívükben magukkal,
magukkal.
Betlehem, Betlehem
Betlehem, Betlehem, a te határidba
érkezett Mária, rongyos istállóba.
Ott ülvén, mindegyre, elhagyott gerlice,
elkészíté magát a boldog szülésre.
Egy angyal, egy angyal újságot hirdetett:
Betlehem várában kis Jézus született.
Hideg szél fújdogál, jaj, de nagyon fázik,
a kisded Jézuska értünk siránkozik.
Apró örömök
A karácsonyfa körül
szentséges fényben,
gyermekem szemén
kinéz a Messiás,
szállingózó hópelyhek
lebegtetik
a szent várakozást,
és gyermekem szívében
fölcseng
az esti ima,
remegni kezd a perc,
a pillanat,
a szent találkozás
leheletétôl megperdülnek
a karácsonyfán az ezüstdiók
s a jászol felé,
csillagösvényre,
Isten országából
alászállnak a fehér angyalok;
hallom az elsô sírást,
Jézus hangját
és boldog vagyok:
gyermekem arcát fürkészem félve,
tekintetét beragyogja a szent varázs,
lelkében
apró örömök csillannak;
megszólalni hallom szívében
a jászolban ébredô
kisdedet –
a régvárt Messiást.
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
...Bizalmas szívvel járom a világot
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben
...És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok szomorúan nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen
S ne csak így decemberben
Értem, hát persze, hogy értem: az áldott jó szived:o) (megneharagudjál.)
Köszi az elismerő szavakat a művészfilmekben, bár az, hogy "dagonyázás", az fájt.
Te George, szerintem az a csucsa annak a topicnak, amikor azt mondom, valahogy így: "Eugénia ... talán már egy felhő szélén ül, s picike szárnyait rezegtetve figyeli éppen ..." Hát nem? Hijába, istenem, az olyan gyönyörű. Ez a metafóra.
Na szija.
Hoppá, jut eszembe, George, hogy érted azt, hogy tilos ilyeneket nézni nálatok? Csak nem te tiltottad meg? Nehogy már ...
"... mégsem vagy te olyan gonosz ember, mint amilyennek mindig látszol." Dehogynem, a látszat nem mindig csal :->>>
"... keresd meg, ha kedved van, a művészfilmek helyett c. topicot, és olvasd el a kb. 20 utolsó bejegyzést, amit én meg a cornelius összealkottunk a Tiltott szerelem c. venezuelai filmsorozat ..."
Megnézem. Otthon úgyis tilos ilyen 832/2526-okat nézni. A lányom a barátnőjéhez megy át a Barátok közt c. műremeket látni. Most, mikor beteg volt, bár az apja eltürte, de nem tudta megállni, hogy píkirt megjegyzéseket ne füzzön hozzá. A gyerek is idomult szüleihez: ez az egyetlen sorozat, amit néz :)))
Egyébként tudom, hogy nem komolyan gondoltad, és igazából nem erre haraptam rá!!! Írtál már ennél különbeket is; ezt sem lett volna nehéz elengednem a fülem mellett.
Erre a sorra reagáltam igazából: "George, ezt a "Boldog Karácsonyt Neked!"-t úgy érted, hogy nekem nem? "
Érted? :)))
Szia
Ps.: Tudom, nem kell elköszönni, meg aláírni, de én időnként ilyen konzervatív vagyok. És maradok - mégha ez nem idéz elő osztatlan elismerést mindenkinél, akkor is.
George, köszi a választ, mégsem vagy te olyan gonosz ember, mint amilyennek mindig látszol.
Na. Figyusz.
"Bocsáss meg, de ez egy ömlengő, negédes izé, amit írtál. Az általad "fűzfapoétának nevezettek pedig a XX. század legnagyobb magyar költői közé tartoznak."
Tudom, hogy ömlengő és édes, de hiszed-e vagy sem, csak hülyéskedtem. Ha én ezt a sok baromságot komolyan gondolnám, hát nagyon beteg ember lennék. Nem azért, mintha reklámozni aakarnám magamat (hehe), de keresd meg, ha kedved van, a művészfilmek helyett c. topicot, és olvasd el a kb. 20 utolsó bejegyzést, amit én meg a cornelius összealkottunk a Tiltott szerelem c. venezuelai filmsorozat - és persze Eugénia - kapcsán. Miután elolvastad, gondolkodj el rajta, hogy komolyan gondoltuk-e.
Tudom, hogy az általad idézett költők kik. A karácsonyi dal Kosztolányitól speciel még tetszett is. Csak vicceltem, és kiváncsi voltam ráharapsz-e. Hm. Ráharaptál. Hát bocsesz.
"Gonosz ember vagy te" - mondod rám. Nos, igen én messzeföldön híres nagy gonosz vagyok.
"S te arcodon kaján vigyorral figyelsz..." -írtad.
Így gondoltad?"
Szerinted így gondoltam? Egy francokat gondoltam így. George, vicceltem.
Köszönöm a választ, és az ignoráció felfüggesztését. És én is boldog ünnepeket kívánok neked. (És most nem is vicceltem.)
Tudod, mit getom, legyen. Nagyon boldog Karácsonyt kívánok Neked! Ignore off!!!
Írod: "... Rémisztő versek. Gonosz ember vagy te, George, ha képes vagy erre; kicsinyes, és torz karácsonyt ünnepel majd, ki benéz e topicba, s lelkén lyukat ütnek szavak, amiket ezek a hasonlóképpen kicsinyes fűzfapoéták költemény címén papírra firkáltak, akkor pedig, mikor is a leginkább a lélek melegítésére lenne szükség, ohh, fagyos világunkban. Oh, fagyos világunkban."
Bocsáss meg, de ez egy ömlengő, negédes izé, amit írtál. Az általad "fűzfapoétának nevezettek pedig a XX. század legnagyobb magyar költői közé tartoznak.
"Gonosz ember vagy te" - mondod rám. Nos, igen én messzeföldön híres nagy gonosz vagyok.
"S te arcodon kaján vigyorral figyelsz..." -írtad.
Így gondoltad?
"...
Én rossz zsaketben bóbiskálok,
Az õs Kaján vállán bibor.
Feszület, két gyertya, komorság.
Nagy torna ez, bús, végtelen
S az asztalon ömlik a bor.
..."
Ady E.: Az ős Kaján
Pályaelhagyó vagyok, illetve bizonyos értelemben a pályán maradtam.
"Irtózik már a vértől, drága grófnő?
És únja a panaszt?
...
A jajszó csúf zene.
Csak lágy szonáta altatná a lelket!
És hárfák halk pengése kellene.
..."
Gyóni Géza: Megbékülés
"...
Alázva, fázva nézel szerte:
Hát nincsen táj, merről jöhetne
A glóriás szabadító,
S örökre vérzik a bitó
És rajt a Jóság Fejedelme?"
Erről beszéltem én: hát milly versek ezek, George, millyek? Rémisztő versek. Gonosz ember vagy te, George, ha képes vagy erre; kicsinyes, és torz karácsonyt ünnepel majd, ki benéz e topicba, s lelkén lyukat ütnek szavak, amiket ezek a hasonlóképpen kicsinyes fűzfapoéták költemény címén papírra firkáltak, akkor pedig, mikor is a leginkább a lélek melegítésére lenne szükség, ohh, fagyos világunkban. Oh, fagyos világunkban.
A gyolcs ködökben puha varjak ülnek,
csüggedt borókán fészkel a homály.
Tömpe szobácska vert földjére dülnek
két botos pásztor és három király.
Az asszony leszáll a kamrai létrán, -
Mennyből az angyal! - zeng öt atyafi.
Az öreg kapás az ólban ganét hány,
kántálnak sírva lompos tyúkjai.
Fagyos szalmában sáros krumpli gubbaszt,
borostás állal komorul a zsupp
s fodor leveske szaga áraszt vígaszt,
mely a danával mennyezetre fut.
Jézus, kinek szállása sárga irka,
heverő papírbarmok közt örül
s a tűz fényénél a jámborok mintha
ugrándoznának a jászol körül.
De ez nem igaz. Részes-szalmát hajszol
az úri szél és gőzlik a magyar
s a két pásztor fonott kalácsot majszol
s a három király pálinkát nyakal.
Legalább húsz fok hideg van
Szelek és emberek énekelnek,
A lombok meghaltak, de született egy ember,
Meleg magvető hitünkről
Komolyan gondolkodnak a földek,
Az uccák biztos szerelemmel
Siető szíveket vezetnek,
Csak a szomorú szeretet latolgatja,
Hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
Fa nélkül is befűl az emberektől;
De hová teszik majd a muskátlikat?
Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
S az újszülött rügyező ágakkal
Lángot rak a fázó homlokok mögé.
"...
Nincs itt karácsony. Minek kisértesz,
Babonás mese, szép Betlehem?
Örök nagypéntek szomorúsága
Ül hiteroppant, bús lelkemen.
Három királyok maguk osztoznak
Tomjénen, myrrhán, lopkodott kincsen,
És jászolokban milljók születnek,
És millióknak jászola sincsen.
Nincs itt karácsony. Mit is kerestek
Még itt, ti apró betlehemesek?
Kik Jézustokat holtra keresték,
Meg is találták a Heródesek.
Mert eljött volna, már eljött volna,
Kit sok hazug ajk fennen sóvárog -
S szólna - ostorát megsuhogtatva -
"A templomból ki, kufárok!"
Nincs már karácsony. Menjetek innen
Sietve, apró betlehemesek,
Szíjostorával a cudar élet
Úgyis mihamar elér titeket.
Gömbölyű, gyönge kis kezetekben
Összetörik a betlehem-játék,
Mint az enyémben. S lesztek ti is majd
Bús, hiteroppant, lézengő árnyék."
