Legalább húsz fok hideg van
Szelek és emberek énekelnek,
A lombok meghaltak, de született egy ember,
Meleg magvető hitünkről
Komolyan gondolkodnak a földek,
Az uccák biztos szerelemmel
Siető szíveket vezetnek,
Csak a szomorú szeretet latolgatja,
Hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
Fa nélkül is befűl az emberektől;
De hová teszik majd a muskátlikat?
Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
S az újszülött rügyező ágakkal
Lángot rak a fázó homlokok mögé.
"...
Nincs itt karácsony. Minek kisértesz,
Babonás mese, szép Betlehem?
Örök nagypéntek szomorúsága
Ül hiteroppant, bús lelkemen.
Három királyok maguk osztoznak
Tomjénen, myrrhán, lopkodott kincsen,
És jászolokban milljók születnek,
És millióknak jászola sincsen.
Nincs itt karácsony. Mit is kerestek
Még itt, ti apró betlehemesek?
Kik Jézustokat holtra keresték,
Meg is találták a Heródesek.
Mert eljött volna, már eljött volna,
Kit sok hazug ajk fennen sóvárog -
S szólna - ostorát megsuhogtatva -
"A templomból ki, kufárok!"
Nincs már karácsony. Menjetek innen
Sietve, apró betlehemesek,
Szíjostorával a cudar élet
Úgyis mihamar elér titeket.
Gömbölyű, gyönge kis kezetekben
Összetörik a betlehem-játék,
Mint az enyémben. S lesztek ti is majd
Bús, hiteroppant, lézengő árnyék."
Hát nekem nincs versem, illetve van, de nincs. :O)
Keresek egy versikét, valamelyik olvasókönyvben volt még általánosban, a hóesésről szólt, és ilyenek voltak benne:
....
Belebúj a telefonba
Lisztet rendel a malomba
Lisztjét szórja égre, földre
Fehér lesz a világ tőle
Fehér már az utca
Fehér már a muszka
Pepita a néger
Nincs Fekete Péter
Sehol, de sehol nincs más fekete
Csak a Bodri kutyának az orra hegye.....
Miután kivigyorogtátok magatokat, segithetnétek, hogy kifijaborja irta es mi a cime, de inkább, hogy mik a hiányzó sorok...
Ja. Bocsesz, amikor megnéztem legutóbb, nem nyitotta le a topicot az aljáig, csak a te hozzászólásodig, és valaami td-t írt ki, előtte meg egy kacsacsőrt, és ezt beírtam, úgyhogy a barom állatja az én hozzászólásomat se folytatta mert, ha kacsacsőrt írsz, akkor azt html-nek veszi és minden eltűnik utána, mintha elvágták volna, na meg is mutatom, milyen az, figyelj, most írok egy kacsacsőrt mindjárt
Bár úgy lenne, hogy a világ minden táján békesség honolna - legalább Karácsonykor.... Szomorú, hogy ez amolyan erőltetett szeretet, a Karácsony elmúlik, és pár nap múlva mintha nem is ünnepeltük volna. Ha már mindenáron akar az emberiség rosszat magának és másoknak, akkor inkább megfordítanám az arányt: az év 364 napján békében éljenek, és azon az egy napon tombolják ki magukat és gyűlölködjenek. Persze akárhogy is nézzük, ez ugyebár lehetetlen. Mint Vámos Miklós műsora :) Na de "komolyra" fordítva a szót, nekem is megtetszett pár vers, közülük:
Dömötör Tibor:
Karácsony
Karácsonykor:
Angyalok szállnak,
Híradást hoznak,
Béke jegyében,
Élet fényében,
Szentség lelkében,
Hívők hitében,
Krisztus képében
Földön jár az Isten.
Karácsonykor:
Harangok zúgnak,
Szent igék szólnak,
Imádság szárnyán,
Szíveknek vágyán,
Zsoltárok hangján,
Szeretet hídján,
Bocsánat útján
Mennyben jár az ember.
N. N. (ismeretlen):
Fehér Karácsony
Havazik, havazik...
Meg sem áll tavaszig.
Tán az egész világ
Hó alatt aluszik.
Hó alatt aluszik,
Pilláját se nyitja,
Hó alatt aluszik
Kertünkben a fűzfa.
Álmában barkát bont;
Csupa fehér bársony...
Azt hiszi tavasz van,
S itt van a karácsony.
Itt van a karácsony,
Most nyílik virága,
Hócsillagot bontott
Minden bokor ága.
Ünnepel a tél is;
Felöltözött szépen,
Kint sétál az utcán
Ünnepi fehérben.
Az meglehet, Joe, ezzel nem is szállnék vitába, sőt; de az emberek karácsonykor nem ilyen verseket akarnak olvasni, gondolom a cél sem efféle versek begyűjtése volt; ha mégis, akkor sorry.
Esetleg ajánlom a gyűlölöm a karácsonyt c. topicot a tasztalon.
Karácsonykor ugyanúgy él a harag, a gyűlőlet, a magány és a szomorúság, mégha az emberek megpróbálják is magukkal elhitetni, hogy ez nem így van. Az igazság nem szégyen, és ha pont Karácsonykor érez így a költő, akkor miért ne írhatná le az igazságot?
Ez a két utóbbi nagyon szép adekvát karácsonyi vers volt, ráadásul a másodikban még a prozódija sem stimmelt egészen. Az ember a karácsonyi versekben általában a kisjézusról, meg a jászolról akar hallani, nem ilyen hidrákról, meg gyűlöletről. Meg még a télapó is jó lett volna. Hát normálisak vagytok ti?
Ma a bilincses millióknak
Éhnyavalyás, kínos élete gyászol
S újra megátkoz téged,
Csalárd legenda, betlehemi jászol,
Hazug fölkentség, ál szeretet.
Ma sem hiszünk a pásztoroknak,
Sem a prémbundás, víg örvendezőknek,
Sem a vezér-csillagnak,
Csupán mi saját, szomorú erőnknek,
Mely megfeszíttetett igazán.
Ma a sírokat bontogatjuk
S minden léptünknél átok-sírok nyílnak,
Melyekbe, hajh, becsalta
Hazug fénnyel a betlehemi csillag
A Szeretet hiszékenyeit.
Ma hóhéraink Jézusához
Hallelujázni nem vihetnek minket,
Megmutatjuk egymásnak
Gyűlölet-szító, nehéz sebeinket
S bosszura hívjuk a szíveink.
Ma bús fejünk álomra hajtván,
Enyhet álmodunk: piros bosszú népe
Kél iszonyú rajban
S lép a Krisztus-hydra ezer fejére,
Megfizetni vad századokért.
Ma is Gyülöletet ünneplünk,
Miként tegnap, holnap és újra-újra,
Gyülöletet és Harcot,
Míg új Karácsony jelét ki nem gyujtja
Az egész Földön a mi szivünk.
Az alábbi vers a "hívő katholikus" Babitstól határozottan érdekes.
Babits Mihály: A felnõtt karácsony
Mit akarsz? Hová sietsz? Talán
azt várod hogy a fal aminek nekirepülsz
mint gyermekjátékot rugója, visszadob
utadnak elejére ahelyett
hogy az Idõ fenéktelen
gödrébe suhintana?
Karácsony csenget a szörnyû télben.
Alig hallom csengését. Sárga
arcokat látok a hóverésben
s koldus kezeket reszkedni, ujjaikon
kékül a gyûrûk nyoma, s torkomat
fojtja az ünnepek kalácsa.
Nézd ezt a kort amelynek legnagyobb
s elérhetetlen éden-álma hogy
enni legyen kinek-kinek
elég! nézz a gonosz nyájra mely
naiv báránykora multán
nem vél többé magáról semmi jót.
Nem kell neki szalag és csengõ.
A gyermek megnõtt s szép játékjait
elrugta. Nézd, milyen üres ünnep ez!
A szív hideg és kemény mint a föld.
Tudjuk már hogy ölni s halni születtünk.
Nézd a bedugult idõt s hazug tereket:
a földet mely a sírok rothadását
s csontok põreségét takarja,
s az eget, a Mennyek csillagos
homlokzatát, a kivilágított
Potemkin-frontot, mely mögött
nincsen még levegõ sem...
