Keresés

Na ugye-ugye....

Na ilyen az.

De a feketepontot visszavonom tőled, mert nem te hülyéskedtél a html-ell, hanem eza vacak index.

Ja. Bocsesz, amikor megnéztem legutóbb, nem nyitotta le a topicot az aljáig, csak a te hozzászólásodig, és valaami td-t írt ki, előtte meg egy kacsacsőrt, és ezt beírtam, úgyhogy a barom állatja az én hozzászólásomat se folytatta mert, ha kacsacsőrt írsz, akkor azt html-nek veszi és minden eltűnik utána, mintha elvágták volna, na meg is mutatom, milyen az, figyelj, most írok egy kacsacsőrt mindjárt

Valami mi ????

Meg kapsz egy feketét is, rögtön, mert valami

Thanxxx ! Hát nemhiába, van ízlésem. De azért legfőbb erényem mégis a szerénység :-))

Egyébként meg ördögöd van! (Így karácsony táján:-)))) ) Utánanéztem: valóban Bing Crosby...
Kapsz egy piros pontot :-)

Na, ezek már jó versek.

Te grass, nem esküdnék meg rá, de mintha a második Bing Crosby lenne.

:))))))

Bár úgy lenne, hogy a világ minden táján békesség honolna - legalább Karácsonykor.... Szomorú, hogy ez amolyan erőltetett szeretet, a Karácsony elmúlik, és pár nap múlva mintha nem is ünnepeltük volna. Ha már mindenáron akar az emberiség rosszat magának és másoknak, akkor inkább megfordítanám az arányt: az év 364 napján békében éljenek, és azon az egy napon tombolják ki magukat és gyűlölködjenek. Persze akárhogy is nézzük, ez ugyebár lehetetlen. Mint Vámos Miklós műsora :) Na de "komolyra" fordítva a szót, nekem is megtetszett pár vers, közülük:

Dömötör Tibor:

Karácsony

Karácsonykor:
Angyalok szállnak,
Híradást hoznak,
Béke jegyében,
Élet fényében,
Szentség lelkében,
Hívők hitében,
Krisztus képében
Földön jár az Isten.
Karácsonykor:
Harangok zúgnak,
Szent igék szólnak,
Imádság szárnyán,
Szíveknek vágyán,
Zsoltárok hangján,
Szeretet hídján,
Bocsánat útján
Mennyben jár az ember.

N. N. (ismeretlen):

Fehér Karácsony

Havazik, havazik...
Meg sem áll tavaszig.
Tán az egész világ
Hó alatt aluszik.
Hó alatt aluszik,
Pilláját se nyitja,
Hó alatt aluszik
Kertünkben a fűzfa.
Álmában barkát bont;
Csupa fehér bársony...
Azt hiszi tavasz van,
S itt van a karácsony.
Itt van a karácsony,
Most nyílik virága,
Hócsillagot bontott
Minden bokor ága.
Ünnepel a tél is;
Felöltözött szépen,
Kint sétál az utcán
Ünnepi fehérben.

Pláne. Jó firma az is.

Mellesleg a Pilinszky vers pont a topic gazdijától származik.

JJ

Ott azért még nem tartok! :)

JJ

Az meglehet, Joe, ezzel nem is szállnék vitába, sőt; de az emberek karácsonykor nem ilyen verseket akarnak olvasni, gondolom a cél sem efféle versek begyűjtése volt; ha mégis, akkor sorry.

Esetleg ajánlom a gyűlölöm a karácsonyt c. topicot a tasztalon.

Karácsonykor ugyanúgy él a harag, a gyűlőlet, a magány és a szomorúság, mégha az emberek megpróbálják is magukkal elhitetni, hogy ez nem így van. Az igazság nem szégyen, és ha pont Karácsonykor érez így a költő, akkor miért ne írhatná le az igazságot?

Ez a két utóbbi nagyon szép adekvát karácsonyi vers volt, ráadásul a másodikban még a prozódija sem stimmelt egészen. Az ember a karácsonyi versekben általában a kisjézusról, meg a jászolról akar hallani, nem ilyen hidrákról, meg gyűlöletről. Meg még a télapó is jó lett volna. Hát normálisak vagytok ti?

Az első adósságom:

Pilinszky János:

Az ember itt

Az ember itt kevés a szeretetre.
Elég, ha hálás legbelül
ezért-azért, egyszóval mindenért.

Valójában két szó, mit ismerek,
bűn és imádság két szavát.
Az egyik hozzám tartozik.
A másik elhelyezhetetlen.

Ady Endre

GYÜLÖLET ÉS HARC

`Ének karácsony ünnepén`

Ma a bilincses millióknak
Éhnyavalyás, kínos élete gyászol
S újra megátkoz téged,
Csalárd legenda, betlehemi jászol,
Hazug fölkentség, ál szeretet.

Ma sem hiszünk a pásztoroknak,
Sem a prémbundás, víg örvendezőknek,
Sem a vezér-csillagnak,
Csupán mi saját, szomorú erőnknek,
Mely megfeszíttetett igazán.

Ma a sírokat bontogatjuk
S minden léptünknél átok-sírok nyílnak,
Melyekbe, hajh, becsalta
Hazug fénnyel a betlehemi csillag
A Szeretet hiszékenyeit.

Ma hóhéraink Jézusához
Hallelujázni nem vihetnek minket,
Megmutatjuk egymásnak
Gyűlölet-szító, nehéz sebeinket
S bosszura hívjuk a szíveink.

Ma bús fejünk álomra hajtván,
Enyhet álmodunk: piros bosszú népe
Kél iszonyú rajban
S lép a Krisztus-hydra ezer fejére,
Megfizetni vad századokért.

Ma is Gyülöletet ünneplünk,
Miként tegnap, holnap és újra-újra,
Gyülöletet és Harcot,
Míg új Karácsony jelét ki nem gyujtja
Az egész Földön a mi szivünk.

Ady Endre

KIS, KARÁCSONYI ÉNEK

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiu vagyok,
Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretre
Mégiscsak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.

Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.

Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.

(Így dúdolgattam én
Gyermek-hittel, bátran,
1883
Csúf karácsonyában.)

Kedves Nisa, természetesen :)))

Az alábbi vers a "hívő katholikus" Babitstól határozottan érdekes.

Babits Mihály: A felnõtt karácsony

Mit akarsz? Hová sietsz? Talán
azt várod hogy a fal aminek nekirepülsz
mint gyermekjátékot rugója, visszadob
utadnak elejére ahelyett
hogy az Idõ fenéktelen
gödrébe suhintana?

Karácsony csenget a szörnyû télben.
Alig hallom csengését. Sárga
arcokat látok a hóverésben
s koldus kezeket reszkedni, ujjaikon
kékül a gyûrûk nyoma, s torkomat
fojtja az ünnepek kalácsa.

Nézd ezt a kort amelynek legnagyobb
s elérhetetlen éden-álma hogy
enni legyen kinek-kinek
elég! nézz a gonosz nyájra mely
naiv báránykora multán
nem vél többé magáról semmi jót.

Nem kell neki szalag és csengõ.
A gyermek megnõtt s szép játékjait
elrugta. Nézd, milyen üres ünnep ez!
A szív hideg és kemény mint a föld.
Tudjuk már hogy ölni s halni születtünk.
Nézd a bedugult idõt s hazug tereket:

a földet mely a sírok rothadását
s csontok põreségét takarja,
s az eget, a Mennyek csillagos
homlokzatát, a kivilágított
Potemkin-frontot, mely mögött
nincsen még levegõ sem...

Szeretnék karácsonyi verseket összegyűjteni. Segítenétek ebben?
Holnap magam is beírok néhányat, remélem, másnak is lesz kedve.