Alhe természetesen tévedett, Ötzi sohasem felejtette el őt; várt rá, sohasem szűnő vágyakozással; a 27 év távollét minden emléket porrá oldó nyomasztó valósága, Ötzi négy házassága, hét gyermeke, két unokája (a kis Franz és Hubert; a két kis iker, akik lassan gyermeki tudatlanságuk harmadik boldog évfordulójához közelítettek), mind-mind, külön-külön és együttesen sem tudták elnyomni Alhe emlékét. A fénykép, amely 38 évvel ezelőtt, a Kaspar bácsi nyugdíjba vonulását ünneplő családi összejövetelen készült, s amelyen Ötzi és Alhe, még mint tizenéves ifjú emberek, mint egy ifjú pár eszményképe talán, egymás melett álltak, - ahogy a fényképész irányító kézmozdulatatainak véletlenség elhelyezte őket; - a fénykép mindig ott függött Ötzi kebelén, ahonnét a sors - az élet - keserűségei közepette vette elő, mindig, vigaszként. A fényképen Alhe arcéle leki tisztaságról árulkodott, valami bujkáló szomorúsággal a szemeiben, valami kiűzhettelen szomorúsággal, amitől Ötzit, - még így lassan három évtized után is a fájdalom mindent beborító hálója burkolta magába. Ötzi tehát nem felejtett.
A Gömb, honnan tudsz te a Gömbről, kérdezte norvégul az idegen, majd elsietett valahová. Alhe azon gondolkozott, hogyan ismeri fel Ötzit ennyi idő után, talán már nem is várja őt.
agyalapi mirigyeiért cserébe.
Micsoda rohadt álom! -gondolta Alhe.
Talán a Gömb az oka, hogy néha itt is vagyok meg ott is. - göngyölgette magában tovább a gondolatmenetet, mint piros básonyszőnyeget, mit az elnök lába elé gurítanak mikor kiszáll az elnöki különgépből.
az a titokzatos idegen, aki norvégul tanítgatta gyermekkorában, aztán elment, mert grafikáit senki nem becsülte.. Alhe elmesélte neki álmát a telefonvezetékről meg a titokzatos a titokzatos idegenről, aki a soha vissza nem térő lehetőségért mindössze 10 százalékot kért...
Az őr felkísérte az emeleti " kerengőbe" ahol napi sétaidejét tölthette. Mikor egyedül maradt a tetőn rótta a köröket felvillant agyában a legutóbbi kihallgatás. Egy idegen, láthatóna magas poziciójú hivatalnok ült az asztal mögött.Meglepő dolgokat közölt vele, bizalmasan, valami telefonvezetékről, üres udvarról és vissza nem térő lehetőségről. Mintha álmodna ismét. Megszkította a kört és odalépett a falhoz. Lenézett a négyemeletnyi mélységbe. Mély volt. Orra előtt egy telefonvezeték lógótt alá. Bizonytalanul megfogta, s azt vette észre, hogy már csúszik is lefelé. Mikor leért az udvar nyitott kapuján átsétálva már a népes utcán járt. Átsétált egy hídon.Belső feszültsége feloldódott. Irány Ötzi sarokháza. Utközben vett 20 dkg parizert, fél vekni kenyeret és egy üveg szódát.
Egy tenyér ért a vállához, Alhe, még így, az egész valóját megbénító szomorúsággal telve is, villámgyorsan fordult meg, mert a reflexeibe ivódott az állandó készenlét. A szeme elkerekedett. Egy fegyőr-egyenruhába öltözött alak állt vele szemben, arcát sál takarta, szemén napszemüveg, így Alhe nem ismerhette fel, sőt nem emlékztette egyik fegyőrre sem, akiket pedig az itt eltöltött 27 év alatt már az mozgásukról is felismert. - vajon ki tréfálhatott meg -tűnödött - ki mondta azt, hogy séta, amikor nincs is séta. - De ekkor a titokzatos álfegyőr levette a napszemüveget ...
- Jííííízesz - mondta elkerekedett szemekkel Alhe, aki büntetése 5. évétől kezdett el angolul tanulni, s minden alkalmat fel is használt a nyelv gyakorlására. De nem Jézus volt az, hanem ...
Parabellumot, de elsütni már nem tudta. Ötzi futott a völgybe, de már csak azt látta, hogy kedvesét (sőt, mind a kettőt), megbilincselve beültetik egy kéken villogó kocsiba. Egy könnycseppet törölt le a szeme sarkából. Akkor látta Alhe-t utoljára.
Séta!- a parancsra riadt fel Alhe álmodozásából...
-Nem! Soha nem árulom el a szerelmem!!!
Egy gyors mozdulattal leemelte izmos válláról a mufflon testét és odavágta a seriff mellkasához, aki mélyhörgéssel dölt el, amint az állat szarva keresztül szúrta őt.
Utolsó erejével benyúlt a nadrágja zsebébe és a heves izomrángások közepette kihúzott egy...
akkor meglátta a kabát belső oldalára tűzött seriffcsillagot.
Te tudod, mit csinál ma Alhe és Gert, jobb, ha elmondod, mert Scully és Mulder űgyis a nyomukban van, legalább te megúszod!
-Miért érzem azt, hogy te átakarsz verni?Alhe az aki.Embereket klónozni csak messze északon szoktak.Vigyázz had vigyem a Muflont.Most ez a legfontosabb.
-Várj ezt elöbb nézd meg.
Egy gyors mozdulattal széttárta fehér termo kabátját és....
-De igen!Ez Ő!
-De ez nem lehetséges!Én nem is tudtam,hogy van egy ikertestvére!
-Persze,mert nincs is!Ezek klónok!Már vagy harminc-negyven is van belőlük!
-De..hát hol?
-Lent a völgyben!Nagy odvas fák törzsébe relytették őket.Valamilyen tettszhalálszerű állapotban állnak bent a fatörzsben és várnak...
-Mégis mire?És ki tette őket oda?És akkor ő mit keres itt képen a saját klónja mellett???
-Segits kérlek!!!
-A muflon fontosabb Alhénak!
-Alhe nem az akinek kiadja magát!Nézd me az aktáját!
-Nincs ebben semmi különös.
-Hát pontosan ez az!De nézd csak ezt az alakot itt a kép balszélén!
de lőtt.Később már maga sem tudta miért, de puska eldördült a kezében és Gyula vitéz vértől fröcsögő sebbel elterült a havon a nyíló gyopár mellett.Meglepetésében nem tudta mi tévő legyen, bár volt egy olyan érzése, mintha ezzel valakinek jót tett volna.Ekkor hirtelen zajt hallott magamögött és a zúzmarás bozótos mögött egy alakot vett észre....
Mennie kellett, mert Alhe várta, ma volt a nagy buli napja, mindent pontosan elterveztek, nem késhetett el. Ötzi elindult a gleccser felé, és mint már mondtam, nagyon megörült a kinyílt gyopárnak. Hirtelen meglátta a muflont. Leemelte a puskáját, de akkor...
értelmét vesztette minden. Gert akkor elmondta, hogy nem tehet róla, de amikor egyik este Alhe nem ért haza a Keleti Katlanból, ő ment el Ötzivel közölni a hírt és amikor a lány zöld szemébe nézett, tudta, hogy egy, még a barátságnál is hatalmasabb erő keríti hatalmába.
a Füstös Katlan keleti felén.Gert régen a legjobb barátja volt Alhe-nek, de amióta szemet vetett
Ötzi-re - aki bármilyen furcsa a neve ellenére egy gyönyörű nő volt - már nem ugyan azt az embert jelentett Alhe számára mint korábban.Most, hogy Ötzi nem jött vissza a hegyekből és ő itt van a börtön falai között...
Alhe nem is igyekezett eloszlatni az őt körülvevő homályt, egyre csak azon gondolkodott, Ötzi mért nem tért vissza a muflonvadászatról azon a reggelen, amikor...
Alhe Edellweiss három-egy-negyvenkettő a legmocskosabb fegyenc volt akit ismertek ebben a börtönblokkban. Senki nem tudta, miért került be, s talán ezért lengte körül a titokzatosság homálya amióta a börtön vasfalai közé került.
